(navigation image)
Home American Libraries | Canadian Libraries | Universal Library | Community Texts | Project Gutenberg | Children's Library | Biodiversity Heritage Library | Additional Collections
Search: Advanced Search
Anonymous User (login or join us)
Upload
See other formats

Full text of "Beatrix Királyné (1457-1508) Történelmi élet- és korrajz. Irta Berzeviczy Albert"

MAGYAR 



TÖRTÉNETI ÉLETRAJZOK 



A MAGYAR TUD. AKADÉMIA SEGÉLYEZÉSÉVEL 

KIADJA 

A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 



SZERKESZTI 



D R DÉZSI LAJOS 



BUDAPEST 

AZ ATHENAEUM R.-TÁRSULAT KÖNYVNYOMDÁJA 

1908 



BEATRIX MELLSZOBRA A BECSI UDVARI MÚZEUMBAN. 
(F. Laurana müve.) 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 



(1457— 1808) 



TÖRTÉNELMI ÉLET- ÉS KORRAJZ 



IRTA 

BERZEVICZY ALBERT 



BUDAPEST 

A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT KIADÁSA 
1908 



q2>l 





I. PH1L. BERGOMENSIS «DE CLARIS MULIERIBUS. CZ. MŰVÉNEK EGY LAPJA. 




2. MATYAS ES BEATRIX TUDÓSAIK KÖRÉBEN 

Ferenczy István dombormü-vázlata. 



BEVEZETÉS. 



Humanas actiones non ridere, non 
lugere, neque detestari, sed intelligere. 

Spinoza. 

'a négyszáz éve halt meg Nápolyban, a Castello 
Capuanóban Aragóniái Beatrix, a Corvin 
Mátyás király özvegye s Magyarországnak 
nem törvény, nem ítélet, hanem a tények által 
száműzött királynéja. 

Magyarországi szereplése őt nemzetünk 
szemében egyikévé tette történelmünk leg- 
gyülöltebb alakjainak ; Mátyás birodalmán kívül töltött életidejét 
pedig úgy a magyar mint az olasz történetírás majdnem teljes 
homályban hagyta. 

E mü czélja az ő életét és korát nagyrészben kiadatlan 
okmányok s egykorú forrásmüvek fölhasználásával a lehető- 




BERZEVICZY ALBERT 



ségig teljesen állítani az olvasó elé. Élete és alakja egyaránt 
megérdemlik ezt. 

Élete egyike a legérdekesebbeknek, melyeket még az ő oly 
drámailag mozgalmas korában is találhatunk. Maga ez a kor 
kifogyhatatlan anyagot nyújt a történelmi érdeklődés számára, 
kivált azokban a még nem minden részben földerített vonatko- 
zásaiban, melyek a renaissance politikája és kultúrája terén 
Magyar- és Olaszország között fönnállanak. Ezért, és mert föl- 
fogásom szerint egy élet rajzának nemcsak az illetőnek szemé- 
lyes cselekedeteit, hanem a lelki életére kiható koreseményeket 
és viszonyokat is föl kell tüntetnie, el nem kerülhettem, hogy 
munkámat bizonyos tekintetben korrajzzá ne bővítsem ki. 

Azonban a Beatrix királyné szorosan vett életfolyása is min- 
denkép méltó a behatóbb földolgozásra. Sorsa neki két nemzet 
történetében adott szerepet; már gyermek- és leánykorában, 
gyakran hányatott és válságos viszonyok közt élve, fontos poli- 
tikai vonatkozásokkal bíró házassági tervek tárgyává lesz, 
azután osztályosává Mátyás király uralkodása legfényesebb 
korszakának s nagy hatású tényezővé a magyar politikai és 
kultúrai életben egyaránt. Mátyás halálával egy időre közép- 
pontjává válik a trón elnyerése körüli versengéseknek, majd 
megindítójává és makacs folytatójává egy szinte példátlanul álló 
házassági pörnek, mely az országot majdnem tíz esztendeig 
nyugtalanságban tartja s nemcsak a Szentszéket, hanem Európa 
s különösen az olasz föld több fejedelmi udvarát is foglalkoz- 
tatja. Pervesztessége teljes bukásával egyértelmű s mikor — úgy- 
szólván bujdosóként — hazájába visszatér, ott ép akkor teljese- 
dik be családjának végzete : az Aragoniaiak elűzetnek, a fran- 
cziákkal rövid időre megosztott uralom után a spanyolok veszik 
kizárólagos birtokukba Nápolyt s Beatrix több nőrokona — meg- 
annyi fejedelmi özvegy — társaságában, siratva két hazában 
letűnt dicsőségét, a nemzetségét trónjától megfosztott rokonok 
védelme alatt, kegyelemkenyéren tengődve hanyatlik korai 
sírja felé. Alig van az akkori Magyar- és Olaszországnak neve- 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 5 

zetes, érdekes és vonzó alakja, ki változatos életébe be nem 
folynék, vagy kivel érintkezésbe nem jutna, s alig képzelhető 
életpálya s különösen női életpálya, mely Shakespeare tollára 
méltó tragikummal oly ellentéteket egyesítene magában : az 
emelkedés, hatalom, fény és dicsőség oly magasságait, s a 
bukás, megaláztatás, sőt anyagi nyomorúság oly mélységeit 
állítaná egymás mellé, mint a Beatrixé. 

A mily gazdag anyagát az életrajz- és korfestésnek nyújtja 
külső életfolyása, oly érdekes problémája a jellemtanulmánynak 
lelki élete. Különösen erre nézve mondhatjuk, hogy, bár Beatrix 
történelmünk általánosan ismert alakjai közé tartozik, rávonat- 
kozó ismereteink mégis fölötte hiányosak, mert történetírásunk 
is eddig csak hézagosan foglalkozott vele. Mátyás dicsősége, 
alakjának népszerűsége ismertté tette Beatrixot is, de a közfel- 
fogás neki férje mellett olyanféle szerepet adott, mint az árnyék- 
nak, mely szinte elválaszthatatlan a testtől, de annál sötétebb- 
nek tűnik föl, minél tündöklőbb világításban áll emez. Úgy- 
szólván csak arra valónak látszik, hogy mindazért okolható 
legyen, a mit a Mátyás uralkodásának utolsó évtizedében elté- 
vesztettnek, vagy ellenszenvesnek ismerünk föl. 

Ez kétségkívül egyoldalú és téves fölfogás. A történetírás- 
ban a szerecsenmosásnak ép oly kevéssé vagyok barátja mint a 
képrombolásnak, mert mindkettő többnyire mellékes czélokat 
szolgál. Igyekeztem lelkiismeretesen, csak a szigorú igazsághoz 
tartani magamat, a mi annál könnyebb volt, mert Beatrix nem 
tartozik azok közé az ellenállhatatlanul vonzó, megnyerő, vagy 
vakító alakok közé, kikkel való foglalkozásunk alkalmas meg- 
vesztegetni ítéletünket. 

Vizsgálódásom mégis arra a meggyőződésre juttatott, hogy 
tárgyamra vonatkozó történelmi fölfogásunk sok tekintetben 
helyreigazítást s kiegészítést igényel. 

Először is hiányzott eddig a Beatrix alakjának kellő beállí- 
tása a maga korába és a maga nemzetébe. Csak magyar szem- 
pontból nézve őt, nem láttuk, hogy a legtöbb a mi benne 



BERZEVICZY ALBERT 



nekünk visszatetsző, közös vonása az olasz renaissance-életnek, 
s különösen az akkori olasz fejedelmi személyeknél — a nőket 
ki nem véve — megszokott és általános volt. Vagyis föltéte- 
lezhetjük, hogy ha Mátyásnak saját hajlamától Olaszország felé 
irányzott választása más fejedelmi hölgyre esett volna, valószí- 
nűleg hasonló panaszok és vádak támadtak volna, mert azok- 
nak gyökere nem a Beatrix egyéniségében, hanem az akkori 
magyar és olasz világnézlet óriási különbségeiben rejlett, a 
melyek Beatrixot elfogulttá tették a magyarok iránt ép úgy, 
mint a magyarokat Beatrix iránt. Az ő eddigi megítélése törté- 
nelmünkben tehát hasonló ahhoz a tizedelési eljáráshoz, a mely 
ellen Macaulay a történelem filozófiája nevében oly erélyesen 
tiltakozott. 

A tárgyamba való elmélyedésben is megóvni igyekeztem 
magamat attól, hogy annak jelentőségét túlbecsüljem. Tudom, 
hogy a Beatrix királyné alakjának történelmünkben tulajdon- 
képen inkább negatív jelentősége van. A mi az ő életének 
tragikuma volt : magtalansága, az nemzetünk balvégzetévé is 
lett, mert lehetetlenné tette a Hunyadiak nemzeti dinasztiájának 
megalapítását. Káprázatos képet alkothat a képzelet arról, hogy 
miképen fejlődhetett volna Magyarország sorsa, ha Mátyásnak 
sikerül hatalma tetőpontján, halálakor bírt uralmaival legitim 
nemzeti dinasztiát alapítania s azt előnyös külföldi házassági 
összeköttetésekkel megerősítenie. A történetíró el nem kalan- 
dozhat ily conjecturákba, de a Beatrix életrajzírója tartozik 
rámutatni annak a valószínűségére, hogy ha e királynénk fiat 
szül s férje halála után királyok anyjává lesz, a természettől 
beléoltott s egész életében tanúsított erős családi érzékével és 
nagy szeretetével a hozzá közel álló gyermekek iránt, az anyai 
szerepet a trónon és a trón közelében bizonyára ép oly jól 
töltötte volna be, mint nénje, Eleonóra, a ferrarai herczegné. 
Heves vérmérsékében gyökerező, szinte féktelen becsvágya és 
makacs, szívós erélye akkor férje akaratát és — gyermekei 
érdekében — új hazája érdekét szolgálta volna, míg így : meg- 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 



osztva gazi életczéljától és — nemcsak saját hibájából — a 
csalódottság és elhidegülés érzelmeivel találkozva, gyermeksze- 
retete idegen érdekek oltárán áldozott, becsvágya és erélye 
ellentétbe hozta őt férjével és országával s még attól is meg- 
fosztotta, hogy küzdelme és bukása részvétre indítsa azt a népet, 
melynek trónjára vezérelte egykor a sors. 

Mert épen az a nagy tévedés, melyet Beatrixnak gyűlölettől 
elfogult és fölületes megítélése eredményezett, hogy szemben 
az őt mértéktelenül dicsőítő olasz udvaronczokkal és írókkal, a 
magyar közvélemény előtt valóságos ördögként tűnt fel ő, 
vagyis mint olyan, ki minden gonoszra és csak gonoszra képes. 
Pedig a valóságban sem angyal, sem ördög nem volt, hanem 
csak a szó hamleti értelmében : asszony, telve gyarlósággal, a 
ki kedvező föltételek és körülmények között jóvá válhatott volna, 
a kinek azonban helyzete és viszonyai majdnem csak rossz 
tulajdonait juttatták kifejlődésre. így aztán igaz, hogy maga 
idézte elő balvégzetét, de az oly kegyetlen szigorral és folytonos- 
sággal sújtotta, hogy vezeklése színültig betölti bűneinek mértékét. 
És ezért, ha választott hazája ellenszenvét meg is érdemelte, ha 
rokonszenvvel még az utókor sem fordulhat alakja felé, nem 
tagadhatjuk meg részvétünket keserves szenvedéseitől s négy 
század leteltével talán elérkezett az ideje annak, hogy a magyar 
történetírás az engesztelődés egy olajágát tegye le a sorsüldözött 
királyné homályba borúit sírjára. 

* 

Mintegy hat évvel ezelőtt boldogult Schönherr Gyula fölszó- 
lítására vállalkozván a Beatrix királyné életének a «M. Történeti 
Életrajzok)) számára való leírására, e föladatom megoldása némi 
megszakítással több évi kutató munkát tett szükségessé, mely sok- 
kal könnyebbnek és teljesebb eredményűnek bizonyult a külföl- 
dön, mint a hazában. A meglevő külföldi anyagból, azt hiszem 
csak kevés kerülhette el figyelmemet, ellenben benn az országban 
sejtelmem sem lehet róla, hogy esetleg mely megyei, városi 
vagy magánlevéltárban lappang még valami kiaknázatlan s 



BERZEVICZY ALBERT 



a Beatrix magyarországi életére vonatkozó elszórt adat; csak 
abból a körülményből, hogy a vele legszorosabb összeköttetés- 
ben állott városok levéltárai is aránylag nem sok, életére új 
világot vető okmányt mutatnak föl, vélek arra következtethetni, 
hogy azok a hazai levéltárak, melyekkel összeköttetésbe nem 
léphettem, sem nyújtanának fontos fölfedezésekre alkalmat. 
A rendelkezésemre állott anyag megközelítő megbecsülésére 
szolgálhat az a tény, hogy könyvemben csak magának Beatrix- 
nak 164 eddig kiadatlan levelét vagy oklevelét használtam föl. 
Hogy ezek közül 107 külföldi s 57 hazai levéltárból került 
elő, az nem nyújt megfelelő fogalmat az ott és itt található 
anyag egymáshoz való arányára nézve, mert míg a hazában 
levő Beatrix-oklevelekből eddig alig lett valami közölve, a kül- 
földi nagy lelhelyek, különösen a modenai levéltár idevágó anya- 
gának Mátyás életébe eső részét majdnem teljesen kiadta már 
az Akadémia a «Mátyáskori Diplomacziai Emlékek» sorozatában. 

Modena nagy állami levéltárának az Esték idejéből való gyűj- 
teménye szolgált az én kutatásaimnak is legbővebb forrásául. 
Az ott fölhalmozott, Beatrixtól való, vagy reá vonatkozó elfakult 
levelek úgyszólván maguk beszélik el nekünk a királyné életének 
örömeit, küzdelmeit és sanyarúságait. Modenával nem mérkőz- 
hetnek, de fontosságban követik Milano és Velencze levéltárai, 
míg a nápolyi inkább csak a gyermek- és leánykorra vet világot, az 
ottani «Biblioteca Nazionale» pedig leggazdagabb egykorú forrás- 
művekben. Az Olaszországon kívüli külföldi levéltárak közül a 
bécsi udvari-, a drezdai állami-, a brüsseli királyi levéltár s a párisi 
Biblioteque Nationale kézirattára érdemelnek figyelmet. A magyar 
leihelyek közt a Beatrix-korszak szempontjából az Országos 
Levéltár anyagával vetélkedik Selmeczbánya városé, fontossággal 
bírnak még Kassa, Pozsony és Körmöczbánya levéltárai. 

Munkámnál kitűnő szolgálatot tett az Akadémia olaszországi 
okiratmásolatainak gazdag gyűjteménye, melynek kiegészítése 
czéljából gondoskodtam a fölhasznált s eddig még le nem másolt 
okiratok másolatainak megszerzéséről is, és rajta leszek, hogy 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 9 

ez az egész kiadatlan okmányanyag — melyet munkám jegyzetei 
ismertetnek, — mielőbb napvilágot lásson. Előmozdítani óhaj- 
tanám ugyanis azok munkáját, kik talán a megjelölt nyomo- 
kon tovább kutatva, teljesebb és szerencsésebb eredmények- 
hez fognak eljutni tudni ; mert csak nagyon is érzem, hogy 
igyekezetemnek nem sikerült minden homályos pontot földeríteni s 
minden vitás kérdést tisztázni. Ezekre nézve mentségemül csak 
az szolgálhat, a mivel Dante ajánlotta magát a Vergilius szelle- 
mének : 

«Vaglia mi il lungo studio e il grandé amore 
Che mi ha fatto '1 cercar> .... 

De az, hogy mindent, a mi művem teljességéhez hozzátarto- 
zott volna, talán fölkutatnom nem sikerült, nem csökkentheti 
hálámat azok iránt, kik tanulmányaimban szíves szolgálatkész- 
séggel s czélom iránti igaz tudósi érdeklődéssel támogattak. 

Azok közül, kiknek közreműködése a külföldön hathatósan 
előmozdította kutatásomat, legyen szabad itt hálásan kiemelnem 
az azóta már, fájdalom, elhunyt Engen Müntzöt, a nagynevű 
franczia művészettörténészt, továbbá Benedetto Crocét, a kiváló 
nápolyi írót és kritikust, Cav. Giovanni Ognibenet, a modenai 
áll. levéltár nagyérdemű, veterán igazgatóját s a velenczei áll. 
levéltár és a Biblioteca San Marco buzgó igazgatóit : Carlo 
Malagola tanárt és Cav. Carlo Fratit. Köszönettel tartozom 
Marchese Emilio Nunzianté-nak is a Ferrante király-, és 
Tommaso Persico-nak, a Diomede Carafa életrajzírójának, vala- 
mint Nicola Barone tanárnak s Luigi Volpicellá-nak, a nápolyi 
levéltár főtisztviselőjének. A milanói levéltár anyagának kihasz- 
nálásában Achille Giussani levéltári tisztviselő, a vatikáni ada- 
tokra nézve Pogatscher Henrik, a római osztrák történelmi 
intézet könyvtárnoka, a párisi Biblioteque Nationalera nézve 
dr. Kont Ignácz, hazánkfia voltak szíves segítségemre, a bécsi 
állami és udvari levéltár, valamint a bécsi egyetem okmány- 
tárát illetőleg Károlyi Árpád, akadémiai kollegám mellett dr. 
Goldmann Arthur közreműködését is bírtam. A külföldön mun- 

Magyar Tört. Életr. 1908. " 2 



IO BERZEVICZY ALBERT 

kálkodik jeles hazánkfia s akadémiánk tiszteleti tagja Fabriczy 
Kornél is, ki szakismeretével szintén készségesen támogatott. 

Hazai szakférfiainkra nézve már épenséggel elmondhatom, 
hogy lekötelező érdeklődésükkel és bugalmukkal majdnem mind- 
nyájan munkatársaimmá lettek. Különösen le kell azonban rónom 
köszönetemet nagybecsű irányító támogatásáért Mátyás király 
kitűnő életrajzírójának, Fraknói Vilmos-nak s mint szintén e 
korszak avatott búvárának, Csánki Dezsö-nek. Nagy segítségemre 
voltak a Nemzeti Múzeum, úgyszintén az Akadémia és a buda- 
pesti egyetem könyvtárának vezetői, köztük különösen Szalay 
Imre, Fejérpataky László, Szily Kálmán, Ferenczi Zoltán, Áldásy 
Antal és Hellebrant Árpád; a külföldi levéltárak anyagára 
nézve becses útmutatásokkal szolgáltak Ováry Lipót és Veress 
Endre is, míg művem illusztráczióinak összeállításánál főkép 
Kammerer Ernő, Hampel József és Csontost János támogatásá- 
ban volt részem. Nem hagyhatom említés nélkül Pór Antal és 
Erdélyi László akad. kollégáim szíves készségét sem, s meg kell 
emlékeznem a nevezetesebb városi levéltárak anyagának föltárása 
körül Jurkovich Emil, Richter Ede és Batka János segítő 
munkásságáról is. 

Nekik mindnyájoknak e helyen is meleg köszönetet mondok, 
mikor munkámat a szakkörök és a közönség jóndúlatú méltány- 
lásába ajánlva ezennel közrebocsátom. 

Berzeviczén, 1908. szeptember 13-ikán. 

B. A. 




3. BEATRIX MINIATŰR-KEPE A BRÜSSEM CORVIN-HISSALEBAN. 



ELSŐ KÖNYV 



GYERMEK- ES LEANYEVEK 




4. I. ALFONSO DIADALMENETE. 

Dombormű a nápolyi Castello Nuovo diadalkapúján. 



I. 

z olasz királyleánynak, a ki hivatva volt 
Magyarország legdicsőbb uralkodójának élete 
társává lenni, bölcsőjét ott ringatták a Sire- 
nek tengerének partján, s gyermekkora leg- 
nagyobbrészt abban a Castello Nuovonak 
nevezett várban telt le, melynek sötét, mo- 
gorva bástyáit most is egyik oldalról a tenger 

hullámzása, a másikról Partenope városának sohasem szünö 

kikötői és utczai zaja zsongja körül. 

Aragóniái Beatrix 1457. évi november 14-ikén született 1 

Nápolyban, mint Ferdinánd — olaszosan Ferrante — akkori 




1 Crontca di Napoli di Notar Giacomo, 
pubbl. di P. Garzilli, Napoli 1845. 99 1. 
Ezzel megegyezik : Le Cronache de li 
antichi Ri del Regno di Napoli di D. Gás- 
páré Fuscolillo, Archivio Storico per le 
Province Napoletane r. 49. 1. Giuliano 
Passero (Storia in forma di Giornali, 



Napoli, 1785. 26. 1.) november 11-ikére 
teszi Beatr. születését, de szintén hétfői 
napra, mint Notar Giacomo és Fusco- 
lillo ; már pedig 1457-ben november 
14-ikére esett a hétfő. Lásd még: Ntcolo 
Caputo : Descendenza della reál Casa 
d'Aragona nel Regno di Napoli, 47. 1. 



14 BERZEVICZY ALBERT 

calabriai herczegnek s a nápolyi trón örökösének és nejének, 
Isabella di Chiaromonténak törvényes gyermeke. 1 A sorshatal- 
mak már bölcsője fölött látszottak határozni jövőjének alakulá- 
sáról, mert születése alig több mint két hónappal előzte meg 
azt a téli napot, melyen a Duna jegén összesereglett köznemes- 
ség és a Buda várában tanácskozó főrendek egyértelmüleg 
Hunyadi Mátyást kiáltották ki Magyarország királyául. 2 

Az Aragóniái ház nagyra tartotta ugyan uralkodói jellegé- 
nek a monda ködébe vesző régiségét, 3 de nápolyi uralma a 
Beatrix születésekor nem volt régi keletű. Igényét a nápoly- 
siciliai királyságra még a Manfréd leányától, Constanzától, 
III. Aragóniái Péter nejétől származtatta s a siciliai vecsernye 
által 1282-ben az Anjouk gyűlölt uralma alól fölszabadult szi- 
getre nézve érvényesítette is, de a nápolyi államban az első, 
Aragóniái házból való király csak a később «nagylelkü»-nek 
és «bölcs»-nek nevezett Alfonso lett, kit a megszorult II. Anjou 
Johanna királyné hívott Spanyolországból segítségül 1420-ban. 
V. Márton pápa ugyanis, látva a Johanna rossz kormányzatát, 
a szintén Anjou-családbeli III. Lajosnak szánta a trónt ; hogy 
ezt meghiúsítsa, a gyermektelen királyné Aragóniái Alfonsót 
örökbe fogadta s trónutódjának nyilvánította. De ingatag ter- 
mészete csakhamar más elhatározásra juttatta; Alfonsótól elfor- 
dulva rokonát, lotharingiai Renét hívta meg örököséül, végnél- 
küli viszályok és küzdelmek magvát vetve el ezzel. I. Alfonsó- 
nak csak 1442-ben, Johanna és Lajos időközben bekövetkezett 



Johann Hübner (Genealogische Tabellen, i Nem törvénytelen, mint a régibb hazai 

Leipzig 1 708. 328. tábla) nem tünteti föl írók közül Sam. Timon (Epitome chronolo- 

Beatr. születésének évét; nem jelöli meg gica rerum huttgaricarum, Claudiopoli 1764. 

a Nagy Iván és B. Nyáry Albert-töl szer- 165. 1.) valószínűleg Dlugoss János (Histo- 

kesztett « Mátyás király korabeli Diploma- riae Polomicae. Tom. v. 642. 1.) nyomán állí- 

tiai Emlékek* ív. kötetének élén Muratori totta, a mit már Pray György (Annales 

és Gatterer nyomán összeállított s az Regum Hungáriáé, Vindobona, 1766.) ív. 

Aragóniái házra vonatkozó leszármazási 91. lapon megczáfolt. 

táblázat sem; a magyar történeti művek i 1458. január 24-ikén. 

rendesen idősebbnek tüntetik föl Beatrixot 3 Caelii Calcagnini ferrariensis, opera 

Magyarországba jöttekor, mint a minő aliquot, Basileae 1544. (In funere Beatricií 

valósággal volt. Pannoniarum Regináé oratio) 504. 1. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 



15 



halála után sikerült Nápolyt ostrommal bevennie, s az Anjouk 
hosszú és többnyire szerencsétlen uralmát megtörvén, az Ara- 
goniaiak részére szerezni meg Nápoly trónját is, Aragónia, 
Valencia, Sicilia és Sardinia mellé. 1 

Gyermek- és hajadonkorában Beatrix mindig szemei előtt lát- 
hatta ennek az Alfonsónak, az ö nagyatyjának dicsőségét hirdető 
domborműveket a Castello Nuovo bejárásánál, melyet Nápoly 
meghódítójának diadalkapujává alakítottak Francesco Laurana, 
Isaia da Pisa, Andrea deli' Aquila és társaik, némelyek szerint 
León Battista Alberti tervei nyomán. Ez a legkorábbi olasz mü, 
melyen a római antik építészet hü és öntudatos alkalmazását 
látjuk, főleg a Septimius Severus és Constantinus római diadal- 
kapuinak mintájára; ép úgy mint a majdnem egykorú riminii 
Tempio Malatestiano homlokzata Augustus ottani diadalkapu- 
jának formáit látszik követni. 2 A kapu belső falainak márvány- 
táblái a hadba induló s a hadból visszatérő Alfonsót ábrázolják 
vezéreitől, országnagyaitól, udvaronczaitól környezve. 5 A hom- 
lokzat felírása «regum princeps»-nek — királyok fejedelmének — 
nevezi őt, «jámbornak, kegyesnek és legyőzetlennek» ; itt erényeit 
symbolikus nőalakok példázzák, győzelmeit egy diadalmenet 
ábrázolása örökíti meg, egészen a római triumfátorok bevonu- 
lásainak mintájára, mint a hogy az olasz renaissance egyáltalán 
nem tudta a dicsőséget máskép elképzelni és élvezni, mint 
azokban a formákban, a melyekben a régi rómaiak ünnepelték 
nagyjaikat. Különben a valóságban is olyanféle lehetett, mint az 
itt ábrázolt, az Alfonso arany diadalkocsija, melyet 1443-ban a 

1 Gio. Anlonio Simmioiite : História della valamint IV. Rolfs válasza u. ott a 171. s 
Cittá e Regno di Napoli, Seconda edit. köv. lapon. — Cattrillo Minieri Riccio : Gh 
Napoli, 1675. ni. 2. s köv. 1. Artisti ed Artefici che lavorarono in Castel 

2 C. von Fabriczy : Der Triumphbogen Nuovo a tempó di Alfonso I. e Ferrante 
Alt'onso's 1. am Castel Nuovo zu Neapel I. di Aragona, Napoli, 1876. 3—6. 1. Ugyané 
(Jahrbuch der K. preuss. Kunstsammlungen szerzőtől : Alcuni fatti di Alfonso I. di 
1899. évfoly.) 3. s köv. 1. — Wilh. Rolfs: Aragona (Archivio Storico p. 1. province 
Franz Laurana, (Berlin, 1907.) 46. s köv. Napoletane, vr.) 113. 1. 

1. — Ettore Bernich czikkei a «Napoli Nobi- 5 Rolfs szerint (id. m. 147- s köv. 1.) 

lissimav ez. tudom, folyóirat xn. évf. 114. csak a hadba indulás jelenetének főalakja 
s köv. és xiii. évf. 148. s köv. lapján, I. Alfonso, a másiké II. Alfonsót ábrázolja. 



IÓ BERZEVICZY ALBERT 

Nápoly falain tört résen keresztül történt bevonulásánál hasz- 
nált s melyet Beatrix még láthatott a San Lorenzo templom 
főbejárata fölött, a hová emlékül helyezték. 1 

I. Alfonso «a tizenötödik század egyik legkápráztatóbb és 
legregényesebb alakja ;» 2 kortársai nem csak csodálták a győ- 
zelmekért, melyeket fegyvereivel, diplomatiai ügyességével és 
ékesszólásával aratott, hanem szerették is nemes és lovagias, 
valóban fejedelmi tulajdonaiért, melyeknek köszönhette, hogy - 
a mi az ő korában ritkaság volt s annál nagyobb dicséretet 
érdemelt — őrizetlenül és fegyvertelenül járhatott alattvalói 
körében. 5 Egész legendákat jegyeztek föl az Aragoniaiak udvari 
költője, Beccadelli és mások a tudományokért, különösen az 
ókori latin classikusokért való rajongásáról s a tudósok és írók 
iránti bőkezűségéről. Elete utolsó éveiben kedvencz tartózkodási 
helye könyvtára volt, a hol fölváltva a római classikusokat vagy 
a szentírást olvastatta föl magának, s tudósaival hittudományi 
vitatkozásokba bocsátkozott. 4 De «mint uralkodóház alapítója s 
birodalomszervező, nem szerzett érdemeket ;» ; háborúi meg- 
sarczolták a föld népét, melynek boldogulásáért voltaképen 
semmit sem tett, pazarlása kiürítette pénztárát s hálátlanokat 
gazdagított, úgy hogy utódjára minden tekintetben zilált és vál- 
ságos viszonyok vártak. 

Általán a nápolyi királyságra nézve nehéz idők voltak azok, 
melyekbe a Beatrix születése esett. 1456 deczemberében iszonyú 
földrengés pusztított Nápolytól egész Brindisiig, melynek magá- 
ban a fővárosban is sok épület, sőt sok emberélet is esett áldo- 
zatul ; 6 a közhit e csapást ép úgy, mint az üstökös csillagok 

1 1580-ig volt ott; lásd Fabriczy id. m. Jacob Burckhardt : Die Cnltur der Renais- 
7. 1. sance in Italien, Leipzig 1896. 1. 251— 253. 1. 

2 John Addington Symonds : Renaissance 5 Viliari id. köt. Introd. 80. 1. — Még 
in Italy, London, 1882. 1. (The age of the szigorúbban ítéli meg Alfonsót : Lodov. 
despots.) 518. 1. Antonio Muratori : Annali d' Itália, Venezia 

3 Pasqnale Viliari: Nic. Machiavelli e 1833. xlvi. 31. 1. 

1 suoi tempi, Firenze, 1877. 1. Introdu- 6 A. di Constanzo : Storia Napoletana, 

zione 79. 1. Aquila 1582. 427. 1. — Muratori: Annali 

4 Vespaxiano da Bisticci : Vite di uomim xliv. 24—25. 1. 
illustri del Secolo xv. Firenze 1859. 59. 1. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 



17 



megjelenését s a később kitört pestisjárványt a király] bekövet- 
kezett halálának előhírnökeiül tekintette. 1 1458 évi június 27-ikén 
hunyt el Nagylelkű Alfonso, 2 a Castello deli' Ovoban, vagyis 




VAGY «BÖLCS» ALFONSO KIRÁLY MELLSZOBRA DOM. Dl MONTEMIGNANOTOL. 

(A bécsi udvari múzeumban.) 



' Giov. Battista Carrafa : De/l' Historie 

dfl Regno di Napoli, I. (Napoli 1580.) 207. 1. 

2 Notar Giacomo id. m. 99. 1 ; ugyanígy 

Magyar Tört. Életr. 1908. 



Passet ónál (26. 1.) és Murator v'nál (Annali 
xliv. 31. 1.); Fuscolil/o (id. m. 49. 1.) június 
26-ikára teszi A. halálát. 



l8 BERZEVICZY ALBERT 

«tojásvár»-ban, mely akkor még a városon kívül feküdt s a 
melybe kevéssel halála előtt vitette ki magát, állítólag azért, 
hogy a ragálytól fertőzött városból meneküljön, de valószínűleg 
óvatosságból is, hogy a várható zavarokkal szemben örökösét 
a királyi vár korlátlan birtokába juttassa.' 

Alfonso, kinek törvényes ivadékai nem voltak, spanyol örökös 
tartományait, valamint Sieiliát és Sardiniát testvérére, Jánosra 
hagyta, Nápolyban azonban törvénytelen fiát, Ferrante calabriai 
herczeget, Beatrixunk atyját rendelte utódjául. A trónörökös 
származása még fokozta a helyzet nehézségeit. Nem mintha 
Olaszországban akkoriban a törvénytelen eredetet komoly örök- 
lési akadálynak tekintették volna; hiszen tudjuk, hogy még ott 
is, a hol törvényes szülött volt, a törvén}'telen gyermek öröklés, 
méltóságok és javadalmak adományozása tekintetében amazzal 
úgyszólván egyenlő elbánás alá esett, sőt az érettebb kor és 
egyéni kiválóság gyakran erősebb jogczímnek bizonyult a tör- 
vényes származásnál. 2 Ámde Ferrantének eredetét teljes homály 
födte; anyai leszármazása sem látszott egészen tisztázottnak s 
voltak, a kik atyját nem Nápoly trónján, de a legalsóbb nép- 
osztályok, kétes, eredetű spanyol, török, vagy épen szerecsen 
jövevények között keresték. 5 Mégis, minden körülményt egybe- 
vetve valószínűnek kell tartanunk, hogy ő az Alfonso termé- 
szetes fia volt, Gilardona Carlinótól, egy valenciai nemes hölgy- 
től, kit a király utóbb a barcelonai Gaspare Revertittel házasí- 
tott össze, 4 kit Ferrante később is mindig anyjául ismert el, mint 
olyat tisztelt, s ki a trónváltozás idejében a Castel Capuanoban 
lakott Nápolyban, fiával együtt, úgy hogy valószínűleg Beatrix 
is e várban született. 

i Michele Vecchioni: Notizie di Eleonóra Giovanni Angio (Arch. Stor. Napol. 

e di. Beatrice di Aragona, Napoli 1790. xvn.) 311. és 739. 1. Passero id. műv. 

32 — 33. I. 26. 1. — Sokaknak hite szerint a Ferrante 

2 Talán elég urbinoi Federigo, ferrarai atyja spanyolországi «Marrano» vagyis 

Leonello és Borsó, Francesco Sforza, Sigis- kikeresztelt zsidó volt, a mit azzal támo- 

mondo Malatesta, s a későbbi korban gattak, hogy ő mint király az ilyeneket, 

Cesare és Lucrezia Borgia példáira utalni. ha hazájokból kiűzettek, Nápolyban védel- 

5 Eniilio Nunziante : I. primi anni di mébe fogadta. 
Ferdinatido d' Aragona e l'invasione di 4 Caputo id. m. 42. 1. 




6. I. ALFONSO HARCZOSAI KÖZÖTT. 

Márvány dombormű a nápolyi Castello Nuovo diadalkapúján. 



20 BERZEVICZY ALBERT 

Ferrantén kívül, kit Alfonso úgyszólván szemei előtt királyi 
hivatásra neveltetett s kit még életében ismertetett el úgy az 
ország bárói, mint IV. Eugén és V. Miklós pápák által is trónörö- 
kösnek, két törvénytelen leánygyermeke is volt még Alfonsonak : 
Mária, ki Leonello d'Este ferrarai őrgróf hitvese lett s Eleonóra, 
ki a milanói herczeg egyik fiának volt szánva, kit azonban 
Marino Marzano, Sessa és Rossano herczege vett nőül. Ferrante 
kiházasítására kerülvén a sor, azzal a tervvel szemben, hogy a 
calabriai herczeg VII. Károly franczia király egy leányát vegye 
nőül, 1 el lett határozva s 1444-ben végbe is ment házassága 
Isabella di Chiaromontéval, a franczia származású Tristano, 
Copertino grófjának és Caterina Orsini del Balzonak leányával 
s Taranto herczegének, a királyság egyik leghatalmasabb fő- 
urának unokahúgával. 2 Ebből a házasságból már a Beatrix 
születését megelőzőleg négy gyermek származott : ! Alfonso, 
capuai és calabriai herczeg, Ferrante utódja a trónon, ki Beatrix 
születésekor kilencz éves volt; 4 Eleonóra, később Ferrara her- 
czegnöje, ki hét évvel, Federigo — utóbb szintén király — ki 
öt évvel és végül Giovanni, a későbbi bibornok s esztergomi 
érsek, ki egy évvel volt idősebb Beatrixnál. s Ezeken kívül 
azonban Ferrantének volt még számos törvénytelen gyermeke 
is, 6 kik közül több már a Beatrix születésekor életben volt s 
nyilván a királyi udvarnál is nevelkedett. 7 

1 Nimziante id. m. (Arch. Stor. Nap. Nem valószínű, hogy a pápa Jánost már 
xvii.) 315. 1. 16 éves korában (1479) legátusként küldte 

2 Notar Giacomo id. m. 90. 1.] Vecchioni volna Magyarországba s Mátyásnak a 
id. m. 14. 1. következő évek alatti levelezése vele 

5 Az Aragoniaiak leszármazási tábláját szintén arra mutat, hogy akkor már telje- 
lásd a 24. lap mellett. sen érett, a pápa és a király bizalmát 

4 Notar Giacomo (id. helyen) 1448-ra egykép bíró fiatal embernek kellett lennie, 
teszi Alfonso herczeg születési évét s 6 Számukat Erasmo P'ercopo (La Morte 
Summonte is (id. m. 111. 501 I.) halálakor di Don Enrico d'Aragona, Archivio Stor. 
(1495.) 47 évesnek mondja. Nap. xin. 132. 1.) nyolczra teszi, Caputo 

5 Giovannira nézve a rendesen meg- (id. h.) három leányról és négy fiúról tesz 
bízható Notar Giacomo (id. m. 96. 1.) pon- említést. Tévesen mondja Gregorovius 
tos adata elfogadható szemben Capató-vzl (Geschichte der Stadt Rom im Mittelalter, 
(id. m. 47. 1.), ki 1463-ban születettnek vn. 232. 1.) ferrarai Eleonórát a Ferrante 
mondja s kinek nyomán indult valószínűleg természetes leányának. 

Ráth György is cAragoniai Jánosi ez. 7 Különösen Cesaret gyakran említik 

tanulmányában (Századok 1890. évf. 328. 1.) Beatrix leánykorában a király törvényes 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 21 



Isabella királyné, a Ferrante hitvese s Beatrix anyja, rend- 
kívüli lelki tulajdonokkal megáldott asszony volt, kinek segítsége 
nélkül férje alig állotta volna ki a trónfoglalását követő évek 
nehéz megpróbáltatásait s talán nem tévedünk, ha az ő korai 
halálát végzetes következményűnek tekintjük úgy az ország és 
az Aragóniái dynastia, mint a Beatrix személyes sorsának további 
fejlődésére nézve. Ot valószínűleg nem érdemetlenül érték azok 
a magasztalások, melyeket róla, annak a dicshymnusokhoz nagyon 
is hozzászokott kornak udvari költői és írói zengtek. 1 Külsejét 
is fejedelminek mondják kortársai ; termetét magasnak és kar- 
csúnak, szőke haját hosszúnak, feltűnően fehér kezeit nemesen 
formáltaknak. Dicsérik ékesszólását, zengzetes hangját, tisztes 
nőiségét, jótékonyságát és megnyerő nyájasságát; szívesen hall- 
gatott a komoly és tudós emberek szavára, de megvetette a 
léhákat, szigorú erkölcsöt és illemtartást követelt udvari környe- 
zetétől, még a ruházkodásban sem tűrte a ledérséget és fény- 
űzést s az idegen divatokat, hanem udvarhölgyeivel együtt ő 
maga is egyszerű nápolyi mód szerint öltözködött. 2 Szívesen 
ereszkedett le a néphez, elvivén gyermekeit is magával az 
utczára, a templomokba, melyeket sűrűn látogatott, dús^.adomá- 
nyokban is részesített, mert vallásossága szinte túlságba ment 
s néha töntető jelleget öltött. Öt egyébiránt nemcsak az egy- 



gyermekeivel együtt a királyi ház pénztári Et poi che sia arrivata, 

naplói. (Cedole della Tesoreria Aragonese.) Come nave nel portó, al suo bel űne, 

i Le Rime di Benedetto Gareth, detto il Del ciel ° cercar sciolta et überata, 

,.,.,. • . j j- zr Ritornerá qua síi, lieta et beata.v 

Chariteo (con íntroduz. e note di Lrasmo ' 

Percopo, Napoli 1892.) Ebben a vn. Can- Ugyancsak reá vonatkozik a Cantico 

zone következő versei vonatkoznak Isa- v de i la p asca következő két verse : 
bella királynőre, — a kit különben Chariteo, 

ki 1467-68. táján jött Nápolyba (íntroduz. «Di vostri una Ysabella fu consorte, 

xix. 1.) személyesen nem ismerhetett : Morigera, fidel, casta e prudente.» 

.Questa primiera donna, , Joanne Sabadmo Arienti : Gyne 

Benché mostre la fronté mesta et trista, ^ dg /e daye Donne _ (Scelta di curiositá 

Ti fara pur contento et lieto padre, , .. . . . „ , DOO . , „ , 

v letterane etc.) Bologna 1888. 245 s köv. 1. 
Questa sara feconda altéra madre 

" _ .„ . , . „ . — Philippus bergomeiisis : De claris et 

Di Re, d Imperátori et di Regíné, rr ° 

Nascer vedrai di questa, alta e felice, selectis mulieribus ; Ferrara 1497. 154. v. 

Fruttifera radice, s köv. 1. 
Multe piante gentili et pellegrine ; 



22 



BERZEVICZY ALBERT 



korú följegyzések egybehangzása alapján, hanem történeti sze- 
repe után is ítélve, komoly gondolkozású, nagy elhatározásokra 
képes, szinte férfias lelkületű nőnek kell tartanunk. 1 

A nápolyi királyság, vagyis «a világító tornyon inneni Sicilia», 
mely akkor a pápai államtól délre eső egész olasz szárazföldet, 
tehát a Terra di Lavorót, vagyis a Nápolyt környező vidéket, 
az Abruzzokat, Apuliát, Otrantot, Basilicatát és Calabriát foglalta 
magába, még a normannok ideje óta pápai hübérnek volt elis- 
merve, s így a trónralépő új 
királynak mindenekelőtt a hűbérúr 
investituráját kellett elyernie. Emlí- 

f tettük már, hogy Ferrantét törvény- 

telen származása ellenére Alfonso 
király buzgó közbenjárására két 
pápa ismerte el még atyja életében 
W" a nápolyi trón örökösének. Ámde 
ez az elismerés annál kevésbé 




7 . in. calixtus pápa éremképe. jelenthette az uralomba való beik- 

(Guazzalotti müve; A. Heyss«Les Médailles 
de la Renaissance» ez. művéből.) 



tatást, mert időközben V. Miklós 
pápa is meghalt s utódja, III. 
Calixtus, ki 1455-ben foglalta el Szent Péter székét, minden 
várakozás ellenére föltűnően barátságtalan magatartást tanú- 
sított a király minden tervével és törekvésével szemben. 
Alfonsot annál inkább meglepte s elkeserítette ez, mert az 
új pápa - családi nevén Alfonso Borgia szintén spanyol 

volt, az Aragóniái ház kegyencze, sőt teremtménye, Alfonsó- 
nak egykor titkára és Ferranténak nevelője; mégis, a mint 
a király, kivel, bár lekötelezettje volt, szintén sokat viszály- 
kodott, szemét behunyta, a pápa határozottan megtagadta az 
új uralkodó elismerését, sőt feloldozta alattvalóit a már letett 



1 Jo. Joviani Pontani Históriáé Neapo- 
litanae. De Bello Neapolitano libri sex. 
(Raccolta di tutti í piü rinomati Serittori 
dell'istoria generálé del Regno di Napoli. 
Napoli, Gravier 1769. v.) 16., 46. és köv. 



1. — Summonte id. m. 111., 272., 475. 1. — 
Giuseppe Cosenza : La Chiesa e il Convento 
di S. Pietro Martire (Napoli Nobilissima 
ix.,) 90. s köv. 1. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 



2 3 



hűségi eskü alól, s hovatovább nyilvánvalóvá lett, hogy Nápoly 
uralmában dédelgetett rokonai valamelyikét kívánja részesíteni. 1 

III. Calixtus e magatartása csakhamar lángra lobbantotta a 
belső viszályok üszkét is. Szent Antonin tanúsága szerint 
I. Alfonso halálos ágyán három dolgot hagyott meg trónja örö- 
kösének : hogy szállítsa le a magasra fokozott adókat, hogy 
olaszokkal, ne spanyolokkal környezze magát s hogy igyekez- 
zék békében élni a pápával és a többi olasz hatalmakkal. 2 Ez 
az utasítás tulajdonképen bevallott csődje az Alfonso egész kor- 
mányzati politikájának, melynek keserű gyümölcseit nálánál 
kevesebb dicsfénytől környezett fiának kellett ízlelnie. Egy dolog- 
ban kétségkívül követte Ferrante atyja tanácsát: a gyűlölt 
«catalanok» alatta nagy szerepet nem vittek a kormányzatban. 
Erre nézve egyébiránt az Alfonso ellen támasztott vádak sem 
voltak egészen igazságosak; hiszen ő úgyszólván elszakadt 
spanyol örökös tartományaitól, hogy erejét, tevékenységét egészen 
olasz királyságának szentelje ; fia megházasításában, ivadékai 
nevelésében az a határozott szándéka nyilatkozott meg, hogy 
az Aragóniái ház Nápolyban uralkodó ága egészen olaszszá 
legyen; és ezt tartotta Ferrante is szem előtt. Ellenben az adók 
leszállítása és a béke fönntartása tekintetében nehéz volt atyja 
rossz példájától eltérnie, mert Alfonso nem csak üres pénztárt, 
hanem terhes tartozásokat is hagyott hátra s az új király magát 
minden oldalról megtámadva látván, kénytelen volt fegyvert 
fogni és védekezni. 

Még az Anjouk uralmának végzetes hagyománya volt a 
királyság hűbéreseinek, az ország «báróinak» növekedő hatalma, 
melyet maguk a királyok voltak kénytelenek megerősíteni, hogy 
lázongó alattvalóikkal szemben s külső háborúikban reá támasz- 
kodhassanak, mely azonban ép oly alkalmas volt arra is, hogy 

i Nuneiante id. m. Arch. Stor. Nap. (Geschkhte der Piipste etc. Freibug i. B. 

xvn. 314 — 565., 734—748. 1. Gregorovius 1889. 1 600. 1.), ki pedig szembetűnően 

Geschichte d. Stadt Rom i. Mi/t. vn., igyekszik a viszálykodás hibáját Alfonsóra 

147 — 149. 1. Dr. Georg Voigt : Enea Silvio hárítani, kénytelen a pápa e törekvésének 

de' Piccolomiui, Berlin, 1856— 1863. 11. 194. valószínűségét elismerni. 

1. és nr. 23—25. 1. Ludwig Pastor is 2 Muratori: Annali, xlvi. 32. 1. 



24 BERZEVICZY ALBERT 

trónkövetelőknek vagy a hübérjogon beavatkozó pápának szol- 
gáljon eszközül a tényleges uralkodó állásának megingatására, 
annál inkább, minthogy a bárók is szívesen használták föl az 
ily alkalmakat egyik vagy másik féltől várt engedmények, elő- 
nyök kicsikarására.' Láttuk, hogy Alfonso rokoni kötelékekkel 
igyekezett a leghatalmasabb és legveszedelmesebb bárókat az 
uralkodó házhoz lánczolni, más házassági ajánlatok visszautasí- 
tásával egyik leányát Sessa herczegéhez adván nőül s fiát a 
tarantoi herczeg unokahúgával házasítván össze. Ferrantének 
azonban csakhamar meg kellett győződnie róla, hogy e köte- 
lékek a hatalmi érdekekkel szemben nem bizonyultak eléggé 
erőseknek. 

Az új király szerencséjére a váratlanul oly ellenséges maga- 
tartást tanúsított pápa, ki már megválasztásakor is aggastyán 
volt, kevéssel a nápolyi trónváltozás után meghalt. Utódja az 
Aeneas Sylvius név alatt mint humanista író és tudós nagy 
hírben állott Piccolomini bibornok lett, kit II. Pius néven 1458 
augusztus havában koronáztak pápává s ki uralkodása vezér- 
eszméjévé és főczéljává a Byzancznak 1453-ban bekövetkezett 
eleste óta immár az egész keresztény világot fenyegető török 
hatalom ellen indítandó keresztes háborút tette. Bármily kor- 
szerűtlennek bizonyult is a keresztes hadak eszméjének fölújítása 
a xv. század második felében, még hozzá a pápa személyes 
vezérlete alatt, 2 a lelkesedés, melylyel a beteges, törődött pápa 
ezt a tervet fölkarolta s magát annak szó szerint föláldozta, 
mindenesetre tiszteletet és csodálatot érdemel. 

A II. Pius merész tervének az olasz államokra s főkép 
Nápolyra nézve megvolt az a kétségtelen üdvös hatása, hogy 
minden hatalmat egyesíteni igyekezvén a török ellen, a pápának 
a belső viszályok megszüntetésére s a fennálló uralmak meg- 
erősítésére kellett törekednie. Ennek tulajdonítható, hogy II. Pius 
sietett Ferrante királynak bizonyos föltételek teljesítése fejében 

' P. Viliari id. m. Introduz. 80 — 82. 1. 2 Pastor : id. m. 1. 536. 1. 



AZ ARAGONIAIAK LESZÁRMAZÁSI TÁBLÁJA. 



I. Ferdinánd (az igazságos), 
Aragónia és Sicilia királya, 

* 1380. (?) f 1416. 

neje : Eleonóra de Castella 

t *435- 



PlETRO, 

•f 1438., a Nápolyért 
vívott küzdelemben. 



Bölcs vagy Nagylelkű Alfonso, 

mint Aragónia és Sicilia királya (1416 óta) V., 

mint Nápoly királya (1442 óta) I. 

t I45 8 - 

neje : Mária, III. Henrik castiliai király leánya 

(gyermektelen). 



Arrigo, 



Sancia, 



MÁRIA, 



Leonóra, 

Portugália királyának neje. 

(Hasonnevű leánya III. Fridrik 

német-római neje, és I. Miksa 

császár anyja.) 



II. János, 

Navarra, Aragónia és 

Sicilia királya, 

* 1397- t *479- 



I. Ferdinánd (Ferrante), 

(törvénytelen) 

nápolyi király (1458-tól fogva), * 1423. (anyja : Gilardona Carlino), f 1494. 

t. neje (1445-ben) : Isabella Chiaromonte, Tristano-nak Copertino grófjának leánya, f 1465. 

2. neje (1477-ben) : Giovanna, II. János, Aragónia királyának leánya, f . 1517. 



Eleonóra, 

(törvénytelen) 

(anyja: ?) 

férje : Marino Marzano, 

Sessa és Rossano herczege. 



MÁRIA, 

(törvénytelen) 

(anyja: ?), f 1494- 

férje (1444.) : Leonello d'Este, 

ferrarai őrgróf. 



II. (katholikus) Ferdinánd, 

1474 óta Castilia, 1479 óta Aragónia, 

1503 óta Nápoly királya, 

* !453- t iö l6 - 

1. neje : Castiliai Isabella, 

2. neje : Germaine de Foix 



Giovanna, 

t 1 5 1 1- 

férje (1477-ben) : I. Ferrante, 

nápolyi király. 



1. nejétől 



II. Alfonso, 

capuai, 
majd calabriai 

herczeg, 

1494-töl nápolyi 

király 

* i44 8 - t 1495- 

neje (1465-ben): 

Ippolita Sforza 

t 1488. 



Eleonóra, 

* i45°- t 1493- 
férje (1473-ban) : 
Ercole d'Este, 
ferrarai herczeg. 
(Gyermekeit lásd 
az Esték leszárma- 
zási tábláján.) 



Federigo, Giovanni, Beatrix, Francesco, 

nápolyi király (1496— 1501.) (Aragóniái * J-457- Marcbese di 

* 1452. t 1504. János) f 1508. Bisceglia, 

1. neje (1478-ban) : 1478-ban férje (1476- S. Angelo 
Anna, savoyai herczegnő, bibornok, ban) : herczege, 

t 1480. 1479-ben Corvin * 1461. 

2. neje (1487-ben) : esztergomi Mátyás, f 1486. 
Isabella del Balzo érsek, magyar (1476— 1484. 

t !533- * !45 6 - király, Magyar- 

t J 4 8 5- (t M9°-) országon). 



2. nejétől : Giovanna, 

* 1479- f i5 í8 - 

1. férje (1496-ban) : 

II. Ferrante, 

nápolyi király 

(csak néhány hétig) 

2. férje : Carlo, 

savoyai herczeg. 



Törvénytelen ágyból: Arrigo, 
Marchese 
di Gerace. 



Cesare, 

Caserta 

grófja 

t 1504- 



Ferrante, Alfonso, 
montaltói chieti-i 



herczeg, 

nápolyi 

hetytartó. 



püspök. 



MÁRIA, 

férje : Ant. 

Piccolomini, 

amalfi-i 

herczeg. 



ILARIA, 



LüCREZIA, 

férje : 

Trajetto 

grófja. 



Maria, 
férje : 
Orsini. 



II. Ferrante, 

(Ferrandino) 

1495-töl nápotyi király, 

* 1467. -j- 1496. 

neje (1496-ban) : 

Giovanna, 

I. Ferrante leánya 

(csak néhány hétig). 



Isabella, 

* 1470. t 1524. 

férje (1489-ben) : 

Gian-Galeazzo Sforza, 

milanói herczeg 

t 1494- 

(Gyermekeit lásd a 

Sforzák leszármazási 

tábláján.) 



PlETRO, 
Rossano 
herczege, 

* 1472. 

t i49i- 



Alfonso, 
salernói herczeg, 

*? 

(anyja : Trussia 

Garzella), f 1500. 

neje (1498-ban) : 

Lucrezia Borgia. 



Sancia, 

*? 

(anyja : Trussia 

Garzella), f I506. 

férje (1494-ben) : 

Gioffré Borgia, 

Squillace herczege. 



Carlotta, 
tarantói herczegnő, 

* 1479- t x 53i- 

férje (1500-ban) : 

Sign. d. Rocca della 

Casa di Bretagna. 



Ferrante, 

capuai és 

calabriai, utóbb 

tarantói herczeg 

* 1488. 



Alfonso Ramiro, 
* 1498. 



GlULIA, 
férje : Giovan- 
Giorgio Paleologo, 
Monferrato Marche- 
séje. (Az egybe- 
kelés nem történt 
meg a férj halála 
miatt.) 



Isabella, 



Cesare, 
* 1501. 



Luigi, 

t I5 1 ?- 

neje : Todorina Cibó, 

(ennek halála után 

bibornok lett 1497-ben 

[Cardinal d'Aragona]). 



24. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 



25 



az investiturát 1458 november i-jén kelt bullájával megadni, 
kijelentvén azonban, hogy ebből mások netáni jogaira sérelem 




8. II. PJUS PÁPA. 

Mellszobor F. Lauranától. 



nem háromolhatik, a mit az Anjou trónkövetelők érdekében a 
szent széket követei által ostromló franczia királyra való tekin- 
tetek igazoltak. 1 



' Ugyanott n. 19. 1. 
Magyar Tört. Életr. 1908. 



26 BERZEVICZY ALBERT 

Mert, bár Ferrante most már 1459 február 4-ikén Barlet- 
tában ' Orsini bibornok, pápai legátus közbejöttével nagy fény- 
nyel megkoronáztathatta magát, az ország nagy része tényleg 
lázadásban volt s kitűzte az öreg Anjou Renének zászlaját, 
kinek fia, János, egy lovagias hajlamokkal bíró ifjú, addig a 
franczia király megbízásából Génua parancsnoka, a keresztes 
háború czíme alatt toborzott hajórajjal már indulóban volt 
Nápoly felé. A trónkövetelőhöz csatlakoztak az ország bárói 
közül maga Gian-Antonio Orsini, tarantoi herczeg, a királyné 
nagybátyja és Antonio Centiglia cotronei marchese, ki azon- 
ban hamar fogságba került, 2 nemkülönben Antonio Caldora és 
Giosia Acquaviva az Abruzzokban, továbbá Pier Giovanni 
Cantelmo, Sora herczege, Niccola, Campobasso grófja s csak- 
hamar Marino Marzano sessai és rossanoi herczeg is, kit az el- 
hunyt király, mint vejét, dús birtokokkal halmozott el, ki tehát 
Ferranténak sógora volt, 3 «drágarokon», mint a hogy őt Isabella 
királyné Francesco Sforzához intézett levelében gúnyosan nevezte. 4 

Mialatt a király csekély fegyveres- és még csekélyebb pénz- 
erejével előbb Calabriában, azután az Abruzzokban igyekezett 
a lázadást elnyomni s a pártütő főurak egymás közötti vissza- 
vonását a maga javára fordítani, Nápolyban az ország kor- 
mányzását s a főváros védelmét időközben capuai és calabriai 
herczeggé kinevezett, de még nagyon zsenge korú elsőszülött 
fia, Alfonso névleges helytartósága mellett s egy kormánytanács 
mellé rendelésével a királynéra bízta, «s ez a lelkes nő képes- 
nek is bizonyult a nehéz feladatra, de volt is tennivalója elég!» > 
Szükségesnek mutatkozván Sorrentót hűbérurának Marino Cor- 

1 Notar Giacomo id. m. 102. 1. Fusco- A magyarnak nincsenek megkülömböztetö 
lillo id. m. 49. 1. (a koronázás napja itt kifejezései a «Duca» és a «Principe» íb- 
tévesen 1458. augusztus 16-ikára van téve, galmai számára ; Marino Marzano oDuca di 
a mikor Ferrante még a királyságban meg- Sessau volt és «Principe di Rossano», ép 
erősítve sem volt). Muratori Annali xlvi. úgy mint az idószerinti nápolyi trónörö- 
37 — 38. 1. Di Costanao id. m. 431. 1. Passero kös rendszerint «Duca di Calabria» és 
id. m. 26. 1. ciPrincipe di Capuao. 

2 Nunziante id. m. (Arch. Stor. Nap. 4 Nunziante id. m. Arch. Stor. Nap. 
xviii.) 612—614. '• xix. 337. 1. 

3 Muratori Annali, xlvi. 38—45. 1. $ Ugyanott 320. 1. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 



2 7 



reálénak kezeiből, elégedetlen hűbéresei segítségével alattomosan 
kivonni, a király 1459 tavaszán utasította nejét, hogy légváltoz- 
tatás ürügye alatt s a ragálytól fertőzött város elkerülésével 
tegye át lakását Pozzuoliból, hol addig tartózkodott, Sorrentóba 
s vigye oda magával gyermekeit, — tehát a kisded Beatrixot 
is — udvarát és kormánytanácsát, helyezkedjék el az alkirály 
házában, járasson oda feltűnés nélkül hajókat Nápolyból s alkal- 
mas pillanatban ragadja ma- 
gához úgy Sorrento, mint 
a szomszédos Vico és Massa 
uralmát. Hogy meddig időz- 
hetett a királyi család a 
viruló kertektől borított sor- 
rentói sziklapartokon, az 
azúrkék nápolyi öböl e leg- 
kiesebb pontján, azt nem 
tudjuk, de annyi bizonyos, 
hogy a campaniai kis zsarno- 
kok elleni sakkhúzásnál fon- 
tosabb és sürgősebb fölada- 
tok vették igénybe csak- 
hamar a királyné figyelmét és tetterejét. A férje iránt mindig 
barátságos Francesco Sforza, milanói herczeg már szeptember- 
ben figyelmeztette, hogy erősítse Nápoly és Gaeta kikötőit s 
készüljön tengeri harczra. Villamarina tengernagy 15 hajóból 
álló rajt gyűjtött a francziák ellen, Terracina, Gaeta, Ischia, 
Capri védelmi állásba helyezkedtek, magában Nápolyban is 
6000 katonát toborzott össze az éjjel-nappal tevékeny királyné, 
ki teljes bizalommal nézve a jövőbe, maga öntött lelket a két- 
kedőkbe, maga látta el utasításokkal embereit s folytonos leve- 
lezésben állván férjével és Sforzával, ezeket is biztatva azt írta 
nekik, hogy nem fél Anjou Jánostól s majd nemsokára « kedves 
hírrel fog szolgálni)). 1 

' Pontano : de Bello Neapolitano 16. 1. — Nuneiante : id. köt. 325 — 326. 1. 

4* 




9. ANJOU JÁNOS EREMKEPE. 



28 BERZEVICZY ALBERT 

Október hó 25-ikén ' megjelent a franczia hajóraj Nápoly 
előtt ; a királyi család nem minden szívszorulás nélkül láthatta 
a tengersíkon föltűnni annak vitorláit, a ki őket tróntól, 
országtól készült megfosztani. Lotharingiai Anjou János tizen- 
kilencz gályával és négy kisebb kalózhajóval jött a Riviéra di 
Levantéról, de lőtávolon túl maradva, három órai veszteglés 
után Bajae felé vonult vissza. A következő napon János egy 
fegyveres csapatot kiszállított Pozzuolinál, abban a hitben, hogy 
annak lakói vele tartanak, de a királynétól odarendelt katonák 
elűzték embereit s ugyanez ismétlődött Ischia szigetén, a hol a 
francziák élelmi szereket akartak beszerezni. Látva Nápoly és 
vidéke e magatartását s hallván Calabria meghódolásának hírét, 
a trónkövetelő rosszul fölszerelt hajóival s fegyelmezetlen kato- 
náival már-már visszatért volna Génuába, ha Marzano, sessai 
herczeg árulása ott nem marasztja, lehetővé tevén neki, hogy 
a Volturno torkolatánál, Sessa közelében fekvő Castellammare 
di Volturno előtt partra szálljon s bár hajórajától cserben 
hagyatva és pénz nélkül, jelenlétével s kiáltványa terjesztésével 
szítsa a lázadás tüzét. 2 

A királyné ismételt hívására Ferrante most visszatért a hozzá 
hűségben maradt Nápolyba, mert a közeledő téli idő úgy sem 
volt alkalmas nagyobb hadmüveletekre, ellenben a trónkövetelő 
közelléte s a sógor pártütése nagyon is szükségessé tette meg- 
jelenését. Székvárosában, hol kitörő lelkesedéssel fogadták, meg- 
pihenhetett néhány hétig s ölelhette gyermekeit, kik abban az 
időben vajmi ritkán láthatták atyjukat. 

Az 1460-iki év az uralkodó családra nézve rossz előjelek 
között kezdődött. A trónkövetelő ellenfél, kinek Sessában pom- 
pás fogadtatást rendezett a herczeg, 5 diadallal járta be majdnem 
az egész országot, az Abruzzók elveszettnek látszottak, már 



1 Fuscollilo id. helyen ; Numiante id. 342. 1. — Muratori Annali xlvi. 40. 1. — 
köt. 328. L; Passero id. helyen október Vecchioui id. m. 17—18. 1. 

5-ikét mond. ; Filiberto Campanile : L'armi overo 

2 Numiante id. köt. 328 — 330., 340— insegne de nobili, Napoli, 1610 : 285. 1. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 



29 



Foggia is az Anjouk pártjához állott, már Capuában is kitört 
a lázadás s az ellenség majdnem behatolt a városba ; Ercole 
d'Este, az uralkodó modena-ferrarai fejedelem, Borsó testvére és 
örököse, ki az Alfonso király udvarában nevelkedvén, Ferranté- 
val majdnem testvéri bizalmas viszonyban állott s kit ő küldött 
Angliába, hogy a tarantói herczeget megtérítse, San Severóban 







IO. FRANCESCO SFORZA, MILANO HERCZEGE. 

(Sperandio érme után.) 



csatlakozott Anjou Jánoshoz s szintén a király ellen fordult.' 
És mindennél még súlyosabb csapást mérendő az Aragóniái 
házra, Jacopo Piccinino gróf, a híres bérhadvezér, ki Alfonso szol- 
gálatában állott, bosszúból azért, hogy az általa a pápai államból 
elfoglalt helyek visszaszolgáltatását Ferrante az investitura érde- 
kében a pápával kötött szerződésben megígérte, seregével ellen- 
ségként tört be az Abruzzokba s érintkezést keresett a pártütő 
bárókkal. 



1 Vecchioni id. m. 26 — 30. 



30 BERZEVICZY ALBERT 

A király e vészterhes helyzetben sem vesztette el bizalmát 
a sikerbe; önerején kívül csak két támasza volt: atyai barátja 
Francesco Sforza ' és a pápa. A milanói herczeg a franczia 
király és az előbbi pápa minden kísértései, csábításai és fenye- 
getéseivel szemben kitartott mellette; bizonyára nemcsak baráti 
érzelemből tette ezt, hanem okos politikai számításból, belátva 
azt, a minek szem elől tévesztése sodorta szerencsétlen utódait 
s általuk Olaszországot is a romlásba : hogy t. i. a franczia 
beavatkozás fölidézése nemcsak a nápolyi trónt, de az egész 
apennini félsziget függetlenségét veszélyeztetheti. 2 Hasonló maga- 
tartást tanúsított II. Pius, ki egyetértve Sforzával, s úgy véle- 
kedve, hogy «René király távoli barát lenne, ellenben Ferrante 
közeli ellenség)), 5 bullát adott ki, melyben Anjou János tényeit 
s a bárók részéről iránta való hűségre tett esküt semmiseknek 
jelentette ki, a minek következtében a francziák felé hajló 
Firenze és Velencze is semleges állást foglaltak el a nápolyi 
kérdésben. A pápa barátsága azonban terhesebb volt Ferrantéra 
nézve a Sforzáénál, mert arra a nehezen beváltható Ígéretére 
emlékeztette, hogy trónjának megszilárdítása után jelentős részt 
fog venni az indítandó keresztes háborúban. 

Az e szövetségeseitől rendelkezésére bocsátott csekély had- 
erővel s azzal a pénzzel, melyet részint zálogkölcsön útján szer- 
zett, részint a királyné szedett össze a nápolyi vámjövedelmek- 
ből, 1560 tavaszán harczra készült Ferrante, a nélkül azonban, 
hogy az ellenfeleivel való megegyezés iránt Placido di Sangro 
és különösen régi bizalmasa, Diomede Carafa útján indított tár- 
gyalásokat egy perezre is megszakította volna. Sógorával, Mar- 
zanóval, Sessa és Rossano herczegével maga kívánt tárgyalni s 



1 Ferrante Sforzát leveleiben is oPater milanói követ jelentései alapján E. Nun- 
noster colendissimé»-nek szólította; lásd ziante többször idézett tanulmányában. Ide 
a párisi Bibliotheque Na/ionale-ban őrzött vonatkozik : Mutatót id. kőt. 44. 1. és 
Archivio Visconteo-Sforzescho 1590 számú Pastor id. m. n. köt. 53. 1. 

codexében a 219. számú levelet. 3 Nitnziante id. m. Arch. Stor. Nap. 

2 Sforza és Ferrante viszonyát különö- xx. 218. 1. 
sen behatóan tárgyalja Ant. Da Trezzo 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 31 

eközben majdnem beléesett a tőrbe, melyet neki ez a régi, 
alattomos ellensége vetett. Teano és Calvi között Torricellánál 
ment végbe megegyezésszerüen a találkozás, május 30-ikán. Egy 
harmad mérföldnyire egymástól állott meg a két sereg, egyfelől 
a király, másfelől a herczeg előre lovagoltak két-két kísérő tár- 
saságában; a király Giovanni Ventimiglia marchese di Geracét 
és Coregliát vette magához, a herczeg kíséretében voltak Dio- 
febo deli' Anguillara és Jacopo di Monteagano. Találkozván, a 
király a herczeget öleléssel, ennek kísérői a királyt kézcsókkal 
üdvözölték, mire a két főszemély a többiektől különválva s 
egymás mellett lovagolva beszélgetett körülbelül egy óráig, 
azután pedig a megelégedés és barátság jelei között válni 
készültek. Ekkor Diofebo, látszólag búcsúvétel végett közeledvén 
a királyhoz, hirtelen tőrt rántott ellene ; ez kardot vont védel- 
mére, mire ellenfele is ugyanazt tette s a herczeg másik kísérője 
is támadólag lépett föl. Az összecsapásnak hamar véget vetett 
a király kísérőinek közbelépése s a seregből előre vágtatott 
néhány lovas megjelenése s Ferrante nagy lélekjelenléttel és 
ügyes számítással szándékosan azt a színt kölcsönözte az eset- 
nek, mintha Diofebo régi személyes gyűlölségből a herczeg 
tudta nélkül tört volna ellene, de kétségkívül már ekkor 
eltökélte magában, hogy ha egyszer hatalmába kerül, elbánik 
sógorával. 1 

Erről az epizódról, mely könnyen életébe kerülhetett volna 
atyjának, Beatrix bizonynyal sokat hallott gyermekkorában, mint 
a gyilkos szándékú tőrbecsalás akkor nem is elszigetelt példá- 
járól, sőt leánykorában az eset képét is maga előtt láthatta, 
mert a trónkövetelő szerencsés kiűzése után Ferrante győzelmes 
hadjárata legemlékezetesebb jeleneteit s azok között a torricellai 
találkozót is lefesttette poggo-realei nyaralójában s a Castel- 
Nuovo belső kapuinak ércztábláin dombormüvekben örökíttette 

1 Nunziante id. köt. 245 — 251. 1. tano Caracciolo : De varietate fortunae 
Summonte id. m. 111. 279 — 281. 1. Némi- (Muratori, Rerum Italicarum Scriptores 
leg eltérően beszéli el az esetet Tris- Mediol. 1734. xxn. 69—70. 1.) 



32 BERZEVICZY ALBERT 

meg, ugyanott, a hol a kapu felső ívében barlettai megkoronáz- 
tatásának dombormüképe talált helyet.' 

Most már elkerülhetetlenné vált a felek mérkőzése ; a pápa 
új segédcsapatot küldött Simonetto vezetése alatt, az Anjou-párt 
segítségére is új hajóraj érkezett Nápoly elé; ezt azonban olyan 
golyózápor fogadta a város erődéiből, hogy csakhamar tovább 
kellett vonulnia a Sarno torkolata felé. A háború mindinkább 
közeledett a fővároshoz, az Aragoniaiak utolsó mentsvárához; 
a Terra di Lavoro ligeteiben, a nápolyi öböl partjain «Raneri!» 
(Anjou René) «Orso!» (Orsini, Taranto herczege) és «Ragona!» 
(Aragónia) csatakiáltások hangzottak föl. Ferrante alkalmasnak 
vélvén a pillanatot s nem várva be a nagy-senescalco, Alfonso 
Davalos seregének megérkezését, a július 6. és 7-ike közti 
éjjel, a hegyeken átcsempészte előcsapatát s meglepetésszerűen 
támadta meg az Anjou-pártiaktól megszállott Sarno várost, ezzel 
elhatározó csapást remélvén a felkelökre mérhetni. De elhamar- 
kodás rontotta el a vállalkozást; az éjjeli küzdelem a király- 
pártiak teljes vereségével végződött, egyik vezérök elesett, egy 
másik megsebesült, egész fölszerelésök az ellenség martalékává 
lett, közülök sokan foglyul estek, maga Ferrante is csak 20 lovas- 
sal menekült el Nápolyba. 2 S hogy az ürömpohár csordultig 
teljék, a király nemsokára hírül vette, hogy az Abruzzókban 
Piccinino megütközött az Alessandro Sforza és Federigo urbinói 
herczeg vezetése alatt álló királypárti seregekkel San Flaviano 
mellett, s bár az utóbbiak néhány napig urai maradtak a csata- 
térnek, súlyos veszteségeket szenvedtek és nemsokára elvonulni 
kényszerültek. 

Ezek után már a pápa is elveszettnek látta a Ferrante ügyét 

1 Fabriczy id. m. 140— 141. I. ; E. műveken — melyek a kapuszárnyak leg- 

Berteaux : L'arco e la porta trionfale felsőbb mezőit foglalják el — a király 

a" Alfonso e Ferdinando d'Aragona a Cas- nem történethíven csak egy kísérővel 

tel Nuovo. (Archív. Stor. Napol, xxv.) van ábrázolva, s a fölírás Hektornál bát- 

44 s köv. 1. — Antonino Maresca di rabbnak mondja őt. 

Serracapriola : Battenti e decorazioni di 2 Notar Giacomo id. m. 102. 1. — 

antiche porté in Napoli, Nap. Nobiliss. x. Nunziante id. köt. 450 — 455. 1. Voigt : 

17 s köv. 1. A szóbanforgó érczdombor- Enea Silvio Piccolomini III. 141. 1. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 



33 



s csak Sforza rábeszélésének sikerült őt további kitartásra bírni. 
Szerencsére a gyönge és magában meghasonlott Anjou-párt 




II. A NAPOLYI CASTELLO NUOVO ERCZKAPUJANAK DOMBORMŰVEI. 

nem sietett győzelmeit kihasználni, s így a királynak ideje volt 
törhetetlen erélyével és szívósságával újraszervezni a védelmet. 

Magyar Tört. Életr. 1908. 5 



34 BERZEVICZY ALBERT 

Nagy segítségére volt ebben felesége, a ki most mutatta meg 
igazán lelki nagyságát. Mindenekfölött pénzre lévén szükség,, 
mert Apulia elvesztése a szomszéd tartományokból legeltetés 
végett évenkint odahajtott marhacsordák után fizetett vámnak, 
a kincstár egyik főjövedelmének elapadását is jelentette,' a 
királyné maga látott hozzá a gyűjtéshez ; naphosszat ült a Pietro 
Martire-templomban — mely majdan az ö és leánya, Beatrix 
temetkező helyévé lett — könyörgéssel, rábeszéléssel, ha kellett 
fenyegetéssel késztetve az embereket az uralkodó drágaság 
közepett a háborúra való adakozásra, nemcsak pénzadományo- 
kat gyűjtve, de iparostól munkát, gazdától terményt vagy állatot 
követelve; rámutatott kis gyermekeire, a «nagylelkü» Alfonso 
unokáira, a kik — úgymond — olaszok, nápolyi polgárok, köztük 
nőnek föl, a kiket a nápolyiak nem tehetnek földönfutókká azért, 
hogy a negédes francziák uralmának hódoljanak ! 2 Az egykorú 
és későbbi krónikaírók a valószínütlenségig megható részleteket 
jegyeztek föl Isabella királynő önmegtagadással teljes fáradozá- 
sáról, melylyel férje pénztárát újra megtölteni, seregét újra 
harczképessé tenni nem csekély eredménynyel igyekezett ; ; 
leleményességére nézve jellemző, hogy mikor a Castel-Nuovo 
várnagyát egy elfogott pártütő megszökéseért kellett megfenyí- 
teni, a királyné életben hagyta a nyomorultat, de kegyetlenül 
megsarczolta, 4 a szerint az abban a korszakban másutt is diva- 
tozott elv szerint, hogy a «bünös éljen, de fizessen !»> 

Ilyenképen sikerült a nyár folyamában annyira fokozni a 

' Sigismondo dei Conti da Foligno : Le dozó magatartását. (így adja elő : Di Cos- 

storie de' sttoi tempi dal 1475 al 1510. Roma, tanso id. m. 444. I. Muratori id. h. Vecchioni 

1883. 11. 299. 1. id. m. 19. 1.) Notar Giacomo szerint a ki- 

2 Pontano id. m. 46 — 47. 1. rályné csak követet küldött a herczeghez, 

5 Tristano Caracciolo : De varietate for- ki megnyugtató választ adott. Legmese- 

tunae 70. 1. Némelyek szerint a királyné ál- szerűbben s a történeti tények összezava- 

ruhában házról-házra koldult. (Passero id. rásával adja elő a dolgokat Sabadino id. 

m. 27. 1. Muratori Annali xlvi. 46. 1.) Azt is m. 253 — 359. 1. 
állítják, hogy Izabella mezítlábos barátnak 4 Nunziante id. köt. 506. 1. 

öltözve járt titokban nagybátyjánál, a tarán- S Stefano lnfessura : Diario dellá cittá 

tói herczegnél s rávette őt, hogy pártoljon di Roma (Muratori Scriptores 11 . par 

el Anjou Jánostól ; ezzel magyarázzák a 11. 1226. 1.) 
berezegnek ebben az időben tényleg inga- 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 35 

királyi párt harczkészségét, hogy legalább a Terra di Lavoro 
megvédésére elegendő katona legyen s a nápolyi öbölben czél- 
talanúl czirkáló franczia hajórajjal is megfelelő tengeri haderőt 
lehessen szembeállítani. Szeptemberben azután újabb segéd- 
csapatok érkeztek Milánóból, októberben pedig Kastriota, máskép 
Skanderbeg György, Albánia fejedelme, a nagy törökverő, Krisztus 
athletája, mint III. Calixtus elnevezte, 1 az elhunyt Alfonso iránti 
kegyeletes hálából jött Ferrante segítségére, mintegy 800 albán 
harczosával, kik Traniban és Barlettában szállottak olasz földre. 
A király most már nekibátorodva megkezdte az elveszett terü- 
letek visszahódítását s hét nap alatt Nápolytól Beneventóig 
minden az ő kezében volt. 2 

A következő évnek mindjárt kezdetén sikerült Ferranténak 
megegyezésre jutnia a lázadó főurak egyikével, Sanseverino 
grófjával, kivel aztán együtt vonultak be ünnepélyesen Nápolyba. 
Azalatt azonban Piccinino az Abruzzókból betört Apuliába, az 
Alfonso egykori kedvese, Lucrezia d'Alagno, kit fennhéjázásáért 
gyűlölt a királyné s kinek pénzkölcsöneit Ferrante mostohául 
hálálta meg, bosszúból az ellenséghez pártolt, 3 s Alessandro 
Sforza, a király vezére, lanyhaságával kevéssé akadályozta 
Piccinino elönyomulását. Ilyen körülmények között Ferrante 
kénytelen volt a pápának minden követelését teljesíteni, melyet 
további segédcsapatok szolgáltatásának föltételéül szabott : tör- 
vénytelen leányát, a szépségeért csodált Donna Maria d'Aragonát 
oda kellett ígérnie Antonio Piccolomini, a pápa unokaöcscse 
feleségéül, azonkívül e pápai rokonnak volt kénytelen adomá- 
nyozni Amalfi herczegségét s a Gran-Giustiziero méltóságát egy 
később megüresedendő hűbéri uradalom ígéretével. E megegye- 
zés után 1461-ik évi május 23-ikán ment végbe Nápolyban nagy 
fénynyel az ifjú herczegi pár esküvője. 



1 Pasior id. m. I. 573. 1. 5 Giitlio de Montemayor : La piazza 

2 Nttuziante id. köt. 484 — 496. 1. Mura- della Sellaria, Nap. Nob. v. 116. s köv. 
tori (id. m. xlvi. 54. 1.) a következő évre lapok. 

(1461.) teszi az albán segélyhad érkezését. 

5* 



36 BERZEV1CZV ALBERT 

Az év hátralevő része elhatározó ütközet nélkül mégis a 
királyra nézve kedvező kisebb hadi tények közt telt el, melyek 
erkölcsi hatásához hozzájárult az a kiábrándulás, a melyet a 
lázadó bárók hűbéresei éreztek, látva, hogy uraik még súlyosabb 
adókkal róják meg őket, mint a minőket a királytól kellett 
elviselniük. Ekképen Ferrante azzal a megnyugtató tudattal 
küldhette téli szállásaikra csapatait, hogy az Abruzzókat és 
Calabriát majdnem egészen visszaszerezte, a Terra di Lavorónak 
korlátlan urává lett s legjobb kilátásai voltak a tavaszra várható 
döntő mérkőzés eredményére nézve. 1 

A bekövetkezett tél örvendetes eseményt hozott a király 
törvényes ivadékainak körébe is : 1461 deczember 16-ikán szülte 
Isabella királyné hatodik és utolsó gyermekét, Francesco d'Ara- 
gonát, 2 ki utóbb marchese di Bisceglia és Sant'Angelo herczege 
lett, Beatrixot nászútján Magyarországba elkísérte s alig több 
mint 24 éves korában meghalt. 

Az örömöt azonban nemsokára komoly aggodalom váltotta 
föl ; 1462 elején Francesco Sforza oly súlyos beteg lett, hogy 
országszerte s így Nápolyban is már holt hírét költötték; Fer- 
rante legerősebb támaszát vesztette volna el épen az elhatározó 
pillanatban, ha e hír valónak bizonyul vala, mert tudva volt, 
hogy a pápát is, ki már-már sajnálta a keresztes háborútól az 
Aragóniái ház javára elvont pénzét, csak a milanói levelek és 
követek tartották a Ferrante pártján. Annál nagyobb örömöt 
okozott Nápolyban az agg herczeg fölgyógyulása ; hálaadó isten- 
tiszteletet és körmenetet rendeztek az esemény megünneplésére, 
melyben az esős idő ellenére az egész udvar, a királyi gyer- 
mekek is részt vettek. 5 » 

' Muratori Annali id. köt. 51— 54. 1. — valószínű tévedését, kik — mint Passero, 

Nunsiante id. m. Arch. Stor. Nap. xx. (id. ra. 27. 1.) és Capuio (id. m. 47. 1.) — 

507 — 513. 1. xxi. köt. 268 — 288., 494 — 532. 1. nap megjelölése nélkül 1462-re teszik ezt 

- így mondja Notar Giacomo (104. 1.), az eseményt. Francescót a "Magyar nem- 

ki a születés napját (deczb. 16.) és óráját zet történetes (ív. 287. 1.) tévesen mondja 

is megjelöli ; FuscolUlo is (id. m. 50. 1.) törvénytelen szülöttnek. 

i4Ói-re teszi Francesco születését; talán 3 Nunziante id. m. Arch. Stor. Nap. 

az évnek végére járó ideje okozta azok xxn. 49 — 64., 204. 1. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 37 

Hosszas késedelmeskedés után, mely a lázadókat már-már 
újra fölbátorította, végre júniusban a király seregével elindult 
Apuliába, hogy ott a milanói herczegnek testvére, Alessandro 
Sforza vezetése alatt működő csapataival egyesüljön. Az ellenfél 
azonban még mindig nagy túlsúlyban lévén, csak Roberto Orsi- 
ninak és Sanseverino grófjának csatlakozása után augusztus 
18-ikán ' jutott döntő küzdelemre a sor, az Apenninek észak- 
keleti lejtőin, Foggiától nem messze, a Cervaro folyó közelében 
fekvő Troia megerősített város előtt s a hat óráig tartó 2 heves 
küzdelem vége a király seregének teljes és fényes győzelme 
lett. Az ellenség csak nehezen tudott a városba menekülni, 
zsákmányul hagyva táborát ; vezetőik az éj homályát használták 
föl a városból való szökésre, Anjou János és PiceHino Man- 
fredoniában hajóra szállottak, 5 mire a város is sietett megadni 
magát s a bárók, kiket minden politikai gondolat híján, egyedül 
a minden uralomnak való ellenszegülés tartott az Anjouk tábo- 
rában, rendre meghódoltak a királynak, úgyszólván csak Campo- 
basso grófja és Sessa herczege maradtak még ellenségesek. Az 
a troiai nap «semmisítette meg az Anjou János reményeit és 
biztosította Ferranténak koronáját", 4 miért is ez utóbbi nem 
mulasztotta el annak három jelenetét örökíttetni meg a nápolyi 
új-vár bronzkapuinak reliefképein. 5 

A tarantói herczeggel, legveszedelmesebb ellenfelével, a 
királyné nagybátyjával Ferrante Diomede Carafa és a pápai 
legátus közvetítésével külön békét is kötött, mielőtt hadműve- 
leteit arra az évre befejezte volna; de valószínű, hogy a her- 
czeg alattomban tovább is áskálódott még a király ellen, s csak 
betegeskedése akadályozta a határozottabb fellépésben. A lázadás 
ugyanis, bár szűkebb területen, megújult, mikor Anjou János és 
Piccinino visszalopódzván az országba, a következő tavaszszal 

1 Passero (id. m. 27. 1.) tévesen mond 5 A troiai győzelmet ábrázoló dombor- 
júliust. művet a l'rancziák ellen 1496-ban intézett 

2 Muratori Annali xlvi. 57. I, ostrom alkalmával egy ágyúgolyó átlyu- 
> Notar Giacomo id. m. 104. 1. kasztotta. (Lásd Fabricsy és Ant. Maresca 
+ Nuneiante id. köt. 227. 1. id. czikkeit.) 



38 BERZEVICZY ALBERT 

ismét zászlót bontottak s a trónkövetelő, Sessa herczegével 
keresett érintkezést. A király már most — ösztökélve a pápától 
is, ki türelmetlenül várta unokaöcscsének, Antoniónak a sessai 
herczegségbe való beiktatását, — seregével sógora ellen fordult, 
ki az 1463 július 5-ikén vívott csatában oly súlyos vereséget 
szenvedett, hogy csak életveszélylyel jutott székvárosába. Mialatt 
a győzelmet követő béketárgyalások folytak, az Abruzzókban 
Piccininóval hadakozó Alessandro Sforzának is sikerűit a con- 
dottierével megegyezésre jutnia ; kissé drága áron ugyan, mert 
annak értelmében Ferranténak 90.000 arany évi bér mellett 
kellett ellenfelét szolgálatába fogadnia. A király kelletlenül egyezett 
belé az alkuba, egyrészt azért, mert kényszerítve volt rá, másrészt 
valószínűleg azért, mert el volt határozva Piccininótól más módon 
szabadulni. Ez a béke meghátráltatta a még ellenséges egy-két 
főurat s megegyezésre hangolta a sessai herczeget is, ki még min- 
dig menedéket adott a minden reményét vesztett Anjou Jánosnak. 1 
A két sógor közötti béketárgyalásokat Bartolommeo Rove- 
rella bíbornok és ravennai érsek, mint pápai legátus közvetítette, 
egy szegény sorsú ferrarai családból származott, jeles huma- 
nisztikus képzettséggel bíró főpap, ki többnyire követségi szol- 
gálatokat teljesített, Mátyás király elismerését is kivíván, 2 s 
kortársainak tanúsága szerint a bíboros collegium legérdeme- 
sebb és legtiszteletreméltóbb tagjai közé tartozott. 5 Ö kormá- 
nyozta a pápa uralma alá visszabocsátott Beneventót s része 
volt a király és a tarantói herczeg közötti béke létrehozásában 
is.* A tárgyalások során már augusztusban fölmerült az az 
eszme, hogy a béke fönntartására elégtelennek bizonyult sógor- 

1 Nitnziaute id. m. Arch. Stor. Nap. 3 Vesp. Bisticci id. m. 149 s köv. I. 

xxn. 144 — 168. 1. — Muratori xlvi. 62 — Pastor id. m. 11. köt. 208. 1. Ez a Rove- 

63. 1. rella 1476-ban halt meg ; testvérei : Lo- 

- Erdemeiről melegen emlékszik meg renzo, ferrarai püspök és Florius lovag 

Mátyás 1476 májusában Ercole d'Este követként Magyarországon is szerepeltek, 

ferrarai herczeghez intézett s az akkor (Ciacconius : Históriáé Pontificum Roma- 

már elhunyt bíbornok örököseinek ügyét norum et Cardinaliun, Roma, 1677. ír. 

ajánlólevelében. ( Fr aknái Vilmos : Mátyás io5r — 1052. 1.1 

király levelei, külügyi osztály I. Budapest 4 Litta : Famiglie celebri italiane (Edit. 

1893. 341. 1.) Basadonna) 62. füz. 1 tábla. 




12. EARTOLOMMEO ROVERELLA BIBORNOK SÍREMLÉKE A ROMAI SAN CLEMENTE-TEMPLOMB AN. 



4-0 BERZEVICZY ALBERT 

sági viszony egy újabbal erősíttessék meg s Marino Marzano 
fiainak egyike a király leányainak egyikével lépjen házassági 
frigyre. A létrejött szerződés, mely Anjou Jánosnak szabad 
elvonulást biztosított, a házassági ígéretet is magába foglalta ; 
vőlegényül a herczeg egyetlen fiát Giovan-Battista Marzanót 
jelölték ki,' a ki mintegy négy éves volt s kit a trónkövetelő 
Anjou János tartott — Sessába jövetelekor — keresztvízre, a 
miért a keresztségben az ö nevét kapta ; 2 menyasszonyul a 
király az akkor hat éves Beatrixot szánta. Tekintettel a közeli 
vérrokonságra, a pápai legátus a szentszék engedélyét kérte ki 
az eljegyzésre, 5 s egyúttal elhatározták, hogy — mint az abban 
az időben nem volt szokatlan, 4 — a kiskorú ara hosszabb 
időre leendő apósa házához fog költözni, mintegy jövő otthoná- 
hoz való szoktatás végett, különben is rokoni házban találva 
ott magát; de kétségtelen, hogy a kis Beatrix odaköltöztetésé- 
nek valódi oka a felek kölcsönös bizalmatlansága volt : a herczeg 
kezest kívánt arra az időre, a míg az ő szerződésszerű köve- 
telései teljesítve lesznek. 5 

Szeptember 7-ikén a Capua és Sessa között körülbelül fél- 
úton fekvő Tőrre di Francolisi melletti táborban ment végbe a 
formai házasságkötés, melyre nagy kísérettel elhozták a kis 
Beatrixot s onnan még az estve elkísérték Sessába. «Anjou 
János még Sessában volt s valószínűleg hallotta az üdvkiáltá- 
sokat, melyek ezt a gyermekleányt, mint a béke zálogát üdvö- 
zölték, mint a hogy öt szabadítóként üdvözölték néhány évvel 
előbb ugyanazok.» 6 

' így nevezi meg Pontano (id. m. 125. conteo-Sfbrzesco, 1589 számú Codex, fok 

].) G. B. Carrafa (id. m. 254. 1.) Muratori 198.) a Függelék 2. száma alatt. 
Annali (xlvi. 63. ].) Nic. Vicenzio (Dell' 2 Summonte id. m. 111. 271. és 449. 1. 

Istoria del regno di Napok etc. 1816. rí. Egykorú milanói követjelentés (r. Függelék 

204—205. 1.) és Caputo (id. m. 48. 1.) A 3. szám) Filib. Campanile id. m. id. h. 
megegyezésre nézve — mint egyedüli föl- 3 Pontano id. helyen, 

kutatható okmányt — lásd a milanói köve- 4 Vecchioni előszava Passero id. kró- 

tek jelentését Franc. Sforzához augusztus nikájához, 47. 1. 

28-ikáról «Ex felicibus castris prope Fon- 5 Nunziante id. köt. 173—180. 1. 

tem Populi» keltezve (eredetije a párisi 6 Nunziante u. ott. Summonte id. itu 

Biblioth'eque A'ationa/e-ban : Arehivio Vis- 111. köt. 272. 1. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 



41 



A gyermek-menyasszony az alkalomhoz mért fényes fölszere- 
léssel vonult be nagynénje, Eleonóra herczegnő házához, a 
gaetai öböl feletti bortermő halmokon fekvő Sessa várába. 
A királyi ház azon időbeli pénztári naplója ' részletes és érde- 
kes adatokat tartalmaz az ez alkalomból készített és szállított föl- 




13. A HERCZEGI VAR ROMJAI SESSABAN. 



szerelési czikkekről. Egy hónap alatt 342 ducatot 2 utalványoz- 
tak a kis királyleány s az ő hü dajkája, Nardella, valamint egy 
rabszolganője ruháira és használati tárgyaira; karmazsin-vörös 
damaszt-brokátból készült hosszú ruha és köpeny, vörös bár- 



1 Cedole della Tesoreria aragonese, több 
száz kötetre terjedő kéziratok a nápolyi 
Archivio Grandéban ; egy részét Nicola 
Barone közölte az Archivio Storico per 1. 
Prov. Nap. 1884. és 1885. évfolyamaiban. 

2 Nápolyban Ferrante király kezdett 
először ducato-kat veretni, addig többnyire 
a velenczei ducatot használták ; a nápo- 
lyi ducato 5 tarira s 100 granora oszlott 
s az ezüst pénzhez viszonyítva eredetileg 
12 carlinonak felelt meg; V. Károly idejé- 

Magyar Tört. Élelr. 1S08. 



ben hat ducato tett egy uncziát. Ezt a 
ducatot belértéke szerint 4 frank 25 cen- 
timere becsiilik, a mi természetesen meg- 
közelítő fogalmat sem ad azon időbeli 
vásárló erejéről, mely körülbelül mai 
19 — 20 franknak felelt meg. Volt Nápoly- 
ban ezüst ducato is (ducato di Carlini), 
mely valamivel csekélyebb értékű volt a 
ducato d'oronál. (Lásd Antonio Vergara : 
Monete del Regno di Napoli, Roma, 17 15, 
71., 122., 123., 131. I.) 



42 BERZEVICZY ALBERT * 

sonyból, violaszín szövetből, fehér és zöld damasztból szabott 
ruhák, arany és ezüst övek, illatszerekkel átitatott gyapjúszöve- 
tek, prémes nemezkalapok, magas, tarka keztyük, különféle 
színű bársonyczipők, borostyánból faragott tükrök, olvasók, 
szekrénykék szerepelnek a fölszerelésben.' 

Kevéssel Beatrixnak Sessába érkezése után hajóra szállt a 
szerencsétlen Anjou János; de egyelőre nem azzal a szándékkal, 
hogy a nápolyi területnek végső búcsút mondjon ; Ischia szigetén 
vonult meg, melynek Alfonso királytól épített s bevehetetlennek 
ismert erőssége akkor még az Alfonso rendelkezéséből Giovanni 
Torella 2 birtokában volt, ki testvérével együtt catalan létére 
az Anjouk pártjához állott s úgy Ischia várán, mint a Nápoly 
melletti Castello dell J Ovon kitűzte a liliomos lobogót. Ferrante 
egyelőre nem sokat törődött Jánossal ; székvárosa győztesként 
fogadta, 3 s nemsokára oly hírt vett, mely a jövőt illetőleg min- 
den eddiginél jobban nyugtathatta meg : Gian Antonio Orsini 
del Balzo tarantói herczeg november 14-ikén elhunyt; öreg volt 
ugyan és beteges, de azért mégis könnyen terjedt el az a hit, 
hogy hűtlen szolgái gyilkolták meg, 4 s a hol ez a hit gyökeret 
vert, ott közelében találta azt a másikat, hogy ebben a gyilkos- 
ságban a királynak is része volt. Annyi bizonyos, hogy Ferrante 
legveszedelmesebb — mert leghatalmasabb — ellenségét -vesz- 
tette el a herczegben, — ki egyébiránt felesége nagybátyja 
volt, — és az is tény, hogy sietett a gazdagságáról és zsugori- 
ságáról egyaránt híres, jobbágyaitól gyűlölt rokon birtokait, 



1 Cedole d. Tes. arag. Vol. 41. anno A keleti rabszolganők tartása Olaszország- 

1464 fol. 162., '63., 184., 187., 188., 189., ban a xv. század közepén nagyban diva- 

216., 248., 277., 490. A dajka így van meg- tozott. 

nevezve : Nardella di Nola, de alig lehet 2 így nevezi Summonte (id. müv. in. 

kételyünk felőle, hogy ugyanazzal a Nar- köt. 352. 1.), ki őt Lucrezia d'Alagno, az I. 

della Parmesanával van dolgunk, ki — Alfonso egykori kedvese férjének mondja ; 

mint látni fogjuk — Beatrixot Magyaror- Muratori (Annali, id. köt. 63. 1.) Pietro 

szagba is elkísérte s itt Mátyástól birtok- Torigliát említ, 
adományozásban is részesült, kiemelésé- 3 Pontano id. m. 127. 1. 

vei azoknak az érdemeknek, melyeket 4 Notar Giacomo id. m. 106— 107. 1. 

úgy ő, mint férje Sabatino Viola a Beatrix Passero id. m. 27. 1. Muratori Annali xlvi. 

gyermekkori nevelése körül szereztek. 65 — 66. 1. 



• BEATRIX KIRÁLYNÉ 43 

melyek némelyek szerint hübér-visszaszállás czímén, mások 
szerint végrendelet alapján lettek övéi, megszállani. Az azokhoz 
tartozó Barii herczegséget — támogatása jutalmául — Francesco 
Sforzának, illetőleg fiának, Sforza Mariának adományozta, ki 
akkoriban a Ferrante legidősebb leányának, Eleonórának jegyese 
volt. 1 Tarantóban töltötte a karácsonyt is a király, — «trónra- 
lépte óta bizonyára az elsőt, melyet nyugodtan megünnepel- 
hetett)). 2 

Nemsokára Anjou János is jobbnak látta végleg elhagyni az 
országot s ezért most már elérkezettnek vélte Ferrante az idejét 
annak, hogy a lázadásban részt vett bárók nyíltan hűséget fogad- 
janak neki ; e végből 1464 tavaszán — Nápolyban a pestis 
dühöngvén — Capua melletti táborába hívta meg őket. Meg- 
jelent Marzano, Sessa herczege is, kit a király nagyon rokoniasan 
fogadott, ebédre is meghitt s hosszan tárgyaltak, a nélkül azon- 
ban, hogy végleges eredményre jutottak volna. A herczeg vissza- 
tért Sessába, hol nemsokára a király újabb meghívását vette a 
közeli Carinolába, állítólag azzal a hozzáadással, hogy távol- 
maradása hűtlenségének jele volna ; 3 neje visszatartotta, rosszat 
sejtve, de a milanói követ, Antonio da Trezzo, herczege, Sforza 
nevében megnyugtathatni vélte őt, hogy bántódása nem lesz. 
Erre elment a király táborába s jelen volt, mikor ez június 
8-ikán szemlét tartott csapatai fölött Tőrre di Francolisi közelé- 
ben. A szemle alatt egy gyorsfutár levelet kézbesített Ferranté- 
nak, melynek olvasására arcza egyszerre elsötétült. «Rossz 
hírek — úgymond, — János hajói visszatérnek, serege meg- 
szállja Ischiát.» Ezután a herczeghez fordult, kérdőre vonta őt, 
vájjon volt-e erről tudomása ? A herczeg tagadó válasza daczára 
kijelentette, hogy most már néhány napra vele kell jönnie 
Nápolyba; estére pedig vasra verték Marzanót s éjen át a 

1 Lásd Lodov. Pépe művének (Storia monte (id. m. in. 444. I.) szerint a király 
della successione degli Sforzeschi) ismer- meg is jutalmazta a herczeg gyilkosait, 
tetését az Arch. Stor. Napol. xxvi. 103. s 3 Collenuccio Pandolfo : Compendio 
köv. lapján. deli' Isloria del regno di Napolt, I. Vene- 

2 Nunziante id. köt. 179—180. 1. Sum- zia 1591. 165. 1. 

6* 



44 BERZEVICZY ALBERT 

király sátorában tartván őt, másnap elvitték a Castel Nuovóba, 
a hol börtönbe vetették, melyet többé élve nem hagyott el.' 
A király sietett elfoglalni sógora várait és birtokait, csak nejé- 
nek — saját nővérének — vagyonát kímélte, részére 3000 arany 
évdíjat is rendelt s őt a nála levő kis Beatrix herczegnővel 
együtt Aversa várába költöztette. 2 

Ennek az eljárásnak nehéz oly magyarázatát találni, mely 
egyúttal igazolás volna. A királynak valószínűleg volt oka még 
a gyermekeik között létrejött házasság után sem bízni sógorá- 
ban ; de másrészt az elfogatás előzményei és végrehajtása, 
tekintetbe véve az alapúi szolgált s János újabb hadi vállalatára 
vonatkozó hír valótlanságát is, határozottan a tervszerű elren- 
dezés benyomását teszi s alkalmas még azt a gyanút is kelteni, 
hogy a Beatrix eljegyzése is csak a körülhálózás egyik eszköze 
volt. Ezért érthető, hogy kortársak és történetírók a király és 
a herczeg között az engesztelhetetlen gyűlölség mélyebben rejlő 
okait is keresték; egyesek a herczegnek már atyja által is 
elismert javíthatatlan gonosz természetében vélik azt föltalál- 
hatni, 5 mások Ferrante és nővére Eleonóra, Marzano neje 
között természetellenes viszonyt sejtenek. 4 Mindkettő való- 
színűtlen, és tekintve a többi fölkelők magatartását s a király 
eljárását akkor és később hatalmába került ellenségeivel szem- 

1 Plnlippe de Comines (Les Mémoires de Pontano id. m. 129. 1. Angelo de' Tum- 
inessire P. d. C. par Denis Godefroy, midillis, Notabilia temporum (Corvisieri, 
Paris, '649. vii. 303. 1.) azt állítja, hogy Fonti per la Storia d'Italia, Roma 1890.) 
II. Alfonso mikor királyivá lett, az 118— 119. 1. Nunziante id. köt. 193 — 194. 1. 
atyjától fogságba helyezett bárókat, köz- Summonte (id. m. in. 448 — 449. 1.) némileg 
tük Sessa és Rossano herczegeit (itt eltérően adja elő az elfogatás történetét, 
nyilván egy személyből csinál kettőt) 5 Summonte id. m. 111. 267 — 268. 1. 

is kivitette Ischia szigetére s ott kegyet- 4 Ezt Nunziante említi (id. m. Arch. 

len módon megölette őket. Ilyet sejtet Stor. Nap. xix. 330 — 331. 1.), habár maga 

Paolo Regio is (Della felicitá e della is kétségbe vonja. Legkalandosabb a 

miseria, Dialoghi sette, vico Equense Vecchioni föltevése (előszava Passero 

■597- 88 — 89. '•). azt mondván, hogy Marino Storiájá-hoz 48. 1.), mely szerint Fer- 

Marzano a Castello Nuovóban «con rante a sógora elleni cselt azért eszelte 

violenta morte» halt meg. ki, hogy szépségeért már akkor csodált 

2 A milanói követek jelentése a párisi leányát — kit később Mátyás királynak 
Bib. Nat. id. osztályáb. Cod. 1580., fol. szánt nőül — az áruló após kezei közül 
198., továbbá : Notar Giacomo id. m. 109. 1. visszaragadja. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 45 

ben, talán nem is szükséges azt ebben az esetben — ha vissza- 
taszítóbb is, — rendkívüli és kivételes lelki indítékokkal magya- 
rázni. 

Elfogatásakor a sessai herczeg keserűen kikelt Sforza ellen, 
kitől elámítottnak vélte magát; a milanói herczeg azonban 
sietett kijelenteni, hogy neki a király szándékáról tudomása 
nem volt s követeinek jelentései ' tanúskodnak róla, mily ért- 
hetően adta tudtára Ferranténak, hogy eljárása a világ előtt 
igazolást igényel; a mire a pápa szemrehányása is figyelmez- 
tette. A király úgy előtte, mint a Marzano példájától halálra 
rémült bárók s különösen Piccinino előtt váltig bizonygatta, 
hogy sógorával a békekötés után elkövetett árulás miatt volt 
kénytelen így elbánni. 2 Valószínűleg sugalmazott történeti föl- 
jegyzések sokat tudnak beszélni róla, mily gyanús magaviseletet 
tanúsított a herczeg a király táborában való tartózkodása alatt, 
hogy eg}'szer szökni is próbált, Anjou Jánossal váltott s kézre 
került levelei is tanúsították árulását. 3 Ferrante eljárása igazolá- 
sára szívesen hivatkozott arra is, hogy sógora hűbéreinek bir- 
tokbavétele a herczegné beleegyezésével ment végbe, hogy 
ennek elnyomott jobbágyai alig várták, hogy urat cseréljenek 
s hogy mikor néhány évvel később Marzano neje meghalt, a 
király, leányait saját családja körébe fogadta s őket kiházasí- 
totta. 4 Nagyra volt vele Ferrante, hogy bebörtönözött ellenfele 
megöletésének gondolatát elutasította magától s mint mondják, 
e nemes elhatározása emlékére alapította a hermelinrendet, e 
fölírással : «Malo móri, quam foedari I» 5 

Azonban a Ferrante bosszújának mértéke, úgy látszik, még 

1 Antonio da Trezzo és Ottó de Car- 4 Lásd az id. követjelentéseket, továbbá 

reto jelentései 1464 jún. 14-ikéröl, 16-iká- Timimitlillis id. m. 183—184. 1. és Filib. 

ról és 29-ikéröl a Milanói áll. levéltárban Campanilc id. m. 286. 1. 

<Sezione Storica, Potenze Estere, Napoli). $ Nunziante id. m. (Arch. Stor. Nap. 

- Ferrante levele Sforzához és Ant. xxiri.) 195., 201. 1. — Summonte (id. m. 

da Trezzo követjelentése a Párisi Bibi. in. 449 — 450. 1.) a hermelinrend e jelmon- 

Nationaleban, Arch. Visc. Sforz. Cod. dását a hölgymenyétnek minden szennytől 

J590. fol. 217. 221. irtózó természetével is hozza összeköt- 

> Collenuccio Pandolfo id. m. 165. 1. tetésbe. 



46 BERZEVICZY ALBERT 

ezzel sem telt be. Nem atyjával egyidejűleg, hanem később, 
börtönbe csukatta Marino Marzano fiát is, Gian-Battistát, a 
Beatrix vőlegényét ; talán épen azért, hogy a formai házasságkö- 
tés alapján támasztható igényeitől megszabaduljon. A tény körül- 
ményeire az egykorú feljegyzések nem vetnek elegendő világot, de 
maga a tény kétségtelen s elfogadható ok rá — egy öt éves gyer- 
meknél — alig képzelhető. Tudva van az is, hogy Gian-Battista 
Marzano csak akkor szabadult ki — idő előtt megőszülve — 
börtönéből, mikor 1495-ben VIII. Károly franczia király bevette 
Nápolyt.' Elképzelhető, milyen hatással volt Beatrixnak, mint 
gyermekleánynak, majd hajadonnak kedélyére az, hogy neki 
hozzá kellett szoknia annak a tudatához, hogy ott, hol ő jólét- 
ben, fényben, örömben éli napjait, ugyanannak a királyi palotá- 
nak földalatti rejtekeiben szenvedi ártatlanul a reménytelen rab- 
ság minden iszonyait az, ki egyszer jogosítva volt benne jövő 
élettársát láthatni. 

A királynak most már érdekében állott a megtért pártütőket 
jóakaró szándékai iránt megnyugtatni; Sforza közbenjárására 
szabadon bocsátotta tehát Caldorát és valószínűleg a királyné 
kérésére kegyelméről biztosította Sora herczegét. 2 Még csak 
Jacopo Piccinino gróf volt hátra, kinek gyanúját legnehezebb 
volt eloszlatnia s a kit legjobban szeretett volna közelébe édes- 
getni, — hogy mi czélból, azt a következmények megmutatták. 

Ez a condottiere, kit az Abruzzók alkirályává nevezett ki 
Ferrante, a ki azonban csakhamar tapasztalni volt kénytelen, 
hogy szerződésileg biztosított évdíjának behajtása mennyi nehéz- 

1 Diaria Neapolitana (Muratori, Scrip- fiáról, mint vejéről, kinek az elfogott 

tores xxi.) 1134. 1. Tristano Carracciolo : lázadó javait meghagyni kívánja, mig a 

De Variét, fórt. 72. 1. Paolo Regio id. h. későbbi követjelentés (július 7-ikéről) azt 

Summonte id. m. 111. 449. 1. Hogy a Mar- tanúsítja, hogy ekkor már a király a her- 

zano fia később lett fogolylyá mint atyja, czeg javairól szabadon rendelkezhetett, 

az kitűnik az id. jún. 14-iki milanói Ellenben, nem valószínű a mit Phil. de 

követjelentésből, továbbá két, a párisi Comines mond (id. h.), hogy a fiatal Mar- 

Bibi. Nat. kézirattárában (Cod. 1590. fol. zano csak 15—16 éves korában került 

219. és 270.) őrzött levélből, melyek egyi- börtönbe. 

kében, június 8-án a király maga úgy í Nunziante id. köt. 205. 1. 
beszél a herczeg bebörtönözése után annak 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 47 

seggel jár, el volt telve ösztönszerű bizalmatlansággal a király 
iránt, azonban szívesen követte a milanói herczeg, az öreg 
Francesco Sforza hívását, ki a rendes ütőkártyát játszotta ki 
ellenében, Drusiana nevű természetes leányát ajánlván föl neki 
feleségül. 1 A gróf Milanóba ment s a következő évben — 
mint a Sforza veje, teljes biztonságban vélvén magát, — elláto- 
gatott Nápolyba is, a hol minden kitelhető tisztelettel és ünne- 
pélyességgel fogadták, Ferrante megölelte s megvendégelte őt, 
kincseit is megmutatta neki a Castel Nuovóban, végül pedig 
lánczra verette és tömlöczbe záratta ; valószínű, hogy a milanói 
herczeg kezdettől fogva összejátszott vele. Piccininót kevéssel 
később halva találták börtönében ; a hivatalos magyarázat sze- 
rint az ablakba kapaszkodván föl, hogy a nagy ágyúzással a 
kikötőbe érkező hajókat lássa, egyensúlyát vesztve lezuhant és 
nyakát törte; Muratori azonban kedélyesen megjegyzi, hogy 
«alighanem egy kicsit segítettek neki meghalni». 2 

Miután ebben az időben az Anjou-párt utolsó mentsvárai : 
Ischia vára és a Castello dell'Ovo is megadták magukat, Nápolyt 
kivilágították az öröm jeléül s a város visszhangzott a diadal- 
ünnepélyek zajától, a királyné pedig hálaimákat mondott az 
összes templomokban. 3 

Az 1464-ik év szeptember havában a pápai trónon változás 
állott be. II. Pius szerencsétlen keresztes hadjáratának előkészü- 
letei közepett, Anconában, a hol már hajóra kellett volna szállnia, 
hogy a törökök ellen induljon, meghalt s a szent collegium 
Pietro Barbo velenczei származású bíbornokot választotta meg 
utódjává II. Pál néven. Az új pápa is fölkarolta a kereszténység 
védelmének ügyét, melyet a törökök fenyegető terjeszkedése 
mindinkább szükségessé tett s a nápolyi királyra — ki még 

1 Nunziante id. köt. 187—191. 1. sában megadta magát s Piccinino csak 

2 Notar Giacomo id. m. no— 112. 1. 1465 júniusában jött Nápolyba. Muratori 
Tummulillis id. m. 131. 1. úgy adja elö a Annali id. köt. 56., 74—76- 1. Summonte 

Piccinino halálát, mint a mely Ischia vissza- id. m. in. 465. s köv. 1. 

hódításakor történt, holott Notar Giacomo 3 Tummulillis id. h. Summonte id. m. 

szerint (109. 1.) Ischia már 1464 augusztu- 111. 462. 1. 



48 



BERZEVICZY ALBERT 



atyja e czélra szánt hagyományának is csak egy részét fizette 
le — 80.000 arany évi hozzájárulást vetett ki ; a király, ki most 
már trónján biztonságban látta magát, s az előbbi pápa támo- 
gatásáért nem érezte magát az újnak lekötelezve, e hozzájárulás 
fejében hűbéri adója elengedését kérte s ez megtagadtatván, 
fenyegetöleg lépett föl, a mi folytonos súrlódásokat idézett elő 
a római s nápolyi udvar között.' 

Mintha érezte volna, hogy élete legfontosabb hivatását immár 
betöltötte, Isabella királyné, kevéssel a férje elleni lázadás teljes 




14. AVERSA VARA. 



megszűnte után, elköltözött az életből. Már 1464 szeptemberé- 
ben súlyos, majdnem reménytelen betegségbe esett/ mely telje- 
sen lesorvasztotta, s melyet állítólag az mérgesített el, hogy 
szeméremből baját az orvosok előtt föltárni nem akarta. 5 1465 
márczius 30-ikán, midőn elsőszülött fia épen nősülni készült s 
másodszülött fia, Federigo, Rómában s Milanóban járt, hogy 
bátyja mátkáját hozza haza, meghalt Nápolyban, még csak 
41 éves korában, vallásosán a mint élt, siratva mindenkitől, 
mert — mint Pontano mondja, — «mindenki, de különösen a 
jók, hosszú életet kívántak volna neki». Mondják, hogy halála 



1 Pastor id. m. II. 236., 319—320. 1. 

2 Ant. da Trezzo követjelentése a 
Milanói levéltár-hzn, Pot. Est. Nap. 



5 Philippus Bergom. id. m. 156. 
Tummitlillis id. m. 127—128. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 



49 



után egy rejtegetett szelenczében, melyről azt hitték, hogy a 
királyné drágaságait tartalmazza, ciliciumot és flagellumot talál- 
tak — a vallásos önsanyargatás eszközeit. Nagy pompával 
temették el abban a Péter vértanúról nevezett nápolyi templom- 
ban, melyet 8000 aranyra menő költséggel állíttatott helyre 
végéveiben, s a hol ferreri Szent Vincze oltárképe alatt egy 
németalföldi festő örökítette meg a jámbor királyné alakját, a 
mint leányaival, Eleonórával és Beatrix-szal magánkápolnájában 
ájtatoskodik.' Temetkező helyét eredetileg Domenico di Luca 
jelölte meg síremlékkel, de a templomnak 1561-ben történt meg- 
rongálódása következtében hamvai közös sírba kerültek nagy- 
bátyjával, az I. Alfonso testvérével, a hősi halállal kimúlt Pietro 
d'Aragonával. 2 

Hogy Beatrix kegyeletesen őrizte egész életén át korán 
elhunyt anyja emlékét, azt azzal is bizonyította, hogy már 
özvegy korában, Magyarországon rendelkezést tett anyja lelki 
üdveért hetenkint olvasandó misék iránt. 3 A gyermekleány 
lelki fejlődésére anyjának befolyása két irányban látszott tar- 
tósan érvényesülni : a buzgó vallásosságban, és abban a szen- 
vedélyes erélyben és makacs kitartásban, melyet — mint látni 
fogjuk, — jó és rossz elhatározásainak végrehajtásában minden- 
kor tanúsított. 



' Notar Giacomo id. m. no— m. 1. 
Passero id. m. 27. 1. Pontano id. m. 47. 1. 
Sabadino id. m. 261 — 262. 1. Phil. Bergotn. 
id. h. és Gius. Cosenza id. m. Nap. Nob. 
ix. 118. 1. 

2 Stimmonte id. m. 111. 475. ]. Fabriczy 
id. m. 28. 1. és Cosenza id. m. Nap. Nob. 
ix. 93. 1. 



5 Magyar Országos Levéltár D. 19999. 
szám. Beatrix özvegy királyné 1493 ápri- 
lis i3-ikáról Esztergomból kelt ren- 
delvénye, melylyel a mármarosmegyei 
pálosokat bizonyos sójárandóság fejé- 
ben kötelezi a szóbanforgó engesztelő mi- 
sékre. 



Magyar Tört. líletr. 1908. 



5° 



BERZEVICZY ALBERT 




II. 

;ly mozgalmas első gyermekévek után Beatrix 
alig nyolcz éves korában megfosztva látta 
magát nemes tulajdonokkal megáldott any- 
jától. Hogy lelki és szellemi fejlődésére 
ezentúl kik gyakoroltak befolyást, arra 
csak a külső körülményekből vonhatunk 
következtetést. Mostohát nem kapott, mert 
Ferrante király, ki első neje halálakor negyvenkét éves volt, 1 
addig meg nem nősült másodszor, míg mindkét törvényes 
leányát férjhez nem adta. Miután a királyi ház számadási nap- 
lója ebben az időben Beatrixot mindig többi testvéreivel együtt 
említi, semmi okunk sincs hinni, hogy soká maradt volna Aver- 
sában nagynénjénél, a bebörtönzött sessai herczeg nejénél, ellen- 
kezőleg minden jel arra mutat, hogy atyja a politikai okokból 
létrejött gyermekmátkaságot közte és a pártütő herczeg fia 
között a tények által meghaladottnak tekintette, 2 s e leányát is 
saját udvaránál tartotta és neveltette. 

Erről a nevelésről, — melyet később hiteles adatokkal is 
megvilágítunk, — s általán a Beatrix leánykori életéről oly 
vonzó képet fest Bonfin, 3 hogy azt, bár aligha alapúi közvetet- 



1 Summonte id. m. in. 539. 1. 

2 Nem sok valószínűséggel bír Caputo- 
nak (id. m. 48. ].) alighanem Collenuccio 
Pandolfo (id. m. 166. 1.) állítására alapított 
ama föltevése, mintha a király a Mátyással 
való elönyösebb összeházasítás kilátása 
okából bontotta volna föl leánya és a fiatal 
Marzano házasságát. Mint később látni 
fogjuk, tény az, hogy Ferrante már 1465-ben 
fölajánlottaazözvegygyé lett Mátyás király- 
nak egyik leánya kezét ; de hogy már 
akkor Beatrixra gondolt volna, ki csak 8 
éves volt, és nem inkább a tizenötéves 
Eleonórára, az alig föltételezhető. Sum- 
monte (id. köt. 439. 1.) ép úgy mint G. B. 
Carrafa (id. m. 254. 1.) a házasság föl- 
bontásának okául azt adják, hogy a pápa 



ellenezte a házasságot a jegyesek közeli 
vérrokonságára való tekintettel ; az lehet, 
hogy hivatalos okként ez szerepelt, de ko- 
moly akadály alig foroghatott fenn a szent- 
szék részéről, miután — mint láttuk — Pon- 
tano szerint pápai íölmentés alapján ment 
végbe a házasságkötés, valószínűleg ép 
úgy mint már előbb az Eleonóra és Ercole 
d'Este közötti, melyet megelőzőleg Eleonó- 
rának a Franc. Sforza fiával kötött frigyét 
kellett a pápának föloldania. 

5 Ant. Bonfini : Symposion Trímeron, 
de Pudicitia conjugali et virginitate, (Joan. 
Sambucus, Basileae 1572.) 395 — 397- L 
E könyvet Bonfin — mint tartalmából kitű- 
nik — Otranto visszavívása (1480.) után s 
az Aragóniái János életében (tehát 1485 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 



51 



len értesülésen, már csak mint korjellemzőt s mint fejedelmi 
családok akkori leánynevelésének valószínű ideálképét, figyel- 
münkre kell méltatnunk. «Angyalinak látszott akkori életem, 
— így szól a költött párbeszédben maga Beatrix — mert testem 
ápolásán kívül minden időmet magasztos tanulmányoknak szán- 
hattam. Hajnalkor keltem föl s a nap első szakát az istentiszte- 
letnek szenteltem ; sűrű ájtatoskodásom alatt elmém soha el nem 
kalandozott, vágyam másfelé el nem vont. Eleget téve Istennek, 
a külömböző tudományok mestereinek tanítását fogadtam, a 
miben társaim voltak fivéreim, kiknek vitatkozása a leczke után 
is fejlesztette szellemünket. Azután jó atyánk üdvözlésére siet- 
tünk, kit jelenlétünk s beszédünk fölvidított. Majd nevelőnőm 
tisztes asszonyi vezetése mellett a kelmeszövő- és festőműhelye- 
ket néztem meg; de már kilencz órakor újra hozzáültem a szor- 
gos tanuláshoz, vagy tudós és vallásos beszédek hallgatásával 
üdítettem lelkemet s testemet. Következett ismét az ájtatoskodás 
és szentkönyvek olvasása, melyre a nap legnagyobb részét 
fordítottam ; utána kis séta az oszlopos csarnokban vagy az 
üde bájú kertekben, a hol helyenkint szentképeket állíttatott föl 
atyám, hogy elménket mindenütt az Istenre is irányozzuk. 
Leszállván az est, ismét az áhítat sohasem szűnő szent köteles- 
sége hívott. Vacsora után sem hiányzott az erkölcsös olvasmány 
vagy a hasznos társalgás, s íme az álmot nem kellett hívni : várat- 
lanul szállott meg és így a nyájas napot békés éjjel végeztem.» 
Maga a király a valóságban közvetetlen személyes befolyást 
gyermekei s különösen leányai nevelésére aligha gyakorolhatott; 
habár a következő évek a megelőzőkhöz hasonlítva viszonylag 
nyugodtaknak, legalább is kevésbé válságosaknak és háborúsak- 
nak mondhatók, Ferrantét kormányzati teendőin kívül már 
szenvedélyes hajlama a katonaélet, a lótenyésztés és vadászat 
iránt is szükségkép megakadályozta abban, hogy gyermekeinek 

előtt) írta, s miután ö 1486-ban jött Magyar- nyát — mely a bécsi udvari könyvtárban 
országba, kétségtelen, hogy a mű még van — alighanem érkezésekor ajánlotta 
Olaszországban készült s kézirati példa- föl Beatrixnak. 



52 BERZEVICZY ALBERT 

— különösen serdületlen leánygyermekének — sok időt és figyel- 
met szenteljen s velők sokat érintkezzék. 1 Meglevő levelezései 
tanúsítják, mennyiszer változtatta tartózkodási helyét s mennyit 
időzött oly helyeken, hová családja alig kísérhette el ; 2 már 
tizenhárom külömbözö helyen levő ménesének és lóidomító- 
telepének éjjel-nappal való szemmeltartása ; is sok utazgatást 
igényelt. De hogy ennek a kora uralkodói közül sok tekintet- 
ben kiváló királynak, sötét és visszataszító jellemvonásai mel- 
lett mindenesetre erőteljes egyénisége kortársai között főkép 
hozzátartozóit vonta a maga szellemi hatása körébe, ahhoz 
kétely alig férhet. 

Ferrante király külseje különösen későbbi éveiben kevéssé 
hasonlított az I. Alfonso mindvégig nemes alakjához ; • test- 
alkata a haladó korral mindinkább zömök, tagbaszakadt lett; 
életrajz-írói középnagyságúnak, nagyfejünek s nagy testi erejű- 
nek mondják, e mellett különösen jártasnak és ügyesnek a 
fegyverforgatásban s lóidomitásban.' Már uralkodásának első 
évei is igazolják, hogy benne nem csekély becsű fejedelmi tulaj- 
donok egyesültek : 6 fáradhatatlan tetterő, bátor és gyors elhatá- 

1 oAd pena ve bave praticha», mondja (id. m.) Francesco Laurana müve; a 235. 
Beatrixról, — atyjára vonatkoztatva — Dio- lapon látható későbbit Fabricey Kornél 
mede Carafa, később ismertetendő emlék- Adriano (dei Maestri) Fiorentino müvének 
iratában. (Ben. Croce, Memóriák a Beatr. tartja; (Die Renaissance-Sculptur Toscana's 
d'Aragotia, Napoli 1895. 40. 1.) czímü czikke, Münchener Alig. Zeitung 

2 Francesco Trinchera : Codice Aragonesi melléklete 1906. 37. szám. 291. 1.) Adol/o 
(Napoli 1866.) 1. kötetének tanúsága szerint Venturi (La Scultura Emiliana nel Rinas- 
Ferrantének az 1467 — 68. évekből keltezett cimento, az Archivio Storico deli' Arte 
számos levelei még a téli hónapok alatt 1890. évfoly. 5 — 22. 1.) Guido Mazzoninak 
is havonkint ötször-hatszor változó hely- tulajdonítja, ép úg}- IV. Rol/s (Berühmte 
röl vannak keltezve. • Kunststátten, Neapel 11. 167. 1.) 

5 E helyek : Nápoly, Aversa, Capua, 5 Tristano Caracciolo : De Var. fórt. 

Carinola, Arnone, Casale, Nola, Sarno, 71. 1 ; Bastian Biancardi : Le Vite de' Re 

La-Longola, LagoPicciolo, Li-Schiavi, Tre- di Napoli, Venezia 1737. 365. 1. Itt el 

Pergole és Pozzuoli ; lásd Giul. Passero van mondva (Summonte nyomán), hogy 

id. művének függelékében a 340. lapon. a király egy ízben egy elszabadult bikát 

Hogy Ferrante néha éjjel is betekintett szarvánál fogva megfékezett. Capido id. 

istállóiba, Diomede Carafanak Francesco müv. 42. 1. 

herczeghez intézett emlékirata bizonyítja ; 6 Camillo Porzio : La Congiitra de' Ba- 

Tommaso Persico : Diomede Carafa, Napoli róni (Raccolta di piú rinomati serittori etc. 

18^9. 230. 1. V. Napoli, Gravier 1769.) 2. 1. Summonte 

4 Itt közlött mellszobra IV. Rol/s szerint id. m. in. 137—138., 540. 1. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 



53 



rozás, szívós kitartás és politikai éleslátás képessé tették őt a 
legkétségbeejtőbb helyzetek fölött való diadalmaskodásra; nem 
ok nélkül mondja róla Machiavelli, hogy a maga idejében a leg- 
bölcsebb fejedelemnek tartották. 1 Értett ahhoz is, hogy magát 
kiváló emberekkel környezze s azok szolgálatait okosan értéke- 




15. I. FERRANTE FIATALKORI MELLSZOBRA. 

Francesco Laurana müve. 



sítse ; hosszú időn át főminisztere s egyúttal történetírója, 
Gioviano Pontano korának egyik legjelesebb latin írója és 
tudósa is volt s így könnyen érthető, hogy a nápolyi király 
diplomatiai jegyzékeinek némelyike még abban a minden téren 
formai tökélyre törekvő korban is kitűnik úgy politikai dialek- 



1 Niccolo Machiavelli: Discorsi sopra Reumont : Lorenso dei Medici, il Magnifico, 
Tito Livio, Lib. II. Cap. xii. Alfr. v. Leipzig 1874. ír. 293. I. 



54 



BERZEVICZY ALBERT 



tika, mint művészi írásmodor tekintetében. 1 Némelyik történetíró 
a király bőkezűségét, jótékonyságát is dicséri, érdeklődését a 
nép bajai iránt, 2 s hogy könyvtárára, írókra, művészeti alko- 
tásokra, sőt müipari és tengeri kereskedelmi vállalkozásokra is 
szívesen áldozott, tudva van. 

Ámde mind e jó tulajdonai az elfajulás hajlamában 
szenvedtek : királyi pompaszeretete és nagylelkű ajándékozó 
kedve esztelen tékozlásra is csábította, rábeszélő képessége, 
megnyerő modora többnyire csak arra szolgált, hogy az embe- 
reket megtéveszsze, s tőrbe csalja, 5 híveit gyakran csak azért 
tette gazdagokká, hogy idővel kölcsön vagy ajándék czímén 
megzsarolhassa, vagy valami ürügy alatt megfosztván őket 
szabadságuktól, sőt életüktől, vagyonukra egészen rátehesse 
kezét. 4 Egyrészt rákényszerített, másrészt nyugtalan tettere- 
jétől fölidézett harczok és vállalkozások szoktatták rá, hogy 
az anyagi eszközök előteremtésében eszélyt, kíméletet, sőt tisz- 
tességet se ismerjen. A hivatalok és egyházi javadalmak árúba 
bocsátása, egyeseknek és egyházi testületeknek mindenféle ürü- 
gyek alatt való megzsarolása napirenden volt ; az összes keres- 
kedelmet egyedárúképén egy minisztere, Francesco Coppola, 
sarnói gróf kezében összpontosította; mesterséges árúhiányt 
idézve elő különösen gabonában és olajban, az árakat szertele- 
nül fölverte s ily módon nyerészkedett; nyerészkedésének része- 
sét, Coppolát pedig utóbb a bárók összeesküvésében való részes- 
ség czímén elfogatta és kivégeztette. A hitszegést sokakkal 
szemben megtorlásképen követte csak el, az igaz, de benne min- 



1 A Trinchera-íéle Codice Aragonesé- 4 Trist. Caracciolo id. műv. 87 — 89. 1. 
ben olvashatók. Camillo Porzio id. m. 108. s köv. 1. Jacob 

2 Biancardi id. műv. 357. 1. Tom. Per- Burckhardt : Die Ciütur der Renaissance in 
sico : Diomede Carafa, 161. 1. Italien, Leipzig, 1896. 1. köt. 37. 1. Fer- 

3 Pontanus : (De Sermone, 1538 iki rante gonoszságaival igyekszik a franczia 
baseli kiadás 11. köt. Lib. II. cap. 9, 384.) invasiót megokolni a Chronicon Veneturn 
egész művésznek mondja Ferrantét a szin- (Muratori, Sciptores xxiv.) 15. 1. és a 
lelésben és csalfa beszédben : «et ipse Diario Ferrarese (u. ott) a 294 — 295. lapo- 
fuit artifex et vultus componendi et oratio- kon. Philippe de Comines id. m. id. helyén, 
nes in quem ipse usum vellet.» 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 55 

den ellenfelénél nagyobb mesternek bizonyult ; szinte megfogha- 
tatlan, hogy annyi elrettentő példa után mégis mindegyik áldo- 
zata jóhiszeműen belement a neki vetett hálóba. 1 A kegyetlen- 
ség vádjával jogosan sújtják Ferrantét Olaszország legkomolyabb 

/ dmttuffiri* 7*e\r'U.fottf*t*<«-KoftTAe7 cj> * LtfÜclt erjiltrm rmt funnfhe. 
*~ fJuL^-lf^tL^MconjAtr, Mi/fi Lcelo Jr-1*JuL~ f,* oL/fruAM. L / mr nu+ 

Z^,A JAo JW bn* '<l>Ttf~L>+' J« w-rv- m w /*o»m«vt.«« .<■»- / am 

^O^iAt-o L í- fUf^ okfrru^H. L furrr~Ji*m: Anrrurhjl^ y -r£^ fhvrtnd.* 




13. OKMÁNY-HASONMÁS FERRANTE KIRÁLY ÉS ANT. PETRUCCI TITKÁR NÉVALÁÍRÁSÁVAL. 

és leglelkiismeretesebb történetírói, 2 s ez alól a vád alól nem 
menthetjük őt fel azért, mert az ellenfelek, kikkel kegyetlenségét 
éreztette, gyakran még nálánál is zsarnokabb kényuraknak bizo- 
nyultak. 5 De viszont talán nem szükséges teljes mértékben hitelt 

1 Nunziante id. műv. Arch. Stor. Nap. nek mondja. Carducci «falso e crudelé»-nek 

xxiii. köt. 187. 1. mondja Lorenzo de' Medici verseihez írt 

- Summonte id. műv. iir. köt. 471. 1. előszavában. (Firenze 1859. xr. 1.) 

Franc. Guicciardini: Istorie d' Itália (Firenze, 3 Nunziante id. köt. 208 — 210. 1. Hogy 

Conti 1818.) 1. köt. 53 — 54., 128—129. ]. a sessai herczeg alattvalói örültek, mikor 

Pasqu. Viliari: La Storia di Girol. Savó- annak uralma alól a királyé alá kerültek, 

narola e de' suoi tempi, Firenze 1898. 1. az kitűnik a milanói követ 1464 június 

köt. 27 — 28. 1; u. attól: Machiavelli e x lo-iki és 14-iki jelentéseiből (Párisi Bibi. 

suoi tempi, 1. k. Introduz. 82 — 83. 1; Jac. Nat. Cod. 1590. fol. 221. és a Milanói áll. 

Burckhardt id. műv. 1. köt. 36. lapján Fer- levéltárban levő jelentés), 
rantét kora fejedelmei közt legszörnyűbb- 



56 



BERZEVICZY ALBERT 



adnunk azoknak az egykorú közléseknek, melyek szerint a kegyet- 
lenkedésben kéjelgett, foglyainak a haláltól való rettegésében gyö- 
nyörködött, 1 megöletésök után pedig őket életökben viselt ruháik- 
ban kitömött állatok módjára szobáiban fölállíttatta volna; 2 ily 
beteges perversitásokat nehéz a Ferrante erőteljes, mindenben 
a gyakorlati, a czélszerű és hasznos felé hajló természetével 
összeegyeztetnünk. 

A renaissancekori Olaszország sajátságos erkölcsi lég- 
körét félreismeri az is, ki az oly jellemeket, minő a Beatrix 
édes atyja volt, teljesen képteleneknek tartja még a baráti és 
családi élet körében is a gyöngédebb érzelmekre. 5 Az olasz 
renaissanceban a művészet csodálatos virágzását főkép az 
magyarázza meg, hogy akkor az emberi élet és tevékenység 
minden körében valóságos művészi szellem, fölfogás uralkodott ; 
különösen a politikában. 4 Valamely nagy politikai czélt elérni 
annál művészibb feladat volt az olasz renaissance államférfiai 
szemében, minél nagyobbak voltak a leküzdendő akadályok, 
minél koczkázatosabbak a választandó eszközök, minél nagyobb 
fölényt igényelt a siker nemcsak előrelátásban és elszántságban, 
hanem ravaszságban és könyörtelenségben is. Ebből következett 



' Pontanus de Immanitate (1538-iki 
baseli kiadás 1. köt.) ix. fej. 599. 1. 

2 Jac. Burckhardt id. műv. 1. köt. 37. 1. 
Diarium Ferrariense ab 1409— 1502. a non 
uno auctore synchrono (Muratori, Scripto- 
res xxiv. köt.) 294. 1. Az így tartoga- 
tott halottak csontjait vélték egy a Cast. 
Nuovo temploma alatt 1840-ben fölfede- 
zett boltozatos fülkében föltalálhatni. (Nap. 
Nobilissima ír. 121. 1.) 

3 Bon fin a Symposion Trimeron, 7. lap- 
ján rendkívül érzékenyen írja le Ferrante 
búcsúját Beatrixtól, Benedetto Croce (Isa- 
bella del Balzo, Regina di Napoli, in un 
inedito poéma sincrono, Napoli, 1897. 19. 
1.) rámutat egy jelenetre, mikor Ferrante 
és fia Alfonso, Isabella, Altamura herczeg- 
nénél, beczézik, csókolják a király kis 
unokáit »mint a szelídített fenevadak !» 



Guicciardini (id. müv. 1. 9. 1.) viszont azt 
mondja róla, hogy gyermekei halálakor sem 
sírt, a mit mások megczáfolnak. Ragasz- 
kodó baráti nyájasság jeleinek nyoma 
Ferranténál : Pontano : Actius Dialógus. 
id. kiad. it. 194. 1. 

4 Jac. Burckhardt többször id. művé- 
nek 1. kötetében kifejti, hogy az olasz 
renaissance magát az államot mint művé- 
szeti alkotást fogta föl ; (Der Staat als 
Kunstvverk 3 — 7. 1.) Symonds id. művében 
fi. 521. 1.) épen Ferrantéröl mondja, hogy 
nszépmúvészetként valósította meg az áru- 
lás eszményképéin. Nic. Machiavelli Cesare 
Borgia cselét, melylyel az áruló bérhad- 
vezéreket Sinigagliában hurokra kerítette 
s megölette nbellissimo inganno»-nak, gyö- 
nyörű cselnek nevezi. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 



57 



minden egyéb szempontnak alárendelése a politikai siker egyedül 
érvényes szempontja alá, s a politika eszmekörében való teljes 
színvakság a cselekedetek erkölcsi oldalával szemben. Avval a 
léleknyugalommal, a melylyel a képíró festőtábláján a kitűzött 
tárgy és az elérendő művészi hatás követelményei szerint választ 
világos vagy sötét színeket, választottak az olaszországi renais- 
sance politikusai egyedül a czélszerüség útmutatása szerint 
erkölcsileg nemes vagy gyalázatos eszközöket. Valóban egy 
neme az öntudatlanságnak nyi- 
latkozott meg ebben s az iszo- 
nyú szakadás politika és morál 
között csak akkor tűnt szembe, 
mikor Machiavelli azt, a mit 
az ő mintaképei évtizedek óta 
hidegvérrel követtek el, ugyan- 
oly hidegvérrel foglalta tan- 
tételekbe. 

Ferrante alakjának rettene- 
tes oldalai akkor váltak leg- 
szembeötlőbbekké, mikor, már 

hajlottabb korában az uralkodást mintegy megosztotta fiá- 
val, Alfonso calabriai herczeggel s mindinkább az ö befo- 
lyása alá került; kormányzata első éveiben, úgy látszik, nejé- 
nek jótékony befolyásától sem zárkózott el egészen, s azután 
me g egy ideig Alfonsónak fiatalságára való tekintettel keve- 
sebb beavatkozást engedett. A calabriai herczeg, Beatrix leg- 
idősebb testvére, atyjának csak rossz tulajdonait látszott örö- 
kölni, kormányzati képességei és szívós elszántsága nélkül. Egyik 
szemének hibája miatt «il guercio»-nak, a kancsalnak nevezte 
öt a nép, melynek körében, úgy látszik, soha kedveltségnek 
nem örvendett, akkor sem, mikor későbbi hadi tényeiért az 
udvari költők egekig magasztalták. 1 Gonoszságait — ellentét- 





17. I. FEPRANTE NAPOLYI KIRÁLY ARANY PÉNZEI 



' Erasmo P'ercopo : 11 Chariteo. (Introduzione) 124., 127., 130—131., 138—139. I. 
Magyar Tört. Életr. 1908. 8 



58 BERZEVICZY ALBERT 

ben atyjával — bizonyos cynikus nyíltsággal követte el és sokkal 
inkább volt kéjencz is, mint Ferrante. Később, mikor fékezhe- 
tetlen háborús hajlamával egész Itáliát lángba borította, s hit- 
szegéseivel és kegyetlenkedéseivel kortársai utálatát vonta 
magára, 1 alakja valóban úgy tűnik föl mint a «Cesare Borgia 
előhírnöke». 2 

Beatrix későbbi élete egy oly vonást mutat, mely határozot- 
tan rávall az Alfonsóval való lelki rokonságra ; ez azonban nem 
ellenszenves vonás, a minthogy általán a calabriai herczeg gyűlö- 
letes szerepe inkább a nővérei férjhezmenetele utáni időben kez- 
dődik. A krónikások följegyezték róla, hogy betegségében épúgy 
mint nagyatyja, I. Alfonso, szívesen keresett üdülést költők 
szavalatában, vígjátékok előadásában s bohóczok mókáiban ; ' a 
gyöngélkedés óráinak ily elszórakoztatásával fogunk majd 
Beatrixnál is, mint királynőnél találkozni. Öt egyébiránt a köl- 
tészet iránti hajlamban másik testvérbátyja, Federigo is meg- 
erősíthette, kiről tudjuk, hogy már 13 éves korában ismerkedett 
meg a fiatal Lorenzo de' Medicivel, ki számára költeményeket 
íratott le egy kötetbe s ahhoz maga szerkesztett előszót; 4 
Federigo később mint király is a költők lelkes barátjának 
bizonyult. 

Alfonso trónörökös a művészetek pártolójaként is szeretett 
föltűnni s magát Firenze neveltjének vallotta. s Az álarczkészítő- 
ből lett modenai szobrász, Guido Mazzoni, ki a maga többnyire 

1 Phihppe de Comines (id. műv. 303 — 305. Effemeridi delle cose fatte per il Dúca di 

1.) — ki egyébiránt talán nem tekinthető Calabria 1484 -- 1491. di Joanpiero Leostello. 

egészen elfogulatlannak — őt a legkegyet- (Gaetano Fiiangieri : Documenti per la 

lenebb, leggonoszabb, legkapzsibb ember- Storia, le arti e le industrie delle provin- 

nek mondja, ki valaha élt ; az egyébként cie napolitane, Napoli 1883. 1. köt.) 
mérsékelt hangon ítélő Camillo Porzio is 2 Jac. Burckhardt id. műv. 1. köt. 92. 1. 

(Congiura de' Baroni, id. kiadás) «giovane 3 P'ercopo id. műv. 43. 1. Leostello: 

feroce»-nak mondja s féktelen becsvágya- Effemeridi (id. köt.) lxxii. és 251. 1. 
val folytonos harczok okozójának. Kortár- 4 Henri Thode : Michelangelo und das 

sai «Dio della carné»-nak nevezték. (Reu- Ende der Renaissance, Berlin, 1903. 11. köt. 

mont; Lor. d. Medici 11. 295. 1.) Sajátsa- 109. 1. 

gos véletlen, hogy épen e sivár jellemű S Giul. Grimaldi : Bernardo Dovizi álla 

ember életfolyásáról bírunk a legapróbb corte d' Alfonso II. d'Aragona (Arch. Stor. 

részletekig menő pontos följegyzéseket : Napol, xxv.) 220. 1. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 



59 



színezett, kissé lárvaszerű arczokat mutató, de szenvedélyes 
kifejezéseikkel és mozdulataikkal megragadó szoborcsoportjai 




18. ALFONSO CALABRIAI HERCZEG ARCZKÉPF. A CAPPELLA SIXTINÁNAK A «KULCSÁTADÁS»-T ÁBRÁZOLÓ 

képén. (Peruginotól vagy Luca Signorellitől.) 



által a népies plasztika egy nemének megindítója lett s kit 
Alfonso már trónörökös korában is szívesen foglalkoztatott, a 
nápolyi Montoliveto-templomban egy a holt Krisztust sirató 
csoportozatot alkotott terracottából, mely ma is látható s mely- 

8* 



60 BERZEVICZY ALBERT 

nek alakjai kétségtelenül képmások. Az előtérben térdeplő két 
korosabb férfiút, kik közül az egyik Nicodemust, a másik 
arimathiai Józsefet személyesíti, legtöbben Gioviano Pontano, az 
államférfiú és tudós író s Sannazzaro, a pásztor-elégiák és 
satyrák költője képmásának tartják, kiknek jellemei, életök és 
munkáik sajátságosan ellenkeznek az áhítatos elragadtatással, 
melyben őket a művész itt föltüntette. 1 A Pontano alakja mel- 
lett egy hosszú hajfürtü, szép ifjút látunk, meghajolva és ájtatos- 
kodva ; ez a hasonlatosság szerint valószínűleg Alfonso, kinek 
megrendelésére készült e mü s kit e szobra nyilván fiatalabb 
korában ábrázol, mint a minőben az elkészítés idejében volt. 2 
Hogy ő a maga alakját itt e szent tárgyú ábrázolásba helyez- 
tette belé, annak magyarázata a szokáson kívül az olivetán 
- vagyis fehér benczés — barátok s kolostoruk iránti előszere- 
tetében keresendő inkább, mintsem mélyebb vallásos érzületben, 
mert ilyet csak élete legvégén tanúsított. 3 

Aligha tévedünk, ha a királyi család tagjai között a Beatrix 
lelki életének fejlődésében anyja halála után legnagyobb befo- 
lyást idősebb nővérének, Eleonórának tulajdonítunk. Ez is ugyan 
még csak tizenötéves volt ebben az időben, de mégis hét évvel 
idősebb Beatrixnál, kivel mindig együtt volt, s bár leánykori 
lényének egyéni vonásait az egykorú följegyzések conventionalis 
magasztalásaiból alig lehet kihüvelyeznünk, tudjuk azt, hogy 

• Symonds id. m.n.(Revival of learning) (Neapel, u. 167. s köv. 1.) az alakokban 

365. 1. Lásd még a szoborcsoportozatra s a nem keres történeti képmásokat. 

Mazzoni nápolyi működésére nézve Adoljo 2 Ernst Steiimiann szerint («Die Sixti- 

Venturi id. czikkét az Arch. Storico nische Kapelleo München, 1901. 1. köt. 

dell'Arte 1890-iki évíoly. 5 — 23. lapján; e 344 — 347-, 362. 1.) Alfonso herczeget 

szerint a montolivetoi «Lamentatio» 1492- Perugino (vagy Luca Signoreili) lefestette 

ben készült el. A személyek tekintetében a Sixtina-kápolnának a «Kulcsátadás»-t 

kételynek ad helyet az a körülmény, hogy ábrázoló ismert, remek képén ; a balszé- 

Pontano (a jobboldalon, mint Nicodemus), len látható ifjú harczos ábrázolja öt, ki a 

ki itt majdnem fiatalabbnak látszik a kövér, kép elkészülése idejében (1482.) vonult be 

kopasz Sannazzarónál, a valóságban ennél Rómába, Campo-mortoi csatavesztése után 

33 évvel idősebb volt. Summonte (id. s IV. Sixtus pápával szövetségre lépett, 

műv. ni, köt. 544. és 503. I.) a szoborala- i Philippe de Comines (id. helyenj sze- 

kok egyikét a Ferrante képmásának rint Alfonso évekig nem gyónt s nem 

mondja, a mit legalább hasonlatosság alap- áldozott, 
ján következtetni nem lehet. IV. Rolfs 



62 BERZEVICZY ALBERT 

Eleonóra később, mint ferrarai herczegnö nagyon okos, ép oly 
megfontolt mint bátor s családanyai szerepét komolyan betöltő 
asszonynak bizonyult, és tudjuk későbbi sűrű levelezésökből, 
hogy Beatrix, nővére iránt nemcsak határtalan bizalmat és 
ragaszkodást, de oly tiszteletet és szolgálatkészséget is tanúsí- 
tott mindig, minőt az iránt szoktunk érezni, kinek tekintélyét 
már gyermekkorunkban elismertük. Hiszen abban az időben, 
mikor Magyarország hatalmas királynője volt, befolyása java- 
részét a nővére családjának boldogítására fordította, mikor pedig 
már özvegységének sanyarúságai ránehezedtek, leveleiben nénjéhez 
«mint egy leány édes anyjához» fordult panaszaival és kéréseivel. 1 
A nápolyi királynénak, családjára oly súlyos veszteséget 
hárító halála Federigo herczeget, ki akkor 13 éves volt, nem 
akadályozta abban, hogy folytassa útját Milano felé, nem keve- 
sebb mint hatszáz lovasból álló fényes kíséretével. Miután Rómá- 
ban hódolatát mutatta be az új pápának s ettől Laetare vasár- 
napján az arany-rózsa adományozásának kitüntetésében részesült, 2 
tovább utazott toscanai területre, hol az ifjú Lorenzo de' Medici 
jött, atyja küldetésében eléje. Firenzébe már — a közbejött 
gyászeset miatt, — a herczeg egész kíséretével gyászruhában 
vonult be. 5 A gyász azonban nem tarthatott sokáig; a királyi 
ház pénztári naplójának tanúsága szerint már két hónappal a 
királyné halála után egy hátrahagyott arany nyaklánczát alakí- 
tották át leánya, Beatrix használatára, 4 s már ugyanazon év 
nyarán és őszén külömböző, nemcsak violaszín, hanem zöld s egyéb 
színű, sőt aranybrokát ruhákat és arany fejéket készítenek 
Eleonóra és Beatrix herczegnök számára. 5 

1 Ezt tanúsítják különösen Beatrixnak 18. Ungheria, az 1486 április 13-ikáról és 
Eleonóra herczegnőhöz az 1492 — 93. évek- H93 július 21-ikéről kelt levelek fogai- 
ben intézett s a modenai áll. levéltálban mazványait.) 

őrzött, később többször idézendő levelei ; 2 Notar Giacomo id. m. 1 10. 1. Muratori 

az anyának szólítás, mint különös tisztelet Annali id. köt. 76. 1. 

jele, előfordul néha Eleonórának Beatrix- 3 Reumont Lor. d. Medici 1. 212. 1. 

hoz intézett levelében is, kivált mikor 4 Cedola d. Tes. Arag. Vol. xLir. 

különösen lekötelezve érezte magát. (Lásd fol. 264. 

a modenai áll. levéltárban Canc. Ducale, 5 U. ott Vol. xliii. fol. 146., 204., 330. 
Minute di lettere a Principi esteri, Busta 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 63 

A trónörökös lakodalma sem szenvedett halasztást. Szeptem- 
ber 14-ikén, épen egy napfogyatkozás napján érkezett meg az 
ara, Ippolita Sforza, leendő sógora Federigo s testvérei Filippo 
Maria és Sforza Maria társaságában és kísérve «kiváló és elő- 
kelő uraktól és hölgyektől, herczegektől, grófoktól, báróktól és 
más nagyságos uraktól, úgyszintén mindkét nembeli katonáktól)), 1 
mint egy egykorú krónikás följegyezte. A király maga, a főurak- 
tól környezve, eléje ment egy mérföldnyire Aversa felé s a 
bevonulás trombitaharsogás, taraczkdurrogás, zene és a nép 
örömujjongása közt ment végbe. A tizenöt napra terjedő nász- 
ünnepélyek sorában olyan bajvívás is fordult elő, ahol férfiak nők- 
kel — bizonynyal az Ippolita társaságában érkezett amazonok- 
kal — törtek lándzsát s a király személyes döntése szerint a 
nők lettek egytől-egyig győztesek. 2 

Az Aragóniái ház és hű barátja, Francesco Sforza között 
még I. Alfonso idejében kettős házassági összeköttetés volt terv- 
ben : Ferrante calabriai herczeg — utóbb király — elsőszülött 
fiát Alfonsót, Sforza leányával Ippolitával, legidősb leányát 
Eleonórát pedig a milanói herczeg fiával Sforza Mariával 3 kíván- 
ták összeházasítani. A most leírt nászünnepélyek sorában mind- 
két házasságnak meg kellett köttetnie, de csak az Alfonso és 
Ippolita közöttinek véglegesen, a Sforza Maria és Eleonóra 
közöttit egyelőre — valószínűleg mindkettőnek fiatalságára való 
tekintettel — csak szertartásszerűen kötötték meg, a tényleges 
egybekelést későbbre halasztották s az — mint látni fogjuk — 
soha létre nem jött. Ugyanez alkalommal kellett az ifjú Sforza 
Mariának atyja nevében s mintegy annak szolgálatai fejében a 
nápolyi királytól Bari herczegségét birtokba vennie. Az e meg- 
egyezések végrehajtását czélzó ünnepélyes cselekmények leg- 
nagyobb része a Castello Nuovo nagy termében folyt le, melyet 

' Tummulillis id. m. 133. 1. levéltárban, Sez. Stor. Potenze sovrane, 

2 Notar Giacomo id. m. 112. 1. Passero Sforza Fii. Maria, 
id. m. 27. I. Filippo Maria Sforza és 5 Lásd a milanói Sforzák leszármazási 

Sforza Mariának Nápolyból szeptember tábláját a 64. lap mellett. 
21-ikéről hazaküldött jelentése a Milanói 



64 BERZEVICZY ALBERT 

erre a ezélra istentiszteletre is fölszereltek s a hosszan elhúzó- 
dott szertartásokról — melyekben Bartolommeo Roverella 
ravennai bíbornokérsek is részt vett, — a két fiatal Sforza 
részletesen beszámolt anyjának írt levelében/ megemlítvén benne 
a nyolczéves Beatrix herczegnő jelenlétét is, ki nénjével és 
leendő sógornőjével Ippolitával együtt térdelt az oltár jobb- 
oldalán s járult azután kézcsókra atyjához, a királyhoz. 

A milanói herczegkisasszony egybekelése a nápolyi trónörö- 
kössel annál nagyobb vívmánynak tűnhetett föl a nápolyiak előtt, 
mert tudva volt, hogy a franczia király mindent elkövetett, hogy 
Sforzát szándékában megtántorítsa s leánya kezét a trónkövetelő 
Anjou René fia, János számára nyerje el. 2 Ippolitának azonban 
kevéssel előbb más kérője is volt : Mátyás, a magyar király ; ez 
özvegységre jutván, talán a Sforzák és Hunyadiak hatalmas 
katonanemzetségének fölemelkedésében nyilvánuló hasonlatosság- 
ból merítette azt a gondolatot, hogy új aráját a milanói uralkodó- 
házban keresse. Velencze áskálódása okozta, hogy a nagy titok- 
ban folytatott tárgyalások meghiúsultak, s most íme az, kit ő 
szemelt ki arájának, annak a fejedelmi családnak a kötelékébe 
lépett, melyből egy évtizeddel később a Mátyás hitvese került ki. ; 

Ippolita Sforza, a Beatrix új s nálánál 1 1 évvel idősebb 
sógornője, nagy műveltségű, sőt tudós hajlamú nő volt, Laskaris 
görög tudós neveltje, ki görög grammatikáját is neki ajánlotta. 4 
Szépségét és megnyerő modorát is talán nem ok nélkül dicsérik 
életrajzírói, 5 azt is följegyezvén, mennyire vallásos volt és mily 
jótevője a szegényeknek, mily jártas a mezőgazdaságban s 
mindenféle ismeretekben, mily szellemes a társalgásban, sőt azt 
is, mily kecses mozdulattal játszott keztyüjével, mialatt kihallga- 
tásokat adott. Ippolitának kétségkívül nagy szerep jutott 

1 Az előbb idézett jelentés a milanói 5 Frakitói Vilmos : Hunyadi Mátyás 

levéltárban ; ez a levél összetéveszti Gio- király, 156—157. 1. 

vanni és Francesco herczegek neveit; 4 Litta id. m. 15. füz. v. táb. ; Bon/in. 

Francescót mondja protonotariusnak s Gio- Symposion Trim. 149. 1. 
vanniról mondja, hogy karon hordozták. 5 Philippus Bergom. 163—164. 1. Sába- 

2 Summonte id. m. ni. 178., 182— 183. 1. dino id. m. 336 — 352. 1. 
Numiante id. m. Arch. Stor. Nap. xvn.308. 1. 



<r 



A SFORZÁK LESZÁRMAZÁSI TÁBLÁJA. 



Francesco, 

* 1401. f 1466. 

Muzio Sforza da Cotignola fia, 

1450 óta Milano herczege, 

1. neje (1418 — 1420.) : Polissena Ruffo, 

2. neje (1441.) : Bianca Maria Visconti, az utolsó Visconti, Filippo 



laria leánya, f 1469. 



2. nejétől : Galeazzo Maria, 

* 1444- t i47 6 - 

1466. Milano herczege, 

1. neje : Dorotea Gonzaga, 

2. neje (1468.) : Bona di Savoia, 

t 1494 tá J án - 



Ascanio, Ippolita Maria, 

* 1445- t i5°5- , * *44 6 - t i4 88 - 

1484. bibornok. férje (1465.) : aragoniai Alfonso, 

calabriai herczeg. 

(Gyermekeit lásd az Aragoniaiak 

leszármazási tábláján.) 



Filippo Maria, 

* 1448. t 1492. 

neje : Costanza Sforza. 



Caterina, 


Gian Galeazzo, 


Érmes, 


(törvénytelen) 

t 1509- 

1. férje (1477— 1488.) : 

Girolamo Riario, 


* 1469. f 1494. 

előbb anyja, 

majd nagybátyja 

Lodovico 


* 1470. 

katona 

és követ 


Forli ura, 

2. férje (1490— 1495.) : 

Giacomo Feo di 

Savona, 


gyámsága alatt 

Milano herczege, 

neje (1488.) : 

Aragoniai 




3. férje : Giovanni 


Isabella. 




Medici. 


| 





Bianca Maria, 

* i47 2 - f Í5 10 - 

jegyben járt Filiberto 

di Savoia-val ; 

képviseleti utón 

férjhez ment 

Corvin Jánoshoz 1487. ; 

e házassága feloldatott, 

férje (1493.) : Miksa 

császár. 



Francesco, 

* 1490. f I5 11 - 

8 éves korában Francziaországba került ; 

papi pályára lépett. 



Bona, 

* i49i- t 1557- 

anyja Izabellának, Zápolya János magyar 

király nejének (1519-1559-) 

férje (1518.) : Zsigmond, lengyel király. 



Sforza Maria, Lodovico (II Moro), 

* 1449- t x 479- * I45 1 - t i5° 8 - 

Bari, majd 1494. Milano herczege ; 

elűzetik, majd visszatér ; 

1500. franczia fogságba jut, 

neje (1490.) : Beatrice d' Este, 

* 1475- t 1497- 



Ottaviano, 
* 1459- t I 477- 



Elisabetta, 

férje : Monferrato 

marchese. 



Anna, 


Alessandro, 


Galeazzo, 


Paolo, 


Massimiliano, 


Maddalena, 


Bianca, 


Francesco, 


Leone, 


Cesare, 


t 1497- 


1500 után élt, 


1500 után élt, 


(törvénytelen ; 


(törvénytelen) 


(törvény- 


(törvény- 


(mint milanói herczeg II.) 


(törvény- 


(törvény- 


férje 


előbb pap, 


katonás- 


anyja : Lucrezia 


* 1490. f i53°- 


telen). 


telen) 


* I49 2 - t 1535- 


telen). 


telen). 


(1491.) : 


utóbb katona, 


kodott. 


Crivelli) 


(eredetileg Ercole- 




t 1497- 


1497 óta Bari, 






Alfonso 


neje : Barbara 




f Í535- 


nek keresztelve), 




férje : 


1522 óta Milano herczege, 






d'Este. 


■ Balbiani. 




condottiere, 


Miksa császár 




Galeazzo 


neje (1534.) : Christierna 












neje : Violante 


szolgálatába lépett. 




Sanseverino. 


dán herczegnő. 


v - 










Bentivoglio. 















Ippolita, 
f 1501., kiskorában. 



64. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 65 

Nápolyban, mert — bár a trónörökös a Castel-Capuanóban 
székelt, nem a királyi várban — neje volt az egyetlen asszony 
a királyi családban s oly fejedelmi házból jővén, mely szintén 
választékos előkelőségéről, fényűzéséről és műszeretetéről volt 
ismeretes s mely a mellett Olaszország éjszaki szélén sűrű érint- 
kezésben állott a francziákkal és németekkel, valószínűleg új 
elemeket is vegyített a nápolyi udvar életébe és szokásaiba. 

A gyászt oly gyorsan követő nász a király családjában nem 
is csak a trónörökös házasságára szorítkozott: Don Enrico, 
Ferrante első törvénytelen Fia Diana Guardatótól, kit törvény- 
telen származása ellenére Alfonso herczeg s a többi testvérek 
is különösen szerettek, ugyanez évben vette nőül Polissenát, 
Cotrone marchese leányát, kitől született fia Luigi szerepelt 
utóbb — előhaladott korban papi pályára lépvén, — mint 
Cardinale d' Aragona. 1 

A földrengést, mely a következett télen Nápolyban és vidé- 
kén inkább rémületet, mint károkat okozott, s melynek leírását 
magától Ippolita herczegnőtől bírjuk, anyjához intézett levelé- 
ben, 2 könnyű volt ismét gyászos események előhírnökéül tekin- 
teni, mert kevéssel utána, 1466 márcziusában meghalt Francesco 
Sforza 64 éves korában, s az ő halála nemcsak Nápoly leendő 
királynőjének gyászát jelentette, hanem következményeiben, 
utódai hibái által oly bonyodalmak előidézője lett, melyek az 
egész olasz földnek, de leginkább a nápolyi királyságnak válsá- 
gát hozták magukkal. 

Még ugyanazon év szeptemberében nevezetes látogatója 
volt a nápolyi udvarnak. Piero de' Medici, Firenze koronátlan 
ura küldte oda akkor 18 éves fiát, a később oly nagy hírűvé 
lett Lorenzót, hogy a megelőző évben közte s Federigo herczeg 
között szövődött barátság révén erősítse meg a nápolyi királyt 
a Mediciek iránti hajlamában. A nagyeszű s vonzó modorú ifjú 

' Erasmo Percopo : La Morte di Don * Emilio Motta : 1 terremoti di Napolt 

Enrico d' Aragona (Arch. Stor. Napol. xni. negli anni 1456 e 1466, (Arch. Stor. Napol, 
köt.) 130. s köv. 1. xii. köt.) 154—155. 1. 

Magyar Tört. Életr. 1908. 9 



66 BERZEVICZY ALBERT 

kitűnő benyomást tett az egész udvarra, melyben kétségkívül 
megismerkedett a kilenczéves Beatrix-szal is, kinek élete egy 
fontos mozzanatában kellett neki néhány évvel később közben- 
járóként szerepelnie. 1 

A legközelebbi esemény a nápolyi királyi ház életében a 
trónörökös első fiának megszületése volt, ki a keresztségben 
nagyatyja nevét kapta s megkülömböztetésül és talán közkedvelt- 
sége jeleképen is a kicsinyítő Ferrandino néven lett ismeretessé. 2 

A királyi ház pénztári naplójának tanúsága szerint már 
1465-ben, tehát 8 éves korában kezdte meg Beatrix gramma- 
tikai tanulmányait, 5 de csak két évvel később, az 1467. év tava- 
szán, találkozunk először nevelője nevével, ki mellette marad 
egész tizenhétéves koráig; Abbate Antonio de Sarcellis a 
neve, 4 s eleinte mint «maestro di grammatica», majd mint 
«maestro di rettorica», végül egyszerűen mint «maestro della 
illustrissima donna Beatricew szerepel s mindvégig havi hat 
ducato fizetést élvez. Abbate Antonio egyéniségéről közelebbi 
adataink nincsenek; csupán valószínűnek tarthatjuk, hogy a 
nápolyi Carmine Maggiore conventjét bíró Carmelita-rendnek 
provinciálisa volt. 5 



1 Reumont Lor. d. Medici i. 224. I. Vol. 45. fol. 464. Vol. 46. fol. 174., 236.. 

2 Notar Giacomo (id. müv. 115. 1.) 343. Vol. 47. fol. 278., 350. Vol. 50. fol. 
Ferrandino születését 1476 június 26-ikára 333. Vol. 56. fol. 246., 340. Vol. 63. fol. 
teszi, s ezt az adatát megerősíti a király- 198. Vol. 66. fol. 158., 335. stb.) Semmi- 
nak egy u. a. év július havában Castel di esetre sem azonos azzal az Antonaccio 
Sangróból keltezett levele (Trinchera : da Sessával, kit — mindig ily megjelölés- 
Codice Arag. 1. 252. 1.), melyben a milanói sel és nem mint Abbatét — a Francesco 
herczegnőt a calabriai herczeg fiának szüle- herczeg tanítójaként említenek a Cedolák. 
tése alkalmából üdvözli. E szerint Passero > Fiiangieri oMonumenti per la Storia 
(id. m. 28. 1.) s valószínűleg az ő nyomán etc.» czímü müve in. kötetének 326. lap- 
Capnto (id. m. 52.) és Hübner (id. m. 328. ján (Estratti di Schede Notarili) olvassuk, 
tábla) tévesen teszik Fer. születését 1469-re. hogy a nevezett rend provinciálisa 1471-ben 

3 A Cedole d. Tes. Arag. 1465 már- »P. M. Nicola Antonio de Arcellis» volt; 
czius 30-iki följegyzése egy grammatika, tekintve a tulajdonnevek helyesírásának 
írószerek és tanulmányfüzet beszerzéséről folytonos ingadozását a xv. századbeli 
Beatrix számára, hogy grammatikát és okmányokban, valószínűnek tarthatjuk, 
írást tanuljon. hogy itt Antonio de Sarcellissel, vagyis 

4 Helyenkint «de Sarcellon, vagy «de a Beatrix nevelőjével azonos egyénről 
Cercellon, «de Cercellis» sőt «de Xer- van szó. 

xelliso is olvasható; (Cedole d. Tes. Arag. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 



67 



Az oktatásnak, melyben Beatrix részesült, irányára az 
olaszországi renaissance nőnevelésének általános jellegén kívül 




20. LORENZO DE MEDICI FIATALKORI MELLSZOBRA. 



a részére beszerzett könyvekre vonatkozó adatokból is biztos 
következtetést vonhatunk. Ezekből láthatjuk, hogy már 10 éves 



86 BERZEVICZY ALBERT 

korában megkapja Cicero «De Senectute» czímü müvét, perga- 
mentre írva. 1 Akkor természetesen még nyomtatott könyv ritka 
volt, Beatrix 16 éves korában kapta az elsőt ; a kéziratokat úgy 
látszik többnyire a királynak e czélra alkalmazott másolói állí- 
tották elő/ s tekintve, hogy tankönyvekül szolgáltak, eléggé 
drágáknak mondhatók, 3 ép úgy mint a kis herczegnő részére 
beszerzett, pergamentbői való tanulmányfüzetek. 4 Cicero külö- 
nösen nagy szerepet vitt a Beatrix tanulmányaiban ; a «De 
Senectute» mellett a «De Officiis» és «Epistolarum liber» is 
előfordul a számára beszerzett könyvek között és természetesen 
Vergilius, a kinek az olasz renaissanceban általán és Nápolyban 
különösen nagy jelentőséget tulajdonítottak. Az oktatás tehát 
kétségkívül a humaniórák körében mozgott s főkép a latin 
classikusok munkáin alapúit ; ez felelt meg a nőnevelés amaz 
elveinek, melyeket az olasz renaissance az előkelő házak leányai- 
nál megvalósított, szellemi műveltség tekintetében lehetőleg 
egyenlő színvonalra igyekezvén azokat emelni férjeikkel, sőt nem 
is csodálhatjuk, hogy ezek sok esetben tovább haladtak a régi 
classikusok ismeretében, s a latin stilistikában mint férfi kor- 
társaik, a kiket a katonai nevelés igényei rendesen korábban 
elszólítottak a könyvek mellől. 5 Szellemes társalgást folytatni s 
abban minél nagyobb ismeretét árulni el a classikusoknak : ezt 
tekintették akkor a női műveltség ideáljának is, a melynek, 
— mint látni fogjuk — kortársai tanúsága szerint Beatrix is 
megfelelt. 6 Különös elismeréssel emlékeztek meg akkoriban az 
oly nőkről, kik még alkalomadtán egy választékos latin beszéd 
elmondására is képesek voltak; így följegyezték Ippolita Sfor- 

1 Cedola d. Tes. Arag. Vol. 45. fol. 390. 3 Áruk 3 — 20 ducato közt váltakozik. 

2 Bizonyos Joan Marcho Lombardo (L. a Cedole u. a. helyein.) 

szerepel mint ilyen több helyen: (Cedole 4 Áruk 1 ducato iograno. (Cedole Vol. 

VoL 45. fol. 390. és Vol. 60. fol. 345.) 53. fol. 186. és Vol. 55. fol. 138.) 

úgyszintén Sabatino de Nola, ez utóbbi s Baldassare Castiglione: II Hbro del 

kétségkívül Beatrix dajkájának férje, k; 

utóbb Magyarországba jött. (Cedole Vol 

50. fol. 231. és Vol. 56. fol. 95.). A könyv 

sajtót Nápolyban Ferrante király honosí 

totta meg. (T. Persico id. m. 168. 1.) gart 1875. 25 — 31. 1. 



Cor/egiauo, Milano, 1803. ír. 17. 1. 
Vecchioni : Notizie etc. 77. 1. /. Burckhardt 
id. m. 11. köt. 122 — 127. 1. 

6 Gregorovius : Lttcrezia Borgia, Stutt- 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 69 

zárói, a Beatrix sógornőjéről, hogy a mantuai congressus alkal- 
mával mint 14 éves leány szép latin beszédet intézett II. Pius 
pápához, melyről egy jelenlevő bíbornok elragadtatással jegyezte 
meg, hogy «istennő sem beszélhetett volna jobban« ; ' ugyanő 
Milanóban is azon időtájt buzdító beszédet tartott a keresztes 
háború mellett ; 2 Firenzében, a Lorenzo idejében igen sok nő 
volt ismeretes mint jeles latin és görög versek szerzője. 5 Hogy 
Beatrix is folyékony latin beszéddel és idézetekkel tündökölt később 
Magyarországon, azt tudjuk ; 4 rá nézve a latin nyelv ismerete, 
melyet zsenge leánykori tanulmányainak köszönhetett, határo- 
zottan gyakorlati fontosságúvá is vált, mert oly országba került 
mint királyné, a hol — míg csak valamennyire meg nem tanúit 
magyarul, — kétségkívül a latin nyelv volt érintkezésének főesz- 
köze, valószínűleg még férjével szemben is. 

Beatrix tehát olvashatta Vergiliust, a kinek regeszerű sírját 
őrizte Nápoly, és művei olvasásánál ifjú képzelete a mythos leg- 
esodásabb, legvonzóbb alakjaival népesíthette be a «dulcissima Par- 
tenopé»-t, azt a természet minden bájával megáldott világot, mely 
szemei előtt elterült. A Castello Nuovóban még mostani kaszár- 
nyai sivárságában is találhatók a tenger felőli oldalon félig 
elrejtett erkélyfülkék, melyekből elragadó kilátás nyílik a szem- 



' Pastor id. müv. ír. köt. 43. 1. A be- mondja Beatrixiól : «Danubium barbára 

szed közölve van Tummidillis Memora- verba redolentem Latiné loqui coegisti.» 

biliái mellett a Corvisieri-féle id. forrás- Péter Eschenloer's Geschichten der Stad 

kiadásban 231. lapon. Breslau od. Denkwürdigkeiten seiner Zeit, 

~ Pasqu. Vülari : Storia di Savonarola Kunisch közlése nyomán Jos. Max kiad. 

1. köt. 10. 1. Ezekkel szemben föltűnő, Breslau 1828. 11. köt. 342. 1. : «Sie ist 

hogy Sabadino, ki Gineverájában annyi wol gelart und in Latéin sehr gespráche 

magasztalást halmoz Ippolitára, mégis und behende.» Dubravius is (História 

azt mondja róla : «intendea assai mediocre- Bohemica, Frankfurt 1687, 805. 1.) kiemeli 

mente, latinon (Id. m. 340. 1.) Beatrix csermonis Latini elegantiá»-ját. 

5 Viliari fentebbi m. 41. 1. Lásd még Christoph. Persona ajánlását 

4 Galeotti Mártii narniensis : De egregie, Agathias-fordításához : Ábel-Hegedüs Ana- 

sapienter, jocose dictis ac factis S. Regis lecta Nova etc. 1. 407. 1. Jacob Fugger : 

Mathioe, ad ind. Ducem Joannem ej. filium Spiegel der Ehren des Erzhauses Oster- 

(J. G. Schwandtner : Scriptores Rerum reich, Nürnberg, 1668, 831. 1. Gerardus 

hungaricarum, Vindob. 1766. Pars 11. és de Roo : Annales Rerum belli domique ab 

több magyar kiadás.) Cap. xxv. Austriacis Habspurgicae gentis Princ. ges- 

Bonfin (Symposion Trimeron 11. 1.) azt torum, Veniponti 1592, 310. 1. 



?o 



BERZEVICZY ALBERT 



ben emelkedő Vesuvra, a sorrentoi félsziget, a Posilipo, középen 
Capri álomképszerü körvonalaira s a fehér vitorláktól tarkított 
azúrkék tengersíkra ; itt szőhette Beatrix is leánykori ábrándjait. 
A szép Vesuvio akkoriban nagyon csöndes hegy volt, mert 
azok az évek beléestek a vulkán hosszú, közel ötszázéves 
pihenésének idejébe; még egykori pusztításait is csak a Plinius 
és Seneca közléseiből ismerhették a nápolyiak, minthogy Pompeji 
és Herculaneum romjai még fölfedezve nem voltak ; azonban 
annál gyakoribb földrengések nyugtalanították akkortájt azt a 
földi paradicsomot. 

Az olaszországi renaissance szellemi vívmányainak egyike a 
természet szépségei iránti érzek, az öntudatos természetélvezet 
iránti hajlam újraébredése, melyet már Petrarcánál és Aeneas 
Sylviusnál, sőt assisii Szent Ferencznél is megfigyelhetünk. Hogy 
ebben is része volt az antik irodalom hatásának, azt világosan 
mutatják a Pontano iratai, ki Nápoly és vidéke festésénél főkép 
azoknál a helyeknél időz, melyeket már a régiek kedveltek s 
hitregéik körébe vontak, mintha azok bájának magasabb ihletet 
kölcsönözne az a tudat, hogy benne már Lucullus, Cicero, Plinius 
és Vergil is gyönyörködtek. ' Úgy ő, mint Sannazzaro csak a 
római költők bucolicái és eclogái hangján és nyelvén tudják 
Nápoly, Sorrento, Bajae, Cumae, Salerno szépségeit megéne- 
kelni. És ez az érzék nemcsak az irodalomban nyilatkozott 
meg, hanem az életben is. Számos jelét bírjuk annak, hogy az 
Aragóniái ház különösen értett hozzá a tartózkodás, az élet 
kellemeit természetélvezettel is fokozni. Ferrante nagyszerű ker- 
teket tart fenn a Castel Nuovo szomszédságában, a tengerpart- 
nak azon a részén, melyet most a királyi palota és kert foglal 
el, 2 gyakran időz Pozzuoliban, fürdőz Bagnolóban, kedvelt tar- 

i Pontaui Históriáé Neapolitanae etc. adott ki a oNapoIi Nobilissimao 1904. évi 

147—148. 1. áprilisi füzetének mellékleteként s melyet 

2 Camillo Minieri Riccio id. m. 11. 1. az ő szíves beleegyezésével itt közlünk, 

Az újabban a firenzei Strozzi-palotában mutatja a Castello deli' Ovotól egész a 

fölfedezett kép, mely Nápolyt 1479-ben Castel del Carmineig a város képét, a 

ábrázolja a tenger felől, a Lorenzo de' Castello Nuovo akkori kinézését is, a mel- 

Medici érkezésekor, melyet Benedetto Croce lette fekvő kertekkel. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 



71 



tózkodási helyei közül Casal di Principe, Casale di Arnone, 
Nola, Calvi, Teano, Aversa, Nápoly környékének, a Campagna 
felicé-nek buja termésű ligeteiben, Astroni s valószínűleg az 
eltűnt Tripergole is a regeszerü «phlegrai mezőkön», ' a 
Pozzuoli fölötti erdős hegyek egy kihamvadt kráterében, Castel 
di Sangro az Abruzzók közepén, Venafro a Volturno regényes 
völgyében feküdtek. Még nagyobb ínyencz a környezet és ter- 




21. A CASTELLO NUOVO NÁPOLYBAN. 



mészét élvezetében a fiatal Alfonso ; már mint calabriai herczeg 
egyre-másra építi, nagyobbítja a palotákat, alakítja a myrtus és 
czitromfákkal, forrásokkal és fürdőkkel, lovagló- és kocsipályák- 
kal csábító kerteket ; hangulata szerint változtatja ebédje helyét, 
gyakran udvarával, családjával együtt a szabadban eszik, letele- 
pedve a fűbe, a zuhogó víz mellett, a hol aztán élénk társalgás 
fűszerezi és hosszabbítja az idylli lakomát. 2 Mindezek a helyi 

' .Xicola del Pezzo : Siti reah, 1 campi 173., 241., 259., 289., 323., 326., 343., 347. I. 

flegrei e gli Astroni Nap. Nobil. vi. 119. Summonte id. in. 111. köt. 502. 1. Alfréd v. 

és 149. 1. Reuinont : Die Carafa von Maddaloni, Ber- 

- Leostello : Effemeridi del Dúca di lin, 1851. n. 33. 1. 
Calabria (Fiiangieri, Monumenti 1. köt.) 



72 BERZEVICZY ALBERT 

és családi előzmények fejleszthették ki Beatrixban is azokat a 
hajlamokat, melyek később — szerencsésen találkozva Mátyás 
rokonérzésével, — a királyi pár számos, megcsodált magyar- 
országi alkotásainak magyarázatát adják. 

Hogy Nápoly a Beatrix leánykorában milyen volt, arról 
most bizony nehéz világos fogalmat alkotnunk magunknak. 
Mindenesetre híre volt utczái, terei rendezett, csinos és kényel- 
mes állapotának, mert IV. Sixtus pápa abbeli elhatározását, 
hogy a vaticáni városrész utczáinak kiszélesítése érdekében eré- 
lyes rendszabályokhoz nyúljon, a rómaiak általán a nápolyi 
király 1475-iki látogatása befolyásának tulajdonították.' Az 
Aragóniái házból való királyok sokat tettek az akkor még alig 
40.000 lelket számláló város fejlesztésére, de különösen a királyi 
várak megerősítésére és kibővítésére. I. Alfonso alatt épült ki 
voltaképen a Castello Nuovo, úgyszintén a magaslaton fekvő 
Pizzofalcone erőd és az alatta, mintegy folytatásaképen merészen 
a tengerbe kinyúló Castello deli' Ovo, melynek rendeltetése 
főkép az volt, hogy a katonaság benne szigorú fegyelem alatt 
tartatván, kicsapongásaitól a város megóva maradjon, 2 mert 
akkor a város csak a királyi vártól éjszakra terjedt ki, még a 
mostani Via di Roma vagy Toledo helye is városonkívüli terü- 
let volt. Ugyancsak Alfonso tetemesen nagyobbíttatta a kikötő- 
gátat s lecsapoltatta a várost környező posványokat. 3 A vár 
sánczárkaiból fölhányt földből alkotott úgynevezett Piazza delle 
Correggién — máskép Piazza deli' Incoronatán — még szintén 
Alfonso létesítette az első királyi istálló- és lovarda-épületet, 
Ferrante építette azután — nem messze amattól — a másodi- 
kat; 4 s ugyanő nagy költséggel folytatta a Molo és a kikötő 
kiépítésének munkálatait a hajógyártás czéljainak szem előtt 
tartásával is. 5 A Castello Nuovo udvarán, termeiben, templomán, 

1 Infessura id. m. (Muratori Scriptores, 2 Caputo id. m. 14. I. 

in. 2.) 1145. 1.; ezt Steinmann (Sixtin. 3 Giov. Bat. Carrafa id. m. 205. 1. 

Kapelle 1. 22. 1.) megczáfolhatni véli azzal, 4 G. de Blasiis : Le Case dei Principi 

hogy Sixtus már 1475 januárius i-én adott Angioini nella Piazza di Castelnuovo (Arch. 

ki egy bullát a város szabályozása ügyé- Stor. Napol. xn. 431. 1.) 
ben. 5 Notar Giacomo id. m. 122. 




NÁPOLY A BEATRIX KORÁBAN. 



A „Napoli Nobilissima" ez. folyóiratból. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 73 

védőmüvein és kertjeiben is állandóan sok építészt s egyéb 
művészt és mesterembert foglalkoztatott Ferrante, 1 ki ezenfölül 
a selyemipar meghonosítása által is sokat tett Nápoly lakossá- 
gának számbeli és vagyoni gyarapodására. 2 

A Castello nagy udvarának nyílt lépesőzetéről, lovagtermé- 
nek erkélyéről Beatrix leánykorában gyakran láthatta, amint 
atyja vagy bátyja szemlét tartottak fegyvereseik fölött, láthatta 
a pánczélok és alabárdok csillogását, hallhatta a fölvonulás és 
sorakozás robaját s a csatába hívó kürtök érczszavát. Mert alig 
volt év, mely a hadi zajtól egészen ment maradt volna. Majd a 
közeli Ischia miatt voltak a tengeren összetűzések a Torellák- 
kal, 3 majd a Nápoly iránt is ellenséges Anguillarák hatalmának 
megtörésében kellett a pápát megsegíteni, 4 majd viszont Sora 
herczegségének birtokát a pápától kidaczolni, 5 a Malatestákat 
Velencze, Milano és Firenze hozzájárulásával a pápai hatalom 
ellen támogatni, míg végre mindezeknél komolyabb harczok : a 
félhold hatalma terjeszkedésének visszaszorítása vette igénybe a 
legjobban fenyegetett nápolyi királyság fegyveres közreműkö- 
dését. 

Ferrante király viszonya II. Pál pápához mindvégig ellensé- 
ges maradt; bár nyílt és közvetetlen harcz nem támadt közöt- 
tük, a pápa — többnyire nem ok nélkül — minden ellene 
irányzott támadásban, elkezdve a Platina-féle római összeeskü- 
vésen, seregeinek Rimini melletti súlyos vereségéig s az 1470-ben 
végre rákényszerített békéig mindenben a nápolyi király kezét 
látta s elkeseredésének nyílt kifejezést is adott. 6 E tekintetben 
fordulatot csak a törökök elleni sürgős védekezés szüksége s 
azután még inkább a pápa személyében beállott változás idé- 
zett elő. 



' Cam. Mik. Rtccio id. h. S Pastor id. köt. 372. I. Muratori Annali 

2 Summonte id. m. 111. 481. i. id. köt. 87. 1. 

3 Passero id. m. 28. 1. No/ar Giacomo 6 Notar Giacomo id. m. 115— 117., 
id. m. 112. I. 122. 1. Pastor id. köt. 297., 303., 373., 

4 Muratori Annali id. köt. 72—73. 1. 380 — 381. 1. 
Pastor id. m. 11. köt. 366. 1. 

Magyar Tört. Életr. 1908. 10 



74 BERZEVICZY ALBERT 

1470 nyarán terjedt el Olaszországban a hír, hogy II. Mahomet 
szultán seregei a görög Archipelagos legnagyobb szigetét, a 
velenczeiektől védett Negropontét, a hajdani Euboeát árulás 
segítségével elfoglalták.' Ez, az ozmán hatalom terjeszkedése 
szempontjából roppant vívmányt s a keresztény Európára nézve 
komoly veszélyt jelentett. Byzancz eleste óta lidércznyomásként 
nehezedett a törököktől való félelem közép s déli Európára, de 
legkivált Olaszországra. Az Apennini-félsziget ugyanis tengeren 
minden oldalról megtámadható lévén, itt legfenyegetöbbnek, leg- 
közelibbnek érezték a veszélyt, mert a Levantét járó velen- 
czeieket és génuaiakat legtöbb érdek fűzte a kelethez s leg- 
több értesülésök is volt az ott történtekről és mert az olasz 
földet elárasztó byzanczi menekültek, már csak azért is, hogy 
fokozzák a sorsuk iránti részvétet, megrázó részleteket tudtak 
mindamaz iszonyatosságokról elbeszélni, a melyek a kereszténye- 
ket a vad, fanatikus és könyörtelen törökök részéről érhetik. 
Könnyen érthető ennélfogva, hogy a rémhír hatása alatt az 
olasz hatalmak hamar elfelejtették egymás közti torzsalkodásai- 
kat s egytől-egyig készek voltak a közös védelem érdekében 
szövetkezni. 

Ezt az egyetértést tettekre váltani már nem juthatott II. Pál 
pápának feladatúi; 147 1 nyarán, még nem öreg korban, hirtelen 
halt meg az erőteljes férfiú s a pápai széket Francesco della 
Roveré bíbornok foglalta el IV. Sixtus néven, egy szegény 
sorsból fölemelkedett, nagytudományú férfiú, a Szent Ferencz 
szerzetrendjénék generálisa, kiről senki sem hitte volna, hogy 
pápasága Itáliának egy mindvégig harczias korszakát fogja jelen- 
teni. Elődjének tapasztalatai s a törökök elleni háború érdeke 
nagyon előzékenynyé tették az új pápát a nápolyi királylyal 
szemben. Ez magát ugyanakkor még egy másik ellenségtől is 
megszabadítva látván Anjou János korai halála által, 2 készsé- 
gesen megígért mindent, a mit a kereszténység védelme nevében 

' Notar Giacomo id. m. 119— 121. 1. 1 Reumont, Lor. d. Medici : 1. 303. 1. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 



75 



tőle követeltek, s ezenfölül még egyik törvénytelen leányát 
nőül adta a pápa unokaöcscséhez, Lionardo della Roveréhez, 
Róma praefectusához, hozományul szánván Sora herczegségét, 
melynek birtoka rá nézve úgyis mindig kétes volt. Ezek fejében 




22. II. MAHOMET SZULTÁN EREMKEPE. 

(De Constanzo müve; A. Heyss : «Les Médailles de la Renaissance» ez. munkájából.) 



viszont a pápa elengedte Ferranténak éltehossziglan a fizetendő 
hűbért s beérte jogelismerésül egy fehér paripának évenkinti 
fölajánlásával, 1 sőt még jobban lekötelezendő a királyt, akkor 
tizenötéves fiának, Aragóniái Jánosnak, a későbbi esztergomi 
érseknek s már akkor pápai protonotáriusnak a monte-cassinoi 

1 Muratori Annali id. köt. io7. I. Gregorovius Geschichte d. St. Rom. vn. 232. 1. 

IO* 



76 BERZEVICZY ALBERT 

apátságot s egy évvel később a salernói érsekséget adomá- 
nyozta. 1 

Most már hadba indultak a szövetségesek a török ellen : 
Nápoly 24 hajót szerelt föl, a többit Velencze és a pápa szol- 
gáltatták ; 2 IV. Sixtus személyesen áldotta meg útjára flottáját, 
mely Oliviero Carafa bíbornok, nápolyi érsek mint tengernagy 
vezetése alatt elindulván, Nápolyban is megállapodott s itt nagy 
ünneplés tárgya volt. Az olasz hajóraj Rhodosba indult s Satalia 
kikötőjét el is foglalta, de a Velencze és Nápoly között folyto- 
nosan megújuló súrlódások megbénították működését. 3 

A királyi család életteljes törzse ezek alatt az évek alatt új 
hajtásokkal gyarapodott : a trónörökös-párnak 1470-ben leánya, 
1472-ben pedig második fia született; a leány Isabella nevet 
kapott s idővel szerencsétlen nejévé lett Gian Galeazzónak, 
Milano törvényes herczegének ; a fiú : Pietro d' Aragona, utóbb 
Rossano herczege, fiatalon halt meg Nápolyban, mielőtt családot 
alapított volna. 4 

Egy, Beatrixot ezeknél még sokkal közelebbről érdeklő ese- 
mény előkészületei is ugyanebben az időben indultak meg : 
küszöbön állott egyetlen nővérének, Eleonórának férjhezmenetele 
Ferrara herczegéhez. 

' Pastor id. köt. 412. I. Caputo id. m. 3 Pastor id. köt. 420 — 421. 1. 

66 — 67. 1. 4 Passero id. m. 28. 1. Notar Giacomo 

2 Muratori, Annali, id. köt. 106. 1. id. m. 121., 125. 1. Caputo id. m. 52. 1. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 



77 




III. 

z Aragóniái ház és a Modena-Ferrara fölött ural- 
kodó Esték közötti összeköttetés már I. Alfonso 
idejéből származott ; ő — mint említettük, — egyik 
természetes leányát, Máriát, 1444-ben nőül adta 
Leonello d'Estéhez, a III. Niccolo természetes 
fiához; ez a házasság magtalan maradt. Leonello, ép 
úgy mint az uralomban őt követő, szintén törvénytelen 
testvére Borsó, atyjok kívánságához képest, de, mint 
idősbek az erősebbnek jogán is megelőzték az atya fejedelmi 
örökében ennek törvényes előszülött fiát Ercolét, ki csak Borsó 
halála után, már negyven éves korában, 1471-ben vehette át az 
uralmat. 1 Ezek a közbejött törvénytelen öröklések egyébiránt 
semFerrarának, sem magának Ercolénak nem váltak hátrányára, 
mert úgy Leonello, mint különösen Borsó jeles fejedelmek voltak, 
ez utóbbinak sikerült Ferrarát és Modenát őrgrófságból her- 
ezegség fokára emelni s így törvényesebb jogú öcscse tőle tekin- 
télyben és erőben gyarapodott uralmat örökölt. 2 

Ercole maga is jól ismert alak volt Nápolyban. Már 1444-ben 
Nápolyba küldték mintegy nevelésbe az I. Alfonso fényes udva- 
rához, valószínűleg azért is, hogy az őt uralomban megelőző 
törvénytelen bátyjainak otthon veszélyessé ne váljék. 3 Ercole 
tehát úgyszólván együtt nevelkedett föl a nálánál ugyan több 
évvel idősebb Ferrantéval s módja volt, legalább mint gyerme- 
ket, megismerhetni már akkor leendő aráját is. Nápolyban sze- 
rették és n agyrabecsülték, különösen lovagias bátorságaért, 
melyet Galeazzo Pandone, venafrói gróffal szerelmi ügyből 

' Lásd az Esték leszármazási tábláját tana nell' Archivio di Stato di Modena 

a 80. lap mellett. Vecchioni : Notizie (Arch. Stor. p. 1. Prov. Napol. ír.) 5 — 6. 1. 

etc. 24 — 27. 1, Muratori Annali id. köt. 2 Gregorovius : Lucrezia Borgia 274. 1. 

102. 1. C. Foucard : Fonti di Storia Napole- 3 Litta id. műv. 39. füz. xil. táb. 



78 BERZEVICZY ALBERT 

támadt bajvívása alkalmával mutatott ki, a miért őt a «félelem 
nélküli lovag» megtisztelő czímével ruházták föl, s Bojardo hős- 
ként énekelte meg. 1 Láttuk, hogy ez előzmények ellenére Fer- 
rante csalódott Ercoléba helyezett bizalmában ; ez talán nehez- 
telés okából, vagy mert a király ügyét veszettnek látta, Anjou 
Jánoshoz pártolt, s a sarnói ütközetben állítólag kevés híja volt, 
hogy sajátkezüleg nem ejtette foglyul a szorongatott királyt. 
Ferrante azonban szívesen bocsátott meg olyanoknak, kiket 
megnyerni érdekében állott. Ercole a nápolyi lázadás leveretése 
után másfelé katonáskodott, a Mollinella melletti ütközetben 
sebet is kapott, mely kissé sántává tette, 2 s midőn 1471-ben 
uralkodó herczeggé lett, Ferrante valószínűleg maga kereste az 
alkalmat a kibékülésre, midőn hajdani fegyvertársának, majd 
ellenfelének, ki Olaszország egyik legtekintélyesebb fejedelmi 
trónján ült, legidősebb leánya kezét Ígérte oda. 

Eleonóra, kinek mint láttuk — előbb már megkötött 

házasságát Sforza Mariával ' — valószínűleg pápai engedélylyel — 
fölbontották, akkor és különösen Olaszországban szokatlanul 
sokáig maradt hajadon ; huszonhárom éves volt, mikor 1473-ban 
egybekelését, melyben húga Beatrix, mintegy a maga jövendő 
férjhezmenetelének előízét érezhette, rendkívüli, részben szer- 
telennek is mondható fénynyel megünnepelték. 

Május tizenhatodikán érkezett Nápolyba Sigismondo d'Este, 
Ercole herczeg testvéröcscse és képviselője, nagyszámú, fényes 
kísérettel, melynek soraiban volt Alberto d' Este, a herczeg 
természetes testvére, Ugoletto Facino követ, Lodovico Carbo, 
Tito di Strozza írók és Matteo Maria, Bojardo lovag, az «Orlando 
Innamorato» költője, az Ariosto előhírnöke, valamint számos 
kiváló olasz és német zenész. A király rendkívül meleg és ki- 
tüntető fogadtatásban részesítette őket a Castello Nuovo dísz- 

1 Vecchioui id. m. 27 — 28. 1. Luigi Olivi : telekor élt s bírta a Bari-i herczegséget, 
Delle Nozze di Ercole I d'Este con Eleonóra 1479-ben halt meg. (Arch. Stor. Nap. xxvi. 
d' Aragona, (Modena, 1887.) 22 — 23. '• évf. 103. 1. Lod. Pépe művének ismerteté- 

2 Vecchioni id. m. 30, 1. seben.) Litta id. m. xv. füz. v. táb. 

3 Sforza Maria az Eleonóra férjhezmene- 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 



79 



termében s azután maga vezette be a küldöttséget leányához, 
kinek szépségét, kellemét és nyájasságát az elragadtatás hangján 
írták le Ercolénak követei. 1 De mialatt a nyilvános nyájasko- 
dások és fogadkozások határt nem ismertek, a király és a her- 
czeg megbízottjai visszavonultak s vásáros szatócsok módjára 
maradtak s végre egy kis szemfényvesztésben történt a meg- 
alkudoztak a herczegnő- 
nek adandó hozomány 
összege fölött. Azonban 
bármennyit beszéltek a 
megajánlott összeggel elé- 
gedetlen ferraraiak a ná- 
polyi király aranynyal 
telt tornyairól, s a her- 
ezeg részéről hozott áldo- 
zatokról, a nápolyiak 
hajthatatlanok állapodás: 
80.000 aranyat tettek a 
szerződésbe mint a hozo- 
mány összegét, de meg- 
egyeztek az iránt, hogy 
a király az ékszerek és 

drágaságok értékének beleszámításával tényleg csak 60.000-et 
fog adni s Ercole nem fogja követelni a hiányzó 20.000-et. 2 

A királyi várban történt fogadtatás után az egész díszes 
társaság lóra ült, köztük ötvennél több hölgy is, és kivonultak 
a Castello előtt elterülő Piazza deli' Incoronatára, 5 melyen állí- 
tólag 20.000 néző számára volt hely, hogy a menyegző nyilvá- 




23. AUAGONIAI ELEONÓRA, FERRARAI HERCZEGNÉ. 

(xvi. századbeli, a modenai levéltárban órzött kézirati 
codex vizfestménye után ) 



1 Passero id. műv. 29. 1. Notar Giacoino 
id. műv. 126. J. Lod. Antonio Muratori: 
Delle Antichitá Estensi, (Parte seconda, 
Modena 1740.) 232. 1. Olivi id. műv. 8 — 9. 1. 
és egy egykorú levéltöredék másolata a 
19. s köv. 1. Tmiimulillis id. m. 193. 1. 
C. Corvisieri: II Trionfo Romano di Eleo- 
nóra d'Aragona, (Arch. Stor. della Societá 



Romána diStoria Patria, Roma 1878. 1.487. 1.) 

2 Olivi id. műv. 9—15. 1. 

3 Körülbelül a mai Piazza del Munici- 
piónak felelhetett meg, de mindenesetre 
nagyobb kiterjedésű volt ; éjszakkeleti 
irányban egészen a ma is fennálló «S. 
Maria Incoronatan nevű kis templomig 
kellett terjednie. 



80 BERZEVICZY ALBERT 

nos ünnepélyességeiben minél többen gyönyörködhessenek. Itt 
az egykorú följegyzések már megemlékeznek Beatrixról is, ki a 
királyi család számára készített, s bizonyára a vőlegény nevére 
való emlékeztetésül Hercules alakjával díszített páholyemel- 
vényen, Eleonórával s Ippolita calabriai herczegnővel együtt a 
király jobbján ült s talán a tánczban is részt vett, mely sípok 
zenéje mellett mintegy bevezetéséül szolgált az ünnepélynek. 
Azután következett az ara egyházi megáldása, melyhez öltö- 
zéket cserélt, majd a házassági okmányok nyilvános kihirdetése 
s a nászajándékok átadása a vőlegény képviselője s a ferrarai 
küldöttség részéről, melyek közül Eleonórának különösen egy 
sötét és világos rubinokból egybefoglalt nyakékben telt gyönyö- 
rűsége. Másnap zajlott le a lovagtorna s azután a calabriai 
herczegnél a vendégek tiszteletére rendezett lakoma, a hol álta- 
lánosan föltűnt, hogy a király, ki az utóbbi években még ünnepi 
alkalmaknál is sötétbarna ruhát viselt, ezúttal aranybrokát öltözék- 
ben jelent meg. Az ünnepélyek tíz napig tartottak s a királyi család- 
ból kiszakadó fiatal herczegnő megható búcsúztatásával végződtek. 1 
A mi azonban az Eleonóra és Ercole nászának különösen 
nagy hírt szerzett, az a Nápolyból Rómán, Sienán és Firenzén 
át Ferrarába utazott násznépnek római fogadtatása és ünnepel- 
tetése volt. Ebbe kétségkívül politika is vegyült, a mennyiben 
IV. Sixtus pápa ezt az alkalmat is meg akarta ragadni, hogy 
kitüntesse a nápolyi királylyal való szövetséges és barátságos 
viszonyát; hanem az ünneplésnek az a neme, a mely itt tárult 
föl az örök város lakossága s az egész akkori művelt világ 
előtt, egészen rávall rendezőjére, a tékozlásáról és tobzódó éle- 
téről hírhedt Pietro Riario bíbornokra, a pápa unokaöcscsére, 
s rövid élete alatt politikai ügyekben mindenható tanácsadó- 
jára. Corio 2 és Infessura, 3 de egy levelében Eleonóra maga 

1 Olivi id. műv. 13., 17 — 22. 1. Tummu- res in. 2.) 1 143— 1144. 1. E kútíorrás sze- 
lillis id. h. rint Eleonóra udvari hölgyeinek még éjjeli 

2 Bernardino Corio : L'Historia di edényei is aranyozva voltak. A lakoma 
Milano, (Padoa, 1646.) 821—826. 1. maga állítólag 20.000 scudiba került. Lásd 

3 Infessura id. müv. (Muratori Scripto- még Corvisieri előbb id. müvét is. 



AZ ESTÉK LESZÁRMAZÁSI TÁBLÁJA. 



III. NlCCOLO, 

Ferrarai őrgróf, 

* ? f 1441- 

Alberto d'Este törvénytelen fia Isotta Albaresani-tól. 

Törvényesítve lett 1391. ; atyja uralmát örökölte 1393. ; önálló fejedelem 1402. 

1. neje (1397 — 1416.) : Gigliola da Carrara, 

2. neje (1418.) : Parisina Malatesta, hűtlenség miatt lenyakaztatott 1425., 

3. neje (1431.) : Ricciarda da Saluzzo, f 1474. 



Ugo, 
(törvénytelen) 

* i4°5- t 1425- 
(mostoha anyjá- 
val, Parisinával 
való szerelmi 
viszony miatt 
kivégeztetett). 



Leonello, 

(törvénytelen ; 

anyja : Stella d'Assassino), 

ferrarai őrgróf (1441.), 

* 1407. f 1450. 

1. neje (1435— 1439.) : 
Margherita Gonzaga, 

2. neje (1444— 1449.) : 
Aragóniái Mária, 

I. Alfonso törvénytelen leánya. 



Borsó, 

(törvénytelen ; 

anyja : Stella d' 

Assassino), 
Ferrara herczege 
(i45°-) ' 
* 1413- t i47i- 



Alberto, 

(törvénytelen) 

* 1415. f i5° 2 - 

1473-ban Nápolyban 

járt Eleonóráért; 

1476 — 1484. száműzve 

összeesküvés miatt. 



GlNEVRA, 

(Lucia ikertestvére), 

* 1419. t 1440. 

férje : Sigismondo 

Malatesta, 

ki megmérgeztette őt. 



Lucia, 

(Ginevra 

ikertestvére) 

* 1419. 

t x 437- 

férje: Carlo 

Gonzaga. 



I. Ercole, Sigismondo, 

* I43 1 - t i5°5- . * J 433- 

1463. Modena kormányzója, f T 5°7- 

1471. Ferrara és Modena katonás- 

herczege, kodott, 

neje (1473) : Aragóniái néha Ercole 

Eleonóra, helytartója 

t J 493- . volt - 



Ezeken kívül még a következő törvénytelen gyermekei voltak : 

I. Niccolo ; 2. Francesco ; 3. Alberto (II.) ; 4. Gurone ; 
5. Meliaduse (1406— 1452.) ; 6. Folco ; 7. Rinaldo t i5°3-, 
neje : Lucretia di Monferrato ; 8. Alberto (III.) ; 9. Bianca 
(1440— 1506) ; 10. Margherita férje : Roberto Malatesta ; 

II. Margherita (II.) f 1452.; 12. Verde; 13. Isotta (1425— 
1456.) ; 14. Camilla férje : Rod. Varano, Camerino ura ; 
15. Beatrice (1427— 1497.) f ér J e : Niccolo da Correggio ; 

16. Orsina; 17. Isotta (II.) (1403— 1404.). 



Niccolo, 

* 1438. 1 147 6 - 

Ercole elleni 

pártütés miatt 

kivégeztetett. 



Francesco, 

(törvénytelen) 

* 1444. 

részt vett Niccolo 

pártütésében s ezért 

száműzetett. 



ISABELLA, 

* 1474- t !539- 

férje (1490.) : 

II. Francesco Gonzaga, 

a mantuai őrgróf fia, 

később maga őrgróf 

(jegyváltás 1480.). 



Beatrice, 

* 1475- t 1497- 

férje (1490) : 

Lodovico Sforza. 

(Gyermekét lásd a 

Sforzák leszármazási 

tábláján.) 



I. Alfonso, 

* 1476. f 1534. 

Ferrara és Modena herczege (1505.), 

1. neje (1491.) : Anna Sforza, 

Galeazzo Maria leánya, f *497- 

2. neje (1501.): Lucrezia, Rodrigo Borgia, 

(VI. Sándor pápa) és Vanozza Catanei 

leánya, f 1519. 



Fernando, 
* 1477- t i54o. 
1495 óta franczia szol- 
gálatban hadakozott 
1506-ban összeesküvés 
miatt börtönbe került, 
ott halt meg. 



Hipolit, 

* 1479. f x 5 2 °- . 

1487. esztergomi 

érsek ; 

1493 óta bibornok; 

1497 óta egri 

püspök. 



Sigismondo, 
* 145°- 
1 15 2 4- 



Giulio, 
(törvénytelen ; anyja : 
Isabella d'Arduino) 
* 1481. f i 5ői. 
1506-ban összeesküvés 
miatt börtönbe került ; 
1561-ben kiszabadult. 



Lucrezia, 

(törvénytelen 

anyja : Lodovica 

Condulmero) 

férje (1487.): 

Annibale 
Bentivoglio. 



2. nejétől : II. Ercole, 
* 1508. t 1559- 
1534 óta Ferrara herczege. 



Ippolito, 

* 1509- t 1572- 

1538-ban bibornok, 

a tivoli-i Este-villa építője. 



Eleonóra, 

* 1515- f 1575- 
apácza lett. 



Francesco, 

* 1516- f !57 8 - 
katonáskodott. 



Ippolito, 

(törvénytelen ; 

anyja : Dalila de' Putti) 

1551-ben Antonio da 

Campeggitől törvényesítve. 



Elisabetta, 

(törvénytelen) 

férje : Giberto Pio, 

Sassuolo ura. 



80. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 



8l 



is ' leírták az utókor számára azt a mesés pompát, melylyel a pápai 
kegyencz vendégeit s különösen a nápolyi királyleányt fogadta, 
az aranyozott lenge fa-palotát, melylyel számukra erre az alka- 
lomra lakóházát a Piazza de' Santi Apostolin kibővítette, s 
melyet a legbecsesebb pápai szőnyegekkel, bársony- és selyem- 
kárpitokkal, bearanyozott élő alakokkal, ugrókutakkal, drága 







■& 



> 







24. SIGISMONDO D'ESTE. 

(Sperandio érme után.) 



bútorokkal, arany és ezüst edények tömegével díszített. Leírták a 
hat óra hosszant tartó lakomát, melynél a szolgák selyembe voltak 
öltözve s minden vadpecsenye, még a vaddisznó is, az állat 
egész alakjában jelent meg; a hol egy tálon fölhordott hegyből 
élő ember bújt ki s üdvözölte a vendégeket, a hol czukornemű- 
ből készült mozgó várakból és hajókból szórták a csemegét a 
künn ujjongó népnek, míg a vendégek szórakoztatására Olasz- 
ország legjobb színészei játszottak fölváltva mythologiai jelene- 
teket és a szentírásból vett mysteriumokat. 



1 Közölve Tummulillis Memorabiliáinak id. kiadásában a 194. 1. 
Magyar Tört. Életr. 1908. 



82 BERZEVICZY ALBERT 

Hogy ez a kicsapongó vendégszeretet, mely már a komolyabb 
kortársakat is gondolkodóba ejtette, 1 a nápolyi udvarban s 
különösen Beatrixnál nagy benyomást hagyott hátra, azt azért 
is föltételezhetjük, mert Bonfinius magyar történetében is helyet 
talált a ferrarai herczegnő római időzéséröl való megemlékezésre. 2 

Eleonóra útjáról, mely Nápolytól Ferraráig egy hónapig és 
kilencz napig tartott, 5 s különösen firenzei ünnepeltetéséről 4 
bő értesítéseket küldött az otthoniaknak, névszerint megemlítve 
Beatrixot is, s nem késett őket arról a lelkes fogadtatásról sem 
tudósítani, melyben férje országában és székvárosában részesült, 
a hol minden faluban tánczvigalommal ünnepelték meg a feje- 
delmi nászt s magában Ferrarában diadalmenet, vígságok, lovag- 
torna, fegyverjátékok és lakomák jártak egymás nyomában. 5 

Beatrix akkoriban már tizenhat éves volt s valószínűleg erre 
való tekintettel körülbelül nénje férjhezmenetelével egyidejűleg 
teljesen önálló udvartartást kapott, melynek ismertetésére még 
rátérünk. Már 1472 április és június havában együttes utalványo- 
zások történtek a királyi pénztárnál az Eleonóra és Beatrix 
herczegnők kelengyéjére f világos ennélfogva, hogy mindkettőt 
egyszerre látták el legalább is teljes ruhafölszereléssel, a mit az 
is indokolt, hogy ebben az időben már több irányban komoly 
tárgyalások indultak a Beatrix kiházasítása iránt is. 

A férjül kijelöltek egyike a genfi tó és a Po felső folyása 
közt elterülő havasi tartománynak, Savoyának kiskorú uralko- 

1 Muratori: Annali id. köt. no. 1. helyein, midőn 1472-ben mint a pápa 

2 Antonii Bonfinii História Pannonica, védencze s a katholicismus vélt úttörője 
sive Hungaricarum rerum Decades (Joann. utazott új hazájába, Oroszországba. (Mura- 
Sambucus, Coloniae Agrippinae, 1690.) tori: Annali, id. köt. 104. 1. és Pastor id. 
Dec. ív. lib. in. 419. 1. azt mondja a m. 11. 423. 1. Reumont : Lor. d. Medici 1. 
római ünnepélyekről: «nihil aetate nostra 315 — 316. 1.) 

magnificentius sit auditum». Némileg előz- 5 Olivi id. műv. 31. 1. 

menyéül szolgált ennek a tüntetően fényes 4 Levelét lásd Corvisieri- Turnmulillis- 

római fogadtatásnak Galeazzo Maria Sforza nál 203. 1. Reumont Lor. d. Medici I. 

milanói herczeg és neje Savoyai Bona 344 — 345- L 

firenzei ünnepeltetése 1471-ben, valamint 5 Diarium Ferrariense (Muratori, Scrip- 

az a vetélykedöen díszes és lelkes fogad- tores xxiv. kötet.) 248—249. 1. Muratori : 

tatás, a melyben Palaeolog Zoet (Zsófia) Antichitá Estensi 233. 1. 

mint a III. Iván nagyfejedelem aráját része- 6 Cedole d. Tes. Ar. Vol. lx. fol. 268. 

sítették Olasz- és Németország különböző és 417. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 



83 



dója, Filiberto volt, ki atyjának, VIII. Amadéénak halála követ- 
keztében ép akkor lett — még csak hétéves korában — név- 
leges uralkodóvá; a tényleges kormányzati hatalmat a kevéssel 
előbb, VII. Amadeo alatt szépen meggyarapodott s herczegség 
rangjára emelt tartomány fölött az özvegy királyné, Jolante a 
VII. Károly franczia király leánya s XI. Lajos, akkor uralkodó 
király nővére gyakorolta. A kiszemelt jegyesek közötti, kissé 
természetellenes korkülönbség ellenére a tárgyalások 1473 tava- 
szán már annyira haladtak, hogy már a Beatrix hozományának 
összegét is emlegették úgy a 
franczia királyi, mint a ferrarai 
herczegi udvarnál, bár eltérő 
értesülés alapján. 1 

Ebbe a tervbe váratlanul 
beleavatkozott a kis savoyai 
herczeg nagybátyja, a franczia 
király, és pedig azért, mert 
Beatrixot a saját előszülött fiá- 
nak kívánta arául. 1473 június 
19-ikéről Amboiseból levelet 
írt XI. Lajos a vele szövet- 
séges Firenze polgárfejedel- 
mének, Lorenzo dé' Medicinek, melyben barátságának meleg 
megnyilatkozása után teljes bizalommal közli vele, hogy hírt 
vett a napolyi királynak, leányára 2 s a savoyai herczegre 




25. IV. SIXTUS EREMKEPE. 

(Guazzalotti müve.) 



1 Tudtommal ennek a tervezett mátka- 
sagnak csak két helyen maradt írott nyoma: 
az egyik XI. Lajos alább bővebben ismer- 
tetendő levele s az arra adott válasz, 
melyet Ábel Desjardins közöl a Giuseppe 
CanestrinitőX összegyűjtött oklevelek kö- 
zött a « Négotiations diplomatiques de la 
Francé avec la Toscanea i. kötetének (Paris 
1859.) 161. s köv. lapjain; a másik Olivi 
többször id. művében (Delle Nozze etc. 
11 — 13. 1.) található. Amott a franczia király 
úgy van értesülve, hogy Ferrante Bea- 
trixot a savoyai herczeghez férjhez adni 



készül «cum dote trecentum millium duca- 
torum,» emitt pedig a ferrarai követek 
azt jelentik Nápolyból, hogy «la Duchessa 
di Savoia havea domandato per la dote 
da Mad. Beatrice, dovendola tuore per 
suo figliolo 200.000 scudi e che cum mancho 
de 100.000 la no se havea a maritaro. 

2 A már előbb id. levél a nápolyi király 
«filia primogenita»-járól szól ; ez tévedés, 
melybe a kiadók is beléestek, jegyzetük- 
ben mondván : «La fille ainée de Fer- 
dinánd . . . Beatrice, mariée á Mathias Cor- 
vin ;» hogy azonban XI. Lajos csakugyan 

II* 



84 BERZEVICZY ALBERT 

vonatkozó házassági terve felől, mely azonban még nem 
végleges. Hánytorgatván azt elméjében, arra a meggyőződésre jött, 
hogy úgy az ő saját, mint ama király érdekének sokkal jobban 
felelne meg, ha közöttük jönne létre házassági kötelék, neveze- 
tesen, ha az ő fia, a.dauphin, venné el a nápolyi királyleányt. 
Lorenzo útján kívánja ez Ferranténak tudomására hozni s az 
ő véleményét és szándékát kipuhatolni, esetleg a leányának szánt 
hozomány tekintetében is, habár ő nagyobb súlyt helyez a ná- 
polyi király tartós barátságára és szövetségére, mint a hozo- 
mány összegére. Ez a barátság és szövetség ugyanis, a mint 
védelmül szolgálna Ferranténak az Anjouk ellenében, — kiket ő, 
Lajos is hűtleneknek ismer, — ép úgy megerősítené a franczia 
királyt ellenségeivel, különösen az aragoniai királylyal szemben ; 
szóval : egyiköknek barátjai és ellenségei a másiknak is barát- 
jaivá és ellenségeivé válnának. Kéri Lorenzót, járjon el ebben 
az ügyben s értesítse őt a tapasztaltakról, hogy majd a kifej- 
lendőkhöz képest követeket küldhessen a további tárgyalások 
végett; a firenzei megbízottakat azonban utasíttatni kéri, hogy 
erről az ügyről csak vele magával tárgyaljanak s belőle el ne 
áruljanak semmit még a király vérbeli rokonai előtt sem. 

A franczia király elsőszülött fia, kit ilyenképen Beatrixszal 
összeházasítani kívánt, tudvalevőleg Károly volt, az akkor csak 
hároméves — tehát Beatrixnál tizenhárom évvel ifjabb — trón- 
örökös, ugyanaz, ki utóbb mint VIII. Károly, olaszországi had- 
járatával halálos csapást mért az Aragoniaiak uralkodó házára. 
XI. Lajos ajánlatával elárulta, hogy jól ismeri a nápolyi király 
sebezhető oldalait ; tudta, hogy a trónkövetelő Anjouktól s azok 
franczia hátvédjétől fél, és tudta, hogy meg nem szűnt nehez- 
telni nagybátyjára az aragoniai királyra, ki az ő nápolyi ural- 
mának törvényességét még mindig vonakodott elismerni. 

A még a tervezett savoyai házasságénál is kedvezőtlenebb 

Beatrixra gondolt, azt kétségtelenné teszi volt Estei Kreolénak és hogy a savoyai 
az, hogy az igazi nfilia primogenitan, házassági terv megdöntéséről van szó. 
Eleonóra akkor már egy hónapja neje 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 



85 



korviszony bizonyára nem volt az egyedüli, sőt nem is volt 
kifejezetten szereplő szempont a Ferrante állásfoglalásánál, melyet 
augusztus 9-ikéről Lorenzo de' Medicihez intézett leveléből isme- 
rünk meg. 1 A politikában egyébként oly cynikus királynak 
ezúttal kétségkívül érdekében állott szigorúan becsületesnek és 
lovagiasnak tűnni föl. Válasza az ajánlatra udvarias, de határo- 
zottan elutasító volt; méltányolja — úgymond — az érveket, 
melyeket Lorenzo a hatalmas franczia királylyal való házassági 
összeköttetés mellett fölho- 
zott, de az ajánlat föltételei 
őt becsületében érintenék ; 
szövetségeket kellene meg- 
szegnie, hogy a fölajánlott 
előnyös rokonságba belép- 
jen, s ezt becsülete nem en- 
gedi ! Inkább meghal, mint- 
sem hogy nagybátyján az 
aragon királyon hűtlenséget 
kövessen el; inkább lépjen 
Lajos is baráti viszonyba 
vele. Az Anjoukkal ám bán- 
jék el a király érdemök 
szerint, de Merész Károly burgundi fejedelem — ki ellen Lajos 
ádáz háborút folytat, - neki szövetségese, barátja, vele szakí- 
tania lehetetlen, a franczia királynak kellene kibékülnie vele, ha 
Nápoly szövetségére törekszik. Előtte a hűség és becsület első ! 
azt elébe helyezi minden előnynek, haszonnak, annak birodal- 
mát, életét kész föláldozni. Ám szüntesse meg Lajos ellenséges 
viszonyát a spanyol királysággal s a burgundi herczeggel, for- 
dítsa fegyvereit a hitetlen török ellen s akkor nemcsak rokon- 
ságát és szövetségét keresné, de mindenben szolgálatára állann. 
Ismételve, hogy tisztességesebb föltételek mellett a házassági 




26. XI. LAJOS FRANCZIA KIRÁLY ÉREMKÉPE. 

(Franc. Lauranától.) 



Desjardins-Canestrininé\, 1. 163— 165. I. 



86 BERZEVICZY ALBERT 

ajánlatot szívesen fogadná el, Lorenzónak köszönetet mond jó- 
akaratáért s őt szeretetéről és szolgálatkészségéről biztosítja. 

Hogy e visszautasítás titkos okai között nem szerepelt-e egy 
meg nem nevezett más jelöltre, a magyar királyra való tekintet, - 
kivel való házassági összeköttetés iránt — mint látni fogjuk, — 
már előbb indultak tárgyalások? azt nehéz volna eldönteni. 
Vannak egyébiránt nyomai annak, hogy e visszautasítás ellenére 
a házassági tervet Lajos és Ferrante titkon tovább tárgyalták 
egymás között ; ' a dologból azonban tudvalevőleg semmisem lett 
s valószínű a föltevés, hogy a képmutatás két nagy mestere 
versengő játékot folytatott egymással, mintegy próbára tevén 
kölcsönösen hiszékenységöket s e mellett játékszerül a Beatrix 
személye szolgált. 2 

De csakhamar megszakadt a savoyai házassági terv fonala 
is; Ferranténak a későbbi fejleményekkel szemben nem állha- 
tott érdekében addig várni második leánya kiházasításával, míg 
a savoyai herczeg 5 házasságra alkalmas kort ér el. 

Eleonóra távoztával a Beatrix udvartartását egyelőre mint 
hajadonét rendezték be Nápolyban, 1473 nyarán. Ez időtől fogva 
fordul elő a Cedole di Tesoreriában állandó rovat gyanánt a 
herczegnő háztartásának költsége : «la spesa della casa della 
ül. Donna Beatrice, » 4 egyúttal azonban folytonos utalványozá- 
sok a háztartás fölszerelésére : pohárszék, mosdómedenczék, 
karosgyertyatartók, evőszerek, ládák, ágynemüek, kápolnadísz, 
lószerszám és nyergek, konyhaeszközök, virágok beszerzésére s 
e mellett mindig még ruházatok és ékszerek külön adományo- 
zásával is találkozunk. Ezer ducatóban volt Beatrix évi háztar- 
tási kiadása megállapítva ; s ez nem soknak látszik, de ezen min- 
dig túlmenő utalványozások történnek különösen öltözeti és 

• H. Francois Delabor de : L' Expéditíon 3 A herczeg már 1482-ben, 17 éves 

de Charles VIII. en Italie, Paris, 1888. 97. 1. korában meghalt. 

B. Buser : Die Beziehungen der Medkeer 4 Először 1473 július 6-ikán. (Cedole, 

zu Frankreich, Leipzig 1879. 162—166. 1. Vol. lxiii. fol. 148.) 

2 Reumont Lor. d. Medici 1. 323. 1. 5 Cedole d. T. Ar. Vol. lxiii. fol. 329. 
Delaborde előbb id. helyen. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 87 

piperetárgyakra, és roppant személyzetének fizetései is külön 
-szerepelnek. Hogy mekkora személyzettel rendelkezett, azt az 
1474-iki számadások részleteiből tudjuk : udvarnagy a Lucido di 




27. a nápolyi castello nuovo nagytermének ajtóoromzata. (Domenico Gajini műve.) 

Sangro volt, még mellette van tanítója, Antonio de Sarcellis, 
orvosa messer Christofano Dartaldo, orvostanár a nápolyi 
egyetemen, számadó titkára Bartolommeo Loret ; ' van fősza- 
kácsa, bevásárlója, pinczemestere, étektálalója, szobamestere, 2 
sütőmestere, kapusa, szakácsa, istállómestere, kuktája, pohár- 

1 A Loret család már I. Alfonso udvari 2 nMaestro di sala,» főkomornyik-féle 

emberei között szerepel, 1. Fiiangieri id. lehetett. 
m. vi. 72. 1. 



88 BERZEVICZY ALBERT 

noka, két mosónéja, egy öszvérhajcsára és még ezeken kívül egy 
sereg szolgálata szerint meg nem jelölt cselédje;' udvarhölgyei 
számáról nincs értesülésünk, csak annak van nyoma, hogy szá- 
mukra nyergeket rendelnek meg; 2 a herczegnő lovai számára 
az 1474. év folyamában 573 tomola zabot szolgáltattak ki. 5 

És ilyen, szűkösnek valóban nem mondható ellátás mellett 
Beatrixnak már 17 éves korában adósságai vannak ; az udvari 
pénztár kénytelen ismételve nagyobb összegeket is folyósítani a 
herczegnő tartozásai, sőt «régi adósságai)) törlesztésére; egy 
év alatt 2128 ducatóra megy, tehát a megszabott évi átalányt 
több mint kétszeresen meghaladja az, a mit ily czímen fordíta- 
nak a herczegnő kiadásaira. 4 Nyilvánvaló tehát, hogy Beatrix 
nem tudott bánni a pénzzel s igen korán szokott hozzá a könnyű 
költekezéshez, sőt az adósságcsináláshoz, a minek későbbi éle- 
tében oly sok jelével találkozunk; habár föltételezhető, hogy 
korán történt önállósítása sokaknak nyújtott alkalmat arra, hogy 
tapasztalatlanságával, s talán jó szívével is visszaéljenek. A tékoz- 
lási hajlam nála némileg öröklött hiba is volt; nagyatyjáról, 
Alfonsóról mondták, hogy neki Nápolyban egy napra ezer arany, 
Nápolyon kívül 1500 kellett; atyja, Ferrante, különösen lovak 
tartásában és ajándékozásában volt pazar; állítólag egy barát- 
jának összesen 300 lovat ajándékozott, 5 s lótartásra évi 7500 
aranyat fordított. 6 Testvérbátyja, Alfonso is fényűző volt és 
nagy adósságba merült. 7 Hogy a nápolyi udvarnál a nők adós- 
ságcsinálása nem volt szokatlan dolog, mutatja a trónörökös 
nejének, Ippolita herczegnének példája, ki 1474-ben Lorenzo de' 

1 Valamennyi névszerint elősorolva a 300. 1. Bast. Biancardi id. m. 358. 1. Fer- 
Cedole lxvi. kötetéb. 165. fol. rante gyakori ló-ajándékozásai a Codice 

2 Cedole Vol. lxiii. fol. 321. Aragonesé-ben foglalt levelekből is kitűnnek; 
5 A Cedole lxv. számú külön kötete, Lorenzo de' Medici is tőle ajándékba kapott 

a mely a kiszolgáltatott gabonanetLŰekröl paripán jelent meg 1467-ben egy firenzei 

s egyéb terményekről szól, 266—306. tétel- ünnepélyen. (Paul Müller IValde: Leonardo 

szám. A «tomola» valamivel több mint egy da Vinci, 57. 1.) 
fél hectoliternek felel meg. é Passero id. m. függelékében 340. 1. 

4 U. ott Vol. lxvi. fol : 239., 322.. 392., 7 Lásd erre nézve: Tom. Persico: Dióm. 
43"-, 5>5-. 537-, 55°- Carafa 92-94- 1- 

5 Nunsiantc id. m. Arch. Stor. xvn. ■ ■ 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 



8 9 



Medicitöl kért kölcsön «női becsületszóra)) 1 2000 aranyat, pontos 
fizetést igérve s ékszereket ajánlva föl zálogul. 

Egyébiránt a fényűzés, melynek kétségkívül Beatrix is már 
leánykorában nekiadta magát, bizonyos tekintetben együttjárt a 
talán Európaszerte legfényüzőbbnek elismert nápolyi királyi udvar 
szokásaival, életmódjával, az olasz renaissanceot jellemző öndi- 
csőítés és életélvezet ösztönével, gyönyörködésével az embert 




38. LAKOMA OLASZ KIRÁLYI HÁZBAN A XVI. SZÁZAD ELEJÉN. 

környező színekben és formákban s mindenben művésziesre, 
tehát választékosra való törekvésével. Nápolyban különösen az 
egész nemesi osztály hajlandósággal bírt a pompakifejtésre ruhá- 
ban és házi berendezésben, s így annál inkább követelték ezt 
meg a legmagasabb rangúaktól ; a kifejlett selyemipar lehetővé 
tette, hogy úgyszólván minden ember selyemben járjon, 2 s 
ezért becsesebb bársony- és brokátszövetek és nagyobb ékszer- 
s egyéb dísz által lehetett csak egyeseknek kiválniok. A kor- 



1 "A fede de leale Madama», Reumont: 
Lor. d. Med. i. 310. 1. 

- G. Weber : Allgemeine Weltgeschichte ; 
ix. köt. 710. 1. Reumont Carafa v. Mad. 
n. 45. 1. A nápolyi ruházkodás fényűző 

Magyar Tört. Életr. 1908. 



voltát mutatja az is, hogy bizonyos arany- 
szövetű női öltönyt « véste d'oro secondo 
il costume napoletano»-nak neveztek. (Olivi 
id. m. 32. 1.) 



90 BERZEVICZY ALBERT 

társak épen Nápolyban legtöbbet panaszkodtak a divat gyors 
változásai s az idegen, különösen franczia és az Aragoniaiakkal 
együtt jött spanyol divatok behatolása miatt. 1 Tekintve azt, 
hogy a tizenötödik században, sőt később is, még általános szo- 
kás volt a drágább szövetből készült, gazdagabban ékesített 
ruhadaraboknak ép úgy mint az ékszereknek nemzedékről nem- 
zedékre való átörökítése, 2 csakugyan föltünőnek kell találnunk 
a többnyire fényes kiállítású új meg új ruhaneműeknek azt a 
sürü megrendelését, melylyel a nápolyi királyi ház pénztári 
naplójában Eleonóra és Beatrix szükségleteinél találkozunk. Az 
idegen, különösen a franczia divat térfoglalásának nyomát talál- 
hatjuk itt is ; gyakran fordulnak elő a ruha szöveténél vagy 
szabásánál franczia eredetre vagy modorra való utalások. 5 
Végre az öltözkedés fényűzésének egyik indító oka volt akkor, 
különösen udvaroknál, a gyászok különböző neme, s annak az 
egész személyzetre s a mindig gazdag paripadíszre való kiter- 
jesztése is; a legmélyebb fekete gyászon kívül hordtak némely 
esetben barna, sőt sötétkék gyászt is, s a gyász részben a ruha 
szabására is kihatott; 4 elképzelhető, mekkora költséggel járt 
egy magas állású egyéniségnek egész «famigliájával», vagyis 
gyakran több százra menő háznépével megfelelő gyászruhában 
való megjelenése, 5 s a hátaslovak csótárainak, takaróinak, far- 
matringjainak a gyász követelményei szerinti cserélgetése. 6 



i J. Burckhardt id. m. n. köt. 98. 1. Viliari: Storia di Savonarola 1. 382. 1. 

2 Ben. Croce : Isab. del Balzo, 17. 1. sötétkékre nézve: Cedole Vol. xliv. fol. 

> Cedole Vol. li. fol. 346. és Vol. xlvii. 179. sötét szövet mint gyász u. ott Vol. 

fol. 434. Lásd ezenkívül Ben. Croce fentebb xlvii. fol. 445. A franczia királyi udvar 

idézett művét is az 59. lapon. Riccardo különböző gyászöltözékeire nézve I. Paul 

Bevere adattárát (Vestimenti e gioielli in Lacroix : Vie militaire et religieuse aumoyen 

uso nelle province Napoletane dal XII al age et a 1' époque de la renaissance, Paris, 

XVI secolo) az Arch. Stor. Napol. xxn. 1877. 548—554. 1. 

köt. 317. lapján, és Giulio de Montemayor S Alfonso calabriai herczeg az 1490-ben 

czikkét (La Piazza de/la Sellaria) a Nap. Mátyás halála alkalmából Nápolyban ren- 

Nobil. v. köt. 21. s köv. lapján. A franczia dezett gyászünnepélyen 300 feketébe öltö- 

szabás főkép a függő ujjak bőségében s zött kísérővel jelent meg. (Leostello Efe- 

az oly hosszú ruhában nyilvánult, mely meridi etc. a Fiiangieri «Documenti»-je 1. 

övön alul szétnyílt s láttatta a szoknyát. köt. 156., 326. és 428. 1.) 

4 Barna gyászruhára nézve 1 : Pasqu. 6 Példa rá : Cedole Vol. xlvii. fol. 294. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 9I 

Általán az öltözködés alkalomszerűsége nagy áldozatokat 
követelt; gyakran külön öltözéket készíttettek csak egy-egy 
vadászat czéljára ; mert a vadászatok különben is nagy és mond- 
hatjuk fontos szerepet vittek a nápolyiak s főkép a nápolyi udvar 
életében, és adataink vannak rá, hogy Beatrix nővérével együtt 
már tizenegy éves korában vett részt, még pedig «mandola- 
virágszín» lovaglóruhában az Astroniban rendezett udvari vadá- 
szatban. 1 

Ezekről a gyakran ismétlődő astronii udvari vadászatokról 
élénk képet festett a xvi. század végén Summonte, leírván egyet, 
melyet még I. Alfonso rendezett vendége, III. Fridrik német 
császár tiszteletére, ezen a «szépségre nézve egész Olaszország- 
ban páratlan helyen ». 2 

Astroni most is királyi vadászkastély, Bagnoli és Solfatara 
fölött fekszik, a flegrái mezők és az egykori Lago d' Agnano 
közelében, egy kihamvadt kráterben, melynek lejtőit abban az 
időben gyönyörű dús forrásokkal bővelkedő erdő borította, 
egészen vadaskertté alakítva, s gondosan őrizve. Vadászat alkal- 
mával több ezer hajtó vette körül a katlanszerű erdő felső kari- 
máját s hajtotta le nagy zajjal az agyaras és agancsos vadat a 
kráterfenékből alakúit lapályra, a hol a király vadászai vártak 
rájuk falkáikkal, lándzsáikkal és vadászkéseikkel s az erdőt 
szegélyező sátrakból mint páholyokból néző udvarbeliek és 
temérdek nép szemeláttára ment végbe az űzött vad leöl- 
döklése. 

Az ily vadászatoknál a nőkre természetesen inkább csak 
szemlélőszerep várt ; de azért szerették nemcsak a végjelenet 
véres látványát, hanem mindazt, a mi a vadászattal együttjárt : 
a lovaglást, a társaságban, udvarlások közt eltöltött estéket, a 
hosszabb vadászkirándulások pihenő-napjait, a falusias fesztelen 
életet, a reggel üde urainak a szabadban való élvezését, a városi 
s még inkább az udvari élet terhes repraesentativ kötelességei- 

> U. ott fol. 241. del Pezzo id. czikkei a Nap. Nob. vi. évf. 

2 Summonte id. m. 111. 132—135. 1. Nic. 119. és köv. s 151. és köv. lapjain. 

12* 



92 BERZEV1CZY ALBERT 

tői való menekülést. 1 Ezért a renaissance női mindenütt, de 
különösen Olaszországban szenvedélylyel hódoltak Dianának, 
Ercole Strozzi Lucrezia Borgiának ajánlotta a « Vadászatiról 
nevezett költeményét, 2 a vadászat szeretetében kellett fölnevel- 
kedniök, különösen ama nápolyi királyleánynak, kinek már nagy- 
atyja érmet veretett a maga merész vadászkalandjai emlékére, 5 
s kinek atyja mint korának egyik legszenvedélyesebb vadásza 
volt ismeretes. 

Ferrante a vadászatot, melyet az olasz renaissance általán a 
legelőkelőbb kedvtelésnek ismert el, 4 úgy tekintette és kezelte 
mint elsőrendű államügyet. Mikor követének Milanóba fontos 
utasításokat küld, rátér vadászataira is, elmondja a legutóbbinak 
fényes eredményét, hírt kér az ottaniakról, meghagyja követé- 
nek, hogy a közlöttekről tegyen jelentést Galeazzo Maria 
milanói herczegnek, kivel mint híres és szenvedélyes vadász- 
ebtenyésztővel is szoros viszonyban állott. 5 Még behatóbban 
tárgyalja a vadászebek dolgát s a koronkint ebeikkel rendezett 
versenyeket a modenai herczeggel való levelezése ; ezek a clas- 
sikus latinsággal — valószínűleg a saját személyére nézve is nagy 
vadász Pontano tollával — írt diplomatiai jegyzékek oly emelkedett 
hangon szólnak a vadászebek nemes fajbeli tulajdonairól, mintha 
a két fejedelem egymás seregeinek harezkészségét dicsőítené. 6 

Beatrixnak úgy mint a középkor és a renaissance többi 
vadászatkedvelő hölgyeinek legsajátabb személyes sportja nem 
is lehetett más mint a szárnyas vadakra sólyommal való vadá- 
szat. Hiszen mint magyar királyné is kitanított vadászsólymokat 
kért sógorától Ercole herczegtől, mert olasz módra kívánt 
vadászni. 7 Ezt, a vadászat legrégibb nemei közé tartozó, a 

i R. de Matildé la Claviere: Les Femmes 4 Castiglione Libro del Cortegiano-jában 

de la Renaissance, (Paris, 1904.) 345 — 346. 1. (1. 37. ].) mondja: «la caccia . . . ha una 

2 U. ott 339. 1. certa similitudine di guerra, ed é vera- 

3 Lásd az éremnek, mely egy vadkant mente piarer di gran Signori, e con- 
ölö vadászt ábrázol I. Alfonsóra mint veniente ad uom di corte.n 
«venatorintrepidus»-ra vonatkozó felírással, 5 Codice Arag. 1. 6 — 7. 1. 

képét és leírását Aloiss Heyss : Les mé- <> U. ott 85—86. 1. 

dailles de la Renaissance czímű müve Nic. 7 Magyar Diplomacsiai emlékek Mátyás 

Pisano-ról czímz. füzetében. kir. korából, Budapest, 1877. rn. 378. 1. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 93 

khorsabadi reliefek tanúsága szerint már Ninivehben és Baby- 
lonban gyakorolt, s nemcsak az araboknál, hanem Angliában 
és Németország némely helyén még ma is divatozó sportot ' 
abban az időben Nápolyban az előkelő világnak kiválóan reprae- 
sentativ kedvteléséül tekintették, a mit az is bizonyít, hogy sok 
xiv. és xv. századbeli síremlék a benne nyugvókat vagy hozzá- 
tartozóikat — férfiakat és nőket egyaránt — vadászsólymaikkal 
kezükön tünteti föl, s hogy az Ippolita Sforza nápolyi trónörö- 
kösnő életrajzírója külön fölemlítendőnek tartotta, mennyi tájé- 
kozottsággal tudott a herczegnő vadászsólymokról beszélgetni. 2 
Nápolynak e tekintetben kiváltságos helyet biztosított Sicilia 
közelsége, melynek bérczeiből kerültek ki a legjobb sólyomfajok ; 
onnan szerezte Ferrante is sólymait, kinek ügyes sólyomido- 
mítóit a milanói herczeg s Lorenzo de' Medici is igénybe vette ; 
s ki 1475-iki római látogatása alkalmával még oda is annyi 
solymárt és sólymot vitt magával, hogy állítólag egyidőre mind 
elpusztultak a baglyok Rómában. 4 A sólyommal való vadászat, 
melynek idomító része voltaképen a legkegyetlenebb állatkín- 
zásnak mondható,' magának a vadászat cselekményének külső 
megjelenésében, különösen nőknél, mint a biztos lovaglás, bátor 
s a mellett kecses mozgás próbája, mindenesetre a legtetsze- 
tősebb s legfestőibb kedvtelések közé volt sorolható, s hogy a 
Beatrix kor- és honfitársainál mily becsben állott, arra világot 
vet az is, hogy Lorenzo de' Medici költeményt szentelt sólyom- 
vadászati élményei leírásának. 6 

1 Lásd a Duke of Beaufort szerkesz- ni. 2.) 1144. 1. Notar atomo (id. m. 129. 
tésében megjelenő Badtninton Library of 1.) «circha tricento falconerit» említ, 
sports and passtimes (London, Longmans S A sólymokat, mint természettől külö- 
etc. 1892.) Coursing and falconry czímű nősen vad s az embertől idegenkedő álla- 
kötetében a 217. s köv. lapokat. tokát, napokon át éheztetve és virrasz- 

2 Sabadino id. m. 345. 1. tásra kényszerítve gyöngítik s szelídítik 
> Codice Aragonese 1. 373., 406. és 413. meg, mig a vadásznak való engedelmes- 

1. Remnont Lor. d. Medici 1. 346. 1. Ferran- ségre szoktatják. Lásd : Dr. G. L. Hartig : 

ténak egy kedvelt sólymármestere Jaco- Lexikon für Jager u. Jagdfreunde, (Berlin, 

vaccio d'Alessandro a Pietro martire temp- 1861.) 15— 17., 74., 164—166. 1; továbbá a 

lomban kapott előkelő síremléket. (Cosenza Badminton Library id. kötetéb. 226 — 232. 1. 

id. czikke a Nap. Nob. ix. köt. 116. lapján.) í «La caccia col falcone.» (Poesie di 

\ hifessura id. m. (Muratori Scriptores Lorenzo de' Medici, Firenze, 1859. 278. 1.) 



94 BERZEVICZY ALBERT 

Valószínű, hogy a szerencsejáték is nagy szerepet vitt egy 
királyi udvarnál, a mely abban a Nápolyban székelt, a hol a 
szerencsejátékok adója vagy inkább bírsága I. Alfonso óta a 
mindenütt pénzt hajhászó királyok fontos jövedelmi forrásául 
szolgált. 1 Már az Anjou-ház nőtagjai mint szenvedélyes sze- 
rencsejátékosok voltak ismeretesek; hogy Beatrix mennyire 
hódolt e kedvtelésnek, s nem volt-e esetleg ez egyik oka adós- 
ságainak ? az biztosan meg nem állapítható ; egyetlen rá vonat- 
kozó adatunk oly játékkártya beszerzéséről szól, a melynek 
használata a rendőrileg nem tiltott mulatságok közé tarto- 
zott. 2 

Azonban a nemesebb szellemi szórakozások is buzgó párt- 
fogókra találtak az Aragóniái ház tagjaiban, így nevezetesen a 
tréfás vagy komoly színelőadások és a zene is. A színelőadá- 
soknál nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy azoknak nagy 
része vallásos czéloknak is szolgált; ilyen «ludi sacri», vagy 
«sacre rappresentazioni», különösen nagypénteken a Beatrix 
leánykorában is sűrűn fordultak elő, s teljesen színpadias kiál- 
lításukkal, díszleteikkel, álarczos és jelmezes alakjaikkal nem- 
csak előadó-, de képzőművészeket és mesterembereket is fog- 
lalkoztattak. 5 Ezekhez legközelebb állottak a «farse allegoriche», 
a különböző örvendetesen, ünnepélyes alkalmaknál szintén nagy 
fölszereléssel rendezett, szavalatokból, párbeszédekből, sőt egész 
jelenetekből álló s rendesen az ünnepeltnek dicsőítésére szolgáló 
alkalmi előadások. Egészen a színművészet körébe tartoztak a 
«Spettacoli drammatici», melyeknek változatos kifejlődése Nápoly- 
ban egyenesen az Aragoniaiaknak köszönhető, mert úgy a Cas- 



1 Giuseppe Ceci : 11 giuoco a Napoh catalán nyelven) uhun joch de cartes : 
durante il medioevo, (Arch. Stor. Napol. dit trihumfes» ; a «Trionfi» kártyajátékra 
xxi. 290—310. 1.) Vesp. Bisticci (id. m. 58. nézve — melynek rajzai valószínűleg a 
1.) szerint I. Alfonso fiatal korában szin- Petrarca akkor közismeretes «Trionfi»iból 
tén kártyás volt s aztán fogadalomképen voltak véve, — lásd szintén Ceci fentebb 
hagyta abba a játékot. id. tanulmányát. 

2 A Cedole d. T. Ar. Vol. lxvi. 208. 5 Benedetto Croce : I Teatri di Napolt, 
lapján megrendelés olvasható Beatrix Secolo xv — xviii. (Arch. Sfoi. Napol. xiv. 



részére egy játék kártyára : (az eredeti köt. 556. s köv. 1.) 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 95 

telnuovóban Ferrante, mint a Castel Capuanóban a trónörökös 
Alfonso herczeg gyakran rendeztetett nagyobb ünnepi össze- 
jöveteleknél, sőt koronkint — különösen az utóbbi — csak a 
saját szórakoztatására is, többnyire magának a szerzőnek közre- 
működésével ily szellemesen mulattató előadásokat. Ezeket 
mindenesetre magasabb színvonalon állóknak tekinthetjük az 
akkortájt Nápolyban is kedvelt «buffoni» vagyis udvari bolondok 
nevettető mókáinál. 1 

Az ily előadások kétségkívül többnyire zenével is voltak 
összekötve, a mint általán a nápolyi királyi ház nagy zene- 
kedvelőként volt ismeretes és zenészei jó hírben állottak. Hogy 
Beatrix már leánykorában is kedvelte a zenét, azt abból is 
következtethetjük, hogy az udvar flamand származású zenészei- 
nek főnöke, a híres Giovanni Tinctor, ki később valószínűleg a 
Beatrix udvarához került, 2 1474-ben Nápolyban nyomtatás alá 
is került művét, a «Diffinitorium musicae»-t Beatrix herczegnő- 
nek ajánlotta. 5 

És az ily előadások lehettek egyúttal legkedveltebb és leg- 
alkalmasabb közvetítői az irodalom behatolásának Nápoly leg- 
magasabb köreibe. Már I. Alfonso ideje óta Nápoly — főkép a 
királyi udvar pártfogása által — egyikévé lett az olasz renais- 
sance irodalmi középpontjainak. Az a két író, a ki Ferrante és 
utódai idejében különösen rászolgált az udvari költő nevére : 
Jacopo Sannazaro és Chariteo — igazi nevén Benedetto Gareth, — 
a Beatrix leánykorában még nem szerepelhetett. De teljes mér- 
tékben élvezte még Alfonso uralkodása óta az udvar kegyeit 
az öreg Antonio Beccadelli, ki, mint közönségesen Panormita 
néven ismeretes szerzője a hírhedt és zsinatilag elégetett Herma- 
phroditusnak, talán legszemérmetlenebb képviselője volt a renais- 
sance irodalmi ledérségének ; ez azonban nem szolgált akadályául 
annak, hogy kellő megtérés után első szervezője legyen a később 

1 U.-ott, úgyszintén, Leostello : EfTeme- helyén, a nr. könyv 4. fejezetében fej- 
ridi (id. köt.) 251. és 322. 1. tem ki. 

- Erre vonatkozó föltevésemet a maga 3 Ben- Croce most id. m. a 577. 1. 



96 BERZEVICZY ALBERT 

Pontanóról nevezett nápolyi akadémiának s hogy köztiszteletnek 
örvendve végezze napjait nápolyi tengerparti kéjlakában. 1 

Maga Pontano - kivel mint államférfiúval már megismer- 
kedtünk, s kit némely történetíró a trónörökös, Alfonso okta- 
tójaként is tüntet föl, 2 — az udvarnál s Nápoly hölgyvilágában 
aligha keltett visszhangot a középkori csillagászatot hexamete- 
rekbe foglaló «Urániá»-jával és erkölcsbölcseleti értekezéseivel. 
Nagyobb érdeklődésre számíthatott ott az akkori nápolyi életet 
bámulatos élénkséggel és sok gúnynyal is festő párbeszédeivel 
s izzóan érzékies és színdús, Partenope városa környékének 
minden báját ábrándos alakokban megszemélyesítő latin lyrai 
dalaival. 3 

Pontano mellett egy szellemes novellaírója volt ama korban 
Nápolynak, kinek munkái elárulják otthonosságát az udvari 
körökben s a ki mint Juvenal és Boccaccio bevallott utánzója, 
elbeszéléseinek hangjában ép úgy mint tárgyaiban bizonyára 
eltalálta azt, a mit azok a körök olvasmányul kívántak. És 
jellemző ezeknek a köröknek nemcsak erkölcsére, hanem val- 
lásosságuk őszinteségére is, hogy ez az író, salernói Masuccio, 
nem csak a legsikamlósabb történeteket tárgyazó, hanem azokba 
minduntalan a legcynikusabb módon vallásos fogalmakat vegyítő 
novellagyűjteményét 4 Ippolita herczegnönek, a trónörökös nejé- 
nek, az egyes novellákat pedig külön-külön az uralkodóház 
egyes tagjainak ajánlotta. Szerzetesek csúfos szerelmi kalandjait 
tárgyazzák azok, melyek a királynak és a trónörökösnek van- 
nak ajánlva; nem kevésbé trágár az, melyet Federigo herczeg- 
nek s a még föl sem serdült Francescónak szánt; Giovanni 
herczegnél talán egyházi jellegét, Eleonóránál és Beatrixnál 

1 Symonds id. m. n. 254 — 258. 1. Girol. kívül lásd Joan. Joviani Poníani Carmina, 

Tiraboschi : Storia de/la Letteratura Ita- Firenze, 1902, két kötet ; ezek közt egy 

liana, Milano, '834. xvi. 170—178. 1. Eleonóra herczegnő nászára írt Epithalamia 

1 Guicciardini id. m. 1. 182—183. 1. (ti. 412. 1.). 

3 Symonds id. m. 11. 465 — 468. 1. Pasqu. 4 Kiadva toscanai nyelven ily czím 

Viliari : Machiavelli e i s. tempi 1. Intro- alatt : // Novellino di Masuccio Salernitano, 

duz. 210—214. '• Tiraboschi id. m. ix. Genfben 1765. 
1427 s köv. 1. Pontano már id. művein 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 



97 



hajadoni mivoltukat vette tekintetbe, midőn az ő nevökkel föl- 
díszített munkáinál mérsékelte ledér hajlamát, s számukra inkább 
érzékeny, szomorú történeteket írt. 1 Kevésbé valószínű, hogy 
a nápolyi udvarral személyes érintkezésben állott volna egy 
másik egykorú novellaíró, a bolognai Giovanni Sabadino degli 
Arienti, 2 ki «Ginevera delle clare Donne» czímü gyűjteményé- 
ben az Aragóniái ház nőtagjainak is életrajzait adta. 5 

Másnemű szellemi befolyás lehetett az, a melyet leánykoruk 
határáig úgy Eleonórára, mint Beatrixra az akkori Nápoly és 
a királyi udvar egy különösen tekintélyes és tulajdonképen író- 
ként is jelentős alakja gyakorolt: Diomede Carafa, Maddaloni 
grófja. 4 

Egészen sajátszerű szerep az, melyet ez a nevezetes férfiú 
I. Alfonso és I. Ferrante királyok oldala mellett vitt. Mint 
Nápoly egyik legrégibb s legtekintélyesebb nemesi családjának 
sarja, kinek atyja, Antonio Malizia Carafa, az Alfonso behiva- 
tásánál vitt főszerepet, 5 Diomede első föltűnését hadi tetteinek 
köszönhette. Mikor Alfonso 1442-ben Nápolyt elfoglalta, annak 
a kétszáz elszánt katonának, kik a vízvezetéken át először 
hatoltak be a városba, vezetését az akkor még fiatal Diomede 
Carafa századosra bízta ; 6 később ugyanőt egy portyázó csa- 
pattal Firenze vidékének nyugtalanítására küldte ki. Katonai 
jellegét Carafa mindvégig megtartotta s a calabriai herczeget 
is ő képezte ki katonává ; soká volt a Castello dell'Ovónak 
parancsnoka s az Eleonóra házassági szerződését az ország 

1 A Beatrixnak ajánlottnak előszava ségböl való volt. Tommaso Persico (Dióm. 
alázatoskodó s magasztaló hangon van Carafa, uomo di Stato e scrittore del sec. 
írva ; a novella maga két szerelmesről xv. Napoli 1899, 2. 1.) említi azt a mondát, 
szól, kiket a sors elszakít egymástól ; a a mely szerint a Carafák egy Magyaror- 
férfi fogságba kerül, a nő férfiruhában szagon uralkodott orosz (!) fejedelmi csa- 
keresésére indul s egyszer meg is menti, Iádból származtak volna, a minek állítólag 
de mikor másodszor is foglyul esnek s a egyedüli alapjául czimeröknek a magyar 
férfit megölik, a nő öngyilkossá lesz. czímerrel (talán a vízszintes pólyák miatt) 

2 Tirabosíhi id. m. ix. 1293— 1294. 1. való hasonlatossága szolgált volna. 

3 Fennebb többször idéztük. S A. Reumont : Die Carafa v. Madda- 

4 A xvii. században Magyarországon lőni 1. 194. s köv. 1. 

gyászos hírnévre szert tett Antonio 6 Summonte id. m. 11. 650—651. 1. 

Caraflfa nem az itt szóbanforgó nemzet- 
Magyar Tört. Életr. 1908. 13 



98 



BERZEVICZY ALBERT 



méltóságviselői közt mint «Miles Comes Magdaloni» írta alá.' 
De Ferrante király őt kezdettől fogva fontos polgári szolgála- 
tokra is alkalmazta ; számadó titkára lett, majd legbizalmasabb 
tanácsadója, házának minisztere, s kényes ügyekben kiküldöttje, 
ki «éjjel-nappal vele volt», a király szívének kulcsait bírta, 2 s 
időnkint pénzkölcsönökkel és árúba bocsátott koronajavak meg- 
vételével is segítségére volt a mindig pénz szűkében szenvedő 
Ferranténak, ki őt viszont kitüntetésekkel, Maddaloni grófságá- 
val és egyéb hűbéri adományokkal halmozta el. 3 Némely tör- 
ténetíró őt a király leányai oktatójának 
is mondja ; 4 ilyennek tulajdonképen nem 
volt tekinthető ; ép oly kevéssé volt hiva- 
tásszerű paedagogus, mint hivatásszerű 
író, bár választékos műveltségére vall az 
antik és egykorú művészet iránti szere- 
tete.' De hogy a király gyermekeinek 
nevelésére — és pedig a leányokéra is — 
29. ijiomede carafa emlékérme (i) befolyást gyakorolt s előttük szinte atyás- 

A BRESCIAI MÚZEUMBAN. 

kodó tekintélyben állott, azt az a körül- 
mény is tanúsítja, hogy Ferrante több gyermeke számára 
az életbe való kilépésekor vagy valamely fontos megbízatása- 
kor Diomede Carafa a gyakorlati életbölcseség és politikai 




1 Olivi id. m. 51. 1. 

2 Numiante id. m. Arch. Stor. Nap. 
xvir. 751. I. T. Persico id. m. 74. 1. u.-ott 
(298. 1.) egy adománylevelében a király 
azt mondja Diomederöl : oNobiscum dies, 
nobiscum noctes, nobiscum itinere, nobis- 
cum sub armis, algore et estu semper 
égit etc.ü 

j Lásd a nápolyi nagy levéltár «Privi- 
legii della Cancellaria Aragonese» osztá- 
lyában (Vol. 3 fol. 96.) levő 1486-iki 
okmányt. 

4 Numiante ismertetésében Olivi id. 
művéről : Arch. Stor. Nap. xn. köt. 473 — 
484. 1. A király adományleveleiben Diomede 
minden érdemei elő vannak sorolva, de 
leányai nevelőjének sehol sem mondja őt 



Ferrante ; Carafa maga sem vallja magát 
annak Eleonórával és Beatrix-szal szem- 
ben, iratai ajánlásaiban. Eleonóra egy 
hozzá intézett levélben (előszóul szolgál 
Carafa Guarinotól fordított munkájához : 
« De Regis et boni principis officion, kiadva 
Nápolyban 1668.) azt mondja róla : <dn 
patria iuvenilem aetatem meam erudire, 
et ad bonorum morum disciplinam te mihi 
Ducem, Consiliatoremque et Rectorem 
proebere nunquam destiteris.» 

S Reumont, Die Carafa 1. 206., 211. 1. 
Dióm. Carafa művelt ízlésre valló palotája 
ma is látható Nápolyban a Via S. Biagio 
dei Librai és Vicolo S. Filippo e Gia- 
como szögletén. 




BEATRIX KIRÁLYNÉ 99 

ildom szabályait összefoglaló utasítást vagy emlékiratot készí- 
tett. Ilyet írt Eleonórának férjhezmenetelekor, kiterjeszkedve 
benne a fejedelem összes kötelességeire; hadászati jellegűek 
azok, melyeket Alfonso ealabriai herczeg számára a Marca 
Anconába való elindulásakor s máskor is készített; Fran- 
cesco herczegnek Magyarországba menetelekor és Federigo 
herczegnek francziaországi kiküldetése alkalmából szerkesztett 
emlékiratot, s írt egyet — mint látni fogjuk — a Beatrix saját 
fölkérésére az ö férjhezmenetelekor is, s utóbb a magyar király- 
nét egy újabb könyve fölajánlásával tisz- 
telte meg. Mindezek a munkák az akkor 
még Nápolyban irodalmilag nagyon fej- 
letlen olasz nyelven voltak eredetileg írva, 
de hogy jelentöségök nemcsak személyes 
vonatkozásaikban rejlett, azt legjobban 
bizonyítja az a tény, hogy közülök többet 
még a xv. vagy a következő századok 
folyamában lefordítottak latinra vagy át- » Ü '° MEDE CARAFA emlékérme, ( ii> 

A BRESCIAI MÚZEUMBAN. 

dolgoztak olasz irodalmi nyelven, s 

azok kétségtelenül hatással voltak a xvi. század olasz publi- 
cistáira. 1 

Mindé müveiből Diomede Carafát úgy ismerjük meg, mint 
a gyakorlat emberét, kit tulajdonképen írói becsvágy nem 
vezet, ki nem hivatkozik a classikus ókor példáira, mint egy- 

1 Lásd mindezekre nézve : Reumoui zuk. Lásd még : Tom. Persico id. művét, 

fentebb id. művének 1. köt. 195 s köv. lap- melyben az Eleonóra számára a fejedelem 

jait, továbbá Benedetto Croce: « Memóriáié a kötelességeiről írt s a herczegnő megbi- 

Beatrice d 'Aragona Regina d'Ungheria, zásából Guarinótól latinra fordított emlék- 

di Dióm. Carafa Conte di Maddalonio irat is közölve (külön kiadása előbb idézve) 

(Napoli 1895.) 5— 19. I. úgyszintén : Csőn- s a Francescóhoz intézett ismertetve van. 

tosi János : «Diom. Carafa, de institutione Carafának egy vénségében ismeretlen al- 

vivendi,a parmai Corvin-Codexböl», (Bpest kálómból írt emlékirata: ('Memóriáié et 

1890. Magyar Könyvszemle és külön le- recordo de qitello have ad faré la muglyere 

nyomat.) Dióm. Carafának még életében per stare ad bene con suo marito etc.» 

készült szép síremléke, Agnello del Fiore korlátolt számú példányokban nyomatott 

és Giovanni da Nola műve, ma is látható ki Nápolyban 1887-ben. — Diomede Carafa 

a nápolyi San-Domenico Maggiore-templom- nagyatyja volt IV. Pál pápának, 
ban ; képét a 11. könyv 2. fejezeténél hoz- 

13* 



IOO BERZEVICZY ALBERT 

korú, hivatásos írótársai, hanem inkább a szentírásból veszi 
— ott a hol kell, — idézeteit; ki nem oktató tekintélylyel, de 
őszintén hirdeti a jó erkölcs s józan élet szabályait és ítéli el 
a korában íölburjánzott fényűzést és elpuhúltságot. Távol áll 
ugyan minden idealismustól, mint gyakorlati politikus ad taná- 
csokat, de sehol szembe nem száll a jog és igazság, a becsület 
és emberiesség követelményeivel s inkább a nép barátja, mint 
a nagyoké. Ilyenképen Carafa erkölcsi szempontból magasan 
fölötte áll ugyan a néhány évtizeddel később föllépett Macchia- 
vellinek. de tanítása nincs összhangban annak a királynak a kor- 
mányzatával, a kihez annyi hűséggel ragaszkodott s kit mindig 
mestereként magasztalt. 

Mint kora és nemzete irodalmával, úgy képzőművészetével 
is bizonyos összeköttetésbe hozták Beatrixot már leányévei. 

A Gustave Dreyfus párisi mügyüjteményében van egy, az 
olasz Quattrocento félreismerhetetlen jellegét magán viselő mell- 
szobor, melyet egykorú fölírása is : «Diva Beatrix Aragonia», a 
mi Beatrixunk képmásának mond; 16—17 éves leánykorában 
ábrázolja őt, nem különösen szép, vagy megnyerő vonásokkal, 
oly arczczal, melyben a még csak fejledező nőiség bizonyos, 
akkor valószínűleg divatszerü kényesség kifejezését ölti, de a 
mely valószínüként tünteti föl az idővel megtelő vonások szépü- 
lését, sőt a Beatrix asszonykori képmásain szembetűnő tokának 
kifejlődését is. E mellszobor szerzőjére nézve eddig bizonytalan- 
ság uralkodott. 

A bécsi udvari múzeum őriz egy szintén azon kori színes 
márványmellszobrot, 1 melyre nézve kétségtelennek mondható, 
hogy az valamivel későbbi, fejlettebb kinézésében, élénkebb, 
megnyerőbb arczkifejezéssel szintén Aragóniái Beatrixot ábrá- 
zolja; a szerzője eddig ennek sem volt megállapítható. 

A berlini, Fridrik császárról nevezett múzeumban pedig van 
egy kiválóan gondos és díszes kivitelű mellszobor, melyet a 

1 Czímkép gyanánt adjuk utánzatát. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ IOI 

múzeum igazgatósága egy nápolyi herczegkisasszony képmásá- 
nak s a Francesco Laurana művének ismert el. 1 Francesco 
Lauranáról tudva volt, hogy ő 1472 — 74 között a királyi udvar 
megbízásából Nápolyban dolgozott s ott többek között a Castel- 
Nuovo Szent Borbáláról nevezett kápolnájának kapuoromzatába 
faragott egy Szüz-Mária csoportot, mely ma is látható. Később 
honfitársunk, Fabriczy Kornél azt is kimutatta, hogy Laurana 
azonos azzal a Francesco Azzarával, kinek a Castel-Nuovo 
diadalkapuja szobrászi díszén való közreműködését a királyi 
udvar számadó-könyvei igazolják ; hogy tehát e jeles szobrász 
személyében egy Zárába, vagy a Zára melletti Auranába (Lau- 
rana, Vrána, Zára Vecchia) való dalmatával van dolgunk. 2 

A művészettörténeti ismereteknek ez az állása lényeges és 
nevezetes gyarapodást ért el Wilhelm Rolfs egy újabban megjelent 
munkája által, 3 melyben kiterjedt és alapos kutatások nyomán arra 
az eredményre jut, hogy nemcsak a most említett három mellszobor 
mind a Laurana müve s mind a három Beatrixot ábrázolja, de 
hogy ugyanattól a művésztől való a Louvre híres, eddig leg- 
többektől Desiderio da Settignanónak tulajdonított 4 ((Ismeret- 
len »-je, mely szintén Beatrixszal azonos, s hogy a megnevezet- 
teken kívül a palermói nemzeti múzeumban, az Andrée Eduardné 
párisi, a Stefano Bardini firenzei gyűjteményében,' továbbá a 
berlini, aixi, chamberyi múzeumokban, 6 valamint Bourges, Le- 
Puy-au Velay és Villeneuve múzeumaiban szintén bírunk Lau- 
ranától részint mellszobrokat, részint lárvaszerüen csak az arczot 
ábrázoló márványképmásokat, melyek egytől-egyig a mi Bea- 
trixunkat ábrázolják, kit a nevezett mester kimutathatólag tizen- 
háromszor tett képmásmüvészete tárgyává." 

Rolfs föltevését nemcsak a képmások legtöbbjének szembe- 

' A 11. könyv 3. fejezeténél közöljük 4 Marcel Reymond : La sculpture Floren- 

fényképmásolatát. Lásd erre nézve: Wil- tine, Florence 1899. 11. 72 — 73. 1. 
Iielm Bode : Die italienische Plastik, Berlin, s Ezt a 11. könyv 3. fejezeténél mutat- 

1893, 142. 1. juk be. 

- Fabriczy Kornél id. m. 29—30. 1. 6 Ezek is a II. könyv 3. fejezeténél 

Ben. Croce : Memóriáié etc. 26 — 27. 1. találhatók. 

3 «Franz Laurana* Berlin, 1907. 7 Rolfs id. m. 347. és 400. 1. 



102 BERZEVICZY ALBERT 

ötlö hasonlatossága, hanem az a körülmény is támogatja, hogy 
Laurana nápolyi munkássága idejében Eleonóra már valószínűleg 
ott nem volt s egyébiránt az ő ismert éremképmásai nem is 
mutatnak semmi hasonlatosságot az itt szóbanforgókkal. Az 
azonban lehetséges, hogy e Beatrix-képmásoknak csak egy 
részét készítette Laurana a herczegnő leánykorában, Nápolyban 
s hogy azoknak némelyike, melyek fejlettebb, teltebb arczot 
mutatnak, — mint a két berlini, a firenzei, aixi és chamberyi — 
esetleg már házasélete első idejében, magyar földön keletkeztek, 
mely esetben Lauranát is a Mátyástól behívott olasz művészek 
közé kellene sorolnunk.' 

Míg ilyenképen a Beatrix leánykori egyéniségének külső 
megjelenését meglehetős biztossággal tudjuk magunk elé állítani, 
lelkülete megismeréséhez leányéveinek gyér adataiból csak kevés 
oly vonást nyerhettünk, mely élénkebb helyi színeket vegyítene 
abba a sok magasztalásba, a mivel később a királyi arát vagy 
a hatalmas királynét udvaroncz költök és történetírók elhalmoz- 
ták, kiterjesztve azt az ünnepeltnek előttük többnyire ismeretlen 
leánykorára is. 

Az olasz renaissance, habár a leányoknak a férfiakéhoz 
sokban hasonló nevelést adott, azok egyéniségének érvényesü- 
lésére a míg leányok voltak, tulajdonképen ép oly kevés tért 
nyitott, mint az egész középkor. Beatrixnak például egyetlen 
leánykori levelét ismerjük, azt is abból az időből, mikor már, 
mint Mátyás menyasszonya, jogosítva érezte magát neve alá 
odatenni a magyar királynéi czímet. 2 E levél, mely talán egy- 
házi befolyás alatt keletkezett, talán attól a gondolattól volt 
sugalva, hogy írója új keletű méltóságát mindjárt fontos ügyben 
érvényesítse, a pápához van intézve s Beatrixot buzgó kérel- 
mezőként tünteti föl egy, némi vakhittel vegyülő vallásos 
kegyeletből eredő törekvés érdekében. Arra kéri a pápát, 

1 U.-oti 349. velenczei Szent- Márk-könyvtárban van (Class. 

2 Az 1475 július 30-ikáról Nápolyból x. Cod. clxxv. fol. 91.), másolata a Nem- 
keltezett s latinul írt levél eredetije a zeti Múzeum könyvtárában. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ IO3 

— támogatva atyja ez iránti előterjesztését, — hogy egy Bona- 
ventura nevű kegyes életű és nagytudományú minorita barátot, 
ki már régebben meghalt, avatna a szentek sorába, s kérése 
támogatására fölhozza azt is, hogy a megboldogultnak való- 
színűleg Nápolyban vagy annak környékén őrzött holttestével 
csoda történt : míg egyéb részei elporladtak, nyelve, mely az 
isteni igét oly győzelmes erővel hirdette, épen maradt. Nem 
tudjuk, volt-e eredménye Beatrix ezen első diplomacziai szerep- 
lésének ? de a levél mindenesetre jellemző leánykori gondol- 
kodására. 

A mint a hízelgők későbbi magasztalásait Beatrix leánykori 
egyéniségének megítélésénél teljes értékű bizonyítéknak el nem 
fogadhatjuk, úgy viszont egyes, kétes hitelű, ismeretlen króni- 
kásoknak, Nápoly akkori botránykrónikájából Beatrixra nézve 
is följegyzett kalandos állításait nem tekinthetjük történeti ada- 
toknak. 1 Ily híresztelések legföllebb annak érthető jelei, hogy 
Beatrixnak, ki gyermekkora óta nélkülözte az anyai vezetést s 
fölserdült kora óta még tapasztaltabb nővérének támaszát is, 
ki egy ledér szellemtől áthatott korban és városban, egy csillogó 
külszín alá súlyos bűnöket rejtő udvar körében túlkorán szerzett 
önállóságát tékozló és élvhajhászó életre használta föl, leány- 

1 Hol Silvio et Ascanio Corona, hol ébresztett gyanú teljes igazolását találta 
Francesco Confuorto neve alatt szerepel- abban a véres tényben, hogy Don Ramirót 
nek külömbözö könyvtárakban a XVII. egy napon a herczegnó hálószobájában 
századból származó kézirati krónikák ily («e nel suo letto medesimo») kőtéllel meg- 
czím alatt: La Veritá svelata, Fatti tragici, fojtva találták. Ez állítólag 1475-ben tör- 
Amorosi successi in Napoli e altrove a Napo- tént, tehát akkor, a mikor Beatrix már 
letani. Magában Nápolyban négy, csekély Mátyás menyasszonya volt. Elképzel- 
eltéréseket mutató példányról van tudó- hetö-e, hogy ennek az esetnek — ha az 
másom a nemzeti s egyéb könyvtárak- valóban megtörtént volna — hírét a kő- 
bán ; értesülésem szerint a párisi Bib- vetkező évben Nápolyban járt sok magyar 
liothéque Nationale olasz kéziratai között a hazába el nem vitte s az Magyarorsza- 
is megtalálható. E följegyzések egyike gon — hol Beatrixot később annyira gyű- 
Beatrixról szól s tehetségeinek, müveltsé lölték — el nem terjedt volna ? — Az 
gének és egyéb jeles tulajdonainak dicsé- efajta kéziratok csekély megbízhatóságát 
rete után s pontosan és helyesen elsorolt mutatja ki Doni. Morellini is «La fonté di 
egyéb életrajzi adatok közt elmondja, hogy alcuni su:cessi de' mss. Corona» czímü 
ő leánykorában heves szerelemre gyulladt czikkében, a Nap. Nobil. xiv. köt. 77. 
Don Ramiro Villaracuta nevű nemes lapján, 
apródja iránt ; a föltűnő viselkedése által 



104 BERZEV1CZY ALBERT 

erényét nem sikerült kortársai minden gyanújától is meg- 
menteni. 

Abban az időben, tudniillik az Eleonóra és Beatrix férjhez- 
menetele között letelt rövid három évben, kevés oly esemény 
történt, mely a most már egyedül maradt királyleány életének 
folyására emlékezetes hatással lett volna. Nővére, Eleonóra 
minden évben egy-egy gyermek születésének hírével lephette 
meg atyját és testvéreit ; házassága első évében született leg- 
idősebb leánya Isabella, ki azután Gonzaga mantuai őrgróf 
nejévé lett; a következő évben ismét egy leány, ki kétségkívül 
nagynénje tiszteletére a Beatrice nevet kapta a keresztségben s 
Milano herczegéhez ment utóbb férjhez ; ' kevéssel a Beatrix 
házasságát megelőzőleg végre világra jött a várva várt fiú is, 
Alfonso trónörökös, kinek születését nagy örömünnepélyek 
követték Ferrarában. 2 Közbe azonban Eleonóra még időt talált 
arra is, hogy férjével herczegségök másik székvárosában, Mode- 
nában látogatást tegyen, a hol szintén fényes fogadtatásban 
részesült. 

Két más utazás talán még élénkebben foglalkoztatta a 
nápolyiak figyelmét akkortájt. 1474 októberében Don Federigo, 
a Beatrix testvérbátyja nagy kísérettel fölkerekedett Nápolyból, 
hogy Burgundba menjen leánynézöbe, egyúttal hermelinrendet 
vivén atyja szövetségesének, Merész Károly burgundi herczeg- 
nek. 5 Útjában látogatást tett nővérénél is Ferrarában, úgy- 
szintén Milanóban, valószínűleg politikai czélzattal, hogy meg- 
hiúsítsa Ferrara és Milano szövetkezését Velenczével Nápoly 
kijátszásával, a miben nem volt sikere. 4 Sikertelen maradt a 

1 Litta (Famiglie celebri, 15. füz. 5. - Muratori: Antichitá Estensi 233. 1. 

táb.) azt mondja, Beatrice d'Este Nápoly- Diarium Ferrariense 250. 1. 
bari született 1475 június 29-ikén ; ez téve- 3 Notar Giacomo id. m. 128. 1. tévesen 

désnek látszik, mert sem a nápolyi, sem a mondja, hogy Federigo nöúl vette a bur- 

ierrarai egykorú krónikákban — melyek gundi herczegnőt ; az ö első neje Anna 

pedig kisebb jelentőségű eseményeket is savoyai herczegnő lett ; 1. Caputo id. m. 

följegyeztek — nincs nyoma annak, hogy 62. 1. Tummulillis id. m. 211— 212. 1. 
Eleonóra férjhezmenetele után s Beatrix 4 Muratori Annali id. köt. 114. 1. 

ottléte alatt Nápolyban tartózkodott, sőt Antichitá Estensi 233. 1. 
ott gyermeket szült volna. 




BEATRIX LEÁNYKORI MELLSZOBRA A PÁRIZSI DREYFUS-GYŰJTE- 

MÉNYBEN. 



(Fr. Laurana müve.) Fénykép után. 




BEATRIX ÁLLÍTÓLAGOS MELLSZOBRA A PÁRIZSI LOUVREBAN 
FR. LAURANÁTÓL. 



(W. Rolfs, Fr. Laurana ez. müvéből.) 




BEATRIX ÁLLÍTÓLAGOS MELLSZOBRA A PALERMÓI MÚZEUMBAN 
KRAN. LAIÍRANÁTÓL. 



(W. Rolfs, Fr. Laurana ez. müvéből.; 



BEATRIX KIRÁLYNÉ IO5 

burgundi házasság terve is, noha abban ezidőtájt már Mátyás 
király is támogatta a nápolyiak törekvését. 1 A másik utat maga 
Ferrante király tette 1475 elején, hogy az akkor huszonöt éven- 
kint ismétlődő jubiláris esztendő alkalmából hódolatát mutassa 
be a pápának, kivel akkor kölcsönös kedveskedések és dús 
ajándékok között a Velencze és Milano szövetségével szemben 
való állásfoglalást s a törökök elleni hadviselést is megbeszélte. 
Ez a római útja Ferrantét az ott időző urbinói fejedelemmel is 
összehozta, valamint két későbbi pápával : Rodrigo Borgia és 
Giuliano Roveré bíbornokokkal, kik a pápa megbízásából Ter- 
racináig mentek eléje. 2 

Még ugyanazon év őszén egyszerre és súlyosan betegedtek 
meg a calabriai herczeg és a király; az utóbbit Carinolából 
kellett Nápolyba behozni, s állapota egy ideig oly aggasztó 
volt, hogy egészsége helyreállításáért közimák mondattak a 
templomokban ; felgyógyulását Fra Giacomo della Marca szent 
életű szerzetes közbelépésének tulajdonították. 5 

E betegségökről Alfonso herczeg a nápolyi király magyar- 
országi követének is hírt adott, 4 mert akkor már Beatrix meny- 
asszonya volt Mátyás királynak ; bár a menyegző 1476 őszére 
maradt, az eljegyzés iránti tárgyalások egész 1474-ig nyúlnak 
vissza, sőt még régibb előzményeikkel találkozunk. s 

1 Fraknói Vilmos : Mátyás király. 244. 4 Mátyás korab. Dipl. Emlékek, n. 
1. Joh. Gust. Droysen : Geschiihte der köt. 292 — 293. I. 

Preussischen Politik, Leipzig, 1868. 11.301. 1. 5 Vecehioni többször idézett művében 

2 Notar Giacomo íd. m. 128—129. (54 — 5^. 1.) a Mátyás és Beatrix közötti 
1. Passero id. m. 30. 1. Tummulillis id. m. házasságra vonatkozó megállapodás létre- 
213—215. 1. Pastor id. köt. 456 — 458. 1. jöttét 1473-ra teszi Bonfinra való hivatkozás- 

5 Passero id. m. 30 — 31. 1. Tummulillis sal, ki annak Boroszlóban történt kihirdeté- 

id. m. 218. 1. Summonte id. múv. 111. köt. sét az 1473-iki események között s az Eleo- 

Notar Giacomo (131. 1.) a király megbetege- nóra férjhezmenetelét megelőzőleg mondja 

dését 1476 november 11-ikére teszi, míg el; (Dec. xv. 149. 1.) ez azonban csak egy 

Passero 1475 november 9-ikére ; itt Not. kis pontatlanság a Bonfin elbeszélésének 

Giacomo alighanem az évszámot tévesz- rendjében. A boroszlói kihirdetés tudva- 

tette el, mert nem valószínű, hogy Fer- levöleg 1474 októberben történt, nincs 

rante két évben egymásután majdnem történeti nyoma annak, hogy 1473-ban a 

ugyanazon a napon betegedett volna meg, két király között e házasság ügyében már 

s 1475-iki betegségéről van levélbeli hír- megállapodás létezett volna, 
adás is, holott az 1476-ikiröl nincs. 

Magyar Tört. Életr. 1C08. 14 



IOŐ BERZEVICZY ALBERT 

Az Aragóniái ház és a magyar király közötti házassági 
összeköttetés eszméje ugyanis régibb keletű volt. Kevéssel azután, 
hogy Mátyás 1464 tavaszán, első neje, Podjebrád Katalin korai 
halála által özvegygyé lett, Ferrante, látván az ő növekvő hatal- 
mát s hírnevét, 1465 elején Velencze közvetítésével fölajánlotta 
neki leánya kezét. 1 Ez a leány nem lehetett más mint Eleonóra, 
ki akkor 15 éves volt, míg Beatrix még alig 8 éves, épen akkor 
jegyese a királylyal kibékült sessai herczeg kis fiának, már 
koránál fogva sem látszhatott alkalmasnak arra, hogy az özvegy 
Mátyás az ő fölserdülését bevárja. Velencze ismételve kifejezett 
készsége ellenére 2 az ajánlat nem látszott gyors eredményre 
vinni. Mátyás akkor valósággal központja volt majdnem az összes 
középeurópai udvarokra kiterjedő házassági combinatióknak, s a 
brandenburgi őrgróf leányára és Ippolita Sforzára vonatkozó meg- 
hiúsult tervezések után főleg a III. Fridrik német császár unoka- 
húgával, a szász választófejedelem leányával kötendő frigy gondo- 
lata állott előtérben. 5 De Mátyás tárgyalt a nápolyi királylyal 
is, követeik találkoztak Rómában, s az ügy állítólag a miatt szen- 
vedett megszakítást, mert a leírások szerint a fölajánlott her- 
czegnő nem volt szép, Mátyás pedig nagyon szépet kívánt. 4 
Ez a hírmondás, a mennyiben megbízhatónak tekinthető, egy 
bizonyítékkal több arra, hogy mindaddig Eleonóráról volt szó, 
ki képei szerint csakugyan kevésbé szép volt Beatrixnál. 

Ha tehát a házassági tárgyalásokat a két udvar között 
három évvel később megújulni látjuk, 5 ezt csak úgy értelmez- 

> Velenczei követutasítás 1465 feb- Milanóba 1465 novb. 21-ikéröl (Milanói 

ruárius 17-ikéről (velenczei időszámítás sze- áll. lev.-tár, Pot. Est. Ven.) 
rint még 1464. év.) Joanno Aimo magyar- 5 Ezt következteti Fraknói abból, 

országi követ részére. (Velenczei áll. lev.- hogy Mátyás 1468 szept. 15-ikéröl Ferran- 

tár, Senato, Secreta, Deliberazioni, reg. téhoz int. levelében az ennek követe 

22. c. 69. v.) által előadott mindkét ügyre nézve («coram 

2 Velenczei tanácshatározat 1465 május nobis duo principaliter proposuit», Fraknói 
25-ikéről, u.-ott c. 87. föltevése szerint szövetséget és házassá- 

3 Fraknói, Mátyás kir. 155—157. 1. got) hajlandóságát és készségét nyilváni- 
Gerardo Colli követjelentése Velenczéböl totta. Fraknói: Mátyás Kir. Magyar Dip- 
Milanóba 1465 novb. 5-ikéről. (Milanói áll. lomatái, Budapest 1900. (a « Századok »-ban 
lev.-tár Pot. Est. Venezia. is 1898. évf.) 82. 1. és Mátyás kir. levelei 

+ Gerardo Colli követjel. Velenczéböl 1. 235 — 236. 1. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 1 07 

hetjük, hogy időközben az ajánlatba hozott személy változott, s 
az Eleonóra helyére Beatrix lépett. O ugyan még mindig csak 
tizenegy éves volt ekkor, de szerencséjére a Mátyás házassági 
tervei részint külső, részint belső befolyások következtében, 
részint a Mátyás saját szándékának változása miatt egytől-egyig 
meghiúsultak, így az említetteken kívül az is, mely a német 
császár saját leányára, az is, — és ehhez látszott Mátyás leg- 
szívósabban ragaszkodni, ~ mely a lengyel királyleányra vonat- 
kozott, 1 s ezzel évek teltek el, épen a Beatrix fölserdűlésé- 
nek évei. 

Időközben a nápolyi és magyar diplomacziai érintkezések nem 
voltak mindig barátságosaknak mondhatók; 1466 nyarán Mátyás, 
míg egyfelől a nápolyi követet — nem minden gúnyos mellékíz 
nélkül — buzdítja, hasson oda, hogy az ő hatalmas és nagy- 
lelkű ura váltsa be már eg3 r szer a törökök elleni segélyre vonat- 
kozó szép ígéreteit, 2 ugyanakkor egy Rómában élő bíbornok- 
hoz intézett levelében fölháborodással leplezi le Ferrante két- 
színű játékát, melylyel őt biztatásokkal áltatja, mialatt alattomosan 
a tőle elragadott boszniai területek megszerzésére törekszik."' 

Föltételezhetjük, hogy a házassági ügy tárgyalása már akkor 
újult meg, mikor 1468 szeptemberében Ferrante követe jelent 
meg Mátyásnál s folytatódott akkor, mikor 1469 tavaszán a 
magyar király küldötteiként Handó György pécsi prépost és 
lindvai Bánfi Miklós pohárnokmester s pozsonyi főispán Nápolyba 
leutaztak s a mikor a velenczei államtanácsnak is tudomása volt 
már Mátyás és a nápolyi király bizonyos megállapodásáról. 4 
A pártütő Marzano börtönben levő fiával formailag megkötött 
házasságot akkor már a pápa kétségkívül föloldotta, 5 hogy 

1 Fraknái, Máty. kir. 200. s köv. 1. kívánta, tekintettel arra, hogy a jegyesek 

2 Frttknói, Máty. kir. levelei 1. 141. 1. elsőfokú unokatestvérek voltak. Körűibe- 

3 U.-ott 142. I. lül ugyanezt mondja Collenuccio Pandolfo 

4 Fraknái, Máty. kir. magy. diploma- (id. m. 166. 1.), ki II. Pius művének tartja 
tái 28., 83. 1. Máty. Kor. Dipl. Emi. n. a Beatrix és Mátyás házasságát, ami - 
100 !• miután Pius 1464 őszén halt meg — még 

5 Gioan. Battista Carrafa (Historie del akkor sem volna lehetséges, ha az 1465-iki 
Regno di Napoli 1. 252. 1.) tudni véli, hogy tárgyalások is már Beatrixra vonatkoztak 
a Marzano-féle házasság fölbontását a pápa volna. 

14* 



108 BERZEVICZY ALBERT 

pedig egy-két évvel később tárgyalások folytak Beatrix és a 
savoyai herczeg, majd Beatrix és a franczia trónörökös házas- 
sága fölött, azt érthetővé teszi ama kornak gyakorlata, mely 
szerint uralkodók politikai okokból titokban gyakran többfelé 
tettek gyermekeikre vonatkozó házassági ígéretet.' 

Hogy a császárral és lengyel királylyal időközben folytatott 
messzemenő tárgyalások ellenére Mátyás 1474-ben ismét vissza- 
tért a nápolyi házasság tervére, abban része volt Lorenzo 
Roverella ferrarai püspök és pápai követnek, a többször emlí- 
tett bíbornok öcscsének, ki 1469-ben kapott küldetést Német- és 
Magyarországba a császár és magyar király kibékítése s a cseh 
kelyhesek elleni rendszabályok ügyében, és ki e küldetését a 
házassági ügy közvetítésére is fölhasználta, második lévén már 
a Roverella nevet viselő egyháznagyok között, ki a Beatrix élete 
alakulásába nevezetes befolyást vett. 2 A másik, kinek ez ügy 
körül fontos szerepet kellett vinnie, Antonio d' Ayello, vagy di 
Taranto barii érsek volt, az Aragoniaiak lelkes híve, nagy jog- 
tudós s éleseszü diplomata, kit Ferrante gyakran küldött ki 
követűi, s ki Magyarországon is működvén s Mátyást sziléziai 
hadjáratára is elkísérvén, legmegbízhatóbb értesüléseket szerez- 
hetett a nápolyi udvar részére a magyar király személye s 
viszonyai felől. 3 Mint e tárgyalások részesét említi az Esték 
egyik történetírója Ugoletto Facinot is, ki Ferrara követe volt 
1473-ban a nápolyi udvarnál. 4 

Valószínűleg ezek működésének volt köszönhető, hogy Mátyás 
1474 tavaszán újra leküldte követeit, és pedig ismét Bánfi Mik- 

1 Delaborde, L'Expédition stb. 98 I. őrzött, a ferrarai herczeghez int. jelentései 
Buser id. m. 162., 171. 1. tanúsítják. (Cancell. Ducale, Lettere di 

2 Lásd a névtelen szász követjelen- Oratori Esteri.) 

test Mátyás nászáról Dr. F. A. v. Lan- 5 Bonfinius, História, Decas ív. Lib. 

genn « Hereog Albrecht der Béherzte» nr. 419. 1. Vecchioni Notizie 55 — 56. 1. 

(Leipzig, 1838.) czímü müvének függeléké- Michele Garnbba : Serié eritica de' sacri 

ben 517. lapon; Litta id. m. Lxn. füzet, Pastori Baresi, Bari 1844. lviii. 1. P. B. 

I. tábla. Sam. Timon, Epitome 162. lap. Gams: Series Episcoporum Eccl. cath. 

Lorenzo Roverella 1474-ben halt meg, Ratisbonae 1873. 856. 1. 
hogy 1472 júliusától októberéig Magyar- 4 Gio. Battista Pigna : História de' 

országon volt, a modenai levéltárban Principi di Este, Vinegia 1572. 787. 1. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 109 

lóst és Handó Györgyöt Nápolyba, — ezúttal már azzal a meg- 
bízással, hogy részére a Beatrix kezét ünnepélyesen megkérjék. 
Ferrante király pedig szeptember 5-ikéről kelt levelében értesí- 
tette Mátyást, hogy kérését teljesítve, leányát neki eljegyezte.' 
A szemfüles velenezei tanács ezt már szeptember 17-ikén tudta, 
mert erről a napról van keltezve a levél, melyben a nápolyi 
királyt, — kitől pedig épen akkor nagyon éles ellentétek válasz- 
tották el a Signoriát, — kölcsönös szeretetökre való hivat- 
kozással üdvözli leánya eljegyzése alkalmából, kiemelve a köz- 
társaságnak Magyarország királya iránti «régi és állandó barát- 
ságát)) is, valamint különös jóindulatát Beatrix herczegnő iránt, 
kit általánosan elismert jelességei és erénye régóta méltóvá 
tettek arra, hogy «királyi palotából királyi palotába költözve, 
fenséges királyleányból felséges királynévá váljék». 2 

Ugyanazon év október 30-ikán a lengyel és cseh király 
egyesült seregeitől ostromlott Boroszlóban Mátyás örömtüzeket 
gyújtatott s megkondíttatta a harangokat annak ünneplésére, 
hogy a nápolyi hírnökök meghozták a király és Beatrix igenlő 
válaszát az ő házassági ajánlatára, s e hírt Mátyás sietett a 
büszke lengyel királylyal is közölni, ki ismételten megtagadta 
volt tőle a maga leánya kezét. Épen néhány nappal ezen ese- 
mény után a magyar király és csapatainak harczi fölénye 
rákényszerítette a számban túlnyomó ellenfélre a béketárgya- 
lásokat, melyek harmadfélévi fegyverszünet kötésével vég- 
ződtek. 3 

A következő, 1475. év elején, Gyertyaszentelő Boldogasszony 
utáni vasárnapon Mátyás Boroszlóban fogadta a nápolyi király 
s a velenezei köztársaság követeit, kik a barii érsek vezetése 
alatt dús ajándékokat hoztak neki menyasszonyától, különösen 

1 Szalay László: Magyarország törté- 2 Mátyás Kor. Difii. Emi. n. 305 — 

uete in. 270. 1. Fraknói, Máty. kir. magy. 306. 1. 

diplomatái 30. I. Vesp. da'Bisticci id. m. > Eschenloer id. m. 11. 312. 1. Szalay L. 

230—231. 1. Sajátságos, hogy e követjá- id. m. m. 273—274. 1. Fraknói Mátyás kir. 

rásnak az egykorú nápolyi krónikákban 246. 1. 
nyoma nincs, holott az 1475-ikit följegyezték. 



IIO BERZEVICZY ALBERT 

fejedelmi díszü ruházatokat, melyeket a király a Szent-Erzsébet 
templomában öltött fel először s azután versenyfutással és 
tánczczal egybekötött ünnepélyeket rendezett vendégei tisztele- 
tére. 1 

Júniusban jelentek meg Mátyás király követei ismét Nápoly- 
ban; ezúttal Vetési Albert veszprémi püspök, Laki Thúz János 
szlavóniai bán és Francesco Fontana, egy magyar szolgálatban 
álló olasz, kik már megelőzőleg Velenczében és Rómában is 
fontos diplomacziai küldetésben jártak el s kiknek föladata most 
már a házasságnak «per verba de futuro» leendő megkötése 
volt ; 2 a hozományt illető tárgyalásaik eredményéről a hozo- 
mány átadására vonatkozó, egy évvel később kiállított okmány- 
ból értesülünk. A nápolyi királyi ház számadásai már 1475 
nyarától kezdve mint «magyar királyné»-t szerepeltetik Bea- 
trixot, s mint láttuk, ö maga is e czímet használta levelében ; 5 
a ealabriai herczeg pedig az év végén a barii érsekhez, mint 
magyarországi követükhöz intézett s a házassági frigy fölött 
örvendező leveleiben nemcsak hogy nővéréről mint magyar 
királynőről beszél, de Mátyást is «sógor urának», egyúttal 
«atyjaként tisztelendőnek» szólítja. 4 

Az öröm ezúttal — úgy látszik — mindkét félnél őszinte volt. 

Mátyás, kit tizenkét évi özvegysége alatt sokat foglalkozta- 
tott az a gondolat, hogy közvetetlen hatalmi érdekei előmozdí- 
tását valamely szomszéd uralkodóházzal kötendő házassági 
frigyben is keresse s ki e részben bántó visszautasítással is 
találkozott/ azok után az eredmények után, melyeket 18 évi 
uralkodása alatt elért, megszilárdult trónján, elismert tekintélye 

1 Eschenloer id. m. 11. 334. 1. 5 A Cedole id. 65. kötetének ítermé- 

2 Florio RovereJla követjelentése Buda- nyék kiszolgáltatása) 325 s kör. tétel- 
ről május 19-ikéről Ferrarába ; milanói áll. számai. 

lev.-tár, Pot. Est. Ungheria (Nemz. Múz. 4 Máty. Kor. üipl. Emi. 11. köt. 

könyvtár másolatgyűjt.) ; velenczei követ- 291—293. 1. 

utasítás június 5-ikéröl Sebast. Baduario > Bonfin Dec. ív. Lib. 113. 426. 1. 

számára, velenczei áll, lev.-tár, akad. tört. Jos. Freih. v. Hormayr : Wien, seine 

bizottság másolatgyűjt. — Notar Giacomo Geschichte it. Denkwiird'gkeiten, Wien, 1823, 

id. m. 129. 1. Passero id. m. 30. 1. Tam- 32. 1. Fraknúi, Máty. kir. 245. 1. 
mit/Mis id. m. 218. 1. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 



III 




és hírneve magaslatán a maga erejéből is szilárdan megállhatni 
vélt, s szabad szárnyra ereszthette azt a keblét régen dagasztó 
vágyát, hogy, mint a nyugati kereszténységben is vezető sze- 
repre hivatott uralkodó, birodalmára egy oly királyi udvar 
fényét áraszsza, mely a kor új műveltségének, tudomány- és 
müvészetkedvelésének csodált s 
minden népek nagy szellemeitől 
fölkeresett középpontja legyen. 
És vájjon hol kereshetett volna 
e feladat számára alkalmasabb 
segítőket, mint az akkori Olasz- 
ország fejedelmi udvaraiban, külö- 
nösen abban az udvarban, mely- 
nek megalapítóját, I. Alfonsót, 
Mátyás sok tekintetben minta- 
képéül ismerte el ? ' E vágya, 
e törekvése magyarázza meg 
azt a sokszoros összeköttetést, 
melybe — mint látni fogjuk, — 
már Beatrix jövetele előtt is lépett 
az olaszokkal, és kétségkívül 
e v törekvése volt egyik fő indító 
ok arra, hogy minden emberi 
számítás szerint azontúl a béke müveinek is szentelendő életének 
társául egy az olasz szellemi műveltség légkörében felnövekedett, 
annak egész varázsát magával hozó fejedelmi hölgyet válasz- 
szon. Habár, mint reális politikus nem hagyta számításon kívül 
azt sem, hogy leendő apósa az olasz földnek egyik legtekin- 
télyesebb, leghatalmasabb, előnyös családi összeköttetéseken kívül 
az akkori pápa bizalmát és barátságát is bíró fejedelme volt. 
Olaszország széttagoltsága mellett is, érdekeinél fogva e király a 
legszilárdabb támpontja lehetett annak, az ellenséges német 




31. ARAGÓNIÁI CZ1MER. 

(A Nemzeti Múzeumból ) 



1 Vecchiom, Notizie 86. 1. 



112 



BERZEVICZY ALBERT 



császár ellen intézett politikának, a melynek érdekében Mátyás 
épen akkor egy, a császár, a franczia király és a burgundi 
fejedelem közt tervezett szövetség ellensúlyozására irányuló s a 
pápa vezérlete alatt álló ellenszövetség létesítésével foglal- 
kozott. 1 

A következendőkben fogjuk látni, hogy mily érzelmeket és 
várakozásokat keltett a küszöbön álló frigy a nápolyi udvarnál 
s magánál Beatrixnál. 

' Szalay L. id. köt. 270. 1. Fr aknái: Mátyás király 243., 244. 1. Droysen id. m. 
11. köt. 301. 1. 




32. ELÓKELÖ NÁPOLYIAK VADÁSZSÓLYMAIKKAL. 

(Síremléken levő dombormű.) 



MÁSODIK KÖNYV 



A NÁSZ 



Magyar Tört. Eletr. 1908. 




33- NÁPOLY. 



I. 

'ajátságos volt a középkori fejedelmi házassá- 
gokban a férjhez adott leányok sorsa. Rendesen 
már gyermekkorukban jegyezték el őket politikai 
érdekből valami távoli ország trónja örökösének, 
a ki szintén gyermek volt. Evek múltával azután 
egy idegen küldöttség jelent meg a fejedelmi ara 
szülői házánál : sohasem látott alakok, sohasem 
látott öltözékekben, idegen szokásokkal, idegen nyelvvel ajkukon, 
a kik dús ajándékokat hoztak mintegy mutatóul hazájok kincsei- 
ből, s azután magukkal vitték leendő úrnőjüket néhány honi kísérő- 
jével együtt messze, idegen világba, veszedelmes utakon, hogy 
ott élettársává legyen egy embernek, a kit sohasem látott, a 
kinek arczvonásairól legföllebb megbízhatatlan képek vagy érmek 
után alkothatott fogalmat magának s a kivel sok esetben egyetlen 
közös nyelvet sem beszélt. 1 




1 Mint a régi magyar verses regény 
mondja : 

•Mind tőképpen esic ez az Császárokon, 
És az méltóságban való Királlyokon. 
O utánnoc való hatalmas Wrakon, 
Az kic uralkodnac nagy soc Országokon. 



Észt ugyan már törvényé már közöttöc tartyác, 
Királynac, Császárnac ha Leányát hallyác, 
Annac ábráza»3'át szépen meg irattyác, 
De valóban leánt ök meg nem íáthattyác. 

A Fortunrítus szép históriája. Év nélk. 
xvr. század. 



15* 



Il6 BERZEVICZY ALBERT 

A Beatrix sorsa, helyzete sok tekintetben kedvezőbb volt. 
Tizenhét éves volt, mikor Mátyás eljegyezte és 19 éves, mikor 
— a törökkel való háború miatt halasztott — esküvője Mátyás- 
sal végbement; tehát módja volt ehhez a frigyhez saját, jól 
megfontolt elhatározásával is hozzájárulni. Férjét ugyan ö sem 
látta egybekelésök előtt, de egyéniségét, rendkívüli tulajdonait 
és tetteit bőven ismerhette hírből. Az iránt sem kellett aggódnia, 
hogy férjével való érintkezése kedélye és szelleme igényeit leg- 
alább kezdetben kielégíteni nem fogja, mert ismeretes volt a 
király nagy műveltsége is, és — mint láttuk, — Beatrix bírta 
a latin nyelvet s ismerte annak irodalmát, mely akkor az egész 
müveit világ szellemi élete fölött uralkodott. De nem lehetett 
egészen ismeretlen előtte s honfitársai előtt az az ország sem, 
melybe menendő volt, mely Olaszhonnal s különösen Nápolylyal 
az elmúlt századokban annyiszor állott érintkezésben s melyre 
őt magában szülővárosában és annak környékén annyi nyoma 
a történetnek emlékeztette. 

A ((Mennyország királynőjééről nevezett Santa Maria di 
Donna Regina-templomban Beatrix láthatta annak a népétől 
annyira tisztelt és szeretett nápolyi királynénak a festészet és 
szobrászat gazdag alkotásaival díszített, ma is létező sírját, a 
ki egy magyar királynak, V. Istvánnak az Árpádok véréből 
származó leánya volt, s a kinek gondoskodásából ama templom- 
ban a sienai festőiskola mestereitől festett falképek a magyar 
királyi család számos tagjának — különösen az egyháztól szen- 
tekké avatottaknak — alakjait megörökítették. Ott láthatók 
Mária anyja, valamint nővére Erzsébet és nagynénje Szűz 
Szent Margit, továbbá magyarországi Szent Erzsébet, Szent 
István és Szent László királyok, az Árpád-ház oroszlános czímer- 
motivumaival. 1 És láthatta a Szent Januariusról nevezett Duo- 

■ Lásd erre nézve : Fraknói : Mária Nápolyban (az Archoeologiai Értesítő 

V. István király leánya nápolyi királyné, 1905-iki évfolyamában), valamint : Ováry 

(Budap. Szemle 1906. márcziusi füzetében Lipót: A nápolyi magyar síremlékek (a 

321. s köv. 1.) és ugyanattól : Mária, ná- Budap. Szemle 1874-iki évfolyamában). 
polyi királyné, magyar királyleány síremléke 



BEATRIX KIRÁLYNÉ II7 

móban a Mária fiának, Martell Károlynak, a Dante barátjának 
sírját, ki ép úgy mint a San Giovanni Carbonara fényes emléke 
alá temetett László király, igényt tartott a magyar trónra s 
magát sírján is magyar királynak nevezte. Hogy az Anjou-ház, 
a melynek egyik ősanyja ilyenképen magyar királyleány volt s 
a melynek két tagja tényleg Magyarország trónján ült, erre a 
trónra való igényét fennen hirdette, az még érthetőbb, de 
Beatrixnak a magyar királyi czím annál ismerősebb hangzású 
lehetett, mert azt — csodálatos jogkövetkeztetéssel — átvették 
az Aragóniái házból való nápolyi királyok is : viselte I. Alfonso, 
viselte Beatrix édes atyja, Ferrante és viselték ennek utódjai 
is, czímerök vízszintes pólyáit is a magyar czímer folyóitól 
származtatván. 1 Ferrante még pénzeire is rávésette a magyar 
királyi czímet ; 2 úgy hogy Beatrix a nápolyi közjogi fölfogás 
szerint tulajdonképen magyar királyleánynak tekinthette magát, 
még mielőtt magyar királynévá lett volna. 

Nápoly szomszédságában, buján termő ligetek és mezők 
közepett fekszik Aversa, a melynek várában Beatrix mint kis 
leány időzött nagynénjénél, a sessai herczegnőnél, miután ennek 
férjét s vele fiát is, az ő gyermekkori jegyesét bebörtönözték. 
Ennek a várnak boltívei sokat beszélhettek neki egy magyar 
herczegről, a ki királyi korona reményében jött ide s a kit 
saját hitvese tudtával csúfosan meggyilkoltak, a mint azt a 
nápolyi Duomóban olvasható sírirata is elmondja. 5 E tett hírére 



1 Sumtnonte id. in. 111. köt. 5. 1. Biau- 2 Lásd a nMonnates én or. Vienne, Tratt- 

cardi id. m. 371. és 385. I. Olivi id. m. 44. ner,» 1759. ez. mű 113. lapján; a fölirás : 

1. Adománylevél bekezdésében is előfordul Ferdinandus D. G. R. Si. Je. U. (Dei 

e czím : T. Persico id. m. 297. 1. Az Ara- gratia Rex Siciliae, Jerosolimae, Ungariae.) 

goniai czímer arany mezőből áll, függélyes 3 A sírirat : Andreáé, Caroli Uberti 

és vízszintes vörös pólyákkal, liliomokkal Pannóniáé Regis f. (filii) Neapolitanor. Regi, 

és a jeruzsálemi kereszttel. A függélyes Joannae uxoris dolo et laqueo necato, Ursi 

pólyák Aragónia, az Anjouktól átvett Minutuli pietate hic recondito, ne Regis 

liliomok és a kereszt Nápoly jelvényei, corpus insepultum sepultumque facinus 

a vízszintes pólyák a magyar czímer posteris remaneret. Franciscus Berardi f. 

folyóira emlékeztetnek. (Ces. Antonio Ver- Lapycius, Sepulchrum titulum nomenq. p. 

gara : Monete del Regno di Napoli, Roma, Mortuo annor. xix. mcccxlv. xiv. ki. octob. 
1715. 66. 1.) 



Il8 BERZEVICZY ALBERT 

egy magyar király, ki ugyanabból az Anjou-vérböl való volt, 
melyből az Aragoniaiak elűzött elődei származtak, hatalmas 
sereg élén vonult be tengereken és hegyeken túl fekvő távoli 
országából, rettenő vérítéletet tartani a nápolyi birodalomba, 
kemény bosszút állott öcscse gyilkosain s hosszas háború 
vérengzéseit idézte föl déli Olaszországban. Ezek az események 
a Petrarca és Boccaccio költeményeiben is visszhangra találtak.' 
Az Endre meggyilkoltatása és Nagy Lajos két hadjárata 
után kevéssel a nápolyiaknak ismét okuk volt rémülettel emle- 
getni a magyar nevet. Híre jött, hogy - mintegy viszonzásául 
az Endre esetének, — a Nápolyból Magyarországba szintén 
királyi jogar birtokáért költözött Durazzói vagy Kis Károlyt, 
kinek megkoronáztatását magyar királylyá csak az imént ünne- 
pelte meg a maga zajos módján Nápoly, szintén utóiérte nem- 
zetsége sorsa : családi gyilkosság áldozata lett ő is ; Nagy 
Lajos özvegye és leánya megölették őt párthíveik által. Az 
első hír csak sebesülésről szólt, a minthogy a Károl} T elleni 
első gyilkos merénylet nem is idézte elő halálát, — s neje, 
Margherita mezítláb, égő fáklyával ment, Nápoly egész lakos- 
ságától kísérve a S. Maria di Piedigrotta templomba, férje föl- 
gyógyulásaért könyörögni. De a gyilkosok nem kegyelmeztek; 
Károlynak vesznie kellett s nápolyi családjának nem maradt 
csak a bosszú reménye; ez azonban teljesült. Mikor a királynék 
pártját az ellenlázadás leverte s annak vezetőit Horvátországban 
megölték, a két Garai s Forgách Balázs fejeit Nápolyba szállí- 
tották s ott szamaras kordén körülhordva, közszemlére tették. 2 



1 A Nagy Lajos nápolyi hadjáratát meg- 2 Kis Károly megsebesítése 1386. febr. 

lehetős részletesen írta le már a xvi. 7-ikén, megöletése 24-ikén történt, a magyar 

század elején befejezett nápolyi krónika- urak fejeinek közszemlére tevése pedig 

jában Notar Giacomo (id. m. 54 — 61. 1.). szeptember 16-ikán. Lásd: Márki Sándor : 

Petrarca és Boccaccio idevonatkozó költe- Mária királyné (Tört. Életrajzok) 82. s köv. 

menyeire nézve lásd: Stephanus Hegedűs: lapján; Pór Antal: Az Anjou-ház és örö- 

Analecta recentiora ad históriám renas- kösci (Magyar Nemzet Története 111.) 

centium in Hungária litterarum spectantia, 373 — 384. 1.); végül: G. de Blasiis : Le Case 

Budapest, 1906. 14. s köv. 1. dei Principi Angioini nella Piazza di Castel- 

mtovo (Arch. Stor. Nap. xn.) 410—412. 1. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 



II 9 



Ezek az események komor és vészes hangzásúvá tették a 
xiv. század folyamában Nápolyban a magyar nevet, melyhez 




34. MARIA KIRÁLYNÉ SÍREMLÉKE A DONNA REGINA-TEMPLOMBAN NÁPOLYBAN 



soká csak vérbefojtott uralmi igények és kegyetlenül megtorolt 
bűnök emléke fűződött. 

De később épen az tette olasz földön s így Nápolyban is 
csodálat, sőt bizalom- és reményteljes rokonszenv tárgyává 
Magyarországot, a mi előbb félelmes hírét keltette. A hősi erő, 
a harczedzettség, sőt a vélt vadság, melyeket a nyugati köz- 



120 BERZEVICZY ALBERT 

vélemény a magyarságtól egyaránt elválaszthatatlan tulajdonok- 
nak tekintett, egyesülve a keresztény hit iránti odaadó buzga- 
lommal, épen alkalmasaknak tüntették föl Árpád népét arra, 
hogy a xv. század negyvenes éveitől s még inkább Byzancz 
elestétől kezdve Európa védpajzsa legyen a terjeszkedő félhold 
ellenében. 

Barbároknak tartották őseinket kétségkívül Olaszországban 
a xv. században is, 1 bár nem hiányoztak lelkes és tekintélyes 
hangok, mint a Baptista Guarinusé, kik nemzetünk ily megjelölése 
ellen tiltakoztak. 2 De egyébként az olaszok barbároknak mond- 
ták a németeket, francziákat, spanyolokat is, a kiket e jelszó 
alatt igyekezett egy harczias pápa a xvi. század elején Itália 
területéről kiűzni. Ezt a régi görögöktől eredő fogalmat az 
olaszok a római világuralom egyedüli örökségeképen abból a 
földből és abból a légből szívták magukba, a mely elődeiket 
éltette; de ez a fogalom náluk már nem jelentette az uralko- 
dásra hivatottnak lenézését a szolgaságra kárhoztatottak iránt. 
Ha sokban érezték és éreztették is más nemzetekkel szemben 
fölényüket, elfogulatlan ítéletök volt azok értékes tulajdonai, 
jelességei, sőt egyik vagy másik föladatra náluknál alkalmasabb 
volta iránt is. Azt például készséggel elismerték, hogy a törö- 
kökkel való szembeszállásra a magyarok alkalmasabbak bármely 
európai nemzetnél, sőt talán azt is, hogy azok a csaták, melye- 
ket a magyarok már földrajzi helyzetüknél fogva az ozmán 
hatalom ellen vívni kénytelenek voltak, s melyek egyikében, 
Várnánál egy olasz bíbornok is a harcztéren veszett el, sokkal 
komolyabb és veszedelmesebb harczok voltak azoknál az ide- 
stova vonulásoknál és gyakran színpadias összecsapásoknál, 
melyekre az embereiket és hadieszközeiket mindig kímélni 



' Aeneas Sylvius nem ugyan a hunnoktól, hanem a scytháktól származtatta a 
magyarokat s ugyanezt a leszármazást a törököknek gyakran mint vadságuk okát 
lobbantotta szemökre. (Voigt, E. S. Piccolomini, n. 308—309. 1.) 

2 Levele Ioanne Bertucióhoz 1467-ből, közölve: Ábel Jenő, Adalékok a humanis- 
mus történetéhez Magyarországon, Budapest, 1880. 303. s köv. 1. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 121 

igyekvő olasz bérhadvezérek mint hadi vállalkozók idejöket és 
megbízójuk pénzét fordították. 

Ugyanakkor, mikor az olaszok Magyarországot mintegy a 
világ végének, népét műveletlen érintkezésűnek, egálját pos- 
ványai és zordsága miatt veszélyesnek, sőt öldöklőnek tartot- 
ták, 1 Matteo Villani már a xiv. században érdemesnek találta 
hadszervezetöket leírni, 2 s később az olasz fejedelmek követei 
magasztalással emlegetik a magyarokat, mint katonákat, «kik 
fegyverben születetteknek látszanak, s kiket már természeti 
hajlamuk ösztönöz a török elleni harczra». 3 Olasz költők, írók 
magasztalták a magyarok kemény és véres csatáit, melyeket 
Krisztus nevében vívtak ; + magában Nápolyban a legtekin- 
télyesebb férfiak különös elismeréssel voltak a magyarok hit- 
hüsége, a kereszténységhez és pápasághoz való ragaszkodása 
iránt. s II. Pius pápa kifogyhatatlan volt utalásokban arra az 
önfeláldozásra, melylyel a magyarok a pogányság elleni harcz- 
ban a kereszténységnek «pajzsúl és védfalúb szolgálnak, s az 
összes többi nemzeteknek méltó példát adnak ; 6 a xv. század 
közepén nyugaton már mindinkább megszokták Magyarországot, 
nem a görög birodalmat tekinteni Európa védbástyájának a 
török hatalom ellenében. 

' Lánczy Gyula «Sienai dolgok stb.» 4 Guarino előbb idézett levele Abel-nél ; 

czimű tanulmányában (Budap. Szemle 1895. Lodovico Carbo költeménye Magyarország- 

113. 1.) idéz erve vonatkozó jellemző pél- ról és Mátyásról : (Kazinczy Gábor : Mátyás 

dákat. Hogy Carvajal bibornok betegségét kortársai tanúsága szerint, Pest, 1863. 82. 1.). 

s korai megvénűlését hat évi magyarhoni 

,,.... ■ . , ., ...... , , "Pannoniam debent cuncti celebrare poetae, 

tartózkodásának tulajdonítottak az olaszok, . „. , „ 

_ . , , Adversum Turchos asperrima bella gerentem; 

azt Fastor (íd. m. 111. 354. 1.) említi. - . . ... ■ . 

°"^ ' Eximiura fidei decus et tutamma nostrae. 

2 Villani krónikája Közölve Marczali Nam nisi Pannomi Turchis sine fine resistant, 
Henrik : A magyar történet kútfőinek kézi- Actum esset raagni pulchro de nomine Christi.> 
könyve, Budapest, 1902. 224. s köv. 1. 

3 Florio Roverella ferrarai követ jelen- S Diomede Carafa Beatrixhoz intézett 
tése 1475-böl, Máty. kor. Dipl. Emi. 11. Memorialé-jában mondja a magyarokról : 
273. 1. Ugyanily ítéletet mond a magyarok- «in ungaria, che fanno piü extima de la 
ról a firenzei Pandulphus 1481-ben: «Io ho seda apostolica, che altri christiani. 

gran speranza a loro (Hungari) per la 6 Nic. Reusnerus, Selectissimarum ora- 

ferocitá naturale e per la experienza che tionum et consultationum de bello turcico 

hanno con Turchi.» (Johannis Albini: etc. 1569. 1. 9. 1. Voigt id. m. 111. 62., 

Lettere, istruzioni ed altre metnorie dei 963. 1. Pray, Annales in. 36. s köv. 1. 
Re' Aragonesi 23. 1.) 

Magyar Tört. Életr. 1908 16 



122 BEKZEV1CZY ALBERT 

S mindazt az elismerést, melyet a magyarok hősi erényeik- 
kel és hithűségökkel Olaszországban is arattak, mintegy betetőzte 
az a hírnév, melyre Hunyadi János és utóbb fia, Mátyás tettek 
szert. 

Hunyadit, ki maga is járt fiatalkorában Zsigmonddal olasz 
földön, Carvajal bíbornok kora Makkabausának, Philippe de 
Comines «hatalmas, nemesés nagy erény ü lovagnak » nevezte;' 
egy jellemző legenda őt törvénytelen úton olasz kényurak véré- 
ből származtatta, 2 déli Olaszországban már szoros barátsága a 
Capistranói Chioli Jánossal rokonszenves hősalakká tehette őt. 
Poggio Bracciolini levelezett vele s ajánlkozott történetírójául, 5 
s midőn a nagy férfiú halála után egyik fiát vérpadra, a másikat 
pedig fogságba vitték, III. Calixtus pápa — ki nyomban követét 
küldte ki a Hunyadyak védelmére, — azt a meggyőződését 
fejezte ki, hogy: «Krisztus dicső hősének méltatlanul meggyalá- 
zott családja, a csodákat művelő, igazságos Isten kegyelméből 
meg fogja érni a fölmagasztalás napját, el fogja venni a Hunyadi 
János érdemeiért őt megillető jutalmat». 4 

S midőn a pápai követ tevékeny közreműködésével e jóslat 
teljesült is s Mátyás trónra jutva dicső atyja méltó' fiának bizo- 
nyult úgy kormányzói bölcsesége, mint a törökök elleni küz- 
delem győzelmes folytatása által, Olaszország volt az a föld, a 
hol sikerei a legélénkebb és legrokonszenvesebb visszhangot 
keltették. 

Sabáczi úgy mint később kenyérmezei diadalai alkalmá- 
ból, ép úgy mint régebben a belgrádi diadal után Rómában 

' Id. m. vi. 268. 1. A francziák is, de ték, azt tanúsítja Július Caesar Scaliger 

f'öképaz olaszokkövetkezetesen «Huniadé»- «Heroes»-ének egyik költeménye, mel\- 

nak nevezték s így nevezik többnyire Mátyás királyt «Mathias Scaliger»-nek 

még a mostani írók is Hunyadi Jánost. nevezi «cognomento Corvinus», (Hegedűs 

2 Gr. Teleki József (A Hunyadiak István Analecta Recensiora 123. 1.) s 

kora 1. 33. 1.) közli azt a legendát, mely Josephus Jul. Caesar Scaliger levelei 

szerint Hunyadi János Erzsébet király- (i62C)iki frankfurti kiadás 1—52. 1.) 
nénak, a Nagy Lajos özvegyének a verő- 3 Ábel Jenő : Adalékok stb. 158. 1. 

nai Scaligerek egyikétől való törvénytelen 4 Fraknói : A Hunyadiak és Jagellók 

fia lett volna. Hogy e legendát az igazi kora (Magyar Nemz. Története ív.) 170. 1. 
vagy vélt Scaliger-ivadékok komolyan vet- 



BEATRIX KIRÁLYNÉ I23 

és Olaszország több helyén örömünnepet rendeztek, már 
III. Calixtus a kereszténységnek Istentől vett ajándékaként üdvö- 
zölte Mátyást, 1 II. Pius pápa 1459-ben mint a kereszténység 




35 MATYAS KIRÁLY FIATALKORI ESZMÉN YESITETT DOMBORMÜ-KÉPMÁSA A MILANÓI CASTELLO 
SFORZESCO MÚZEUMÁBAN. 

védőjének, szentelt zászlót küldött neki, s egyik unokaöcscsét 
katonai nevelés végett melléje rendelte. 2 II. Pál is saját leg- 
jelesebb képviselőjét és előharezosát látta benne, s ezért asem- 

' Voigt : Enea Silvio, ni. 663. 1. 

1 Voigt: Enea Silvio, 111. 662. I. Fraknúi : Máty. kir. 105. 1. 

16* 



124 BERZEVICZY ALBERT 

mibe sem egyezett bele, a mit ő ellenzett», egy ízben gyön- 
gyökkel kirakott arany kereszt küldésével tüntette ki.' Nem volt 
kisebb a tekintélye az olasz tudományosság és irodalom kép- 
viselői előtt. Pomponius Laetus könyvet ajánl neki, 2 Lodovico 
Carbo versben magasztalja hösiségét,"' Lorenzo de' Medici jel- 
képes hódolatként oroszlánokat küld neki. Hogy magában 
Nápolyban mily véleménynyel voltak felőle, azt Ferranténak 
már korábbi szándéka, őt családi kötelékkel csatolni magához, 
eléggé elárulta; követei is mindig csak csodálattal nyilatkoztak 
a Mátyás táborában, hadjáratai alatt tapasztaltak felől. 4 Diomede 
Carafa követendő eszményképül állította Mátyást a nápolyi 
királyi herczeg elé, 5 s a nápolyi krónikások abban az időben 
úgy emlékeztek meg róla, mint « nagy bátorságú, jeles férfiúról, 
ki nemcsak Magyarországot védelmezte meg a törökök ellen, 
hanem Német- és Olaszhont is». 6 Tehát Beatrix is úgy állíthatta 
képzeletében lelke elé leendő férjét, mint világhírű hadverő 
hőst, mint a kereszténység hatalmas védőjét, mint a német- 
római császár veszedelmes vetélytársát s e mellett mint a tudo- 
mány és művészet bőkezű pártfogóját és terjesztőjét a «barbár»- 
nak tartott Pannóniában s mint «kedvenczét Olaszország új 
műveltségének, melyet pártoló kegyeibe fogadott».~ 

Ismerve a nápolyi udvar gondolkozását, egy perczig sem 
kételkedhetünk abban, hogy a magyar királyival kötendő házas- 
ság tervének megérlelésénél a Mátyás hírnevének és kiváló- 
ságának erkölcsi értéke mellett a birtokában levő anyagi — úgy 
hatalmi, mint pénzügyi — eszközök bősége is nagy szerepet 
játszott, melyekre nézve — talán a követűi küldött barii érsek 
útján — igyekeztek is minél megbízhatóbb értesülést szerezni. 8 

• Pastor id. m. n. 378. 1. Gr. Teleki 6 Notar Giacomo id. in. 106. 1. 

József: id. m. xi. 122. 1. 7 Droysen .- id. m. 11. 319. 1. 

- Fraknói : Mátyás k. lev. 11. xlviii. 1. & A milanói Ambrosiana-könyvtár egy 

; Előbb idézett költeményében. kézirati codexében olvasható egy v-Relation 

4 Vecchioni id. m. 58 — 59. L del Regno d'Ungaria al tempó di Re Mattia, 

5 Mikor Francesco d'Aragona Magyar- mely kétségkívül a Beatrix férjhezmenetele 
országba ment; lásd: Ben. Croce : Memo- előtt íratott s bár egyébként meglehetősen 
riale stb. 9—10. 1. fölületes, Mátyás jövedelmei iránt lehetőleg 




BEATRIX KIRÁLYNÉ I25 

Tudva volt Mátyásról, hogy katonai ereje még addig minden 
ellenséggel daczolt s nemcsak fegyelmezettség tekintetében 
többet ért a megbízhatatlan condottiere-seregeknél, hanem számra 
is messze felülhaladta azokat a haderőket, melyekkel az egyes 
olasz államok rendelkezhettek. Általán jellemző az olaszok véle- 
ményére Magyarország haderejét illetőleg, hogy Marino Sanu- 
tónak az 1450-iki európai közállapotokat feltüntető kimutatása 
a magyar király lovas katonaságának számát valamennyi keresz- 
tény fejedeleménél nagyobbnak mondja. 1 Nem kevésbé tekintélyes 
volt Mátyás kincstárának állása. Gazdagsága közismert volt, 
mert már atyjától roppant /T— - / -^ v 

vagyont örökölt; birtokai L^Lf. £«»*«<N^, 
az egész országban szétter- a£i? ^^jL^'X— / ^*7^ 
jedtek s arany- és más fém- 
bányákat is foglaltak maguk- 

uan. i enzugyi renoszaDa- 36 filipecz jános váradi püspök névaláírása 
lyai, melyekkel messzeható 

vállalkozásainak anyagi eszközeit teremtette elő, gyakran okoz- 
tak ugyan elégedetlenséget, de győzelmei, hódításai elnémították 
az elégedetlenkedőket s végül tagadhatatlanul az ország anyagi 
erőit is gyarapították. Hazai történetíróink 7 — 800.000 magyar 
arany 2 forintra teszik kincstárának akkori átlagos évi bevételét, 
mely azonban időnkint sokkal többre is emelkedett. 5 Ily pénzerő 

részletes értesítést igyekszik nyújtani. Mátyás alatt 300 dénárra oszlott, körülbelül 

Lehetséges, hogy a nápolyi udvar meg- 7 ment egy márkába ; 21 frankkal vagy 

bízásából készült. 10 forinttal szoktuk ma azonosítani. 

■ Lásd : Cesare Cantli : Storia degli 3 Mátyás pénzügyeit Iegbehatóbban tár- 
Italiani, 1858-iki kiad. 11. Appendice ix. gyalja — szintén főkép olasz források 
1136. s köv. 1. Hogy az olaszok mily gon- nyomán — Csánki Dezső: nMátyás király 
dosan tartották nyilván Mátyás haderejét, pénsiigyeia czimü, a kolozsvári Mátyás- 
mutatja az is, hogy hazai történetíróink szobor leleplezése alkalmából 1902-ben 
egykorú olaszországi följegyzéseket kény- Márki S. szerkesztésében megjelent nMátyás 
telének kútfőként használni az akkori kir. Emlékkönyv o-ben. Egyébiránt az erre 
hadszervezet leírásánál. (Fraknói : Máty. vonatkozó egykorú adatok nagyon inga- 
kir. 313. s köv. lap, Hunyadyak és Jagellók dozók és eltérők s különösen az össze- 
— Magy. Nemz. Tört. ív. — 277. 1.) hasonlítást rendkívülmegnehezitik. G. Voigt 

2 A magyar arany forint, vagy dukát, (id. m. ni. 669. 1.) Mátyás kir. korona- 
Albert király idejében 100 dénárból állott jövedelmét 200.000 aranyra teszi ; ugyan- 
s '/< nehéz ezüst márkának felelt meg ; annyira becsüli a már említett kézirati 



I2Ó BERZEVICZY ALBERT 

birtokában akkoriban Mátyás csakugyan fölvehette a versenyt 
a leghatalmasabb európai uralkodókkal. 

Mindezek a körülmények szerfölött kecsegtetővé tehették 
Ferrante előtt azt a gondolatot, hogy Mátyást vejéül nyerje 
meg, de az élvezethez, fényűzéshez, bőséges költekezéshez szo- 
kott Beatrix elhatározásánál is bizonyára nagy súlylyal bírtak. 

Azonban ez az összeköttetés, a mily nagy előnyöket nyújtott 
a jövőre, pillanatnyilag kétségkívül nem csekély terhekkel járó 
követelményeket is támasztott a nápolyi királyi házzal szemben. 
Ezek a követelmények valószínűleg nem annyira Mátyástól 
indultak ki, mint inkább magából a helyzetből folytak s a 
nápolyi király állásának és leendő vejével való egyenrangúságá- 
nak következményeiként jelentkeztek. 

Említettük, hogy legutóbb 1475 júniusában járt magyar 
követség Nápolyban a házasság előzetes megkötése végett. Ezt 
a követséget a király ünnepélyesen fogadta a Castello Nuovó- 
ban, a velenczei és milanói követek jelenlétében/ s az amalfii 
herczegnél és Carafánál, Maddaloni grófjánál szállásolta el öket;' 
nagy ünnepélyeket rendeztek tiszteletökre s a királyi kamara 
bőségesen utalványozta a borokat, sódart, szalonnát és sajtot a 
követek és kísérőik s az abrakot lovaik számára. Kétségkívül 
e követek föladata volt a királyi ara hozományának megállapí- 
tása is, mert bár az átadás csak a nagy lakodalmi követség 

jelentés a milanói Ambrosiuna-baxi, azonban Károly uradalmaiból több mint i millió 

hozzáteszi, hogy ezt a király főkép a sóból frank s adóból harmadfél millió frank jőve- 

kapja s utal még a «füstök» szerinti adóra delmet húzott. 

és a pénzverési jövedelemre. A nápolyi • Notar Giacomo id. m. 129. 1. Itt a 

király jövedelmeit Pastor (id. m. in. 77. 1.) követek érkezésének napja június 20-ikára 

1455-ben 310.000 aranyra, 1492-ben 600.000 s fogadtatásuk 23-ikára van téve, azonban a 

aranyra számítja ; Passero szerint (id. m. Cedole d. Tesor. lxv. (a termén\-utalványo- 

függelék 340. l.j Ferrante egy év alatt zásokat tartalmazó) kötetének 322 — 324. 

342.780 aranyat költött, míg Nitnsiante és 428 — 430. lapjain június 7-ikétől július 

szerint (id. m. Arch. Stor. Nap. xvn. 300. l-ig terjedőleg fordulnak elö zab- és bor- 

1.) I. Alfonso évi bevétele 1444-ben 830.000 utalványozások. A fogadtatásról szóló mila- 

aranyra rúgott ; Pastor (id. helyen) Firenze nói követjelentés : Máty. kor. Dipl. Emi. 

állami bevételeit 200.000— 300.000 aranyra, 11. 266. 1. 

Velenczéét 800.000— 1 millióra teszi. Philippe 2 Cedole id. köt. 323. és 430. 1. 
de Comines szerint (id. m. 389. 1.) VIII. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 



127 



nápolyi időzésekor, 1476 szeptemberében ment végbe, 1 a hozo- 
mány összege, kétszázezer arany, melyből 170.000 pénzben, 
30.000 pedig ékszerekben volt kiszolgáltatandó, egy milanói 
követjelentés tanúsága szerint 2 már ezen év tavaszán tudva volt. 
Ez a követ azt is tudni vélte, hogy Mátyás király a hozomány 
harmadrészének megfelelő jegy ajándékban fogja viszont részesí- 
teni menyasszonyát; feltűnő 
azonban, hogy e viszont- 
ajándéknak nemcsak a hozo- 
mány-átadási okmányban s 
a többi egykorú följegyzé- 
sekben nincs nyoma, hanem 
azt később, mikor Beatrix 
egykori hozományát vissza- 
követelte s a magyarok — 
mint látni fogjuk — ellen- 
követeléseket támasztottak, 
magyar részről senki föl 
nem említette. 

A Beatrix hozományá- 
nak nagyságát megítélen- 
dők, jó lesz, ha szem előtt tartjuk, hogy Ferrante király — mint 
láttuk, — idősebb leányának, ki ugyan csak herczeghez ment 
férjhez, névleg 80.000, tényleg azonban csak 60.000 aranyra menő 
hozományt adott, hogy továbbá az ő unokája, Isabella d'Aragona, 
Alfonso trónörökös leánya, mikor Gian Galeazzo Sforza milanói 
herczeg nőül vette, 100.000 aranyat kapott, rokona, Eleonóra, 
portugali infánsnő pedig, mint III. Fridrik császár jegyese csak 




37. FILIPECZ JÁNOS VÁRADI PÜSPÖK PECSÉTJE. 



1 E tekintetben hibás a Mei/v. kor. Dipl. 
Emlékek 11. kötetének 277. lapján levő 
közlés, melyben 1475. szeptember szere- 
pel kelet gyanánt ; a nápolyi nagy levél- 
tarban levő eredeti szöveg szerint (Cedole 
1. xviii. köt. 99. fol.) az átadás 1476 



szeptemberében történt, a mit a nagy 
követség megnevezem tagjainak nevei is 
igazolnak. Lásd még : Sunimonte id. műv. 
III. köt. 490. 1. 

2 1476. május 19-ről ; 1. Máty. kor. Dipl. 
Emi. ír. 307 — 310. 1. 



I 2 8 BERZEVICZY ALBERT 

60.000 aranyat, 1 hogy Lucrezia Borgia, mikor egy nápolyi her- 
czeghez ment nőül, 40.000 arany, s mikor később Ferrara her- 
czegnője lett, 300.000 arany értékű hozományban részesült, 2 s 
Bianca Maria Sforza, ki Corvin Jánoshoz 150.000 arany értékű 
hozománynyal ment volna férjhez, utóbb Miksa császárnak pénz- 
ben és ékszerekben 500.000 aranyat vitt hozományul. 3 

Azonban ennek az összegnek a fölhajtása sem okozott cse- 
kély gondot a nápolyi királynak. Már 1475 őszén kezdetét vette 
a király hűbéreseinek, városoknak, testületeknek, egyházi java- 
dalmaknak a Beatrix házassága költségei czímén való megadóz- 
tatása. Nápolyban s másutt is a hűbéri szolgáltatások egy neme- 
ként szerepelt az alattvalók bevonása az uralkodóház tagjainak 
kiházasítása körül fölmerülő terhek viselésébe. 4 A királyi ház 
számadókönyvei igen érdekes adatokat szolgáltatnak ahhoz : 
miképen gyűlt össze a Beatrix hozománya és lakodalmi költsége ; 
a hozzájárulások között szerepelnek kétségkívül a köteles mér- 
téket meghaladó, többé-kevésbé önkényteseknek tekinthető szol- 
gáltatások is ; de van viszont nyoma annak is, hogy a kincstári 
közegek túlbuzgalmából kétszeresen való megadóztatás ellen 
kellett egyeseknek védekezniük, s s hogy a rendkívüli adóteher 
miatt panaszkodott és zúgolódott a nép. 6 Legnagyobb adózó- 
ként szerepelnek Geronimo Sanseverino, Bisignano herczege 
3000 aranynyal, az Abruzzók tartománya 2000 aranynyal, a 



1 Summonte id. m. in. 499. 1. Voigt : S Lásd a fondii zsidók hozzájárulására 
Enea Silv. Piccolomini rí. 17. 1. vonatkozó kamarai edictumot a nápolyi 

2 Gregorovius : Lucrezia Borgia 1 1 1 . nagy levéltár-ban : Partium Summarie, Vol. 
210. 1. it. fol. 175. 

3 Schönherr Gyula : Hunyadi Corvin 6 «Pro cuius (Beatricis) dote imposuit 
János (Tört. Életrajzok 1894.) 49. 1. (rex) subditis et vassallis suis regni unum 

4 De Maulde la Clavi'ere id. m. 166. 1. alium tertium extraordinarium ultra aliud 
Ezekben az esetekben különböző arany- tertium solitum, utrumque persolvendum 
értékek foroghattak szóban, mefyek között per totum mensem augusti subsequentem, 
azonban lényeges különbség aligha volt ; et sic secutum extitit cum maxima diffi- 
a nápolyi és magyar dukát értékével már cultate et exasperatione ac penuria sub- 
megismerkedtünk ; a velenczei úgy látszik ditorum murmurantium, ululantium et se 
nem sokat különbözött a nápolyitól, a reclamantium ad Deum.» (Tummulillis id. 
firenzei körülbelül 25 mai franknak felelt m. 218. 1.) 

meg. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 129 

Terra di Lavoro zsidóságának egyeteme 1050 aranynyal, Gio- 
vanni Sanches 550 és Amalfi herezege 564 aranynyal. A király- 
ság községei mind kisebb-nagyobb összegeket tartoztak fizetni ; 
a legkisebbek egyike volt Genzano hozzájárulása 9 aranynyal. 
Körülbelül 13.000 aranyra megy az az összeg, a melyre a 
királynak ilyen módon szert tennie sikerült, s a későbbi ese- 
mények ismerőjében sajátságos gondolatokat kelt az adakozók 
sorában olvashatni annak az Antonello Petruccinak, a király 
magántitkárának nevét, a kit Ferrante utóbb a bárók össze- 
esküvésében való részesség czímén elfogatott és lenyakaztatott.' 

Ez alatt az idő alatt Mátyás is megtette előkészületeit meny- 
asszonya elhozatalára s a nászünnepélyekre, melyeknek fényével 
az egész világot — de talán az egész világon leginkább magát 
aráját — elvakítani s bámulatba ejteni igyekezett. Meg is vádol- 
ták, hogy egy idő óta gondolatait a török elleni harczoktól 
minduntalan elvonja közelgő násza. 2 

Már májusban kezdtek Budán gyülekezni lovas kíséreteikkel 
azok a püspökök és főurak, a kik a Nápolyba induló küldött- 
ségben készültek részt venni, vagy a király követeiként a menyeg- 
zői meghívást voltak elviendők valamelyik fejedelmi udvarhoz. 5 
Ezernél többre becsülhetjük azoknak a főpapoknak, főuraknak, 
nemeseknek és kísérőknek számát, a kiket Mátyás ez alkalom- 
mal mozgásba hozott s 20.000 forintnál többre a követküldésekkel 
járó költséget. 4 

Fényes követség ment Domokos, székesfehérvári prépost 
vezetése alatt Bécsbe, Mátyás régi ellenségének, a német csá- 
szárnak meghívására, ki azalatt — némely egykorú történetíró 
tudomása szerint — a nápolyi királyt lebeszélni igyekezett erről 
a házasságról. s A római német birodalom valamennyi fejedel- 
méhez, főpapjához és főurához, az előkelőbb birodalmi városok- 

1 Mindezek a Cedole lxviii. és lxix. kötetének különböző lapjain fordulnak elő. 

2 Pray, Annales ív. 103. 1. 

3 Lucas Lupus már id. követ jelentése : Mtity. k. Dipl. Emi. 11. 307. 1. 

4 Eschetiloer id. m. n. 340. 1. 

5 Dlugoss id. m. v. 648. 1. 

Magyar Tört. Életr. 1908. 17 



130 



BERZEVICZY ALBERT 



hoz, a lengyel és cseh királyhoz és a cseh főurakhoz, a bur- 
gundi herczeghez, a pápához, a velenczei és génuai köztársaság- 
hoz s az egyes olasz fejedelmekhez külön-külön küldöttséget 
menesztett a király, meghívásának átadása végett. Már júniusban 
érkezett némely udvartól válasz, kilátásba helyezve az illető 
fejedelem képviseltetését ;' a milanói követ utasítást kapott, 
hogy csatlakozzék a Nápolyba menő küldöttséghez, 2 ily czélból 
tartotta vissza Mátyás a nápolyi király egy követét is. ; 

A királyi ara kíséretéül rendelt küldöttség vezetőjéül és szó- 
nokául Rüdesheimi Rudolf boroszlói püspö- 
köt szemelte ki Mátyás. Nevezetes és érdekes 
alak volt ez a püspök ama kor egyház- 
nagyjai sorában ; szenvedélyes hangú egy- 
házi iratai ép úgy ráirányozták a figyelmet, 
mint a fontos megbízások, melyekben koron- 
kint a római szentszék részesítette ; 1465-ben 
ő működött mint pápai legátus Csehország- 
ban, ő alkalmazta Podjebrád György ellen 
az egyházi tilalmat s mentette föl alattvalóit hűségi esküjök 
alól. 4 Boroszló abban az időben a Mátyás birodalmához tartoz- 
ván, 1476 tavaszán levelet írt Rudolf püspöknek, kit már előbb 
megbízott útján szólított föl a követségben való közreműködésre, 
megköszönte nyilvánított készségét, fölhatalmazta, hogy huszonöt 
lovast vigyen az ő költségén magával s kiadásai fedezésére 
1500 aranyat utalványozott is, egyébként pedig teljes megnyug- 
vását fejezte ki bölcseségében és gazdag tapasztalataiban, melyek 
a küldöttség legjobb útmutatói és irányítói lesznek. 5 

A boroszlói püspök mellett mintegy második vezetőként a 
morva származású prosztaniczi Filipecz, máskép Pruisz János 
nagyváradi püspök szerepelt, több tudós egyházi férfiú kíséreté- 




DENGIÍLEGI PONGRACZ JÁNOS 
PECSÉTJE. 



1 Máty. kor. Dipl. Emi. rí. 315. I. 

2 U. ott 312. 1. 

3 U. ott 308. 1. 

4 Pastor id. m. 11. 343., 356. és 358. 1. 

5 Mátvds kir. levelei 1. 340. 1. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 



131 



ben; ez a János püspök huszita atyától, egy kovácsmestertől 
származott s egészen a Mátyás teremtménye volt, ki őt főkép 
mint ó'-budai prépostot építkezéseiért kedvelte meg s éles észt 
és kiváló diplomatái tehetséget fedezvén föl benne, a legfonto- 
sabb kiküldetésekre használta, utóbb kanczellárjává is megtette.' 
Mint világi főurak voltak részesei a küldöttségnek : Dengelegi 
Pongrácz János, er- 
délyi vajda, a király 
unokatestvére s sze- 
mélyének a nápolyi 
esküvőnél képviselője, 
Szentgyörgyi János 
bazini gróf, Mátyás 
hadvezére, 2 ennek öcs- 
cse, Szentgyörgyi Pé- 
ter, továbbá Geréb 
Péter, Felsö-Szilézia 
főkapitánya, szintén 
unokatestvére Mátyás- 




39- FRANGEPÁN BERNARD1N PECSÉTJE. 



nak, Frangepán Ber- 

nardin modrusi gróf, Horvátország leghatalmasabb s leggazdagabb 
főura, ki anyja útján az Estékkel, neje, Aragóniái Aloysia útján 
magával a nápolyi királyi házzal is rokonságban állott, továbbá Roz- 
gonyi László és Drágfy György. A csehországi főrendek közül a kül- 
döttséghez csatlakoztak : János, Ratibor herczege, Miklós, Oppeln 
herczege, úgyszintén Henrik, Münsterberg herczege, Podjebrád 
György volt cseh király fia, tehát Mátyás sógora, ki ugyanazt 



1 Bonfin (Decas ív. lib. [v. 424. 1.) a 
váradi püspököt szerepelteti, mint nlegatio- 
nis princeps»-et, de a hozomány-átadás 
id. okmányban megnevezett négy fő 
küldött sorrendje is mutatja a boroszló 
püspök elsőségét. Eschenloer is (id. m. 11 
340. 1.) őt mondja a küldöttség szónokának 
ugyanő (402. 1.) «ein sehr weltlicher Herr» 
nek mondja János püspököt, a mit azon 



ban ez később, kolostorba vonulásával 
megczáfolt. Filipecz Jánosra nézve 1. 
Bunyitay Vincze : A váradi püspökség tör- 
ténete, 1883. 1. k. 310. 1. és Petri Rali- 
sam': Epitome Rerum Hungar icarum 
(Schwandtner Script. 1.) 420. 1. 

2 Ebben a sorrendben vannak ezek 
a négyen a hozomány-átadási okmányban 
megnevezve. 

17* 



i3 2 



BERZEVICZY ALBERT 



a Brandenburgi Orsolyát bírta nőül, a kit néhány évvel előbb 
Mátyás akart magának eljegyezni.' Ezeken kívül az ismerete- 
sebb magyar nemesi családok közül a Petheő, Telegdy, Justh, 
Turóezy, Bánfy, Székely és Vitéz nevek viselőivel találkozunk 
a követség névsorában. 2 

A magyar küldöttek június közepén hagyták el Budát 3 s 

az olasz határon találkozván 
a Morva- és Csehországból, 
valamint Sziléziából kiin- 
dúltakkal, augusztus leg- 
elején érkeztek mindnyájan 
Velenczébe, a hol 756 főre 
számlálták a követség és 
kíséret létszámát. 4 Hogy a 
részvevő főpapok és főurak 
^ mekkora fényt fejtettek ki, 
& azt számokban is mutatják 
azok a följegyzések, melyek 
szerint a boroszlói püspök 
lovas kísérőinek száma 32, a 
nagy váradié 60, a Pongrácz 
Jánosé és münsterbergi her- 
czegé 50 — 50, a Szentgyörgyi Jánosé 36 s a Geréb Péteré 
32 volt; négynél kevesebb kísérője egyiknek sem volt. 5 Tekintve, 
hogy Fridrik német császárt r4Ó8-iki római fogadalmi útján 




40. A SZENTGYÖRGYI GRÓFOK PECSÉTJE. 



1 Wenzel Gusztáv: II. Ulászló magyar 
és cseh királynak házas elete. Századok 
1877. 634. 1. " 

2 A legteljesebb jegyzéke a küldöttség 
tagjainak, — a lovasok számának megjelö- 
lésével, a modenai áll. levéltár-ban van, 
«Oratores» czímmel megjelölve (Canc. 
Duc. Doc. d. Stat. Est. Ungh.) s 
abból az időből való, mikor a követség 
már visszatérőben Nápolyból, Beatrixszal 
s az ö kíséretével együtt, Ferrarába betért. 
Valószínű, hogy az eredetileg hazulról 



elindult küldöttség egyes tagjai ekkor már 
elmaradoztak vagy előre utaztak. 

3 Lupus Lukács követ jelentése Budáról 
1476. június 16-ikáról a milanói áll. levél- 
tár-bari. (Nemz. Múz. levéltárának másolat- 
gyűjteménye.) 

4 Leonardo Bottá milanói követ jelen- 
tése Velenczéből aug. 16-ikáról. (Milanói 
áll. lev. tár, Sezione Storica, Potenze 
Estere, Ungheria.) 

5 Az előbb id. modenai jegyzék 
szerint. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 133 

700 lovas kísérte/ valóban el kell ismerni, hogy a Mátyás követ- 
sége számra nézve a legmesszebbmenő igényeknek megfelelhetett. 

De nem kevésbé volt alkalmas a magyar követjárás feltűnést 
kelteni külső megjelenésének színgazdag és változatos pompájával. 

A magyar viselet már magában véve szokatlan látvány 
lehetett az olaszok előtt ; Zsigmond ottjárta óta nagyobb szám- 
ban fényesebb magyar ruhákat talán csak akkor láttak, mikor 
II. Pál pápához küldött Mátyás fényes hódoló küldöttséget 2 
s mikor a megelőző évben Ujlaky Miklós, a fényűzéséről híres 
boszniai király a jubiláris év alkalmából Rómában járt. 5 A ma- 
gyarok öltözködése már a sok prém, sujtás, bogláros esatt s 
a gyakran bokáig érő mente által is kétségkívül eltért attól, a 
miben az olaszok a ruházat előkelőségét és választékosságát 
keresni szokva voltak ; hogy pedig ez alkalommal az a számos, 
valóban gazdag és hatalmas egyházi és világi főúr, a kik a 
küldöttséget alkották, fény és pompa dolgában úgy saját sze- 
mélyökben mint kíséretökben csakugyan sokat akartak mutatni, 
a miben a király is bőkezűen segítette őket, az iránt kételyünk 
alig lehet. Ámde a küldöttség nemcsak magyarokból, hanem 
csehekből, morvákból, németekből, dalmatákból is állott, s e miatt 
is tarkább, különlegesebb látványt nyújthatott, a mihez — a mint 
olasz földön városról városra vonultak, — nem csekély mér- 
tékben járultak hozzá a többnyire piros öltözékű csatlósok és 
szolgák, a mindenféle ábrándos vagy furcsa ruhákba bujtatott 
bohóczok s a nagyszámú zenész, kiknek trombitái, kobozai, 
dobjai az idegen országban csodásan hangzó zenével kísérték a 
ra gy°g° sereg vonulását, s szórakoztatták az urakat pihenő 
állomásaikon.' 1 

' Pastor id. m. ír. 373. 1. Bottá id. jelentésében azt mondja : otutti 

- Ezt a küldöttséget leírja Vesp. da ben forniti de arzenteri et assay ben 

Bisticci id. m. 225. 1. vestiti». A drezdai levéltár egykorú s a 

3 Pastor id, köt. 459. 1. nász leírását tartalmazó kéziratában : (Lan- 

4 Bonfin (id. helyen) azt mondja a nász- gemi «Herzog Albrecht d. Beherzte» 518. 1.) 
menetről, hogy oomnia nostri temporis «all obgenannt gereisige pfard wol gerüsst 
spectacula superarunU. Csánki id. m. und den hern von gulden Rittern und 
40 — 42. I. Eschenloer id. helyen. León. Samet knechten von Tamascht und Atlas 



134 BERZEVICZY ALBERT 

A mi pedig a magyar küldöttségnek kétségkívül legnagyobb 
érdeket és vonzóerőt kölcsönözhetett, az Mátyásnak egy ép oly 
eredeti mint szerencsés ötlete volt, az t. i., hogy követeinek 
kíséretéhez kirendelt mintegy 20 előkelő és fényes öltözékü 
török hadifoglyot, a kik valószínűleg Sabácz bevételekor kerültek 
hatalmába. 1 Ez aztán már valóban nemcsak ritka, hanem akko- 
riban, Otranto visszavívása előtt egészen új és rendkívüli lát- 
vány volt Olaszországban, melynek épen az a rettegés, a melylyel 
a török hatalom terjeszkedésének híre az olaszokat eltöltötte, 
kölcsönzött egészen sajátszerű érdeket. És valóban semmi sem 
lehetett volna alkalmasabb Mátyásnak, mint törökverő hősnek 
hatalmát és dicsőségét az olaszok szeme elé állítani, mint ezek- 
nek a félelmes török harczosoknak látványa, a kikre addig más- 
kép mint rémülettel gondolni sem tudtak olasz földön s a kik 
most íme, a magyar király hatalmától megfékezve, hódolva 
jöttek díszíteni egy olasz királyleány nászmenetét, a kit az a 
magyar király a maga trónjára emelt. 

A küldöttség tagjait Mátyás bőkezűen ellátta pénzzel ' és 
azonfölül kiosztásra szánt becses ajándékokkal is, hogy útjuk- 
ban annál szívesebb fogadtatást biztosítson részökre. Velenczé- 
ből augusztus 5-ikén nagy bárkákon Ferrarába vonultak, telve 
vágygyal az olasz föld látása után. 5 A ferrarai herczegnek nem 
kis gondot okozott annyi előkelő vendégnek megfelelő elhelye- 
zése ; 4 azonban hiányt bizonyára semmiben sem éreztek, sőt a 
zenekedvelő herczeg — kinek talán megtetszett a muzsikájok, — 
külön 20 arany forintot fizettetett a magyar küldöttség 13 trom- 

Iren dienern allén Rótt pernischen stuk 2 Eschenloer (id. helyen) szerint Mátyás 

hen etc.a minden lovasnak ötven forintot adott úti- 

' Modenái áll. levéltár, Bibi. Manos- költségül ; a drezdai kézírat (Langeim) is 

critti, (Cronaca Estense di Fr. Paolo d. igy mondja. 

L. a C e 135. vo.) «Et venti Turchi vestiti 3 León. Bottá előbb id. jelentése a 

álla Turchesca.» (A magy. tud. Akadémia milanói lev. tár-ban. 

tört. bizottságának másolattárában.) A szász 4 Augusztus 4-iki, 6-iki, 8-iki és 16-iki 

követjelentés (Langen-r\é\ id. h.) tizenhat ferrarai levelek a modenai áll. levéltar-ban 

törökről szól, León Bottá id. jelentése (Cancell. Duc. Arch. propr. Here. 1. Epist. 

csak négyről, ezek alatt azonban talán Reg. O 71., 72., 74. Ak. tört. biz. máso- 

csak a főbbeket érti. lattáráb.). 




41- A NAPOLYI CASTELLO NUOVO DIADALK APU.IA. 



I36 BERZEVICZY ALBERT 

bitása részére. 1 Itt egyúttal Frangepán Bernardin, a herczeg 
rokonának fia, alkalmat talált Ercolétól ajánlást eszközölni ki 
Beatrixhoz, a calabriai herczeghez és Diomede Carafához, atyja, 
Frangepán István részére, ki a tőle elvett Zengget akarta volna 
e pártfogás segítségével Mátyástól visszanyerni. 2 

Ferrarán túl úgy látszik megoszlott a menet, mert a nápolyi 
király Sancio di Samudio nevű emberét küldte két gályával 
Argentába, Ferrara tengeri kikötőjébe, hogy a küldöttség főbb- 
jeit egyrészt nagyobb biztonságuk, másrészt a szárazföldön 
uralkodó ragályos betegségek elkerülése végett hajóira fölvegye. 5 
Hogy hányan és kik követték e meghívást, azt nem tudjuk, de 
Bonfin följegyzése nyomán 4 azt kell hinnünk, hogy a követség 
egy tekintélyes része a váradi püspök vezetése alatt a száraz- 
földön tovább haladva Urbinónak vette útját s ott Federigo 
herczeg vendégszeretetét élvezve, őt bámulatba ejtették a ma- 
gukkal hozott ajándékokkal, melyek közül Mátyás történetírója 
különösen egy művészi kivitelű, drágakövekkel megrakott óriási 
sótartót s egy kagylókkal és ékkövekkel díszített, sárkányalakú 
arany kancsót ír le részletesen. 

Valószínű, hogy a megoszlott csapat már csak Nápolyban 
egyesűit ismét, mert az egykorú nápolyi krónika szerint «szep- 
tember 7-ikén, szombaton tizenhét (déli ii J /s órakor) vonultak be 
Nápoly városába a felséges magyar király, Mátyás követei» ; > 
azonban a királyi kamara számadókönyvei már augusztus hó 

1 Augusztus 8-iki rendelvény ;/. ott. ban, 1475-ben már más követek váltották 

(Cam. Duc. Mandati 1476. O 93.) föl őket; ha ott lettek volna, akkor nevök 

1 Augusztus 24-iki levelek u. ott. (Canc. a hozomány-átadási oklevelén s a ferrarai 

Duc. Arch. propr. Here. O 78.) névjegyzékben aligha hiányoznék. Lehet- 

5 Augusztus 6-iki levél ti. ott, O 72. séges azonban, hogy ott volt Fancesco 

4 Dec. ív. lib. ív. többször id. helyén. Fontana, ki 1476. tavaszán kapott újabb 

5 Noiar Giacomo id. m. 130. 1. Teleki kiküldetést Nápolyba (M. K. Dipl. Emi. ír. 
(Hunyadyak ív. 453. és 483. 1.) Pray 347. 1.). Tiimmulillis szerint (id.m. 221— 222.) 
nyomán azt mondja, hogy a "kalocsai a követséggel nők is érkeztek, (omulieres 
érsek» és Bánfi Miklós még mindig Nápoly- magnereputationismatrone centumu) miután 
ban voltak, mikor a magyar küldöttség azonban a magyarországi följegyzések 
odajött ; ez bizonyára tévedés ; Bánfi és erről nem szólnak, azt kell hinnünk, hogy 
Handó György (akkor még csak pécsi a krónikás olaszföldi vendégeket is a 
prépost) mint láttuk, 1474-ben jártak Nápoly- magyar küldöttséghez számított. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 



137 



13-ikától kezdve tartalmaznak a nászünnepre érkezett magyarok 
ellátására vonatkozó utalványozásokat. 1 Szeptember második 
hetében Nápoly már méhkashoz hasonlíthatott, melyben nemcsak 




42. a napolyi castello nuovo szent-borbáláról nevezett templomának kapuja. 



a magyarok csapata, hanem a különböző országbeli követek, 
vendégek és a kíváncsi nép tarka, nyugtalan tömege várta türel- 
metlenül a koronázás és menyegző kettős, nagy ünnepének 
fölvirradását. 



1 Cedole Vol. lxv. fol. 458. etc. 
Magyar Tört. Életr. 1908. 



18 



138 BERZEVICZY ALBERT 



II. 




nápolyi «újvár», a Castello Nuovo, melynek 
bástyái annyi ádáz támadással néztek szembe 
s melynek mély börtönei annyi szenvedés és 
kétségbeesés sóhaját hallották, 1476 szeptembe- 
rében vidám és zajos napokat látott. Ünneplő 
néppel teltek meg termei; az is, melyet a nagylelkű Alfonso építet- 
téit húsz évvel előbb Ischia szikláiból vágott kövekből,' s az is, 
melyet csak nem rég Ferrante király megrendelésére látott el már- 
ványdíszszel udvari szobrásza Pietro di Martino. 2 Falai között fényes 
vendéglátásban részesültek a magyar király küldöttjei is, kiknek 
szállást egyes főurak, gazdag polgárok adtak, míg egy részök 
vendégfogadóban kapott elhelyezést; Calabria, Sicilia, Spanyol- 
ország és Göröghon váltakozva küldték boraikat a dúsan meg- 
rakott asztalokra. 3 

A királyi család összes tagjai egybegyűltek a Beatrix 
ünneplésére, csak a férjnél levő Eleonóra hiányzott és Federigo 
herczeg, a ki csak a következő hónapban térhetett vissza bur- 
gundi útjáról. 4 Az ünneplők között voltak Sessa és Rossano 
herczegének immár anyjukat vesztett leányai is, ; kiknek a 
király nagybátyjuk volt ugyan, de a kiknek tudniok kellett azt is, 
hogy atyjok és testvérük az ünnepzajtól visszhangzó Castello 
börtönfenekén sínlődnek. 6 

Beatrixnak és a királyi családnak egyébiránt azok a napok 
némi ijedelmet és aggodalmat is okoztak. Értesülniük kellett a 
forradalmi merényletről, melyet Ferrarában szeptember elsején a 



1 Catii. Minieri Rkcio : Alcuni fatti di 4 Notar Gincomo id. m. 132. 1. 
Alfonso I. (Arch. Stor. Nap. vr.) 104. 1. 5 A Cedole lxv. kötetének 465. lapján 

2 Fabriczy id. m. 17—19. 1. vannak Rossano herczegének leányai is 

3 Cedole lxv. 391 s köv. 1. ; a 461. és az esküvő után a Castellóban maradt 
552. lapokon levő följegyzések mutatják, udvari hölgyek között fölemlítve. 

hogy a «rua Catalanáo-ban levő nosteria del 6 Titmmulillis id. m. 183. 1. 
Sol»-ban is voltak magyarok elszállásolva. 



BEATRIX KIRÁLYIÉ I39 

Mantuában száműzetésben élő Niccolo d'Este, az elhunyt Lionello 
őrgróf fia intézett nagybátyja, Ercole uralma ellen. Mialatt ez 
Belriguardo nevezetű nyaralójában időzött, Niccolo, kit valószí- 
nűleg az Ercole iránt ellenséges milanói herczeg és velenczei 
signoria bátorítottak e tettre, éjnek idején, öt hajón hozott csa- 
pattal váratlanul betört a városba, s ellenállással nem találkoz- 
ván, azt elfoglalta. A gyermekágyban levő Eleonóra és sógora 
Sigismondo alig tudtak a palotából a Castello Vecchióba átme- 
nekülni, a hol biztonságban érezhették ugyan magukat, de 
élelmi szerekkel nem voltak ellátva. Szerencsére a pártütés 
visszhangra nem talált a város lakosságában, s Niccolo látva 
csalódását és félve Ercole visszatérésétől, sietve elmenekült ; a 
ferraraiak azonban üldözőbe vették s elfogván, Ercole elé hoz- 
ták, ki mindjárt első dühében lenyakaztatta unokaöcscsét s föl- 
akasztatta a pártütőnek főbb híveit. A véres esemény után a 
herczeg — mintegy engesztelésül — fényes temetést és gyász- 
ünnepélyt rendezett a kivégzettnek. 1 

A nápolyi örömnapok alkalmával nem hiányzottak a kitün- 
tetések sem. Ferrante király elsőként Frangepán Bernardin 
zenggi grófot, neje révén rokonát avatta föl a Mária-rendbe ; 
később következett Henrik, münsterbergi herczeg, valamint 
Szentgyörgyi János és Péter grófok kitüntetése. 2 

Az ünnepélyek sorozatában az egykorú följegyzések meg- 
emlékeznek a Castello Nuovóban rendezett «Farse allegoriche», 
vagyis alkalmi színjátékokról is. Az előadott darabok egyiké- 
nek szövegét ismerjük, melyben egy isteni küldött szerepelt, 
ki jelenteni jött, hogy a mennyei hatalmak fölismervén Beatrix 
erényeit, három kísérőt adtak melléje, kik megkönnyítsék útját 
egész a túlvilágig ; e kísérők : a Szépség, a Tisztesség és — 
Apolló ; ezek egyenkint előléptek, hogy dicsérjék a herczegnö 
bájait és jeles tulajdonait. A «Szépség» magasztalja szőke fürt- 

1 Notar Giacomo id. m. 132. I. Passero id. m. 31. 1. Muratori: Antichitá Estensi 
233—235. 1. és ugyanattól Annali id. köt. 118— 120. 1. 

2 Mátyás Kor. Dipl. Emi. 11. 326. és 329. I. 



140 BERZEVICZY ALBERT 

jeit, kellemes, nyílt homlokát, tekintetét, mely a paradicsom 
tükre s a szerelem fényét löveli, fejedelmi orrát, szemöldökét, 
arczának hajnalpiros rózsáit, hófehér fogsort mutató száját, mely- 
nek minden mondása édes zene, fehér nyakát és keblét, egész 
lényét, melyben oly állandó a kellem s az okosság, hogy bol- 
dog mindenki, ki szolgálhat neki.' Az ő születése — így foly- 
tatja — megelégedéssel töltötte el a napot, a holdat, a csilla- 
gokat, s az elemeket; róla beszélnek mindig a szépek körében, 
hozzáhasonlítható nincs a földön s a «Szépség»-nek mennyei 
boldogságot okoz neki kezet csókolhatni. 

Ez után az áradozó dicshymnus után — a « Tisztesség)) 
lépett elő s Beatrix erényeit a Lucreziáé, a Judithé, a Virginiáé- 
nak fölébe helyezte. Diana nem vadászhat többé, mert hegy, 
völgy, erdő és forrás mind telve van a Beatrix dicsőségével. 
Ö maga — a «Tisztesség» — Beatrixszal szemben nem méltó többé 
pártáját 2 viselni, s azt fölajánlja az ünnepeltnek. Apolló is 
leszállott az égből, kíváncsi volt látni, vájjon a herczegkisasz- 
zony csakugyan oly dicső-e, minőnek híre mondta s még híré- 
nél is dicsőbbnek találja. Ég, föld és tenger visszhangozza a 
dicséretét s hirdeti koronájának fényét, s Apolló, hódolata jeléül 
lantját nyújtja át neki, már nevénél fogva is boldog életet és 
boldog uralmat jósol jövőjéül, míg égi kísérői bájos énekökkel 



1 «Mira le trezze bionde et quello ameno müncheni könyvtárban levü, a Cinquecento 

Fronté bello et sereno che dimonstra e ] so feléből való kézirat őrizte meg. Ben. 

Tanta bellezza vostra, mira il viso Croce már y tanuImányában (I Teatri di 

Specchio del paradiso, che riluce « T ,. ,, „ , . , . , 

* , . Napoh etc. 566, söo s köv. 1.) annak a 

De una amerosa luce, et mira quello 

XI , . , „ ..... nézetének ad kifejezést, hogy e darab 

Naso regale et bello, et quelle ciglie J ' aJ 

Con le guantie vermiglie, et amerose Beatrix hazatérése után 1501-ben került 

Ad guisa de doe rose nel'aurora, színre, azonban a «ghirlanda» fölajánlása, 

Mira la boccha ancora e i bianchi denti Beatrix leányos bájainak ecsetelése, az 

Che fan si doki accenti, che par sia utalás «koronájának fényére» és jövő bol- 

Soave melódia in ogni suo decto, dog uralkodására, határozottan valószí- 

Mira la gola el pecto bianchegiante, nübbé tesz ; Torraca föltevését, ki e farsát 

II comparer constante in ogni cosa , . ., . , , , , • _ ., .,., ,. 

_ , a királyné lakodalmi ünnepélyeiből valo- 
Prudente et gratiosa, che beato 

Qualuncha é destinato al tuo servitio.» ^ 

2 A «ghirlanda» az «Onestá» kezében 

Lásd : Franc. Torraca : Studi di Storia bizonyára hajadoni pártát jelent, nem egy- 

letteraria Napoletana, Livorno, 1884. 292- szerűen virágfüzért. 
298. 1. Az itt ismertetett Farsát egy, a 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 



I 4 I 



elmondják a királyi arának azt is, mily édes harmónia vár reá 
majd egykor a mennyországban. 1 

Nem szűnő ünneplések között végre fölvirradt a nagy 
nap ; szeptember 15-ikére, vasárnapra volt a megbízás útján 




.J3. OLIVIERO CARAFA BÍCORNOK SÍREMLÉK-SZOBRA A NÁPOLYI DUOMO KRIPTÁJÁBAN. 

kötendő házasság egyházi megáldása s egyúttal Beatrixnak 
királynévá koronázása kitűzve. A megkoronázott Boldogasz- 
szonyról nevezett templom előtt elterülő nagy Piazza deli' 



1 ii . . . quanto sia — Soave l'armonia 
t'é riserbata, Poiche da terra al ciel 
sarai volata.n Ez a nászünnepélyen min- 
denesetre szokatlan utalás a túlvilágra 



indítja Ben. Crocét főkép arra a föltevésre, 
hogy e versek Beatrix előrehaladottabb 
korából valók. 



I42 BERZEVICZY ALBERT 

Incoronatán, a Castello Nuovo előtt, óriási emelvényt állítottak 
föl a szertartás czéljaira. Miután már egy ideig hullámzott az 
ünneplő nép Nápoly piaczain és utczáin, szólt a zene,' foly- 
tak a bajvívások és egyéb mutatványok a nép mulattatására, a 
Castellóból elindult a király, lóháton, teljes fejedelmi díszben, 
koronával a fején, követve országának nagyjaitól s egyéb kísé- 
rőktől, kik az egész úton külön erre az alkalomra vert ezüst- 
pénzt szórtak a nép közé. 2 Utána csakhamar megjelent Beatrix 
herczegnő is, 5 kit az erre az alkalomra külön pápai legátusnak 
kinevezett Oliviero Carafa bíbornok, az ország püspökeitől 
kísérve, kézen fogva vezetett. Ez a bíbornok a Carafák nagy 
nápolyi családjából való volt, az előttünk már ismert Diomede 
unokaöcscse, 1458 óta — tehát már 28 éves korában — Nápoly 
érseke, 1467 óta a szent collegium tagja s egyik legragyogóbb 
alakja a IV. Sixtus udvarának ; hazájában köztiszteletben álló, 
tekintélyes, befolyásos és népszerű ember, e mellett mint 
jogász, theologus és régész jeles tudós is, ki bőkezűen támo- 
gatta az irodalmat és sok szegény ifjút képeztetett ki. Bokros 
egyháznagyi és államférfiúi érdemek szerzése után még a ten- 
gernagyi pálczát is kénytelen volt kezébe venni mint a törökök 
ellen elindított egyesűit olasz hajóraj vezére. 4 

Miután a fényes gyülekezet a nép ezreinek örömrivalgása 
között elfoglalta a díszes emelvényt, előbb a mise és egyházi 
esketés következett, melynél Mátyás királyt unokatestvére, den- 
gelegi Pongrácz János erdélyi vajda képviselte ; majd a koro- 
názás szertartását teljesítette Carafa bíbornok s a jelenlevő 
magyar főurakban különös gondolatok támadhattak, mikor lát- 

' Titmmulillis id. m. 222. 1. 5 «Sehr zierlich und köstlich abgerich- 

2 C. A. Vergara: Monete del Regno tet», mondja Eschenloer id. m. 11. 341. 1. 
di Napoli, 80. 1. és 23. tábla. Az itt 4 Pastor id. köt. 347. 1. Reumotit «Die 

szóbanforgó ezüstpénz négyfelé osztott Carafa etc.» 1. 239—244. 1. említi azt is, 

czímerpajzsot mutat egyik oldalán, ülő hogy Oliv. Carafa szerezte meg és állí- 

koronás alakot másik oldalán ; felírásai : totta föl római palotája mellett a híres 

«Ferdinandus D(ei) G(ratia) R(ex) Si(ciliae) «Pasquino» szobortöredéket. Bonfin is 

I.(erosolymae) U(ngariae)» és szintén rövi- (Symposion Trimeron 150. 1.) magasztalja 

dítve) uDominus meus adjutor, ego des- Olivierót s általán a Carafákat. 
piciam inimicos meos. » 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 143 

ták, hogy királyuk nejét Nápoly piaczán a nápolyi érsek egy, 
állítólag a pápától ajándékozott koronával ' magyar királynévá 
koronázza. Hogy erről a szertartásról, mely valószínűleg össze- 
függött a nápolyi uralkodóktól önkényesen viselt magyar kirá- 
lyi ezímmel, mit tartott Mátyás maga, azt Beatrixnak utóbb 
Székesfehérvárott a magyar közjognak megfelelően végbement 
koronázása legvilágosabban mutatta. 2 

A nyilvános ünnepély azonban még a koronázással sem 
ért véget. Következett még a lakoma s a nép megvendégelése, 
lovagtornák és jelképes fölvonulások, melyek sorában az e 
mutatványaikról egész Olaszországban ismert és kedvelt firen- 
zeiek a Petrarca «hét diadalát" ábrázolták s végül tüzjáték vilá- 
gította meg az esthomályt. 

A lovagtornák a Beatrix idejében Nápolyban úgy mint 
egyebütt is a legnépszerűbb látványosságot nyújtották, mely ép 
úgy szolgált az udvar s a nagyok hiúságának mint a nép 
kíváncsiságának s mulató kedvének kielégítésére. Nápolyban 
ily alkalmaknál az egész város ünnepelni látszott; a kereskedők 
legszebb és legértékesebb árúikat tették kirakataikba, a háza- 
kat szőnyegekkel, selyem és brokátszövetekkel díszítették föl 
azokban az utczákban, melyeken a fölvonúlás végbement ; az 
emberek ünneplő ruhában jelentek meg, virágokkal kezeikben, 
melyek mindenféle illatot terjesztettek. Nápolyban csak az 
egyénenkinti, nem a csapatokban való bajvívás volt szokásos ; 
három-négy lovag szerepelt benne, feltűnő és pompás fegyver- 
zetben s ruházatban ; ügyességük és gyakorlottságuk kizárt 
minden veszélyt, különben a fegyverek sem voltak olyanok, 
minőket komoly harczban használtak, vér tehát nem folyt, s a 
látványosság ebben az időben a félelmestől inkább a tréfáshoz 

1 Drezdai kézirat Lmtgen-r\é\ 523. 1. ez a régi olasz időszámítás szerint szép- 

2 A koronázási szertartást Notar tember közepén d. u. 3 órának felel meg ; 
Giacomo (id. m. 130 — 131. 1.) Passero (id. kissé föltűnő azonban, hogy a mise 
m. 31. 1.) és Sammonte (id. m. 111. 491. 1.) — melyet Notar Giacomo említ — miké- 
írják le. Mind egybehangzóan a király pen volt a délutáni órákban megtartható? 
érkezésének idejét a XX. órára teszik ; 



144 BERZEVICZY ALBERT 

közeledett. Nápoly tekintély volt e téren s mint a lóidomítást 
úgy a bajvívást is szinte mintaszerűnek tartották itt. Zene- és 
dobszó közt hirdették ki megelőzőleg a díjakat, melyekben ren- 
desen nemcsak a legtöbb mérkőzésben győztes, hanem a leg- 
daliásabb megjelenésű lovag is részesült; a győztest a követ- 
kező lakománál is díszhelyre ültették s joga volt a legszebb 
hölgyeket megcsókolni. 

A Beatrix saját testvérei : Alfonso a trónörökös s másik 
bátyja Federigo szintén részt vettek olykor az ily mérkőzések- 
ben s ábrándos öltözéküknek, lovuk vértezetének és takaróinak, 
valamint kíséretüknek pompája mindent elhomályosított ; csak- 
úgy ragyogtak az aranytól s egyre-másra törték össze ellen- 
feleik lándzsáit. Ezek a lovagtornák is — melyeket az olaszok 
giostrának neveztek — a Piazza deli' Incoronatán mentek 
végbe, mely fölé ilyenkor arany csillagokkal ékesített kék szö- 
vetből lengő födelet vontak s a viadal végeztével az emelvé- 
nyen folyt le a lakoma, miközben czukorsüteményeket szórtak 
a nép közé. 1 

A koronázást követő napon nyújtotta át Beatrixnak atyai 
barátja, az öreg Diomede Carafa az ő saját kívánságára készí- 
tett emlékiratot, 2 melynek egy, jelenleg a parmai könyvtárban 
őrzött, Colantonius Lentulustól fordított latin szövegét tartal- 
mazó egykorú kézirati példánya valószínűleg a Beatrixé volt ; e 
codex czímlapján kezdetleges miniatűr-rajzban örökítette meg 
Joannes Marcus Cynicus az átadás jelenetét, a trónszerü széken 
ülő fiatal királynét s az előtte hódolva térdelő szerzőt, kinek 
czímere az Aragóniái ház jelvényei s Mátyás és Beatrix egye- 
sített czímere mellett szintén a czímlap ékességéül szolgál, míg 
az első lapon a fiatal királyné éremképe látható. 3 

i Lásd G. de Montetnayor tanulmá- hogy az 1476-ikiban is részt vett a jelen- 

nyát : «Una Giostra a Napoli ai tempi di volt Alfonso. 

Alfonso d'Aragona» a «Napoli Nobilissima» 2 Ben. Croce : Memóriáié a Beatr. 

v. évf. 17. s köv. és 57. s köv. lapjain; d'Arag. 23. és 47. 1. 

itt Alfonso s Federigo részvételéről az 3 U.-ott 24—25. 1. Csontost: cDiom. 

1477-iki koronázási s egybekelési ünnepély Carafa de Institutione vivendi», 54. s 

lovagtornájában van szó, de valószínű, köv. 1. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 



H5 



Az emlékirat tartalma l rendkívül jellemző nemcsak a szerző 
sok tapasztalaton leszürődött életbölcseségére s a korviszonyokra, 
hanem arra a fölfogásra nézve is, melyet a nápolyi udvarban a 
Beatrix személyéről, valamint házasságáról s magyarországi sze- 
repéről tápláltak, s a melyet, ha a fiatal királyné az öreg Carafa 
tanácsaihoz híven a gyakorlatban is követett volna, talán élet- 
pályája sok tekintetben másként alakúi vala. 

E jelentőségére való tekintettel nem mellőzhetjük a «Memo- 
riale» tartalmának beható ismertetését. 




44. LOVAGTORNA A XV. SZÁZADBAN. 

René király «Livre de tournois»-ja nyomán a «Napoli Nobilissima» folyóiratban közölt metszet után. 

A bevezetésben a szerző Beatrix utasítására hivatkozik, 
melyet ő, mint urának és a királyi háznak engedelmességhez 
szokott híve, készségesen teljesít, bár érzi a föladat nehézsé- 
geit s másrészt úgy véli, hogy megbízójának az ő tanácsaira 
szüksége nincs is. 

Az első, a mit az emlékirat szerzője a magyar királynénak 
szívére köt, az istenfélelem, annak szem előtt tartása, hogy az 
egész földi élet « hiúságok hiúsága », s hogy ezért földi életünk 
alatt túlvilági üdvösségünket kell munkálnunk, oly istenfélelem 



1 Az eredeti vulgáris olasz szöveget 
lásd a Ben. Croce-féle már idézett kiadás 
29. s köv. lapjain ; latin fordítását a parmai 

Magyar Tört. Életr. 1908. 



Corvin-Codex nyomán a Csontost szintén 
idézett közlésében a Magyar Könyvszemle 
1890-iki évfolyamában (65. 1.). 

19 



146 BERZEVICZY ALBERT 

által, mely a vallás buzgó gyakorlásában is megnyilatkozik; 
szükséges ez kiváltképen a királyoknál és királynéknál; mert 
az ő cselekedeteik és mulasztásaik után sokan indulnak, s míg 
ilyenképen vallásos életök a példaadás erejénél fogva mások 
lelki üdvének is előmozdítására szolgál, mulasztásuk mások lelki 
érdekét is károsítja s így annál nagyobb felelősséggel jár. 

Ajánlja Beatrixnak, hogy elutazása előtt beszéljen atyjával, 
mondjon neki köszönetet minden jóért, miben részesítette, s 
kérje, hogy emlékezzék meg róla szeretettel távollétében is ; 
kérjen bocsánatot tőle mindenért, a mivel neki netán kedvet- 
lenséget okozott, s térdre borulva kérje ki áldását, egyúttal 
kegyeibe ajánlva mindazokat, kik neki, Beatrixnak, szolgálato- 
kat teljesítettek. A végbúcsúnál kísértse meg atyjának kezét és 
lábát is megcsókolni. 

Bátyjától, a herczegtől ne csak megemlékezést kérjen, de azt 
is, hogy pártfogója, szószólója legyen atyjoknál, a királynál, 
többi testvéreit pedig buzdítsa engedelmességre úgy atyjok mint 
bátyjuk iránt. 

Az országbáróknak, udvari embereknek és nemes hölgyek- 
nek mondjon köszönetet a neki megadott tiszteletért, kérje 
őket, hogy koronkint keressék föl leveleikkel, az ajándékokat, 
melyeket bizonyára adni fognak, fogadja, tekintet nélkül érté- 
kökre egyforma szívességgel, és ne fukarkodjék a jó szóval, 
mert aranyat és ezüstöt nem adhat mindenkinek, de jó szót 
annál könnyebben. 

Útközben ne mulaszsza el a főtemplomok látogatását ; ez jó 
benyomást fog tenni az őt kísérő magyarokra is. Kíséretével 
igyekezzék az utazás alatt behatóan megismerkedni ; lesz módja 
hol egyiket, hol másikat vonni társalgásba, s méltóságának 
sérelme nélkül mindenki iránt figyelmet mutatni, különösen 
azokkal, kiket a király is tanácsadóiul rendelt, megértetvén, 
hogy meghallgatásuk nélkül semmit sem kíván tenni. Mert meg 
kell gondolnia, hogy királyi férje már az utazás folyamában is 
tudósításokat fog kapni s az első benyomást megdönteni mindig 



BEATRIX KIRÁLYNÉ I47 

bajos. Ezért igyekezzék környezetével szemben jó kedvet 
mutatni ; a nagyoknak kötelességük, hogy az őket környezők- 
nél valóban nagyobbak legyenek s szeszélyeik fölött uralkodni 
tudjanak. 

Azok iránt, kik őt útjának különböző állomásain üdvözlik, 
mutasson érdemök szerinti figyelmet ; ne feledje el, hogy a meg- 
tiszteltetés, mely őt éri, nagy részben atyjának és férjének szól, 
s inkább vétsünk túlságos mint túlkevés udvariassággal. 
Kísérete körében tartson rendet, ne tűrje, hogy vendéglátóikat 
fölösleges dolgokkal zaklassák, vagy hogy valahol valamivel 
tartozásban maradjanak. Hölgyei közt is tartson fegyelmet, 
legyenek vigyázatosak és tartózkodók a férfiakkal való érintke- 
zésben, mert «a magyarok féltékeny természetűek)). 

Ha Rómában fog időzni, ott vigyázzon minden szavára ; 
tartsa szem előtt, hogy a bíbornokokat oly tisztelet illeti meg, 
mint a királyokat, azonkívül ott sok oly emberrel jöhet össze, 
ki kevesebb jelentőséggel látszik bírni, mint a mennyi az értéke 
s mindent mit ott tesz, följegyeznek és világgá kürtölnek. Ottani 
idejét fordítsa inkább Róma szent helyeinek megtekintésére, 
mintsem mulatságokra, mert a mit ott lát, azt sehol másutt föl- 
találni nem fogja. 

A pápa ő Szentségéhez intézzen kis beszédet, melyben 
fejezze ki, hogy benne nemcsak szent atyját, de atyja és férje 
barátját is tiszteli; kérje áldását s hogy választása szerinti lelki 
atyát küldjön, és ajánlja neki férjét, kit nem fog megszűnni a 
kereszténység ügyének támogatására buzdítani. 

Ferrarába érve, nővérével Eleonórával ne éreztesse, hogy 
mint királyné fölötte áll a herezegnének ; tisztelje nénjét mint 
anyját s értesse meg ezt magyar kísérőivel is. 

Útja állomáshelyein az indulás idejét úgy tűzze ki mindig, 
hogy akkor valóban indulásra kész legyen s inkább maga vár- 
jon, mintsem másokat várasson ; mert a kényszerű várakozás 
elégedetlenséget kelt és zúgolódásra indít; a mi ajándékot kap 
útközben, azt oszsza meg mindig magyarjaival, s ha valamelyi- 

19* 



te- 



I48 BERZEVICZY ALBERT 

ket baj éri, azon igyekezzék segíteni, vagy ha nem segíthet, 
legalább mutasson részvétet; ha valamelyik megbetegszik, azt 
látogassa meg, vagy legalább tudakozódjék hogylétéröl. Titkárát 
pedig bízza meg, hogy értesítse sűrűn úgy férjét, mint királyi 
atyját útján való előhaladásáról. 

Itáliát elhagyva a német birodalom területére fog lépni, a 
hol meg kell emlékeznie róla, hogy a császár rokona,' s örömét 
kell kifejeznie mindazok fölött, a miket útjában látni, tapasz- 
talni alkalma nyílik. 

Megeshetik, hogy férje álruhában, fölismerhetetlenül fog elébe 
jönni, ezért vigyázzon minden találkozásra, s 
mutatkozzék elmésnek ; ha pedig fölismerné a 
királyt, titkolja el mindaddig, míg ez maga meg- 
ismertetni nem akar, azután rögtön szálljon le 
lováról, adja meg neki a kellő tiszteletet, de ne 
45 be A tr.x lakodalma engedje meg, hogy egyebet érintsen, mint kezét. 
alkalmára vert EzüsT- írjon útjáról gyakran anyósának is, kifejezve 

GARAS (I.) 

(Bécsi udvari múzeum.) vágyát, őt láthatni, s ha — a mi valószínű — 
elébe jön, mutasson sok szeretetet iránta; mert 
rá mint közvetítőre lesz szüksége, férjével szemben ; sok dol- 
gok vannak ugyanis, melyeket férjének maga el nem mond- 
hat, s a bizalom, melyet az ő anyja iránt mutat, neki is 
tetszeni fog, még inkább, ha anyósát arra kéri, legyen 
valódi anyja s tanácsadója mindenben, a mivel férje tetszését 
megnyerheti. Mert férje megelégedését elérni : ez a fődolog, 
és nem mindig oly könnyű a férj iránti kötelességeknek, mint 
a szülők irántiaknak megfelelni. Mutasson ezért igyekezetet férje 
természetének megismerésére, s kérdezze ki ez iránt már útitár- 
sait is. 

Férjével való első találkozása kétségkívül zavarba fogja ejteni, 
a mit nem is szükséges titkolnia ; legyen inkább hallgatag, 
feleljen csak, ha férje kérdezi, «mert a beszédes asszonyt sze- 

1 III. Fridrik akkori császár, portugalli Eleonórát, Beatrix atyjának unokatestvérét 
bírta nőül. 




BEATRIX KIRÁLYNÉ I49 

retjük mindenütt — csak nem a saját házunkban)). 1 Férje iránt 
mutassa a legnagyobb tiszteletet, még ha tiltakozik is ellene, 
mégis tetszeni fog neki ; jelenlétében sohase üljön, a míg ő 
maga le nem ül, vagy üléssel nem kínálja; ne is beszéljen sokat, 
mikor ő jelen van s mások előtt ne bizalmaskodjék vele. 

Kérje férjét, hogy saját választása szerinti férfiakat és nőket 
rendeljen ki királynéi udvarába, s ne kövesse azoknak a nők- 
nek rossz példáját, a kik idegenkednek mindenkitől, kiről tudják, 
hogy férjök szeretetét és bizalmát bírja ; ellenkezőleg, legyen 
bizalommal és szeretettel irántok férje kedvéért, mert az asz- 
szonynak a maga természetét a férjéé szerint 
kell átalakítania. Kérjen anyósától tanácsot arra 
nézve is, hogy viselkedjék férje távollétében az 
országnagyokkal és a kérelmező alattvalókkal 
szemben ? a királytól pedig kérjen bocsánatot 
azért, a mit talán eleinte tájékozatlanságból kedve 46 EEATRIX LAKODALMA 
ellenére találna tenni és hálálja meg neki, hogy ALKALMARA VERT EZÜST 
hazájából hozott embereit szolgálatában megtar- (Bécsi udvari múzeum.) 
tani engedte ; ezekre is szüksége lesz, mert a 
mint más a viszony atya és leány s férj és feleség között, úgy 
más azoknak a hűsége, kik magukat atyja s azoké, kik magu- 
kat férje szolgáinak tekintik. 

Azzal, a mit férje udvartartására szán, gazdálkodjék jól, hogy 
semmiben hiányt ne szenvedjen, de zavarba se jusson ; tartson 
akarata lépést anyagi képességével és jegyezze meg magának, 
hogy «inkább hagyjuk vagyonunkat halálunk után ellenségünkre, 
mintsem hogy életünkben tőle valamit kérnünk kelljen », és hogy 
«több tiszteletben részesül a posztóba öltözött király, mint az olyan, 
a ki aranyos ruhában jár, de tartozásait kifizetni nem tudja». 

«A felől pedig — így folytatja a jó Diomede — biztosítha- 
tom Felségedet, hogy mindaddig sok vesződése lesz, míg a 
magyarok nyelvét meg nem tanulja, úgy férje iránti tekintetből, 

1 Úgy látszik, ez Masuccio Salernitano, kölcsönzött mondás. (Lásd T. Pevsico id. 
az említett kedvelt nápolyi novellaírótól m. 198. 1.) 



150 BERZEVICZY ALBERT 

mint azért, hogy beszélhessen a néppel s főkép a tisztelegni 
jövő hölgyekkel; ezért keressen már útközben valakit, kitől 
tanúihat, s majd megtanul jobban is azoktól a nőktől, kiket a 
király szolgálatára fog rendelni. » 

Tovább arra inti az emlékirat Beatrixot, hogy az ajándékokat, 
melyeket kapni fog, ajánlja föl mindig férjének; az vagy elfogadja, 
vagy visszaajándékozza, az egyik esetben bírni fogja az ajándékot 
is, férje megelégedését is, a másik esetben oly valamit fog nél- 
külözni, a minek birtokát férjének vágya utána úgyis meg- 
keserítené. Már pedig neki férjével kell élnie és halnia, s együtt- 
élésök biztos alapja csak az lehet, ha férje az ő lelkét is úgy 
megszereti, a mint testét bizonyára szeretni fogja. Mutasson 
ezért ő is megelégedést házasságában és ne feledje, hogy ha ő 
talán találhatott volna férjül más királyt is, férje is választhatott 
volna magának más királynét. Halljon meg mindent, a mi jót 
mondanak uráról, semmit abból, a mit rosszakarói híresztelnek, 
és ne feledje, hogy embert úgy mint állatot könnyebb észszel, 
mint erővel meghódítani. Hízelgőjévé nem akar válni az öreg 
harczos, de figyelmezteti a királynét, hogy a gondviselés gaz- 
dagon áldotta meg a szív és értelem ama kincseivel, a melye- 
ket elkölteni nem lehet; ezeket jól értékesítve, istenfélelemben, 
férje iránti szeretetben és engedelmességben élve, maga is elé- 
gedett lesz, — a mennyire a földön megelégedés található. És 
ne higyje, hogy van élő ember, a ki mindazt bírja, a mit bírni 
szeretne ; de hát nem is ez a föld a mi életünk czélja, hanem az, 
hogy itteni cselekedeteinkkel kiérdemeljük ama másik élet üdvét. 

Az emlékirat utolsó szakasza tanácsokat tartalmaz arra nézve, 
hogy Beatrix majdan új hazájából kikkel levelezzen s kikkel 
váltson koronkint ajándékokat, mindig figyelemmel arra, hogy 
mások szeretetét és becsülését látva, a magyarok is mind job- 
ban szeressék és becsüljék őt. 1 

1 Az emlékirat záradéka így hangzik : Ungaria a di xvi de septembro delo anno 
«Lo supradicto memóriáié dedi de mia mcccclxxvi et epsa partio. Finis Amen.> 
proprio manó ala S. M a de la regina de 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 



I5 1 



A mi Diomede Carafának ebben az iratában a legközelebb 
következett események szempontjából mindjárt szembe ötlik, 
az az, hogy a «Memoriale» részletes utasításokat tartalmaz 
Beatrixnak Rómában, a pápával és a bibornokokkal szemben 
követendő magatartására nézve, holott tudjuk, hogy a királyné 




47. A DIOMEDE CARAFA-CODEX CZIMLAPJA. 



nászkíséretével nem Rómának vette útját, hanem nápolyi terü- 
letről mindjárt hajóra szállva csak a ferrarai tartományban lépett 
ismét szárazföldre. Kétségtelen ennélfogva, hogy mikor az em- 
lékirat készült, még római út volt tervezve, s úgyszólván csak 
az utolsó napokban változott meg a terv. Ezt bizonyítja egy 
szeptember 4-ikéről keltezett s Ferrarába küldött nápolyi kö- 
vetjelentés is, mely újdonságként közli, miszerint elhatározták, 



I52 BERZEVICZY ALBERT 

hogy a magyar királyné tengeren menjen Ferrarába s hogy 
Manfredoniában fog hajóra szállni.)) 2 ' Úgy az eredeti tervnek, 
mint a változásnak magyarázatát is könnyű megtalálni. 

Ha már az Eleonóra férjhezmenetele idejében megokoltnak 
látszott a fejedelmi ara római fényes fogadtatásában a pápa és 
a nápolyi király közötti szövetséges és baráti viszony csattanós 
bizonyítékát szolgáltatni, még több ok szólt e mellett a jelen 
esetben, midőn a római euria előzékenysége és szívélyessége 
egyúttal a kereszténység ügye közül oly kiválóan érdemesült s 
a pápával szintén a legbarátságosabb egyetértésben élő magyar 
király iránti figyelem nyilvánítása lett volna. Az iránt sem lehet 
kételyünk, hogy a becsvágyó és pompaszerető Beatrix képze- 
letét nénje római időzésének emlékezete nyugodni nem hagyta 
s ö annál inkább tartott igényt rá, hogy azt maga is átélje, 
minthogy ö királyné volt, nővére pedig csak herczegné. 

Hogy mindezek daczára a véglegesen megállapított útiterv 
mellőzte Rómát s a többi olasz szárazföldet is egészen Ferraráig, 
annak lehet, hogy közvetetlen oka a pestisjárvány volt, mely 
miatt tudjuk, hogy a magyar küldöttség egy részét is hajóra 
szállították s a mely a pápát is arra kényszerítette, hogy előbb 
Viterbóba, majd Foligno hegyes vidékére meneküljön a római 
nyár elöl, s e nyaralásáról csak október 23-ikán térjen vissza 
Rómába, 20 úgy hogy a nápolyi násznép útrakelésekor ő maga 
tényleg nem is volt Rómában. De nincs kizárva az sem, hogy 
épen az a körülmény, mely oly kecsegtetővé tette a Beatrix 
szemében az első útitervet, hozzájárult annak megdöntéséhez. 
Pietro Riario bíbornok, a ki az Eleonóra ünnepélyeit rendezte, 
már nem élt, az ő akkori pazarlása méltó visszatetszést is keltett, 
s most a római curiának csak kettő között volt választása : 
vagy ismét az akkori hibába esni, vagy kisebb pompával 
fogadni most a magyar királynét, mint akkor a ferrarai her- 

2 5 Modenái áll. levéltár, Canc. Duc. Cárt degli Amb"'. Napoli, Vesach (de) 
Perotto. (Akad. tört. biz. másol, tárában.) 

2 6 Pastor id. m. n. 464 — 465. I. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 



*53 



czegnőt. Lehetséges tehát, hogy a pápa maga tért ki a kényes 
helyzet elől, kiszabadítva abból a többi középolaszországi váro- 
sokat is, melyek nem vonhatták volna ki magukat Róma pél- 
dájának következményei alól s az ily tömeges vendéglátások 
terhét csak nagyon is érezhették. 

Szeptember 18-ikára volt Beatrixnak és kíséretének elutazása 
Nápolyból kitűzve. 1 Megelőzőleg bizonynyal buzgó imádságot 
végzett a Castello Nuovo Santa Barbaráról nevezett vártemplo- 
mában, mely leánykora ájtatoskodásainak színhelye volt és a 
San Gennaro Dómjában, a hová Diomede Carafa utasította ; 
érzékeny búcsút vett, — ha Mátyás egykorú történetírójának 
hitelt adhatunk, — a királyi vár falaitól, ajtóitól, ősei képeitől, 
legérzékenyebbet atyjától, kit «nagy szeretete a távozó iránt 
majdnem megölt, » mert « élete legfőbb gyönyörétől)) kellett meg- 
válnia. 2 És elbúcsúzott Beatrix Nápoly népétől is : koronával a 
fején, kísérve atyjától és az ország báróitól, meglátogatta Nápoly 
összes kerületeinek főpiaczait, 5 még egyszer körűihordozva 
szemeit a szép városon, annak élénk, vidám népén és viruló 
vidékén, mielőtt elhagyta volna e tájat, hogy elköltözzék abba a 
távoli, idegen világba, a mely felé annyi büszke remény von- 
zotta s a mely felől annyi ismeretlen veszély ijeszthette és a 
honnan nem tudhatta : lesz-e valaha és milyen visszatérés ? 

El volt határozva, hogy Beatrixot öcscse Francesco is elkíséri 
Magyarországba; állítólag Mátyás király élénken nyilvánított 
kívánaténak megfelelően. 4 Ez a herczeg akkor tizenöt éves volt, 
nála idősebb nővéréhez, mintegy anyja helyetteséhez, melegen 
ragaszkodott ; s magyarhoni útja bizonyos tekintetben nevelésé- 

i így mondják Notar Giacomo (id. m. 2 Bonfin : Symposion Trimeron 7. 1. 

132. 1.) és Passero; (id. m. 31. 1.) a kevésbé Tummulillis (id. h.) azt mondja: «discessit 

megbízható Fuscolillo (id. m. Arch. Stor. de Neapoli cum maximo triumpho iocun- 

Nap. 1. 51. 1.) 19-ikét mond; Summonte ditateetgaudio cum lacrimis et luctu mixto.» 

(id. köt. 491—492. 1.) valószínűleg össze- 3 Notar Giacomo id. helyen, 

téveszti a Nápolyból való elutazás napját 4 Modenái áll. levéltár: Cam. Duc. 

a manfredoniai hajóraszállással (október 2.) Arch. propr. Here. I. Epist. Reg. 1476 

s 18-ikára csak a búcsúlovaglást teszi. O 94 v - október 11-ikéről, ad Comitem 

Tummulillis (id. h.) szerint Beatrix csak Magdaloni. (Akad. tört. biz. másol, táráb.) 

szeptember 28-ikán hagyta el Nápolyt. S Bonfin: Symposion 19., 131. 1. 

Magyar Tört. Életr. 1908. 2 ° 



154 BERZEVICZY ALBERT 

nek befejezéséül volt szolgálandó, a mennyiben Mátyás mellett 
mindenesetre bő alkalma nyílhatott magát a hadtudományokban 
kiképezni s a katonai életre edzeni; legalább erre buzdította 
Diomede Carafa a számára írt külön emlékiratban.' Kívüle a 
királynét Nápolyból magyarországi útjának legalább egy részén 
elkísérték Andria herczege, Sora herczegnéje, Terranuova grófja 
nejével, Montorio grófja nejével, Tommaso Filomarino, bizonyos 
Madonna Laura di Messer Antonio da Bologna, és számos 
nemes úr s hölgy háromszázötven lóval. Ezekhez csatlakozott a 
a magyar kíséret. 2 

Beneventón át Manfredoniáig, vagyis a tengerig vele ment 
bátyja, a calabriai herczeg is, a ki ott búcsúzott el tőle s onnan 
küldte követe kezeihez szerencsekívánatait Mátyás és a megér- 
kezendő Beatrix számára s ajánlását a magyar főpapokhoz és fő- 
urakhoz. 3 Vele volt neje Ippolita és fia Fernandino, valamint 
öcscse Giovanni, 4 s valószínűleg csak idáig csatlakozott a me- 
nethez egy másik Alfonso is, a király természetes fia s Beatrix 
törvénytelen testvére, kit egy ferrarai követjelentés említ a kísé- 
rők között. 5 

Manfredonia akkoriban a nápolyi birodalomnak fontos kikötő- 
városa volt ; fekvése szerint ma is legkedvezőbb pontja annak 
a róla nevezett öbölnek, melyet az Adriai-tenger Apulia felső 
részében, nem messze Foggiától s a Monté Gargano kinyúló hegy- 
fokától délre formál, de ennek ellenére most a teljes elhagyatott- 
ság, hátramaradás és pangás képét nyújtja. A várost a Hohen- 
staufen Manfréd király alapította a xm. században, nem messze 
attól a helytől, melyen a görögrómai korszakban a virágzó s 
később földrengéstől elpusztított Sipontum állott. A tengerig 

1 Ben. Croce : Memóriáié etc. 8—10., csapata. (Gregorovius : Lucr. Borgia 226. 
17-18. 1. lap.) 

2 Id. jegyzék a modenai levéltárban 3 Mátyás Kor. Dipl. Emi. 11. 331— 333. 1. 
Lucrezia Borgia saját udvari személy- 4 U.-ott. 

zete, melylyel — 1501-ben — Fer- S Perotto de Vesach jelentése Nápoly- 
rarába érkezett, 180 személyből ál- ból Ferrarába 1476 szeptemberéből, fö- 
lött ; ezekhez járult Róma város kül- denai áll. levéltár, Canc. Duc. Cárt. d. 
döttsége és Cesare Borgia 200 főnyi Ambass. Napoli.) 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 



J 55 



kinyúló, kerek bástyáktól védett négyszögű várát még az Anjouk 
építették, de az Aragoniaiak is megerősítették s körfalán rajta- 
hagyták czímeröket; sánczárkának falait most füge- és opun- 
cziabokrok födik. 1 Ebben a várban mulatott Beatrix olasz és 
magyar kísérőivel, mielőtt elhagyta volna atyja birodalmát, s 
itt eszébe juthatott, hogy ugyanebben a kikötőben lépett először 




48. MANFRÉDON! A VÁRA. 



olasz földre a dicsőséges Mária nápolyi királyné, a ki abból 
az országból jött, melybe most ő volt menendő. 2 

Az út Nápolytól a tengerig s az időzés a kies fekvésű ki- 
kötővárosban aránylag soká tarthatott, mert Beatrix csak októ- 
ber 2-ikán szállott kíséretével hajóra, a nápolyi király négy 
gályájával és egyéb kisebb hajókkal indulva el magyarországi 
útjára. 3 

Tengeri útjok nem volt szerencsés; viharok miatt majdnem 
két hétig vergődött a szétszórt hajóraj a hullámokon, 4 míg 

1 Lásd : Gius. Abatino : II Castello di Man- 5 Notar Giacomo és Passero az id. 
/fWoHi'a, Napoli nobilissima, xi. évf. 44— 45. 1. helyeken; Alfonso hg. levele: Dipl. Emi. 

2 Fraknói: Mária náp. királyné, B. Szemle 11. 331. 1. 

3 2 5- '• 4 Tiiniiiuilillis id. m. 227. 1. 



I56 BERZEVICZY ALBERT 

végre október 13-ikáról 14-ikére éjjel Chioggia közelében partra 
szállhattak s a Po melletti Corbolában, hol elhelyezésökről fénye- 
sen gondoskodott a ferrarai udvar, a fáradalmak és izgalmak 
után kissé megpihenve, harmadnapra bevonulhattak Ferrarába. 
Ercole és Eleonóra már október 5-ike óta várták őket éjjel- 
nappal nyergelt lovakkal s földíszített hajókkal; aggodalmaktól 
gyötörve a Po-torkolat egész környékén kerestették már a ná- 
polyi gályákat s midőn végre hírt vettek kikötésükről, a her- 
czegné maga sietett húga üdvözlésére, még mielőtt az székvá- 
rosukba érkezett volna. 1 

Ferrarában már hónapok óta folytak az előkészületek is a 
fogadtatásra. Velenczéből hozatott a herczeg drága szöveteket 
palotája földíszítésére s szeptember végén érintették Ferrarát 
a magyar király küldöttei is, kik viszont Firenzéből szállítottak 
— Mátyás ajánlásával ellátva — díszes szövetnemüeket és drá- 
gaságokat Magyarországba az ottani nászünnepélyeknél leendő 
használat végett. 2 

A nászmenet bevonulása Ferrarába október 16-ikán, szerdai 
napon, a vecsernye után, délesti 4 óratájban ment végbe nagy 
ünnepélyességgel, a Porta San Biagión keresztül. A herczeg 
egész udvarától s a nemesektől lóháton kísérve a városon kívül 
fogadta a királynét s aranybrokátból készült baldachin alatt 
vezette be felséges vendégét trombita- és dobszó mellett fénye- 
sen díszített palotájába. 5 Beatrix magyar és nápolyi kísérete 
Ferrarába érkeztekor okvetlenül meghaladta a 800 főt. 4 

A palota, melyben a herczegi család az átutazó királynét 

1 A modettai áll. levéltár -bari levő jelen- Farkas László, Komlodi Gál (Gallus) és 

tések és följegyzések. (Canc. Duc. Arch. Zalai János. 

Propr. Here. I. Epist. Reg. 1476 O 91., 3 Diarium Ferrariense 252. 1. Antichita 

9 2 ; 93-, 94- és 95. Guardaroba Reg. Debit, Estensi (Muratori) 235. 1. 

e Cred. deli' off. del Camerlengo O 45 ; 4 A Cronaca Estense de Fra Paolo de 

Jornale de l'Officio de la tapezeria 1475— Legnago (kézirat a modenai levéltárban, 

1476. A.) C a 136 v ) 700 lovast mond, de az idé- 

- U.-oti szeptember 13-iki, 20-iki és jegyzék összegezése 529 magyar lo- 

28-iki levelek (C e 85., 41. és 90. 1.) úgy- vast ad és 350 nápolyit, tehát összesen 

szintén : Mátyás kir. levelei 1. 340. 1. 879-et. Lásd még : modenai l. t. Canc. 

A magyar küldöttek meg vannak nevezve : Duc. Mandati C a III. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 



r 57 



fogadta, az a Palazzo del Cortile volt, melyben Ercole később 
is lakott, s a mely a Duomo homlokzatával szemben terült el, 
összeköttetésben a nagy, tornyos Castello Vecchióval, melybe 
Eleonóra a kevéssel előbb lezajlott lázadási kísérlet alkalmával 
menekült. Legnagyobb díszt ennek a palotának a Castello felé 
néző nagy termében fejtettek ki s az ehhez csatlakozó szobák 




49. UDVARI EI.F.T FERRARABAN A XV. SZAZADBAN. 

(Franc. Cossa falfestménye a feriarai Palazzo Schifanojában.) 



voltak a királyné, a nápolyi királyi herczeg s közvetetlen kísére- 
tök lakosztályául berendezve. Karmazsin vörös bársony, új-selyem 
és finom gyapjúszövet szolgáltak kárpitokúi, függönyökül ; lánd- 
zsák emelték, díszes zsinegek húzták redőbe a függönyöket; a 
padlót, az asztalokat szőnyegek borították, a fabútor nagy 
része berakott müvekkel s czímerekkel volt ékesítve ; a her- 
ezegiek mellett díszítésűi szolgált « idegen czímerek» nyilván a 
magyar király s a királyné jelvényei voltak. A falkárpitokat 



I58 BERZEVICZY ALBERT 

sok helyen czímeres füzérek s festett vagy szövött képek borí- 
tották: férfiak és nők alakjai gyalog és lóháton, zöldelő gyü- 
mölcsfák, továbbá — vonatkozással az uralkodó herczeg nevére, 
— Hercules hőstettei, egy helyen pedig «a rózsa regényének", 
a troubadur-költészetből ismeretes jelenetei. Az előkelőbb ven- 
dégek, szállása már augusztusban ki volt jelölve s a ferrarai 
főurak saját lakásuk díszéből bocsátottak egyetmást a herczeg 
rendelkezésére, hogy azzal palotáját a magyar királyné fogad- 
tatására fölékesítse.' 

A magyar királynénak és a magyar uraknak megszállása 
Ferrarában föleleveníthette az emlékét annak, hogy erről a 
helyről is került egy fejedelmi hajadon a magyar trónra, kinek 
ivadéka királylyá is lett, 2 hogy tehát az Esték már az Árpá- 
dokkal voltak rokonságban. Az ő büszke házuk egyébiránt köl- 
tőinek dalai szerint Trójában kereste eredetét 3 s a Nápolyban 
mythosi háttérhez szokott Beatrix a Po vidékén is találhatott 
vonatkozásokat a Phaeton bukására. 4 

Bár a ferrarai herczegi család történetét sok véres viszály 
és bűn emléke sötétítette el, az abban az időben ohy fényben 
ragyogott, hogy udvarát némely történetíró az Augustuséval, 
X. Leóéval s Lorenzo de' Mediciével hasonlítja össze. 5 Ercole 
saját személyére nézve nem bírt magasabb műveltséggel, de 
mint tapasztalt, okos, higgadt uralkodó, erős kézzel és jól tudott 
kormányozni, s az irodalomért és művészetekért nemcsak a 
kor divatja kedveért, hanem saját hajlamánál fogva is sokat 
tett. Székvárosát megnagyobbította s megszépítette, hatalmas 
közkerttel is díszítvén azt. Folyók szabályozásával, mocsarak 
lecsapolásával a földművelést is előbbre vitte, az építészet pedig 



1 Modenái áll. levelűit- Jornale de l'Officio de la Tapezeria 1475— 1477. A és 
B betűk alatt. 

2 Aldobrandino d'Este leánya Beatrix, ki II. András utolsó neje lett, a kinek 
unokája III. András néven volt az utolsó Árpád-házi király. 

3 Lodovico Ariosto : Orlando Fitrioso in. ének 17. versszak. 

4 U.-olt in. 34. 

5 Lamartine és Maulde la Claviac (id. m. 396. 1.) 



BEATRIX KIRÁLYNÉ I59 

paloták, templomok, kolostorok alkotása által nyert lendületet. 
Szerette az írókat is, szívesen dicsőíttette magát általok ; Bojardo, 
Collenuccio, Leoniceno, Guarino, Tebaldeo nevei irodalmi téren 
is fényt kölcsönöznek az Ercole korszakának, s nem kevésbé 
híresek voltak zenészei, különösen udvari zenekarának hege- 
dűsei. 1 Ha tehát a múzsák cultusában Ferrara bizonyos tekin- 
tetben fölülhaladta Nápolyt, fényűzés, elpuhúltság, élvezetvágy 
és feslettség dolgában legalább is nem állott mögötte, mint azt 
Aríosto életteljes vígjátékai világosan elárulják. 2 

E fényes udvar és virágzó város ünnepi zaja közepett ölel- 
hette Beatrix egyetlen nővérét, Eleonórát, kit férjhezmenetele 
óta nem látott s ki azóta már három gyermek anyjává lett; 
ezek egyike a Beatrix saját nevét viselte, 3 a legifjabbik, a her- 
czegi trón örököse, akkor még csak néhány hónapos csecsemő 
volt. De a fejedelmek terhes kötelességei, melyekhez az ünneplés 
és ünnepeltetés is hozzátartozik, aligha juttattak sok időt a két 
nővér bizalmas beszélgetésére. Az az öt nap, melyet Beatrix 
Ferrarában töltött, zajos és változatos ünnepélyek között folyt 
le, melyeket Ercole herczeg különben is kedvelt, s melyeknek 
czélja ezúttal épen annak az örömnek a kifejezése volt, a mit 
Ferrara uralkodó-háza és népe a herczegnő testvérének a magyar 
trónra emelkedése miatt éreztek. Az ünnepélyek mindenféle 
mulattató előadásokat és mutatványokat öleltek föl, melyek fő- 
kép a herczegi palotában folytak le s arról tanúskodhattak, hogy 
az Esték ferrarai udvara már abban az időben nagy tökélyre 
fejlesztette a mindenféle versenyek és harczjátékok mellett 
nemcsak a zene-, hanem a színművészetet is. Itt már Ercole 
idejében állandó színház volt keletkezőben, s itt honosodott meg 

' Muraion, Antichitá Estensi, 277. s niai Beatrix ugyanazon évi ferrarai időzése 

köv. 1. Litta id. m. xxxix. f. xn. táb. alkalmából keresztelték erre a névre, mert 

2 Pasqu. Viliari, Macchiavelli e. i. s. t. Estei Beatrix 1475-ben született, s a mi 

11. könyv 9. fej. Beatrixunk látogatása 1476-ban történt ; de 

5 Júlia Cartwright (Beatrice d'Este, valószínű, hogy Eleonóra herczegnő sze- 

duchess of Milán, London 1899. 370. 1.) retett húgára is tekintettel voltak a név 

téved, midőn azt mondja, hogy az Este választásában, 
herczegi pár másodszülött leányát Arago- 



BEATRIX KIRÁLYNÉ l6l 

először a balett, mint a színelőadások járuléka és itt történtek 
az első kísérletek, a régi classikusok színmüveinek — neveze- 
tesen Plautus Menáchmijének — színrehozására. 1 Beatrix tehát 
sokat láthatott, hallhatott itt, a mit majdan a saját udvarában 
is meghonosítani iparkodott, ez is egy eleme lévén annak az 
élénk szellemi összeköttetésnek, mely közte és a ferrarai udvar 
között létrejött. 

Mert, hogy ez a találkozás mily szorosra fűzte a kapcsot a 
két testvér között, azt a következett évek s mindaz, a mit Beatrix 
az Este-házért a maga népszerűsége rovására is tett Magyar- 
országon, eléggé igazolták. 

Mikor Beatrix október 21-ikén elhagyta Ferrarát, nem sejt- 
hette, hogy nővérének utolsó Isten-hozzád-ot mond. Sógora, 
Ercole herczeg, Christoforo de' Bianchi lovagot adta mellé kísérőül, 
egyúttal magyarországi követéül s képviselőjéül a menyegzőn. 2 
Legközelebbi állomáshelyül Rovigo szolgált, a hol még a ferrarai 
herczeg gondoskodott a fejedelmi ara s kísérete ellátásáról; 3 
innen azonban a tenger irányában Anguillárának s onnan Chiog- 
giának vették útjokat valószínűleg azért, mert a nápolyi hajók 
ott vártak a málha egy részével. Itt már velenczei területet 
érintvén a nászkíséret, a köztársaság 20 nobilit küldött ide a 
királyné üdvözlésére; mint legközelebbi állomáson, Malamoccó- 
ban negyven tagú küldöttség fogadta Beatrixot, s San Clemente 
mellett már maga a Dogé, Andrea Vendramin jött elébe, az 
aranyos Bucintoron, hölgyektől is kísérve. 4 Bonfin megemlék- 
szik az ékes beszédről, melylyel Beatrix Velencze tanácsának 
üdvözlésére válaszolva, olaszokat és magyarokat egyaránt bá- 
mulatra ragadott, 5 s a Signoria leváltárának lapjai tanuskod- 

1 A Diarium Ferrariense és Antichitá 3 U.-ott : Canc. Duc. Arch. propr. 
Estensi id. helyein ; lásd még Vecchioni O 97. és a «Tapezaria duchale» A, B 
id. művét (62. 1.) továbbá Maulde de följegyzései október 18— 19-ikéről. 

( ' laviere id. művét (377. 1.) és Burckhardt 4 Velenczei áll. levéltár : Deliberazioni, 

Cultur d. Ren. 11. 37. lapját. (secreta) Senato 1. R. 27. (Akad. tört. biz.* 

2 Modenái áll. levéltár (Cam. Ducale másolattárában.) 

Mand. Reg. 1476. O no v - és Canc. Duc. S Decas ív. lib. 424. 1. Antichitá Estensi: 

Arch. propr. Here. 1. O 98 T ) 235. 1. 

Magyar Tört. KIctr. 1908. 21 



1Ő2 BERZEVICZY ALBERT 

nak a bőkezű, de a mellett körültekintő s a fölösleges pazar- 
lástól óvakodó ellátásról, melyben a magyar királyné nagy- 
számú kísérőivel velenczei területen részesült. 1 

Október 29-ikén utazott Beatrix kíséretével tovább és pedig 
— végkép megválva most már a nápolyi hajórajtól — legköze- 
lebb Trevisóba 2 s onnan a friauli havasok felé. Egykorú köz- 
lések szerint a magyar határszélre érkeztekor a kíséretben sze- 
kerek nem voltak, csak hátas lovak és teherhordó állatok. 5 
Habár abban az időben nagyobb utazásoknál társzekerek haszná- 
latosak voltak, 4 lehetséges, hogy a havasi utakon a málhát lovak 
vagy öszvérek hátára rakva kellett átszállítani. Novemberben 
Villachban látjuk a nászmenetet fölbukkanni, a hol különösen 
a lovak ellátása okozott sok gondot, 5 s így bizonyosnak látszik, 
hogy a nászmenet útjáúl olasz földről a német birodalomba 
ugyanazok a hegyszorosok szolgáltak, melyeken át most az Udine- 
pontebbai út- és vasútvonal visz, s hogy nem érintették Istriát, 
melyet Bonfin említ. 6 Az útirány e választását a törököktől 
való félelem okozhatta, kik abban az időben is, úgy mint más 
években, portyázó csapatokat küldtek Dalmáczián és Horvát- 
országon át a szomszédos tartományokba, ezúttal, mint látszott 
azzal a czélzattal is, hogy a fejedelmi arának és kíséretének 
foglyul ejtésével egészen rendkívüli zsákmány birtokába jussa- 

1 A velenczei tanács följegyzései szc- sie brachten von Neapolis keinen Wagen, 

rint (id. osztály, október 17. s köv. sz.) denn Seuwmen». (Saumrosse.) 
Chioggiában a kiséret egy napi ellátási 4 Galeazzo Maria Sforza firenzei láto- 

költsége 24 soldótól '/• aranyig terjedne- gatása alkalmával 1471-ben az úton Milánó- 

tett, Velenczében minden napra 8 borjúért ból Toscanába 12 öszvérektől vont társze- 

12 aranyat, 2 marháért 5 aranyat, 200 kér — czimeres aranybrokát takarókkal — 

tyúkért 30 aranyat, 200 galambért 15 ara- vitte a matráczokat és vánkosokat ; az 

nyat, 50 fogolyért 1 aranyat, világításért egész személyzetnek 2000 ló és 200 ösz- 

140 aranyat, czukorsüteményekért 16 ara- vér kellett s még külön jött a vadász- 

nyat, bor fejében 10 aranyat, kenyérért kiséret. (Reuniont, Lorenzo d. Medici, r. 

ugyanannyit, fűszerért 2 aranyat, finom 315 — 316. 1.) 

czukorért 4 aranyat s nyers czukorért 5 Lupus Lukács követjelentése a tnila- 

8 aranyat számíthattak föl. noi áll. levéltár-b&n (Pot. Estere Ungheria 

- Vite de' duchi di Veytezia (Marino 1476.) 
Sanuto) Muratorinál, Scriptores xxir.) 6 Dec. ív. lib. ív. 423. 1. : "per Forum 

1205. 1. Julium, Istriam et Carnos, in Pannoniam 

5 Eschenloer id. m. 11. 342 1. : «wan descensuros.» 




51. ANDREA VENÜRAMIN DOGÉ SÍREMLÉKE A VELEN'CZEI GIOVANNI E PAOLO-TEMPLOMBAN. 



2T* 



164 



BERZEVICZY ALBERT 



nak. Garázdálkodásuk nyomaival stájer földön találkozhattak is 
a jövevények. Szomorú látvány volt az, mely az új hazája felé 
a török martalóczok nyomán közeledő királyné előtt föltárúit: 
elhamvasztott templomok, földúlt falvak, temetetlen holttestek a 




52. UTAZÁS A XV. SZAZADBAN. 



merre csak nézett. Kénytelen volt meglassítani utazását s min- 
dig a magyar küldöttek tanácsával élve, sok helyen megálla- 
podni s bevárni, míg előreküldött csapatok elhárítottak minden 
akadályt s veszélyt útjából. 1 

Végre Stiria és Szlavónia határán, Pettau dombra épült 
váránál, mely a Drávára néz le, volt oly találkozása, mely lelkét 
fölvidíthatta ; Mátyás édesanyja, a nagy Hunyadi János özvegye, 
az öreg Szilágyi Erzsébet akart az első lenni, ki fia leendő 

1 Bonfiit, u.-ott 424. 1. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 



I6 5 



hitvesét megpillantja. Kísérve alsó-lendvai Bánfi Miklós pozsonyi 
gróftól s a király főpinczemesterétől, kit már nápolyi követjá- 
rása óta ismert Beatrix, udvarhölgyeivel és húsz előkelő magyar 
hajadonnal jött menyét üdvözölni s Székesfehérvárott vára- 
kozó fiához vezetni. 1 A magyar matróna, a ki hősnek neje és 
hősnek anyja volt, dobogó keblére ölelte a finomult nyugati 




53. PETTAU A DRÁVA MELLETT. 



műveltség minden csábjai közt fölnevelkedett olasz királyleányt 
és ebben az ölelésben két nemzet érzelemvilága látszott egy 
perezre egymásba olvadni, melyeknek ki nem egyenlített ellen- 
tétei és harczai tették azután küzdelmessé és viszontagságossá 
a Beatrix életét Magyarországon. 



1 Eschenloer id. m. ír. köt. 341. 1. 
Drezdai kézirat. (Langeim) 519. 1. — Beatrix 
e bejöveteléhez s Mátyással való első 
találkozásához fűződik a .iPeleskei Nótá- 
rius') szerzőjének, Gaal József-ntzk «A király 
Ludason* czimü ötfelvonásos vígjátéka, 



melyben Mátyás és Beatrix egymást köl- 
csönösen megtéveszteni akarván, az egyik 
íródiáknak, a másik pedig szobaleánynak 
öltözik s így belészeretnek egymásba. 
Mondani se kell, hogy e vigjatéktárgy 
semmi történeti alappal nem bír. 



i66 



BKRZEVICZY ALBERT 




III. 

[eatrix tehát magyar földre lépett és a havas, 
hideg világban, mely a délről érkezőt körül- 
fogta, melegen dobogó szívek vártak reá. 
Minden jel arra mutat, hogy a királyi arát 
általános rokonszenv s örömmel és remé- 
nyekkel teljes várakozás fogadta.' Az ország 
határától kezdve a magasan álló hó elle- 
Inére, melyben utat kellett vájni, «nemesek, pórok örömzajjal 
elébe siettek, mint hajdan őseik, mikoron a délczeg urak 
Buzillát Apuliából Kálmánhoz kísérték". 2 Nemcsak királyné, 
királyok is kerültek már Magyarország trónjára abból az ország- 
ból; annak a nagy Lajosnak a családja is onnan származott, kinek 
uralkodása elég dicső volt arra, hogy feledtesse a nápolyiak 
és magyarok közötti sűrű vonatkozásoknak egynémely, vérengző 
pártoskodásokhoz fűződő sötét emlékét. A Beatrix név is 
ismerős hangzású lehetett a magyaroknak, két királyné viselte 
már előbb: a II. András harmadik felesége, Aldobrandino 
d'Este leánya, kinek István fiától s Tommasina Morosinitől 
született unokája, III. András lett az utolsó Árpád-házi király ; 
és a Róbert Károly második neje, VII. Henrik német-római 
császár leánya.' Mátyás, ha még nem is hatalmának, de nép- 
szerűségének — mondhatni — delelöpontján állott akkor ; még 
el nem merülve a nyugateurópai politikai törekvések útvesztő- 



1 Lupus Lukács követjelentése Milanóba 
1476 október 27-ikéröl : «Aspettamo la 
Regina cum grandi alegrezza et grand 
parati ...» (Dipl. Emi. ír. 335. 1.) 

2 Szalay L. id. m. ni. k. 280. 1. ; úgy- 
szintén : Bonfin Hist. 424. 1. Buzilla, a 
Kálmán király hitvese, a normann Róbert 
Guiscard öcscsének, Roger szicziliai gróf- 
nak leánya volt. 

3 Zrínyi Miklós a költő « Mátyás király 
életéről való elmélkedésé»-ben (1655 táján) 



azt mondja második házasságáról: «A ki- 
rály megházasodék ; a nápolyi királynak 
leányát, Beatrixot hozatá el ■ magának. 
Mivelhogy az Isten magának tartotta a 
nagy emberek házasságát, nem szólhatni 
hozzá ; a mint mondják az olaszok : Nozze 
e magistrato dal cielo é destinato. Egyéb- 
iránt a magyarok sententiája sem volna 
rossz : messze komaságot, közel házassá- 
got kell keresni.n 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 167 

jébe, nemzeti király volt a szó teljes értelmében, mindenkép 
hivatott egy nemzeti dynastia alapítására s így saját vágyával 
egyesült népének az az óhajtása, hogy kötendő frigye házának 
jövőjét is szilárd alapokra helyezze. Emberi számítás szerint 
miért ne lehetett volna e remény teljesülését elvárni attól az 
arától, kinek személyében egy régi, büszke királyi nemzetség 
előkelősége a viruló ifjúság minden bájával egyesült? 

Kissé érthetetlennek látszik, miért kellett a Mátyás és Beatrix 
menyegzőjének idejét az évszakokra való minden tekintet nélkül 
megállapítani ? A magyar király küldöttségének a legnagyobb 
nyári melegben kellett Nápoly vidékére leszállania, miközben a 
hőségnek és pestisjárványnak többen áldozatául is estek,' s a 
déli égaljhoz szokott Beatrixnak és kísérőinek épen a kezdődő 
téllel kellett Magyarhonba feljönniük. Ezt kétségkívül az eredeti- 
leg tervbe vett határnapoknak — talán a törökök részéről fenye- 
gető veszély miatti — eltolódása okozta, mert nyoma van annak, 
hogy Mátyás már februáriusban szándékozott a Nápolyba menő 
küldöttséget összeállítani s hogy akkor a királyné jövetelét 
Szent Lukács napjára, vagyis' október hó 18-ikára várták.' 

Beatrix és nászkísérete útjokat Nápolytól a magyar földig 
harmadfél hónap alatt tették meg s eltekintve a hajóúttól, a 
lovagláshoz szokott királykisasszony úgy látszik mindvégig lóhá- 
ton utazott, legföllebb hordszéket használt talán néha. Mátyás 
azonban már Pettauba elküldte a pompás kocsikat, melyek anyját 
s nejét voltak haza hozandók ; az, a melyikben Erzsébet és 
Beatrix helyezkedtek el, egészen be volt aranyozva s reá 
skófiumos zöld bársonytakaró borítva ; az ülések vánkosai 
aranyszövetböl s a cselédek ruhái, valamint a lovak takarói és 
csótárai aranygombos bársonyból voltak. Aranyos díszben pom- 
pázott a többi hét kocsi is és mindegyiket egyforma színű hat- 

1 Esthenloer id. m. 11. 341. 1. Sternberg 2 Lupus Lukács id. követjelentése feb- 

János grófot meg is nevezi a halottak ruárius 19-ikéről (Dipl. Emi. ír. 348. 1.) 

közül. A drezdai követ pedig (Langemi Eschenloer id. m. 340. 1. Teleki (id. m. 

518. I.) Sternbergen kívül Scheller Henri- ív. 454. 1.) tévesen mond augusztust, 
ket is. 



i68 



BERZEVICZY ALBERT 



hat mén húzta. Egy szemtanú megjegyezte jelentésében, hogy 
ilyen pompás fogatokat sohasem látott.' 

A vidéket, melyen áthaladt : a Balaton haldús vízsíkját, már 
akkor is borairól híres, hegyes, lombos környékét, 2 az Árpád- 
házi királyokra emlékeztető tihanyi monostort, csak hólepeltől 
borítva láthatta a jövevény s fagyos hidegben közeledett az 
akkor mocsaras vidékü városhoz, Székesfehérvárhoz, 5 melynek 



pber '-AxtímciUíníura. 







54. SZÉKESFEHÉRVÁR A XVI. SZAZAD VEGÉN. 

(A Tört. képcsarnok egykorú rézmetszete nyomán.) 

belső, várszerű részét 1473-ban sietve építteté s erősítteté meg 
újra Mátyás, 4 és melvnek közelében, deczember hó 10-ikén, 
keddi napon > ment végbe a fejedelmi mátkapár találkozása. 
Mint láttuk, Mátyás a legszélesebb körre terjesztette ki meg- 
hívásait ' sa külföldi keresztény udvarokkal szemben ez alkalom- 



1 Eschenloer id. m. rí. 342. I. Drezdai 
kézirat (Langenn 520. 1. 

2 Litdovici Tuberonis, Dalmatáé Abbatis 
Commetitariormii de rebus suo iempore 
ctc. libri xi. (Schwandtner Scriptores folio 
kiadásában II. köt. 1. rész.) 170. I. 

5 Ranzamts : Epitome (Schwandtnernél) 
416 — 418. 1. 



4 Cstinki : Magyarország tört. földrajza 
(Hunyadiak k.) ni. 305. 1. 

> Lásd a nap megállapítását Teleki-né\ 
(Hunyadiak k.) ív. 484. 1. jegyzet. 

6 Boroszló városához német nyelven 
intézett meghívójában ez áll : odarzu wir nit 
allain unser undertan, unser erblichen Ku- 
nigreichen und landen, sunder auch ander in 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 169 

mai minden ellenségeskedéstől és nehezteléstől eltekintett; 
lovagias előzékenysége azonban csekély viszonzásra talált, ami 
neki némileg zokon is eshetett. 1 Milánóra már azért is nehez- 
teltek Budán, hogy sem a nápolyi ünnepélyeken nem képvisel- 
tette magát, sem a közelebb eső Ferrarába vagy Velenczébe 
nem küldött követeket a Beatrix üdvözlésére, amit a Sforzák 
s a nápolyi királyi ház között az öreg Francesco halála óta 
elhidegült viszonynak tudtak be. 2 A német császár, úgyszintén 
a lengyel és cseh király sem képviseltették magukat, beérték 
különböző mentegetődzésekkel. 3 Követeket küldtek a pfalzi és 
a szász választófejedelem, Ottó és Lajos bajor herczegek s a 
velenczei signoria; az olaszországi küldöttek legtöbbje különben 
a menyasszony kíséretével volt jövendő. Személyesen úgyszólván 
csak Mátyástól függő viszonyban levő fejedelmi személyek jöt- 
tek el, úgy mint Ujlaky, bosnyák király, Kristóf, bajor herczeg, 
Fridrik, Liegnitz herczege, a nászmenethez csatlakozott Münster- 
bergi, Oppelni és Ratibori herczeg. Sok sziléziai, lengyel és 
cseh főúr volt jelen, s a lengyelek «megbánhatták, hogy uruk 
leányát nem Mátyáshoz, a nemes királyhoz, hanem csak egy 
herczeghez adta férjhez ». 4 Boroszló városa három tanácsbelit 
küldött 40 lovassal s ezer forint értékű nászajándékkal, azon- 
fölűl «költöttek is vagy ezer forintot», mint tanácsjegyzőjük föl- 
jegyezte. 5 

Mátyást a meghívások nagy részének sikertelensége nem 
tántorította meg előkészületeiben, melyekkel királyi várát nagy 
költséggel arája elfogadására minden tekintetben méltóvá s a 

aller nacion der Kristenheit fursten graven Bottá követhez 1476 július i-röl ; milanói 

freien herren ritter knecht burger ond áll. levéltár, (Sezione stor. Pot. est. Ungh.) 

menigklich geladen habén in hoffnung zu és Lupus Lukács már id. novemberi követ- 

komén. » (Másolat a Nemzeti Múzeum le- jelentése tt.-ott. 
véltárában.) ; Teleki id. köt. 480. 1. Dlugoss id. m. 

1 Heinrich von Milticz követjelentése 642. 1. 

a drezdai áll. fölevéltár -ban : (Wittenb. 4 Eschenloer id. köt. 343. 1. Dlugoss 

Arch. Ung. Sachen, fol. 98.) «das nicht, (id. h.) azt a szándékot tulajdonítja Mátyás- 

alsfel leüt hey sein, als der k. (könig) gern nak, hogy a lengyel királyt mintegy meg- 

hette.» szégyenítem akarta meghívásával. 

2 A milanói herczeg levele León. S Eschenloer id. h. 

Magyar Tört. Életr. 1908. 22 



170 BERZEVICZY ALBERT 

lakodalmi ünnepélyeket pompásakká s élvezetesekké igyekezett 
tenni. ' Neje koronázása alkalmából országgyűlést is hirdetett 
Székesfehérvárra s arra nemcsak a főrendeket és a nemességet, 
hanem a szabad királyi városokat is meghívta. 2 A városokat 
ebből az alkalomból — utalással a török háborútól okozott 
kiadásokra s arra, hogy menyegzőjét a saját és országának 
dísze érdekében fényessé kell tennie régi szokás szerint, — meg 
is adóztatta Mátyás. 5 

Mária fogantatásának napján, deczember 8-ikán, fölkereke- 
dett összes, Budán már akkoráig összegyűlt vendégeivel s mint- 
egy 3000 lovassal és Székesfehérvárra ment, a hol már másnap 
megérkezvén, harmadnap kivonult egy félmérföldnyire a város- 
tól, a szabad mezőre, kísérve összes vendégeitől, udvarától és 
az egybegyűlt rendektől ; előtte haladt tíz apród lóháton, külön- 
böző színű bársonyba öltözve, aranynyal és gyöngygyei ékes 
lószerszámmal. 4 

A találkozásra kiszemelt helyen három díszes sátort állítot- 
tak föl ; a középső, mely a királyi párnak volt szánva, rojtos 
bíborszövettel volt beszegve, előtte pedig tizenkét vég égszínkék 
posztó volt hosszában leterítve az érkezők és üdvözlök számára. 
A sátrak mellett fából és rozséból rakott óriási máglyák lán- 
goltak s szolgáltak a várakozók melegedésére; nem kellett 

' Bon fin Hist. Dec. ív. Lib. ív. 422. ]. hung.o czímű gyűjteményének második 

- Teleki id. h. részében, (az 1766-iki bécsi kiadásban 

5 Teleki-né\ (xi. 565., 569. 1.) rendelvé- 143. 1.) mint mondja egy Jacobus Bongar- 

nyek Korpona és Kassa polgáraihoz. Eré- siustól való s a Pistori János könyvtárá- 

lyes hangú meghívás Eperjes városához. ban talált régibb, úgy látszik elveszett 

(Bártfai levéltár.) kiadás nyomán ; e jelentést — melynek 

4 Eschenloer id. köt. 341. 1. ; a boroszlói hitelességét főleg Eschenloerrel és a szász 

tanácsjegyző ezen egykorú krónikáján jelentéssel a külsőségekre és egymás- 

kívül a Mátyás menyegzőjének lefolyására utánra nézve való teljes egybehangzása 

nézve legbővebb kútforrásunk az az egy- igazolja, — magyar nyelven kiadta Kazin- 

korú drezdai kézirat, valószínűleg követ- czy Gábor « Mátyás király kortársai tanu- 

jelentés, melyet Langenn közölt id. műve sága szerint czímü, már id. munkája 117 s 

(Herzog Albrecht d. Beherzte) függeléké- köv. lapjain. A menyegzői ünnepélyeknek 

nek 517. lapján s a pfalzi választófej ede- főkép e kútfők nyomán vonzó és népszerű 

lem szintén jelen volt követének jelentése, leírását adta Csánki Dezső már id. rajzá- 

melyet az eredetinek látszó latin szöveg- ban. (Mátyás király menyegzője.) 
ben közölt Schwandtner «Scriptores rer. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ I7I 

egyébiránt soká várakozniok : amint a királynénak s kíséretének 
érkezését jelezték, Mátyás leszállott lováról s jobbjára állította 
Ujlaky Miklóst, Bosznia királyát, a választófejedelmek s a bajor 
herczegek küldötteit ; baloldalán a főpapok, főurak s a velenczei 
követek foglaltak helyet ; a nádornak, Országh Mihálynak fia, 
a király előtt tartotta kezeiben a meztelen királyi kardot. 

Beatrixot megelőzve megjelent Bánffy Miklós, mint a meny- 
asszony küldöttje s annak nevében pompás virágcsokrot nyúj- 
tott át a királynak, melyről drága gyürü függött le, nagyértékü 
gyémánttal. 1 Mátyás megilletődve vette kezébe arája ajándékát, 
melyről azonban tekintetét csakhamar maga a küldő vonta 
magára ! Megjött a várva várt királyi hölgy, kísérve Mátyás 
anyjától, a húsz magyar hajadontól, Dengelegi Pongrácz János- 
tól s az egész magyar és olasz küldöttségtől, — a kocsikról s 
lovakról leszállva közeledtek a leterített posztón a királyi sátor 
felé, miközben ezer meg ezer szem szegeződött Magyarország 
leendő királynéjára .... 

Galeotti és Bonfin Beatrixot képmásainál sokkal szebbnek 
jellemzik; Galeotti «rendkívüli szépségéről)) beszél, mely mellett 
a többi nők rútaknak látszottak, 2 Bonfin jellemzése szerint pedig 
az ő «nemes homloka, magasan ívezett szemöldöke, telt halán- 
téka, piruló orczái, szemének nyájas derűjével, orrának és szájá- 
nak kellemével annyi bájt egyesítettek, hogy szépségre Venus- 
hoz, szemérmességre Dianához, bölcseségre és ékesszólásra 
Pallashoz lehetett őt hasonlítani. Szóval olyan volt — Bonfin 
szerint, — hogy még Sokrates szívét is lángoló szerelemre gyúj- 
totta volna.» ; Bármennyire szállítjuk le e hízelgéshez szokott 
tollak dicséretének értékét a tárgyilagos igazság kedveért s bár 
a Beatrix egykorú képmásai szépségéről ép oly kevéssé nyújta- 
nak hírének megfelelő fogalmat, mint például kortársának, 



' Bánffy Miklóst a pi'alzi követjelentés Ujlaky Lörinczet nevezi meg mint 

és a drezdai kézirat «Herzog von Lim- királyné küldöttjét. 
bach»-nak mondja ; úgyszintén Timon is. 2 De Dictis etc. ni. fej. 

lEpitome 166. 1.) Teleki (id. köt. 484. 1.) 5 Dec. ív. lib. ív. 424. 1. 

22* 



172 BERZEVICZY ALBERT 

Lucrezia Borgiának arczképei ennek bájairól, az kétségtelen, 
hogy Mátyás mindjárt kezdettől szenvedélyes vonzalom jeleit 
adta fiatal nejével szemben, s ezt Beatrix egyéb megnyerő 
tulajdonságain s férje szívének meghódítására irányzott ép oly 
buzgó mint ügyes törekvésén kívül bizonyára külső megjelené- 
sének is köszönhette. 

Viszont Mátyás, ki ugyan a külsejének szépségét is magasz- 
talásai körébe vonni akaró túlbuzgóságot önérzetesen utasította 
vissza, ' s kit udvari írója is «inkább marsi, mint venusi szép- 
ségűnek)) jellemzett, 2 mint akkor 36 éves férfiú, 3 hősisége, 
hatalma, hírneve egész nimbusával, szelleme ragyogásával és 
megjelenésének, föllépésének minden kortársától elismert királyi 
fenségével csakugyan alkalmas lehetett a hevesvérű, élénk képze- 
letű és becsvágyó nápolyi királyleányra mély benyomást tenni. 

A király menyasszonya elé sietvén, mikor félúton találkoz- 
tak, Beatrix térdre akart ereszkedni előtte ; Mátyás azonban 
szelíd nyájassággal magához emelte 4 s jobb kezénél fogva 
bevezette a sátorba, hová a király anyja, a kísérő hajadonok, 
a bosnyák király, a követek s a jelenlevő főméltóságok követték. 

Itt a király meghagyásából Veronai Gábor egri püspök, s a 
Beatrix honfitársa, kit, mint állítólag Guido Rangoni törvénytelen 
fiát, Rangoni Gábornak is neveztek, üdvözölte a királynét rövid olasz 
beszéddel, 5 kifejezve Mátyás örömét megjötte s egyúttal sajnál- 
kozását hosszú utazásának fáradalmai fölött. Ez első találkozása 

1 Galeotti id. m. xxiti. fej. pesti műtermében közszemlére is tett, 

1 U.-ott, melynek azonban azóta, úgy látszik, nyoma 

3 Mátyás születési évére 1. nézve Frak- veszett. 

női « Mátyás király » 73. 1. 5 Itt ismét eltérnek a pfalzi követ és 

4 nMathias zoge sie wieder auf gar a drezdai jelentés írójának közlései a 
sáuberlich und lieblich mildiglich empfa- boroszlói tanácsjegyzőétől ; ez utóbbi sze- 
hende, dass ein iederman darbei Wollust rint Gábor püspök ékes «latin» beszédet 
und Freudé hatte», mondja Eschenloer mondott ; ez esetben azonban már azért 
id. köt. 342. 1. Szana Tamás sze- is több hitelt kell adnunk különösen a 
rint (Száz év a magyar művészet tört. -böl. pfalzi követnek, mert az — mint a diplo- 
Budapest, 1901. 18—19. 1.) ezt a jelenetet, macziai kar szónoka — kétségkívül ott 
Mátyás és Beatrix első találkozását 1828- volt a sátorban, holott Eschenloerröl ezt 
ban Vándza Mihály magyar festő egy biztosan nem tudhatjuk. 

óriási nagyságú képben festette le, melyet 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 



[ 73 



volt Beatrixnek az ö életében is nevezetes szerepre hivatott egri 
püspökkel, ezzel a kétségkívül érdekes és jelentős egyéniséggel, 
ki mint modenai, némelyek szerint mantuai származású minorita- 
szerzetes a keresztes háborút hirdető Kapisztrán János oldala 
mellett kezdte pályáját magyar földön, majd pápai küldetésben 
a hussiták megtérítésén buzgólkodott Csehországban s a trón- 
vesztett Podjebrád cseh koronáját Mátyásnak fölajánló küldött- 
séggel került ismét Magyarhonba, hol előbb mint pápai követ, 
majd mint erdélyi, később egri püspök s királyi kanczellár és 
egyúttal az apostoli szék legátusa, Mátyás egyik legmeghittebb 
tanácsadójává lett, ki a királyt majdnem sohasem hagyta el, s 
az ő befolyásával kevéssel később bíbornoki méltóságra is emel- 
kedett. 1 

Beatrix a püspök szavaira « azonnal igen szerényen és nyája- 
san, kevés, de válogatott és helyes szerkezetű szavakkal felelt," 
— úgy látszik latin nyelven, 2 — s háláját fejezte ki a király 
iránt. Majd utána a pfalzi választófejedelem követe szólalt föl s 
a többi követek és azok megbízói nevében is kimenté a meg- 
hívott fejedelmek távolmaradását, kifejezvén egyúttal azt az 
örömet, melylyel e házasságot fogadják, a melyet «Isten dicső- 
ségére s a keresztény ügy közjavára szolgálandónak tartanak». 5 
A királyné köszönetét erre az üdvözlésre egy megbízott udvari 
embere tolmácsolta. 

Most megszólaltak a kürtök, a zene, s a királyi mátkapár 
kilépett a sátorból, hogy lóra üljenek s lóháton vonuljanak be 
a koronázó-városba. A sátorban való időzésök alatt kissé meg- 

i Litta id. m. 41. füzet 111. tábla. irat szerzője, sem Eschenloer nem mond- 
CiacconiHS : Históriáé Pontificum 111. 65. ják, milyen nyelven beszélt ezen első 
s köv. 1. Dr. Bó'/itn János: «Egri bíbo- alkalommal Beatrix, de valószínűbbnek kell 
ios a múltban*, az Egri egyházm. Közlöny tartanunk, hogy latinul, egyrészt, mert ezt 
1905 deczember i6-iki számában ; Kazin- talán a Mátyás iránti udvariasság is így 
czy Gábor id. m. 177. 1. A milanói követ hozta magával, másrészt, mert Eschenloer 
1476 május 19-iki jelentésében (Dipl. Emi. mindjárt e válasz említése után dicséri a 
11. 311. 1.) azt mondja Gábor püspök s a királyné folyékony és könnyed latin beszéd- 
király viszonyáról : «Tutti li consilj proce- jét (id. helyen), 
dano dal capo del bon frate.» 3 Pfalzi követjelentés 144. 1. 

2 Sem a pfalzi követ, sem a szász kéz- 



174 UERZEVICZY ALBERT 

bomlott künn a rend : az olaszok bátorító kezdésére a nép 
darabokra szaggatta a kék posztót, melyen az ünneplők lépked- 
tek, hogy emléket vigyen magának belőle. Általán az olaszok, 
különösen a velenczeiek rakonczátlan viselkedését minden egy- 
korú híradás fölemlíti ; ez utóbbiak minduntalan elhagyták a nekik 
kijelölt helyeket, hogy a fejedelmi pár közelébe tolakodjanak. 

A királyné fehér paripán, a király barna ménen ült ; mindkét 
ló érczszerszáma aranyból volt, hímzett takarója drágakövekkel 
kirakva. Mikor a fényes menet a városhoz közeiedék, Kristóf 
bajor herczeg Munchingen Vilmos lovaggal a királyné üdvözlé- 
sére s mulattatására német szokás szerinti lovagtornát rögtön- 
zött ott az úton ; a két lovag a hosszú kopjákkal oly erővel 
csapott össze, hogy mindkettő lovastul eldőlt s a lovak nehéz 
vértjeikben tehetetlenül fetrengtek a földön. 

A város kapuja előtt az egész lelkészi kar, főpapoktól vezetve ' 
s előlvitt ereklyékkel várta a menetet; a Szent István jobbjá- 
nak hódolandók a király s királyné leszálltak lovaikról és hordott 
mennyezet alatt gyalog mentek a szent király ősi bazilikájába, 
melybe ő és utódai temetkeztek s melynek falaira függesztették 
a győzelmes csatákban elfoglalt zászlókat, pajzsokat.' Ennek 
szentélyében a király balról, a királyné jobbról helyet foglalván, 
fölzendült a hálaadó Te Deum-ének. Azután Mátyás maga 
vezette menyasszonyát lakására, ő pedig a prépost házában vett 
szállást, melynek lépcsőjéig az összes követek elkísérték. 

A következő napon, szerdán, fényes istentisztelet tartatott, 
melyre a királyt s a királynét ismét lakásukról kísérték el a 
bosnyák király, a követek s főméltóságok ; a szentélyben ismét 
egymással szemben helyezkedtek el, a királyné előtt telepedtek 
le udvarhölgyei, a király oldalán a nápolyi herczeg, Francesco, 2 

1 Csánki : Magy. Tört. Földr. ni. és csak később látogatott el Magyaror- 
310. ). szagba ; ez csak azt mutatja, hogy isme- 

2 Vecchioni id. müvében (63. 1.) kéte- rétiének voltak előtte az egykorú magyar- 
lyét fejezi ki az iránt, hogy Francesco országi híradások és ferrarai följegyzések, 
herczeg a Beatrix esküvőjében részt vett melyek Francesco jelenlétéről s szerep- 
volna s azt hiszi, hogy Ferrarában maradt léséről ismételve megemlékeznek. 




BEATRIX LEÁNYKORI MELLSZOBRA FR. LAURANÁTÓL A BERLINI „KAISER 
FRIEDRICH-MUSEUM"-BAN. 



(W. Rolfs, Fr. Laurana ez. művének képe után.) 




BEATRIX MELLSZOBRA FRANC. LAURANÁTÓL A FIRENZEI BARDINI- 
FÉLE MÜKERESKEDÉSBEN. 



(W. Rolfs, Fr. Laurana ez. müvéből.) 



BEATRIX KIRÁLYNÉ I75 

kit itt említenek először az egykorú magyarországi közlések, a 
nápolyi s többi követek, a barii érsek ' és a birodalombeli 
főpapok s főurak, köztük a kalocsai érsek 2 és a boroszlói 
püspök is. 

A mise alatt, melyet az egri püspök olvasott, a templom 
harsogott a zenétől s énektől; az evangélium után úgy Mátyás 
mint Beatrix megcsókolták a szent könyvet, miközben hat főne- 
mes vitte előttük az égő gyertyákat. Mikor pedig az áldozat- 
fölajánlásra került a sor, az egész gyülekezet, a királyi párral 
együtt körüljárta az oltárt s kiki letette az egyháznak és a 
szegényeknek szánt, többnyire dús ajándékát. 

Ez a nap egyébiránt mintegy pihenőül volt szánva a király- 
nénak s útitársainak; másnap, csütörtökön ment végbe ismét 
fényes templomi szertartás alakjában a királylyal képviselet útján 
tulajdonképen már egybekelt Beatrixnak magyar királynévá való 
megkoronázása, míg a megkötött házasságnak a házasfelek 
saját személyeiben való megáldása a Budán tartandó ünnepé- 
lyek rendje számára volt fönntartva. 

A misét ez alkalommal a királyné koronázására jogosított 
veszprémi püspök, Vetési Albert mondta, kit Beatrix már olasz- 
országi követsége óta ismert s úgy a királyi pár, mint a főpa- 
pok és főurak kápráztató fényű öltözékekben jelentek meg ; 
különösen föltűnt a fényűzéséről ismeretes Ujlaky, boszniai 
király, hímzett s egész hosszában skófiummal és gyöngyökkel 
átszőtt dolmányában s ugyancsak aranyszövésü mentéjében, 
mely ötszáz gyémánttal s számos más drágakővel volt díszítve, 

1 Eschenloer mindig barii érseket mond Nápoly érseke akkoriban — mint tudjuk — 
s Antoniusnak nevezi ; ez az Ajello Caral'a bíbornok volt ; ha a küldöttségben 
(vagy Agello) keresztneve (1. Gams id. h.) ; és lakodalomban egy bíbornok vett volna 
a pfahi követjelentés — valószínűleg barii részt, annak nyoma volna a ferrarai jegy- 
érsek helyett — egyszer «Neapolitanus zékben s az ottani, valamint a nápolyi 
Episcopus»-t, másszor «Neapolitanus Ar- krónikákban is. 
chiepiscopus»-t, a drezdai kézirat is «Erz 
bischove von Napels»-t mond ; ennek nyo 
mán Teleki (id. köt. 482. 1.) s több törté 



Beatrix nászmenetében és menyegzöjén 



2 Ezt Eschenloer és a drezdai kézirat 
említik (343. 1.), legalább «Erzbischof von 
Kolatschin» (a második kéziratban « Col lat - 
netírónk a nápolyi érseket szerepelteti schamo», a drezdaiban «C"olozschauw») alatt 



más alig érthető. 



I'/6 BERZEVICZY ALBERT 

nyaklánczát magát tizenhét márka arany súlyúnak, övét pedig- 
hat vanezer arany értékűnek becsülték. 1 

A mise közepén a királynét, ki aranynyal átszőtt, piros ruhát 
viselt, fölötte kivágott ujjú, olasz szabású selyempalásttal, s 
kinek kibontott gesztenyebarna haját 2 két sor hatalmas nagy- 
ságú gyöngy ékesítette, tizenkét lépcső magasságú, aranyos 
szőnyeggel borított trónemelvényéröl, melyre Mátyás anyja 
kísérte, az oltár mellé vezették, a hol egy kárpit mögött 3 oly 
ruhába öltözött át, mely jobb karját és hátát mez nélkül hagyá 
a szentelt olajjal való fölkenés czéljából s mely fölé arany- 
szövésü, bő piros koronázási palástot borítottak. 

Ekkor a bosnyák király mint hűbéres fejedelem, az arany- 
almával és pálczával kezében a trónján koronával és királyi 
palástban ülő Mátyás elé ment s őt is az oltár elé vezette; itt 
térdre borúit a királyi pár, a püspök mindkettejöket megáldotta, 
a királyné pedig letévén a szertartásszerű esküt, jobb karját és 
vállát fölkenték. Erre Gúthi Ország Mihály nádor harsány han- 
gon kérdezé a királyt, akarja-e hogy a királyné megkoronáz- 
tassék ? Mire Mátyás igennel felelvén, a veszprémi püspök, a 
bosnyák király, a nádor s a többi főúr Beatrixnak fejére tették 
a koronát, melynek drágaköves ékessége és roppant értéke 
általános csodálatot keltett a jelenlevőkben. Mintegy a közörömnek 
kifejezést adandók az énekesek és zenészek olyan harsogással 
töltötték meg e perczben a templomot, hogy «az emberek egymás 
szavát meg nem érthették ». 4 

A szertartás befejezéséül Mátyás, trónján ülve, Szent István 
kardjával lovagokká ütötte legelőkelőbb vendégeit : Francesco, 



1 Kazinczy Gábor id. m. 122. 1. utóbbi szerint a királynét ccentkleit man 

1 "Auf welsche gewonheit mit offnem bis auf das hemmeta. 

har>, mondja a drezdai kézirat. (Langemi 4 Sajátságos, hogy a zene és ének 

521 1.) harsogásának jellemzésére három kútforrá- 

3 A pfalzi követ azt mondja : «sub sunk majdnem szó szerint ugyanezt a 

expanso velo», Eschenloer pedig: «hinter kifejezést használja; a drezdai kézírat egy 

einem fürgezogenen Tuche», a drezdai hely en (521. 1.) azt mondja, hogy a misét «mit 

kézirat: ounter einem furgezogen tuch» ; ez französisch gesetztem Gesang» énekelték. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ I77 

nápolyi herczeget, immár sógorát, Kristóf bajor herczeget s több 
német, morva és cseh főurat. 

A koronázást követő lakomát a királyok rendes szállóhelyén, 
mely a királyné lakásául szolgált,' tartották meg, a «boltíves 
teremben,» mely szép kárpitokkal volt díszítve s a hol egy 
négyszögletű és egy kerek asztalnál helyezkedett el a társaság. 
A király jobbján a nápolyi herczeg ült; az ebéd huszonnégy 
fogásból állott, de «a nap rövidsége miatt nem lehetett vala- 
mennyit föltálalni)). 

Sajnos, hogy nem bírunk pontos és kimerítő értesüléssel a 
felől, kik voltak Beatrixnak ama honfitársai, a kik vele magyar 
földön töltött első napjainak örömét és fényét megosztották ; 
a ferrarai vendégjegyzék csak keveseket nevez meg kísérői közül 
s ezek mindegyikéről sem tudjuk, vájjon mindvégig útitársa 
maradt-e? Másrészt Ferrarától kezdve is sokan csatlakoztak 
hozzá, a menyegző egykorú leírásai pedig többnyire csak sommá- 
san említik a «nápolyi követeket)) s az «asszonyokat és hajadono- 
kat, kik Nápolyból jöttek». 

Kétségtelen Beatrix öcscsének, Francesco herczegnek ittléte, 2 
ki hosszabb ideig Magyarhonban maradt is, úgy hogy Bonfin 
őt később a Beatrix és Mátyás neveltjének, Mátyás kedvenczének 
nevezi, ki itt « második Itáliát» talált s őt Mátyással és Beatrixszal 
folytatott erkölcsbölcseleti vitatkozásokban szerepelteti. 3 Való- 
színűleg vele jött nevelője, Rutilio Zeno is, az Accademia Pon- 
taniana tagja. Egy rokonát itt találta már Beatrix : Aragóniái 

1 Eschenloer «Königliche Herbergé»- vére Beatrixnak nem is volt. A ferrarai 
nek mondja, tehát valószínű, hogy a királyi vendégjegyzék s az ottani krónikák meg 
szállás, melyet Mátyás udvariasan áten- nem nevezik Francescót, de —mint láttuk — 
gedett Beatrixnak, az volt, mely mint úgy Notar Giacomo, mint Passero említik, 
"parancsnoki palota » — a bazilika közeié- hogy Beatrixszal utazott el, az itteni kútfők 
ben — még Székesfehérvár 1688-iki képén már a székesfehérvári ünnepélyekben való 
(Magy. Tört. Képes.) — látható. Hogy vájjon részvételét megállapítják ; ferrarai /ö//'e^y- 
ez a Szent Istvántól nabazilikával szembeni) zések-ben is előfordul egyébiránt neve. 
épített királyi lakból alakult-e ? azt nehéz (Arch. Propr. Here. 1. C. 94. v. és 95. 
volna eldönteni. (Csáitki : Magy. Tört. Jornale d. I. tapezeria 1476. A.) 

földr. in. 310. 1.) 3 Symposion Trimeron 8., 15., 18., 131. 

2 Horváth Mihály (111. 167. 1.) tévesen lapokon. 
Ferdinánd herczeget mond ; ily nevű test- 
Magyar Tört. Életr. 1908. 23 



178 



HERZEVICZY ALBERT 



Aloysiát, a már említett Frangepán Bernardin gróf nejét. Nápoly- 
tól egész Magyarországba elkísérte a fiatal királynét s itt vele 
élte át a hosszas lakodalmi ünnepélyeket Sora herczegnője, 
atyjával Andria herczegével együtt; ugyanis 1477 tavaszán 
történt visszatérésökről van tudomásunk. 1 Hasonlóképen kétség- 
telen a már említett barii érsek : Antonio Ayello di Taranto 
ittléte a Beatrix érkezésekor; ez azonban nem vele jött, hanem 
- mint tudjuk, már évek óta működött a nápolyi király 

követeként Mátyás oldala mellett, s bár ö kevéssel előbb — 

valószínűleg a Federigo herczeg 
házasága ügyében — Burgundba 
kapott kiküldetést, bizonyos, hogy 
a menyegző idejében már ismét 
Magyarhonban volt, s itt nagy 
fényt űzve, mint a nápolyi követ- 
ség feje szerepelt annál a házas- 
ságnál, melynek megkötésében 
oly fontos része volt. 2 Valószínű- 
leg a nápolyi vagy ferrarai köve- 
tek között volt Florio Roverella 
is, a jeruzsálemi lovagrend tagja, 
55. antoniello di ajello BAun EKSEK cziMERE. eredeti hivatására nézve orvos, 

származása szerint pedig ferrarai, 
testvére annak a ravennai érseknek és ferrarai püspöknek, 
kikkel a Beatrix két mátkasága történetében már találkoztunk. 
Florio, miután előbb pápai szolgálatban Benevento kormány- 
zóságánál hivataloskodott, utóbb Ferrante király szolgálatába 




1 Tnmmiilillis id. m. 227. I. Eschcnloer 
(id. m. 343. 1.) a székesfehérvári ünnepé- 
lyek leírásában a barii érsek után a velen- 
czeiek előtt megnevezi «Herzog Andreas 
von Calabrien»-t ; miután a calabriai her- 
czeg czímét a nápolyi trónörökös, Alfonso 
viselte, ki nem volt Magyarországban, itt 
kétségtelenül névcsere forog fönn s a 
Herzog Andreas azonos a ferrarai jegyzék 
és Tnmmiilillis «Duca di Andria»-jával. 



A diesdai köveijelentís is nHerzog von 
Calabrien»-t említ, de az alatt talán a nápolyi 
királyfit akarja értetni. 

2 Lupus Lukács milanói követjelentése 
1476. febr. 19-ikéröl és máj. 19-ikéröl. 
(Dipl. Emi. 11. 307. s köv. 347. s. kőv. 1.) 
u. annak június 16-ikí jelentése szerint 
(milanói lev. tár; másolat Nemz. Múz. 
könyvt.) Ayello ez időben már Budán 
volt. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 



J 79 



lépett, ki öt bírói, majd diplomacziai teendőkre alkalmazta; részt 
vett az Eleonóra herczegnő nászkíséretében és utóbb a Beatrix 
házassági ügyének rendezése végett küldték Magyarországba, 
hol már 1475-ben találjuk s hol — jelentéseinek tanúsága szerint — 
a ferrarai herczegnek is diplomacziai szolgálatokat teljesített. 1 
Az itt tartózkodó olaszok között Mátyás személyének talán leg- 
őszintébb és leghívebb csodálója volt s tőle mind haláláig fontos 
megbízásokat kapott. 2 

A ferrarai herczeg képviselőjeként egyébiránt a királyné 
kíséretében Chistoforo de' Bianchi lovag szerepelt, kinek az 
utazás alatt tett szolgálataival való különös megelégedésének 
adott kifejezést Beatrix sógorához, Ercole herczeghez mindjárt 
a menyegző után írt levelében. ; Tudomásunk van Firenze akkor 
itt időzött követéről is, Francesco Bandini de' Baroncelliről, ki 
kevéssel később jelentést küldött Lorenzo Medicinek a Magyar- 
országon történtekről. 4 

És alig lehet kétségünk felőle, hogy a királynéval együtt 
jöttek be Magyarországba gyermekkori dajkája Nardella s ennek 
férje Sabatino Viola, kik mindketten előbb Nápolyban, majd 
Magyarországon Beatrixnak tett szolgálataikért -— mint látni 
fogjuk, — birtokadományozásban is részesültek később. 

Végül ne feledjük, hogy Beatrix idejöttekor már nagy szám- 
mal talált itt olaszokat. Mátyás sokszoros diplomacziai viszonyai- 
nál fogva is, melyek Olaszországhoz fűzték s nem kevésbé az 
olasz szellemi műveltség iránti előszeretetétől indítva szívesen 
vette igénybe az olaszok szolgálatait s mióta Beatrixszal kötendő 
frigye el volt határozva, «az olasz ügyekre nézve állandó olasz 
tanácsosok tűnnek föl a Mátyás udvarában, kik ép oly szerves 
tagjaivá válnak udvartartásának, mint akár a magyarok. »> Lesz 

1 Litta id. m. lxu. tűz. i. táb. Dipl. Emi. 5 1477 január 8-ikáról k. levél a modenai 

II. 273. 1. Milanói lev. tár. Pot. Est. Ungh. levéltárban. 
(1475. máj. 19-iki Ferrarába int. jelentés.) 4 Archivio Mediceo, Firenze, Fa. 55. 

- 1484-ben Rómában mint Mátyás követe N" 572. (Másolata a Nemz. Múz. Könyv- 

működik : L. Thuasne : Jokanms Burchardi tárában.) 

Diarium, sive Rerum Urbanarum Commen- ; Csonki Decsö : I. Mátyás udvara, 

tarii, Paris, 1883. 1. 19., 120. Századok, 1883. évf. 619. 1. 

23* 



l8o BERZEVICZY ALBERT 

alkalmunk a Mátyás udvaránál működő olasz diplomaták, írók, 
tudósok és művészek némelyikének működésével különösen Beat- 
rixhoz való viszonyukban még közelebbről is megismerkedhetni ; 
itt elég, ha arra utalunk, hogy Magyarországba jöttekor Beatrix 

mint láttuk, — itt találta fontos egyházi és állami hivatalban 
veronai Rangoni Gábort, továbbá mint oly diplomatákat, kik 
nemcsak olasz udvarok ügynökei voltak, hanem Mátyás szolgá- 
latában is állottak, a ferrarai Giustiniano Cavitellit, a milanói 
Lucas Lupust, nem különben Mariottus Senilist, Quirinót, Leon- 
cius Jánost s az eredetileg a király orvosaként működött s 
Nápolyban és Milanóban többször követségben járt Francesco 
Fontanát, ki nagy műveltségén és ügyességén kívül kétségkívül 
Gábor püspök rokonságának is köszönhette a kiváló bizalmat, 
melyben Mátyás részesítette. 1 Hogy a Mátyás udvarában gyakran 
föltűnt, koronkint azonban Olaszországban is időző Marzio 
Galeotti, a fürge tollú, élelmes vándor-író és udvaroncz a menyegző 
idejében Magyarországon lett volna, az nem valószínű. 2 

A koronázást követő napon, pénteken, deczember 13-ikán, 
Lucza napján virradatkor a királyi pár az összes násznéppel 
együtt elhagyta Székesfehérvárt s ki kocsin, ki lóháton, Budára 
indult ; az akkori kocsiközlekedésre világot vet az a tény, hogy 
kétszer kellett útközben meghálniok, míg végre vasárnap délelőtt, 
nagy fénynyel és pompával megtörtént a bevonulás Budavárába. 

Legelői huszonnégy trombitás lovagolt, damaszt- és posztó- 
ruhákba öltözve, mellükön aranyozott ezüstből való czímeres 
vérttel, 3 utánok jött négyezer válogatott lovas, csoportonkint 
zenészektől kísérve, majd a király kamarásai és apródjai; ez 
utóbbiak nagyobbrészt még gyermekek, mind délczeg paripákon, 
fényes szerszámmal, kardosán s a király czímerszineibe öltözve. 

■ Csánki id. helyen. der Brust», valószínű azonban, hogy itt a 

2 Akkoriban Bolognában tanárkodott ; «Schild» alatt nem pajzs értendő, miután 
lásd : Ábel Jenő : Adalékok stb. 245., 261. pajzsot nem szokás mellre függeszteni, 
s. köv. 1. hanem mellvértűi alkalmazott «czímer- 

3 Eschenloer (346. 1.1 szerint : «grosse pajzs». 
silberne übergiildete Schilde vornen an 



BEATRIX KIRÁLYNÉ l8l 

Az apródok után jöttek a követek ' s a vendégfejedelmek és 
főurak, és közvetetlenül utánok a király, ki hófehér ménjén, kalpag- 
jától saruiig aranytól, gyöngyöktől és drágakövektől elborítva, 
megjelenése fényével «mindenkit túlragyogott'). Mögötte szintén 
pompás öltözékben egy apródja lovagolt s vitte a király arany 
pajzsát, koronás sisakját és lándzsáját. Azután jött a királyné, 
— szintén fehér paripán, fején koronával, 2 aranyszövésű kék 
köntösben, melyet sárga selyem palást födött, — úgy nézett ki, 
«mintha egészen aranyból és drágakövekből állott volna». 
Körülötte főurak, lovagok alkottak udvart s mögötte nyolcz 
aranyozott hintó vitte a hölgyeket, mindegyik elé hat fehér ló 
volt fogva. 

A mint a menet Budához közeledett, annak lakossága — leg- 
nagyobbrészt lóháton — kivonult üdvözlésükre a város elé. Leg- 
elői jött a zsidók küldöttsége : egy előkelő agg zsidó vezette 
őket lóháton, kezében karddal, melyről ezüsttel telt edény függött 
le ; mellette lovagolt fia szintén karddal és ezüstös edénynyel, 
utána huszonnégy lovas, sötétpiros öltözetben, strucztollas süve- 
gekkel, majd meg mintegy kétszáz zsidó jött gyalog, rajtok 
imádkozó palást, ábrándos jelképekkel hímzett piros zászlót 
vittek elől s középen a vének mennyezet alatt hordozták a tíz- 
parancsolatot, melyet üdvözlésképen a királynénak is bemutattak, 
átnyújtván ajándékaikat s pártfogásáért esedezvén. A város falai 
alatt Kristóf bajor herezeg ismét lovagtornát rendezett s a nehéz 
lovasok zuhanása úgy megrémítette a királynét, hogy fölsikoltott. 

A bevonulás valószínűleg az úgynevezett «bécsi kapun » át 
történt, mert a menet a Nagyboldogasszony templománál ' 
áthaladva jutott a Szent-György térre 4 s onnan a királyi palotá- 

i A pfalzi követ kifogyhatatlan a velen- 2 A drezdai kézírat szerint (Langenn 

czeiek rendbontó tolakodásának korholásá- 523. 1.) azt a koronát viselte fején, melyet 

bar, mindig elmondván azt is, hogy kellő a pápa ajándékozott neki s melylyel a 

rendreutasításban részesültek s az elősza- nápolyi koronázást végrehajtották, 

bott rangsor ismét helyre lett állítva; 3 Később ú. n. «Mátyás-templom». 

látszik, hogy a követ a saját rangsorát 4 Akkor a mostani «Dísztér», mely 

védte s hogy a kanapékérdések már akkor valószínűleg egész a várig terjedt s a 

nagy szerepet vittek. város legnagyobb tere volt, viselte ezt a 



182 BERZEVICZY ALBERT 

hoz, melyet akkor még sánczárok és fölvonóhíd választott el a 
többi várostól. A várkapu elé itt is kihozta a papság nagy 
díszben egyházi menettel a szent ereklyéket, s azután a király 
és királyné, lovaikról leszállva, mennyezet alatt a templomba 
vonultak, hálaadó istentiszteletre. A várpalota dobogójánál a 
királyi pár elbúcsúzott mindazoktól a vendégeitől, kik nem a 
palotában voltak szállva. 

A szerencsés megérkezés után egy nap a pihenésnek volt 
szánva s csak másodnap, kedden fogadta a király ismét vendé- 
geit, fényes lakomát is rendezvén nekik palotájában. Az ünnepély 
szent misével kezdődött, melyet a várkápolnában Csupor Demeter 
győri püspök olvasott, 1 s melyet Mátyás udvari zenekara művészi 
zenével kísért ; azután egy nagy teremben a követek szerencse- 
kívánatait fogadta a király, mely alkalommal a velenczeiek 
állítólag nagyon eldicsekedtek azokkal a szolgálatokkal, melyeket 
Beatrixnak útjában tettek; ellenben a ferrarai követek röviden, 
egyszerűen szóltak. 2 A király nevében az egri püspök válaszolt 
az olasz követeknek. 

Most a lakoma következett, mely egy még nagyobb és fénye- 
sebb teremben várt a' vendégekre. Itt a falak piros selyem- 
kárpitokkal voltak bevonva, melyeken elszórAa gyöngyök tündö- 
költek, a királyi asztal melletti falat pedig arany szövésű szőnyeg 
borította, az emelt helyen levő királyi asztal három selyem- 
szőnyeggel volt hosszában befödve, a középsőt a királyné, a 
két szélsőt a király czímere díszítette.' Ennél foglalt helyet a 
királyi pár a külföldi vendégek legelőkelőbbjeivel. Mátyás sárga 
atlasz mentét s czobolyprémes dolmányt viselt, Beatrix pedig 

nevet. (Csonki: Magyar Tört. Földr. i. Teleki szerint (ív. 489. 1.) az erdétyi püspök 

7. 1.) . tartotta a misét. 

1 A pfalzi kövei jelentésében azt - Drezdai kézirat Langennél 524. 1. 

mondja: «episcopus babensis», ezt Kazinczy > A drezdai kézirat a többi közlések- 

G. úgy fordítja «babiai püspök" és hozzá- tői eltérően azt mondja, hogy a középen 

teszi jegyzetben: «NápoIyban»; miután volt a király czímere s balra és jobbra 

ily nevű püspökség a nápolyi királyságban » Nápoly és Sicilia czímerei», a mi szokat- 

nem volt, valószínűleg Escheuloer-nek van lannak látszik, 
igaza, a ki azt mondja : «Bischof von Raab». 




K 


9) 




— 


a 


'0> 










in 


M 


< 




H 


•o 


< 


.•i 














< 








•t 




r 


V 




•c 


K 





184 BERZEVICZY ALBERT 

aranyszövetböl való ruha fölött szintén czobolyprémes, aranynyal 
átszőtt piros ujjast. A királytól jobbra a nápolyi királyfi, a barii érsek, 
az andriai herczeg s a többi nápolyi és velenczei követ; balra 
a királyné oldalán Kristóf bajor herezeg és a német követek 
ültek. A többi vendégek nyolcz kisebb asztalnál helyezkedtek 
el, melyek egyikénél a király anyja, másiknál a nádor, a többinél 
más egyházi és világi főméltóságok foglalták el a díszhelyet. 
A vendégségben részes követek, kiknek az ünnepélyek leírását 
köszönhetjük, magasztalással sőt bámulattal szólnak az asztalokon 
s különösen az akkoriban minden asztalhoz hozzátartozó pohár- 
székeken fölhalmozott drága evő- és ivókészletről, az arany és 
ezüst edények és tartók számát közel ezerre becsülvén. A király 
asztala mellett álló, s valószínűleg a boltozatot tartó kőoszlophoz 
támaszkodó pohárszék nyolcz polczra oszlott, ezen magán 
ötszázhatvan arany és ezüst serleg, kupa, kancsó, csésze, tányér 
díszlett. A legalsóbb polczot díszképen két, összesen 700 márka 
ezüstből vert, Mátyás czímerét viselő egyszarvú foglalta el, 
mindkettő valószínűleg a narváltól kölcsönzött valóságos 3 rőf 
hosszú szarvval a fején, 1 e polcz előtt 600 márka súlyú magas 
ezüstmedencze állott, részben megaranyozva, benne ugrókút 
csobogott, körülötte pedig öt nagy ezüst kenyérkosár sorako- 
zott. 2 Továbbá ezüst állványon két-akós ezüst hordó csüngött, 
mely négy részre volt osztva és négy csapra járt ; ebből 



1 Az egykorú följegyzések mind két nek fűrészszerű hosszú magányos fogát a 

« egyszarvú »-ról szólnak, melyeken 3 röf középkorban varázserejünek tartották s 

hosszú természetes szarv volt látható ; belőle dísztárgyakat, péld. püspöki pálczá- 

ilyeneknek látta ezeket Mátyás kincstára- kat készítettek. A heraldika az egyszarvút 

ban később a castelloi püspök is. Miután néha a narvál fogához hasonló fűrészes 

az cegyszarvú» képzeleti symbolikus állat szarvval ábrázolta (péld. az angol czímer- 

volt s nevét olykor az orrszarvúra (Rhino- ben) ; legvalószínűbb ennélfogva, hogy a 

ceros) is alkalmazták, Pulssky Ferencz Mátyás ebédlőtermének megcsodált díszei 

(Magvarország Archeológiája 1897. n. köt. egyszarvúak voltak, narvál-foggal szarv 

236. 1.) arra a következtetésre jut, hogy gyanánt. 

a szóbanforgó ezüst alakok orrszarvúkat 2 A vízmedencze és egyszarvú ezüst- 
ábrázoltak ; ámde akkor nehéz elképzelni, súly szerinti mostani értékét b. Nyáry 
hogy az állat természetes szarvának (ren- Albert (A tnodenai Hyppolit-codexek, Száza- 
desen 55 cm.) hossza három rőfnyi volna. dok 1872. évf. 356. s köv. 1.) 156.370 frankra 
Maga Pulszky is említi itt a narvált, mely- becsüli. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 185 

csapolták a négyféle bort a király s vendégei asztalai számára; 
a királyi pár előtt külön asztaldísz is állott, tiszta aranyból, ló 
formájában, e körül sorakoztak a külön arany evő- és ivóedények. 
A király asztalánál főurak jártak körül az ételhordásnál; az 
ételfogók vezetőiként nem kisebb urak mint Hinkó (Henrik) 
münsterbergi herczeg, Podjebrad György cseh király fia, Ujlaky 
Lőrincz, a bosnyák király fia s Liegnitz és Ratibor herczegei 
voltak láthatók. 

A mint a lakoma véget ért «s a király és királyné kezeiket 
megmosák,)) 1 az asztalokat elhordták s ugyanabban a teremben 
megindult a táncz. Hat körbe oszolva tánczoltak s a tánczban 
a király is részt vett a királynéval, úgyszintén a nádor, a 
herczegek s főurak; egészen külön tánczot járt azután a királyné 
öccsével, a nápolyi herczeggel, egy egész óra hosszant; ez a 
táncz a többiek előtt, úgy látszik ismeretlen volt; a boroszlói 
tanácsjegyző és egy drezdai jelentés olasz táncznak mondják, a 
pfalzi követ ellenben német néven «der Zeuner»-nek nevezi. 
A táncz végeztével Mátyás elbúcsúzott vendégeitől, a királynét 
lakosztályába vezette s miután a követek a király anyjának is 
jó éjtszakát kívántak, kiki lakására vonult. 2 

A következő napok is, egészen a karácsony előtti vasárnapig, 
melyre az esküvő volt kitűzve, fejedelmi lakomák és lovagtornák 
közt teltek el; az utóbbiakban legnagyobb szerepet vitt mindig 
a bajor herczeg, Kristóf, ki egészen otthonos volt a Mátyás 
udvaránál, de részt vett bennök a münsterbergi herczeg és Bánfy 
Miklós is s mindháromnak lovag-bajtársai. A bajvívásokat egé- 
szen német módra rendezték; általán a külsőségekben és szer- 
tartásokban a kortársak sok német vonatkozást láttak, a mi 

1 Pfalzi kövcljelentés 153. 1. Az illatos ugyanitt az mondatik, hogy a király egészen 
vízzel való kézmosás ebéd után az olaszok- a hídig kísérte a királynét, ki «saját várában 
nál is szokásban volt, sőt illatszernek a (in ir Gslosse) vonult. Ez alatt valószínűleg 
teremben való szétfecskendezése is. Lásd csak a királyi palota más szárnya értendő, 
a firenzei Salutatitól 1476. febr. 16-ikán mert érkezéskor mint láttuk, — az összes 
Nápolyban adott lakoma leírását Reuvuont- egykorú följegyzések szerint, — a király 
nal (Lorenzo d. Medici 11.) 425. 1. s a királyné is a várpalotába vonultak s 

2 Ezt a drezdai kézírat közli ; (525. 1.) annak dobogóján búcsúztak el vendégeiktől. 

Magyar Tört. Éleir. 190S. 24 



l86 BERZEVICZY ALBERT 

némelyeket arra a következtetésre indított, hogy Mátyásnak 
menyegzője rendezésénél a német-római császárság elérése 
lebegett szemei előtt. 1 

Vasárnap, deczember 22-én már reggeli 8 órára hívta össze 
Sternach Waczlau báró, a király szertartásmestere az összes 
násznépet a várpalotába, melynek udvarán szállott lóra Mátyás 
és Beatrix, s innen indult a fényes menet — a király anyja az 
udvarhölgyekkel díszkocsikon, — a Boldogasszony templomába, 
a hol az esküvőnek kellett végbemennie. A királyi pár magas 
trónszékeken teljes fejedelmi díszben foglalt helyet, fejők fölött 
az aranyos mennyezetet főurak — köztük német és cseh hercze- 
gek — tartották. Az egyházi szertartást az esketéssel együtt 
most is Gábor egri püspök végezte, az ég áldását könyörögvén 
le az oltár előtt térdelő egybekeltekre, kik a szertartás végén 
ismét leszállván trónszékükről, az összegyűltek szerencsekívánatait 
fogadták. Elsőként Szilágyi Erzébet üdvözölte fiát s menyét, 
azután a nápolyi herczeg, úgy a többiek. A szertartás befejez- 
tével az előírt rendben vonult vissza a menet a palotához, hol 
a lakomát ezúttal a külföldi követektől hozott nászajándékok 
átadása követte. Az összes ajándékoknak, melyeket Beatrix e 
napokban kapott, értékét az egykorú krónika 100.000 forintra 
becsüli. 2 Ajándékokkal halmozták el különösen a birodalombeli 
városok is úgy, hogy «minden tárházak megtelének vala», 5 
ezeknek adományai közül följegyeztek harminczkilencz nagy 
arany billikomot, hat gyönyörű lovat és három «Ruthénország- 
ból» való vadászsólymot. 4 Beatrix Stein György, a király taná- 
csosa, mint tolmács útján fejezte ki köszönetét az ajándékozóknak. 
A karácsonyi ünnepek alatt ismétlődtek a lovagjátékok, 
melyeknek kíséretében nem hiányzottak a népies és tréfás mutat- 
ványok sem; vastagon kitömött bohóczruhákba öltözött fiatal 
legények, nyereg nélkül a ló meztelen hátán ülve, dorongokkal 

' Joh. Christ v. Engel : Geschichte des 3 Heltai Gáspár : Magyar Krónika, ír. 

ungarischen Reichs, Wien, 1813. ni. 420. 1. köt. 150. 1. 

2 Eschenloer id. köt. 348. 1. 4 Pfalzi követjelentés 154. 1. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 187 

szurkálták és lökték le egymást, mintegy gúnyolva az idegen 
urak baj vívását s megkaczagtatva a népet, 1 a mely künn ünne- 
pelt szintén, az utczákon, tereken, miközben a királyi pár, 
követve az udvari néptől és vendégektől, a frissen esett havon 
aranyos szánon, csilingelő fehér paripákon járta be a várost, — 
oly mulatság, a minőben Beatrixnak és a nápolyiaknak aligha 
lehetett addig részök. 

A lakodalom vidám zaját azonban hirtelen gyászharangok 
kongása szakította meg: mialatt a násznép — melyet a jóked- 
vében levő király vízkeresztig nem akart elbocsátani, — kará- 
csony utáni hétfőn tartandó újabb udvari lakomára készült, 
megelőző éjjel — talán épen az olasz út fáradalmai következté- 
ben - váratlanul meghalt Dengelegi Pongrácz János erdélyi 
vajda, Mátyásnak anyai ágon közeli és kedvelt rokona, ki szemé- 
lyének képviselőjeként járt Nápolyban Beatrixért s a fehérvári 
és budai esküvői ünnepélyekben is élénk részt vett. 

Néhány napra minden vígság elhallgatott most, az udvar 
gyászt öltött, s mielőtt a halottat nyugvóhelyére, Gyulafehérvárra 
kísérték volna, Mátyás fényes gyászünnepélyt rendeztetett rava- 
tala fölött a budai templomban. Mikor a koporsót a templomba 
vitték, harmincznégy égő szövétnek világolt előtte, melyekbe 
ezer darab magyar arany volt beillesztve; ez arra szolgált, 
hogy elégvén a szövétnek, a lehulló pénzeket fölszedhessék a 
szegények, 2 s ez a neme a halott fölötti áldozat-bemutatásnak 
ismétlődött a templomban, a hol Mátyás és vendégei aranyakkal 
megrakott szövétnekekkel kétszer járultak az oltárhoz. Azután 
a lándzsára tűzött s a koporsó előtt vitt gyászlobogót az oltár 
előtt szétvágták és a ravatalra borították. 

Újév után folytatódott a vendégeskedés az udvarnál s csak 
vízkeresztkor oszlott szét a fényes társaság; akkorára már 

1 A drezdai kézirat szerint (526. 1.) dívott a szokás, az egybefont halottas- 
ezeket a tréfás bajvívásokat a nagyváradi gyertyákba, az elhunyt körülményeihez 
püspök rendezte. képest, kisebb-nagyobb ezüst pénzt illesz- 

- Kazinczy Gábor szerint (id. m. 136. 1.) teni». 
«a Székelységen még egy embernyom előtt 

24* 



i88 



BERZEVICZY ALBERT 



Magyarországba is elérhetett a híre egy eseménynek, mely még 
alkalmasabb volt a nászának örömeit élvező Beatrixot meg- 
döbbenteni, mint az erdélyi vajda halála. Karácsony másodnap- 
ján Milanóban egyike a legiszonyúbb fejedelemgyilkosságoknak 
szennyezte be vérrel Szent István vértanú templomát, hirtelen 




57. GALEAZZO MARIA SFORZA MILAIiOl HEKCZEG. 

(Bernardino Luini falfestménye a milanói Castello Sforzescoban.j 



gyászba borítva a Sforzák herczegi családját, melylyel a nápolyi 
uralkodóház legközelebbi sógorság viszonyában állott. 

Galeazzo Maria Sforza, atyját, Francescót fölváltván az uralom- 
ban, nem annak bölcs elvei, hanem a saját szeszélyes és zsarnoki 
természetének sugallata szerint kormányozta népét ; ' anyját 
minden kormányzati befolyástól eltávolítván, erőszakosságaival, 
kegyetlenségével és fajtalanságával annyira maga ellen bőszítette 

' Muratori Annali, id. köt. 120— 121. 1. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 189 

alattvalóit, hogy az elkeseredés csak alkalmat keresett a kitörésre. 
Magánsérelemből eredő bosszútól is indítva Gian-Andrea Lam- 
pugnani, Girolamo Olgiati és Carlo Visconti, milanói nemes 
ifjak összeesküdtek a herczeg élete ellen s midőn ez szokása 
szerint Szent István vértanú napján az erről nevezett templomba 
vonult udvarával ájtatoskodni, közelébe hatolván tőrdöfésekkel 
meggyilkolták. A tetteseket részint a hely színén fölkonczolták, 
részint kivégezték. 1 Galeazzo Mariát, — ki a ealabriai herczeg- 
nőnek, Beatrix sógornőjének testvére volt, — népe meg nem 
siratta, de halálának következményei : fiának s törvényes utód- 
jának, Gian Galeazzónak zsenge kora s ezzel szemben öcscsének 
Lodovicónak hatalomvágya, végzetes zavarokba sodorták Milánót, 
Nápolyt is, sőt egész Olaszországot. 

E megrendítő esemény hatása alatt Beatrix megbecsülni tanul- 
hatta új hazájában egy oly uralkodó helyzetét, kit nemcsak 
fejedelmi erényeiért és érdemeiért, hanem emberi tulajdonaiért is 
igazi tisztelet környez, s kinek életét a harcz gyakran veszélyez- 
teti, de az orgyilok egyszer sem. 

■ Muratori u. ott, Passero id. m. 32. !. Tammuhllis id. m. 224 — 225. 1. 




58. MÁTYÁS ÉS BEATRIX CZÍMERE1VEL ÉKESÍTETT EGYKORÚ FAYENCE-TÁL. 

(A londoni Kensington-miizeumban ) 



HARMADIK KÖNYV 



r r 



AZ URALKODOTARS 





59' OLTARPREDELLA MÁTYÁS ÉS BEATRIX CZÍMEREIVEL. 

A lőcsei Szent- Jakab-templomban 



Á 

ni 




I. 

majdnem egy hónapig tartó magyarországi 
nászünnepélyek lezajlása után Beatrixnak végre 
módja volt számot vetni új helyzetével s magá- 
nak fogalmat alkotni új környezetéről. Az 
ismerkedés ugyan már Nápolyban kezdődött, 
s ha megfogadta atyai barátja, az öreg 
Diomede Carafa tanácsát, akkor már hosszú 
utazása alatt [ magyar kísérőitől is hallhatott egyetmást új 
hazája ^ felől, de mindez nem pótolhatta a szemléletet és tapasz- 
talást, kivált ott, a^hol addigi életviszonyainak, hivatásának és 
környezetének oly gyökeres változásáról volt szó. 

A szerep, melyet neki férje, a király, már eleve szánt s 
melyet iránta házas életük kezdetétől fogva megnyilvánuló, szen- 
vedélyes vonzalma mindinkább nagyobbított, valóban fényes 
volt s módot nyújtott neki úgy a kormányzatba való befolyásra, 
mint az udvari életnek saját vágyai szerint való alakítására. 
Meg fogjuk látni, hogy e befolyást és hatalmat miképen érvénye- 
sítette Beatrix; itt azt a belső és külső politikai hely- 
zetet kell szemügyre vennünk, melyet talált s azokat a 
tényezőket, melyeknek barátságos vagy ellenséges hatásával 
látta magát szembeállítva. 



Magyar Tört. Életr. 1908. 



2.5 



194 BERZEVICZY ALBERT 

Mátyás addigi, 19 éves uralkodása alatt kemény iskolán ment 
keresztül, de az csak megedzette, nem törte meg, nem is lan- 
kasztotta el erejét; s bár ez idő alatt — kivált eleinte — sok 
csalódást, sőt kudarczot is kellett elviselnie, sok hűtlenséget és 
hálátlanságot tapasztalnia épen a hozzá legközelebb állók részé- 
ről, végül mégis minden irányban diadalmaskodott. Hűbéri 
fennhatóságát érvényesítette Szerbiával és Boszniával szemben, 
Dalmácziának csak kis részében volt kénytelen a velenczeiek 
uralmát megtűrni ; viselte — bár nem ellenmondás nélkül - 
Csehország királyi méltóságát s Sziléziát és Morvaországot 
tényleg birtokában tartotta. Véres küzdelmekben sikerült vissza- 
vernie a törököt; irgalmatlanul kiirtotta az ország éjszaknyugoti 
részeiből a cseh rablókat, néhány veszedelmes ellenségtől pedig 
épen idejében szabadította meg a halál. A német császártól, ki 
őt vajdájának, magát pedig magyar királynak tekintette, kicsikarta 
a Szent István koronáját s azzal megkoronáztatván magát, minden 
lázongó törekvésnek nyakára hágott. Seregét úgy szervezte, 
hogy azt messze országokban szinte mintaszerűnek ismerték el, 
s kellő pompakifejtés és fejedelmi bőkezűség mellett még a 
tudományok és művészetek barátjának méltó hírnevére is tett 
szert. 

Igaz, hogy uralkodása eredményeinek e fényes képébe sok 
sötétebb vonás is vegyült. Czéljai követésében erőszakos és 
önkényes volt, az alkotmányon, törvényen és jogon gyakran 
kíméletlenül túltette magát; az ország nem egyszer följajdult az 
adóteher, a királyi közegeknek — mondhatni fosztogató — eljárása 
alatt. De azzal, hogy a békétlenkedökkel szemben, ott a hol az 
indokolt volt, kíméletes is tudott lenni s hogy a hatalmaskodást 
— bár maga gyakorolta — másoknak meg nem engedvén, a 
gyöngébbeket gyakran vette védelmébe a nagyok túlkapásai 
ellen, megszerezte az «igazságos» nevet s tekintély mellett a 
nemzet széles rétegeiben népszerűséget is vívott ki. Hadi és 
kormányzati sikerei végül annyira elnémítottak minden ellen- 
mondást, hogy a nemzet hovatovább szentesíteni látszott azt is, 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 



J 95 



a mit jogai mellőzésével cselekedett s belenyugodott abba, hogy 
«az állami élet legfontosabb érdekei egészen a királyra legyenek 
bízva».' 

A Mátyás helyzete azonban mindezek után is telve volt nehéz- 
ségekkel és veszélyekkel, különösen a külső viszonyok terén. 
A törököt úgyszólván csak a zord tél tartotta iéken ; becsapá- 




60. MÁTYÁS ÉREMKÉPE. 

(Nemzeti Múzeum.) 

saitól egy perczig sem volt biztonságban az ország. «Es mikoron 
az Urak megették volna immáron az bélest Budán a menyekezőbe, 
— mondja Heltai Gáspár, 2 — visszatérvén, megtalálák az puszta 
helyeket hazájokba.» A milanói követ már a megelőző év októberé- 
ben annak a közvéleménynek adott jelentésében kifejezést, hogy 
lakodalma után Mátyás csakhamar kénytelen lesz Szendrő alá 
vonulni. 3 Borúit volt a nyugoti politika szemhatára is, mert a 



1 Fraknói, Mátyás király 321. I. 

2 Id. m. ii. 151. 1. 

3 Dipl. Emi. 11. 334. 1. 



196 BERZEVICZY ALBERT 

III. Fridrik császár ravasz, megbízhatatlan magatartása különösen 
a cseh uralom vitás kérdésében folytonos meglepetéseknek tette 
ki Mátyást. 

Magában az országban sem voltak mindenkorra eltemetve 
azok az ellentétek, melyeket Mátyás merész és messzeható poli- 
tikai tervei s az azokkal járó áldozatok és veszélyek a nemzet 
nagyjai között is támasztottak, s azok mellett, a kik udvaronczi 
engedelmességből, vagy lekötelezettségöknél fogva, vagy nagyra- 
vágyó önérdekből a király minden tervével egyetértettek, nem 
hiányoztak leghívebb emberei sorában sem olyanok, kik — a 
régi nemzeti párt hagyományaihoz híven — őt a német birodalom 
felé irányuló vállalkozásoktól visszatartani s a török erejének 
megtörésére indítani igyekeztek. 

Beatrixnak volt bizonyára elég politikai iskolázottsága arra, 
hogy ezeknek az ellentétes törekvéseknek a szövevényeibe 
bepillantani tudjon s az udvar és az ország szereplő egyéneit 
azok szempontjából is megítélhesse. 

A király elhatározásaira olykor befolyást gyakorló tényezők 
között legelőször s talán legbehatóbban is azzal a fejedelmi 
hölgygyei kellett megismerkednie, a ki a magyar udvarban férje 
után mindenesetre legközelebb állott hozzá s a ki már fogad- 
tatásakor tanúságot tett róla, hogy nemcsak anyósnak, hanem 
anyának a helyét akarja mellette betölteni. A Mátyás anyja, 
Szilágyi Erzsébet magas korban állott már ekkor, de erőteljes 
lelkét a kor bizonynyal ép oly kevéssé törte meg, mint életének 
megpróbáltatásai. A Hunyadi-ház nagy vagyonának megalapítá- 
sában s megóvásában, a jó helyen alkalmazott áldozatkészségben 
s a hol kellett a szívós, sőt makacs kitartásban is a ház érdekei- 
nek és hatalmának előbbrevitele körül, mindenütt fölismerjük 
azt a hőslelkü matrónát, a ki «kedves magzata, László lealacso- 
nyító halálán nem siránkozék asszony módra, hanem azt férfi- 
ként fegyverrel akará megbosszulni)), 2 s a ki másik fiát, Mátyást' 

' Teleki, Hunyadiak kora ír. 522. 1. 




6l. HUNYADI SZILÁGYI ERZSÉBET. 

(Gr. Teleki József: «A Hunyadiak kora» ez. munkájából ) 



ig8 BERZEVICZY ALBERT 

is «inkább halva akarta látni, mint korona nélkül*) 1 . Öt már 
Aeneas Sylvius mint bíbornok, hozzá intézett levelében magasz- 
talta érdemeiért; 2 az olaszok is «heroica mulier»-nek nevezték 
s egyúttal mély és buzgó vallásosságára és bölcsességére való 
tekintettel «sanctissima et sapientissima donná»-nak, kinek nagy 
tekintélyéről s arról, hogy köztiszteletben és közszeretetben áll, 
Beatrixnak már olasz földön is volt módja értesülni. 3 

Már férje hagyományaira való tekintettel is mindenkép való- 
színű, hogy a Mátyás anyja a királyi udvarnál szintén annak 
az irányzatnak az erősbítésén fáradozott, mely fiát az ősi nem- 
zeti politika ösvényén igyekezett megtartani. Beatrix azonban 
az ország nagyjai között számosakat találhatott, kik ebben s 
más politikai kérdésekben nyílt ellenkezésbe jutottak Mátyással 
a múltban, sőt olyanokat is, kik mint házának ellenségei, vagy 
mint pártütök állottak vele egykor szemben. Mert a mily kímé- 
letlen tudott lenni Mátyás olykor a büntetésben, ép oly bölcs 
mérséklettel tudott megbocsátani és felejteni is ott, hol a politikai 
érdek azt követelte. 

Például Ujlaky Miklós, Boszniának pompaszerető, bár akkori- 
ban már öregedő királya, tudvalevőleg hosszú időn át leg- 
elkeseredettebb ellensége volt a Hunyadiaknak ; mint erdélyi 
vajda, Gara nádorral együtt részt vett abban a vérbíróságban, 
mely Hunyadi Lászlót lefejeztette ; Mátyás azonban kitüntető 
bizalmával s különösen hiúsága folytonos táplálásával teljesen 
magához lánczolta őt s mikor kevéssel a királyi nász után 
súlyos betegségbe esett, mely el is ragadta őt, még halálos 
ágyán is meglátogatta. 

1 Fraknóinál, (Máty. kir. 12. 1.) mantuai in. 111. 179. 1.) idéz. — Ransanus is, lei 
követjelentés nyomán. ugyan nem ismerte Erzsébetet, fogadtatá- 

2 Pór Antal: Aeneas Sylvius, II. Pilis sakor Mátyáshoz és Beatrixhoz intézett 
pápa (Házi könyvtár 33. köt. Budapest beszédjében azt mondja róla : « . . non 

1880.) 176. s köv. 1. dubitem affirmare nullám se novisse nostro 

3 Ez utóbbi jellemzést a milanói Ambro- seculo feminam ipsa pudicitiorem, pruden- 
siana már id. codexének «Relation del tiorem, denique christiana pietate insignio- 
Regno d'Ungaria» czímü kézirata foglalja rem. (Históriáé Hungáriáé Fontes dome- 
magában, mely szó szerint megegyezik stici, ív. Chronica minora, Rec. M. Florianus, 
azzal, a mit Engel nyomán Szalay L. (id. Budapest 1885. Index 1. 130— 131. 1) 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 199 

Két összeesküvésben voltak részesek a Zápolyai testvé- 
rek, Szepesvármegye dús- 
gazdag örökös grófjai is. Az 
idősb, Imre, már Hunyadi 
János bizalmas titkára s 
jószágainak felügyelője volt, 
Mátyás is különösen sze- 
rette öt ; l Bosznia meghódí- 
tásában szerzett érdemeiért 
e tartomány kormányzata 
volt egy ideig rábízva, a 
kincstárnoki hivatalt is vi- 
selte ; a nemzeti ellenhatás- 
ban kétízben vezető szere- 
pet vivén, teljesen kegyvesz- 
tetté lőn, de újabb szolgála- 
tokkal annyira kiengesztelte 
Mátyást, hogy ez, öreg, atyai 
barátjának és törhetetlen hí- 
vének, Guthi Ország Mihály 
nádornak utóbb bekövetke- 
zett halálakor beleegyezett 
Zápolyaynak nádorrá vá- 
lasztatásába. Öcscse, az 
akkoriban mintegy 37 éves, 
nagytermetű István, Alsó- 
Szilézia főkapitánya és 
Felső-Lausitz vogtja, Má- 
tyás hü tanítványa, vitéz 
vezéri karának egyik legfé- 

62. ÚJLAKI MIKLÓS, BOSZNIAI KIRÁLY SÍREMLÉK-KÉPMÁSA. 

nyesebb alakja volt, kinek 

hőstetteiről Bonfinius különösen megemlékezett. 2 Zápolyay vitte 




' Heltai id. m. ír. 209. 1. 

2 Eschenloer id. m. ír. 388. 1. Kollár 



Ádám : Aualecta Momtmentovum Vitidobo- 
nensia, Bécs, 1762. Tom. rr. ebben : Ant. 



200 BERZEVICZY ALBERT 

belé a király elleni lázadásba a német eredetű, szintén dúsgazdag 
Szentgyörgyi grófokat is, Jánost és Zsigmondot, kiknek egyike, 
János egy időben erdélyi vajda is volt; botlásukért teljes bűn- 
bocsánatot nyervén, Mátyás hü udvari embereivé lettek s János a 
nászkísérettel lenn is járt Nápolyban."' Kemény ellensége volt a 
Hunyadiaknak Vetési Albert veszprémi püspök is, egy időben 
kanczellár, kit Beatrix szintén nápolyi követjárásából ismert. 
Maga a Mátyás hű és lelkes kegyencze, ki a moldvabányai 
véres éjjeli ütközetben saját testével védte őt, kit « mindig úgy 
tekintett, mint testvérét)), 1 jószágadományozásokkal halmozott 
el s kit a királyné érkezésekor az ő szolgáló lovagjaként láttunk 
szerepelni : Bánffi Miklós pozsonyi gróf és főpinczemester, oly 
nemzetségből származott, mely mindig a Hunyadi-uralom ellen 
lázadozott. 

Habár Mátyás rokoni részről is sok támadásnak volt pályá- 
ján kitéve, mindvégig szívesen helyezte belé rokonait magas 
állásokba, így a Dengelegi Pongráczokat, Laki Thúzokat és 
Gerébeket. Keresztatyja, 2 Laki Thúz János ebben az időben is 
tárnoki s Szlavonországban báni méltóságot viselt s e minőségben 
követül volt küldve a házasságkötés ügyében Nápolyba ; testvér- 
öcscse, Thúz Osváth, Zágráb püspökségét bírta. A Gerébek 
közül László ez idő tájt erdélyi püspök volt, Péter és Mátyás 
mint hadvezérek vitézkedtek; Pétert ott láttuk a Beatrix nász- 
kíséretében, Mátyás utóbb Horvátország báni méltóságára emel- 
kedett. Bonfin a király «kardjának» mondja az egyiket, «pajzsá- 
nak» a másikat; 5 dúló hadjárataikat rettegték az ellenséges 
tartományok. 

Az egyháznagyok sorából hiányzott akkoriban az ország 
egyházi főméltóságának viselője, mert a német Beckenschlager 
János, 4 kit Mátyás e javadalomba helyezett, hűtlenül és hálát- 

Bonfimi Praefatio, Philostrati operibus 2 U. ott 134. 1. 

praefixa, 525. 1. — Lásd Bárt. Chalco 3 Az id. helyen. 

1490-iki követjelentését is a Dipl. Emi. 4 Az egykorú német források rendé- 

ív. 196. lapján. sen csak Erzbischof Johannsen von Gran- 

1 Teleki id. m. v. 413. 1. nak nevezik; b. Nyáry Albert szerint 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 201 

lanúl kiszökött a császárhoz s ott szőtte méltatlan ármányait 
volt ura tervei s állítólag házassága ellen is. 1 Jövedelemre 
második helyen sorakozott akkor az egri püspökség, melynek 
16.000 aranyra becsült járandóságát 2 a már méltatott veronai 
Rangoni Gábor élvezte. Beatrix már Nápolyból ismerhette a 
boroszlói és nagyváradi püspököt, úg3^szintén Handó György, 
akkor még csak pécsi prépostot, ki kevéssel később Gábor kalo- 
csai érsek és kanczellár 5 helyére az ország második érseki 
székébe emelkedett. Ugyancsak préposti állásban találta még 
Beatrix Nagylucsei Dóczi Orbánt, ki azután az ő pártfogásával is 
oly fényes egyházi és politikai pályát futott be. A győri püspöksé- 
get Csupor Demeter, a váczit az Olaszországban képzett Báthori 
Miklós, a szerémit Pálóczy Zsigmond, az olmützit Protasius, 
a pécsit pedig az akkor még fiatal Erneszt Zsigmond bírta, kit 
nagy humanisztikus műveltségére való tekintettel Lodovico Carbo 
olasz humanista «Mátyás dicső tulajdonairól és viselt dolgairól» 
írt párbeszédének egyik részesévé tett meg. 4 

Mátyásnak a cseh korona több tartománya, valamint Bosznia 
és Szerbia fölött gyakorolt uralma hozta magával, hogy udvará- 
ban a magyar egyházi és világi nagyok s hadvezérek mellett 
németekkel, csehekkel, morvákkal, sőt szerbekkel is találkozhatott 
Beatrix ; így a német Stein Györgygyei, Mátyás fő tanácsadó- 
jával birodalmi ügyekben, kit már egyszer a Beatrix szónoka- 
ként láttunk szerepelni s kit az olaszok Georgius de Lapidének 
neveztek,' továbbá Hasenberg csehországi kanczellárral és 
Boskovitz Venczel fökamarással, báró Sternach Watzlau szer- 

(Mod. Hip. Cod.) családneve Flans volt ; 5 Ennek csak keresztnevét ismerjük, 

Fugger (Spiegel d. Ehren 875. 1.) azt családnevéről nincs adat ; Gams id. müvé- 

mondja róla : oeines Beckenschlager's ben is csak Gábrielnek mondja. (372. 1.) 

Sohn von Breslau» ; valószínűleg innen 4 Kazinczy Gábor id. művében 78. I. 

ered az újabb történetírásunkban haszna- Bartol. Chalco 1490-iki követjelentése sze- 

latos «Beckensloher» név. rint Zsigmond püspök akkor félszemére 

1 Pray Annales, ív. 100. 1. vak volt. Dipl. Emi. ív. 209. 1. 

2 Dipl. Emi. 11. 311. 1. Lupus L. követ- S Castelloi püspök követjelentése : Mar- 
jelentése. Ezt a számítást b. Nyáry Albert czali H. A magyar történet kútfőinek 
(Moden. Hip. Codexek Száz. 1870. 369. 1.) kézikönyve 284. I. 

is igazolja. 

Magyar Tört. Eletr. 1908. 26 



202 BERZEVICZY ALBERT 

tartásmesterrel ; a hadvezérek közt Magyar Balázs, Egerváry 
László, Ujlaky Lórincz, Dávidházy István, Rozgonyi László és 
Tárczai Tamás ' mellett ott szerepelt a német báró Grafeneck 
Ulrik és Tettauer Vilmos, a cseh-morva Hag Ferencz, Podma- 
niczki László és Zeleni János, valamint Gregorievics Brankovics 
Vuk szerb deszpota és a szintén rácz Jaksics Demeter. * 

Azonban a Mátyás király paladinjai fényes sorának legünne- 
peltebb alakjai már akkor is, — bár legszebb babérjaikat még 
csak később, a kenyérmezei csatánál voltak kiérdemlendők, — 
Báthori István és Kinizsi Pál lehettek, kiknek hőstettei az olasz 
királyleány képzeletét is élénken foglalkoztathatták. A mi a 
magyar sereg vezérlő vitézeinek más, például a mindig változó 
szolgálatban álló bérhadvezérekkel szemben kétségkívül bizonyos 
ideális dicsfényt kölcsönzött, az az a körülmény volt, hogy fegyver- 
tényeik javarésze egyértelmű volt a kereszténység védelmével 
az előnyomuló pogány hatalommal szemben. Ennek a vallásos 
vonásnak feleltek meg többnyire szigorú erkölcseik is. Kivált a 
régibbek még egészen annak a vallásos lelkesedésnek a varázsa 
alatt állottak, melyet a nagy Hunyadi János alakja árasztott a 
magyar seregre s mely szinte a vértanúi önáldozat dicsőségét 
látszott a hadi hőstettekben keresni. A Mátyásnál jóval idősebb, 
még a Hunyadi János tanítványai közül való Báthori István 
erdélyi vajda és országbíró, kiről kortársai azt tartották, hogy 
soha nőhöz nem közeledett, az öldöklő ütközet előtt az oltári 
szentségben részesíttette minden vitézét s az elesettek porai fölébe 
maga állíttatott kápolnát az áhítatos kegyelet számára. 5 A rege- 
szerüség határát érinti már a Báthorinál jóval fiatalabb Kinizsi 
Pál alakja: az egyszerű molnárlegény, a ki a Magyar Balázs 
figyelmét hatalmas testalkatával és erejével vonja magára ; fel- 
csapva katonának, vezére leányát kapja nőül, idővel Mátyás 

1 Tárczay Tamásnak szép síremléke 3 Szalay L. id. köt. 294., 296. 1. Bon- 
látható a sárosmegyei héthársi templom- fin Dec. ív. Lib. vni. 468. 1. Bartol. Chalco 
ban. 1490-iki követjelentése: Dipl. Emi. ív. 

2 Frahnói Hunyadiak és Jagellók kora 195. 1. A castelloi püspök jelentése Pray- 
(Magy. Nemz. története ív.) 327. 1. nál (ív. 165. 1.) 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 



203 



jóvoltából temesi főispán lesz, kiterjedt javak ura s maga is 
hadvezér: «dux Hercle fortissimusa, 1 s «mint egy oroszlán oly 
fene a viadalban». 2 Van valami hasonlatosság a Sforzák őse és 
a Kinizsi pályája között ; ilyen alakokat a renaissance úgy látszik 
főkép olasz és magyar földön termett. 




63. BÁTHORI ISTVÁN PECSÉTJE. 

A nemzeti és a birodalmi politika, a keleti és a nyugati 
érdekek régi vitakérdése csakhamar ismét ütközőpontra jutott, a 
mint a menyegzői vígságokat a kormányzás gondjai váltották 
föl. Bonfin közli az ékes, bölcs és keresztényi szellemtől áthatott 
beszédet, melyet — hite szerint — az országnagyok tanácsában 
Báthori István tartott, arra igyekezvén rávenni a királyt, hogy 



1 Bonfin mondja id. élőbeszédjében. Franc. Fontana 1490-iki követjelentése Dipl. 
Emi. ív. 21Q— 211. 1. 

- Heltai id. m. 11. 183. 1. 

26* 



204 KERZEVICZY ALBERT 

feledje inkább a német császártól szenvedett sérelmeket s indítsa 
hadát a hitetlenek ellen; és közli a Kinizsi Pál állítólagos ellen- 
beszédét, mely az osztrák tartományok ellen indítandó háború 
melletti érveket foglalta egybe s melynek meghallgatása után a 
király — természetesen közhelyeslés között — kimondta s meg- 
okolta elhatározását, hogy a császár ellen fordul.' Ez a leírt 
jelenet annyiban mindenesetre megfelel a valóságnak, a mennyi- 
ben tudvalévő, hogy Báthori István ép úgy mint Zápolyai 
Imre, a nagyváradi s a veszprémi püspök határozott ellenzői 
voltak a német császár elleni hadviselésnek. 

Hogy Mátyás mégis ez utóbbira határozta el magát, annak okait 
Beatrix előtt is csak az előzmények megismerése tehette érthetővé. 

A Habsburgok már Albert király óta igényt tartottak a 
magyar trónra s ezt az igényöket semmi sem veszélyeztette 
annyira, mint az a tény, hogy Mátyás személyében hosszú idő 
— mondhatni az Árpádház kihalta - - óta először jutott ismét 
egy nemzeti király uralomra Magyarhonban. Ezért igyekezett 
Fridrik császár oly megátalkodottan akadályozni a Mátyás trón- 
jának megszilárdulását, előbb az elismerés nyílt megtagadása, 
majd mindenféle alattomos sakkhúzások, a magyarok ellenségei- 
nek támogatása, az ország nyugtalanítása, sőt Mátyás házas- 
sága elleni gáncsvetés által is. 2 Mátyás tudta, hogy a nemzeti 
királyságban nagy erő rejlik, de olykor kételkednie kellett abban, 
vajon ez az erő pótolhatja-e azt a támaszt, melyet egy oly 
királynak, ki nem csupán Magyarország uralkodója, más orszá- 
gok birtoka nyújt? Ezért igyekezett sokáig a császárral szoros 
szövetségbe jutni ; házassági összeköttetést keresett, sőt örökbe 
fogadtatta magát a császár által, kit «atyjaként» tisztelt s hogy 
annak pénzvágyát is kielégítse, magyar koronáját «aranynyal 
töltötte meg» 5 , mielőtt visszakapta. Azonban «német és magyar 
fő sohasem lehet egy fő», mondja ép erre a viszonyra vonat- 

1 Decas ív. Lib. ív. 427 — 430. 1. 

2 Jos. Freih. v. Hormayr : Wien, seine GeschicMe u. seine Denkwürdigkeiten, 
Wien, 1823, 32. 1. 

5 Bonfm Dec. ív. Lib. ív. 429. I. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 205 

kozólag Zrínyi Miklós, a költő ; ' az érdekek és a két ember 
ellentéte minden őszinte és tartós frigyet kizárt ; így Mátyásban 
szinte önkénytelenül ébredt föl a gondolat, hogy uralmának 
külső támaszt keresendő, maga álljon a német-római birodalom 
élére, a mire a pápa segítségével elnyert cseh királyi méltóság 
- mint a választófejedelemségek egyike — lépcsőül szolgálhatott. 
Ámde Fridrik hamar átlátta e törekvés veszélyes voltát s Ulászló, 
a lengyel király fia oldalára állott, kit a huszita cseh rendek 
királyul választottak meg s kivel a császár már 1476 decemberé- 
ben szövetséget kötvén Mátyás ellen, 2 oly föltétel mellett, hogy 
seregével ő is betörni tartozik Magyarországba, készséggel 
kiállította részére a cseh királyságba való beiktatásáról szóló 
okmányt. Casus bellinek ez kétségkívül elég volt s a viszony 
elmérgesítéséhez még hozzájárultak a megszökött Beckenschlager 
áskálódásai. Mátyás ennélfogva szinte kényszerítve volt Fridrik- 
nek 1477 június 12-ikén hadat üzenni. 5 

Azonban a háborúnak sem akarta új házasélete örömeit 
föláldozni ; a nyár derekán + fölkerekedvén seregével, magával 
vitte feleségét s — mintegy ennek fényesebb kíséretet adandó — 
anyját is, úgy hogy a szemtanú egri püspök megjegyzése szerint 
ez a hadjárat inkább nászmenethez hasonlított.' Bizonyára a 
Beatrix kívánsága volt ez a hölgyekkel való táborbaszállás ; azt 
is sejthetjük, hogy a példát saját családjából vette : bátyja, a 
calabriai herczeg tette meg azt, hogy 1468-ban a toscanai 
háborúba, melyben igaz, hogy alig látott csatát, magával vitte 
fiatal feleségét. 6 

1 Mátyásról szóló, már idézett essay- nyitja az is, hogy Pozsony város számadás- 
jében. könyveiben (Kammerrechnungen, városi 

2 Jos. Cinnel: Regesten des röm. levéltár) a királyné udvartartására fordí- 
Kaisers Friedrich III. Wien, 1840. 11. tott kiadások följegyzései július 22-ikéveI 
682. 1. kezdődnek. S így tévesnek kell lennie 

3 Fraknói, Máty. kir. levelei 1. 368. 1. Domenico Giugni augusztus 8-ikáról Fi- 

4 Mátyás táborba szállásának idejét renzébe küldött jelentésének, (Firenzei 
nehéz pontosan meghatározni. Teleki (id. Mcdici-levéltár, Filza xxxv. N" 669.) mely 
m. v. 18—19. 1.) kimutatván, hogy a király- szerint Mátyás nejével «hét nap előtt» 
nak még július 3-ikán Budán s 17-ikén indult el Budáról Pozsonyba. 

már Petersdorf elótt kellett lennie, az 5 Fraknói, Mátyás kir. 265. 1. 

elindulást július elejére teszi ; ezt bizo- 6 Remnont, Lorenzo d. Medici 1. 256. 1. 



20Ő 



BERZEVICZY ALBERT 



A táborozó királyi udvar első állomása Győr volt, az akkor 
ötszáz tűzhelyet számláló dunaparti város, melyben Mátyás 
hölgyeivel valószínűleg a csillagerödszerüen megerősített várba 
szállott. Innen Pozsonyba vonultak, a mely azután hosszabb ideig 
főhadiszállásul szolgált, mert Mátyás úgy rendezte menetét, hogy 
a fejedelmi hölgyek mindenütt a táborhoz legközelebb eső város- 
ban vagy várban szállhassanak meg, a hol semmiben se szen- 



msrv/s f+:v. 






■m *—> 



■ 




64. GYÓR A XVI. SZÁZADBAN. 

(Hufnagl György rézkarcza a Történelmi Képcsarnok metszetgyüjteményében.) 



védtek szükséget. Különösen Pozsonyban a város gondoskodott 
bőkezűen ellátásukról ; itt még a királyi párral volt Hunyadi 
Erzsébet, 1 és bizonyosan Francesco herczeg is, — magyar föl- 
dön Aragóniái Ferencz, — ki főkép hadi kiképzés czéljából 
jött Magyarországba. 

Míg Beatrix ilyenképen nemcsak rá nézve új vidékekkel és 
helyekkel, hanem a tábori élettel is megismerkedhetett, a jövő- 
menő követek és futároktól hozott hírek őt a családja és rokonai 

1 Az id. városi levéltári följegyzések gin»-t említik, legkésőbb 1477 novemberé- 

_i .17 :~: *.*„_ 4. -ai*„ 17" — : * 



1 í\l iu. varost leveituri luíjcgyzesctt. gw»- 
mint « Kunigin-mutter u-t vagy «Alte Kuni- ben. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 207 

körében is amaz időben előfordult nevezetesebb eseményekkel 
élénken foglalkoztatták. 

A távollétben még fokozódni látszó gyöngédség és ragasz- 
kodás nyilatkozik meg azokban a levelekben, melyeket Beatrix 
már házassága legelső idejében vált nővére családjával, Ferra- 
rában és Nápolyban levő testvéreivel s melyekben férje oda- 
adó szeretetéről is hálásan emlékszik meg. 1 A házasság 
fölötti megelégedést csak növelhették azok a hírek, melyeket a 
menyegzőről hazatérő nápolyi vendégek hoztak haza márczius 
vége felé. 2 

Úgy az Esték mint az Aragoniaiak újabb családi örömöket 
éltek és vártak akkoriban. 1477 májusban ment végbe Alfonso, 
Estei herczeg s Ercole uralma örökösének, ki ekkor még alig 
volt egy éves, eljegyzése Sforza Annával, a meggyilkolt Galeazzo 
Maria és Savoyai Bona leányával; 3 a gyermekkorban létrejött 
frigy később nem bizonyult tartósnak, de a Sforzák és Esték 
összeköttetése máskép ujúlt meg. Alighogy e fiát eljegyezte, az 
épen reményteljes állapotban levő Eleonóra herczegnő, — Beatrix 
testvérnénje, — atyja hívását követve fölkerekedett s két kis 
leányával és megfelelő kísérettel Livornón át hajón Nápolyba 
utazott hosszabb tartózkodásra. 4 Ez az út kétségkívül ugyan- 
azzal az eseménynyel állott összeköttetésben, a mely miatt Alfonso 
herczeg nagy és fényes kísérettel már előbb Rómán és Génuán 
át Barcelonába utazott, hogy Nápolyba kísérje leendő mostoha- 
anyját, aragoniai Giovannát, ki azon év szeptember havában 
volt az özvegy nápolyi királylyal egybekelendő. 5 

Ferrante ugyanis, mihelyt leányait férjhez adta, új házasságra 
lépett; nagybátyja, Aragónia és Sicilia királyának, Jánosnak leánya 

1 Beatrix levele sógorához Ercole I.; a legutóbbinál tévesen áll 1476. évszám 

ferrarai herczeghez 1477 januárius 8-ikáról 1477 helyett. 

Budáról (Dipl. Emi. 11. 366. 1.), Alfonso 2 Tummulillis id. m. 227 — 228 1. 

calabriai herczeg levelei Bari érsekéhez 5 Muratori Antichitá Estensi 235. 1. 

és Mátyáshoz 1476 október 2-ikáról Man- 4 Ugyanott ; továbbá. Notar Giacomo 

fredoniából, valamint 1477 márczius 8-iká- id. m. 134. 1. és Passero id. m. 32. 1. 
ról Nápolyból Beatrixhez (ebben hivatko- S Notar Giacomo u.-ott. 

zás B. levelére) u.-ott 331 — 332. és 349. 



208 BERZEVICZY ALBERT 

lön nejévé s e házasság — melynek ünneplésében a király 
kívánságához képest olasz földön levő leányának, Eleonórának 
is részt kellett vennie --az Aragóniái ház két ága közötti régi 
idegenkedést megtörni s a törvénytelen származású nápolyi 
királynak nagybátyja részéről való elismertetését is meghozni 
volt hivatva. 1 

Mátyás az egész nyarat s őszt Bécs körül hadakozva töl- 
tötte, miközben Beatrix anyósával és udvarával úgy látszik 
többnyire Pozsonyban tartózkodott, melyet egykorú adatok már 
akkor főbb utczáin kövezettel is bíró, szép, nagy, többnyire 
németektől lakott, de sok olasz lakóval is bíró városnak, ter- 
mékeny vidéke s a Duna melletti fekvése által jelesnek mondanak 
s kiemelik erős és terjedelmes várát, melynek a várdomb magas- 
sága ellenére kútja is volt. 2 A királynak magában a városban 
is volt egy curiája, s lehetséges, hogy Beatrix udvarával koron- 
kint abban tartózkodott, de valószínűtlen, hogy állandóbb laká- 
sukat Mátyás és neje nem abban a várban tartották volna, 
melynek palotáján és kapuján a müszerető király annyi helyét 
hagyta építőkedvének. 5 Beatrix később — mikor férje már meg- 
hódította Bécs környékét — többször ellátogatott hozzá 4 s a 
beköszöntött téllel estélyekre is hívta magához Pozsony polgár- 
nőit, kiket a városi hatóság kísértetett lámpahordozókkal az 
udvarhoz és vissza. 5 

A Bécs körül fekvő várak és városok : Hainburg, Traut- 
mannsdorf, Petersdorf (most Perchtoldsdorf), Marcheck, Bruck, 
Baden, Klosterneuburg, Tulln, Greifenstein és Sanct-Hippolyt 

i Veccliioni id. m. 74. I. Muraion': tásaira a királyi várlakban; a pozsonyi 

Annali XLvr. 122—123. '■ Kammerrechnnngen följegyzései a lámpás 

- Ransanus Epitome (Schwandtnernél) kíséretre nézve szintén valószínűbbé teszik, 

420. 1. B. Nyáry A. Modenái Hippolit- hogy a meghívott hölgyeket a várba kel- 

Codexek. Száz. 1874. 5. 1. Ortvay Tivadar : lett fölkisérni. 
Pozsony varon története 11. köt. 4 A Kammerrechnungen-ben (Pozsony 

; Ortvay Tivadar (id. m. ír. k. I. r. vár. levéltára) említett «Neuburg» alatt, 

36. 1.) szintén azt mondja, hogy Beatrix hová Beatrix látogatóba ment Mátyáshoz, 

1477 — 8-ban az akkori kir. kúriában (mai valószínűleg Klosterneuburg értendő. 
Wittmann-íéle ház helyén) lakott, azomban 5 Pozsonyi levéltár, Kammerrechn. 

épen ö utal (296 s köv. 1.) a Mátyás alko- 




Magyar Tört. Életr. 1908. 



27 



2IO BERZEVICZY ALBERT 

(most Sanct-Pölten) részint önkényt, részint ostrom után meg- 
nyíltak a magyar hadak előtt s a cseh ellenkirály, Ulászló katonái 
szétfutottak, sőt egy részök a Mátyás szolgálatába lépett.' 
A magyar csapatok pusztítva kalandozták be a vidéket s egész 
Linzig hatoltak, mintegy megfenyegetendök az ott székelő 
császárt. Bécs valósággal körül volt zárva s így nem csoda, 
hogy Fridrik, diplomácziai befolyásoktól is indítva, 2 béketár- 
gyalásokba bocsátkozott, melyek eleinte a Mátyás merev maga- 
tartása miatt nem kecsegtettek eredménynyel, a tél kezdetén 
azonban oly egyezségben jutottak befejezésre, mely a magyar 
királynak nem kicsinyelhető diadalát jelentette. 

Az egyezség szerint a császár kénytelen volt a cseh király- 
ságot illetőleg Ulászlónak adott beiktató-oklevelet érvénytelennek 
nyilvánítani s egy új oklevélben Mátyást Csehország törvényes 
királyának elismerni. Azonban a többi, inkább az ígéretek terén 
mozgó föltételek a Fridrik megbízhatatlansága következtében 
kétes értéküeknek bizonyultak. 

Közvetetlen írott adat nincs ugyan rá, 3 de a körülmények s 
a Beatrix későbbi magatartása nagy valószínűséget kölcsönöznek 
Bonfin abbeli állításának, — melyet az összes régibb történet- 
írók is magukévá tesznek, - hogy a királyné, teljes összhang- 
ban a pápával, már ez alkalommal is a békekötés érdekéken 
hatott leveleivel a császárra s rábeszéléseivel Mátyásra, a mit 4 
Bonfin az Aragóniái ház és Fridrik között, ez utóbbinak házas- 
sága révén fennálló, már említett sógorsági viszonynyal magyaráz 
meg. Beatrixnak ez, a későbbi fejleményekben kétségtelenül 
kimutatható törekvése valószínűleg atyja és a pápa befolyásának 
volt tulajdonítandó, kik közül az utóbbi az egész kereszténység, 
az előbbi veszélyeztetett országa érdekében kívánhatta, hogy 
Mátyás erejét osztatlanul a török ellen fordítsa; bár tehát 

1 Fraknói, Hunyadiak és Jagell. (Magy. történt, a mikor az egri püspök szerepelt 
Nemz. Tört. ív.) 264. 1. mint követ (Chmel id. m. vi., 690. 1.). 

2 Chmel id. m. ír. 685 — 686. 1. 4 Bon/in Dec. ív. Lib. v. 436. 1. Fugger 
5 Első kimutatható követküldése Bea- id. m. 877. 1. Pray id. m. ív. 114. 1. Hor- 

trixnak Fridiikhez 1478 szeptember 25-ikén mayr id. m. 32. 1. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 211 

igyekezetének rugója egészen más volt, az mégis csodálatosan 
találkozott a nemzet legjobbjainak kívánságával. Ebben az időben 
azonban neki és családjának még külön oka is lehetett a 
császárral való megegyezést sürgetni, mert annak egyik, mély 
titokban tartott pontja Milano herczegi trónján oly változást 
tervezett, mely az Aragoniaiak újabb térfoglalásával lett volna 
egyértelmű. Arról volt ugyanis szó, hogy a császár, mint hűbérúr, 
megtagadja a meggyilkolt Galeazzo Maria Sforza kiskorú 
fiától, Gian-Galeazzotól az investiturát s helyette a herczegi 
jogart a nápolyi király másodszülött fiának s Beatrix testvér- 
bátyjának, Federigonak fogja adományozni, ki egyúttal a császár 
leányát, Kunigundát kapja nőül. 1 Könnyen érthető, hogy Mátyás 
e tervet szívesen karolta föl, mert, különösen Velencze meg- 
bízhatatlan magatartásával szemben, nagy javára vált volna e 
sógorsági kötelék segítségével Milánóra támaszkodhatni. Hogy 
Beatrix és atyja e terv szerint készek voltak trónjuktól fosztani 
meg a Sforzákat, kiknek házából való volt a Ferrante saját 
menye, a calabriai herczegné, az sem kelthet csodálkozást abban, 
ki a nápolyiak politikáját ismeri. Federigo herczeg úgyis épen 
akkor a burgundi házasság meghiúsulása következtében terv- 
telenül tért vissza Nápolyba, 2 a hol — mint másodszülöttnek — 
emberi számítás szerint uralomra nem lehetett kilátása s így a 
milanói herczegség birtoka nagyon kecsegtető lehetett rá nézve ; 
de a német császárral boldogulni ebben az ügyben sem lehetett 
s így a merész terv füstbe ment. 

Mátyásnak a Beatrix családja iránti jóakarata és barátsága 
csakhamar fényes külső nyilvánúlásra is módot talált. Alkalmat 
szolgáltatott erre Ferrante királynak azon év szeptember és 
október havában Nápolyban lezajlott nászünnepélye, melynél az 
esketést s az új királyné megkoronázását Rodrigo Borgia bíbor- 
nok, a későbbi VI. Sándor pápa végezte, negyven püspök segéd- 

■ Chmel id. m. n. 687. 1. Hormayr id. h. Fraknói : Mátyás kir. 267., 276. 1. Totn. 
Persico id. m. 213. 1. 

2 Tummulillis id. m. 223. 1. 

27* 



212 BERZEVICZY ALBERT 

létével. A lovagtornában az összes Nápolyban levő királyi 
herczegek részt vettek s az ünnepélyeken ott volt látható 
Eleonóra ferrarai herczegné is, — egész addig a napig, melyen 
gyermeke megszületett ; a lakodalmi vígság zajában világra jött 
fiúgyermek nagyapja, Ferrante nevét kapta a keresztségben. 1 
A nápolyi krónikások az ünneplés különösen kimagasló mozza- 
nataként említik föl a magyar király és királyné ajándékainak 
megérkezését október 9-ikén ; egész küldöttség vitte azokat 
Nápolyba s a magyar leventék el nem mulasztották azután a 
tornakedvelő nápolyi udvarnak és közönségnek a saját bajvívásuk 
módját is bemutatni; négyen viaskodtak s minthogy nyergök 
lapos volt, nem oly mélyhajlású, minő nyugaton volt haszná- 
latos, az összecsapásnál rendesen kilökték egymást a nyeregből 
s a földre terültek. 2 

A Castello Nuovoban Mátyás király részéről átadott ajándék 
tizennégy lóból állott, valamennyit aranyrojtos, bíborvörös takaró 
borította; közülök hat spanyol hátasló volt, nyolcz teherhordó, 
ezek óriási ezüstszekrényt hoztak, melyben gyönyörű müvü ezüst 
asztalkészlet volt elhelyezve, összesen 92 darab ; mindenféle tálak, 
tálczák, korsók, billikomok, tányérok, csészék, sótartók, kések, 
sőt gyertyatartók is. 3 Ismerve a magyar ötvösség némely akkori 
termékét, valószínűnek kell tartanunk, hogy a fényes ajándék 
hazai gyártmány volt s Mátyás épen próbáját akarta adni népe 
fejlett iparának. 4 

Beatrix megszívlelve a Diomede Carafa tanácsát, külön 
ajándékot is küldött: brokát-szövettel bevont aranyozott kocsit, 
melyet hat fehér, ugyancsak brokát-takaróval pompázó mén 
húzott. A capuai herczegről és öcscséről, Pietroról, az Alfonso 

' Notar Giacomo id. m. 135 — 139. 1. sen — 1478 októberére, illetőleg 1479 

Passero id. m. 32—36. 1. Siimmonte id. m. januárjára teszi a magyar királyi pár 

in. 495. 1. ajándékainak átadását és a magyarok 

2 Egybehangzóan így beszélik el Notar lovagtornáját. Lásd még : Diana Neapoli- 
Giacomo (140. 1.) és Passero (38. 1.). tana (Murát. Script. xxi.) 1138. 1. 

3 Notar Giacomo és Passero az idézett 4 Ezt l^ccchioni is elismeri Passero id. 
helyeken; az utóbbi — valószínűleg téve- krónikájához írt előszavában (59. 1.). 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 2I3 

fiairól s a Ferrante unokáiról is külön megemlékeztek Mátyás 
és Beatrix : egy-egy kis paripát kaptak mindegyiküktől, teljesen 
ezüst fölszereléssel. 1 

Sürün levelezett Mátyással és Beatrixszal Alfonso calabriai 
herezeg, ki egyik-másik bizalmas emberét küldte el olykor 
Nápolyból nővére és sógora látogatására, néha fontosabb meg- 
bízásokkal is ; ilyenekül látjuk megjelenni Mátyásnál, — ki az 
1477-ről 1478-ra forduló telet részint még Bécs környé- 
kén, részint Pozsonyban és Budán töltötte, 2 — Lucas Synnust 
és Garzia Betest. 5 Ily jövevények hozhatták meg azt az öröm- 
hírt is, hogy IV. Sixtus pápa 1477 deczemberében a Beatrix 
legifjabb testvérbátyját, a papi pályára lépett s akkor huszonegy 
éves Aragóniái Jánost bíbornoki méltóságra emelte. Ugyanakkor 
kapta meg a bíbornoki kalapot az egri püspök, Rangoni Gábor 
is, ki majdnem mindig Mátyás táborában volt s győzelmeiről 
tudósításokat küldött az olasz udvaroknak. 4 

Nemsokára azonban az olaszországi viszonyokban beállott 
súlyos bonyodalom vonta magára a magyar királyi pár figyel- 
mét s hozta rendkívül kényes helyzetbe őket. 1478 április 
27-ikén Firenze duómójában a Medieiekkel szemben ellenséges 
Pazzik összeesküvése következtében gyilkossági merénylet tör- 
tént Medici Lorenzo és Giuliano ellen, melynek ez utóbbi 
áldozatul esett. A feldühödött nép rögtön bíráskodott az össze- 
esküvés kézrekeríthető részesei fölött s többek között Salviati 
pisai érseket is a Palazzo Vecchio ablakában fölakasztották, a 
pápa jelenlevő unokaöcscsét, Raffaello Riario bibornokot és pápai 
legátust pedig letartóztatták. Ha a pápa már kezdettől fogva 
azt a gyanút vonta magára, hogy az ő rokonainak keze bele- 
játszott az összeesküvésbe, ennek a gyanúnak csak megerősítésére 
szolgálhatott az a kegyetlen szigor, melylyel a firenzeiek bosszú- 



■ U. azon helyeken. pöknek 1477 október 7-ikéről Ercole her- 

: Szalay id. m. iir. 288. 1. czeghez intézett levele a modenai levél- 

i Difii. Emlékek n. 363., 367., 385. 1. tárban. (Cancellaria Ducale, Potenze Estere, 

<- Difii. Emlékek 11. 360., 364. 1. A püs- Ungheria.) 



214 BERZEVICZY ALBERT 

tényével szemben föllépett; a várost interdictum alá helyezte s 
ő és a vele egyetértő és Firenze iránt egy idő óta elhidegült 
nápolyi király a gazdag firenzeieknek Rómában és nápolyi 
területen levő összes vagyonát elkobozták.' A pápai rokonok- 
nak s a nagyravágyó és harckedvelő Alfonso nápolyi trón- 
örökösnek heve nyílt hadüzenetre juttatták a dolgot s a Firenze 
ellen indítandó hadjárat ügyének csakhamar meg volt nyerve a 
Mediciek városával mindig ellenséges Siena, sőt a liga az urbinoi 
herczeg fegyvereit is szolgálatába fogadta. Az olasz földön 
lappangó ellentétek nyílt kitörésre jutottak, mikor Firenze szintén 
szövetségeseket keresve, azokat megtalálta Velenczében, Milanó- 
ban és Ferrarában. Két fegyveres liga állott tehát egymással 
szemben s a legsajátságosabb az volt, hogy Firenze és szövet- 
ségesei vezérökűl Ercole ferrarai herczeget választották, míg a 
pápai szövetség seregeinek élén Alfonso állott s így két sógor - 
egyúttal Mátyásnak két sógora — volt egymás ellen hadakozandó. 2 

Ily visszás körülmények közt, midőn Mátyás és Beatrix 
rokonszenvét mindenkép a pápai szövetség bírta s ahhoz való 
csatlakozásuk viszont a ferraraiakkal hozta volna őket ellen- 
tétbe, a magyar király törekvése csak az ellentétek elsimítására 
irányúihatott; majd meg, — miután Ercole néhány sikeres fegyver- 
ténye előnyt vívott ki a firenzei ligának, — legalább arra igye- 
kezett Mátyás, hogy e szövetséget megbontsa s különösen arra, 
hogy Velenczét — melyben joggal látta mindig titkos ellen- 
ségét — elszigetelje. A köztársaság ellen, már az elragadott 
dalmát területek visszahódítása czéljából is, szívesen nyúlt volna 
ő maga is fegyverhez. 3 

Egyelőre azonban a dolgok nem fejlődtek odáig, hogy Mátyás- 
nak olasz területen akczióba kellett volna lépnie; elég dolgot 
adtak neki nyugati és északi ellenségei ; a császár és a Jagellók, 



i Muratori Annali id. köt. 127—130. 1. 2 Antichita Estensi 236. 1. 

Az események részletes leírását lásd 5 Fraknói: Mátyás kir. 303. 1. Dipl. 

Reumont Lor. d. Med. 1. köt. 379. s köv. Emlékek in. 10. 1. 
lapjain. 



2l6 BERZEVICZY ALBERT 

kikhez a brandenburgi választófejedelem is járult, a ki ellen 
szövetségesének, a glogaui herczegnek védelmére volt kénytelen 
1478 nyarán egy hadosztályt küldeni. 

Fejedelmi gondjai és táborozásai közepett is Mátyás nemcsak 
hog}' Beatrix közelében igyekezett mindig maradni, hanem 
gyöngéd és buzgó gondoskodással rajta volt, hogy fiatal neje 
országa viszonyait, kincseit és szépségeit, valamint főbüszkeségét : 
hadseregét minél alaposabban megismerje. E czélból a had- 
müveletektől szabadon maradó időt katonaságának oly gyakor- 
lataira fordította, melyek a hadi szolgálat érdekének is meg- 
feleltek, de egyúttal alkalmasak voltak a királynét gyönyörköd- 
tetni és bámulatra ragadni. Bonfin saját szemlélete nyomán 
szépen írja le az ily fegyvergyakorlatok ragyogó s ép oly tanul- 
ságos mint mulattató látványát a későbbi, Bécs bevételét követő 
időben, 1 de kétséget nem szenved, hogy Mátyás már előbb is 
ily szórakozásokkal igyekezett Beatrixra nézve a tábori életet 
kellemesebbé tenni. Kevésbé valószínű, a mit csak a Mátyás 
ellen gyűlölködő Dlugoss lengyel történetíró jegyzett föl, 2 hogy 
t. i. Beatrix vérszopó természete az öldöklő ostromok látványá- 
ban is gyönyörködött. Ezt már a vele járó veszély miatt is 
aligha engedte volna meg Mátyás. 

S mihelyt a fegyverek zaja egyidőre elhallgatott, a király 
— úgy látszik 1478 folyamában két ízben is, tavaszszal és télen — 
fölrándúlt nejével a felvidékre, 5 hogy neki a betelepített német 

1 Hist. Pann. Dec. ív. Lib. viii. 469 1. napjában Budáról keltezett rendeleteket 

és Praefatio Philostratushoz (Kollárnál) adott ki, ellenben van egy 1479 február 

822 — 823. 1- 2-ikáról Körmöczbányáról keltezett levele, 

- Id. naiv. v. 663. 1. miért is ő azt hiszi, hogy a király csak 

3 Bonfin azt mondja (Dec. ív. Lib. v. koronkint látogatta meg a Felvidéken időző 

436. 1), hogy Mátyás és Beatrixnak ez az nejét. Kétségtelen Mátyás és Beatrix láto- 

utazása 1478 tavaszán, mindjárt a böjt gatása 1478 májusában Selmeczbányán 

leteltével történt ; Fraknói (Mátyás kir. (lásd erre nézve : Kachelmann, Gesch. d. 

271. 1.) arra utal, hogy mikor a branden- ungr. Bergstádte 107 s köv. 1.), levelek 

burgi választó fejedelem 1478 karácsonya keltezése szerint pedig bizonyos, hogy 

táján Budára utazott Mátyáshoz, ő a Fel- Kassán volt 1478 deczember 31-ikén 

vidéken időzött nejével. Teleki (id. m. v. (kassai levéltárban levő decretum) és január 

69—70., 98 — 99. 1.) kimutatja, hogy Mátyás 10-ikén is (Baldassare de Piscia pápai 

az 1478. évnek úgy szólván minden hó- legátus levelei a drezdai áll. fölevéltiir 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 



217 



iparos polgárság tevékenységével fölvirágzott s erődítvényekkel, 
szép épületekkel, kincsekkel jeleskedő városokat megmutassa. 
Kassát, Körmöczbányát, Beszterczebányát, 1 majd Selmeczbányát 
és — Heltai szerint — O-Zólyomot is meglátogatták, 2 s a 
lakosság mindenütt eléjök jött, lelkesen hódolva nekik. Kassa 
nevezetes város volt már akkor, mint némely iparágban ország- 
szerte első s a felvidék kereskedelmének góczpontja ; ' azonfölül 
kamaraszékhely, a hol sokáig pénzt is vertek. 4 De valószínűleg 
a bányavárosok vonzották Beatrixot leginkább, a hol megnézték 
az arany- és ezüstbányákat, megcsodálták a módját, mint ássák 
ki a földből, mint zúzzák össze, választják el s olvasztják meg 
az aranyat, a mit azelőtt még sohasem láttak. 5 Magyarország 
termelési ágai közül ugyanis általános kereskedelmi fontosságra 
akkoriban csak bányászata emelkedett s hazánk főkép mint 
aranytermő ország volt az olaszoknál abban az időben ismeretes. 6 
E látogatások a városok szépítésére is alkalmat szolgáltattak, 
mert nyoma van annak, hogy Mátyás Beszterczebányán a szállásá- 
ról való kilátást akadályozó dísztelen bódékat lebontatta. 7 

Különösen a királyi pár selmeczbányai fogadtatásáról van 
részletes értesülésünk ; * tudjuk, hogy itt kíséretükben volt Nagy- 
lucsei Dóczi Orbán prépost és kincstartó, valamint Mühlstein 
Vitus körmöczi kamaragróf. Eléjök siettek a dominikánus rend- 
ház perjele, Körndel György kamaragróf, Resch János város- 



wittenbergi osztályában 29. és 93. sz. a.) ív. 653. lapon mondja erről a korszakról : 

február 2-ikán pedig Körmöczbányán. Ezek «. . . grand'ala non poteva aprire il comer- 

szerint csakis azt tételezhetjük föl, hogy cio, quando si scarsö il danaro ; non 

a mondott évben ismételve jártak a Fel- avendosi oro che dalle miniere di Spagna 

vidéken. e Ungheria». Mint aranytermö országot 

1 Bon/in (id. h.) ezeket a városokat említi Magyarhont Ariosto is Orlando 
nevezi meg s Kachelmann szerint is (id. h.) Furiosójában (xlvi. ének 136. versszak), 
ily sorrendben látogatták meg a városo- 7 Budáról 1481-ben kelt rendelete 
kat, mielőtt Selmeczbányára jöttek. Beszterczebánya város levéltárában, fasc. 

2 Id. m. 11. 163. 1. 10. Lad. m. No 53. Úgy látszik Selmecz- 

3 «totius regionis inclytum emporium». bányán hasonló intézkedést tett. Lásd 
(Ranzanus id. m. 421. 1) Richter Ede czikkét a «Hontmegye stb.» 

4 Kachelmann id. m. 58., 69. 1. (Magy. várm. és városai) 94. lapján. 

5 Bonfin Hist. id. h. 8 Kache/man-nál id. h., a hol a források 

6 Cesare Cantit : Storia degli Italiani, is meg vannak jelölve. 

Magyar Tört. Életr. 1908. 28 



2l8 BERZEVICZY ALBERT 

bíró az esküdt polgárokkal, Steck Boldizsár városi jegyző, ki 
utóbb sok szolgálatot tett Beatrixnak s a ezéhek és bányák 
képviselői. Nagyobb harangzúgás fogadta őket, mint egykor 
Zsigmond királyt ; a csiliki városkapunál huszonhárom domini- 
kánus barát égő gyertyákkal várta a lóháton érkezőket, kik, 
miután a számukra készített díszes sátorban megpihentek, a 
mostani Rózsa-utczán át vonultak a kamaraházba, mely szállásukul 
szolgált. A királyi pár a bányászok számára mulatságokat ren- 
deztetett s megnézte a város tereit, utczáit, templomait és termé- 
szetesen bányáit s érczolvasztóit is, szép érezdarabokat vivén 
emlékűi magával. 

Az 1479. év nyarára esik Beatrix legifjabb testvérbátyjának, 
Jánosnak, az akkor huszonhárom éves bíbornoknak első Magyar- 
országba jövetele. 1 A fiatal herezeg már korán rendkívüli tehet- 
ségek jelét adta s különös önmüvelési hajlamot tanúsított. Csak 
tizenöt éves volt, mikor Rómában az akkor újon megválasztott 
pápának, IV. Sixtusnak, atyja, a király hűbéresi hódolatát ékes 
beszédben tolmácsolta s majd ugyancsak nyilvános beszédben 
számolt be Nápolyban küldetéséről. 2 Láttuk, hogy a pápa már 
1472-ben adományozta neki a monte-casinoi apátságot s utóbb a 
salernoi érsekséget ; bírta ezenkívül a tarantoi érsekséget és — mint 
említve volt — kevéssel előbb bíbornoki méltóságra emelkedett. 
Szent Adrianus templomának czímével. Korán lett az irodalom 
pártfogója s Campanus, a jeles humanista nemcsak tehetségeit 
és képzettségét dicséri, hanem nyílthomlokú, kedves arczát is, 
kellemes beszédmódját és szerénységét. 3 A most mondott 

1 Fraknói : Mátyás kir. 329. 1. Aug. 2 Ráfi, György id. m. (Századok 1890.) 

Theiner : Vetera Monumenta historica 328 — 320.]. 

Hungáriám sacram illustrantia. Róma, 3 Campanus vonatkozó epigrammája 

1860. 11. köt. 4Ó6.1apon közli a János- (Ráth Gy.-nél) így kezdődik : 

hoz intézett pápai megbízó levelet, mely „Splendor Aragóniáé stirpis, Regumque, 
"1479 Kalendas junii»-ról van kel- Johannes, 

tezve. — Borifin Arag. Jánosnak ezt Qui natura dedit prodiga, quicquid habét, 

a bejövetelét külön nem említi, de 1480 Illa tibi ingenium virtutis et aurea dona, 

májusában történt székfoglalásáról mondja Non ferr0 aut j g ni deperitura dedit, 

# r»__ 01, ■ Ida tibi plaudo sanctos in pectora móres 

<L)ec. ív. 448. 1.) uqui cum summa v v 

T-. -r ■ , . Unde amor c-t stúdium nascitur, unde fides, 

Pontihcis potestate paulo ante venerat in .,, , .. r 

r Illa etiam vultus, et letae gaudiae formae, 

^ * Quale ai.ro docihs dextera junxit ebur » 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 219 

időben a pápa őt követként küldte Magyarországba s a szom- 
széd államokba oly megbízással, hogy az uralkodókat a törők 
elleni küzdelemre buzdítsa. 

Kétséget nem szenved, hogy Mátyás már Aragóniái János ez 
első jövetelének idejében el volt határozva az esztergomi érsek- 
séget neje e testvérének adományozni. Tekintve, hogy magának 
a Szentszéknek bizalma mily magas méltóságokkal és megbízások- 
kal ruházta föl már akkor a fiatal herczeget, Mátyásnak nem 
lehetett aggálya arra nézve, vájjon választása egyházi szempont- 
ból méltó egyénre esik-e ? s a sok keserű tapasztalás, mely oly 
férfiak részéről érte, kiket ő emelt föl a porból, előtérbe állíthatta 
azt a politikai szempontot is, hogy az ország első egyházi javadal- 
mát, melyből akkor még nem voltak a beszterczebányai és 
rozsnyói püspökségek kiszakítva, hozzá a legszorosabb csal ád 
kötelékkel csatolt s királyi vérből származó egyénnek juttassa. 
De a főok, mely őt elhatározásánál vezette, mégis csak az lehe- 
tett, hogy szenvedélyesen szeretett hitvesének ezzel is kedvében 
járjon. Szembetűnő, hogy Mátyás Beatrix iránti vonzalmát 
mennyire igyekezett mindjárt kezdettől az ő családja tagjaira, 
hozzátartozóira is kiterjeszteni. Később az Estei Hipolit kineve- 
zésére vonatkozó adománylevélben ' nyíltan kimondta, hogy 
annak idejében az Aragóniái János kinevezésére a «legkedvesebb 
neje iránti halhatatlan szerelem mellett az a rokonszenv és von- 
zalom indította, melyet nejének testvére iránt táplált s ama 
kötelességérzete, hogy neje atyjának tőle telhetőleg kedvesked- 
jék)). Ferencz herczegről is azt jelenti a firenzei tízek tanácsának 
egy megbízottja, hogy a király mindenkép megtiszteli őt s 
kedvében jár, 2 a mit Bonfin is igazol, ki egy kisebb müvében 
a Ferencznek és Jánosnak Mátyástól adott pazar ajándékokról 
is megemlékszik, 3 s a mit már az a körülmény is bizonyítani 
látszik, hogy Mátyás nyolcz esztendeig tartotta Ferenczet magá- 

1 A modenai levéltár id. osztályában. (Lett. ai Dieci di Balia. Cárt. Resp. Filza 

2 1479 augusztus 6-ikáról kelt aláírás 25 corr. 123.) 

nélküli levél a firenzei áll. levéltárban 5 Symposion Trimeron 18. és 256. 1. 

23* 



220 BERZEVICZY ALBERT 

nál, 1 mialatt úgy látszik nemcsak a katonáskodásba avatta be, 
hanem királyi kanczelláriájában is foglalkoztatta. 2 

Azonban a Mátyás szándéka sógorának, Jánosnak az eszter- 
gomi érsekségre való emelése tekintetében nem valósulhatott 
meg oly könnyen és gyorsan, mint kívánta volna. Az ármány- 
kodó Beckenschlager János, kit Mátyás a győri püspökséggel 
próbált kielégíteni, 3 biztatva és támogatva a császártól, nem 
akart a hűtlenül elhagyott érsekségre való igényéről lemondani, 
s míg pöre folyt Rómában, János herczeg a királyi adományozás 
alapján őt illető jövedelmeket, — melyeket akkor évi 30.000 
aranyra becsültek, 4 — a káptalannál letétbe helyeztette. 5 

Időközben sikerült Mátyásnak a csehországi kérdésre nézve 
a két Jagellóval, t. i. III. Kázmérral, a lengyel királylyal és ennek 
elsőszülött fiával, Ulászló cseh ellenkirálylyal valamelyes meg- 
egyezésre jutnia. E szerint Mátyás és Ulászló egyenlő jogon viselen- 
dik a cseh királyi czímet s mindegyik megtartja azt, a mit a 
cseh korona uralmi területéből a békekötéskor bír; Mátyás 
halála után azonban Ulászló vagy örökösei meghatározott 
összegen magukhoz válthatják a Mátyástól bírt részeket is. 6 

A megegyezés létrejöttekor Mátyás abbeli óhajtását nyilvání- 
totta, hogy — mintegy annak megpecsétléseül — a két király 
látogatást teg3^en nála; a találkozás helyéül az ő uralma alatt 
álló Olmützöt tűzték ki s idejéül 1479 február 2-ikát. Ide hívta 

1 Visszatérésének idejét (1484 augusztus becsvágyának egy csata sikerét föláldozta 
25.) följegyezte Notar Giacomo id. m. volna. 

152. I. 3 Fraknói Mátyás kir. 330. 1. 

2 Erre mutat a Gróf Forgách-levéltár 4 Leonardo Bottá követjelentése Ve- 
iNeraz. Múzeum) egy 1484-iki, birtok- lenczéből Milanóba 1479 október 16-ikáról, 
adományozásról szóló királyi oklevele, Dipl. Emi. n. 392. 1. B, Nyáry Alb. (mod. 
melyen Arag. Ferencz herczeg is mint Hip. Cod. Száz. 1870. 289. 1.) kimutatja, hogy 
előadó van megnevezve. Txibero (Comme>i- az érsekség egy évi jövedelme akkoriban 
tariorum etc. Schwandtner folio kiadásáb. legfölebb 26.000 magyar aranyra tehető, 
rí. köt. 1. rész 154. 1.) Miksa római király S Bonfin Dec. ív. Lib. vr. 448. 1. 
szájába adott beszédben elmondja, hogy A fentebb id. követjelentés szerint a 
Arag. Ferencz a szász herczeg elleni jövedelmek letétbe helyezését a magyar 
csatában mint vezér vereséget szenvedett ; főurak ellenzése okozta volna, 
történelmünk nem tud róla s nem is való- 6 Pray id. m. ív. 124. 1. Eschenloer 
színű, hogy Mátyás a tapasztalatlan ifjú id. m. 11. 388. 1. 



222 BERZEVICZY ALBERT 

meg Mátyás a közbenjáróul fölkért két fejedelmet is: a «bátor- 
szívü»-nek nevezett Albrecht szász herczeget, kivel ebben az 
időben Beatrix is rokonias leveleket váltott, és Ottó pfalzi 
grófot. 1 Ismételt elhalasztás következtében azonban az össze- 
jövetel csak a mondott év júliusának első napjaiban jött létre, 
ekkor is csak Mátyás, Ulászló és a német fejedelmek részvéte- 
lével, mert Kázmér király jobbnak látta elmaradni. 

Mátyás r- valószínűleg szándékosan — megvárakoztatta ven- 
dégeit. Albrecht szász herczeg már májusban megérkezett 500 
lovassal Olmützbe, 2 őt János váradi püspök fogadta a király 
nevében. 3 Ulászló 1500 főből álló kísérettel és katonasággal 
15 napig vesztegelt a közeli «Neustadt»-ban, 4 míg Mátyás meg- 
jöttéről értesült; időközben beérkeztek Ottó és Kristóf bajor 
herczegek is. Végre július 2-ikán 5 váratlanul s egész csöndben 
megjelent a városban Mátyás, csekély kísérettel s nyomban 
utána jött a királyné aranyos kocsiban, öcscse, Ferencz herczeg, 
püspökök és főurak kíséretében s követve mintegy 5000 főnyi 
seregtől. 6 

Mátyás, bizonynyal nemcsak hiúságból, hanem politikai számí- 
tásból udvara, kísérete fényével, vendégei ellátásával s a tiszte- 
lőtökre Olmützben rendezett ünnepélyek és mulatságok pompá- 
jával és zajával bámulatot igyekezett kelteni, a mi teljes mérték- 
ben sikerült is neki. Egykorú s elfogadható tanúbizonyságok 
szerint az olmützi napok pazar pompakifejtése mindent fölülmúlt, 
a mit a kortársak láttak. 7 Húszezerre tehető a lovak száma, 



1 Fraknói : Mátyás kir. 272. 1. Ernő és a mi kétségkívül az Olmütztöl észak- 
Albrecht herczegek 1477 november 14-iké- nyugatra fekvő Máhiisch-Neustadtnak felel 
röl Drezdából Beatrixhoz intézett és ennek meg. Teleki (id. helyen) Pessina nyomán 
1478 januárius 5-ikéről Korneuburgból ama- azt állítja, hogy Ulászló Leitomischlben 
zokhoz intézett levele a drezdai kir. fő- várakozott. 

dllamlevéltdrban (Wittenbergi oszt.) 110. ; Dlugoss id. m. v. köt. 691. 1. 

és 114. fol. számok. 6 Eschenloer elbeszélése id. helyen. 

2 Langenn id. m. 126. 1. Dlugoss (id. h.) Franciscus helyett Simon- 

3 Teleki id. m. v. 98. 1. nak mondja a nápolyi herczeget. 

4 Dubravius (História Bohemica 799. 1.) 7 Eschenloer u. ott és Albrecht herczeg 
szerint «in Novo, quod vocant, oppido». saját benyomásai Longenn művében 127. 1. 
Eschenloer (id. m. 401. 1.) Neustatot mond, 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 223 

melyek azokban a napokban a városban és környékén voltak 
elhelyezve. Az öltözékek, lószerszám, lakásberendezés, asztal- 
készlet dísze és értéke, a keleties fényűzés, 1 a szemlélhető 
drágaságok sokasága akkora volt, hogy «az egész cseh király- 
ság becsével fölért" s Mátyás úgy tűnt föl, mintha «Ahasverus 
és Nagy Sándor s a föld minden királya fölött állana. 2 » 

A megbékélt királyok első találkozása a városon kívül a 
seregek jelenlétében sátrakban ment végbe, a hol találkozván, 
megölelték s megcsókolták egymást s három óra hosszant tanács- 
kozván, országnagyjaik közbejöttével újra megerősítették s új 
pontokkal bővítették a békeegyezményt; azután az egyik váro- 
sába, a másik táborába tért vissza. 

Három nappal később Mátyás bizalma jeléül fegyvertelenül, 
de fényes kísérettel kivonult az Ulászló táborába s bevezette őt 
és kísérőit a városba, a hol saját lakásával szemben fekvő palo- 
tában rendeztetett be neki lakást s a hol úgy őt, mint a többi 
fejedelmeket és a hozzájok tartozókat tizenöt napig vendégeiként 
látta el. 

Első ízben látta ekkor Beatrix az ő életében oly végzetes 
szerepre hivatott cseh királyt, ki tizenhat évvel volt ifjabb 
Mátyásnál s csak egy évvel idősebb Beatrixnál, a kortársak 
tanúsága szerint daliás termetű férfiú vala, kinek «nagy test- 
alkatához jobban illett a vértezet mint a köntös». 5 

A királytalálkozás napjainak három szemtanuja lett egyúttal 
krónikásává : az egyik Albrecht szász herczeg, a másik a 
bőbeszédű boroszlói tanácsjegyző, ki Mátyás esküvőjét is leírta, 
a harmadik Lengyelország legrégibb történetírója : Dlugoss János, 
ki mint krakkói kanonok Kázmér király kedvelt diplomatája s 
Ulászló egykori nevelője, ez utóbbinak kíséretében vett részt 

1 uPersico kixu apparata», mondja alkalmával : «é Signor de bella qualitá e 
Bonfin Decas ív. 440. 1. statura magiore de me presso che tre 
- Eschenloer az id. helyen. dita». (A követjelentés közölve Ovárv 
3 Bonfin az id. helyen. Valentini ter- tanulmánya mellett a Századok 1889. év- 
iarai követ is azt mondja róla a hét évvel i'oly. 394. lapján.) 
később Iglauban végbement találkozó 



224 



BERZEVICZY ALBERT 



az olmützi látogatásban. Saját nyilatkozata szerint ott volt 
Galeotto Marzio is, ki e szerint Olmützben látta először Beatrixot, 
kiről oly magasztaló jellemzést hagyott hátra. O azonban az 
olmützi napokról csak annyit jegyzett föl, hogy a királyné 
a cseh királylyal oly folyékonyan és ékesen beszélt, — való- 
színűleg latinul - hogy az egész hallgatóság elbámult rajta.' 

Úgy az egyidejű följegyzések némelyikéből, mint a szintén 
egykorú Bonfin későbbi elbeszéléséből meglehetős részletesen 
vagyunk tehát értesülve a rendezett ünnepélyek és vígságok 
felől, melyekben lovagtornák lakomákkal, színészek és dalnokok 
föllépése zenével és tánczczal váltakoztak s melyek alatt az 
összeverődött sokaságban nehéz lehetett a rendet és nyugalmat 
föntartani. Egykorú adatok szerint nemcsak a katonaság és a 
nép között volt sok czivódás és verekedés, 2 de még a magyar 
és cseh urak között is heves összetűzések fordultak elő. 3 

Az ünnepélyek rendezése egyébiránt nagyon rávallott a 
Beatrix intéző kezeire. Határozottan olasz szokás volt abban az 
időben a piaczon fölállított díszes emelvényeken úgyszólván 
nyilvánosan rendezni a fejedelmek és nagyurak lakomáit és 
vigalmait; ilyen czélokra szolgáltak némely olasz városban a 
köztereken épült tágas, nyitott loggiák s ily czélokra állítottak 
föl például Nápolyban is minden ünnepi alkalommal fényesen 
kárpitozott emelttereket a Piazza deli' Incoronatá-n. A Mátyás 
olmützi lakomáinak a* piaczon fölállított «négyszögű sok grádicsos 
magas pohárszéke» — mint Heltai nevezi, 4 — mely tulajdon- 

i Galeotti «De egregie etc. dictis». közbeeső időt Magyarországon töltötte 

xxv. fej. Georg Voigt szerint (Die Wieder- volna, sőt maga mondja az utóbbi helyen, 

belebimg des classichen Alterthums, Berlin, hogy akkor "Itáliából jött». Ábel (Adalékok 

1881. 11. 326., 330. 1.) Galeotti 1461-ben, stb. 257., 272. 1.) azt tartja, hogy 1471-ben 

1465-ben, 1468-ban s azután még egyszer is itt időzött s hogy a «De dictis etc.» 

volt Magyarországon; ó azonban könyvé- czímű művet 1484 — 87 közt, de már nem 

ben két magyarországi reminiscentiát Magyarországon írta. 

közöl az 1468 utáni időből : a most emlí- 2 Ezeket különösen Eschenloer említi, 

tettet 1479 nyaráról és egyet Mátyás ki mindent a magyarok rovására ír. 
királynak Hainburg ostroma utáni badeni 5 Ujlaky Lőrincz herczeg esete, 1. 

tartózkodásáról 1482 őszéről; nem való- Fraknói-nél : Máty. kir. 273. 1. 
színű, hogy a mindig vándorló író az egész 4 Id. m. 11. 170. 1. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 



2 *5 



képen egy drága szőnyegekkel kárpitozott díszes emelvény volt 
nemcsak a lakoma és táncz, hanem a hódolati eskü elfogadása 
czéljára is,' — nagy csodálkozást keltett az ő és Ulászló alatt- 
valói körében, míg a szintén olaszos délutáni alvás a szász 
herczegnél visszatetszéssel találkozott. 2 Az, hogy a vendéges- 
kedés végén Mátyás és Beatrix Ulászlónak az egész lakásberen- 
dezést és asztalkészletet, melyet használt, odaajándékozták, szin- 
tén oly neme a bőkezűség gyakorlásának, a melyre legkönyeb- 
ben az akkori Olaszországban 
találunk példákat. 5 

Mátyás föladatául tűzte ki 
Ulászlót megnyerni és magához 
lánczolni, a mire különösen abban 
az időben, mikor el volt hatá- 
rozva döntő csapást mérni a né- 
met császárra s ezért legalább a 
Jagellók ellenségeskedése ellen 
biztosítania kellett magát, nagy 
szüksége is volt. 4 A lágyjellemű 
fiatal királyt nemcsak vendéglátá- 
sának pazarságával és a mulatozás 

zajával iparkodott elkábítani, nemcsak a saját egyéniségének egész 
megnyerő varázsát árasztotta ki reá, hanem nyilvánvaló igyekezet- 
tel felesége megnyerő tulajdonait is ütőkártyául használta föl vendé- 
gével szemben játszmája megnyerésére. Beatrixnak a nép tetszés- 




68. ULÁSZLÓ CSEH, KÉSŐBB MAGYAR KIRÁLY 
ÉREMKÉPE. 



1 Névtelen jelentése a szász herczeg 
egy emberének az olmützi napokról a 
drezdai áll. fölevéltárban (Wittenberg) fol. 
184—186. Itt az emelvény 50 rőfnyi hosz- 
szasságúnak van mondva, 14 lépcsővel. 

2 Langen-nél 127. 1. 

3 Cosimo de' Medici lakomáján 1459- 
ben Firenzében a gazdag ezüstkészletet 
ajándékul adták a vendégeknek. (Ed.Heyck, 
Florenz u. die Medicer 74. 1. Reutnont : 
Lorenso de' Medici, 1. 177. 1.) Phil. de 
Comines hasonló megajándékozását Firen- 

Magyar Tört. É'etr. 1908. 



zében 1. szintén Reumoiil-nid 1. 453. 1. 
Dlugoss szerint (id. h.) a királyok kölcsö- 
nösen ajándékozták meg egymást, de ő is 
elismeri : uRegis Mathiae munificentiam 
et liberalitatem.» 

4 Ha Bonfin Mátyás e kedveskedé- 
seiben annak a sejtelemnek vagy épen 
kívánságnak a megnyilatkozását véli látni, 
hogy Ulászló majdan utódja lesz, nem 
szabad felednünk, hogy Bonfin történetét 
Ulászló idejében fejezte be s neki aján- 
lotta. 

29 



226 BERZEVICZY ALBERT 

zaja közepett nyilvánosan tánczolnia kellett Ulászlóval; majd gyak- 
ran kellett férje belső szobáiban sakkot játszania vendégekkel, kivel 
úgy ö, mint Mátyás «háziasan, tréfálkozva mulattak».' Beatrix 
állítólag maga készítette ki Ulászló ágyneműjét, lakásberendezését 
is az ö választékos és fényűző olasz ízlése szerint s a drága 
ruházatok és az ágynemű, a miket a cseh király ajándékba kapott, 
ugyancsak az ő ajándékaképen szerepeltek. 2 

Lélektanilag érthető az, hogy Mátyásnak — mint sok szerel- 
mes embernek — szerelme tárgya biztos birtokában, gyönyörű- 
ségére szolgált láthatni, hogy az másokat is elbájol és meg- 
hódít. De a legvakabb szerelem is élesen látó, sőt gyakran 
gyanakvó ott, hol szerelmese hűsége forog kérdésben ; s már 
ezért sem hihető, hogy Beatrix és Ulászló között az olmützi 
napok alatt — úgyszólván a férj szemeláttára — gyöngéd 
viszony fejlődött volna ki. Ha mégis, bár nem szerelmi viszonyt, 
de a Beatrix részéről heves vonzalmat származtatnak Ulászló 
iránt az olmützi találkozás óta az egykorú s a későbbi történet- 
írók, 3 ennek magyarázatát az a magatartás adja meg, melyet 
a királyné Mátyás halála után Ulászlóval, mint trónkövetelővel 



i Bonfin szerint (id. h.) : nadmissum- Regi Mathia aliquando et graviter aegro- 
que concubiculum Beatrice teste dome- tanti, et irato vox exeiderat, iam Beatri- 
stice ac jocose alloquebatur». Heltai (id. h.) cem novas nuptias sibi consiliare, Regique 
ezt drasztikusan magyarázza így: «És Boemorum sese comare.» Sigism. d. Conti 
bévivén őtet (t. i. Ulászlót) az ő ágyas- id. m. n. 17. 1. szintén az 1490-iki király- 
házába, ott tsúfolkodnak vala az Beatrix választásról szólva : «Regina maximé anni- 
asszonynyal nagy víg beszédekkel. » tente spe nuptiarum Wladislai, a quo, 

2 Az előbbit Eschenloer mondja, az vivő Mathia, fuerat adamata.» Timon id. 
utóbbit Bonfin. m. 186. 1. : "Beatrix Regina specie ejus 

3 Dubravius (id m. 799. 1.) így : (Wladislai) in conventu Olomucensi capta 
«... prospectanle e fenestra Beatrice etc.» Pray id. m. 127. 1. : «Ferunt . . . 
Regina, amoremque tacitum ex conspectu Beatricem, quae liberali regis vultu, tum 
növi hospitis forma conspicui hauriente.» corporis, ac morum elegantia tacite carpe- 

Tubero : (id. m. 136—137. 1.) «Regina . . . batur, jam tum ignes in animum admisisse, 
amori, quo dudum capta erat, indulgens, qui postea in flammam, sed, ut eventu 
magnó studio Wladislai partes suscepit postea compertum est, sibi fatalem erű- 
it, i. 1490-ben). Illa enim, vivente adhuc pere.» Wenzel (II. Ulászló házassága, 
conjuge, si famae libet eredére, quae 636. s köv. 1.) Olmützben csak "gyöngéd 
saepius ficta pro veris nuntiat, Wladis- érzeményt», később Beatrixot egészen el- 
laum ardentissime amasse dicitur, quam foglaló szenvedélyt vél látni, 
quidem opinionem inde natam reor, quia 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 227 

szemben tanúsított. A maga helyén lesz alkalmunk bevilágítani 
e magatartás érzelmi rugóiba, melyek a valódi, odaadó szerelem- 
től meglehetősen idegenek. 

Hogy Ulászló, ki Olmützben úgy látszik egészen feledte és 
feledtetni igyekezett, hogy őt már érvényes, bár végre nem 
hajtott házasság köti Brandenburgi Borbálához, 1 sima, nyájas 
modorával Beatrixra kitűnő benyomást tett, az kétségtelen, de 
hogy a királyné a saját vonzalmának kielégítését kereste volna 
a vele való összeköttetésben, azt egy eddig a történetíróktól 
figyelmen kívül hagyott tény is valószínűtlenné teszi. Kevesebb 
mint két évvel az olmützi találkozó után Beatrix levelet írt nővéré- 
nek, Eleonóra ferrarai herczegnének, 2 melyben őt és férjét meg- 
nyerni igyekezett annak a tervnek, hogy legidősebb gyermeköket, 
az ekkor hét éves Isabellát adják nőül Ulászlóhoz. A kis herczeg- 
kisasszony ekkor már jegyese volt Francesco Gonzagának, a 
mantuai őrgróf fiának; ezt azonban Beatrix nem tekintette 
akadálynak : Ígérjék oda Gonzagának Isabella helyett ifjabbik 
leányukat, a hat éves Beatricét ! 

Eleonóra herczegné hosszú levélben válaszolt a meglepő 
ajánlatra; férje és a maga köszönetét fejezte ki a gyöngéd 
gondoskodásért s a fényes és megtisztelő ajánlatért, de kérve kérte 
nővérét, ejtse el e tervet, melynek kivitele lehetetlen. A mantuai 
őrgróf már leányának tekinti a kis Isabellát, kit fia is meg- 
szeretett, mindketten látogatóban voltak Ferrarában s úgy féltik 
mint a szemök fényét azt a leányt ; nem lehet már ezt a frigyet 
szétszakítani s mással pótolni. De különben Beatrice sem szabad 
már, azt Lodovico Sforzának ígérték oda, a ki nem hajlandó 
jogától elállani s a ki a kiskorú herczeg mellett nagy hatalommal 
bír az országban, úgy hogy nem tanácsos őt, mint jó szomszé- 

! Wenzel id. m. 635. 1. Itt el van írásának idejét (1481 május 2.) s tartalmát 

mondva, hogy a pápa utóbb meg is csak Eleonórának alább ismertetett, 1481 

intette Ulászlót nem férjre valló magavi- június 3-ikáról kelt leveléből ismerjük, 

seleteért, ez azomban nem csak Olmützre (Modenái levéltár, Canc. Duc. Minute di 

vonatkozott ! lettere a Principi esteri, Ungheria.) 

2 Beatrix e levelét nem bírjuk, meg- 

29* 



228 BERZEVICZY ALBERT 

dot megsérteni. A berezegné háláját tagadó válasza nem 
csökkenti, de nővére kívánságát valóban nem teljesítheti. 

Ismerve Beatrix heves és csökönyös ragaszkodását elhatáro- 
zásaihoz és terveihez, valószínűnek tarthatjuk, hog}^ első szóra 
nem engedett ; a terv mindazonáltal, mint tudjuk, soha meg nem 
valósult, de meleg fölkarolása a Beatrix részéről, tekintve azt 
a bensőséget, mely viszonyát nővére családjához mindenkor 
jellemezte, szinte kizártnak tünteti föl, hogy magának szánta 
volna már ekkor azt a férfit, kit testvére gyermekével akart 
összeházasítani. 

Miután Mátyás Olmützben többi vendégeit is dúsan meg- 
ajándékozta, július végén szétoszlott a fényes gyülekezet. Épen 
ideje volt, hogy Mátyás hazatérjen : nagy veszélyek és bajok 
várták erős keze beavatkozását. Míg az országban szárazság 
és dögvész pusztított, a török — Mátyás hite szerint a velen- 
czeiektől biztatva -- Oláhország felől becsapott Erdélybe. A pestis 
veszélye miatt előbb maga is a felvidék «erdői által kellemes» 
helyein járt nejével, de kötelességétől szólítva megvált tőle s 
Beatrixot Kassa felé küldvén, 1 ő maga székvárosába sietett. 

Október hó vége felé már ismét együtt kellett lennie a 
királyi párnak Budán, mert ekkor érkezett híre a roppant győze- 
lemnek, melyet a Mátyás két hős vezére, Báthori és Kinizsi, 
vezéreikhez méltó seregeikkel a Kenyérmezőn október 13-ikán 
vívtak ki Alibég török hada fölött s mely harminczezer török har- 
ezos életébe került. Mátyás sietett a diadalhírt nemcsak Rómába, 
hanem apósához, Ferrante királyhoz is levélben eljuttatni, 2 
Beatrix pedig bátyját, a calabriai herczeget értesítette a nagy 
eseményről. 3 A király rendeletére minden templomban hálaadó 
istentiszteletet tartottak s Mátyás és Beatrix maguk is templom- 
ról-templomra jártak ájtatoskodni, s áldozataikat lerakni Isten 
oltáraira. 4 

1 Bon/in Dec. ív. Lib. v. 441. 1. 3 Teleki id. m. v. 125. 1. 

2 Mátyás kir. levelei 1. 451. 1. (október 4 Bon fin Dec. ív. Lib. vi. 448. 1. 
22-ikérö] kelt levéltöredék.) 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 



229 



Még azon év de- 
czember havában 
Beatrix viszontlát- 
hatta bátyját, Já- 
nost, kit, habár esti 
8 órakor érkezett 
Budára, a sötétség 
és a téli hideg elle- 
nére Mátyás egész 
udvarával, a pápai 
legátust és bíborno- 
kot megillető egy- 
házi és világi pom- 
pával a város előtt 
fogadott, miközben 
a tömérdek viasz- és 
szurokfáklya fénye 
«nappallá változ- 
tatta az éjszakát)). 1 

János herczeg 
ezúttal több hóna- 
pig maradt Magyar- 
országon, bár ér- 
seki kineveztetésé- 

1 Bonfin szavai : Dec. 
ív. Lib. vi. 443. 1. Itt «tertia 
hóra noctis» mondatik az 
érkezés idejeképen ; ez az 
akkori olasz időszámítás 
szerint — deczember lé- 
vén — esti 8 órának felel 
meg. Valószínűbb is, hogy 
János estve érkezett meg, 
mintsem « éjjeli három óra- 
kora mint egynémely tör- 
ténetírónk — Bonfint szó 
szerint fordítva — mondja. 




69. AZ OLMÜTZI VÁROSHÁZ. 



230 BERZEVICZY ALBERT 

nek megerősítése Rómában még mindig nem volt kieszközöl- 
hető. A jövevénynek tehát volt módja nővérének és magyar 
földön élő öcscsének elmondani minden részleteikben a távo- 
zásuk óta Nápolyban történt dolgokat. Gyász és öröm válta- 
kozva látogatták meg az Aragóniái házat. A megelőző 
év vége táján véletlen mérgezés következtében meghalt 
Enrico, marehese di Gerace, Calabria kormányzója, kit, bár 
törvénytelen fia volt Ferrante királynak, ennek családja jeles 
és szeretetreméltó tulajdonaiért igaz testvérül szeretett s kinek 
elvesztése fölötti gyászában a király két napra elzárkózott minden- 
kitől. 1 Kevéssel később, 1479 januárjában új gyász érte a 
királyi családot, János aragoniai királynak, a Ferrante apósának 
halálával. 2 Leánya, a nápolyi királyné már akkor várandóban 
volt s áprilisban leánygyermeket szült, ki a keresztségben — úgy 
mint anyja — Giovanna nevet kapott ; 3 Beatrixnak ez a későn 
született mostohatestvére arra a sajátságos sorsra volt szánva, 
hogy saját unokaöcscse, Ferrandino vegye nőül, és — bár csak 
rövid időre - Nápoly királynéjává legyen. Abban az időben 
Federigo herczeg — a Beatrix bátyja — Francziaországban 
járt leánynézőben, sikerült is ezúttal — a Mátyás saját közre- 
működésével 4 — létrehozni a házasságot közte és egy franczia 
herczegnő, Savoyai Anna között, a mi egyúttal a trónkövetelési 
viszály miatt egymásra neheztelő franczia és nápolyi királyi 
házak kibékülését jelentette. De ez a frigy nem volt szerencsés ; 
Federigo fiatal neje kevéssel férjhezmenetele után meghalt még 
franczia földön, s így a herczeg, ki kérőként hagyta el Nápolyt, 
özvegyül tért oda vissza. 5 

Egy valamennyinél messzibbre kiható esemény körülbelül 
János herczeg idejöttével egyidejűleg játszódott le Nápolyban. 

1 Notar Giacomo id. m. 142. 1. 3 Passero 40. 1. Notar Giacomo 144. 
Erasmo Percopo : La morte di Don Enrico 1. Fuscolillo (id. kiad.) 53. 1. 
(VAragona: Arch. Stor. Napol. xiii. 131. 4 Fraknói, Hunyadiak és Jagellók k. 
1. Passero (id. m. 37. 1.) valószínűleg téve- 271. 1. 

sen május n-ikére teszi a herczeg halálát. S Fuscolillo 52. 1. Notar Giacomo 

2 Passero id. m. 39. 1. Notar Giacomo id. m. 142. és 152. 1. Tom. Persico id. 
id. m. 143. 1. m. 213. 1. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 23I 

Lorenzo de' Medici, Firenze koronátlan ura, súlyosan érezve a 
liga elleni háborúskodás következményeit s fölhasználva a had- 
műveletekben a téllel beállott szünetet, bátor és okos elhatáro- 
zással fölkerekedett s személyesen ment le Nápolyba, a királyt a 
béke ügyének megnyerni. Bátorság kellett ehhez az elhatározás- 
hoz, mert hiszen sok esetből tudhatta Lorenzo is, hogy Ferrante 
a magát neki bizalommal kiszolgáltató ellenfeleivel hogy szokott 
elbánni. De Firenze nagy polgárának szíve, esze és — való- 
színűleg — pénze is minden veszély és nehézség fölött diadal- 
maskodott. Lorenzo Velencze tudta nélkül és Ferrante viszont 
a pápa tudta nélkül megegyeztek és békét kötöttek, 1 — a miben 
állítólag Ercole herczegnek is, valamint Ippolita calabriai herczeg- 
nönek és Diomede Carafának közvetítői részök volt, 2 — s 
így mindakét liga egyszerre fölbomlott, javára Olaszországnak 
és bizonyára Mátyásnak s Beatrixnak is örömére, kik ilykép 
olaszhoni rokonaik viszályát elsimulni láthatták. 



II. 

z 1480 év kezdetén Mátyás feleségével, Ara- 
góniái Jánossal és bizonynyal Fe- 
renczczel is Veszprém vidékén jár- 
ván, január 25-ikén meglátogatta a 
Veszprém várostól éjszaknyugatra 
fekvő lövöldi karthauzi kolostort, 
melynek helyén most Városlőd köz- 
ség áll. János herczeg pápai legátusi hatalmánál fogva enge- 
délyt adott arra, hogy a királyné és udvarhölgyei beléphes- 
senek a kolostorba, valamint arra is, hogy a magas vendé- 
gek vacsorára húst ehessenek. A rövidre tervezett látoga- 
tás azonban váratlanul hosszúra nyúlt, mert Mátyás Lövöldön 

1 Muratori Annali 46. köt. 138—139. 2 Antichitá Estensi (Muratorinál) 237. 

1. Pastor Gesch. d. P. 11. 493. 1. 1. Reumont Lor. d. Medici 1. 499 — 500. I. 




232 BERZEVJCZY ALBERT 

súlyosan megbetegedett. Felüdülvén s elutazván kíséretével, 
hálásan emlékezett meg a vendéglátó kolostorról; nagyobb 
összeget adományozott a karthauzi barátoknak házuk kiépítésére 
s egy halastó létesítésére, ezenkívül könyvtárukat is megajándé- 
kozta néhány könyvvel, melyek egyikén egy ma is látható 
följegyzés örökítette meg a király látogatását ; e könyv kezdő- 
betűjének miniaturképe nőt ábrázol, kit egy szerzetes gyóntat, 
míg háta mögött angyal és ördög látható. Némi valószínűséggel 
lehet e kép nőalakját a talán épen Lövöldön gyónást is végzett 
Beatrix képmásának tartanunk.' 

Még néhány hónapig örvendhetett Beatrix mindkét testvére 
társaságának; János május 11-ikén 2 ünnepélyesen bevonult leendő 
érseki székhelyére Esztergomba, azután azonban nemsokára 
elhagyta az országot s Róma felé vette útját. Alighogy távozott, 
alkalma nyílt Mátyásnak sógora iránti nagyrabecsülésének és 
rokonszenvének ékesszóló kifejezést adni. Nápolyi jövevények 
hírül hozták, hogy apósa, Ferrante király előtt János herczeget 
úgy tüntették föl, mint ki tolakodó és fennhéjázó magaviseletével 
magát a magyarok s a magyar király előtt kellemetlenné tette, 
úgy hogy ez utóbbi már alig várta, hogy szabaduljon tőle. 
Mátyás egy, 1480 nyarán Nápolyba küldött levelében legerélye- 
sebben szembeszállott e híresztelésekkel s a János "szerénysége, 
komolysága és böleseségé»-ről a lehető legfényesebb bizonyít- 
ványt állította ki, biztosítván apósát, hogy nemcsak hogy el 
nem unta a János ittlétét, hanem ellenkezőleg, «azt óhajtaná, 
bárha örökre nála maradhatna!)) 3 

E rokonszenves megnyilatkozás őszinteségét teljes mértékben 
igazolja az a bizalom s a nagyratartás, a melylyel Mátyás a 

• Ráth György : Arag. János, Századok : Raynerius de Pisis oAnterior pars Pan- 

1890. 335. ]. (Knauz nyomán), úgyszin- theologiae» czímü műve, 1477-ből, melyet 

tén : Békefi Rémig : A Balaton környéké- ma az esztergomi főegyházmegyei könyv- 

nek egyházai és várai a középkorban, 1907. tár őriz. 

227 — 228. 1. Csontosé János : Corvin- 2 «V. Idus Mayas.u (Bonfin Dec. ív. 

Codexek, kalauz az orsz. magy. iparműv. 448. I.) 

múzeum könyvkiállításához, Budapest 1882. 5 Mátyás kir. levelei ír. 38. 1. 
87. 1. A szóbanlbrgó ősnyomtatvány : 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 



233 



következő négy éven át minden oly ügyében, mely a szent Szék 
hatáskörét érintette, a többnyire Rómában tartózkodó Aragóniái 
János közbenjárását, támogatását, befolyásvételét kérte ki. Roko- 
nának s «kedves barátjának» szólítva öt, olykor Beatrix levelére 
is hivatkozva, hozzá fordul, mikor a pápát az olaszországi belső 
viszályban a Velencze oldaláról a nápolyi királyéra akarja 
áttéríteni, 1 mikor a törököktől elpusztított területek benépesítése 
érdekében a pápától rendkívüli fölhatalmazást akar kieszközölni 
arra, hogy a háborúban hitvesö- 
ket veszített egyének másokkal 
kelhessenek egybe. 2 Előtte panasz- 
kodik az Olaszországból ígért segély 
elmaradása, 3 a főkegyúri jogain s 
a magyar főpapok joghatóságán 
Rómában adományozott kiváltsá- 
gok által ejtett sérelmek miatt ; 4 az 
egri püspökkel együtt őt nevezi 
meg ügyviselőjeként a pápának, 5 
az ő közbenjárásától reméli, hogy 
a császárral való békeközvetítés 
bizalmat érdemlő pápai diploma- 7°- aragoniai jános bíbornok czimere. 

, .1 1 . . A A . . j , (Ciacconius «Historia Rom. Pontificum» 

takra ruhaztassek s az o partfoga- cz művéb6L) 

sát veszi másoké mellett akkor is 

igénybe, mikor egyes főpapi székek betöltése vagy a kalocsai 
érsek részére elnyerendő bíbornoki kalap forog szóban. 7 Levele- 
zésük kiterjed a János saját ügyére is; ő, látva a tornyosuló 
nehézségeket, maga kéri Mátyást, engedje az esztergomi érseki 
széket a kalocsaival fölcserélnie s Mátyás is, Beatrix is magya- 
rázzák neki, hogy az utóbbira nézve tett ígéret már meg nem 
változtatható, de a pápai beleegyezést ki fogják eszközölni, a 
mi végre — az olasz viszonyok miatt egyfelől a pápa, másfelől a 

1 U.-ott 49. 1. 5 Mátyás kir. levelei 11. 70., 90. 1. 

2 U.-ott 50., 90. 1. 6 U.-ott 129., 131., 139., 161. 1. 

3 U.-ott 50., 125. 1. 7 U.-ott 146., 224., 260. 1. 

4 U.-ott 88., 90., 100. I. 

Magyar Tört. Életr. 1908. 30 




234 BERZEVICZY ALBERT 

nápolyi és a magyar király között fennállott feszültség meg- 
szűntével — meg is történik. 1 

A Mátyás lövöldi megbetegedésének híre ment s ellenségei 
már halálát remélték ; 2 ö azonban hamar összeszedte ismét 
erejét s még februárban lenn termett Zágrábban, a hová vele 
vagy utána eljött Beatrix is 3 s a hol az erőszakoskodó és 
vérengző főnemesség fölött kellett bíráskodnia, a mitől menekü- 
lendő, maga a főbünös Laki Thúz János bán, Mátyás rokona 
és kedves embere összeharácsolt pénzével megszökött Velen- 
czébe, a mit utóbb a királyné ellenségei az ő befolyásának 
tulajdonítottak. 4 Innen Stiriába csapott át a király, fegyveres 
kézzel szerezvén érvényt a császárral kötött eg3 7 ezsége ama 
pontjának, mely szerint a megállapított s megtérítendő összeg 
fizetésének elmulasztása esetében tetszése szerinti kárpótlást 
vehet magának. Be is vette nyomban Regede (Radkersburg) 
várát s csapatai később pusztítva járták be a Duna vidékét és 
elfoglalták Merkenstein várát is. A császár följajdult az állító- 
lagos békeszegés miatt s fühöz-fához fordult orvoslásért és 
segítségért ; a nyáron többnyire Pozsonyban tartózkodó Beatrixot 
is fölkereste mint békeközvetítő György bajor fejedelem, a nélkül 
azonban, hogy czélt ért volna. 5 



i U.-ott 90., 100. 1. Rtíth Gy. id. m. ment-e Zágrábba ? Bonfin, (Dec. ív. 443. 

418. s köv. 1. 1.) a ki itt két év eseményeit zavarja 

2 Dlugoss (id. m. tom. v. 699. 1.) mér- össze, azt mondja, hogy Beatrix Kassáról 
gezésről beszél, «quae tanto facilius apud sietett Zágrábba a királyhoz. 

vicinas nationes credita est, quanto arden- 4 Udis (Ouosi;) : «senki» álnév alatt II. 
tius interitus illius a singulis, sed et a Ulászlónak a házassági pörben való vé- 
propriis Hungaris poscebatur.» (!) Becken- delmére 1493-ban keletkezett: Apológia 
schlager érsek 1481-ben biztosíthatni vélte Regis Wladislai (egykorú kéziratai a 
a német császárt, hogy Mátyás egy évnél prágai egyet, és müncheni kir. könyvtar- 
tó vább nem él. (Dr. Kari Schober : Die ban közölve b. Roszner Ervin nRégi 
Eroberung Niederösterreichs durch Math. magyar házassági jog» czímü munkájában. 
Corvinus in d. J. 1482— 1490. (Blátter des Budapest 1887, okmányfüggelék 475. 1.) 
Vereins für Landeskunde v. Niederöster- S Fraknói Máty. kir. 278 — 279. 1. 
reich, Wien, 1879.) 39. 1. Beatrix, leveleinek tanúsága szerint július 

3 Beatrix leveleinek kelte szerint 9-ikén Budán, augusztus 15-ikén pedig 
februárius 10-ikén Budán volt ; az a kér- Esztergomban volt. Dipl. Emi. 11. 436— 
dés, vajon Mátyással együtt mentek-e oda 440. 1. 

Veszprémből, vagy Mátyás egyenesen 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 



235 



Az 1480 év nyarát Mátyás a megújult pestisjárvány ellenére 
majdnem állandóan Budán töltötte, 1 miközben figyelmét a német 
császárral való örökös viszályától a törökök elleni küzdelem 




71. I. FERRANTE MELLSZOBRA. 

(,Guido Mazzonitól, a nápolyi Nemzeti Múzeumban.) 



vonta el. Míg a saját csapatai egyesülve István havasalföldi 
vajdával, keleten Bazarád ellenében diadalmaskodtak, a miről 
Beatrix nem késett, mint férjét és «a kereszténység javát érdeklő» 
dolgokról nővérének és sógorának Ferrarába tudósítást küldeni : 2 
Mátyásnak a fényes portánál tartózkodó titkos megbízottjai 



1 Eonfin Dec. lv. 449. 1. 



2 Dipl. Emi. 11. 436—438. 1. 



30 



236 BERZEVICZY ALBERT 

értésére adták, hogy a török császár legközelebb hatvan hajót 
indít a nápolyi királysághoz tartozó apuliai partok megszállására. 
Fiúi jóindulattal sietett ezt apósával tudatni/ egyúttal, miután 
őt ép akkor török részről fegyverszünetre vonatkozó ajánlatok- 
kal kecsegtették s ő el volt keseredve az olasz belviszályokba 
elmerült római curiának a félhold elleni küzdelem iránti közönye 
miatt, kérdést intézett Ferrante királyhoz, vájjon nem kívánna-e 
ő is a kötendő fegyverszünetbe befoglaltatni ? 2 Azonban való- 
színűleg mielőtt a Mátyás figyelmeztetése czélját elérte volna, 
megtörtént az, a mit ő előre látott, s a mi így a váratlan és 
meglepetésszerű csapás egész iszonyatosságával érte Olasz- 
országot : július hó vége táján egy hatalmas török hajóraj meg- 
szállotta Apuliának a joniai tenger felé kinyúló csúcsát s ostrom 
alá vette az e vidék fölött uralkodó Otranto — hajdan Hidrun- 
tum — megerősített tengerparti várost. Mielőtt az ostromlottak 
védelmére megfelelő segély jöhetett volna, Otranto augusztus 
havában 5 a török hatalmába esett, s a behatolt pogány hordák 
példátlan kegyetlenségeket követtek el, melyeknek a lakosság 
fele áldozatul esett ; a város parancsnokát, az érseket és papjait 
lenyakazták, a nőket meggyalázták, a fegyverforgatásra alkal- 
mas ifjakat a mohamedán vallásra próbálták téríteni s mert 
keresztények akartak maradni, ezeket is kardra hányták s tes- 
tűket az állatoknak adták táplálékul. A törökök behelyezkedvén 
a városba, a megmaradt lakosságot rabszíjra fűzték, a templomo- 
kat pogány istentisztelet czéljaira fordították s az erődítvényeket 
állandó védelemre képesekké tették. 4 

Az Otrantoban történtek híre rémületbe ejtette az egész 
keresztény világot. Az olasz államok egymás közti harcza 
egyszerre elcsöndesedett; Alfonso herczeg Toscanát odahagyni 
kényszerült s előbb Nápolyba, majd onnan Otranto visszavívá- 

1 Mátyás kir. levelei 11. 36. 1. és Muratori augusztus 2i-ikére, Fuscolillo 

1 U.-ott. pedig már július 23-ikára (id. műv.). 

3 Notar Giacomo és Passero augusztus 4 Summonte id. m. in. 499. 1. Muratori 

13-ikára teszi Otranto elestét, Summonte Annales id. köt. 142. 1. Pastor id. m. 11.496. 1. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 237 

sára sietett. A leginkább sújtott és veszélyeztetett nápolyi király, 
ki szorultságában már kénytelen volt a templomi kincseket 
beolvasztatni s belőlük pénzt veretni katonái zsoldjára,' minden- 
felől segítséget keresett s legnagyobb bizalommal az épen leg- 
távolabb levő magyar királyhoz fordult. Habár Mátyás ugyan- 
akkor a törökökkel Boszniában és Szerbiában hadakozott, főkép 
Beatrix kérésének engedve, a Magyar Balázs vezetése alatt 
hétszáz válogatott vitézt küldött le segítségül a nápolyi területre.' 
E segélyhad lemenetelének idejét pontosan meg nem határoz- 
hatjuk. Mátyás 1581 márczius io-iki levelében jelzi Ferrantenak, 
hogy a csapatok már lementek 3 s kimenti magát, hogy előbb 
nem küldhette azokat és hogy többet nem küldhet ; ámde ada- 
taink vannak arra is, hogy a nápolyi kincstár már januárban 
és februárban utalványozott zsoldot Brindisi és Lecce váraiban 
állomásozó magyar harczosoknak, 4 e szerint hihető, hogy több- 
ízben küldött le Mátyás katonákat, úgy hogy segédcsapatainak 
ereje a 2000 főt elérte. s 

A magyar csapatok, úgy látszik, derekasan küzdöttek olasz 
földön is; főérdemök annak az erősségnek az elfoglalása volt, 
mely a várost vízzel ellátó forrás védelmére szolgált ; a nyár 
beálltával a törökök már a vízhiány miatt sem tarthatták magu- 
kat soká. A nagy szultán, II. Mohammed halála is bénítólag 
hatott a törökök ellenállására; így Otranto szeptember 10-ikén 
megnyílt az egyesűit keresztény hadak előtt s a törökök részint 
fogságba kerültek, részint kitakarodtak Olaszországból, a minek 
emlékére a pápa érmet veretett s a fölszabadításban oly sikere- 
sen segédkező magyarok emlékét a tőlük elfoglalva tartott s 
azóta róluk nevezett forrás őrzi. 6 A calabriai herczeg Otranto 



1 Tom. Persico id. m. 120. 1. baditásának 400-ik évfordulójav, Századok 

2 Az egri püspöknek írt levél: Máty. 1881. évf. 493. 1. Az eseményre vonat- 
kir. lev. 11. 104. 1. kozó xvi. századbeli leírás kéziratban a 

3 Mályás kir. lev. 11. 1 10. 1. nápolyi Bibliot. Nazionaléban : ix. C. 52. 

4 Dipl. Emi. ni. 3—4. 1. Otranto visszavívását úgy Notar Giacomo 

5 Bonfin (id. h.) Teleki id. m. v. 178. 1. mint Muratori szeptember 10-ikére teszik. 

6 Óvári Lipót czikke : « Otranto fólsza- (id. h.) 



238 BERZEVICZY ALBERT 

visszavívása után, melyet egészen a maga érdemének tekintett, 1 
nagy diadallal vonult be Nápolyba, a magyar harczosokat pedig 
októberben hazabocsátották gazdagon megjutalmazva s még 
harmincz török foglyot is vittek magukkal. 2 

Míg ezek a dolgok folytonos összeköttetésben tartották Mátyást 
és Beatrixot a nápolyi udvarral, a viszonyok és napi események 
sürün termettek az érintkezési pontokat köztük és a ferrarai 
herczegi ház között is. 1480 júniusában Ercole herczeg levelet 
írt úgy Mátyásnak, mint Beatrixnak, melyben abból indulva ki, 
hogy irántuk való érzelmeinél fogva minden jót és rosszat, 
minden örvendetesét és gyászosat, a mi családját éri, velők is 
közölni kötelességének ismeri, tudatja, hogy egyidejűleg két 
eljegyzés történt családjában. Mint ugyanis már előbb említettük, 
elsőszülött gyermekét, Isabella herczegnőt, eljegyezte a mantuai 
őrgróf elsőszülött fia, Francesco Gonzaga, második leányát, az 
öt éves Beatricét pedig eljegyezte az akkor már 29 éves Lodovico 
Sforza, a meggyilkolt Galeazzo Maria testvéröcscse, kit már 
akkor mint a kiskorú uralkodó herczeg, Gian-Galeazzo hely- 
tartóját nevez meg Ercole. Ez utóbbi eljegyzésre nézve meg- 
jegyzi a levél, hogy annak tulajdonképeni szerzője Ferrante, 
nápolyi király, ki a kis Beatricét anyja ottléte óta magánál tar- 
totta s hogy már a calabriai herczeg és a Sforza-ház között 
fennálló házassági összeköttetésénél fogva ezt az eseményt 
Nápolyban is — ép úgy mint Ferrarában — nagy örömmel 
ünnepelték meg, a mint hogy, reménye szerint, az a magyar 
királyi párnak is megelégedésére és örömére fog szolgálni. 
Láttuk előbb, hogy Beatrix ezeket az eljegyzéseket egy Ulászló 
cseh királylyal kötendő házasság érdekében fölbontatni igyeke- 
zett, de eredménytelenül. 3 A kettős eljegyzés mellett rövid idő 
alatt két új fiú születésének hírével is örvendeztethette meg a 

1 Feltűnő, hogy Pietro Ramano püspök Mátyás előtt tartott beszédjében is (1488.) 
az otrantoi győzelemről egészen mint csak az Alfonso herczeg érdeméről tesz emlí- 
tést. (M. Flór tanús, Fontes domestici, ív. 137. 1.) 

- Modenái áll. levéltár, Canc. Duc. Cárt. d. Amb. Napoli. 

3 Dipl. Emi. 11. 435. 1. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 239 

ferrarai herczegi pár Beatrixot és Mátyást : 1479-ben született 
ugyanis Hipolit fiók, ki oly nagy kegyeltje lett majd idővel a 
magyar királynénak s általa gyermekkorában Magyarország 
legmagasabb egyházi méltóságára emelkedett ; egy évvel később 
jött világra az Este-család legutolsó gyermeke: Sigismondo.' 

Az említett kettős eljegyzés oly politikai szövetséges viszony 
megpecsételéséül szolgált egyúttal, mely hosszas és élénk tárgya- 
lásokat vont maga után a budai, ferrarai és nápolyi udvarok 




72. OTRANTO FÖLSZABADÍTÁSÁNAK EMLÉKÉRE VERT ÉREM. 

között s mely kevésbe múlt, hogy Mátyást is belé nem vonta 
az olasz államoknak egymás közötti villongásaiba. 

A nápolyi király kibékülése Firenzével, — mely az első 
percztől kiterjedt Ferrarára is, — egészen új helyzetet teremtett 
ugyanis az olaszországi államok csoportosulásában. Ez a béke 
csak egyfelől a pápa, másfelől Velencze kijátszásával válván 
lehetővé, szinte természetszerű következménye lett a két kiját- 
szottnak : a pápának és Velenczének szövetkezése, melynek éle 
most már főleg Ferrara ellen irányúit. Ercole házassága óta 
érezhető volt, hogy Velencze Nápoly iránt ellenséges indulatát 

1 Antichitá Estensi (Muratori) 237. és 238. 1. 



24O BERZEVICZY ALBERT 

immár Ferrarára is kiterjeszti, a mihez még hozzájárult a her- 
czeg ellenkezése Velencze bizonyos, régi gyakorlaton alapuló 
s Ferrarára nézve megalázó követeléseivel szemben. 1 Ismerve a 
pápai rokonoknak hatalomvágyát, a köztársaságnak könnyű volt a 
sértődött római curiát megnyernie oly politikai vállalkozásnak, 
melynek vége az lehetett volna, hogy Ferrara, sőt talán végül 
még Nápoly birtokával is Imola és Forli ura, Girolamo Riario, 
a pápa unokaöcscse gazdagíttassék. 2 

Ferrara herczege tehát épen idejében igyekezett Nápolyon 
és Firenzén kívül házassági összeköttetésekkel Mantuát és Milá- 
nót is szövetségesekül megnyerni, mert 1482 tavaszán Velencze 
csakugyan megüzente a háborút, s szövetségesei egyszerre két 
oldalról támadták meg Ferrarát, egész a főváros közelébe 
nyomulva. A mantuai őrgróf nyomban segítséget küldött s a 
calabriai herczeg a nápolyi hadakkal már 1481 novemberében 
elindult, hogy a pápai tartományokon keresztülvonulva, egyesül- 
jön a ferrarai sereggel. 5 

Azonban mi sem természetesebb, mint hogy ily veszélyes 
helyzetben Ercole hatalmas sógorát, a magyar királyt is a 
Velencze elleni szövetségbe bevonni igyekezett s hogy e törek- 
vésében főkép nejére s ennek nővérére, Beatrix királynéra kellett 
számítania. 

A gondolat Mátyásnál rokonszenves fogadtatásra számít- 
hatott. O maga már 1478-ban foglalkozott a Velencze elleni had- 
viselés tervével. Az, hogy a köztársaság a Dalmácziától elszakí- 
tott részeket birtokolta, ellenséges viszonyban állott Nápolylyal, 
kibékült a törökkel, a hűtlen Frangepán grófokat — Veglia 
urait — pártolta, mind nyilvánvaló tény volt, mely Mátyást 
Velencze ellen ingerelhette s ezehez járult az a meglehetősen 
alapos gyanú, hogy még a török betörései is velenczei bujtoga- 



1 Reumont, Lorenzo d. Medici n. 249. s köv. 1. 

2 Muratori Annali id. köt. 147—148. 1. Gregorovius Geschichte d. St. Rom. i. M. 
vii. 251. 1. 

3 Muratori Antichita Est. 238 — 242. 1. Reumont Lor. Med. id. h. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 24I 

tás eredményei voltak. Mindazonáltal Mátyás kezdettől fogva 
szembetűnő óvatosságot és tartózkodást tanúsított az olasz- 
országi tervekkel szemben. 

Beatrix 1482 márczius 29-ikéről Budáról keltezett levelében, 1 
hivatkozva atyjuk közbenjárására is, biztosítja nővérét, Eleonórát, 
hogy férje szívén viseli az ő ügyöket és átérzi a kérdés fontos- 
ságát, de tekintve a háború veszélyeit és bizonytalan kimenetelét 
s azt, hogy most inkább a török ellen kell minden keresztény 
hatalmasságnak erejét fordítania, legindokoltabbnak találná mégis, 
ha Ferrara és Velencze viszálya békés úton egyenlíttetnék ki, 
mivégből követeket küld haladéktalanul a köztársasági kormány- 
hoz, egyúttal nem fogja elmulasztani fegyveres erőt rendelni 
Friaul határára a ferrarai területek esetleges védelmére. Ugyanily 
értelemben írt néhány nappal később Mátyás Ercolénak. 2 

Április végén az akkor Győrött tartózkodó Beatrix hosszú 
levélben közölte atyjával, hogy ő ugyan mindent elkövet arra, 
hogy Mátyást a ligába való belépésre rávegye, de férjének komoly 
aggályai vannak a szövetség tartóssága és megbízhatósága 
tekintetében. Tapasztalta már a Firenze elleni liga idejében s a 
Federigo herczeg javára a saját hátrányára a császárral kötött 
egyezségnél, hogy neki ezek a dolgok csak költségeket okoznak, 
melyeket senki sem térít meg. Attól tart, hogy majd az olasz 
hatalmak egy szép napon kibékülnek és őt cserben hagyják, 
mielőtt bármi eredményt ért volna el. Ö képes nagyobb haderőt 
kiállítani, mint egész Olaszország, kívánna is Velenczén bosszút 
állani, de bizonytalan ígéretek fejében s bizonytalan czélokért 
nem hajlandó áldozatot hozni. Kívánja ennélfogva, hogy a liga 
legalább azt az összeget fizesse ki neki előre, a mely miatt a 
német császárral még mindig hadakozni kénytelen. 3 

Időközben velenczei részről megtörténvén a formaszerü had- 

1 Modenái áll. levéltár, Canc. Duc. Cartegg. di Princ. Esten', Ungheria B 1 2. 
A Beatrixtól a herczegi családhoz intézett, ezután idézendő levelek is ebben az 

osztályban találhatók.) 

2 Dipl. Emi. in. 8. 1. 

3 U.-ott 10. 1. 

Magyar Tört. Kletr. 1908 31 



242 



BERZEVICZY ALBERT 



üzenet, sőt a támadás is, Eleonóra herczegnő megújította kérését 
Beatrixnál, szorgalmazva, hogy Mátyás is indítson hadat a köz- 
társaság ellen.' Mielőtt e levelet kézhez vehette volna, Beatrix 
Pozsonyból, május végén, Mátyás egyenes megbízására hivat- 
kozva írja, hogy férje fölötte nehéz helyzetben van, mert 
egyszerre két irányban kell hadat viselnie a török és a német 
császár ellen. Mindezek ellenére kész segíteni Ferrarán s erre 
nézve kitűnő terve van : a svájcziakkal ez idő szerint szövetsé- 
ges viszonyban áll, azok ké e zek tízezer harczost küldeni Brescia 
és Verona felé a velenczeiek ellen, ezekhez Mátyásnak hatezer 
katonája fog csatlakozni s ötszáz lovast még készenlétben tart. 
Fizessen azonban a liga 100.000 aranyat, a többi költséget ő 
viseli s elküldi még Magyar Balázst is Horvátország határára 
szintén a ferraraiak oltalmára. Mindezt úgy kívánja végrehajtani, 
hogy a ligába nem lép be s nyíltan nem fordul Velencze ellen ; 
az egészet úgy kell feltüntetni, mint a liga vállalkozását, mely 
csak szolgálatába fogadja a svájczi és magyar katonákat. Ha ellen- 
ben még másik 100.000 aranyat is rászán a liga, akkor majd 
meglátják, milyen erővel fog fellépni s akkor majd Velencze 
« nagyobb kárt fog szenvedni maga, mint a mekkorát most 
másoknak okozhatni remél». 2 Pár nappal később Mátyás is írt 
sógorának, Ercolénak, de most — Beatrix-szal való egyetértő meg- 
állapodásra hivatkozva — csak a Magyar Balázs kiküldetéséről 
szól és arról, hogy ötszáz lovast — köztük száz huszárt, vagyis 
könnyű lovast — készen tart, eszeljék ki azonban ők az elküldés 
módját, mert a csapat sem császári, sem velenczei területen át 
nem vonulhat. 3 Mátyásnak ez az álláspontja Beatrix levele 
nyomán Nápolyban is ismeretes volt s ott az országnagyok és 
követek megbeszélésének tárgyául szolgált. 4 

A liga azonban csak segítséget óhajtott kapni, de pénzt adni 

1 Modenái áll. levéltár Canc. Duc. Arch. 2 Dipl. Emi. ni. 13. 1. 

propr. Minutario cronologico. (A herczegi 3 U.-ott 14. 1. 

család részéről Mátyáshoz és Beatrixhoz 4 Modenái áll. levéltár, Canc. Duc. 

int. ezentúl idézendő levelek is ebben az Cárt. degli Amb. Napoli 1482. június 2. 
osztályban találhatók.) 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 



243 



nem volt hajlandó s erről értesülve Beatrix június 8-ikáról 
Pozsonyból a Mátyás megbízásából s valószínűleg az ő kifejezéseit 
használva, nagy részben titkos írásjegyekkel azt írja nővérének, 




73. III. FRIDRIK NEMET CSÁSZÁR. 

(Gr. Teleki J. «A Hunyadiak kora« ez. müvéből. 



hogy a liga olyan mint az a fösvény, a ki, hogy megtakarítson 
egy garast, elveszít egy aranyat s hogy Mátyás kész életét és 
birodalmát koczkára tenni azért, hogy megszabaduljon egyszer- 
smindenkorra vetélytársától, de «nem hajlandó részt venni oly 

31* 



244 BERZEVICZY ALBERT 

labdajátékban, melyben a játszók mindig oda térnek vissza, a 
honnan kiindultak)). 1 

Mátyás ismételt sürgetésére a liga követküldés útján való 
tárgyalásokba bocsátkozott vele s a ferrarai herczeg köszönetet 
is mondott sógorának, Nicolo Sadoleto követ szíves fogadtatá- 
sáért ; 2 ugyanabban az időben — augusztus elején — Nápoly- 
ban az a hír volt elterjedve, hogy Mátyás hadai Aragóniái 
Ferenez vezetése alatt a «szlavoniai határon, Spalato közelében» 
meg is ütköztek volna a velenczeiekkel. 5 Csakhamar azonban 
egy más, igaznak bizonyult esatahír idézett elő kedvezőtlen for- 
dulatot a liga ügyében. Augusztus 21-ikén Róma közelében az 
úgynevezett Campomortón csatát vívott Alfonso nápolyi herczeg 
a Roberto Malatesta és Girolamo Riario vezetése alatt álló pápai 
sereggel s főkép egy hirtelen záporesőnek a liga ágyúütegeire 
gyakorolt romboló hatása következtében a csata a pápai hadak 
fényes győzelmével s a liga haderejének teljes megsemmisítésé- 
vel végződött. Maga Alfonso életveszélyben forgott s csak 100 
lovassal menekült; ellenfelei diadalmasan vitték a nápolyi zász- 
lókat s hadifoglyaikat magukkal Rómába. 4 

A nápolyi király állítólag nagy léleknyugalommal fogadta fia 
vereségének hírét, saját élettapasztalatából bizalmat merítve az 
iránt, hogy a koczka még fordulni is fog. 5 Ellenben a ferrarai 
herczeg helyzete a campomortoi csata következtében még súlyo- 
sabb lett. Velencze már addig is annyi területet hódított el tőle, 
hogy az ellenség portyázó hadai már székvárosát fenyegették, 
így neki is javára szolgált az, hogy a nápolyi diplomáczia jóvá- 
tette a nápolyi sereg kudarczát s a pápa kibékült Ferrante király- 
lyal. A békekötés még ugyanazon év deczemberében ment 
végbe s megpecsétléseül a pápa Alfonso herczeget Rómában 
fölötte kegyesen fogadta s érzülete változásának azzal is kifeje- 

■ Dipl. Emi. m. 16. 1. 

2 Modenái áll. levéltár Minutar, Cronolog, 1482. augusztus 3. 

> U.-ott, Canc. Duc. Cárt. d. Amb. Napoli, 1482. augusztus 4. és 8. 

■\ Muratori, Annali, id. köt. 149—150. 1. 

5 Muratori: Antichitá Est. 244. I. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 245 

zést adott, hogy Jánosnak esztergomi érsekké való kinevez- 
tetését Mátyás és Beatrix legnagyobb örömére valahára meg- 
erősítette. 1 

A calabriai herczeg azután januárban tekintélyes sereggel, 
— melyhez egy, Otranto visszavívása óta szolgálatába fogadott 
török csapat is tartozott, — Ferrarába jött sógora védelmére; 
megjelenése s Argentánál a velenczeiek fölött aratott győzelme 
valóságos megváltás volt Ferrara népére s a herczegi családra 
nézve, mert különösen Eleonóra herczegnét az ellenség közelléte 
állandó rémületben tartotta, s a herczeg is Modenába való mene- 
külésre gondolt. 2 Azonban sem az Este-ház veszélye, sem nejének 
bizonyára nem hiányzó rábeszélései nem indíthatták Mátyást 
arra, hogy föltételeitől elálljon s a ligába belépvén, Velencze 
ellen maga is fegyvert ragadjon. Beatrix 1484 június 24-ikén 
sógorához, Ercoléhoz intézett levelében sem tudott ennek egye- 
bet nyújtani, mint azt a biztatást, hogy a «háború Isten és az 
emberek segítségével majd csak jobb véget fog érni, mint 
általánosan hiszik». 3 E tekintetben tehát a nápolyi király, — ki 
egy ferrarai követjelentés szerint maga odanyílatkozott, hogy 
leánya férjhezadásánál az a czél is lebegett szemei előtt, hogy 
a magyar királyt a köztársasággal való szakításra indítsa, 4 — 
teljesen csalódott. Ferrara kénytelen volt 1484-ben épen nem 
előnyös békét kötni a velenczeiekkel, Mátyás pedig követeket 
küldött a Signoriához, abból a czélból, hogy a császár elleni küz- 
delmében a köztársaságot szövetségesül igyekezzenek megnyerni. 

Mert a császárral való ellenséges viszony az itt tárgyalt 
egész időszak alatt jobbra nem fordult, csak a hadmüveletek folytak 
időnkint lanyhábban. A német fejedelmek közvetítésével 1480 
őszén létrejött fegyverszünetet Beckenschlager érseknek egy 
Stiriában állomásozó magyar hadtest ellen intézett támadása 
megtörvén, a Zágrábban telelő Mátyás 1481 elején ismét átment 

1 Ráth Gy. id. m. Száz. 1890. 418 — 419. 1. 5 Modenái áll. levéltár. 

2 Muratori Antichitá Est. 245 — 246. 1. 4 U.-ott Cárt. d. Amb. Napoli, 1484. 
Reumont Lor. Medici 251. s köv. 1. április 17. 



246 



BERZEVICZY ALBERT 



Radkersburgba s csakhamar Marburgot vette ostrom alá.' 
A viszály a pápát is foglalkoztatta. Mátyás apósa útján igyeke- 
zett a szent Széket a császár ármánykodásai felöl fölvilágosí- 
tani, 2 majd pedig sógora, János bíbornok útján sietett meg- 
akadályozni azt, hogy a pápa a békeközvetítést Prospero Caffa- 
relli ascolei püspök helyett Orsini teanoi püspökre bízza.' 
A háborúskodás mellett soha meg nem szűnő alkudozásokban 
Beatrixnak is nevezetes szerep jutott. Levelekkel, sőt ajándé- 




74. A ZÁGRÁBI PÜSPÖKI VÁRKASTÉLY. 

kokkal kereste föl Pozsonyból Fridriket, a nélkül azonban, hogy 
szép szavaknál egyebet tudott volna kicsikarni ; + Mátyás nem 
átallotta még az áruló Beckenschlagerrel szemben is fölhasználni 
neje békéltető közbenjárását s 1482 tavaszán Budáról, Tatáról 
és Pozsonyból Beatrix ismételve küldött megbízottakat és leve- 
leket az érsekhez, megnyerni igyekezvén őt a béke ügyének. 

így látjuk, hogy április 10-ikén György esztergomi éneklő 
kanonokkal küld a királyné levelet és üzenetet a Salzburgban 



1 Teleki id. m. v. 179. 1, 

2 Mátyás kir. lev. 11. 98. 1. 

3 U.-ott 131. 1. 

4 Langenn id. m. 130. 1. Fugger (id. 
m. 906. 1.) elbeszélése szerint Beatrix 



saját kocsiján dinnyéket küldött Pozsony 
ból a császárnak, azzal a fölszólítással, 
hogy e kocsin küldje el megbízottait a 
béke iránt való tárgyalás végett. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 247 

tartózkodó Beckenschlagernek, kit levelében — tekintet nélkül 
bátyja, Aragóniái János igényére — állandóan esztergomi érsek- 
nek s kedves és főtisztelendő atyjának az Úrban nevez ; ' majd, 
néhány nappal később Hessel János friesachi archidiaconus a 
megbízott és levélvivő ; a királyné változatlan jóakaratáról sőt 
szeretetéről biztosítja az érseket. 2 Hogy az ügy, mely iránt hozzá 
fordul, a császár és Mátyás közötti békeközvetítés, az kitűnik 
Beckenschlager május 20-ikáról kelt leveléből, melyben jelenti, 
hogy teljesen megbízható egyént küldött a császárhoz s az ered- 
ményről majd értesítendi a királynét ; «nincs ■ — úgymond — 
semmi a világon, a mit élénkebben óhajtana, mint hogy a két 
leghatalmasabb fejedelem között megegyezés jöjjön létre és orszá- 
gaikban béke uralkodjék, a kereszténység javára s a kegyetlen 
török romlására», . . . erre törekszik ő is egész erejével. 5 

Beatrix azonban nem egészen bízik az ígéretben s az érseket 
a maga közelébe akarná vonni. A már említett esztergomi kano- 
nok és Schomberg György pozsonyi prépost útján érintkezésbelép 
Pewscher Gebhardt lovaggal, a Beckenschlager jószágkormány- 
zójával, s általa kieszközölni igyekszik, hogy az érsek biztos 
őrizet mellett Bécs közelébe, Mátyáshoz jöjjön ; mert — állítása 
szerint — Mátyás is a békét óhajtja, s ő — Beatrix — minden 
törekvését ennek a «szent ügy»-nek a sikerére fordítja. 4 Pewscher 
válaszai szerint az érsek a Beatrixtól megbízott esztergomi kano- 
nokot küldte a császárhoz s örvendez a királyné kívánsága fölött, 
de arról, hogy maga menne Mátyáshoz, hallgatnak a levelek 5 , 

A Hessel Jánosnak adott utasításból 6 kitűnik az a Beatrixot 

1 «Dem ernwirdigsten in got vater hern Johansen, ertzbischoven zu Grann, 
unserm lieben besundern.» A levél a drezdai kir. « Hanptstaatsarchiv »-ben talál- 
ható. (Wittenb. Arch. Ung. Sachen fol. 289 a -) A megbízott itt «wirdigen Jorgen, 
cantor zu Gran» név alatt fordul elő, de bizonyára azonos azzal, kit a későbbi, 
június 17-iki levél uGregorien, cantslar und thumherr zu Gran»-nak nevez s így 
alighanem éneklő kanonoknak tekinthető. 

2 Beatrix április 22-iki levele szintén a drezdai Hauptstaatsarchiv-ban. 

3 Beckenschlager május 20-iki levele Beatrixhoz ugyanott, fol. 289. 6. 

4 Beatrix június 10-iki levele ugyanott, fol. 290. 

5 1482 június 17-ikéröl és 19-ikéről k. levél tt.-ott, fol. 309. és 310. 

6 Ugyanott, fol. 324 — 325. 



248 BERZEVICZY ALBERT 

minden vállalkozásában jellemző, szinte szenvedélyes hév és 
buzgalom, melylyel czélját elérni törekszik. Bár épen az ő bátyja 
az, ki a Beckenschlagertöl most is igényelt helyet elfoglalva 
tartja, ez utóbbival el akarja hitetni, hogy közbenjárására a 
király őt vissza fogja fogadni kegyébe; föltünteti előtte, mily 
szép és nemes dolog volna, ha a békeszerzés szent ügyében 
«egy pap és egy asszony» aratnának diadalt, s milyen érdemet 
szerezne ezáltal az érsek Isten és emberek előtt ! 

Ezt az okmányt olvasva, el tudjuk hinni a Habsburgház 
krónikásának elbeszélését,' mely szerint Beatrix, mikor beteges- 
kedő s kedvetlen férjét sikerült rávennie, hogy a béketárgyalá- 
sokra megbízottakat küldjön ki, úgy megörült, hogy térdre esvén 
férje előtt, ennek lábait átfogta, azután megölelte, megcsókolta 
őt s könnyezve mondott neki köszönetet. Beatrix vérmes vára- 
kozásai sugalmazhatták azokat a Nápolyba küldött jelentéseket, 
melyek alapján ott, túlbecsülve a királyné békeközvetítői szerepét, 
1483 elején tudni vélték, hogy Fridrik és Mátyás közmegegye- 
zéssel az ő kezeibe teszik le az elfoglalt osztrák területek 
fölötti uralmat. 2 Nem sok valószínűséggel bír az a másik, Nápoly- 
ból eredő híradás sem, mely szerint Mátyás a béke iránti alkudo- 
zásokkal Aragóniái Ferenczet bízta volna meg. 3 

A tárgyalásoknak nem lett egyéb eredménye, mint hogy a 
háború Mátyás és Fridrik között 1482 — 83 folyamában meg- 
lanyhúlt; előbb azonban — 1482 tavaszán és nyarán — még 
heves összecsapások voltak Bécs környékén. Mátyás Tatáról 
Pozsonyba volt kénytelen vonulni, mikor a birtokában levő 
Merkenstein vár visszavívását kísérletté meg egy német birodalmi 
sereg; a király puszta közeledése megszalasztotta az ostromlókat, 
a mit Mátyás sietett a pápának, a nápolyi királynak s római 
követeinek megírni. 4 A megkísérlett támadást most már táma- 

1 Jac. Fugger id. h. 3 U.-otl, 1483 szeptember 28-iki követ- 

2 Modenái levéltár Canc. Duc. Disp. d. jelentés. 

Orat. ; nápolyi követjelentés januárius 4 Mátyás kir. levelei 11. 228—232. 1. 

12-ikéről. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 



249 



dással viszonozta; makacs 
ellenállás s a környéken vál- 
tozó szerencsével folyt küz- 
delmek után megadásra 
kényszerítette Hainburgot, 
melynek magas hegyen 
fekvő, szinte bevehetetlen 
várát Ausztria kulcsának te- 
kintették, s elfoglalta a Bécs 
körül fekvő helyeket; magá- 
nak Bécsnek ezúttal csak 
az ijedelemből jutott ki. 1 

Mátyás, saját levelének 
tanúsága szerint e hadjára- 
tot megelőzőleg üdülés és 
vadászat végett 2 ment Bu- 
dáról Tatára, abba a szép 
várba, melyet — a földig 
lerombolt réginek helyére — 
ö építtetett föl igen rövid 
idő alatt azon a kies, víz- 
gazdag vidéken. 5 E szóra- 
kozásában örömest oszto- 
zott a vadászati kedvtelés- 
hez már gyermekkorában 
hozzászokott Beatrix. Ő Ma- 
gyarországon a vadászat- 
nak mondhatni klasszikus 
talajára talált, mert a ma- 
gyarok e hajlamot már nomád őseiktől örökölhették s földjük az 
egész középkoron át híres volt vadakban való változatos gazdag- 




75. A pozsonyi vár déli kapuja. (DöiTe Tivadar 
rajza a Tört. Képcsarnok gyűjteményében.) 



1 Schober id. m. 30. s köv. 1. Lásd: 
Othalmi Ungárd Béla : Hainburg ostroma. 
lKéziratként kiad. Pozsony 1901.) 

Magyar Tört. Életr. 1908. 



2 «. . . solatii et venationis causa 
Máty. kir. levelei id. h. 

3 Ranzano Epitome, 419. 1. 

32 



250 BERZEVICZY ALBERT 

ságáról. 1 A Vértes árnyékos erdőségeiben gyakran fölhangzott a 
királyi pár vadászainak kürtje, ebfalkájának csaholása; Mátyás- 
nak Buda környékén, Visegrád körül, Tatán nagyszerű vadas- 
kertjei voltak, nemkülönben Zólyomban, Diósgyőrön és a Csepel- 
szigeten ; ez utóbbi két uradalom, mint a királynét illető, a 
Beatrix tulajdonába ment át ; 2 a Csepelsziget gazdagsága 
szarvas-, őz-, nyúl-, dámgím- és egyéb vadban még II. Ulászló 
idejében is csodálat tárgya volt. 3 A veszprémmegyei Puszta- 
Palotán, Várpalota határában, Mátyás egykori vadászkastélyának 
romjai most is láthatók, 4 s Budához közel, az Érd melletti erdő- 
ben egy «Kutyavár»-nak vannak nyomai, melyben valószínűleg 
a királyi peczérek tanyáztak. 

A vadászatok abban az időben többnyire zajos vígsággal s 
gyakran igen dús eredménynyel folytak le ; egy, a xvi. század 
elején Estei Hipolit, akkor egri püspök birtokain megtartott 
medvevadászat élénk leírását épen olasz tollnak közönhetjük.' 
Beatrixnak legnagyobb öröme itt is a sólymokkal való vadászás- 
ban telhetett, melyet Magyarhonban már a xn. században gyako- 
roltak, s mely, hogy mennyire honos volt a Mátyás uradalmain, 
azt némely, a királyi solymárok után elnevezett község is bizo- 
nyítja. 6 Nálunk akkor még a folyóvizek szabályozatlanok lévén, 
a nagy mocsáros területeken roppant számban tenyészett a 
kócsag és egyéb gém, a sólyommal való vadászás legkedveltebb 
zsákmánya, a mi által különbözhetett leginkább e vadászatnem 
nálunk az olaszországitól, hol inkább a fogolyneműek elejtésére 
szolgált. Itt főleg a kerecsenysólyom használata dívott, kereset- 
tek voltak a kisoroszországi és erdélyi sólymok, melyeket néha 
még az olaszok is szívesen cseréltek be tőlük kitanított vadász- 

1 Ortvay Tivadar : Vadászati kulturkép Pozsonymegye hajdanából és jelenéből, a 
Pozsonyi orvos- és term. tud. Társulat közleményeinek xxin. köt. 6—9. 1. 

2 Teleki id. m. xn. 221. és 460. 1. 

i Candalei Anna utazása, a franczia fegyverhirnök jelentése, Szamola István 
"Régi utazások» 144. 1. 

4 Békefi Rémig, A Balaton-környék egyházai stb. 264. 1. 

5 Óváry L. Az egri vadászatok a xvi. század elején (Századok 1889.) 398. 1. 

6 Madár, Drautz, Solymár stb. 1. Ortvay id. m. 9. 1. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 



2 5 T 



sólymokért. Ilyen sólyomcsere ügyében Beatrix is levelezett 
sógorával, a szintén nagy vadászként ismeretes ferrarai her- 
czeggel. 1 

Épen Hainburg, melyet csak az imént foglalt el Mátyás, vált 
híressé sólyomtenyésztő telepéről. Beatrix csakhamar követte 
oda férjét ; általán kedve telt benne az újon meghódított helyeket 
mindjárt meglakni, s ott, a hol a harcz nyomai még alig tűntek 




76. TATA A XVI. SZÁZADBAN. 



el, a fejedelmi fényűzés és életélvezet sátorát fölütni. Hainburg 
magas fekvésével, gyönyörű kilátásával a kanyargó Dunára s 
két ország területére, különösen vonzhatta Beatrixot, mert alig- 
hogy 1482 szeptemberében Mátyás hatalmába ejtette a várat, 
bútorokat, ágyneműt vitettek oda Pozsonyból, sőt Beatrix udvari 
személyzetét, az udvari zenekart és énekeseit is odarendelte, s 
a zeneélvezet teljességeért még orgonát is hozatott a várba. 2 

1 Dipl. Emi. in. 378. 1. Lásd még : múltban és iiianapstig» czímű czikk az 

B. Radvánszky Béla : Foglalkozás, idő- «Uránia» 1908. februáriusi füzete 68. lapján, 
töltés, játék a xvi — xvn. században, Szá- 2 «Kammerrechnungen» Pozsony város 

zadok 1887. 301. 1. és «A sólymászat a levéltárában, 1482 — 83-iki följegyzések. 

3 2 * 



252 BERZEVICZY ALBERT 

Hainburg ostroma idejében Bécs közelébe is kiindulván, 
Badenben is időzött Mátyás, bizonyosan itt is Beatrix-szal, ki 
később is szívesen kereste föl e hely gyógyforrásait. Itt jelent 
meg az udvarnál ismét Marzio Galeotti, ki ((Olaszországból 
jött, hogy kiházasítandó leányainak hozományához segélyt kérjen 
a királytól s egyszersmind tanuja legyen a Mátyás dicsősé- 
gének)), ebben a «hévvízeiről és pompás fürdőiről)) már akkor 
«fürdő»-nek (Balneum, Baden) nevezett városban. Mátyás, az író 
tanúsága szerint, a még mindig folyó harcz zaja közepett sem 
feledkezett meg Galeottiról, s ez kapott szekereket, fegyveres 
őrizetet, pénzt és élelmet s bántatlanul mehetett Magyarországba. 1 

Egy másik olasz honfitársával is találkozott Beatrix abban az 
időben. Ez Pietro Ranzano lucerai püspök volt, egykor Aragóniái 
János nevelője, most Ferrante király követe, ki azzal a meg- 
bízással jött Mátyáshoz, hogy teljesen egyetértve Beatrix-szal, 
a királyt a német császárral kibékíteni és — akkor még — a 
Velencze elleni ligának megnyerni igyekezzék. 2 Ez a tudós és 
ékesszóló dominikánus — ki, mint látni fogjuk — később is 
fontos szerepet vitt a Nápoly és Magyarország közötti viszony- 
latokban, többszöri s huzamosabb itt tartózkodását az akkori 
magyarhoni viszonyoknak s a magyarok történetének irodalmi 
ismertetésére is fölhasználta. 3 

Az 1483 év, melynek elejét Mátyás nejével ismét Tatán töl- 
tötte, a magyar-német viszonyokban olyan volt, mint a nagy vihar 
kitörése előtti szélcsend. A későbbi fejleményeket tekintve, nem 
bírt különös jelentőséggel Bartolommeo Maresca, cittá-di-castelloi 
püspök s pápai legátusnak 1483 őszén a császárnál és a magyar 
királynál való közbenjárása, mely reánk nézve inkább ama jelen- 
tések szempontjából emlékezetes, melyeket a püspök Rómába 
tett. 4 Ezekből kitűnik, hogy utasítása volt mindenekelőtt a 



1 Galeotti id. m. xxvin. fej. 4 Közölte Pray (Annales ív. 161. s 

- Teleki id. m. v. 256. 1. köv. 1.) és az egyiket M arc sáli : A magyar 

3 Epitome Rerum Hungaricarum czíinü, tört. kútfőinek kézikönyve, 277. lapon, 
többször id. műve Schwandtnernél. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 



253 



Beatrix közvetítését biztosítani magának; de nagy elismeréssel 
is szól a püspök az előzékeny gondoskodásról, melyben őt a 
királyné részesíti, s ennek rendkívüli eszéről. Még áradozóbb 
elismeréssel szól Mátyásról, kinek hatalmát és udvarának fényét 
úgyszólván tetőpontján tünteti föl. Nem kevéssé növelte épen 
akkor a király dicsőségét a győzelem, melyet hadai Geréb 




77. A TATAI REGI VÁRKASTÉLY. 

Mátyás horvát bán vezérlete alatt a török felett kivívtak, s 
melyről Mátyás a nápolyi királynak és fiának, valamint a ferrarai 
herczegnek és Velenczének is azonnal hírt adott. 1 

Ekkortájt Aragóniái János, mint immár pápailag megerősített 
esztergomi érsek visszatérőben volt már Magyarországba, 2 a hol 
nővére annál inkább vágyott őt viszontlátni, mert öcscsét, 



1 Mátyás kir. lev. 11. 270—272. 1. 

2 Modenái áll. levéltár, Canc. Duc. 
Cárt. d. Amb. Napoli, 1483 augusztus 21. 



E szerint másnap kellett Nápolyból elin- 
dulnia s Rómában 10 napig időznie. 



254 BERZEVICZY ALBERT 

Ferenczet már visszavárták Nápolyba ; nem sejtette, hogy nem- 
sokára mindkettőtől meg kellend válnia. Ha Ferencz követte 
azokat a bölcs utasításokat, melyeket Diomede Carafa adott 
neki emlékiratában, 1 úgy magyarországi tartózkodása alatt 
valóban sokat tanulhatott királyi sógorától s rászolgálhatott a 
dicséretre, melylyel őt Marzio Galeotti illette, ki «tanultságát, 
bőkezűségét, jóságát, nagylelkűségét, éles eszét, a közügyekben 
tanúsított bölcseségét, a veszélyekben mutatott bátorságát, nemes 
erkölcseit és becsületes szótartását» tekintve, elvárhatni vélte 
tőle, hogy nagyatyjának hasonmása, egy «második Alfonso fog 
válni belőle». 2 Ö az 1484 év nyara elején hagyhatta el Beatrixot 
és Mátyást, mert augusztus 25-ikén tért vissza Nápolyba, 5 a 
hol meleg fogadtatásban részesült. 

János bíbornokot február hóban beiktatták az esztergomi 
érseki székbe s már kevéssel később két pápai bréve érkezett 
hozzá, közbenjárásra buzdítva őt Mátyásnál egyfelől a császár- 
ral való békekötés, másfelől Ferrara védelme s a «szent liga» 
támogatása érdekében. 4 Oly nagyot változott tehát időközben 
a pápa politikája, hogy most ő unszolta Mátyást, előbbi szövet- 
ségese, Velencze megtámadására ! Tudjuk, hogy ez sem volt 
hatással Mátyásra, s alig hihető, hogy csak az ő tartózkodása 
lett volna okozója az ugyanezen év augusztus 7-ikén Bagnoloban 
megkötött békének, mely a «szent liga» Velencze elleni háború- 
jának nem épen dicsőséges véget szabott. 

A sors úgy akarta, hogy Aragóniái János kevéssel ez ese- 
mény után kénytelen volt sietve elhagyni Magyarországot, melybe 
többé nem volt visszatérendő. IV. Sixtus pápa ugyanis öt nappal 
a béke megkötése után váratlanul meghalt. Uralkodása egész 
ideje annyira háborús volt, hogy ellenségei azt a hírt keltették, 
mintha halálát a békekötés fölötti bosszúsága okozta volna. 5 
Jánosnak is úgy, mint a többi bíbornokoknak, Rómába kellett 

1 Tom. Persico id. m. 229 — 232. 1. 4 Ráth Gy. id. m. Száz. 1890. 420 — 421. 1. 

2 Id. m. 25. fej. S 'Nulla vis saevumpotuit extinguere Sixtum, 

3 Passero id. m. 44. 1. Audito tantum nomine pacis, obit.> 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 255 

sietnie a conclavéba, a hol fontos szerep várt reá. A nápolyi 
és milanói udvarok öt és Ascanio Sforza bíbornokot bízták 




78. MÁTYÁS KIRÁLY BEVONULÁSA BÉCSBE. 

(A Philostratus-Codex miniaturája.) 



meg azzal, hogy óvásukat fejezzék ki némely bíbornok meg- 
választása ellen, ezek között volt Giambattista Cibö is. Úgy ö, 
mint Sforza és Raffaello Riario bíbornokok is nagy buzgalom- 



256 BERZEVICZY ALBERT 

mai támogatták Rodrigo Borgia megválasztatását, ki a pápai ti ara 
elnyerése esetére már oda is ígérte Jánosnak az alkanczellári 
méltóságot. Főkép Giuliano Roveré bíbornok befolyásának tulaj- 
donítható, hogy Borgia ezúttal még nem diadalmaskodott s 
pápává végül — a nápolyi udvar politikájában nem szokatlan 
fordulat következtében " — az Aragóniái János saját hozzájárulá- 
sával is Cibö bíbornokot választották meg, ki VIII. Incze név 
alatt szeptember 12-ikén ünnepelte megkoronáztatását. 1 

A pápai trónon beállott változás Mátyásra és Beatrixra nézve 
nem jelentett kedvező fordulatot. A háborús Sixtussal is — kivált 
élete utolsó éveiben — voltak ugyan kisebb-nagyobb összetűzései 
a magyar és nápolyi királyi háznak. Tudjuk, hogy az Aragóniáik 
— a megelőző benső barátság és szövetséges viszony után — 
fegyveres kézzel állottak a pápával szemben, s hogy Mátyás 
bizonyos föltételek alatt maga is hajlandó lett volna Róma és 
Velencze szövetsége ellen fegyvert fogni ; a modrusi püspökség 
betöltése, Beckenschlagernek érseki székétől megfosztása és 
Aragóniái János megerősítése kérdésében a szent Székkel hosszú 
tusákat kellett vívnia Mátyásnak, ki egyébként is kénytelen volt 
a török elleni segély elmaradása s a maga főkegyúri jogainak 
csorbításai miatt nem egyszer panaszra fakadni. Azonban a 
kibékülés mindannyiszor bekövetkezett s az érintkezés alap- 
hangja mindig barátságos maradt a magyar király és a pápa 
között, ki kegyét szívesen terjesztette ki «Krisztusban kedves 
leánya, a királynéra» is. 2 

Ellenben az új pápa iránt az Aragóniáiknak volt okuk már 
megválasztatása előtt bizalmatlankodni ; talán épen azért, mert 
megelőzőleg soká működött Nápolyban közigazgatási és bírói 
téren és nagyon jól ismerte az ottani udvart, mely őt az Anjouk 
hívének tartotta. Egyébiránt békés természetű embernek ismerte 
mindenki, sőt valószínűleg ennek is köszönhette megválasztatá- 
sát ; de mint kevés önállósággal bíró jellem, csakhamar a hatal- 

! Pastor id. m. in. 172—173. 1. Bibi. Nazionalé-ban (Cod. 11., ni. 256. c. 

- Lásd a kalocsai érsekhez 1482 145. v°) 
januárius 26-ikáról int. brévét a firenzei 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 257 

mas Giuliano della Roveré — a kisőbbi II. Július pápa — befolyása, 
sőt vezetése alá került ' s ez, valamint némely rokonának, 
különösen Franceschetto Cibönak nagyravágyása, 2 találkozva a 
nápolyi király és még inkább a trónörökös kihívó és csökönyös 
magatartásával, mindjárt kezdetben a legádázabb ellenségeskedésbe 
keverte a pápát Nápolylyal, míg — részben mindenesetre e viszály 
behatása alatt is — viszonya Mátyáshoz is állandóan feszültté 
vált, s a kiegyenlítetlen összeütközések egész sorát idézte elő. 

Ez események idejében egyébiránt a magyar királyi udvart 
mindenfelől fegyverzaj környezte. Míg Kinizsi délen, a török 
ellenében hadakozott diadalmasan, Mátyás — neje kíséretében — 
a Bécs körüli helyeket tartotta megszállva, mind szorosabbra 
vonva a vasgyürüt, melylyel a büszke osztrák székvárost végleg 
megfékezni s hatalmába ejteni törekedett. 

Deczember elején a magyar hadak Mátyás személyes vezetése 
alatt megvívták Korneuburgot is, melyet Bécs kulcsának tekin- 
tettek. Ekkor alkudozás indult meg, melynek eredménye az a 
megegyezés lőn, hogy ha június i-ikéig fölmentő sereg nem 
érkezik, a város megadja magát. A császár és a birodalom cser- 
ben hagyták az ostromlottakat s 1485 június i-én Bécs kapui 
megnyíltak a győzedelmes magyar király előtt. 



III. 



Ieatrix élete folyásának azon a pontján, mely- 
ig nfl jjjrt hez értünk, meg kell állapodnunk egy kissé, 
hogy szemügyre vegyük azt az állást, melyet 
királyi férje oldalán elfoglalt s azt a szerepet, 
melyet az ország ügyeinek vezetésében, a 
nemzet életének irányításában vitt, mielőtt 
reményei és törekvései őt Mátyással, növekvő 
befolyása s annak némely következménye pedig a nemzettel 
összeütközésbe hozták volna. 

1 Pastor id. m. ni. 174—176. 1. - Suimnonte id. m. in. 511. 1. 

Magyar Tört. Életr. 1908. 33 



258 BERZEVICZY ALBERT 

Heltai Gáspár, ama, hozzá még közelesett kor magyarjainak 
közvéleményét vélte kifejezhetni, mikor a Bonfin tanuságtételét 
ékes szóvirágaitól megfosztva, azt mondja, hogy «Beatrix 
királyné asszony megfogta a Mátyás király szívét . . . mert szép 
és igen hízelkedő beszédű vala» . . . s hogy látnivaló lett, a mint 
«egy olasz menyecske megváltoztatta a hatalmas király t».' 

A királyné hatalmi állásának kulcsa kétségkívül férjének 
szenvedélyes vonzalma volt, mely — mint látni fogjuk — törek- 
véseiknek bizonyos szétválása után sem veszített hevéből s a 
mely nem lehetett csupán érzéki természetű, hanem Beatrixnak 
a Mátyás egész szellemi irányával tökéletesen megegyező művelt- 
ségében, élete egész folyamában, a legkülönbözőbb viszonyok 
között s a legkülönbözőbb kortársaktól elismert szerencsés 
szellemi adományaiban 2 is találta gyökereit. 

Mátyás, mint minden, korszakára alakító hatást gyakorló 
nagy ember, egészen korának gyermeke volt s föltétlen oda- 
adással vette föl lényébe amaz idők uralkodó szellemi áram- 
latát. Az Olaszországban megindult renaissance legcsodásabb 
varázsát épen akkor árasztotta az európai népek kimagaslóbb 
szellemeire. Addig nem is sejtett perspektívák nyíltak meg az 
emberi értelem előtt a klasszikus ókor hagyományai elterjedé- 
sének s az ember és a természet elfogulatlanabb megismerésének 
hatása alatt. Az a gyökeres átalakulása az egyéniségében föl- 
szabadult ember világnézletének, mely a keresztény hit tanítá- 
sának s az ókori irodalom eszmekörének megkísérlett össze- 
olvasztásából bontakozott ki, az a pogányosan szilaj életkedv, 
mely a középkor aszketizmusát háttérbe szorította, s míg egyfelől 
az élet legfinomúltabb örömeinek, legszíngazdagabb pompájának 

1 ld. 111. 11. 154., 163., 218. 1. Ugyanezt 2 Nem tartom egészen találónak a kor- 
fejezi ki Fugger id. m. 831. lapján : «Weil szak egy nagytekintélyű ismerőjének 
dieses Fráulein (Beatrix) wunderschön, megjegyzését, ki Beatrixot «korlátolt szel- 
dabei freundlich u. wohlberedt . . . war, lemű»-nek mondja; (Századok, 1885. évf. 
ward Mathias . . . von ihrem Gesichte 5. I.) az «okosság» — főleg szenvedélyes 
dermassen gebrennet, dass er des Tűr- elvakúltsága miatt — gyakran hiányzott 
kenkrieges . . . ganz vergass, auch keine benne, de szelleme nem volt korlátolt. 
Stunde láng ohne sie sein konnte.» 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 259 

élvezetére tanított, másfelől az antik műemlékek becsének s az 
emberi test bájainak fölismerése útján a művészeteknek szinte 
káprázatos föllendülését idézte elő : mindez ellenállhatatlan erővel 
vonzotta, ragadta magával Mátyás lángeszét, égő képzeletét, 
határtalan becsvágyát. És mindennek az igéző női báj szimbólu- 
mában való megnyilatkozását, megtestesülését láthatta ő a Beatrix 
személyében. 

Kétségtelen, hogy a nápolyi királyleány nemcsak személyének 
vonzó tulajdonaival, hanem a renaissancenak és az akkori olasz 
nemzeti géniusznak belőle Mátyásra átáramló delejes hatásával 
is bűvölte meg a király szívét és eszét. 

Hogy Mátyásnak ez az odaadó vonzalma mennyiben talált 
igazi viszonzásra ? ez a Beatrix belső, lelki életének az a nagy 
problémája, melynek megoldására a megállapítható történeti 
tények ép oly kevéssé nyújtanak határozott és biztos támpontot, 
mint az olasz renaissance többi nagy nőalakjai hitvesi életének 
megítélésére. Az akkori Olaszország az emberi szellem csodálatos 
gazdagságait tárta föl, de olyan szíveket, melyek a maguk föl- 
áldozásával gazdagodtak volna — legalább a történelem látókörén 
belül — alig hozott létre. Beatrix is oly világban nőtt fel, 
melyben az udvaronczok hízelgése és a stilisták versengése, 
minden magas állású nőt, a legelvetemültebbet is nyilvánosan 
földicsért többek között hitvesi erényeért is, de a melyben 
alattomban mindenkinek — talán még a legtisztábbnak is — kétel- 
kedtek erényében s a menynyiben ahhoz valóban nem fért 
kétely, ezt igazi, megkülönböztető érdemül sohasem tudták be. 

Ha Beatrix valóban «szerelemre képtelen » ' lett volna is, 
mindenesetre képes volt férje iránti akkora odaadásra, a minő 
szükséges volt a Mátyás szerelme táplálására ; ezt már e szerelem 
tartóssága is igazolja. Becsvágyának és érdekének óvó pajzsa 
alatt hitvesi erénye valószínűleg biztonságban volt, de férje 



1 «Amoris impotens», a közeikorú Brutus Tört. Emlékek, írók 1. Pest, 1863. 27. 1.) 
János Mihály (Magyar históriája a Magy, mondja ilyennek. 

33* 



2ŐO BERZEVICZY ALBERT 

iránti érzelme soha a becsvágyával és önérdekével való össze- 
ütközés próbáját ki nem állotta volna. Ezt Mátyás halála utáni 
magatartása tanúsítja. 

Habár Beatrix természetének érzékies voltához kétely alig 
fér, s habár ő önmagát — mint az egész női nemet — Vergilius- 
sal «örökké változónak és folyton ingatagnak" vallotta,' kétes 
hitelű egykorú följegyzésekkel 2 s későbbi általános vádaskodások- 
kal szemben közbotrányt okozó erkölcstelenségének hírét föl- 
tétlenül vissza kell utasítanunk; vissza kell utasítanunk úgy a 
Mátyás önérzetének ismeretében, mint ama történeti tény alap- 
ján, hogy a magyarok királynénál ily életmódot egyáltalán nem 
tűrtek. Még közel esett ahhoz az időhöz a Zsigmond király 
neje, Cilley Borbála példája, a kit férje bizonyára nem annyira 
a saját mint inkább a nemzet erkölcsi fölháborodása miatt 
botrányos hűtlenségei miatt udvarától eltávolítani s hosszú időre 
majdnem fogsághoz hasonló belebbezéssel sújtani volt kénytelen. 3 

Beatrix, míg csak férje élt, mindig kellő elismeréssel volt az ő 
gyöngédsége iránt; ezt legbizalmasabb levelei is elárulják; 4 iránta 
mindig hódoló tiszteletet mutatott ; s sokáig okosan tudott befolyá- 
sával gazdálkodni; nem dicsekedett vele, sőt nem is igyekezett 
azt észrevétetni ; ha férjét valamire rábeszélni nem tudta, meg- 
nyugodott, sőt olykor — mint láttuk — maga szembeszállott 
olasz atyafisága lehetetlen követeléseivel s őket férje fölfogásá- 



1 Galeotti id. m. 3 és 25. fej. 3 Pór Antal : Az Anjou-ház és örökösei 

2 A turini levéltár Francesconi-gyüjte- (Magy. Nemz. Tört. 111.) 532. s köv. 1. 
menyének egy kézirata (Tom. vir. Pag. A Beatrix erkölcséről határozottan túlzott 
1.) beszélgetést közöl Beatrix és Galeotti ítélet («a bűntenger fenekét elérte») ol- 
között, melyben az előbbi («donna secondo vasható Bruckner Győző tanulmányában 
1' opinione della maggior parte impudica»| « Tudom. írod. és erkölcsi élet Magyaror- 
emennek nyilvánosan szemére lobbantja, szagon a xv. század derekán. » (Eperj. 
hogy gyermekei egy része nem tőle Széchenyi-kör 1903-iki évkönyve 45. 1.) 
magától, hanem gyóntató atyjától való. 4 Beatrix levele Ercole ferrarai her- 
Erre Galeotti visszavág: «Io insieme col czeghez 1484 június 26-ikáról Budáról a 
Sacerdote ne habbiamo fatto cinque, et modenai áll. levéltár-hun. 

Vostra Majestá col medesimo in dieci anni 5 Bonfin Symposion Trimeron-jában 

non ne ha fatto con tutto, che habbia Beatrix Mátyást gyakran atyjának, ez őt 

tenuto la pratica continuamente.» (Ak. leányának nevezi, 
tört. biz. más. táráb.) 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 2ÓI 

nak helyességéről meggyőzni igyekezett; néha levelöket nem is 
közölte férjével, ha tudta, hogy az bosszúságot szerezne neki. 1 
Szolgálatkészsége Mátyással szemben, valahányszor ez diplo- 
mácziai közbenjárását igénybe venni kívánta, a mi gyakran 




79. MATYAS NAGY CZIMERE, BENNE AZ ARAGÓNIA! CZIMEHREL. 

megtörtént, vagy mikor neje fényes tulajdonaival másokat 
elvakítani akart, soha fogyatkozást nem mutatott. 

Olaszországban már a Beatrix házasságának első éveiben 
tisztában voltak azzal, hogy ő a királylyal « mindent tehet a mit 
akar», 2 sőt — különösen Nápolyban — a királyné politikai szere- 

1 Dipl. Emi. nr. 399. 1. Magyarországból 1479 augusztus 6-ikáról, 

2 Már id. levél a firenzei Baliához, a firenzei áll. levéltár •-ban. 



2Ó2 BERZEVICZY ALBERT 

pének súlyára nézve gyakran túlzó vélemények is uralkodtak. 
Könnyen érthető tehát, hogy csakhamar szokássá vált az olasz 
államokban a magyarországi követeket külön utasítással és 
külön megbízó-levéllel látni el a végből, hogy a királynénál is 
tisztelegjenek, hogy a királynénak is üzenetet, üdvözléseket 
vigyenek, az ő befolyását, támogatását is megnyerni igyekez- 
zenek, mihez képest viszont a követek is jelentéseikben rendesen 
külön emlékeztek meg a királynénál való eljárásukról. 1 Ilyen 
utasításokat ad a római kúria is többször követének ; a firenzeiek 
az ö pártfogását kérik ki megkárosodott kereskedő polgártársaik 
részére, 2 a ferrarai herczegi család, a nápolyi uralkodóház tagjai 
minduntalan ajánlásokkal fordulnak hozzá, a mit különben ő ép 
oly sürün viszonoz. 3 Hogy Mátyás minden fontos ügyben az ö 
tanácsát is meghallgatja, azt a Mát3'ásnak hódoló írók is kiemelni 
szeretik, a mi nyilvánvalóvá teszi, hogy a király, neje e nagy 
befolyását nem is titkolta, sőt maga hangsúlyozta, hogy szavára 
szívesen hallgat. 4 

A külpolitika terén való közreműködésének jelenségeivel s 
diplomácziai levelezéseivel már eddig is találkoztunk. Nemcsak 
a rokon fejedelmi udvarok, maga a pápa is többször veszi 
igénybe közbenjárását a királynál s hálálkodik neki érte;' 
ugyanezt tapasztaljuk Ernő és Albert szász herczegeknél, kikkel 
németül is levelez s kikkel szemben rokoni megszólítást hasz- 



' A sok példa közül elég legyen hivat- levéltárban. (Signori, Cárt. missiva, fii. 47 

kőznünk az 1478 deczember 14-iki velen- ca. 128.) 

czei követutasításra (Vei. áll. levéltár), a 3 A Dipl. Emi. tára sok példát tar- 

Teleki-né\ (xn. 417. és 438. 1.) található talmaz. 

pápai követutasításokra, a castelloi püs- 4 Naldi Naldii Florent. Epistola de 

pök id. jelentésére (Marcsali kútf. 277. 1.), Laudibus aug. Bibliothecae ad Mathiam 

továbbá : Dipl. Emi. ni. 9. 1. 341. 1. ív. Corvinum etc. (Mathiae Belii Notitia Hun- 

158. 1. a Miksa, iómai király követeinek gariae novae, Vienna 1787 Part. 1. tom. 

tisztelgésére (D. E. ív. 393. 1.) és az 3.) 606. s köv. 1. Langenn id. m. 134. 1. 
ortei püspök, mint pápai legátus tárgyalá- 5 Beatrix 1488—1490. évekből való 

saira Beatrix-szal. (Fraknói: Pecchinoli levelei a pápához s VIII. Incze levele 

Angolo pápai legátus Máty. udvaránál, hozzá a velenczei Szt. Márk könyvtár-ban 

1898.) és áll. levéltár -\>&x\, másolataik a Nemz. 

2 A magyar királynéhoz 1483 június Múzeum levéltárában s az Akad. tört. biz. 

]6-ikáról int. levél szövege a firenzei áll. más. tárában. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 



263 



nál. 1 A most ismertetett korszakban szerepe — mint láttuk — 
főleg a német császárral való egyezkedésre irányúit, a miben 
magát férje által meghatalmazottnak vallotta, kinek nevében 
ígéreteket is vélt tehetni. Ö a kibékülés ügyének mindvégig 
legfontosabb tényezője volt s nem rajta múlt, ha a létrejött 
fegyverszünet ellenére Mátyás Fridrikkel szemben ismét fegyver- 
hez nyúlni volt kénytelen ; e békebaráti buzgalmát a pápai követ 
is elismerte. 2 

Tévutakon járnak azonban azok, kik Mátyásnak házassága 
után a török háború iránti állító- 
lagos ellanyhúlását a Beatrix 
elpuhító befolyásának tulajdonít- 
ják ; 5 láttuk, hogy Beatrix még 
a táborba is elment Mátyással, 
s az egyik főok, a melyért ő 
— egyetértésben Nápolylyal és 
Rómával — a császárral való ki- 
békülés politikáját pártolta, épen 
az a czél volt, hogy a magyar 
haderő az ozmán hatalom ellen 
osztatlanul működhessék. Azok, a 
kik — különösen olasz földön — 
minduntalan a Mátyás lanyhasága miatt panaszkodtak, ezt azért 
tették, hogy a saját lanyhaságukat, melylyel a török elleni 
védelmet egészen a magyarok nyakába akarták hárítani, 
álczázzák. 

A belső kormányzat terén a Beatrix állását legjobban világítja 
meg az a tény, hogy míg elődei csak kivételes, különösen 
ünnepélyes alkalmaknál kiadott okleveleikben hivatkoztak néha 




80. BEATRIX KIRÁLYNÉ PECSÉTJE. 

(Eredetije az Orsz. Levéltárban.) 



1 Ernő és Albert 1477 november 
i4-ikéről, Beatrix 1478 januárius 5-ikéről s 
1480 szeptember 11-ikéről kelt levelei a 
drezdai áll. fő/evéltár-ban (Wittenberg. 
Arch. Ung. Sachen fol. 1 10., 114. és 
234-) 



- A castelloi püspök jelentése, Mar- 
csali id. kútfői 283. 1. 

3 így ítéli meg befolyását Hellai (id. 
m. 11. 163., 173. 1.) Fugger id. h. s az ola- 
szoknál Vecchioni, Passerohoz irt elősza- 
vában. (48. 1.) 



264 BERZEVICZY ALBERT 

az anya- vagy hitveskirályné beleegyezésére, 1 Mátyás adomány- 
leveleiben, rendeleteiben igen gyakran utal neje hozzájárulására, 
kívánságára, vagy közbenjárására. 2 Beatrix maga is javakat, 
vámmentességet, sőt egy esetben -- saját kijelentése szerint, — 
püspökséget adományoz ; 5 előfordul még az is, hogy a Mátyás 
adománylevelét, ennek életében, átírva megerősíti ; 4 ehhez képest 
érthető, hogy a II. Ulászló választási föltételei a «Mátyás és Beatrix 
által» jogtalanul elfoglalt jogok és javak visszaszolgáltatását ígérik. > 
Egészen helyesen jelöli meg tehát Fraknói a Beatrix viszonyát 
Mátyáshoz, midőn azt mondja, hogy ő «tényleg az uralkodótárs 
állását foglalta el». 6 Ez a fogalom megelőző közjogi gyakor- 
latunkban nem is volt szokatlan ; tudjuk, hogy ilyennek tekin- 
tették házasságuk után Zsigmondot Mária mellett, már amannak 
megkoronáztatása előtt is és Erzsébetet Albert király mellett 
ez utóbbinak kimúltáig ; míg azonban az első esetben az ural- 
kodótárs alkalmazását a nemzetnek a nőuralomtól való idegen- 
kedése s a vezetésben a férfierő szükségessége, a második eset- 
ben pedig az magyarázza meg, hogy a trón verség szerinti 
örököse tulajdonképen Erzsébet volt s mindkét esetben az 
uralkodótársi viszony törvényen alapúit, Beatrix az említett 

1 így I. Lajos 1351-iki törvényében június 23-iki bizonyságlevél Deng. Pongrácz 
hivatkozik anyja, Erzsébet beleegyezésére, Mátyás házasságkötéséről, adománylevél 
Albert 1439-iki törvénye záradékában utal Kálnai László és utódai részére stb. 
neje, Erzsébet hozzájárulására. (Marczali, 3 1479 november 17-iki adománylevél 
Tört. kútfői 218., 246—247. 1.) Vesach Perottus zólyomi főispán részére ; 

2 1479 október 21-iki, 1482 április vámmentesség adományozása a diósgyőri 
8-iki, április 9-iki és 1484 november pálosoknak, sószállítás czéljából. (Orsz. 
í-i adománylevelek Corvin János javára, levéltár D. 19269. sz.) Beatrix 1480 augusz- 
1481-iki engedély Thuróczi György fő- tus 15-ikén írja nővérének, Eleonórának, 
pinczemesternek szabad végrendelke- hogy a modrusi püspökséget ö adomá- 
zésre, 1484-iki birtokadományozás Csornai nyozta. (Dipl. Emi. 11. 440. 1.) 

György és Mihály javára, 1487 januárius 4 Ily tartalmú oklevelek 1489 április 

5-iki birtokadományozás Szúnyog Gáspár- 12-ikéröl a Nemz. Múzeum levéltárában 

nak, ugyanazon évi április í-i adománylevél (approbamus et ratificamus etc.) továbbá 

Estei Hipolit esztergomi érsek részére, az Orsz. Levéltár-ban. (Dipl. 17457. és 

1488-iki birtokadományozás Giovanni Dal- 18982. szám.) 
mata szobrásznak, 1489 november 21-iki 5 Marczali «Kútfök» 308. 1. 

adománylevél Nardella Parmesana részére, 6 «Mátyás király» 345. 1. Naldus Nal- 

ugyanaz évi június 11-iki adománylevél dius mondja: (id. h.i « Beatrix sumitur in 

Fiáth László és Lajos részére, ugyanaz évi sociam regni.n 




BEATRIX DOMRORMÜ-KEPMASA A BECSI UDVARI MÚZEUMBAN'. 




MÁTYÁS DOMBORMU-KEPMASA A BECSI UDVARI MUZEUMHAN. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 265 

példákhoz hasonló hatáskörét csakis Mátyás nagy királyi hatal- 
mának s iránta való kedvezésének köszönhette. 1 

Ennek az állásnak megfelelően Beatrix körül inkább mint 
valaha látunk «királynéi udvart» kifejlődni — melynek viszonyait 
később világítjuk meg — s az ő külön, vértes lovascsapata 2 
Mátyás halála után fontos tényezővé válik a trónutódlási küz- 
delmek eldöntésénél. A bányavárosok fölött gyakorolt kormány- 
zati jogkörét külön világítjuk meg. 

De ez az állás nagy jövedelmeket is igényelt, annál inkább, 
mert — mint láttuk — Beatrixot családi hagyományai, termé- 
szete, megszokása egyaránt a fényűzésre és pompakifejtésre 
indították s Mátyás — a maga hasonló hajlamával — kivált 
eleinte, valószínűleg nem hatott mérséklöleg nejére s így az 
igényei kielégítésére szükséges anyagi eszközökről is gondos- 
kodnia kellett. 

Előzetes gondoskodásnak nyoma nincs. Említettük már, hogy 
csak egy követjelentésben van bizonyos, a hozomány harmadának 
megfelelő jegyajándékról szó, a mely hírt megerősítő adatot 
nem találunk. Szokásban volt nálunk is a királynénak már a 
házasság megkötésekor bizonyos birtokokat és jövedelmeket 
szerződésileg biztosítani. így Albert király neje, Erzsébet udvar- 
tartására 20.000 arany forintot biztosított bizonyos szlavóniai 
illetékekből s a bányatizedből és pénzverésből ; s Mátyás maga, 
első nejének, Podjebrád Katalinnak ugyanily ezímen 7000 arany 
forintot kötött le a kincstárból s azonkívül a Zsigmond neje, 
Ciliéi Borbálától bírt összes uradalmak birtokát ; 4 később 
II. Ulászló, nejének, Candalei Annának 30.000 arany évi jövedel- 
met biztosított, de ezt rendesen megpótolta ajándékokkal ; s és 
II. Lajos is ünnepélyes okmányban állapította meg mindama 

1 Pór Aulai «Az Anjou-ház stb.» S /. Kachehnann, Geschichte der ung. 

(Magy. Nemz. Tört. nr. 395. s köv., 610. Bergstádte in. 37 — 38. 1. 
s köv. 1.) 4 Frdknói, Máty. kir. 114. 1. 

- «Reginae validissimu.s equitattis ... 5 IVenzel Gusztáv, II. Ulászló házas- 

cataphractorum robur» . . . mondja Bon- élete (Száz. 1877. | 823 — 824. 1. 
fin : Dec. ív. lib. ix. 486. 1. 

-Magyar Tort lilelr. 1908. 34 



266 BERZEVICZY ALBERT 

birtokok jegyzékét, melyeket mint a «királynéi korona tartozé- 
kait)) nejének adományoz. 1 

Ilyszerü kötés, adományozás, megállapodás a Mátyás és 
Beatrix házassága alkalmából vagy akár később is, Beatrix 
királynéi jövedelmére vonatkozólag nem történt, vagy legalább 
is nincs adat megtörténtére. Feltűnő, hogy míg például Zsig- 
mond s később II. Lajos királyoknak nejeik javára tett birtok- 
adományozásairól van értesülésünk, 2 sőt magának Mátyásnak is 
már a Beatrix ittléte idejéből bírjuk számos adománylevelét 
törvénytelen fia, Corvin János javára, 3 Beatrixot csupán benne 
találjuk a rendesen a királynét megillető birtokok és javadalmak 
legnagyobb részének élvezetében, de hogy mikor és miként 
jutott belé, azt okmányszerűen kimutatni egy esetben sem tudjuk. 

Ennek legtermészetesebb magyarázata az, hogy a Mátyás 
hosszú özvegysége idejében a királynéi jövedelmek egy részét 
ugyan a király valószínűleg magának tartotta fenn, s így azok- 
ról bármikor rendelkezhetett is neje javára, nagy részöket azon- 
ban Mátyás anyja, Hunyadi Erzsébet élvezte, ki azt ismert 
kuporgató természetével nem volt hajlandó menyének átengedni. 
Tény az, hogy Hunyadi Erzsébet halála után a tőle bírt uradal- 
mak legnagyobb részét kedvencze, a Mátyás természetes fia, 
Corvin János örökölte, és pedig a Mátyás saját adományá- 
ból, ki ekkoriban már — Beatrix ellenére is — mindenkép igye- 
kezett kiszemelt örökösének vagyonát s ezáltal hatalmát öreg- 
bíteni. 4 Kétségtelen, hogy Beatrix sohasem jutott mindazoknak 
a javaknak birtokába, melyek Zsigmond s valószínűleg Albert 
idejében is a királynét megillették, 5 és ép oly kétségtelen, hogy 

1 A brüsseli orsz. levéltárban levő ok- Hunyadi-Szilágyi Erzsébet birtokai — köz- 
mány közölve : Hatvani (Horváth) Mihály tük Debreczen városa is, — melyek nem 
Magy. Tört. Okmánytár i. 22. s köv. 1. jutottak a Beatrix kezeire, s melyeket 

2 Kachelmann id. m. ni. 25. 1. és a Mátyás úgy látszik magának tartott meg, 
most id. brüsseli levéltári adománylevél. elősorolva az Orsz. Levéltár D. 18004. 

3 A Magy. Orsz. Levéltár D. 19003., 18264., 18387. és 18973. számú okmányai- 
•9873-, 37652., 37655-, 37657-. 37658. és ban. 

37666. számú okmányai az 1482., 1484. és S Zsigmond idejében királynéi birto- 

1489. évekből. kok, melyeknek Beatrix általi élvezése 

* Orsz. Levéltár, D. 19003. szám. biztosan ki nem mutatható : Pilismegyében 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 267 

Mátyás uralkodásának utolsó éveiben Corvin János ingatlanokban 
sokkal nagyobb vagyon fölött rendelkezett, mint a királyné. 1 

Hogy Beatrixnak mindvégig törekvése volt azokat a birto- 
kokat is megszerezni, melyeket elődjei bírtak, de melyek jobbára 
elzálogosítás következtében más kézre kerültek, azt a nápolyi 
összeesküvések idejében egy ott időző hívéhez intézett levele 
is elárulja. 2 

A dolgok ily állásában, összefoglaló eg}^korú adat hiányában, 
Beatrix vagyoni helyzetére, birtokai és jövedelmei mennyiségére 
a Mátyás élete idejében csak részleges adalékok egybevetéséből 
vagyunk képesek következtetést vonni. 

Itt előáll mindenekelőtt a kérdés, hogy mi történt a Beatrix 
hozományával ? a Mátyás halála után ismételve visszakövetelte 
azt s ezt a követelését mind haláláig fönntartotta, azon a czímen, 
hogy hozományát az ország közszükségleteire fordította, a mivel 
szemben — mint látni fogjuk — a magyarok ellenköveteléseket 
támasztottak. A királyné gazdálkodását majdnem kezdettől fogva 
a készpénz állandó hiánya jellemzi, a mi arra mutat, hogy a 
kétszázezer — illetőleg, az ékszernemüek levonásával 170.000 
— arany mint készpénz nem maradt meg sokáig, de miután 
viszont az egésznek oly gyors elköltése sem valószínű, hihe- 
tővé válik, hogy Beatrix annak legalább egy részét fekvőségek 
megvásárlására vagy visszaváltására fordította, a mire írott 

Szt. -Jakabfalva, Kelenfölde, Pestmegyében sát 1. Schönherr Gyula : Corvin János ez. 

Boldogasszony' Hatvana, Kóka, Almás- művében. (Tört. Eletr. 1894. a 175—180. 

Zsámbok, Rabi, Szent-Egyed-puszta, Gu- lapokon.) 

bacs, Szt.'Lörincz, Haraszti, Szt.-Dienes, 2 E levélnek, mely Francesco Fontaná- 

Kecskemét, Félegyháza, Gödöllő, Örkény, hoz volt intézve, kelet nélküli s némileg 

Sári, Kerekegyháza, Péczel, részben megcsonkúlt másolatát őrzi a modenai 

Gyömrö és Halásztelek ; Gömörben : levéltár ; (Canc. Duc. Cárt. Dipl. estere) 

Ajnácskőalja, Csomatelke, Bődfalva, Balog- benne Beatrix bizonyos pénzösszegről 

falva, Kerek-Gede, Majom, Bucsony, Gu- beszél, melyet arra volt kénytelen fordí- 

szona. Fejérmegyében : Tököl, Tamási, tani, hogy visszaszereztessenek «certi 

Becse, Csepel, Tatárszállás, Szt. -Miklós, castelli nostri, Ii quali per li Ser mi Signori 

Lak, Szőllös, Szt.-Márton, Hegye. (L. Ri passati erano stati alienati da lo 

Csánki Magy. Tört. Földrajza 1. 1482. 155. dominio Reginaié senza causa justa et al 

m. 376. I.) presente la sua Majesta haveva ordinato 

1 A Corvin János összes, atyja hala- ne fossino rési, pagandoseli li dinarii per 

lakor bírt birtokainak gondos összeállítá- li quali erano stati impignati etc.» 

34* 



268 BERZEVICZY ALI5ER1 

adatok is utalnak/ s ez esetben hozománya értékének e részével 
birtokainál kell találkoznunk. 

A királynét régi törvényes gyakorlat alapján az országlakók 
részéről bizonyos pénz- vagy terménybeli szolgálmányok is meg- 
illették. Már III. Endre 1298. évi decretuma említ királyi és 
királynéi «adókat és harminczadokat» ; 2 de ezen adók minemű- 
ségéről s évi hozadékáról ma alig alkothatunk fogalmat, ilyenek 
befolyásának a Beatrix idejében biztos nyoma nincs is. 

Azonban másnemű, biztosabban meghatározható részesedése 
is volt a magyar királynéknak a közszolgáltatásokban. Kétségkívül 
királyi adomány, de már kifejlett gyakorlat alapján is őket 
illette meg a kamarai jövedelmek bizonyos része. 

Magyarország ugyanis az Anjou-ház trónraléptétől egészen a 
II. Lajos haláláig pénzügyi tekintetben több kerületre, úgynevezett 
kamarákra oszlott, melyeknek élén kamaragrófok állottak; e 
kamarák első sorban a regaleképen, vagyis királyi haszonvételül 
fenntartott bányászat kormányzatára szolgáltak, s a szerint a 
mint hatáskörükbe sóbányák és a sóelárusítás, vagy a nemes- 
ércztermelés tartozott, só- vagy bányakamarák nevét viselték. 
A körmöczi bányakamarához mint főkamarához tartozott a 
pénzverés és pénzbeváltás ügye is, mely utóbbinak czéljaira 
minden sz. kir. városban pénzbeváltó kamara állott fenn. 5 

A kamaráktól kezelt királyi jövedelmeket az uralkodók koron- 
kint bérbe is adták, és Zsigmond volt az első, ki a körmöczi 
főkamarát az alája tartozó hét ú. n. alsómagyarországi bánya- 
várossal 4 második nejének, Ciliéi Borbálának engedte át, ki 

■ Erre enged következtetést Jacopo > Krizskó Pál: A körmöczi régi 

Trotti ferrarai követnek már Mátyás kamara és grófjai, Budapest 1880. 3 — 7. 

halála után, 1490 decz. 14-ikéről Milánó- lap. 

ból küldött követjelentése, (Modenái levél- 4 Eredetileg csak Körmöcz, Selmecz, 

tár Cárt. Amb. Est. Milano. B* 6.) vala- Zólyom, Bakabánya és Bélabánya alkot- 

mint az előbb id. Fontana-féle levélmáso- ták a karaarát, később járultak hozzá 

lat ; .hogy Beatrix 1489-ben birtokokat Beszterczebánya, Breznóbánya, Libetbá- 

vásárolt, kitűnik a körmöczbányai városi nya, Korpona és Újbánya; Mátyás és 

levéltár Fons 14. Fasc. 1. 47. számú ok- Ulászló idejében is hetet számítottak 

mányából. ide, Zólyomon kívül t. i. Körmöczöt, Sel- 

2 Marczali, kútfők 194. ]. meczet, Bakabányát, Beszterczebányát, 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 269 

azok után 9000 arany évi bért kapott. 1 A bányajövedelmeknek 
akkoriban minden másneműnél nagyobb biztossága magyarázza 
meg királyainknak nejeikről ily módon való gondoskodását, mely 
hosszú ideig szinte rendes szokássá vált. 2 Erzsébet királyné, 
Albert neje s később özvegye különösen erélyes intézkedésekkel 
teremtett rendet a bányavárosokban s a pénzverés körül ; ; 
mert a királynék ezen állandóvá váló birtoklása s érdekeik 
védelme szükségkép azt a gyakorlatot vonta maga után, hogy 
ők a bányajövedelem és bányaügyek szabályozása és ellenőrzése 
révén valósággal kormányozták a bányavárosokat, azok adóját 
is meghatározták, 4 a miért azokat királynéi városoknak is nevez- 
ték, s idővel lakóik a királyné iránti hüségök zálogául jobbágyi 
esküt is tartoztak tenni. 5 A királynék e jogköre azonban nem 
korlátozta a királyt abban, hogy különösen fontos esetekben, a 
saját, nagyobb kormányzati tekintélyével tegyen a bányavárosok- 
ban intézkedéseket s kötelezze azokat bizonyos terhek viselésére ; 
ilyen példáink Mátyástól is vannak Beatrixszal való házassága 
idejéből. 6 

Hogy mikor és mi módon jutott Beatrix a bányavárosok 
birtokába, azt biztosan nem tudjuk; a királyi pár 1478-iki láto- 
gatása az ünnepélyes beiktatás egy neme lehetett, 7 de kormány- 
zati jogok gyakorlásának a királyné részéről csak 1486-tól kezdve 
van nyoma, s neki előterjesztett számadásokat is csak 1486 
augusztus i-től bírunk. 8 Beatrix ebben az időben a derék és 

Libetbányát, Újbányát és Fejérbányát. 6 U.-ott 112— 116. 1. Hatvani, Okmány- 

(Krizskó id. h. ; II. Lajos id. adomány- tár 6. 1. 

levele Hatvani Magy. Tört. Okmánytára 7 Ezt a föltevést fejezi ki Ipolyi Arnold : 

23. lapján és Kachelmann id. m. 111. 114. Beszterczebánya városa műveltségtörté- 

A beszterczebányai m. kir. erdöigazgatóság neti vázlata (Száz. 1874.) ez. m. 646. 1. 

régi iratainak tartalomjegyzéke, Beszter- s E számadások, melyek 1491 végéig 

czebánya, 1096. 210. 1.) terjednek, jelenleg a briisseli országos le- 

1 Krizskó id. m. 23. 1. véltárban vannak, (fonds de la secrétairerie 

2 Hatvani (Horváth) Mihály : Rajzok a d'Etat Allemande) hová Mária királyné — 
magyar történelemből, Pest, 1859. 64. 1. II. Lajos özvegyének — irataival kerül- 

3 Krizskó id. m. 26. s köv. I. tek ; belőlük Hatvani (Horváth) Mihály 

4 Kachelmann id. köt. 35. 1. közölt már id. történelmi zsebkönyvének 

5 U.-ott 131 — 132. 1. Hatvani, Okmány- (Rajzok a magy. tört.-ből) 64. s köv. lap- 
tár 18., 20. 1. jain néhány mutat ványt. 



270 BERZEVICZY ALBERT 

érdemes öreg Scheyder Péter, addig körmöczi városbírót nevezte 
ki kamaragróffá, a mi a bányavárosoknak inkább vált javára, 
mintha ebben az esetben is kedvelt olaszai közül szemelt volna 
ki valakit, 1 mint ezt a pénzverési biztos állásának betöltésénél 
1488-ban tette. 2 Scheyder üdvös intézkedéseit azonban néha 
Beatrix maga megváltoztatta s ellenében a panaszlók oldalára 
állott, a mi természetszerűen csökkentette a kamaragróf tekin- 
télyét. 5 Bár egyes kérelmekkel szemben igyekezett olykor kegyet 
tanúsítani s például Breznóbánya részére vásárjogot eszközölt 
ki Mátyásnál, 4 a királyné saját rendelkezéseit a bányavárosokkal 
szemben többnyire a kapzsiság és kíméletlenség jellemezte. 
Be nem érve biztosított jövedelmeivél, melyeket rendesen már 
előre elkötött, többször rendkívüli adóval rója meg városait, 5 
s a szolgálmányok teljesítése érdekében kibocsátott rendeletei 
csakúgy hemzsegnek a szigorúbbnál szigorúbb ráparancsolások- 
tól, sürgetésektől és fenyegetésektől. 6 Ugyanígy szólnak azok 
az utasítások is, melyeket a maga sóelárusítási joga érdekében 
bocsátott ki a kormányzata alatt álló városokhoz. Beatrix ugyanis 
a bányavárosokon kívül bírta a mármarosi s több más sókamarát 
is ; 7 érdekében állott ennélfogva, hogy az ö savát fogyaszszák, 
mi végből a valószínűleg olcsóbban kapható lengyelországi só 
kitiltása érdekében ismételve kellett rendelkeznie. 

A mi a bányavárosok birtoka révén a királynék javára befolyt 
jövedelmeket illeti, ezek különböző természetűek voltak s időről- 

1 Krizskó id. m. 40. 1. Beatrixnak 1486-iki eredeti rendelvénye a 

2 Hatvani Okmánytár 7. lapján Estei körmöczbáiiyai vár. levéltár-b&n. 
Hipolit mint esztergomi érsek és fő- 6 Hatvani, Okmánytár 11. 3 köv. 1. 
pisetarius intézkedése Sarlai János elmoz- 7 A mármarosin kívül Beatrix mint a 
dítása és Zorba Ferencz kinevezése tár- magáét nevezi meg a nyitrai és a kassai 
gyában. sókamarát. (Hatvani Okmánytár 10. 1. 

5 Kachelmann id. köt. 1 16. s köv. 1. Kachelmann id. h. Beatrix 1496 deczem- 

4 Ily természetű rendelkezései a ber 13-iki rendelvénye a bártfai levéltár- 
királynénak Sehneczbánya város levéltára- ban, 701., 725. számú és 1495 márczius 
ban 1486 januárius 25-ikéröl és 1488 15-ikéről k. lajstromozatlan oki. a kassai 
augusztus 20-ikáról. A Breznóbányára vár. nyilvános levéltár-bart. Csánki szerint 
vonatkozó rendelet Teleki-nél xn. 397. (Magy. Tört. Földr. 1. 458. 1.) a márma- 
lap. rosi sóbányák közül Beatrix csak Szige- 

5 U.-ott, Hatvani Okmánytár 11. 1. tet, Husztot s Rónaszéket bírta. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 27 1 

időre változtak is. A Beatrix idejebeli számadások szerint a 
bányajárandóságok két csoportba oszlottak, ú. m. a bányaadó, 
bányatized vagy urburára és a kamarai nyereségre ; az utóbbi 
jövedelem majdnem kétszeresét tette az előbbinek. Mindkét 
czímen Beatrix bevétele a század nyolczvanas éveinek végén és 
a kilenczvenesek elején évenkint 16—18.000 arany ' forintra 
rúgott. 1 Ez az igényeihez képest nagynak nem mondható összeg 
volt kétségkívül a királyné legbiztosabb jövedelme, mert a 
szorosan vett kezelési és kamarai építkezési költségeit kívül 
a legkülönbözőbb fényűzési, jótékonysági és beszerzési kiadá- 
sokat, tiszteletdíjakat és béreket, sőt később hadi költségeit is 
utalványozta folytonosan e bevételek terhére s a maga kisebb 
kézi kiadásaira is a körmöczi főkamara szolgáltatta neki majdani 
elszámolás czéljából a kisebb-nagyobb összegeket, 2 oly gyakor- 
lat, melyet már az előbbi korban meghonosodva látunk 3 s mely 
a Beatrix gazdálkodási módjának mindenesetre legjobban felelt 
meg. A királynéi bányajövedelmek egyébiránt, mint általán a 
bányászat, a Mátyás és Beatrix idejében inkább hanyatló, mint 
emelkedő irányzatot mutattak, pedig, hogy e vidék bányászatá- 
ból mekkora vagyont lehetett teremteni, azt később, az Ulászló 
idejében Lengyelországból a bányavárosokba betelepedett s itt 
hatalomra vergődött Thurzók roppant meggazdagodása mutatja. 4 

Egészen más természetűek s ránk nézve mindenesetre sokkal 
nehezebben számbavehetők azok a jövedelmek, melyeket Beatrix 
különböző, részint királynéi jogon, részint szerzemény vagy 
esetleg adomány czímén birtokába jutott ingatlanaiból élvezett, 
s melyek nagy része várbirtokkal összekötött uradalmakból állott. 

Ezek között mindenekelőtt megnevezhetjük a régi korona- 



1 1487-ben: 16406 arany, 75 dénár; 1488-ban: 16655 arany, 72 dénár; 1489. 
ben: 18221 arany, 90 dénár; 1490-ben: 18129 arany, 3V2 dénár; 1491-ben 18231 
arany, 73 dénár. 

2 Lásd a brüsseli okmány adatait Hatvani Tört. Zsebkönyvének id. helyén. 

3 Kachelmann id. köt. 32., 64. 1. Clmiel, Regesten etc. 1. Anhang, 77. 1. 

4 Krizskó id. m. 40. s köv. 1. Hahmni Tört. Zsebkönyvének 69. 1. Kachelmann 
id, köt. 122. s köv. 1. 



272 BERZEVICZY ALBERT 

birtokon levő óbudai várat, mely Ó-Buda királyi város mellett 
— valószínűleg a mai királydombon — emelkedett s mely már 
Nagy Lajos király özvegy anyjának birtoka és lakóhelye volt ; 
utána menye, Erzsébet királyné örökölte, később pedig Borbála 
királyné, a Zsigmond neje, ki 1425 táján megujíttatta az épüle- 
teket ; bírta Albert neje is, Erzsébet, és rövid időre a Mátyás 
első felesége. Ennek kimúltával e vár birtoka Mátyás anyjára, 
Hunyadinéra szállott, ki azt mind haláláig bírta, úgy hogy 
Beatrix csak 1484-ben kaphatta meg; ő azután nagyobb építé- 
seket eszközölt itt s tartózkodott is koronkint e várában, külö- 
nösen özvegysége első idejében. A királynékon kívül azonban 
a budai káptalan is földesura volt Ó-Buda egy részének.' 
Magában Buda városában is volt egyébiránt Beatrixnak Mátyás 
uralkodása végéveiben a Dunaparton egy kőháza, hozzátartozó 
halastóval ; ezeket az ingatlanokat ő Lipthay Bálinttól szerezte 
s a király halála után szolgálatok fejében két hívének ado- 
mányozta. 2 

Buda közelében Beatrix birtoka volt a Csepelsziget, máskép 
Nagy-Sziget vagy Becse szigete, mely akkor Fejérmegyéhez 
tartozott s gazdag vadaskertjeiről volt ismeretes, de vár is volt 
rajta abban az időben. Ez volt a királynéktól birtokolt korona- 
javak legnagyobbika, mely külön ispán alatt állott s hozzá- 
tartoztak a Beatrix korában Gyála, Simonfalva, Demsed, Gárdony, 
Adony helységek és Kevi mezőváros. 5 

Királynéi birtok volt a Beatrix idejében is úgy mint mar a 
Zsigmond korában Diósgyőr vára a hozzátartozó mohii urada- 
lommal s Miskolcz, Diósgyőr, Keresztes és Mező-Kövesd váro- 
sokkal ; 4 hogy egy időben Szikszó és Forró abaújmegyei mező- 



1 Csánki D. Magy. Tört. Földrajza i. 1. Győri töri. és régész, füzetek ír. 122. 1. 
10. 1. Lásd még: Bonfii) Dec. 1. lib. 1. 17. (A Dunavölgy leírása 1500 kör. időben.) 
1. a Kachehnann id. köt. 32. 1. és Divald Szamota Régi utazók 144. 1. Mátyás egy 
Kornél : Budapest művészete a török vonatkozó okmánya Teleki-nél xn. 460. 1. 
hódoltság előtt (Müv. könyvtár) n/., 141. 1. 4 Csánki id. m. 1. 164., 166., 188. 1. 

2 Orsz. levéltár, D. 19651. szám. Mátyás rendelete Teleki-nél xir. 221. 1. 
5 Csánki id. m. rrr. 296 — 297. és 376. Kachelmann id. köt. 33 — 34., 36. 1. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 



273 



városokat is bírta, azt ezeknek özvegysége idejében történt 
elidegenítéséből, illetőleg elzálogosításából tudjuk. 1 Máramarosban 
Huszt és utóbb M.-Sziget jutottak birtokába. 2 

Turóczmegyében Mátyás utolsó életévében szerezte meg 
Beatrix nemes Hajszki Miklós birtokait ; ' Zólyomban Zólyom 
vára, továbbá a lipcsei és a dobronyai uradalom, Barsban pedig 
Szászkö vár és uradalom volt az övé, mint már régebben a 
Borbála királynéé, mert a Szászkőhöz tartozó Teplicze község- 
ben egy nemesi curiát 
egy olasz hívének, a zó- 
lyomi főispánnak adomá- 
nyozott még Mátyás éle- 
tében, Dobronyát pedig 
Frangepán Bernátnak zá- 
logosította el ; a szászkői 
és lipcsei uradalmat ké- 
sőbb Dóczi Orbán egri 
püspökre és testvéreire 
ruházta át. 4 

Végül túl a Dunán 
övé volt Veszprémben 
Igar és Vám helységek 
területe, a már Tolnában fekvő Simontornyával tartozékképen. > 

Ennyi az, a mit a Beatrix kétségtelen birtokaiból névszerint 
kimutatni tudunk, de bírt mindenesetre ennél többet is, mert 
van tudomásunk oly megyékben való birtoklásáról is, melyekben 
fekvőségeit biztossággal megnevezni nem tudjuk. Mindezen 
ingatlanai jövedelmezőségére némi következtetést vonhatunk 




51. O-BUDA XIV. SZAZADBÓL VALÓ PECSÉTJE. 



1 Szikszóra nézve Beatrix 1490 június 
2-iki adománylevele a Nemzeti Múzeum 
levéltárában, Forróra nézve ugyanannak 
1498 deczember 28-ikáról k. elzálogosító 
levele Kassa város tiik. levéltárában 2. szám. 

2 Csánki id. m. 1. 445. 1. 

1 Már id. 1489-iki oklevél Körmöci- 
bánya város levéltárába/t. 



4 1490 november 24-ikéröl kelt királyi 
megerősítő oklevelek az Orsz. levéltár-bun, 
D. 19601. és 19602. szám. Lásd még: 
Kachelmann id. köt. 25., 1 18. 1. 

5 Csánki id. m. ni. 277., 406. 1. Simon- 
tornyára nézve I. Beatrix 1491 augusztus 
31-iki levelét a gr. Erdődy-család galgóczi 
levéltárában. 



Magyar Tört. Kletr. 1908. 



35 



274 BERZEVICZY ALBERT 

abból, hogy például az 1494. évben — mikor tehát javai egy 
jelentős részén már túladott — Pilis-, Pest-, Heves-, Nógrád- 
és Fejérmegyék területén levő birtokaira 1412 arany forint adó 
esett; ennek legnagyobb részét a csepeli uradalom viselte.' 

Mindezek azt mutatják, hogy Beatrix későn s csak részben 
jutott ama jövedelmek birtokába, melyekkel abban a korban a 
magyar királynék rendelkezni szoktak s miután alig föltételez- 
hető, hogy a neje iránt oly előzékeny, sőt engedékeny, és 
mindenki iránt bőkezű Mátyás őt mostohább anyagi ellátás- 
ban kívánta volna részesíteni, mint elődjei, hitveseiket, csak azt 
hihetjük, hogy ő a Beatrix szükségleteinek fedezéséről más 
módon is gondoskodott, szóval, hogy erszényét mindig nyitva 
tartotta számára. Ámde ez csak a legalkalmasabb mód volt a 
királynét megrögzíteni abban a rendetlen gazdálkodásban, melyre 
való hajlandóságát már leánykorában is elárulta, s melynek 
jeleivel szakadatlan lánczolatban találkozunk hitvesi s még inkább 
özvegyi életében, s melyek kezdettől végig ellenmondanak annak 
a Beatrix hízelgőinél úgy mint ellenségeinél elterjedt hitnek, 
mintha ő itt az országban kincseket gyűjtött volna, a mely hit 
fölkeltéséhez koronkinti dicsekvéseivel és nagyzolásaival ő maga 
is hozzájárulhatott. 2 

E rossz gazdálkodásának jeleiként tapasztaljuk például, hogy 
bizalmas leveleiben, nővérével szemben gyakran kell készpénz 
hiányáról panaszkodnia; 3 hogy tartozásait néha unokaöcscse, 
az esztergomi érsek által fedezteti ; 4 adósságokat csinál, s azok 
fejében — az akkor, kivált Olaszországban fejedelmi személyek- 
nél is szokásos módon — ékszereit zálogosítja el, 5 sőt egy ízben 
bécsi udvartartása költségeinek fedezhetése végett egy zólyomi 
uradalmát kénytelen rokonának, Frangepán Bernardinnak 7000 



1 Csátik i id. m. 1. 42., 80., 114—115., 4 B. Nyáry A. id. m. (Száz. i870.)278. 1. 
in. 376. 1. 5 Dipl. Emi. in. 237 — 238. 1. Lorenzo 

2 Lásd a F. Fontanához int. már id. Medici, a mantuai őrgróf és a ferrarai 
levél másolatát a inodetiai levéltárban. herczeg zálogkölcsöneire nézve 1. Reumont 

3 Dipl. Emi. ni. 236 — 237., 261. 1. Lor. d. Medici 11. 406. 1. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 275 

arany forint fejében zálogba adni. 1 Az adósságcsinálásban 
annyira megy, hogy egyszer atyjának kell őt egy firenzei tarto- 
zása kiegyenlítésére — «melyet már ő is röstell» — figyelmez- 
tetnie ; 2 s hogy mily kevéssé tartotta szemmel jövedelmei és 
kiadásai mérlegét, azt legvilágosabban mutatja, hogy körmöczi 
fökamarájával öt és fél éven át nem számozkodott s mikor végül 
az elszámolás végbement, az eredmény az volt, hogy még ő 
tartozott kamaragrófjának 4499 aranynyal és 65 dénárral. 3 

Ha e tényeket látjuk, és látjuk, hogy a mint a Mátyás 
gondoskodó keze lehanyatlik, az ő halála után, Beatrix csak- 
hamar a legsúlyosabb anyagi zavarokba sülyed, mindezek okául 
— akármennyire dicséri Galeotti a királyné háziasszonyi szorgos- 
kodását 4 — csak a nápolyi, sokkal szűkösebb viszonyok között 
is megszokott rossz gazdálkodást adhatjuk; azt a megrögzött 
tulajdonságát Beatrixnak, mely őt egész életén át jellemzi, hogy 
mindig pénzzavarral küzdve, mindig adósságokat csinál s e 
mellett állandóan játszsza a bőkezű adakozót, ajándékoz és veszte- 
get, segélyez és jótékonyságokat gyakorol s táplálja maga a 
gazdagságáról elterjedt hitet és szaporítja a kérelmezők és kizsák- 
mányolók számát, kiknek azután ellentállani nem tud. 

Mert bő költekezéseinek egyik oka mindenesetre az is volt, 
hogy sokan valának kegyeire utalva és bizonyára sokan vissza 
is éltek azokkal. Más helyen fogunk szemlét tartani azok fölött 
a különböző minőségekben alkalmazott olaszok fölött, kik udvará- 
ban, vagy azon kívül többnyire az ő pártfogásának védpajzsa 
alatt voltak letelepedve. Itt csak a tudomány s azután külön a 
művészet embereihez való vonatkozásait ismertetjük, amaz 
alkotások, berendezések és beszerzések kapcsában, melyek 
ittlétének ideje alatt s az ő többé-kevésbé kimutatható befolyá- 
sával jöttek létre. 

1 Kachelmann id. köt. 116. 1. 5 Hatvani «Rajzok» stb. 65. 1. 

2 Ferrante király 1486 július 6-iki kö- 4 «Non modo reginalis, sed privato- 
vetutasítása Ant. Brancia számára a na- rum quoque mulierum officia implebat.» 
polyi Bibi. Nazionale kézirattárában. (Cod. (De egr. dictis etc. 3. fej.) 

Man. xiv. A. 15. f. 14., akad. tört. biz. más.) 

35* 



276 BERZEVICZY ALBERT 

Mert mindabban, a mi nem e térre tartozik, a mi a bei- 
kormányzat gyakorlati föladatait illeti, nehéz volna az ő hatásá- 
nak jeleit fölismerni. Bonfin valószínűleg csak a humanisták 
megszokott magasztalásaiba akar élénkebb, új elemet vegyíteni, 
mikor Beatrixot Bellonaként tünteti föl, ki a csata előtt a harcz- 
vonal egyik szárnyán — úgy mint a király a másikon — beszéddel 
buzdítja a katonákat a csatára, 1 majd lágy szívét és könyörületes- 
séget dicséri, melylyel a háború 'iszonyaitól sújtott nőket, gyer- 
mekeket a hadfiak nekivadult kegyetlensége ellen védelmezi.' 
Csak az ő tanúságát bírjuk arra az egyébiránt nem valószínűtlen 
állításra nézve is, hogy Mátyás, távolléte idejére az elfoglalt 
ausztriai területeket a királyné kormányzatára bízta."' Magyar- 
országi szerepének egyes olasz méltatói érdemeket tulajdonítanak 
neki Mátyás különböző, a nép üdvét czélzó kormányzati rend- 
szabályai és reformjai tekintetében is, 4 a mire nézve azonban 
támogató adataink nincsenek ; ellenben mutathatók föl esetek, 
hogy Beatrix hozzá intézett panaszok orvoslása czéljából férje 
életében közvetetlenűl maga is rendelkezett. ; 

Kétségtelen azonban nagy befolyása az udvari élet átala- 
kulására — a mit a nemzeti ellenhatással való összefüggésében 
később fogunk kimutatni — és mindarra a mi a fényűzés, vala- 
mint a tudományos és művészeti érdekek ápolása körül Magyar- 
országot az ő idejében olasz hazájával hozta összeköttetésbe. 

Ezt az összeköttetést semmiesetre sem teremtette ő ; az meg- 
volt régóta, az Árpádházi királyok alatt sem hiányzott, élénkült 
az Anjouházbeliek idejében s még fokozódott Mátyás alatt már 
a Beatrix jövetelét megelőzőleg is. 

Bonfin — a Salamon idejéről szólva — Henrik német császár- 

1 Symposion Trimeron Praef. 5. 1. is, melyeket a magyar nemzet neki kö- 

2 U.-ott. szönhet. 

3 U.-ott 4. 1. S Gyürüpecsétes levele Pozsony, 

4 Vecchioni id. bevezetésében Passeio- Somorja és Szerdahely hatóságához 14.88 
hoz, (71. 1.) Beatrixnak tulajdonítja a augusztus 8-ikáról, az esztergomi érsek 
«kegyetlen» «Giudizio Reale» eltörlé- egy jobbágya kárára a Szentgyörgyi gró- 
sét és a rendes peres eljárás behoza- fok részéről történt elbirtoklás orvoslása 
tálát s hivatkozik más jótéteményekre tárgyában, a Nemzeti Múzeum levéltárában. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 



277 



nak a magyarokhoz intézett beszédet ad a szájába, melyben azt 
mondja, hogy a helyi közigazgatást, a törvénykezést, szokásaikat, 
hitöket és a tudományt az olaszoktól kapták a magyarok. 1 
Ez csak némi túlzása az igazságnak, mert hogy a hittérítésben 
olasz papoknak, a különböző polgári foglalkozások meghonosí- 
tásában olasz telepeseknek nagy részök volt, az kétségtelen. 
Hogy a magyar tengerparton s kissé beljebb a Dráva — Száva 




82. KÖRMÖCZEÁNVA. 



közén, de azon túl is elszórva az országban már az Árpádok 
idejében is nagyszámú olasz lakos volt letelepedve, azt a hasz- 
nálatból kiment vagy ma is használatos helynevek is igazolják ; 
különösen a kereskedelmet tartották több helyen, — mint Budán, 
Esztergomban, Székesfehérvárott, Pécsett, Pozsonyban — habár 
többnyire a németséggel megosztva, — olaszok a kezűkben. 2 
Az Arpádházi királyok idejében előfordult többszörös össze- 



1 Dec. 11. lib. ni. 142. 1. dés a XV. szásadban» (Budapest 1902. 1 

2 Császár Mihály: a A magyar művelő- 64 — 65. I. 



278 BERZEVICZY ALBERT 

házasodása a magyar királyi háznak olasz uralkodócsaládokkal, 
eredményezte az Anjouk magyarországi uralmát is és az ez alatt 
létrejött kapcsok Zsigmond s az ő utódjai alatt sem szakadoztak 
el. Főurak fiai s különösen egyházi pályára lépő ifjak már a 
xiii. században szívesen keresték föl a hírneves olasz egyeteme- 
ket, a hol ifjúkorban levő egyházi javadalmasok is megjelentek 
kiképzésök befejezése végett. Az Anjouk idejében kezdenek 
olaszok Magyarországon főpapi vagy magas hivatali állásokban 
szerepelni, ezekkel, valamint a pápai követekkel is sok honfi- 
társuk jött be az országba, míg mások mint kézművesek s 
különösen mint ötvösök honosodnak meg. De vannak viszont 
példák rá, hogy magyar származású egyének olasz földön külö- 
nösen katonákként bérhadakban teljesítettek szolgálatot; egyesek 
ipari, sőt művészeti téren is bizonyos jelentőségre emelkedtek.' 
A török hatalom részéről fenyegető közös veszély s az ellene 
való védekezés közössége különösen Velenczével hozták sok- 
szoros összeköttetésbe a magyarságot. Zsigmond alatt a hatalmas 
aradi comes és fővezér, Filippo Scolari — Ozorai Pipo, mint 
közönségesen nevezték — hozta úgy látszik az első olasz 
művészeket magyar földre, 2 s ez időtájt került ide az 
első olasz származású hártyacodex is ; 3 egyébiránt az olasz 
művészet első befolyását hazánkra Róbert Károlynak firenzei 
mintára vert arany pénzeiben láthatjuk. 4 Magyarország arany- 
termésében Olaszország is részesedni igyekezett, a magyar 
állattenyésztés piaczot talált Velenczében, lovaink távolabbi helye- 



1 Giorgio di Domenico de Ungaria és Ungaretto ugyanakkor a Castel-Nuovo 

Michele Ongaro ferrarai festők a xv. szá- diadalkapuján dolgozott stb. 

zad közepén, Bernardo del Buda festő, 2 Manetto Ammanatini (il grasso Leg- 

Andrea del Castagno tanítványa ; Andreas nainolo), Masolino da Panicale (a Masaccio 

Pannonicus ferrarai miniator az Ercole mestere) nevezhetők meg ilyenekűl ; Paolo 

idejében ; Andrea de Ongaria gazdag és Santini de Duccio építész az I. Ulászló 

jótékony üveggyáros Velenczében ; Giro- szolgálatában állott. (Divald Kor. id. m. 

latno del Pacchia sienai festő Giovanni 136—138. 1.) 

delle Bombarde nevú magyar származású 3 Azú.n. Missale Glagoliticum Hervoiae. 

híres ágyúöntőnek volt a fia ; bizonyos 4 Pulszky Ferencz : Adalékok a hazai 

Nicolo Hungaro a xv. század közepén a műtörténethez, Kisf. Társ. Evlapjai 1874. 

nápolyi király szolgálatában állott ; Paridé 379. 1. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 279 

ken is, borait pedig úgy látszik szívesen cserélte ki a két 
ország.' 

Mátyás uralkodásának kezdetétől fogva, sőt már atyja kor- 
mányzósága idejében látjuk az olasz renaissance mozgalmának 
lassankinti behatolását Magyarországba, mely e tekintetben a 
havasokon inneni összes nemzeteket megelőzte. Épen az érintett 
sürü vonatkozás, valamint az a körülmény is magyarázza meg 
ezt, hogy itt nem volt oly kifejlett nemzeti kultúra és meg- 
állapodottművészeti stil, mely ennek az új áramlatnak ellenállhatott 
volna. Érdekes jelenség azonban mindenesetre, hogy a magyarok- 
nál az erre való fogékonyság nem hiányzott, hogy — mint 
Eugen Müntz mondja — « Magyarország, mialatt a keresztény- 
ség pajzsa volt az izlámmal szemben, ráért lelkesedni egy 
ügyért, mely a legnemesebb törekvéseket egyesítve magában, a 
görög és római műveltség világosságát terjesztette a Duna 
menténw. 2 Épen ebből a körülményből, abból, hogy saját tes- 
tével védelmezte a nyugatot s tehát Olaszországot is a félhold 
rombolásának veszélyei ellen, meríthetett hazánk bizonyos jogot 
arra, hogy elsőnek részesedjék az olasz renaissance-kultura 
gyümölcseiben. 

Vitéz János előbb nagyváradi püspök, majd esztergomi érsek 
udvara már a Hunyadi kormányzósága alatt s később a Mátyás 
uralkodásának első idejében gyűlőhelye lett az olasz tudósok, 
írók és művészeknek; ő és Mátyás a latinosan Histropolis-nak 
nevezett Pozsony rövid életű egyetemére Gatti és Brando- 
lini személyeiben olasz tanárokat is hívtak meg ; ? a Vitéz unoka- 
öcscse, Csezmiczei János pécsi püspök, humanista nevén Janus 
Pannonius a Beatrix jövetele előtti időkben latin költőként 

1 Ces. Cantk az id. helyen ; Dipl. Emi. országon : Dom. Giugni jelentése 1477 

in. 167. 1. Ambr. Griffus követjelentése augusztus 8-ikáról, firenzei «Archivio Medi- 

Budáról Milanóba 1465 április i5-ikéról a ceo« fii. xxxv. N° 669. 

milanói áll. levéltár-bzn (Sez. Stor. Pot. í Czikke a Pesti Napló 1894 szeptem- 

Est. Ungheria.) Csánki D. Máty. kir. ber 26-iki számában. 

udvara (Száz. 1883.) 653. 1. Molmenti : 5 Lásd rá nézve Fruknói müvét : Vitéz 

Vita privata di Venezia II. 128. 1. Lor. János élete. Ortvay Pozsony vár. tört. 11. 

Medici számára is lovat kerestek Magyar- 2. r. 272. 1. 



280 BERZEVICZY ALBERT 

Olaszországban is tisztelet, sőt csodálat tárgya volt, mint «Latium 
reménye és Pannónia dísze» ;.' már ö gazdagította a Mátyás 
könyvtárát, a híres Corvinát, melynek keletkezésére bizonynyal 
a Vitéz János példája adott indítást s mely az 1476-iki nász 
idejében kétségtelenül tekintélyes gyűjtemény volt már. Galeotti 
a század hatvanas éveiben Magyarországon jár, Mátyás 1471-ben 
levelez a nagy olasz humanista tudóssal, Pomponius Laetussal, 2 
1475 táján Lodovieo Carbo párbeszédet ír az ő dicsőítésére; 
a magyar király már 1467-ben olasz embert használ követéül > 
s egy olasz ember — Veronai Gábor püspök — legbizalmasabb 
tanácsadója. Mátyás vásárlások végett is fordul már ez időben 
Firenzébe, 4 s nemcsak könyvminiatorokat, hanem építészeket, 
szobrászokat, müasztalosokat és festőművészeket is hív be onnan, 
vagy megrendeléseket tesz nálok. Nyoma van az Aristotele 
Fioravante bolognai építész ittjártának 1458-ban és 1467-ben, 5 
valószínűleg Benedetto da Majano müasztalos, szobrász és építész 
is már megfordult Magyarországon 1476 előtt, valamint Chimenti 
Camicia szintén firenzei művész és Agostino di Duccio szobrász. 6 
Túlzásnak kell tehát tartanunk Bonfin és más magasztalók- 
nak azt az állítását, mintha a Beatrix idejövetele előtt itt egészen 
barbár viszonyok uralkodtak s különösen az olasz kultúra tel- 
jesen ismeretlen lett volna s mindent csak ő változtatott volna 
meg, mintha az ő megjelenése által — mint egy gyászbeszédben 
mondatott 7 — ■ «a barbárság közepett Athene keletkezik vala». 8 
Hanem az a legtöbb téren tényekkel is kimutatható, hogy a 

1 Ezt Galeotti mondja, de dicsőítette művész magyarországi viszonyairól, Kisf. 

Janus Pannoniust Battista Guarino is és Társ. Evlapjai 1874. 162. 1. Divald K. id. 

Vespasiano de' Bisticci; 1. erre nézve: m. 139— 141. I. 

Ábel Jenő : Adalékok a humanizmus törté- 6 Fabriczy K. czikke (Die Ren. Sculp- 

netéhez Magyarországon ; 144., 204. s köv., tur Toscana's) a Münch. Alig. Zeit. 1906-iki 

221. s köv., 237. s köv. 1. 36. sz. mellékletében. 

- Mátyás kir. levelei ír. xlviii. 1. 7 Coelius Calcagnini, in funere Beatri- 

3 Vesp. di Filippo firenzei követjelen- cis Pannoniarum Regináé, oratio id. 
tése Milanóba 1467 deczember 28-ikáról, kiadás. 

(Milanói áll. levéltár, Sez. Stor. Pol. Est. 8 A Beatrix befolyásának túlbecsülése 

Ungheria.) ellen szólal föl Alf. Reumont is : La Bib- 

4 Mátyás kir. levelei 1. 340., 436. 1. liotera Corvina, Arch. Storico Italiano, ív. 
> Pnlszky Ferenez : Két középkori olasz (1879.) 61. 1. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 



28l 



mint általán a magyar-olasz vonatkozások s az olaszok Magyar- 
országba jövetele Beatrix ittléte következtében összehasonlít- 
hatatlanul nagyobb lendületet vettek, különösen az alkotó és 
termékenyítő szellemi hatás is innen kezdve feltűnően fokozódik. 
Nem volt nehéz a Beatrix föladata e tekintetben; előkészített 
talajt talált, férjében a legnagyobb hajlandóságot, mely szinte 
elvárta tőle, hogy a megkezdett munkában segítője legyen. 
Mátyásnak addig körülményei sem engedték meg, hogy az iroda- 




in. 11. Czsuiattper la Quxrdia ;g, Le m\nutt i: ai-genio t 

83. SELMECZbÁNYA. (xvn. századbeli fametszet után.) 



lom és művészet iránti hajlamát méltóan kifejtse. Első neje 
beteges volt, s rövid ideig élt, majd az özvegység évei követ- 
keztek, országos nagy gondok, válságokkal teljes háborúk; 
második házassága óta Mátyás is jobban ráért a pompakifejtésre, 
a művészetek és tudományok ápolására. 1 Hogy e szükséglet 
Olaszország felé irányította a magyar udvar összeköttetéseit, 
azt a Mátyás szellemi hajlamain s a Beatrix odatartozásán kívül 
még Olaszország kínálkozó előnyei is magyarázzák meg. Utó- 
végre az olaszok kitűnősége és elsősége a művészetben és 



1 Császár Mihály id. m. 109. 1. 
.Magyar Tört. Kletr. 1908. 



36 



282 BERZEVICZY ALBERT 

irodalomban ép úgy mint az iparban, kereskedelemben, az állami 
és hadtudományokban, a hajózásban és mérnökségben akkoriban 
annyira el volt ismerve, hogy nemcsak Magyarhon, hanem 
Orosz- és Törökország is hévvel kereste az olaszok szolgálatait. 
S mindezeken fölül volt ama kor szellemi áramlatában valami, 
a mi kedvezett annak, hogy fejedelmi nők legyenek a nyugati 
művelődés közvetítői kelet felé ; Mátyás kortársát, III. vagy 
Nagy Iván czárt is egy Olaszországban nevelkedett herczegnő : 
Paleolog Tamás leánya, Zsófia avatta be az olaszos czivilizáczió 
titkaiba s ő is az olasz építészek és kézművesek egész telepét 
gyűjtötte maga köré, kiknek nagy részök volt az orosz templom- 
stil megalkotásában. Beatrix pedig még abban az előnyös 
helyzetben is volt, hogy mind a három olaszországi udvar, 
melyekkel szoros rokoni összeköttetésben állott : a nápolyi, 
ferrarai és milanói becsvágyát helyezte belé, hogy az olasz 
szellemi élet kitűnőségeit a maga körébe vonja, s így ott leg- 
alkalmasabb közvetítőket talált. 

A Beatrix személyes érdeklődését a tudomány és irodalom 
iránt kiemelik mindazok az olasz írók és szónokok, a kiktől 
jellemrajzait bírjuk; Bonfin százada legbölcsebb asszonyának 
mondja, ki a tudományokban rendkívül gyönyörködött ; ' Coelius 
Calcagnini szerint szerette a müveit elméjű embereket, min- 
denünnen magához hívta s gazdagon jutalmazta a tudósokat, 2 
Christoforo Persona az ókor nagyszellemü s a tudományokat 
pártoló nőivel hasonlítja össze, 3 Galeotti pedig kiemeli a latin 
írók idézésében való készségét és azt, hogy ősei módjára mindig 
olvas, vagy fölolvasást hallgat. 4 Ezeknél az általános magasz- 
talásoknál értékesebb a már említett Ransanus püspök közlése, 
ki Magyarországról írt műve bevezetéséül szánt s Mátyáshoz 
intézett ajánlásában s elmondja, hogy munkája megírására 



1 Előszava a Philostratus-fcrdításhoz 4 Id. müve 111. és xxv. fejezet. 
Kol/(ír-ná\ 826 — 827. 1. 5 Kivonata Ábel— Hegedűs most id. 

2 Id. gyászbeszédje az id. kiadás-ban. gyűjteményében ; S.hiuandtner kiadásában 
5 Ábel— Hegedűs Analecta 1. 407. 1. e bevezetés hiányzik. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 283 

tulajdonképen Beatrix buzdította, ki neki bizonyos codexet is 
adott át, melyben Attilától egész a Mátyás koráig ismertetve 
voltak Magyarország fejedelmei. 1 Ugyanez a Ransanus a királyi 
pár általi fogadtatása alkalmával tartott beszédében Beatrixnak 
erényei mellett csodálatos, nagy elméjéről is magasztalólag szólt, 




84. SELMECZBÁNYA. 



őt szellemi tekintetben is Mátyással vetélykedönek mondván. 2 
Naldus Naldius firenzei humanista író 1485 táján a Mátyás budai 
könyvtárának dicsőítésére írt költeményét ajánlólevéllel kísérte, 
melyben Beatrixot mint Mátyás bölcs tanácsadóját ünnepli, de 
kiemeli vallásossága mellett a régi írók müveiben való nagy 
jártasságát is. 3 Philippus Bergomensis már Mátyás halála után 

1 Joannes Sambucus szerint (Dedicatio Ransanus Epitoméjéhez Schwandtner 
kiadásában, 406. 1.) ezek ugyanazok az adatok voltak, melyek nyomán Bonfin törté- 
netét írta. 

2 M. Floiianus, Fontes domestici ív. etc, Ind. 1. 135. 1. 
5 Bél, Notitiae Hung. 606 — 607. '• 

36* 



284 BERZEVICZY ALBERT 

a királynénak szintén a «szép-tudományok» iránti buzgó s már 
gyermekkorából eredő fogékonyságát, a történetben, bölcsészet- 
ben való beható ismereteit s innen eredő ékesszólását dicséri, 
mely kortársait állítólag annyiszor bámulatra ragadta.' 

Tények is igazolják egyébiránt a Beatrix tudománykedvelését, 
mely ittléte alatt csak tápot nyerhetett a Mátyás hasonló hajlamá- 
ból. Bonfin, kit saját vallomása szerint főkép a Beatrix szellemé- 
nek híre vonzott a magyar udvarhoz, 2 ennél mint a királyné 
fölolvasója s udvari történetíró kap alkalmazást. Jellemző továbbá, 
hogy míg Mátyás oly szívesen követte az olasz udvarok szoká- 
sait s Beatrix is bizonyára erre ösztönözte, az egykorú olasz 
fejedelmek körében szinte nélkülözhetetlennek látszó udvari köl- 
tők 5 hiányzanak a Mátyás környezetében ; az egyetlen Fran- 
ciscus Cynthius de Dionysiis, anconai polgár és «poeta lau- 
reatus», kit Mátyás birtokadományozásban is részesített, volna 
talán ilyennek tekinthető, csakhogy épen ennek itteni költői 
működéséről legkevesebbet tudunk, de tudjuk azt, hogy Mátyás 
őt fontos politikai szolgálatokra alkalmazta. 4 Ellenben tudóso- 
kat szívesen von magához a király, velők leíratja tetteit, társa- 
ságukban olykor — mintegy pihenőül — dialektikai ügyességét 
próbálgatja; tudósai néha egy-egy verset is faragnak, de oly 
írót, ki hivatásszerű és jeles költő volna, nem igyekszik meg- 
nyerni; a verses panegyrikusok többnyire külföldről jönnek, 
megfelelő jutalom reményében.' Ez arra mutat, hogy a Beatrix 
hajlama is szívesen csatlakozott férje komoly irányához, mely 
a tudományos eszmecserét többre becsülte a csengő rímeknél 
vagy hangzatos distichonoknál. Látni fogjuk, hogy Bécs bevétele- 
kor az ottani egyetem tanácsa különös tisztelettel járult a 
tudomány kedveléséről ismert királyné elé, az ő pártfogásától 
várván kiváltságai megerősítését a király részéről ; Beatrix arcz- 



' De claris mulieribus etc. Előszó. 4 Fraknói Mátyás kir. 311— 312. 1. 

2 Symposion Trimeron, ajánlás, 2. 1. > Fraknói, Hunyadiak és Jagellók 

3 Lásd erre nézve : Gregorovius, Ge- (M. Nemz. Tört. ív.) 534. 1, 
schichte etc. vn. 602. 1. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 285 

kifejezésével adta jelét az egyetem tudós szónoka beszédjében 
való gyönyörködésének, s utóbb — bécsi időzésök alatt — 
férjével együtt jelen volt egy egyetemi disputádon.' 

A közelébe jutó írók is egytől-egyig komoly tartalmú köny- 
veket ajánlanak Beatrixnak. Mint ilyen, egyedül neki, vagy 
legalább neki is ajánlott könyveket ismerjük ma a Diomede 
Carafa emlékiratának a parmai könyvtárban levő latin kiadását 
s ugyané szerzőnek «A legjobb udvarfi»-ról írt, a milanói 
Trivulzio-féle könyvtárban őrzött művét ; 2 úgyszintén a Christo- 
foro Persona latin fordítását Agathiasnak a góth háborúról 
szóló görög müve után, melyet a bécsi udvari könyvtár őriz. 
Továbbá tudjuk, hogy Bonfin jöttekor két könyvet ajánlott 
föl a királynénak, az egyik az író szülőhelyének, Ascoli dél- 
olaszországi városnak történetét tárgyazta, 5 a másik a már 
többször idézett «Symposion Trimeronw, melynek eredeti pél- 
dánya — valószínűleg a Bonfin kézírása - szintén a bécsi 
udvari könyvtár birtokában van. E mü tulajdonképen a hitvesi 
szemérem dicsőítése Mátyás és Beatrix alakjaiban, három beszél- 
getés formájában, melyet Mátyás, Beatrix és Aragóniái Ferencz 
folytatnak egymással, s tárgya kezelésére nézve jellemző, hogy 
sikamlós részletei miatt csakhamar az egyházilag tiltott könyvek 
jegyzékébe került. 4 Ide sorolandó továbbá Roberto Caracciolo- 
nak a «Szentek dicsőítésére» írt könyve, melyet 1489-ben a 
parmai Johannes Marcus Cynicus két barátjával rendezett sajtó 
alá s szintén Beatrixnak ajánlott, 5 és a Ransanus már említett 
müve, mely eredetileg Mátyásnak és Beatrixnak volt ajánlva, 6 
valamint Filippo Bergomensének már a király halála után 

1 Bécsi egyetem levéltára : Acta fac. tosi J. Dióm. Carafa : De Institutione 

theol. Vol. 11. fol. i6> és U4. 1 '- acta fac. Vivendi, Könyvszemle 1890.) 
art. Vol. ni. fol. 31 7.''- Schober id. m. 3 Boufiii Hist. Dec. ív. lib. vn. 463. 1. 

186. 1. 4 Császár Mihály id. m. 20. 1. 

- «Trattato de lo optimo cortesano», 5 Ősnyomtatvány, megvan a Rátli 

hely és év megjelölése nélküli ősnyom- György-féle és gróf Apponyi Sándor 

tatvány, ily ajánlással: «A!la serenissima könyvtárában. 

Regina Beatrice d'Aragona, felicissima 6 Lásd Ábel— Hegedűs Analecta 1. 

Regina de Hungária, Boemia etc.» (Csőn- 431. lapján. 



286 BERZEVICZY ALBERT 

1493-ban Ferrarában nyomtatásban megjelent s Beatrixnak föl- 
ajánlott könyve a « Jeles és kiváló asszonyokról)). 1 Egyébiránt 
az idők folyamában fölfedezett « Corvinák », vagyis a Mátyás 
könyvtárából eredő codexek közül több, czímlapján egyesítve 
mutatja a Mátyás czímerét az Aragoniaiak czímerével, a mi 
szintén arra mutat, hogy a könyvek készítői a királyt és király- 
nét egyaránt Maecenásaiknak tekintették. 

Ilyenképen joggal tulajdoníthatjuk a Beatrix befolyásának is 
azt, hogy a Mátyás személyes érintkezését olasz tudósokkal 
második házassága idejében még sűrűbbé látjuk válni. Ez idő 
alatt jönnek hozzá a firenzei Francesco Bandini és Filippo Valori 
a híres Marsilio Ficino ajánlásával, 2 továbbá Taddeo Ugoletti, ki 
mint a Corvina-könyvtár őre s a Corvin János nevelője kap alkal- 
mazást; eljön Aurelio Brandolini és Ugolino Varini, 3 Galeotti 
is vissza-visszatér; Aragóniái János magával hozza nevelőjét, 
Rutilio Zenonét, az Accademia Pontaniana tagját/ Bécs meg- 
hódítása után jelenik meg Mátyás udvaránál Bonfin s a király 
utolsó éveiben ismét Ranzano; nyoma van a firenzei Bar- 
tolommeo Fontio ittjártának is 5 és 1489-ben kedveskedik a 
becses codexek egész gyűjteményével Mátyásnak az olasz huma- 
nismus legnagyobb alakja : Angelo Poliziano. 6 

1 «De claris et selectis mulieribus», Gelehrte u. Kiiiistler, welche Mathias Corv. 
ősnyomtatvány, megvan a Széchenyi orsz. bescháftigte. Göttingen 1812. 9. 1. 
könyvtárban és a Ráth György-féle könyv- 4 Erasmo Percopo : Nuovi Docttmenti 
tárban az Akadémiában. su gli serittori e gli artisti dei tempi 

2 Epistolae Marsilii Ficini Florentini Aragonesi, Arch. Stor. Napol, xix. 580. 1. 
1494 Florentiae 17a' . 1. S Fr aknái, Hunyadiak és Jagellók, 

3 Csánki id. m. Századokban 551. 1. 533. 1. 

Joh. Dontin. Fiorillo : Über einige ital. 6 Teleki id. m. xn. 479. 1. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 



287 




IV. 

JEM kevésbé élénk, mint az irodalomban, volt az 
összeköttetés a királyi udvar és Beatrix hazája 
között a művészetek terén ; az ö személyes közre- 
működése itt is csak elvétve mutatható ki, de 
nemcsak az egykorú hízelgők, ellenségei s a köze- 
lebbi utódok is majdnem mindent neki tulajdoní- 
tottak, a mi olasz művészek és művek behozatala 
körül az ő idejében történt. 1 E szerepe, valamint a művészet 
iránt már nevelésével beléoltott szeretete, s a fontosság, melyet 
az a világ, a melyben ő élt, a művészetnek tulajdonított, egyaránt 
megkívánják s mondhatni élete képének teljességéhez hozzá- 
tartozik, hogy az őt környező s körülötte létrejövő művészeti 
jelenségekről és alkotásokról is számot adjunk. 

Már a budai nászünnepélyek egykorú leírása is bizonyítja, 
hogy Mátyásnak székvárosabeli királyi palotája a Beatrix jötté- 
ül kor is már nem csekély fény nyel és kényelemmel volt beren- 
dezve ; ez okból föltételezhetjük, hogy annak az az építészeti 
elrendezése, melyet Bonfinnak egy évtizeddel későbbi, meglehe- 
tősen részletes, bár kissé zavaros leírásából 2 ismerünk, nagy- 
jából már akkor befejezve lehetett. Valószínűvé teszi ezt az a 
körülmény is, hogy míg a Beatrix jövetele után a magyar udvar 
megbízásából itt működő, majdnem kizárólag olasz művészek 
minden munkájukban az olasz renaissance akkor új stíljének 
kizárólagos érvényesítésére törekedtek, a Mátyás palotája egy- 



1 Oláh Miklós följegyzései Bél-nél (Notitia etc.) 236. 1. 

2 Dec. ív. Lib. vn. 460. 1. 



288 BERZEVICZY ALBERT 

korú ábrázolások szerint a maga szerkezeti részeiben határo- 
zottan csúcsíves jelleget mutat, sőt sok faszerkezet is található 
rajta. Ha tehát - • Bonfin szerint - - Mátyás a legkitűnőbb épí- 
tészeket, kőfaragókat, szobrászokat hívta be Olaszországból s 
tartotta udvaránál, úgy hogy az ö idejében «serényebben dol- 
goztak a márványbányákban, mint az aranybányákban)), ez 

legalább a budai várat illetőleg — inkább csak a külső és 
belső kiképzésre, a dekorativ elemek lassú átalakítására vonat- 
kozhatik, azokra a plasztikai díszítményekre, melyeknek nehánv 
töredékét ma is bírjuk Nemzeti Múzeumunkban, s melyeknek 
némely részlete úgy a formák nemessége s határozottan klasz- 
szikai stílje, mint a kivitel művészi tökélye miatt — kivált, ha a 
carrarainál jóval alsóbbrendű magyar vörös márványanyagot is 
számításba vonjuk valószínűvé teszi azt a föltevést, hogy 

olasz mester müvével van dolgunk, s miután az esküvő leírásai 
az ünnepélyeknél használt termekben szobrászati díszítéseket 
nem említenek, valószínű az is, hogy ezek a Beatrix idejében 
keletkeztek. 1 Lehetséges viszont, hogy azok az építmények, 
melyek elpusztultak, — mint a visegrádi kéjlak, a krisztina- 
városi márványpalota, — renaissance-stilben épültek, azt azon- 
ban biztosan tudjuk, hogy Mátyás templomépítései Budán, Szé- 
kesfehérvárott, Kassán, egytől-egyig csúcsívesek voltak. 2 

A budai királyi várlakban a Mátyás idejében végrehajtott 
építkezésekre s a palota akkori külső és belső szerkezetére 
nézve a kortársak följeg}^zései nyomán meglehetős biztossággal 
állapíthatunk meg annyit, hogy Mátyás megkezdte a «régi 
palota» átalakítását, a Zsigmond-féle úgynevezett «friss palota» 
befejezetlen homlokzatát görögös «trigliph» -díszszel láttatta el s 
hogy akkoriban a palota kapuját és belső udvarát számos szo- 
bor díszítette, az udvart oszlopos, loggiaszerü csarnok vette 
körül, mint azt az egykorú olasz palotáknál is látjuk. E csar- 

1 Pulseky Ferencz, Magyarorsz. Archaelo- értekezését: «Az építészet I. Mátyás kir. 
giája ii. 236. 1. alatt» a Bpesti Szemle 1893-iki januáriusi 

2 Lásd e tárgyra nézve Pasteiner Gyula füzetében. 




SásE ^"" SNi 



isi 







i Ili 

'i- 



■«< X 



Magyar Tört. Életr. 1908. 



37 



290 BERZEVICZY ALBERT 

nokból az emeletre márványkeretben díszes érezajtón lehetett 
jutni, melyen dombormüben a Hercules tizenkét munkája volt 
ábrázolva. Miután ez ajtó fölébe Bonfin egy dicsőítő epigram- 
máját ' vésték be, föltételezhetjük, hogy a portálé csak az ő 
jövetelét követőleg, vagyis 1486 után készült el egészen. A kettős 
lépcsőzet is vörös márványból készült s érczből való gyertya- 
tartó-állványok díszítették; az emeleten hosszú, széles, már- 
ványnyal, szobrokkal és oszloppárokkal ékesített folyosó veze- 
tett a téli és nyári lakosztályokhoz, a sok kisebb-nagyobb 
teremhez, melyeknek ajtó- és ablakkeretei szintén márványból, 
padlói mozaikból készültek ; a mennyezet bolthajtás volt, vagy 
faragott és aranyozott farmi s több teremben mennyezetkép gya- 
nánt az égbolt volt lefestve, az egyikben a csillagzatok állása 
abban az órában, melyben Mátyás született, a másikban a csil- 
lagállás akkor, mikor cseh királylyá választották. A híres 
könyvtár két egymásba nyíló teremből állott egy közös félkör- 
alakú előteremmel, festett üvegablakokkal, pompás kilátással a 
Dunára. 2 

A királyi vár tartozékai lenyúltak a hegy mindhárom olda- 
dalára s az alatta levő területekre is ; a Dunaparton voltak az 
istállók, a mostani Krisztinaváros területén Mátyás úgy látszik 
antik stílben egy márványoszlopos nyári palotát, egy «aula 
marmoreá»-t építtetett, vályúzott oszlopokkal, mozaikdíszszel, 
római diadalkapura emlékeztető portáléval ; mindennek a fönn- 
maradt képek tanúsága szerint már a xvn. század második 
felében semmi nyoma sem volt. A Ráczfürdőt oszlopos porticus 
kötötte össze a várpalotával ; ; a Boldogasszony várbeli templo- 
mától, melynek tornya is már 1470-ben elkészült, nyílt kőlép- 
csőzet vezetett le a Dunához. 4 Ezen a plébániatemplomon kívül, 

i «Atria cum statuis, ductis ex aere foresque ; E "g- Mürttz ; «La Renaissance en 

Corvini referunt principis ingenium. Orient» a Gazette des Beaux Árts xnr. 

Matthiam partos tot post ex hoste triumphos köt. II. lapján. 

Virtus, aes, marmor, scripta perirevetant.. 4 £ z t Gakotti említi, (id. m. xxxr. fej.) 

2 Csánki I. Mátyás udvara 767. s köv. mint «a királyok bőkezűségéből épült»-et, 

1. Riedl Frigyes : A magyar irodalom fő lehetséges tehát, hogy ez a lépcső már a 

irányai, Bpesti Szemle 1893 november. Mátyás előtti időkből származott. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 29I 

melyben Mátyással való házasságát megáldották, s az Alamizs- 
nás Szent Jánosról nevezett várkápolna mellett Beatrix Budán 
még három más templomban is ájtatoskodhatott : az egyik a 
dominikánus szerzeteseké volt, közvetetlenül a Boldogasszony 
temploma mellett s kolostorral egybekötve ; ennek tornya máig 
fönnmaradt ; a másik a Ferenczrendieknek Szent János evangélis- 
táról nevezett temploma a mai várszínház helyén, a harmadik 
a Zsigmond királytól alapított Szent Zsigmond-templom volt, a 
Szent György-tér éjszaki oldalán, melybe Mátyás első nejét, 
Podjebrád Katalint temettette el. 1 A királyi palotát egyébiránt 
harmincz lábnyi szélességű, áthidalt árok választotta el a Szent- 
György-tértől s a többi Budától, melynek meleg fürdői már 
akkor is ismeretesek voltak, s melynek lakosságát túlnyomóan 
németek alkották, olaszsággal is erősen vegyítve. A kereskedő 
nép főkép a vár alatt, a Duna mentén lakott, a hol a hajók le- 
rakodó helye is volt; a Budát környező hegyeken már akkor 
sok szőlőt termesztettek. A másik parton, Pesten is sok volt a 
templom és kolostor s különös nevezetességgel bírt a ((Nyu- 
lak szigete», Szt. Margit, magyar királyleány sírjával, prépost- 
sággal és nőkolostorral. 2 

Mátyásnak és Beatrixnak ebben a székvárosában az ő ide- 
jökben élénken folyt az építkezés ; Mátyás ugyanis, ki — mint 
látszik — vidéki helyeken is a hol megfordult, sokat tett a 
város szépítése érdekében, elkobzás terhe alatt kötelezte a 
budai telkek tulajdonosait az építkezésre; Budán Aragóniái 
János érseknek is volt háza. 5 

Említettük már, hogy Beatrix Ó-Budán építkezett, a mit 
nemcsak Bonfin útján tudunk, hanem onnan is, hogy építkezé- 
seihez 1487-ben és 89-ben Estei Hipolit érsek a komárom- 
megyei síkkői és tardosi bányákból 42 hajón márványt szállít- 



1 Divald K. id. m. 77 — 82. 1. Csdnki 3 Lásd: «Egy budavári sarokház tör- 

Magy. Tört. földrajza 1. 6. 1. ténetéböl», két közlemény Csánki-tól és 

1 Győri tört. és régész, füzetek n. 122. 1. egy adalék Frakitái-tóla. «Századok» 1904-iki 

Szamota, Régi utazók 142. 1. évfolyamában a 297., 395. és 544. lapokon. 

37* 



292 BERZEVICZY ALBERT 

tátott. 1 Az építkezés valószínűleg a már említett királynéi vár 
kiegészítésére vagy díszítésére szolgált, a hol Beatrix utóbb 
tartózkodott is. Talán e palotájáról való a Nemzeti Múzeum 
egy építészeti töredéke, mely csak az aragoniai czímert mutatja. 
Maga Ó-Buda akkoriban — Ransanus tanúsága szerint — csön- 
des, elhagyatott hely volt, melynek kisszerüségéhez sehogysem 
illett a fényes bazilika, melyet ott a Boldogságos Szűz tisztele- 
tére emeltek s a nagyszerű női kolostor, melyet a Szent Ferencz- 
rendi apáczák bírtak. A fényes ó-budai templom építésére Mátyás 
1483-ban fölhasználta az elpusztult fehéregyházai templom osz- 
lopait is, a mire pápai engedélyt kért. 2 Ó-Budán még a xvm. 
században nagy építmények romjai voltak láthatók. 3 

A krisztinavárosi márványoszlopos nyári palotát bájos kert 
környezte, mely kétségkívül szintén olasz jövevények müve volt : 
virágos rétek, rózsaligetek, ibolyaágyak, halastavak és fasorok, 
rejtett barlangok és útvesztők változatos szórakozást nyújtottak, 
még a nagy madárkalitkák sem hiányoztak, s az üveges étter- 
mekben és erkélyeken a királyi pár — úgy mint, a nápolyiak- 
nál láttuk, — a szabad természet közepett költötte el estebéd- 
jét. De kertje volt Mátyásnak a pesti oldalon is, továbbá a budai 
sóház mellett, míg a budai hegyek Nyéknek nevezett erdőségei 
pompás vadaskertül szolgáltak. 4 Élte végéveiben a király élén- 
ken érdeklődött sógora, a ferrarai herczeg nyári palotájának 
építése iránt s a herczegi követet kérdezte ki annak szerkezete, 
beosztása felől. 5 

A Buda közelében kínálkozó királyi kéjlakok között fényben 
és szépségben valamennyit felülmúlta Visegrád, németül Plinten- 
burg, úgy a mint azt Mátyás, elődjei építéseit fölhasználva, 
bizonynyal itt is a Beatrix Ízlésétől s olasz művészek tudásától 
segítve, a maga számára átteremtette. Ez a palota lenn, a vizi- 

' Báró Nyáry Albert: A modenai Hippolit-code.xek. (Századok 1874. 3. 1.) 

2 Ransanus Epitome Schwandtner-nél 417 — 418. I. Mátyás kir. levelei 11. 253. 1. 

5 Bél, Notitia etc. 180. 1. 

4 Lásd Bonfin-X. és Csánki-t az id. helyeken. 

5 Dipl. Emi. ív. 406. 1. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 



293 



vár mellett, a hatalmas erdőtől borított hegyoldalhoz hozzá- 
építve, s a Dunára nyílva, emelt terekkel, vadas- és függőker- 
tekkel és loggiákkal ékesítve terjedt szét. Tágas udvarát gyö- 
nyörű hársfasorok, illatos virágágyak s vörös márványból alko- 
tott nagy ugrókút díszítette; ez utóbbin a Múzsák szoboralakjai 
s Ámor mint vízöntő voltak láthatók. Itt, a csobogó vizek mel- 
lett szeretett a királyi pár nyáron étkezni, sőt a tisztelgőket is 
gyakran itt fogadták. E nyaraló-palotáról, — melyben egyéb- 




86. BUDA A MÁTYÁS KORÁBAN, NYUGATRÓL NÉZVE. (MŰNSTER KRÓNIKÁJÁBÓL.) 

iránt Mátyás koronkint a zordabb évszakban is tartózkodott, — 
nemcsak az udvari krónikások, hanem az ott időzött követek is 
a legnagyobb elragadtatás hangján szólnak. A castelloi püspök, 
mint pápai legátus, egyik jelentését «ex Visegrado, paradiso 
terrestrb keltezteti ; " egy másik követ Parisnak akkor legszebb 
épületével hasonlítja össze; 2 még a xvi. században, mikor már 
romladozhatott, Oláh Miklós érsek bámulattar ír róla, 3 — s a 
xvin. századbeli képeken már nyomát sem látjuk. 

Dicsérik a követek Mátyás pozsonyi palotáját is, mely alatt 



1 Stephanus Katona, História Critica 
Regum Hungáriáé stirpis mixtae, Buda 
1793. ix. 522. 1. 



2 Bél, Notitia etc. ír. 1. 
5 U.-ott 487. s köv. I. 



294 BERZEVICZY ALBERT 

valószínűleg a mai vár értendő, bár a városban is volt háza ; ' 
tüzetesebb egykorú leírásaink nincsenek, de joggal a Mátyás 
korának tulajdoníthatók a még jobbára csúcsíves formákat 
mutató délkeleti várkapu s azok a dekoratív építészeti töre- 
dékek, melyek a várlak régi alakjából megmaradtak. 2 Bécs 
meghódítása után — mint látni fogjuk, — ott is sokat épített 
Mátyás. Ezeken kívül Tatát és Komáromot említi Bonfin, mint 
királyi lakásokat; amannak jellegét a «hétezer lépésnyi területű » 
tó adja meg, mely a völgyeknek malmokat hajtó vizeit fölfogja, 
s melyben ezrével tenyésznek a pontyok és csukák, míg a 
messzeterjedő vadaskert fényes vadászatok tere. A tó teszi 
szinte bevehetetlenné a négyszögalakra épült, kettős kőfallal, 
tornyokkal és árkokkal is megerősített várat, ebben pedig hosz- 
szú sora az ebédlő-, háló-, mulató- és fürdőszobáknak, bőkezűen 
ékesítve színekkel, aranynyal, faragványokkal pompás feje- 
delmi lakásul szolgál. Komáromban is nagykiterjedésű palo- 
ták és udvarok léteztek; ez dunaparti hely lévén, ennek kikö- 
tőjében állomásozott a velenczei és ferrarai példa szerint Bucen- 
taurusnak nevezett díszhajó, 3 mely a királyi pár dunai kirán- 
dulásainak czéljaira egészen palotaszerűen épült, termekre, lak- 
osztályokra beosztva. 

Mátyás templomépítkezései közül történetírója különösen a 
székesfehérvári bazilikát dicséri, melyet Mátyás nagy fénynyel 
egészen újjáépíttetni szándékozott, de befejezetlenül hagyott ; a 
maga és családja számára tervezett sírkápolna Bonfin saját le- 
írásából kitünőleg csúcsíves stílben épült 4 s annyira elkészült, 
hogy Mátyás anyját oda temethette s utóbb maga is oda tért 
örök nyugalomra. Pozsonyban a főtemplom szentélye a Mátyás 
műve ; a kassai templomon ő építtette a déli csonka tornyot, 

' Ortvay Pozsony v. története ír. köt. r. r. 296. s köv. 1. 

2 Dipl. Emi. ni. 137. 1. 

3 Ferrarában volt egy Bucintoro mezzano és egy B. piccolo (modenai levéltár Cam. 
Duc. Casa, Amministr. etc. 139. és 140. 1.) 

4 « ... opus artificiosae testudinis . . . e quadrato lapide inchoatum, quod ín 
convexa absida jam consurgere coeperato . . . Dec. ív. Iib. 7. 461. 1. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 



295 



melyen czímere kétszer is előfordul, úgyszintén az úgynevezett 
«királylépcsöt», mely a királyi oratóriumba visz; «szerelmesek 
lépcsőjének)) is nevezik, mert a két irányban haladó lépcsőn 
fölmenők útközben négyszer találkoznak. 1 Miután Beatrix több- 
ször is időzött Kassán, föltételezhetjük, — jóllehet irott adat 
nincs rá, — hogy ezekre az építkezésekre, bár azok nem ola- 




87. a visegrádi «vizi vÁR» maradványai. (Fénykép után.) 

szos, hanem csúcsíves stilüek, az ő jelenléte is lendítően hatott. 
Az ő rendelkezése következtében építették 1488-ban Selmecz- 
bányán a városháza melletti Szent Anna-kápolnát, mely a városi 
tanács istentiszteletének helyéül szolgált, azonban a xvni. szá- 
zadban lebontatván, nyomát most már csak egy Szent Anna- 
szobor jelöli. 2 

Mátyás és Beatrix építkezéseik czéljára itthon aligha találtak 

1 Dr. Stuhl-naim Patrik: Képzőművészeti alkotások Kassán. «A kassai egyetem» 
czimü 1901-iki emlékkönyv 88. és 94. lapjain. 

2 Beatrix 1488 augusztus 20-iki rendelete Selmeczbánya város levéltárában. 



296 BERZEVICZY ALBERT 

alkalmas építészeket. A Trau dalmácziai városból való János, 
családi néven Duknovic, hírneves építész és szobrász, ki kétség- 
kívül a Mátyás szolgálatában állott, dalmata volt s mint ilyen 
valószínűleg a magyar király alattvalója, de kiképeztetését 
Olaszországban nyerte s biztosan tudva van, hogy már Magyar- 
honba jötte előtt olasz földön működött Giovanni Dalmata név 
alatt. 1 Hogy a Traui Jakabnak mondott másik «Dalmata» 
csakugyan létezett-e? mindinkább kétessé válik s mind való- 
színűbbé az, hogy e megkülönböztetés tévedéstől eredett. 2 Mint 
olasz építészeket, kiket Mátyás második házassága idejében meg- 
bízásokkal látott el, — eltekintve az előbb itt járt Aristotele Fiora- 
vantitól, — az olasz renaissance-művészet érdemes életrajzírója, 
Giorgio Vasari nyomán megnevezhetjük Baccio és Francesco 
Cellinit, aBenvenuto Cellini nagybátyjait, 3 és Chimentidi Lionardo 
Camiciát ; mindannyian firenzeiek voltak és mindannyian egyúttal 
müasztalosok, a mely mesterség akkoriban ép oly gyakran járt 
együtt az építészettel, mint az ötvösség a szobrászattal. Hogy 
azonban melyik, hol és milyen munkát végzett ? azt nem tud- 
juk. Camiciáról följegyezte Vasari, hogy a magyar király meg- 
bízásából palotákat, várakat, templomokat, kerteket és ugrókuta- 
kat létesített; egyszer a honvágy visszavitte Firenzébe, azután 
ismét Budára jött s itt is lelte halálát. 4 

A legnevesebb olasz művész, kit Mátyás és Beatrix foglal- 
koztattak, Benedetto da Majano volt, ki müasztalosságon kezdve 
pályáját, szobrászattal folytatta s mint építész végezte, mind- 
három téren nemes Ízléssel, nagyot alkotva. Vasari elmondja, 
hogy a Firenzében lakó Benedetto, hallván a magyar király 
bőkezűségének és müszeretetének hírét, két remek berakott 



1 Lásd Pasteiner id. tanulmányát gitva nem látom. A két személy egysége 

14 — 15. I. és Fabriczy id. munkáját. mellet érvel W. Rolfs is id. művében. 

- Pasteiner id. tanulmányában azt (21. 1.) 

mondja, hogy Jacopo di Trau családneve 3 G. Vasari : Vite de' piu eccellenti pH- 

«Statilic» volt ; ha ez bebizonyítható, tori, scultori ed architetti, Firenze, 1771. 

akkor a két személy különbözősége két- n. 294. 1. 

ségtelen, de ez adat eredetét megvilá- 4 U. ott 11. 294. 1. 




Magyar Tört. Eletr. 1908. 



298 BERZEVICZY ALBERT 

művű, ú.-n. intarsiás faszekrényt készített, azokat hajóra tette, 
áthozta az Adrián s felutazván velők Budára, bemutatta mun- 
káit a királynak. De a szekrényeket útban a behatoló víz vég- 
kép megrongálta s ez annyira elkedvetlenítette a művészt, hogy 
azontúl inkább a szobrászatra adta magát. 1 Nem tudjuk, hogy 
mikor és hányszor járt itt Benedetto, de az a körülmény, hogy 
a nápolyi király — talán épen a Beatrix ajánlására — őt kimu- 
tathatólag 1488-ban fogadta nagybátyjával, Giulianoval együtt 
szolgálatába s végeztetett általa fontos munkákat, 2 valószínűvé 
teszi, hogy habár tán első müasztalosi föllépése magyar földön 
fiatalkorába esett, ő a Beatrix idejötte után is összeköttetésben 
maradt a magyar udvarral. Olaszországi szobrászati müvei 
közül egyik leghírnevesebb a firenzei Santa Croce-templom szó- 
széke, melynek szép és életteljes domborművei némileg emlé- 
keztetnek arra az elefántcsont-domborművű kis házi oltárra, 
mely a Mátyás tulajdonából került a Louvreba. Másik főműve 
a sienai San Domenico-templom főoltárának márvány-ciboriuma, 
melynek dekoratív motívumai határozott hasonlatosságot árúi- 
nak el némely, Mátyás megrendelésére készült díszmüvei, pél- 
dául a Corvin-kálváriának nevezett ereklyetartó feszület alsó 
részével. Hogy milyen munkát végzett itt Benedetto, azt biz- 
tosan nem tudjuk; általán az a sajátságos balvégzet nehezedik 
a Mátyás idejében létrejött műalkotásokra, hogy azoknak a 
művészeknek, a kikről tudjuk, hogy a magyar udvar szolgála- 
tában állottak, úgyszólván egyetlen müvét sem tudjuk biztos- 
sággal megjelölni s viszont a meglevő műemlékek szerzőire 
nézve többé-kevésbbé csak találgatásokra vagyunk utalva. 

Föltételezhetjük, hogy Benedetto a budai várpalotában dol- 
gozott; talán ő készítette a három Hunyadi: János, László és 
Mátyás szobrát, melyek Bonfin szerint a palota udvarát díszí- 



' U.-ott 452., 453. I. 327 — 328. 1. Fabricsy : Der Triutnphbogen 

2 Erasmo Percopo : Nuovi Documenti Alfoiiso's I. etc. Jahrb. d. preuss. Kunsts. 

su gli serittori e gli artisti dei tempi 1899. 28. 1. 

Aragonesi, Arch. Stor. Napol. 1895. évf. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 299 

tették s valószínűleg már Mátyás második házasságának idejé- 
ből valók voltak, legalább alig hihető, hogy ő uralkodásának 
elején emelt volna szobrot önmagának is. 1 A nagynevű firen- 
zei szobrász lehetett esetleg a márvány ajtó- és ablakkeretek 
mestere, melyeknek töredékeit bírjuk; e nemben jeles müveket 
láthatunk tőle Firenze kormánypalotájában ; az elpusztult budai 
és visegrádi ugrókutak, oltárok, tabernaculumok is tőle valók 
lehettek. 

A budai várpalota többi, Bonfintól említett szobrait, úgy 
mint Herculest, az ugrókút tetejére helyezett Minervát, a két 
kapuvédő harczost s némelyek szerint még Dianát és Apollót 
talán Giovanni Dalmata készítette érczböl ; ezeket a szobrokat 
— vagy legalább azok egy részét — a törökök a mohácsi vész 
és Budavár bevétele után Konstantinápolyba hurczolták s ott a 
régi császári hippodromban állították föl, a hol azonban még a 
xvi. század folyamában elpusztultak. 2 Kétségtelen, hogy a már 
említett Traui János, vagy Giovanni Dalmata, a ki Rómában és 
Anconában is emlékezetes alkotásokat hagyott hátra, Mátyásnak 
kedvelt művésze volt, kit a nyolczvanas évek elejétől ő és való- 
színűleg Beatrix is Budán s Visegrádon állandóan foglalkoztatott, 
nemesi rangra is emelt s egy jogilag úgy látszik vitás birtokkal 
jutalmazott meg ; e birtokát az erőszakoskodó vránai perjel elragad- 
ván tőle, Mátyás halála után kénytelen volt ismét Olaszország- 
ban keresni munkát, iskolája azonban, úgy látszik, tovább 
működött Felső-Magyarhonban. 5 Dalmatával olasz földön is 
összeköttetésben állott nála idősebb honfitársa, Francesco Lau- 
rana; ezért, és mert láttuk, hogy Laurana sok képmást készí- 
tett Beatrixról ennek leánykorában, nem nélkülözi a valószínű- 
séget az a már említett föltevés, hogy Laurana a Beatrix ide- 

1 Divald K. id. müvében a mellett a annak hőseit a művészet által is fölma- 

l'ölteyés mellett foglal állást, hogy Bene- gasztaltatni. (140—147. 1.) 

detto da M. a Beatrix idejötte előtt volt 1 Riedl Fr. id. m. (Bpesti Szemle 

csak Magyarországon s e mellett azzal is 1893 november.) 

érvel, hogy Mátyás, épen a családját ért 3 Tubero, id. m. 163—164. 1. Fabriczy, 

megalázások miatt, valószínűleg sietett id. helyen. 

38* 



300 BERZEVICZY ALBERT 

jében Magyarországon is járt, Dalmatával együtt működött az 
udvar szolgálatában, s itt készítette a valamivel későbbi korra 
valló képmásokat. 1 

Andrea del Verrocchioról, a híres firenzei szobrászról és 
festőről tudjuk, hogy Lorenzo de' Medici közvetítésével Mátyás- 
nak két érez domborművet küldött, az egyik Nagy Sándort, a 
másik Dariust ábrázolta, mindkettőt sisakosán, vértezetten. 
A visegrádi várról olvassuk, hogy ott egy ugrókutat egy szo- 
bor díszített, mely Cupidót ábrázolta, a mint tömlőből szorítja 
ki a vizet; lehet, hogy ez is a Verrocchio müve volt, ki hasonló 
alakot állított a firenzei Palazzo Vecchio udvarán levő kútra. 
Vasari említi, hogy 1488-ban a firenzei mester megbízottat kül- 
dött Budára a magyar királytól neki járó pénz fölvétele végett. 2 
Nagyon valószínű, hogy a Verrocchio műve 5 az a két 
Firenzéből való s márványból készült domború képmás a berlini 
múzeumban, melyeknek egyike Mátyást egészen idealizálva, mint 
egy fiatal római vagy görög herost, másika Beatrixot nagyon 
hátrányosan s épen nem képmáshüséggel, még serdülő leány- 
korában ábrázolja. Ellenben ismeretlen annak a márványdombor- 
münek a szerzője, melyet szintén a Mátyás eszményesített, babér- 
koszorúzott fiatalkori képmásának tartanak, s mely Milanóba 
kerülvén, most ott a Museo del Castello-ban látható. 

A Beatrix királyné legismeretesebb plasztikai képmása az a 
sötét jáspis-alapon fehér márványból vésett dombormű, mely 
párjával, a Mátyás hasonló reliefképével együtt a tiroli Ambras- 
vár gyűjteményéből került a bécsi udvari múzeumba. Ezek is 
kétségkívül olasz mestertől vagy mesterektől valók, kiket azon- 
ban biztosan megnevezni szintén nem tudunk. 4 Történetükből 



' W. Rolfs id. helyen. (L'Arte, 1907. fasc. ív.) valamint Fabriezy 

2 Miintz id. czikke a Gaz. d. B. A.- A'., ki a Beatrix és Mátyás e dombormü- 

ban 108. 1. Vasari id. m. ix. 463. 1. képmásait, határozottan különböző müvész- 

5 Wilh. Bode annak tartja. töl valóknak s a Mátyásét pendant gya- 

4 IV. Rolfs (id. m. 335. 1.) a Beatrix- nánt később készültnek tartja, és Divald 

képmás szerzőjének Giovanni Dalmatát Kornél, (id. m. 147. 1.) 

tartja, e nézethez hajlik Ad. Ventitri 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 



30 1 



mindössze annyi ismeretes, hogy Corvin János özvegye azokat 
Belay Imrének, a pálosok sajó-ládi perjelének ajándékozta, kitől 
Bornemisza Gergely szepesi püspök megszerezvén az érdekes 
képmásokat, elküldte Miksa királynak 1571-ben egy levél kísé- 
retében, melyben elmondta, hogy ezek nem a képzelet alkotásai, 
hanem hű és igaz másai az arczoknak, melyeknek rajzát a 
művész természet után készítette el. 1 Ez igaz is lehet, nem is, 







CONTEKFACtVH DLR VOr.jTTNC CO MORKA WT£ DIE. VOM TVR.CKLN BÉLIÉRT GLV^f.STp ^1N NO Ml II 9 <■ 



89. KOMÁROM A XVI. SZÁZAD VÉGÉN. 

(Rézmetszet Ortelius Chronologiájából a Történelmi Képcsarnok metszetgyűjteményében. I 



mert Bornemisza püspök egy emberöltővel Mátyás után élt s 
ezt csak hallomásból tudhatta. A domborművek mindenesetre 
Mátyás uralkodásának legvégén készülhettek, — ha nem az ő 
halála után, — mert a királyt mint élemedett embert tüntetik 
föl s Beatrixot oly kövérnek, a minőnek csak a xv. század 
nyolczvanas éveinek végén készült codexminiaturákon látjuk, 



1 Fr aknái : Mátyás kir. és Beatrix dom- 
bormü-arczképei-rxék történetéhez. (Arch. 
Ért. xi. köt. 7 — 11. 1.) Lásd még Henszl- 
mann Imre czikkét az Arch. Ért. n. kö- 
tetében és különösen Thallóczy Lajos 
czikkét (Arch. Ért. xiv. köt.) ki ép úgy 



mint Pulszky Ferencz (Magy. Archaeol. II. 
241. I.) lehetségesnek tartja, hogy e kép- 
mások érmek nyomán készültek Olaszor- 
szágban ; úgyszintén Ferenczi Zoltán czik- 
két a kolozsvári Mátyás-Album (1902.) 
271. lapján. 



302 BERZEVICZY ALBERT 

sőt összes képei között, elrendezését tekintve, a meglevő Beatrix- 
érem hasonlít legjobban e képmáshoz, mely pedig már özvegy- 
sége alatt készült. Az is feltűnő, hogy Mátyás — bár nyilván 
olaszos ruhában akarták ábrázolni, — elől olyan mélyen kivá- 
gott gallért visel, a minőt a Quattrocento olasz képein egyál- 
talán nem látunk s a minőt az olaszok csak a xv. század leg- 
végén kezdtek viselni." 

Említettük a Beatrix érmét. Az éremöntés és éremvésés is az 
olasz renaissance-szal jött divatba s első magyar érmeink azok, 
melyek Mátyást és nejét ábrázolják ; ezek sem készültek Magyar- 
országon ; Körmöczbányán 1508-ban vertek először érmet, addig 
csak forgalomra szánt pénz került ki a pénzverőből. A Beatrix 
érme valószínűleg a Christoforo Romano müve 2 s alighanem 
1507-ben készült ; ez abból következtethető, hogy ebben az idő- 
ben készítette Christoforo Nápolyban az Aragóniái Izabella, 
Galeazzo Sforza özvegyének érmét, mely nagyon hasonló ehhez 
s hogy Beatrix ugyanakkor Nápolyban tartózkodott. Miután 
a Beatrix érme egészen el nem készült, hátlapja t. i. nincs, 
lehet, hogy ezt az özvegy királyné halála okozta, mely tudva- 
levőleg 1508-ban következett be. 3 

A Nemzeti Múzeumban még két, Beatrix korabeli kőemlék 
van ; az egyik eredetiben : a Monellus Bernát, a királyné bizal- 
mas udvari emberének s a diósgyőri vár biztosának czímeres 
és fölírásos, vörös márvány sírköve, a másik egy, valószínűleg 
a visegrádi kápolna ajtajáról való márvány-timpanon másolata, 
mely a Bold. Szüzet a gyermek Jézussal ábrázolja s talán a 
Rossellino vagy Minő valamelyik tanítványának müve. 

Mátyásnak és Beatrixnak a korukbeli olasz festészettel való 
összeköttetését ma semmi egyéb nem hirdeti, mint az olasz 
földön készült Corvin-codexek miniatűr festései. Pedig tudjuk, 

1 Iván Leriuolieff : Knnsthist. Stud. üb. 1886. évf. 225. s köv. lapjain és Gohl 
ital. Malerci : Die Gallerie zu Berlin, Ödön czikke u.-ott a 428. lapon. Az érem 
I.eipzig 1893. 217. 1. két különböző értékű példánya a Nem- 

2 Fabriczy határozottan annak tartja. zeti Múzeumban látható. 
5 Hainprl József czikke az Arch. Ert. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ. 303 

hogy Lorenzo Medici arczképet készíttetett róla, melyet ajándé- 
kul küldött el neki, 1 hogy a milanói herczeg Mátyásnak egy 
időben Lionardótól igért egy Madonna-képet, mely azonban a 
király haláláig el nem készült, tudjuk, hogy Filippo Lippi és 
Berto Linaiuolo, 2 kit újabban a rejtélyes Amico di Sandro 
Botticellivel azonosítanak, képeket festettek Mátyás számára 
s hogy Visino firenzei 3 és valószínűleg Ercole Roberti 
ferrarai festőművész is — ez utóbbi talán [az Estei Hipolit 
kíséretében — Magyarországon tartózkodtak is. 4 Lehet, hogy 
Roberti festette Estei Alfonso és Hipolit ama gyermekkori 
képeit, melyeknek megküldésével kedveskedett a ferrarai her- 
czeg Mátyásnak és Beatrixnak.' 

Mátyás könyvgyűjtő szenvedélye második házassága idejében 
érte el tetőpontját ; őt az akkor még fejletlen könyvnyomtatás 
őstermékei nem érdekelték, csak a pergamentre írt, gazdag- 
művészi ornamentikával s kötéssel ellátott kézírati codexek, 
melyek terén Európában elsőrendű kedvelő és gyűjtő volt, úgy 
hogy a leghírnevesebb firenzei miniaturista, Attavante, 6 a 
Mátyás utolsó éveiben már majdnem kizárólag az ö számára 
dolgozhatott csak s a Beatrix számára, ki koronkint külön 
megrendeléseket is tett nála s egy ízben 318 aranyat fizettetett 
neki, úgy hogy azt az összeget, melyet a magyar udvar könyv- 
másolásokra és azok művészi díszére fordított évi 30000 arany 
forintra lehet becsülni. 7 

A Corvin-codexek belső festői díszítése, melybe illesztve 
Beatrixnak nem kevesebb mint tizenkét előttünk ma ismert 

1 Pulszky Ferencé Magy. Arch. ír. alább nyoma van egy Attavante nevű 
270. 1. firenzei polgár üzleti ügyekben való itt 

2 Vasari id. m. rí. 294. 1. tartózkodásának Dom. Gingni már id. 
i U. annál 111. 125. 1. 1477 augusztus 8-iki követjelentésében 
4 Adolfo Venturi : A budapesti képtár (firenzei áll. levéltár) és a firenzei Sig- 

olass képeiről, Arch. Ért. 1900 november noria 1480 július 19-iki, Mátyáshoz int. 

füzet. levelében (U.-ott Signori, Cárt. Miss. fii. 

j Ces Valentini követjelentése Dipl. 46. c. 91.) 
Emi. ni. 150. 1. 7 Bél M. Notitia etc. 225. 1. Horváth 

6 Attavante úgy látszik Magyarorszá- Mihály Tört. Zsebkönyv, 68. 1. Csánki, 

gon is járt a Beatrix ittléte idejében, leg- 1. Mátyás udvara (Száz. 1883.) 567. 1. 



304 BERZEVICZY ALBERT 

miniatur-arczképe fordul elő, fantasztikus mesevilágba vezet 
bennünket, a melyben a formák változatos gazdagsága vetélke- 
dik a színek és az aranyozás pompájával. Képzeleti csodalé- 
nyek, emberi és állati alakok vannak benne ábrándos virág- és 
növényalakzatokkal szeszélyesen összefonódva, az antik világ 
ornamentikájának elemei helyi, személyi, vagy tárgyi vonatko- 
zású motívumokkal, fegyverekkel, czímerekkel és emblémekkel 
vegyülnek. Ezt a stilt csak az a gazdag és változatos eszmekör 
hozhatta létre, mely az olasz renaissanceban először egyesítette 
mindazt, a mit addig a pogány és keresztény művelődés létre- 
hozott; ugyanaz a dekoráló stil ez, mely a korai renaissance 
plasztikájában megjelenik, frízeken, pilléreken, ajtókereteken és 
kandallókon, s mely valószínűleg a Mátyás palotáiban is meg- 
honosodott, ugyanaz a «groteszk» stil, melyet az ornamentális 
mennyezet- és falfestésben is oly nagy tökélyre vittek Pintu- 
ricchio s a Rafael-iskola. 

A Beatrix-szal vonatkozásba hozható Corvin-codexeknek idő- 
rendben elsejét, a Diomede Carafa emlékiratának latin fordítá- 
sát tartalmazó parmai codexet már a maga helyén említettük. 
A többi, melyet ismerünk, mind a nyolczvanas és kilenczvenes 
évekből való. 

A brüsseli kir. könyvtárban őrzött Corvin-Missale kétség- 
telenül Attavantetól s 1485— 87-ből való; festői díszére nézve 
ez talán a legkiválóbb valamennyi Corvina között. A Beatrix 
arczképe kétszer fordul benne elő, egyszer egy nagyobb czím- 
kép pilasterszerű oldalszegélyébe helyezve, csipkézett alakú 
medaillon-kép gyanánt, természetes színekben, kendővel a 
fején, melyet dicssugarak környeznek s valószínűleg kevés kép- 
máshasonlatossággal. A másik arczkép, a Mátyáséval összepá- 
rosítva egy alsó lapdíszbe, arany érmet utánzólag van festve ; 
ezt könnyebb vonatkozásba hozni a Beatrix egyéb ábrázolásaival. 1 

1 Lásd úgy erre, mint a többiekre ben, külön lenyomat az Arch. Ertesítő-böl 
nézve Csontosi János id. tanulmányát : 1888. 7. s köv. 1. 
Mátyás és Beatrix arcsképei Corvin codexek- 




BEATRIX FIATALKORI KÉPMÁSA A BERLINI MÚZEUMBAN VERROCCHIÓTÓL. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 



305 



A régebben a római Collegium Romanumban őrzött, most 
ismeretlen helyen lappangó Didimus-codex 1488-ban készült 
Firenzében ; nem az Attavante müve, hanem valószínűleg a 
Francesco del Chierico-é. Ennek miniaturái is művészi kivitelűek; 





90. BEATRIX MINIATURKÉPE A BRÜSSELI 
K1R. KÖNYVTÁR CORVIN-MISSALÉJÁBAN. 



91. BEATRIX MINIATURKÉPE A WOLFENBUTTFLI 
MARSILIUS-FICINUS-FÉLE CODEXBEN. 



a második czímlapon a Mátyás és a Beatrix alakjai egymással 
szemben térdelnek, gazdag renaissance-díszítésű pillérek között. 
Beatrix hosszú, világoskék ruhában van, imára kulcsolt kézzel, 
haja simára van fésülve, fején nyilt korona, előtte rózsa fekszik, 
arcza itt hasonló az ambrasi reliefekhez. 1 



1 E codexnek, melynek teljes czíme : 
uDidimi Alexandrini de Spiritu Sancto et 

Magyar Tort. Életr. 1C08. 



Cyrilli Alexandrini Operao, hollétét a leg- 
nagyobb igyekezettel sem sikerült kipu- 

39 



306 BERZEVICZY ALBERT 

Már említettük Christophoro Persona Beatrixnak ajánlott 
Agathias-fordítását a bécsi udvari könyvtárban. Ennek czímlapján 
a fejléczben Beatrix koszorúba foglalt mellképe látható, arany 
sugaraktól környezve, előlrül nézve fején nyilt koronával; arcza 
nem hasonlít többi képeihez. 

Attavante müve a gyönyörű római Corvin-Breviárium, mely 
el nem készült a Mátyás életében s most a Vatikán könyvtárá- 
ban van. A gazdagon díszített 1200 lap egyike Szent Pál 
apostolt prédikálva ábrázolja, a háttér valószínűleg Rómát 
mutatja. Az apostol előtt térdeplő ájtatoskodók sorában ott van 
legelői Mátyás trónon ülve, fiatalosan, kissé idealizálva, jobbján 
egy géniuszszerű ifjú látható. Balján Beatrix térdel, összetett 
kezekkel, nyakon kivágott ruhában, koronája háta mögött levő 
trónszékére van letéve. Arczvonásai kevéssé hasonlók a relief- 
képekhez és éremhez, de testformái megegyeznek a későbbi 
korszak ábrázolásaival. 

Ugyané művésztől való a Bécsből most már Nemzeti 
Muzeumunkba került Hieronymus-codex, mely groteszkdíszít- 
ményben éremformában mutatja a királynénak telt arczú profil- 
képét. 

A wolfenbütteli herczegi könyvtár is tartalmaz két Corvin- 
codexet, melyekben a Beatrix képei találhatók, szintén medaillon- 
szerűen az oldallécz ornamentikájába illesztve. Az egyik Pris- 
cianus Lidusról, a másik Marsilius Ficinusról van elnevezve, 
mindkettő a Mátyás uralkodásának utolsó idejéből származik s 
Beatrix arczképei bennök igen önkényesen rajzoltaknak lát- 
szanak; a viselet és hajék is elüt a korhűbb képektől. 

A bécsi udvari könyvtárnak a Bonfin már többször említett 
Symposion Trimeronját tartalmazó codexe nemcsak a Beatrix 
czímerét és embléme-eit, hanem egy kezdőbetűben miniatur-arcz- 



hatolnom ; a Collegium Romanum államo- vebb forrása a Rómer Flóris ismertetésé- 

sítása idejében valószínűleg elrejtették vei az 1869-iki vatikáni zsinat idejében a 

tulajdonosai s eddig nem került elő. Rá- magyar kath. püspöki kar által kiadott s 

vonatkozó ismeretünknek ma még legbő- a római Corvinákról szóló folio-emlékmű. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 



307 



képét is tartalmazza; a könyv valószínűleg a Bonfin saját kézírása, 
de festései rendkívül kezdetlegesek s hihetőleg nem Olaszország- 
ban készültek. Annál művészibb kézre vall a szintén a bécsi udvari 
könyvtárban látható, «Joannes Regiomontanus in Ptolomaeum» 









?*^Fq| 


Stf 






TyK. ^A. C 


" ^^H 


V& )| 




ár ~2^mlM 


H H mit 


wÜ 




s^^^B 


■ * J> 


r UlP MÁ.r - WfjH 




^Hlff .mV' 8K 


vSk'"* ^^ 






92. BEATRIX MINIATURKEPE A WOLFENBÜTTELI 93. A HIERONYMUS-CODEX BEATRIX- 

PRISCIANUS-CODEXBEN. MINIATURKEPE. 



czímű codex miniatűr dísze, mely az egyesített Corvin és Ara- 
góniái czímerből vonható következtetés szerint a Beatrixé lehe- 
tett, azonban jelképes nőalakjai aligha tekinthetők a királyné 
képmásainak. 

Nem kisebb valószínűséggel tulajdonítható Beatrixnak a mölki 

39* 



308 BERZEVICZV ALBERT 

benczések könyvtárában levő imakönyv, melynek czímlapja fényes 
díszkeretben az Aragóniái czímert mutatja korona nélkül; a 
könyv zsoltárokat s a Mária-kultusz legkiválóbb imáit tartalmazza, 
s szövegéből kitűnik, hogy nő számára Íratott. 1 

Érdekes a Nemzeti Múzeum Ransanus-codexének története. 
A már többször említett Pietro Ranzano püspök, mint a nápolyi 
király követe hosszabb magyarhoni tartózkodása után megírván 
Magyarország történetét, azt fényesen kiállítva, czímlapját Mátyás 
és Beatrix képeivel és ezímerével díszítve, ajánlással a királyi 
párnak szánta. Időközben azonban Mátyás is, Ranzano is elhalván, 
a codexet a szerző egy rokona fölajánlotta Bakócz Tamás 
esztergomi érseknek s e czélból a czimlapon a Mátyás czímerét 
átfestette a II. Ulászló Jagelló-czímerévé, a Beatrixet pedig a 
Bakóczévá. A czímlap felső részén levő kép azonban minden- 
esetre még a Mátyás idejében készült s a Ranzano fogadtatását 
ábrázolja csekélyebb mübecsü, mert valószínűleg nápolyi eredetű, 
de történetileg érdekes kivitelben. 2 Beatrix a képen a király 
mellett trónon ül, háta mögött egy hölgymenyét az Aragoniaiak 
czímer-embléme-jére emlékeztet s az, hogy az ország almáját a 
királyné, a jogart a király tartja kezében, a hitvesinél több, az 
uralkodótársi viszonyra látszik mutatni. Nem kevésbé érdekes, 
hogy Beatrix várakozásteljesen a királyra nézve van ábrázolva, 
mintha maga is kérésével csatlakoznék a követ előadásához; a 
mi meg is felel a történelmi ténynek, mert tudvalevőleg Ferrante 
király épen azért küldte Ranzanót Mátyáshoz, hogy őt a trón- 
utódlás kérdésében a Beatrix érdekének nyerje meg. 

Itt említjük föl végűi újból a Philippus Bergomensis Beatrix- 
nak ajánlott könyvét, bár az nem Corvina s fölajánlása a Mátyás 
halála utáni időbe esik. A nyomtatott könyv czímlapjának 
fametszete a szerzőt mint dominikánus barátot ábrázolja, ki 

' Ily kifejezésekből, mint : «pro me lapján. Két képlapjának másolata a ív. 

misera peccatrice . . . me indignam pec- könyv 3. fejezeténél látható. 
catricem» stb. E könyvre nézve 1. Csőn- 2 E képet a ív. könyv 4. fejezeténél 

tosi czikkét (Beatrix királyné imakönyve hozzuk. 
Mölkben) a Magy. Könyvszemle 1880. 377. 



eucncUurmo-m Crrmro-para acctcrmimo.dOTrrmo bdla.\ 
rtcrm . Eptícerpo "TuuuLa.no Sanetc-TVorrurn £<dl<r Gtt 
<irnalt"pacciarir>C' Q>tula.Titrrurpc>UcaTU) Ioarmcs (jer 
Tnarrus^ora^^deuotuwrcuTi . .'.■..'.'. il 
T^mir.uiti unciái trycmimiTDin:! i>onn6<^ 
' | uirtf fC nnciucreirnn r.nn r.iros dtc- CKirr 
mtioprrw.ny.cnfay'l.nururn non morlo 
prCICPtt»ef vm iT>.<m (rudtoíos Cut&cövax} 
viderm •dcy , v.»u.lc»'poruif bomuuin:i idfícci 
o. .id via.í vi aduid imnicctn ->c bon.if axrrtr 
TTromCTnlon&inr n eb temm iramra dimatlntseos .ui/rcvit.ic—. 

quiacm nuioví nnui-1 .iIiIms ciuc- i.im muCnca (r.mr rrjdcndií" 
ucl JjmucitiendiS-nOlul nulla mu) lunr diríuulr.irr ptcrnticp 
ícA r tn-l(/-no icmvcr liudio c-Lílior.uioi'C ur poiH-rt-r-iu-m neműim 
.iin\->.in|.vi|>il\-. á'uimtr ."\ lx>»\0 irtilij rrdrlnir looit'ltTTni Non 
dum cnmi -ln>[»:no iSt tvm-^ curnutCMtrl honuTni TiiO"i-tit-\ mrtcc 



urrul mpreno ev.ir íu.í * 



B 1 



ac taocracíarc cepecswc. foLi uimií mw 

pLiccksnr radlua octniecua Konot auecCDátuc vm uo iuhI.i 

omcupido Kendi mottsuuuYi JtTrmmS irrcpfir Jcniu'iY bon.it a 
rri-Mo : obioldcvrc vimitrm nc\-ví(<r nur nmcntcfnl prcc-ltwst. 
ui.uk- cccdtftnn eYkdtunpInic-inotmo l-vibirr íunr COCL polhrc 
mo deuoumm cir nnícnc ur non modo prorncndt6 nouu.i" 
nfni^opcram non u.iucmns .{cd pociul ciuo ran ij u 1 1 m f Cxrcxct 
lur.u rmiCntSU oirrn .ic runtraS jxt UKOtaunvi .itt). iJiuni.nn 



uclnr íomnolcnn 



pTCfct*c»ij 



ml r>c 



,ÚWÍ- ( 



r« 



rf ur.i devh írnr air ruua midioíi ette i.iecuir/ludi a bon.ini 
artuim ív m ícptuca cintrro-rcc .le íuíarvm non pofunr.iicvi 
m mmfl it ur difruiilratc rCi ducmde* l^cmrmr© pcrcCCCCSl? 
ritfc tim dcW/cdcbtrc uírnelocii/ junr crmri tionmiÜdMi^ 
dií cipírruust .idints íup ruodn.m dirricuce Jm. Jiidiu aiuliScuV 
cxuí cLifayirntr atir .\thcxrpyi. pcrui.tm roUianur mm iprrr m.io/ 
nídmc -Atxi : cpccríícno-unTcey- mciiul*"* ucrwaiT*. cuni 



t*20Íl 



20UCa.ttTn 



lilnrOTy a 



l cpcpeqrrrxC ímerut/m í 






.irtrm CDtiít tti 



dibde-dictiim efronram prce ír difam'atmi (nunr. n.nn <£.' 
larrmí auo TOua .idmocíum Octünr r>-iber profrero víhxi 



' <-T* .rllcnttin qndjtn ni.iuim .ic 



ÍÍR3WS 



"ej 





A REGIOMONTANUS-CODEX EGY LAPJA. 
(A bécsi cs. és kir. udvari könyvtárban.) 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 309 

müvét a trónon ülő Beatrixnak átnyújtja. A háttérben levő 
városról nem tudhatjuk, vájjon az Ferrara legyen-e, a honnan 
Philippus jön, vagy talán Esztergom, a hol Beatrix özvegysége 
éveit töltötte? 

Míg a magasabbrendű képzőművészetben: az építészetben, 
szobrászatban, festészetben Mátyásnak és Beatrixnak hazai erők 
alig állottak rendelkezésökre, a művészi ipar legtöbb nemében 
egészen más volt a helyzet ; az iparművészet eléggé virágzó és 
kifejlett állapotban volt akkor Magyarországon, bár művelői 
valószínűleg nagyrészt külföldi eredetűek voltak s az ipar 
mindenféle nemeinek föllendítésére szolgáltak azok a czéh- 
szabályok is, melyeket épen Mátyás hozott be. 1 

Különösen virágzott a zománcztechnikában elsőrendű ötvös- 
ség, mely épen mert mély gyökerekkel bírt már a hazai talajban, 
legtovább tudott csúcsíves formáival a renaissance-stíl behatolá- 
sának ellentállani. Főkép a bányavárosok és Erdély szolgáltatták 
a szép ötvösműveket. Láttuk, hogy az ötvösség remekeit küldték 
Mátyás és Beatrix ajándékul Nápolyba ; Mátyás, Bonfin szerint 
Aragóniái Jánosnak egy arany kelyhet s hat ezüst edényt, 
Ferencznek egy ezüstös kocsit és arany lószerszámot, jogart 
és — valószínűleg szintén nemesérczből készült ■— babérkoszorút 
ajándékozott, 2 Beatrix pedig később egy keresztet rendel érkező 
unokaöcscse, Estei Hippolit részére Körmöczbányán, 3 miután 
ott jártakor valószínűleg maga győződött meg az ottani mes- 
terek ügyességéről. Mikor a fiatal érsek már itt volt, arany- 
os ezüstedényekért, serlegek-, boglárokért nem fordult Olasz- 
országba, hanem Budára, Körmöczre, Nagybányára ; a leltárban 
fölsorolt műkincsek közül több erdélyi eredetűnek van jelezve. 
A Beatrix várnagya részére egy korponai ötvösmester készített 
érczből kupákat. A magyar ötvösiparnak olyan hire volt, hogy 
III. Iván moszkvai nagyfejedelem Mátyás királyt kérte, küldene 

1 Horváth Mihály: Magyarország tör- 3 Követjelentés 1487 februárius 5-iké- 
téttete ni. k. 231. 1. röl, Dipl. Emi. ni. 256 1. 

2 Symp. Trini. 256. 1. 



3IO BERZEVICZY ALBERT 

neki arany- és ezüstmüveseket, a kik e müiparágat az oroszok- 
nál meghonosítanák. 1 

A bronzöntő-ipar és agyagművesség mellett virágzott akkor 
már az országban a müasztalosság és fafaragás, valamint a 
mülakatosság, sőt a hímző-ipar is, a mit főleg az egyházi föl- 
szerelés körébe tartozó tárgyak igazolnak, melyek egyúttal az 
olasz renaissance-stil kezdődő hatásáról tanúskodnak. 2 Mint a 
fafaragásnak oly műemlékét, mely kétségtelenül hazai eredetű s 
személyes vonatkozásban áll Beatrixhoz, említhetjük a lőcsei 
Szent Jakab-templom «vir dolorum»-oltárának predelláját, mely 
még csúcsíves stilü, gazdag faragványú mértani műbe illesztve 
mutatja Mátyás és Beatrix czímereit. 3 Ugyancsak a Mátyás és 
Beatrix czímerei ékesítették a pozsonyi székesegyháznak abban 
az időben készült főoltárát, mely a xvm. században elvitetett s 
elpusztult. 4 

Azonban a főkép az udvar példájára s az olasz renaissance 
hatása alatt mindinkább fejlődő és terjedő s mindenben művészi 
kivitelre törekvő fényűzési szükségletek a műipar terén is hova- 
tovább utat nyitottak a behozatalnak s a külföldi müiparosok 
bejövetelének. Ha Bonfin szerint a magyarok főleg csak öltöze- 
tükben, lovaik szerszámában s fegyvereikben voltak fényűzők 
s pompakedvelők, ez Mátyás alatt mindenesetre megváltozott, 
ezt már azok a mesés fényű és értékű ajándékok is tanúsítják, 
melyekkel Mátyás és Beatrix is ellenségeiket, kiket lekenyerezni, 
vagy barátaikat, kiket megtartani kívántak, elhalmozták. 

A hazában nem termelt kisebbrendü iparczikkek a budai 
vásárokon s a határszéli helyeken is beszerezhetők voltak ; > 
az értékesebbek legnagyobb részét Olaszországból kapták s 

1 Fraknói, Hunyadiak és Jagellók (M. N. T. ív.) 647. 1. 

2 Radisich Jenő czikke, a « Magyarország történeti emlékei* czímü, az ezredéves 
orsz. kiállítás alkalmával készült mű 11. köt. 328. lapján. 

3 Divald Kornél: Szepesvármegye művészeti emlékei 11. rész, 62. 1. 

4 Rimely Károly : Capitulum insign. Eccl. Collég. Posoniensis etc. Pozsony 1880. 

157- '• 

5 Stiassny Róbert czikke : (Két festmény a xv. századból) az Archaeol. Értesítő 
xvi. köt. 416. lapján. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 3II 

azokért Beatrix ügynökeit, néha a legmesszebb helyekre küldte el. 
így szerezték be a sok selymet, bársonyt, posztót s más szövete- 
ket, a szőnyegeket, kárpitokat, vásznakat, finomabb bútorokat, 
edényeket, díszesebb művű fegyvereket, ékszereket. 1 Hogy a 
velencze-muranói művészi üveggyártás termékei már akkor utat 
találtak hazánkba, azt a somogy vári s bártfai üvegserlegek tanúsít- 
ják ; de maga az udvar is kedvelte az akkor nálunk még ritkaság- 
számba menő üvegnemüeket, 2 ép úgy mint az olasz kerámiának 
különösen a Marca Anconában, Urbinoban és a Romagnában nagy 
színpompával készített termékeit. A ferrarai követ egyszer azt 
jelenti urának, hogy a fia, Hipolit érseki kineveztetése alkal- 
mából a királynak és királynénak küldendő ajándékok közül ne 
hiányozzanak a kristályüvegnemüek és a faenzai — vagyis 
fayence — edények, mert ezekben O Felségeiknek nagyobb 
örömük telik, mitha ezüstből volnának. 5 Mátyás már a 8o-as 
évek elején rendelt ily evőkészletet Faenzában ; lehet, hogy 
abból valók azok a Corvin és Aragóniái czímerrel díszített 
majolika tálak, melyek egyikét most a londoni Kensington- 
Muzeum, 4 másikát a párisi Gaillard-gyüjtemény őrzi. 

Ugyancsak a ferrarai követ mondja egyik jelentésében, hogy 
Beatrix királyné, mikor vele egy a herczegi udvart érdeklő 
örömhírt közölt, tréfálkozva borravalót kért modenai aranyozott 
kések és villák alakjában, a minőket bírni szeretne, s a követ 
hozzáteszi, hogy jó lenne, ha Hipolit, jövetelekor ferrarai 
készítményű ezüstözött fegyvereket, dárdákat, tőrt és törökös 
kardokat is hozna magával ajándékul a királynak. s 

Magának a királyi palotának berendezése bő alkalmat nyúj- 
tott az iparművészet legkiválóbb termékeinek megrendelésére s 
külföldi, különösen olasz müiparosok foglalkoztatására. Az 
egykorú történetíróknál s a követjelentésekben olvassuk, hogy 
a palota termeinek mennyezete aranyozott fafaragványokban 

1 Csánki id. m. 544. 1. 3 Dipl. Emi. in. 151., 171. 1. 

2 B. Nyáry Albert moden. Hypp. cod. 4 L. 189. lapon. 
Száz. 1872. 355. 1. 5 U.-ott ni. 199. 1. 



312 BERZEVICZY ALBERT 

körülbelül ugyanolyan ornamentikát mutatott, a minőt a Corvin- 
codexek lapszél-ékítményein látunk. A nagy, művészi kivitelű 
kályhákat, melyeknek egyike tiszta ezüstből volt, 1 quadrigák és 
egyéb antik motívumok díszítették. A kályhák s falak körül 
stílszerű faragványokkal ékes fa- vagy márványpadok húzódtak, 
melyek részben szekrényekül is szolgáltak s szőnyegekkel és 
vánkosokkal voltak megrakva, a székekre is aranynyal és ezüst- 
tel átszőtt szövetek voltak borítva ; a nyugágyak és ágyak 
részben ezüstből készültek, dúsan aranyozva. A szintén művészi 
faragású asztalokon üveges szekrényekben 2 aranyos poharak, 
drágaságok és csecsebecsék voltak fölhalmozva, más asztalokon 
szobrok, képek, tükrök, órák, nemes fémből való gyertyatartók ; 
a falakról is érczkandeláberek nyúltak ki, a mennyezetről 
csillárok és olajlámpák csüngtek alá, a padlót allegóriái és 
szentképeket föltüntető szőnyegek takarták. 5 A pápai követ 
egyízben elálmélkodott a fölött a kincshalmaz fölött, melyet a 
király ruha- és kincstára arany- és ezüstedényekben, gyöngyök- 
ben és drágaságokban, hímzett ruhákban és szőnyegekben tar- 
talmazott. 4 

Mindazokból a kincsekből és ékességekből, a melyek Mátyást 
és Beatrixot palotáikban környezték, csak vajmi keveset sikerűit 
az utókor számára megmenteni ; de a mit ma ismerünk, azt is 
legnagyobb valószínűség szerint a Beatrix hazája szolgáltatta. 
Az esztergomi székesegyház gazdag kincstárában őrzik a Corvin- 
kálváriának nevezett gyönyörű, nehéz aranyból készült s drága- 
kövekkel pazarul megrakott ereklyetartó-feszületet, melynek már 
egész irodalma támadt, a nélkül, hogy a szakemberek kelet- 
kezésének helyére nézve meg tudtak volna egyezni. Mindössze 
annyi látszik valószínűnek, hogy e roppant becsű mű két külön- 

1 A instellói püspök jelentésében 3 Csánki id. m. 769. s köv. 1. A fran- 
(Marczali, Kútfők.) id. h. czia királyné fegyverhirnöke 1502-ben 

2 Ilyen üvegszekrényeket hozatott Trója történetét ábrázoló szönyegképeket 
Estei Hipolit Mátyás számára 1489-ben látott a budai várban ; valószínűleg ezek is 
Velenczéből. (B. Nyáry A. id. m. Száz. még Mátyástól valók voltak. (Ssamota id. h.) 
1874. 14. 1. 4 Casi. püsp. id. jelent. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 313 

bözö eredetű alkotórészből lett egybeillesztve s hogy alsó része 
xv. századbeli olasz, hihetőleg firenzei készítmény. 1 Több 
műtörténész Mátyással hozza összeköttetésbe azt az elefánt- 
csontból alkotott miniatur-házioltárt is, mely kétségkívül olasz 
mester műve s ezidőszerint a Louvreban látható. 2 Végül ismer- 
jük azt a bársony- és selyembrokátból készült trónkárpitot, mely 
a Mátyás palotájából való s melynek egy része az Erdődy 
grófi család birtokában van most, míg másik részéből a budai 
vártemplomban őrzött misemondó-ruhát szabták. Néhányan 
firenzei, mások lombardiai műnek tartják. 3 

A királyi pár egyező müszeretete kiterjedt a régiségekre, 
valamint a zene- és szinmüvészetre is. Mátyás végéveiben az ő 
megbízásából Beatrix ferrarai rokonaival levelezett az elhunyt 
Gonzaga bíbornok után hátramaradt érem- és camea-gyüjtemény 
megszerzése tárgyában ; 4 a törekvés azonban sikertelen maradt. 
Elénk levelezést folytatott — mint látni fogjuk — olaszországi 
atyafiságával zeneművészeti érdekekből is. 

Míg ugyanis a színészi előadások terén, melyekben különösen 
Beatrix gyönyörködött, a tőle behívott olaszok mysteriumszerű 
vallásos párbeszédeikkel és dalaikkal vagy bohózatos színjáté- 
kaikkal úgyszólván versenytárs nélkül állottak, a zene terén az 
idegen jövevények csak lassan tudtak tért foglalni s úgy látszik, 
sohasem szorították ki egészen a hazai elemeket. Mátyás maga 
is szerette a zenét és sokat adott udvarának zenei hírére. 
Templomainak orgonái kitűnőknek voltak elismerve; valószínű- 
leg azok is Olaszországból kerültek ki, bár orgonakészítőkül 
magyarokat is képeztetett Mátyás. s Egyházi zene- és énekkarai 

1 Lásd erre nézve: Müntz : Histoire 1898. évf. 381—82. lapján. Irmei Ferencz 
d. 1. A. p. 1. Ren. ír. köt. 822—823. 1. czikke az Arch. Ért. xvi. kötetében. 
Pulszky F. : Magy. Archeológiája, 11. 246. 3 Lubóczy Zs. czikke az Archaeol. Ért. 
1. Szalay Imre: A XIV. és XV. század vn. évf. 404. 1. Radisich Jenő czikke a 
ötvösségének két remeke, 1893. és Mihalik Magyarorsz. Tört. Emlékei 11. köt. 204 — 
József czikke a "Magyarorsz. Tört. Emié- 207. lapján. 

kein, 11. köt. 209. lapján. 4 Dipl. Emi. 111. 386., 395., 439. 1. 

2 Müntz: Histoire 11. 817 — 818. 1. és 5 Egy Paviában készült orgonájáról 
külön czikk a Kunst u. Kunsthandwerk tesz említést Jul. Carhvright már id. mű- 
Magyar Tört. Életr. 1903. 40 



3I4 BERZEVICZY ALBERT 

már a Beatrix esküvője alkalmával fölkeltették a nászvendégek 
csodálatát. De legtöbb értesülésünk a magyar udvar körül 
kifejlődött zenei életről, mely sok olaszországi összeköttetésről 
is tanúskodik, a Beatrix ittléte alatti időből van. 

A hegedősök és kobzosok, kik vitézi dalokat énekeltek népies 
hangszereik pengetése mellett, Galeotti tanúsága szerint való- 
színűleg sohasem hiányoztak a Mátyás lakomáinál,' de hely őket 
Beatrix jövetele óta legalább is megosztani voltak kénytelenek 
az Olaszországban divatos lágyabb és finomabb hangszerekkel, 
a hárfával és vonós-hegedüvel, a trovatorékkal és dalnokokkal, 
kik a királyné hívására jöttek be külföldről s kiknek zenéjét ő 
annyira szerette, hogy még betegsége alatt is abban keresett 
üdülést és szórakozást. 2 A zenének e nagy szeretete Beatrixnál 
egyrészt családi vonás is volt, másrészt megfelelt az olasz 
renaissance-müveltség amaz irányának, mely főleg a nőkben 
kereste a zene élvezete iránti fogékonyságot. 3 Hogy azonban 
ugyancsak maga Beatrix a hazai magyar zenét sem vetette meg, 
azt abból következtethetjük, hogy csepelszigeti uradalmán kobzos 
czigányzenekar volt, mely pártfogását élvezte; 4 s így a törté- 
netileg körülbelül legrégibb nyoma a czigányzenének az olasz 
származású magyar királynéval hozható kapcsolatba. 

Mátyás a müzene terén úgy látszik mindvégig a fősúlyt 
egyházi ének- és zenekarára helyezte, melynek kitűnő voltát 
már esküvőjekor dicsérték a jelen volt külföldiek s utóbb Bonfin 
is magasztalta, a pápai követ pedig 1483-ban azt a vallomást 
tette, hogy az jobb a pápáénál. 5 A zenészek előkelőbbjei fényes 
ellátásban és dús ajándékokban részesültek s nagy becsülésben 

vében 154. 1. Cscínki id. m. 571. 1. Reu- sában való hit, azt a Castiglione Corte- 

moiit (Lor. Medici it. 472. ].) szerint a giano-ja is bizonyítja, (r. 13. és 84. 1.) 

Mátyás ajánlásával egy István nevű pap 3 Castiglione, Corteg. ír. 122. 1. 

ment Firenzébe orgonakészitést tanulni. 4 Hipolit érsek 1489. évi számadásai- 

1 De egregie dictis stb. xvn. fej. ban : «datto a zingani qualli sonono di 

2 Fraknói, Hunyadiak és Jagellók (M. lauto a lisola dila Maesta di Madama, duc. 
N. T. ív.) 589. 1. Dipl. Emi. 111. 410. 1. i.» 1. b. Nyáry id. m. Száz. 1874. 81. 1. 
Hogy az olasz renaissanceban szinte álta- S Pray, Annales ív. 166. 1. 

lános volt a zene üdítő és gyógyító hatá- 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 



315 



állottak az udvarnál ; hasonlóképen a vendégművészek is. A kül- 
földről, különösen Olaszhonból behívandó zenészek ügyében 




rendesen Beatrix viszi a levelezést; ő különben nyilván külön 
énekkart is tartott s arra tetemes összegeket költött; 1483-ban 
énekkara tizenhárom tagból állott, legalább annyit küldtek utána 

40* 



316 BERZEVICZY ALBERT 

Pozsonyból Hainburgba, hová egy hordozható orgonáját is 
elvitette. 1 Az osztrák háború idejében tábori járataira is cziterá- 
sokat vitt magával s Bécsből Hipolit érseknek is küldött egy 
énekest az iskolásgyermekek oktatása végett. 2 A nyolczvanas 
évek végéről egy György nevű zenészét tudjuk megnevezni ; ; 
valószínű, hogy ebben az időben ugyanaz a Tinctor János volt 
udvari ének- és zenekarának vezetője, ki már Nápolyban atyja 
szolgálatában állott s neki leánykorában egy művét ajánlotta, 
legalább egy egykorú levél szójátékából a karmester ily nevére 
lehet következtetést vonnunk. 4 

Az 1486. évben nővérével, Eleonórával folytatott levelezésé- 
ben Beatrix bizonyos Mechino nevű franczia udvari zenészét 
említi, s más alkalommal pedig Todisco Simonello olasz zenészt 
óhajtaná nővére közbenjárásával fölfogadni. 6 Ugyanakkor az 
Eleonóra férjének, a ferrarai herczegnek azt írja magyarországi 
követe, hogy a királynét boldoggá tenné, ha elküldené neki 
Pétert, a kitűnő lantost hegedűseivel ; ' ez a Péter valószínűleg 
el is jött s huzamosabb ideig itt is maradt, mert Beatrix két 
évvel később egy levelében pártját fogja Péter nevű zenészének, 
ki folyvást mellette van s igen jól viseli magát. 8 Ugyancsak a 
ferrarai követ elbeszéli, hogy bizonyos Sandrachino nevű zenész 
és társainak elfogadása végett az udvar küldötteket meneszt 
Zengg kikötőjébe, kik dús ajándékokat, különösen fényes ruhá- 
zatokat visznek már foglalóul a jövevények számára. 9 A követ- 

1 Pozsonyi vár. levéltár, Kammerrech- licet is inter caeteras artes suas, ... ad 
nungen 1483. 1. hac unicum tingendi galeri scientiam 

2 Csánki id. m. 570. s köv. 1. b. Nyáry nondum pervenerit etc. (Wagner, Epis- 
id. köt. 79. s köv. 1. Dipl. Emi. 111. 389. 1. tolae Petri de Warda, 48. 1.) 

5 Hatvani, Rajzok stb. 68. 1. S Dipl. Emi. 111. 61. I. (1486 márczius 

4 Váradi Péter kalocsai érsek mondja 6-ikáról kelt levél.) 
egy, már 1493-ban Beatrix királynéhoz 6 1486 november 4-ikéről k. lev. u.-ott 

intézett levelében — vonatkozással egy 207. 1. 

Galerus nevű közbenjáróra, ki neki, mint 7 1486 augusztus 4-ikéröl k. követje 

látszik, a királyné nevében a bíbort lentés u.-ott 149. 1. 

Ígérte meg: «... non latuit nos, a prin- 8 1488 május ii-ikéről k. lev. u.-ot. 

cipio ejus coloris isthic habere, uti augu- 410. 1. 

ratur suis Majestas V. ubi etiam musico- 9 Előbb id. 1486 augusztus 4-iki követ- 

rum princeps tiiictorwn nomine appellatur, jelentés u.-ott 150. 1. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 



317 



kező évben ismét az Eleonóra közvetítésével óhajtana Beatrix 
Rómából énekeseket hozatni udvari kápolnájában való szolgálat- 
tételre; 1 hogy eljöttek-e? nem tudjuk, de Eleonóra egy levele 
szerint bizonyos firenzei énekesek megígérték, hogy követik a 
királyné hívását. 2 Majd ismét az elhunyt udvari orgonás 
helyére, ki olasz volt, Pál mestert, Zsigmond osztrák herczeg 
orgonását igyekszik megnyerni Beatrix, s mert a magyar udvar 
rossz viszonyban van a herczeggel, sógorát, Ercolét kéri föl a 
közbenjárásra, de hasztalanul, mert a keresett művész időközben 
elszegődött Miksa római királyhoz. 3 Úgy látszik azonban, hogy 
ez utóbbi is ismerte a királyné zenei hajlamait, mert egyízben 
e gy Jacopo Barbiria nevű — valószínűleg olasz — zenészét 
küldte megbízással hozzá, kiről Beatrix válaszában, melylyel őt 
visszaküldte, a legnagyobb elismerései nyilatkozik. 4 

Míg tehát a zene tere az, melyen a királynét leginkább látjuk 
kimutatható személyes tényekkel szerepelni, bizonyára nem 
csalódunk, ha benne keressük fő mozgató erejét annak az egész 
művészeti életnek, mely a Mátyás uralkodása idejében a magyar 
királyi udvarnál az olasz renaissance hatása alatt rövid időre 
kifejlődött. 



■ 1487 április 22-ikéröl k. lev. u.-olt 288. 1. 

2 1488 április 30-ikáról k. lev. it.-ott 
398. 1. 

5 1489 szeptember 28-ikáról és novem- 
ber 20-ikáról k. levelek n.-ott ív. 89., 105. 1. 



4 Beatrix királynénak 1490 januárius 
8-ikáról Budáról Miksa királyhoz int. 
levele a bécsi esdsz, és kir. udvari áll. 
levéltárban. (Maximiliana 1490.) 




95. BEATRIX EREMKÉPE. 

(Nemzeti Múzeum.) 



NEGYEDIK KÖNYV 



LAPPANGÓ ELLENTETEK 




96. MÁTYÁS ÉS BEATRIX CZÍMEREI. 

(Richter A. rajza ) 




vagy 



I. 

ikoron feladák vala Bécs városát Mátyás király- 
nak, az nap nagy földindulás lön. És király úr 
estin béméne az városba mind az urakkal. 
Másodnapon Beatrix királyné asszony is nagy 
sokasággal bejöve az városba. És a király 
bő élést hozata bé Bécsbe, és megajándé- 
kozá a király a polgárokat privilégyiomok- 
hat hónapig marada a király annak utána 



kai. Es 
Bécsbe.» 

így adja elő Bonfin nyomán röviden Heltai a Mátyás és 
neje bevonulását Bécsbe. 1 Beatrix maga lakonikus rövidséggel 
adott róla hírt nővérének Eleonórának, 2 a nagy események 
közepett sem feledkezvén meg a herczegi családról, érdeklődés- 
sel tudakozódván mindnyájuk hogyléte felől s még gyóntató- 
atyja üdvözletét is tolmácsolván. 

Ilkus Márton mester budai lelkésznek a Mátyás rendeletére 
valószínűleg valamelyik egyháznagyhoz intézett egykorú levelé- 



i Id. m. n. 208. 1. 

- Dipl. Emi. ni. 44. 1. 

Magyar Tört. Életr. 1908. 



41 



322 BERZEVICZY ALBERT 

bői, 1 valamint más kortársak följegyzéseiből tudjuk, hogy Bécs 
ünnepélyes birtokbavétele a Mátyás részéről 1485 június i-én, 
úrnap vigiliáján történt, a kora délutáni órákban. A «Stuben- 
thor» előtti kőhidon vette át a király Een István polgármester- 
től, ki a tanácsbeliek élén jelent meg, a város kulcsait. Mátyás 
dús, aranyhímzésű csótárral födött lovon ült, két oldalán 
Zápolyai István és Újlaki Lőrincz herczeg lovagoltak ; előtte 
vitték a zászlókat, azután jöttek az országnagyok s egy legalább 
8000 főnyi sereg, valamint sok élelmiszerrel megrakott szekér. 
Az egyetem tanárai és alárendeltjei, a nélkül, hogy a tanács 
erre fölhívta volna őket, megjelentek hivatalos öltönyeikben tes- 
tületileg ; 2 ezek, valamint a papság s beláthatatlan embertömeg 
sorokat formáltak a bevonuló király útján, hódolatteljesen üdvö- 
zölve őt. Sem a szélvihar, mely a port fölkavarta, sem a 
bevonulás perczében érezhetővé vált földindulás nem riasztotta 
el a népet, mely bámulattal látta a menet fényét s ujjongó 
örömmel a behozott eleséget. A «magyar párt», mely kezdettől 
fogva a megadást követelte, most fennen dicsekedett s az addig 
tétovázók is elégedetteknek látszottak. A király egyenesen a 
Szent-István-templomba vonult, ott Istennek hálát adandó s 
czímerét a templomban nyomban kifüggesztetni rendelvén, a 
Habsburgok várlakát birtokba vette. 5 

Beatrix ezalatt Pozsonyban volt, hová Mátyás vezérét, Ártán- 
dit küldte érte s mikor június 5-ikén, 4 vasárnap nagy kísérettel 
megérkezett, a király is elébe ment; ugyanazon a helyen, 
ugyanoly fénynyel fogadták s az ekkor is dúló szélvihar ellenére 
nagy menettel kísérték a főtemplomba. Az egyetem a már 
említett budai Márton mester közbenjárásával, ki nemcsak lelkész, 



: Közölve Telekinél, id. m. xn. 282. 31 7.'' és fac. theol. id. h. Schober id. m 

lap. 186. 1. 

2 «In habitibus suis processionatim», 1. 4 Erre nézve ellenmondás van a bécsi 

a bécsi egyetem levéltárában Acta fac. theol. egyetem id. levéltári adataiban ; az egyik 

vol. n. fol. 106 b. szerint június 3-ikára, a másik szerint 

5 Bonfm, Dec. ív. lib. vi. 455. 1. Bécsi vasárnapra, tehát június 5-ikére esett a 

egyet. lev. tára, Acta fac. art. vol. ni. fol. királyné bevonulása. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 323 

hanem az orvostudományok doktora is volt, folyamodott Mátyás 
engedélyeért, hogy neki és nejének hódolatát bemutathassa. 
Magister Nicolaus ex Kreuznach, a theologiai tudományok nagy- 
hírű doktora és tanára, intézett a templom szentélyében üdvözlő 
beszédet a királyhoz, kegyébe ajánlva az egyetemet. Mátyás 
ékes latinsággal felelt, megígérve, hogy az egyetemnek jogait 
és szabadságait nemcsak megőrizni, hanem gyarapítani is fogja, 
hogy hanyatlott régi fényét visszanyerje. A királyné nagy 
figyelemmel hallgatott a beszédekre, többször nyájas mosolylyal 
mutatva egyetértését. A következő napon fogadta Mátyás a 
város hatóságainak hódolatát és hűségi esküjét, ez alól az 
egyetem állítólag fölmentést kapott; utóbb azonban épen a 
hűségi eskü megtagadása miatt a király szigorú rendszabályok- 
hoz nyúlt az egyetemmel szemben. 1 Bécs meghódításának tényét 
azután Nápolyban Beatrix atyja és mostohaanyja is egész 
udvarukkal hálaadó istentisztelet formájában ünnepelték meg. 2 
Bécs elfoglalása Mátyásra nézve nemcsak hadi győzelmet s 
legmakacsabb ellenfele, a császár megalázását jelentette, hanem 
nyugatra tekintő birodalmi politikájának legnagyobb sikerét is. 
Mindenben kimutatni igyekezett, hogy az ősi várost nem a hadi 
szerencse múló adományának tekinti, hanem fejedelemként rendez- 
kedik be benne ; fölvette Ausztria herczegének czímét és kezébe 
ragadta a kormányt, összehívta a rendeket, kiváltságokat adott 
a bécsieknek, javadalmakat osztogatott magyar híveinek osztrák 
területen s a bécsi püspökséget a Beatrixtól is pártolt, mind- 
inkább előtérbe lépő Nagylucsei Dóczi Orbán győri püspökre 
és kincstárnokra ruházta. 3 Az állandó hódítás gondolatát fejezték 
ki Mátyás nagyszabású építkezései is Bécsben, úgy mint később 
Német-Ujhelyben. 4 Bonfin szerint > várát függőkertekkel, már- 

1 Bécsi egyet, lev.-tár, fac. art. id. h. ban (Canc. Duc. Cárt. d. Amb. Est. Nap. 
Hormayr id. m. 55. 1. Joseph Ritter v. B" 4). 

Aschbach : Geschichte der Wiener Universi- 3 Fraknói, Máty. kir. 287. 1. 

tát, Wien 1877. 11. 10—13. 1. Schober id. h. 4 Schober id. m. 278. 1. 

2 Batt. Benedei nápolyi követ jelentése 5 Hist. Dec. ív. lib. vn. 461. 1. 
1485 aug. 18-ikáról a modenai áll. levéltár- 

41* 



324 BERZEVICZY ALBERT 

vány kutakkal, madárházakkal, sétahelyül szolgáló csarnokokkal 
és szőlőlugasokkal ékesítette föl, belsejét díszes kandallókkal, 
fürdőkkel látta el. Az osztrák történetírók szerint azonban 
mindezek az alkotások nem a régi várpalotában jöttek létre, 
melyben Mátyás nem akart lakni, hanem egy külön e czélra 
Hans Walter császári titkártól megszerzett nagy háznégyszög- 
ben, mely akkor három utczára nézett s a mostani Kárnthner- 
strassé-nak azt az oldalát foglalta el, a mely — közel a Szent- 
István-térhez — a Weihburggasse nyílásával van szemben. A míg e 
ház tornyai, erődítvényei, kápolnája s palotaszerű belseje elkészül- 
tek, Mátyás állítólag a ma József császárról nevezett tér s az 
Augustinusok mostani és a Dorottyások egykori rendházai tájékán 
lakott. A Mátyás bécsi házának külső falára egy későbbi tulaj- 
donosa vadászati jeleneteket festetett, a miért azt a bécsiek 
azután «Hasenhaus»-nak nevezték el. 1 Bárhová képzeljük is 
a Mátyás építkezéseit, Bonfin leírása szerint kétségtelen, hogy 
azoknál Beatrix előtt jól ismert olaszországi fejedelmi kéjlakok 
lebegtek a tervezők szemei előtt, s ha el is hiszszük, hogy a 
magyar királyi pár jobban érezte magát egy saját eszméi 
szerint alakúit lakásban, már azok a politikai szempontok is, 
melyek Mátyást vezették, valószínűtlenné teszik, hogy ő a 
Habsburgok régi várlakában való székelésről egészen lemon- 
dott volna. 

Ha Mátyásnak hadviselése és uralkodó gondjai nem is enged- 
ték meg, hogy huzamos ideig Bécsben lakjék, Beatrix tartóz- 
kodás nélkül nekiadta magát az új székváros élvezetének s 
Mátyással való házas élete utolsó éveiben legtöbbet Bécsben és 
vidékén időzött, Bécs város hatóságához is bizalommal fordult 
ajánlásaival, megkereséseivel. 2 Lehet, hogy érezte már a gyűlöletet, 
mely — mint látni fogjuk — Magyarországon fokozódó mértékben 



Honnayr id. m. 60. ]. Schober id. m. bői való hetrendbeli levelét ismerteti 

261. 1. dr. Kari Uhlirz : Quellén zur Geschichte der 

2 Egyébként közönyös, Bécs város Stadt Wien ez. művéb. (II. Abth. Bd. 3, 

levéltárában őrzött, az 1486—1490. évek- Wien 1904. 343, 356, 357,364, 365, 405. 1.) 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 325 

környezte, míg a bécsiek legalább is nem nézték rosszabb 
szemmel az olasz származású királynét, mint a magyar királyt. 
A régi kultúra jelei, a művészet emlékei s a zajos életkedv, 
melyek itt környezték, némileg hazájára is emlékeztethették s e 
mellett Bécs már akkor ((leggazdagabb, legnépesebb és legszebb 
volt a Duna partján fekvő városok között». Aeneas Sylvius, ki 
ama század közepén látta, életteljes képet fest róla, mely 
bizonynyal az itt szóbanforgó korszakra is találó. 1 

Kétezer lépésnyi hosszaságú, tornyokkal és bástyákkal meg- 
erősített fal környezete Bécset, melyen kívül külvárosok terültek 
el, szintén sánczárokkal és czölöpfallal védve. Az ötvenezer 
lakost számláló város házai szilárdan épültek, tágasak és díszesek 
voltak, kívül és belül festve, szépségöknek csak az ártott, hogy 
többnyire fa-, nem cserépfödéllel bírtak. Az olasz írónak föltűnt, 
hogy a szobákat, — melyeket Stubéknak hívnak, — mind kály- 
hákkal szerelik föl, tekintettel a zord télre s kiemeli, hogy — a 
mi akkor csakugyan előhaladott kultúra jele volt, — az ablakok 
mind üvegből voltak, az ajtók pedig többnyire vasból. A házak 
bútor-, asztal- és ágyneművel, az istállók lovakkal és igás- 
marhával gazdagon voltak ellátva; a belépő bárhol azt hihette, 
hogy fejedelem lakába jön. Különösen kiemeli a leírás a hatal- 
mas pinczéket, melyek némelyike a ház magasságát megközelítő 
mélységig terjed; dicséri a templomok nagyságát és fényét, 
pillérsoraik nagyszerűségét. Az utczák már akkor kővel voltak 
burkolva, oly keménynyel, « melyen a legterhesebb szekér sem 
hagyott nyomot». Naponkint roppant tömegét hozták a városba 
a legkülönbözőbb élelmiszereknek s estére már semmi sem volt 
vásárolható ; de legtöbb — naponta háromszáz — szekér hozta 
be a negyven napra terjedő szüret alatt a bort, úgy hogy a 
boradó maga Bécsben 12000 aranyat jövedelmezett a kincstár- 

1 Aeneae Silvii episcopi senensis etc. kortársa Rausamts is Epitome-jában, 

História rerum Friderici III. Imp. ; íratott (Sc/nvaudtnernél i. 507 — 508. 1.), bár meg- 

1458-ban, 1. ennek bevezetését Kollár Ad. jegyzi, hogy a nag3'nevű írónak inkább 

Analecta Mon. Vindobonensia-jában (1762. dicséretét, mint gáncsát teszi magáévá. 
Tom.n. 7—1 4.I.); őt idézi a Beatrix későbbi 



326 



BERZEVICZY ALBERT 



nak. Ez — úgymond — azért is van, mert «a nép torkos, 
falánk, a mit a héten át szerez, azt vasárnap fölemészti ». 
A híres és roppant népes egyetem tanulóiról sem mond jobbat 
Aeneas Sylvius ; azt állítja, hogy kevesen lesznek tudósokká, a 
csekély fegyelem mellett a többség inkább az élvezet felé hajlik, 
lakmároz és éjjeli tívornyákra jár, a polgároknak sok kellemet- 
lenséget szerez, a mit elősegít a bécsi asszonyok ledérsége, 




97. BÉCS I483-BAN. 

kik közül «kevés éri be férjével». A tanulók is okozói, hogy 
Bécsben «éjjel-nappal szinte csataszerű verekedések folynak» s 
alig múlik el nagyobb ünnepi alkalom emberhalál nélkül. Szóval, 
a humanista író szerint Bécs akkori népe «feslett és zabolátlan» 
volt, 1 az ünnepnapokat sem szentelte meg, a böjtöt sem tartotta 
tiszteletben, s mindennemű bűn és kihágás annál szabadabban bur- 
jánzott föl benne, mert «az igazságot is pénzért szolgáltatták)). 2 

1 oLacerum et incompositum vulgus», id. h. 

2 «Ius admodum venale est», 11. ott. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 327 

A diadal mámora, a távolodó, de meg nem szűnő fegyver- 
zaj, — mert Mátyás Bécs bevétele után csakhamar az osztrák 
tartomány másik nagy városa : Német-Ujhely felé irányozta had- 
műveleteit, — az őt környező város új és élénk benyomásai 
mind nem lehettek képesek elfeledtetni Beatrixszal azt a gondo- 
latot, mely a haladó évekkel fokozódó súlylyal nehezedett 
kedélyére : gyermektelenségének gondolatát. 

Mikor Magyarországba jött, olasz földön hátrahagyott rokonai, 
itt pedig férje, udvara, az őt örömzajjal üdvözlő nemzet, azzal 
a közös, örvendetes, biztos reménynyel búcsúztatták és üdvözöl- 
ték őt, hogy férje melletti helyét nem csak a büszke, hatalmas 
királyasszony díszével, hanem jövendő királyok anyjának ihletés 
méltóságával is fogja betölteni. 1 Az ő viruló fiatalsága mellett 
annál kétségtelenebbnek látszott ez, mert Mátyásnak özvegysége 
idejéből köztudomás szerint természetes gyermeke származott. 
És az évek múltak, házasságuknak immár kilenczedik éve volt 
eltelőben s a várva várt esemény nem következett be. 2 O ugyan 
a reményről még mindig nem mondott le s még 1486 őszén 
azt üzeni nővérének, Eleonórának, kivel találkozást remélt fia, 
Hipolit Magyarhonba jövetelekor Zenggben, hogy ettől csak 
abban az esetben maradna el, ha addig teherbe esnék ; 3 s 
1487 január havában köszönettel veszi nővére gondoskodását, 
melylyel terhességét elősegíteni szeretné, s «bár maga semmit 
el nem mulaszt, megnyugszik Isten akaratában». 4 Azonban sem 

1 Bonfin ezt a kívánságot magának más nyomán írja Rómába Orsini teanoi 
Beatrixnek is szájába adja Mátyással foly- püspök az Ulászló válópöre ügyében 1494 
tátott — természetesen költött — beszél- augusztus n-ikéntett jelentésében (Velen- 
getéseiben a Symp. Trimeronban : «Desi- czei Szent Márk-könyvtár kéziratai Lat. x. 
dero namque unicum saltem filiolum, quo 178. Doc. 77.). 

spes utriusque sustentari posset, ut regni 3 Dipl. Emi. ni. 206. 1. 

haeredem dulcissimum haberemus, qui non 4 Dipl. Emi. III. 234 — 235. 1. A szöveg 

tam nobis, quam Septentrionalium gentium itt hibás : « perhite » áll «presente» helyett, 

saluti esset optandus etc.» (397. 1. lásd még a miért Fraknói (Máty. kir. 347. 1.) úgy 

a 252—353. és 382. lapokat.) értelmezi a levelet, hogy Beatrix Eleonorá- 

2 Egyetlenegy írott nyoma van annak, tói ajánlott orvost (perito ?) hívott meg ; a 
hogy Beatrix Mátyással való házassága szöveg egyébiránt mindenkép homályos, 
alatt egyszer fogant s terhességét abortus mert, ha orvosszer az a küldemény, a mit 
szakította volna meg («ex Rege Mathia B. vár (aspectamolo), különös, hogy azt 
concepisse et abortum fecisse»); ezt halló- «presente»-nek (ajándék) nevezi. (Modenái 



328 BERZEV1CZY ALBERT 

a Mátyás változatlan szerelme, sem az udvaronczok meg nem 
szűnő hízelgései nem leplezhették el előtte a csalódás amaz 
érzését, melyet mindenki tekintetében olvasnia kellett s mely 
legfájdalmasabban saját szívében hallatta szavát. És tudhatta 
azt is, hogy míg mindenki, ki az ő s a férje javát akarta, oszto- 
zott szomorúságában, reményének tünését titkos örömmel látták 
a magyar uralkodóház legátalkodottabb ellenségei. Különösen 
a német császárról annyira tudva volt, hogy Mátyás fiúörökös 
nélküli halála esetére megegyezésszerüen tart igényt a magyar 
koronára fia, Miksa javára, hogy egész legendák keltek szárnyra 
a titkos szerekről, melyekkel tőle megvesztegetett orvosok idéz- 
ték volna elő a Beatrix meddőségét. 1 

Mátyás azonban, ki koronája és országa sorsát múló életének 
határán túl is biztosítva kívánta látni, bármily nehezen barát- 
kozott is meg közös reményök meghiúsulásának gondolatával, 
annál inkább érezte magát kötelezve más irányban gondoskodni 
az utódlás biztosításáról, mert a sors neki, bár nem törvényes 
frigyből, fiat adott. 

Corvin János származását, ki 1473-ban született, s így Beatrix 
jöttekor három éves, Bécs elfoglalásakor tizenkét éves volt, 
sűrű homály födi. Anyját boroszlói nőnek mondják későbbi 
följegyzések, s nevét is csak egy, Mátyás halála után írt 
követjelentés mondja Borbálának. 2 Bármint szövődött e nő 

áll. lev.-tár, Canc. Duc. Cárt. d. Princ. viselés müve volt, a mely a nagy Hunyadit 
Est. Ungheria B a 2. 1487. jan. 4.) nem akarta megfosztani holta után attól a 
' Ezeket Pálma (?) és Fessler nyomán dicsőségtől, hogy fia trónra jusson, de 
Teleki (id. m. v. 5. 1.) Szalay L. (id. m. viszont — érdemei tekintetéből — az 
ni. 283. 1.) és Pesty Frigyes («A magyar Austriai uralkodóházat sem akarta elütni 
nemzet mostohasága saját maga iránt», Száz. a magyar koronától, melyhez joga volt 
1868. 20. 1.) regisztrálják. A Beatrix mag- (a cui era dovuto) s mely, ha nem is mind- 
talanságára nézve azt olvassuk a Vecr.hioni járt Mátyás halála után, de később vissza- 
többször idézett művében (Notizie stb. szállott a ((kereszténység császárára». Ez 
67 — 68. 1.), hogy Beatrix mint oly szapora a magyarázat alighanem Sigismondo Contin 
nemzetség tagja, fiatal, erős és mindig alapúi (id. m. 11. 8. 1.), ki ilyféle szavakat 
egészséges (?) nő, nem is lehetett termé- ad az 1490-iki királyválasztásnál a Miksát 
szettől magtalan, s hogy a hibának inkább ajánló kalocsai érsek (?) szájába. 
Mátyásban kellett rejlenie, hadi sebesülése 2 A teanoi püspök előbb idézett jelen- 
következményeképen. Mégis abban conclu- tése mint nBarbara illius regis concubiná»-t 
dál, hogy e jelenség (fenomeno) a gond- említi. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 329 

viszonya Mátyáshoz, tekintve, hogy fia mellett s tehát Mátyás 
közelében való tartózkodása majdnem kétségtelen, bizonyos 
tiszteletet meg nem tagadhatunk emlékétől, ha látjuk, hogy míg 
magzata — oly mértékben lépve ki a homályból, a mily mér- 
tékben tűnt a törvényes trónörökösre való kilátás, — fokról 
fokra emelkedett egész a trón magaslatáig, ő maga, az anya, 
úgy el akart és el tudott tűnni, hogy nemcsak az egykorú 
krónikások, hanem még a bőbeszédű s gyakran minden mende- 
mondát fölkapó követek közül sem vette nevét — Mátyás éle- 
tében — egyik sem tolla hegyére, s egyetlen királyi adomány- 
levelet sem bírunk, melyet ő akár a maga, akár rokonai javára 
eszközölt volna ki. 1 A Corvin János anyja e visszavonúltságá- 
ban sem kerülhette el, hogy a Beatrix olasz környezete el ne 
hitesse a babonára hajló királynéval, hogy meddőségét Borbála 
gonosz varázslattal idézte elő ; 2 de hogy Beatrix őt e miatt 
nyilvánosan bepanaszolta s ellene egy nemét a boszorkány- 
pörnek indította volna meg, mely a bécsi egyetem tanárait is 
foglalkoztatta, 3 ezt, az utóbb a királynétól minden áron válni 
akaró Ulászlótól eredő vádat annál kevésbé fogadhatjuk el igaz- 
nak, mert azt sem a bécsi egyetem évkönyvei, sem egyéb 
egykorú följegyzések nem igazolják s ez az állítás abban, a 
később Ulászló védelmére készült emlékiratban sem foglal helyet, 
mely úgyszólván pragmatikusan sorolja föl a királyné ellen 
támasztott vádakat. 4 

Tény azonban az, hogy a Mátyás fiának útját a törvénytelen 
születés titkát rejtő homályból az elismert trónörökös minden 
kiváltságait egyesítő közjogi állásig szakadatlan küzdelem jelzi, 
mely a király és királyné között zajtalanul és láthatatlanul folyt 



' Fraknói Hunyad. és Jagell. (M. N. T. 2 Ant. Costabili jelentése 1489 szeptb. 

rv. 287. 1.) A történtek időrendjével sem 18-ikáról a ferrarai herczegnéhez (Modenái 

egyezik Tubero amaz állítása (Schwandt- levéltár, követjelentések); e szerint Beatrix 

nernél 127. 1.), hogy Mátyás első nejének a pápai követnél emelt vádat, s ezért 

halála után a Corvin János anyját hitvese- Borbála Mátyáshoz ment panaszra, 
ként tartotta s csak barátai beszélték le 3 A teanoi püsp. id. jelentése. 

róla, hogy nőül vegye. 4 Lásd Udis már id. Apológiáját. 

Magyar Tört. Életr. 1908. 42 



33° BERZEVICZY ALBERT 

le, de a melybe a dolgok erejénél fogva belévonattak mind- 
kettejük családi hozzátartozói, udvaruk és országnagyaik, sőt a 
közelebbről érdekelt külső hatalmak is. E küzdelemnek itt csak 
kezdetébe pillantunk be, de már az is föltárja mindazokat az 
indítékokat és tényezőket, melyek a végeredmény előidézésében 
részesek voltak. 

Születhető gyermeke törvényes igényének védelme nem 
magyarázhatja meg a Beatrix makacs ellenállását, mert hiszen 
Mátyás Jánosnak mindvégig csak a törvényes örökös hiányának 
esetére akart utódlási jogot biztosítani. Az események folyamá- 
ban — mint látni fogjuk, — mindinkább kétségtelenné válik s 
különösen akkor, mikor már Mátyás elbetegesedése közel kilátásba 
helyezi a trónváltozást, lesz szembetűnővé, hogy Beatrix, meg- 
fosztva az anyakirálynénak fia jövőjeért rajongó legitim becs- 
vágyától, saját, féktelen nagyravágyásának lesz martalékává, 
mely őt a férje szándékai elleni ellenszegülés, sőt árulás útjain 
viszi a megálmodott királyi hatalom polcza helyett a bukás 
örvényébe. 

Mátyásnak a Corvin János emelkedéséről való gondoskodása 
már második házassága első idejében vette kezdetét ; a királyné 
e fölött annál kevésbé ütközhetett meg, mert hiszen épen hazá- 
jában, sőt saját családja körében is a természetes szülötteket a 
törvényesekkel majdnem egyenlő elbánásban részesítették s akkor 
még bizonyára Mátyás maga sem gondolt arra, hogy Jánost 

másnak hiányában — trónja örököséül fogja kiszemelni. 
Rendkívül gondos nevelésben részesítette a fiút Ugoletti Tádé- 
nak, a Corvin-könyvtár tudós őrének vezetése alatt s már 
1479-et megelőzőleg Hunyadi gróf és Liptó herczegének rang- 
jára emelte s birtokadományozásokban részesítette; ezt követte 
majd a sziléziai területen levő Troppau, Ratibor és Oppeln herczeg- 
ségek reáruházása. Aligha tévednek azok, kik úgy következtet- 
nek, hogy Beatrix volt az, ki saját anyaságát késni, ellenben a 
törvénytelen szülöttet rangban és jelentőségben emelkedni lát- 
ván, rávette férjét, hogy a Csupor Demeter halálával megüre- 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 



331 



sedett győri püspökséget 1480-ban pápai beleegyezéssel adomá- 
nyozza Corvin Jánosnak, ezáltal fiának az egyházi pályán 
jelölvén ki további emelkedése útját. 1 Mátyás e szándékát 
azonban csakhamar megváltoztatta s a győri püspökséget előbb 
Beckenschlagernek ajánlván föl, majd kincstárnokára, Dóczi 
Orbánra ruházta, 2 János herczeget pedig csak az 1482. év április 
hava folyamában nem kevesebb mint hat rendbeli birtokadomá- 
nyozásban részesítette. 5 

A kis fiú vagyonának folytonos gyarapításáról 4 Mátyásnál 
nem kevesebb gyöngédséggel gondoskodott ennek anyja, Szilágyi 
Erzsébet. Corvin Jánosról azt írják az egykorú krónikások, 
hogy külseje, különösen tekintete nagyatyjára, a nagy Hunyadira 
emlékeztetett ; ez még inkább érthetővé teszi az agg matróna 
szeretetét, mely annál buzgóbban igyekezett fia törvénytelen 
ivadékának emelkedését munkálni, minél inkább tünedezett el a 
törvényes örökös születésébe vetett reménye. Feltűnő, hogy 
Hunyadi János özvegyét, ki Beatrix jöttekor s a királyi pár 
első táborba-szállásakor még elválaszthatatlannak látszott menyé- 
től, utóbb egyetlen egykorú följegyzés sem említi mint olyat, 
ki az udvarnál látható volt; ellenkezőleg, úgy látszik, hogy élete 
utolsó éveit nagyobbrészt kolostori vissza vonúltságban töltötte. 5 
Csak gondos gazdálkodásának jeleit bírjuk s adatot arra nézve, 
hogy végrendeletileg egész vagyonát János herczegre hagyta. 
Még halála is oly zajtalanul következett be, hogy annak éve 
kétes volt eddig: 1484-re tettük, holott egy újabban fölmerült 
adat szerint már 1483-ban kellett megtörténnie. 6 Ezt a teljes 

' Fraknái Hunyad. és Jagell. (M. N. T. S Timon (Epitome 170. 1.) mondja: 

ív. 289. 1.) "Patriarcha Aquilejensis hoc anno (1478.) 

2 Teleki id. m. v. 440. 1. Fraknái Máty. Elisabethae matri Corvini potestatem fecit 
leír. 342 — 346. 1. ingrediendi monasteria Sacratarum Virgi- 

3 Az erre vonatkozó oklevelek az Orss. mim in Insula Leporum et Budae Veteris.» 
Levéltár D. 37652., 37654., 37655., 37656., 6 A B. Hornig Károly veszprémi püs- 
37Ó57. és 37658. számai alatt találhatók. pök ált. kiadott « Monumenta Rontana Epis- 

4 Corvin Jánosnak Mátyás halálakor copatits Vesprimiensis» 111. köt. 293. lapján 
tulajdonában volt birtokokról részletesen ad található, 1484. október 30-ikáról k. okmány 
számot Schönherr Gyula «Corvin János» ez. mutatja, hogy az Erzsébet temetésének 
műve (Tört. Életrajzok) 175. s köv. lapjain. már 1483-ban kellett végbemennie. 

42* 



33 2 BERZEVICZY ALBERT 

visszavonulást aligha magyarázhatja meg csak az aggkor ; ebben 
nem nehéz a Beatrixtól való elidegenedés jelét pillantanunk 
meg, a melyet a királyné iránt széles körökben lábrakapott s 
majd közelebbről elemezendő ellenszenv okain kívül valószínűleg 
épen a Corvin János jövő szerepére irányuló törekvések ellen- 
téte is idézett elő. 

Az ifjú herczeg fölserdülése megadta Mátyásnak a módot, 
hogy őt nemcsak czímekkel és javadalmakkal tüntesse ki, de 
külső, reprezentatív tényekben is mutassa, hogy ő az, ki trón- 
jához legközelebb áll. 1484-iki osztrák hadjáratára magával vitte 
a táborba, követek fogadtatása alkalmával jobbjára ültette, 
lakomáknál néha rosszullétet színlelve távozott, hogy fiát ültesse 
a maga helyére, kinek megnyerő megjelenése és modora az 
udvari népre s a jövő-menő idegenekre is a legkedvezőbb 
benyomást tette. 1 Ugyancsak már 1484-ben nyíltan vallotta, 
hogy a német császárral 1462-ben kötött egyezség nemcsak 
törvényes fiúörökösének biztosította a trónutódlást a császár 
igényével szemben. 2 Végül ugyanez időtájt kezdett Mátyás oly 
házassági tervvel foglalkozni, mely fia születésének hibáját egy 
tekintélyes uralkodó-családdal való frigy előnyével pótolja. 

Beatrix ezt eleinte nem ellenezte, de Mátyás tervét oly 
mederbe igyekezett terelni, hogy az ismét az Aragóniái házzal 
való viszonyát fűzze szorosabbra s ezáltal minden eshetőségre 
a királyné saját befolyását növelje. Fölvetette az eszmét, hogy 
Corvin János Federigo herczegnek korán elhunyt nejétől Franczia- 
országban 1479-ben született leányát Carlottát jegyezze el magá- 
nak. 3 Mátyás azonban, bármennyire hajlott különben kéréseire, 
ebben az eszmében hamar fölismerte az önző czélzatot s átlátta, 
hogy a Beatrix családjától a János örökösödési igényének támo- 

' Bonfin Dec. ív. Lib. vn. 461. 1. nevezi. Az itt szóbanforgó Aragóniái her- 

2 Fraknói Hunyad. és Jagell. (M. N. T. czegnő utóbb Laval grófjának neje lett. 
ív.) 290. 1. (Lásd Notar Giacomo, 144. 1. és Hübner 

3 Jacobus Trottus ferrarai követ jelen- Geneal. Tabellen 328. tábla.) A követ- 
tése Milánóból 1485 márcz. 20-ról; a jelen- jelentés a Modenái áll. levéltárin van, 
test író követ oly óvatos, hogy Mátyás Disp. d. Orat. Estensi a Milano. 

királyt nem nevén, hanem « Jupiter »-nek 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 



333 



gátasát nem várhatja ; arra határozta el tehát magát, hogy a mi 
saját személyére nézve annak idejében meghiúsult : fiát fogja a 
milanói herczegi családdal összeházasítani. Óvatos volt azonban 
s az ügyet legmeghittebb emberei által eleinte úgy tárgyaltatta, 
hogy az Beatrix előtt titokban maradjon. 1 




98. BIANCA MARIA SFORZA. 

Bernardino Luini falfestménye a milanói Castello Sforzescoban. 

A kiszemelt jegyes Bianca Maria Sforza volt, Corvin János- 
nál egy évvel idősebb leánya a meggyilkolt Galeazzo Maria 
herczegnek és savoyai Bonának s tehát nővére a tizenhat éves 
Gian Galeazzo uralkodó herczegnek és unokahúga az «I1 Moro» 



1 A titkolást a most id. jelentés és 
u.-annak a követnek márcz. 19-iki jelentése 
is említi ; hogy ennek daczára a szemes 
velenczei követ e tervet már 148=; márcziu- 



sában jelentette államtanácsának, azt a 
Dipl. Emi. in. kötetének 39. lapján 36. sz. 
a. közölt levél mutatja. 



334 BERZEVICZY ALBERT 

melléknéven ismeretes ' Lodovico Sforzának. Bianca Maria, 
kinek első jegyese, az egykor Beatrixnak is eljegyzett Filiberto 
di Savoia, meghalt, 2 abban a hírben állott, hogy Európa minden 
fejedelmi hajadonai között legdúsabb hozomány fölött rendel- 
kezik; de ettől el is tekintve, a Sforza-ház előkelősége és hatalma 
Mátyásra nézve elég kecsegtetőnek tüntethette föl a tervezett 
frigyet, míg a leány anyja és testvérbátyja a magyar királyban 
és fiában valószínűleg támaszt reméltek nyerhetni az erőszakos 
hatalmi vágyának mind félelmesebb jeleit adó Lodovieoval 
szemben, ki a fiatal herczeg anyját, Bonát, gyámsági jogaiból 
lassanként egészen kiszorította s mind több hatalmat ragadott 
magához. Egy milanói követjelentésben nyoma is van annak, 
hogy Lodovico a tervet eleinte ellenezte, 3 de kevéssel utóbb a 
milanói herczeg követének adott hivatalos utasításból kitűnik, 
hogy a herczegi család Mátyás iránti legnagyobb készségtől 
indítva, hajlandó volt a király titkos megbízottjával, Fontana 
Ferenczczel, azonnal meg is egyezni, csupán abban az irányban 
óhajtott megnyugvást szerezni, mily sors vár János herczegre, 
ha a még fiatal királyné ezután mégis gyermeket szülne, vagy 
Mátyás harmadszor nősülne? Erre Fontana kétségkívül meg- 
bízásának megfelelőleg, azt a kijelentést tette, hogy ő ugyan, 
— a királyné hő vágyát tartva szem előtt, — maga is kívánná, 
vajha ez az esemény bekövetkeznék, de hogy erre remény alig 
van ; az pedig, hogy Mátyás újra özvegységre jutván, újra meg- 
nősüljön, teljesen ki van zárva. Ha egyébiránt a nem várt for- 
dulat mégis bekövetkeznék és Beatrix királyné törvényes 
örökösnek adna életet, akkor is Corvin Jánosra vár Csehország 
s a Mátyástól meghódított osztrák területek uralma, azonkívül 

i Tévesen fordítják Lodovico Sforza gyűjtő okos óvatosság jelét látván, e fát 

melléknevét «a szerecsen»-re ; a «Moro» — nem sok joggal — a saját körültekintő 

szó ebben az esetben nem szerecsent állambölcseségének symbolumául tekin- 

hanem szederfát jelent, a Lodovico ön- tette. {Summonte id. m. ni. 497. 1.) 
választotta embléme-ját, a minek magya- 2 Litta id. m. 15. füz. V. tábla, 

rázata az, hogy a szederfa késő s hirtelen 3 Jac. Trottus követjelentése Milánóból 

rügybontásában Sforza a fagyok vészedéi- 1485 márcz. 19-ikéröl. (Modenái áll. levéltár- 

mét elkerülő s erejét alkalmas perezre ban mint fentebb.) 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 335 

megtartja mindazokat a várakat és uradalmakat, melyeket jelen- 
leg bír. Általán teljes biztosságot nyújthat a felől, hogy a király 
minden körülmények között fényesen fog gondoskodni e fiáról, 
mert azt «jeles tulajdonai miatt annyira szereti, hogy a szemét 
is odaadná érte».' 

A megegyezés ilyenképen már 1485 júliusában meg is tör- 
tént, és azt maga Lodovico Sforza nagy örömmel adta tudtára 
a követeknek, habár tudta, hogy Velencze nem kívánta ezt az 
összeköttetést. 2 Ascanio Sforza bíbornok pedig, a Lodovico 
testvére s az uralkodó herczeg nagybátyja, augusztus 12-ikéről 
Rómából keltezett levelében köszönetet mondván a herczegnek 
a vett értesítésért, örömét és szerencsekívánatait fejezte ki a 
kötött frigy alkalmából, melyet sietett a pápának is, mint házukra 
nézve igen előnyösét bejelenteni. 3 

Beatrix, — ki előtt a dolgot ily körülmények között többé 
titkolni nem lehetett, — belenyugodni látszott, de a Corvin 
János és Bianca Sforza jegyességének hosszú és viszontagságos 
történetében az ő ellenséges beavatkozásának jeleivel még több- 
ször fogunk találkozni. A trónöröklés kérdésében folytatott 
makacs küzdelmének áldozata volt minden valószínűség szerint 
az a fényes eszű főpap is, kit Mátyás haragja 1484 nyarán 
Kalocsa díszes érseki székéről sötét börtönbe juttatott. 

Váradi Pétert Mátyás, kiváló tehetségei és nagy — főleg 
Olaszországban szerzett — képzettségére való tekintettel fiatal 
korban alacsony sorsból emelte föl, hogy előbb titkárává, majd 
titkos kanczellárává nevezvén ki, Handó György kalocsai érsek- 
nek már 1480-ban bekövetkezett halála után ezt az érsekséget 
is neki adományozza. 4 A nyílt, egyenes jellemű és nagy erélyű 
férfi, — kit egy pápai követ Mátyás jobb szemének nevezett — 
annyira megnyerte a király bizalmát és hajlamát, hogy kevéssel 



1 Dipl. Emi. in. 39. 1. 37. szám. ; Dipl. Emi. ni. 46. 1. 

; Követjelentés Milánóból Ferrarába 4 Eietét Iegbehatóbban irta le Fraknói: 
1485 július 31-ikéről a modcuai áll. levéltár- « Váradi Péter kalocsai érsek életen, a Százá- 
ban. (Cárt. d. Ambass. Milano. G. Trotti.) dok 1883. évf. 489., 729. és 825. lapjain. 



336 



BERZEV1CZY ALBERT 



az érsekségben való megerősíttetése után s fiatalkora ellenére 
Mátyás mindent mozgásba hozott a végből, hogy neki a bíbor- 
noki kalapot is megszerezze, a mi azonban nem sikerült.' 
De talán épen e gyors emelkedés elszédítette a kiváló embert; 
nélkülözhetetlennek tartván személyét, oly kíméletlen nyilatkoza- 
tokat engedett meg magának a király némely kormányzati intéz- 
kedéseivel szemben, melyek föltűnést és megütközést keltettek. 
Nem hiányzottak környezetében olyanok, kik siettek erről jelen- 
tést tenni ; különösen erdődi Bakócz Tamás, a későbbi nagyhírű 




99. VARAD! PÉTER KALOCSAI ÉRSEK CZIMERE. 



érsek és bíbornok, akkor királyi titkár vitte a följelentő szere- 
pét s a következmény az lett, hogy Mátyás, — ki egy új 
Beckenschlagert vélt az érsekben láthatni, hogy nyílt árulását 
megelőzze s a Váradira bízott titkokat is megőrizze, — elfogatta 
őt s Árva várának börtönébe záratta. 2 

A dolog nagy riadalmat okozott, annál inkább, mert Váradi 
Pétert úgy ismerték, mint a Corvin János trónöröklésének leg- 
lelkesebb hívét, ki Stein György sziléziai helytartóval együtt 
legjobban buzgólkodott azon, hogy Mátyást — épen a János 
érdekében — az olasz bonyodalmakba való beavatkozástól vissza- 
tartsa s a császár elleni döntő lépésre vegye rá. 3 Könnyen 



1 Lásd Mátyásnak erre vonatkozólag a 
nápolyi királyhoz, Aragóniái Jánoshoz, 
Rodrigo Borgia és Oliviero Carafa bíbor- 
nokokhoz, valamint Diomede Carafához 



intézett leveleit : Máty. kir. levelei ír. 256- 
265. 1. 

2 Heltai id. m. 11. 203 — 204. 1. 

5 Teleki id. m. v. 256. és 292. 1. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 337 

érthető, hogy ilyenképen általánossá lett az a hit, hogy a Péter 
érsek bukásának okozója Beatrix, 1 s hogy Bakócz Tamás is, a 
királyné kegyét keresendő, vádolta be a nagy hatalmú férfiút 
a királynál. 2 Beatrix utóbb, mikor a pápa követe útján közbe- 
vetette magát az érsek kiszabadítása érdekében, utalt is erre a 
gyanúra, teljesen alaptalannak jelentvén ki azt, s tény, hogy 
Váradi később barátságos hangú levelezésben állott az özvegy 
királynéval, 3 de Mátyás életében fogságának csak enyhítését 
tudta elérni, kiszabadulását nem, s nyoma van annak, mintha a 
király maga féltette volna az érsek életét a királyné embereitől. 4 
A Beatrix részességét ebben az ügyben az is bizonyítani látszott, 
hogy a kalocsai érsekkel majdnem egyidejűleg Dóczi Orbán 
győri püspök s királyi kincstartó is alaptalan följelentések miatt 
közel állott az elfogatás veszélyéhez s őt köztudomás szerint 
főleg a királyné közbenjárása mentette meg a bajtól. 5 

Az ily esetek nyilvánvalóvá tették, hogy mióta különösen a 
Corvin János trónöröklésének kérdése előtérbe lépett s abból 
folyólag Mátyás és Beatrix között lappangó ellentét támadt, az 
udvar s az ország főbbjei két pártra szakadtak : az egyik híven 
ragaszkodott a királyhoz s az ő fiához, Jánoshoz s nyílt vagy 
leplezett ellenszenvet és bizalmatlanságot érzett a királyné iránt, 
— ezek az országban hatalmas közvéleményre támaszkodtak, — 
a másik vakon szolgálta a királynét, úgy vélekedvén, hogy 
általa a királynál is mindent elérhet s arra a tapasztalatra 
támaszkodván, hogy míg «Mátyás kímélete és gyöngédsége neje 
irányában a legszélsőbb határokig megy, Beatrix kérlelhetetlen 
gyűlölettel üldözi mindazokat, kik útjában állanak». 6 Mint olya- 
nok, kik már ebben az időben a királyné határozott híveiként 

1 Ezt a pápai követ is «sokaktól hal- tette Rómába 1489 máj. i5-ikén; lásd: 
lotta», (a multis asseratur) Angelo Pecchinoli Fraknái : Pecchinoli Angelo pápai legátus 
ortei püspök jelentése Tclekiné\: xn. 427. 1. Mátyás udvaránál, 1898. 51. 1. 

2 Fraknái: Erdödi Bakács Tamás (Tört. 5 Bonfin Dec. ív. Lib. vi. 453 — 454. 1- 
Eletr. 1889. 13—15. 1.) Udis Apológiája is (id. kiad. 475. 1.) azt 

3 Fraknái: Váradi P. k. é. élete, id. h. tudja be Beatrixnak bűnül, hogy «nem 
510. és 744. 1. igyekezett kiszabadítani)! a kalocsai érseket. 

4 Ezt Pecchinoli pápai legátus jelen- 6 Fraknái: E. Bakács T. id. h. 

Magyar Tört. Életr. 1908. 43 



338 BERZEVICZY ALBERT 

voltak ismeretesek, az ő olaszain kívül főleg Zápolyai István, 
Báthory István, Geréb Péter és Mátyás, Orbán püspök és 
Bakócz Tamás nevezhetők meg. 

Mátyás és Beatrix még a meghódított Bécsben mulattak, 
mikor október végén Nápolyból azt a lesújtó hírt kapták, hogy 
Aragóniái János bíbornok Rómában, a hol akkor tartózkodott, 
hirtelen meghalt. 1 A huszonkilencz éves herczeg váratlan halála 
abban az időben szinte természetszerűen mérgezés gyanúját 
keltette föl, sőt némely krónikás tudni is véli, hogy Jánost 
azért tették el láb alól, mert az atyja és a szentszék közötti 
viszályban kíméletlenül kelt a nápolyi álláspont védelmére. 2 

Beatrix vígasztalhatatlan volt a hír fölött; mióta öcscse, 
Ferencz visszatért hazájába, Jánost tekintette egyedüli kapocs- 
nak közte és az otthoniak között, kinek legalább koronkinti idő- 
zése magyar földön, melyhez érseksége kötötte, nővérére nézve 
otthonosabbá tette volna ezt, az idő múltával is neki mindig 
idegen világot. Nemzetsége jellemének sok zord vonása mellett 
Beatrixban az a meleg és erős családi érzés sem hiányzott, 
mely a különben szívteleneknek tartott Aragoniaiakat tagadhatat- 
lanul egymáshoz csatolta. És épen ennek az érzésnek az ereje, 
a rettegés attól a gondolattól, hogy családjától elszakadva egé- 
szen magára maradjon, indította a királynét arra, hogy gyásza 
könnyeit mindjárt a könyörgés szószólóiul használva, a halálhír 
vétele utáni másodnapon ; már ostrom alá vegye férje szívét s 
kieszközölni igyekezzék a János halálával megüresedett eszter- 
gomi érsekségnek nővére, Eleonóra fiára, az akkor hat éves 
s állítólag már anyja méhében Isten szolgálatára szánt Estei 
Hipolitra való ruházását. 4 

1 Notar Giacomo (157. 1.) és Passero Muratori: Annali 46. köt. 164—165. 1. 
<45— 46. 1.) egybehangzó följegyzése sze- Pastor bebizonyitottnak tartja, hogy ter- 
rint október i7-ikén; Fuscolillo (54. 1.) mészetes halállal múlt ki: íd. műv. 111. 
19-ikét mond. 184. I. 

2 Notar Giacomo 143. 1. és Fuscolillo 3 Dipl. Emi. 111. 63. 1. 

az id. helyen. Infessurának azt a föltéve- 4 Vesach Perotto-nak egy a modenai 

sét, hogy Jánossal a lázadó bárók még áll. lev. -tárban levő 1485 decz. 6-ikáról 
Salernoban etettek mérget, megczáfolja kelt levele szerint Mátyás, látván Beatrix 




IOO. ASCANIO SFORZA BIBORNOK SÍREMLÉKE. 

(Andrea Sansovino müve a római S. Maria del Popolo templomban.) 



43* 



34° BERZEVICZY ALBERT 

Ezt a lázas sietséget némileg menthetővé teszi az a körül- 
mény, hogy a milánói herczeg — támaszkodva a háza és Mátyás 
között elhatározott házassági összeköttetésre, — már nyolcz 
nappal az Aragóniái János halála után levelet intézett Mátyáshoz, 
a gyászeset fölötti fájdalmának bizonygatása mellett arra kérvén 
őt, hogy Magyarország legnagyobb egyházi javadalmát adomá- 
nyozza nagybátyjának, az egy év előtt bíbornokká lett Ascanio 
Sforzának, kinek mintegy ajánlásképen az elhunythoz való ragasz- 
kodó barátságára is hivatkozott ; ' ez pedig maga is nagy 
sietséggel a forlii apátot küldte megbízottjaként s a pápa ajánló 
levelével ebben az ügyben Mátyáshoz és Beatrixhoz. 2 

Mátyást ez a kérelem már kísértésbe nem hozhatta, mert 
ezúttal minden ellenállásról, sőt minden megfontolásról is lemondva, 
feleségének ma képtelennek látszó kívánságával szemben, annak 
teljesítését megígérte. Az Ascanio küldöttje maga is sokat ron- 
tott az ura dolgán azáltal, hogy Aragóniái Jánosnak Rómában 
bekövetkezett halálára való tekintettel a pápa adományozási 
jogára hivatkozott; úgy hogy e miatt a főrendek is inkább a 
Hipolit pártjára állottak. 3 

Hanem azért Beatrixnak egész a következő év márcziusáig kel- 
lett várnia, míg az örvendetes eseményt biztos hír gyanánt közöl- 
hette nővérével, elmondva egyúttal egész küzdelmét, melyet a dia- 
dalért vívnia kellett, nem férje akaratával, hanem más tényezőkkel, 
melyekkel neki is számolnia kellett. Márczius 8-ikáról keltezve 
különböző követekkel három, részben egybehangzó levelet kül- 
dött Ferrarába, csakhogy biztosan eljusson valamelyik rendel- 
tetése helyére. 4 

« Közös testvérünk, a boldog emlékű bíbornok halálának 
gyászos hírétől lesújtva és elszomorítva, — írja — némi üdülé- 

végtelen fájdalmát, maga ajánlotta föl neki 5 Fr aknái : Máty. kir. 332. 1. 

az esztergomi érsekséget bármely, egy- 4 A Dipl, Emlékekben kettő egész 

házi pályára lépó rokona részére. Ciacco- terjedelemben (111. 63. és 67. 1.) a harma- 

nüis id. m. in. 176. 1. dik (ív. 367. 1.) töredékesen van közölve. 

1 D. E. in. 56. 1. A levelek eredetije a modenai áll. levél- 

2 U. ott 91. 1. tárban. (Cárt. di Princ. Est. Ungh. B* 2.) 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 34 1 

síinkre szolgált Herczegséged valamint főméltóságú férje és összes 
gyermekei jóllétéről értesülhetni a gyászeset alkalmából részvetők 
és vigasztalásuk tolmácsolása végett kiküldött megbízottjuk által. 
Annál inkább megörültünk jöttének, mert míg e részvét és meg- 
emlékezés csillapítja fájdalmunkat, másrészt így alkalmat nyertünk 
jobban adhatni Herczegségteknek értésökre azt, a mit Felséges Fér- 
jünk a király s Mi magunk kigondoltunk, elhatároztunk és elrendez- 
tünk főméltóságú családjuk java, dísze és emelkedése érdeké- 




id. ERCOLE HERCZEG ES ELEONÓRA HERCZEGNE EREMKEPE A MODENÁI MÚZEUMBAN. 

ben s a mit visszatérő követök majd bővebben is ki fog fejteni. 
Tudja meg tehát Főméltóságú asszonyom és közölje Férje urá- 
val, hogy legnagyobb levertségünkben is eszünkbejutván kedves 
fiaik, azokat Felséges Férjünk kegyeibe ajánlottuk, kérve őt, 
adományozná a néhai bátyánk elhunytával megüresedett érsek- 
séget Don Ippolitonak, fiuknak, kiről hallottuk, hogy papi pályára 
készül s már apostoli protonotarius rangjával bír. Felsége a 
mi kedvünkért legkészségesebben ráállott erre ; a mit ilyenképen 
biztosítván unokaöcsénk számára, megírtuk a dolgot O Felsé- 



342 BERZEV1CZY ALBERT 

gének, közös Atyánknak a királynak is, ki bizonynyal maga 
sem ajánlhatna méltóbb s szívéhez közelebb álló személyt e 
méltóságra, mint Herczegségtek fiát, mert az ő törvényes 
szülöttei, Don Federigo és Don Francesco O Fenségeik ép oly 
kevéssé jöhetnek komolyan szóba, mint a calabriai herczeg ő 
fenségének fiai, miután csak ketten vannak; király-atyánk törvény- 
telen fiai valamelyikének kinevezésébe pedig, ha Felséges urunk 
és férjünk még oly élénken kívánta volna is, az országnagyok 
semmi áron belé nem egyeztek volna. A minap megtartott 
országgyűlés alkalmával megbeszélték e dolgot és elhatározták, 
hogy az érsekség a Mi kedvünkért Hipolit öcsénknek adomá- 
nyoztassék, kinek azonban itt az országban fog kelleni székelnie 
s egyelőre helynökkel bírnia; ellenben más olasz, legyen bár 
főpap, vagy épen bíbornok, nem részesedhetik e javadalomban, 
mert akkor ő Felsége inkább mindjárt ez országbeli egyénnek 
adományozná azt.» 

Ez a tapintatos és ügyes közlés mégis elárulja, hogy a nehéz- 
ség, melyet le kellett küzdeni, a nápolyi király kívánsága volt, 
ki valószínűleg valamelyik törvénytelen fiát szerette volna a János 
helyére juttatni s kivel szemben Beatrix sietett az országnagyok 
akaratát tolni előtérbe. Ép oly röviden bánt el az Ascanio 
Sforza küldöttjével, kivel való tárgyalásait szintén megismerteti 
nővérével. Szabályként állította föl, hogy Magyarországon bíbor- 
nok nem kaphat érsekséget vagy püspökséget s mikor az 
elképedt követ az egri püspök és Aragóniái János legközelebbi 
példáira utalt, azzal vágott vissza, hogy mindketten előbb kap- 
tak magyar egyházi javadalmat s azután lettek bíbornokokká, 
a mi Veronai Gáborra nézve áll, Aragóniái Jánosra nézve 
azonban nem s ezért pótlásképen még hozzá is tette, hogy 
ebben az esetben tekintettel volt a király az ő testvérére. 
Mikor pedig az Ascanio megbízottja fenyegetőleg lépett föl, 
mondván, hogy a bíbornok ismert nagy befolyásával, ha akarja, 
a Hipolit érsekségét meghiúsíthatja, a királyné arra hivatkozott, 
hogy «ebben az országban az egyházi javadalmakat azok kapják, 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 343 

a kiket a király e czélra kiszemel és a pápa megerősít, s ha 
most bíbornokok kedveért ezt a gyakorlatot meg akarnák vál- 
toztatni, abba Ö Felsége beleegyezni sohasem fog». Egyébiránt 
a királyné nem is hiszi, hogy a pápa a régi, hagyományos 
gyakorlatot újításokkal megzavarni akarná. 

((Mindezeket — így végzi levelét — azért írjuk Főméltósá- 
godnak, hogy róluk értesülvén, meggyőződjék róla, mennyire 
gondolunk Reá és gyermekeire és mert föltételezzük, hogy azt 
a mit felajánlunk, Herczegségtek el is fogadják. Kérjük tehát, 
kezdjen hozzá mindjárt a dolgok elrendezéséhez, hogy követük 
visszatérésekor Don Ippolito készen 
legyen s Isten nevében mielőbb ide 
jöhessen és élvezhesse érsekségét. 
Kimondhatatlan vágygyal várjuk őt 
s hogy egész szeretetünket, mely- 
lyel iránta nem mint unokaöcsénk, 
de úgy mint saját fiunk iránt viselte- 
tünk, kimutassuk, kívánjuk, hogy itt 
székeljen ebben a várunkban, a hol 
már rendeztetjük szobáit, hogy min- 
dig közelünkben legyen, mert min- 
den óra, mely tőle elválaszt, ezer évnek látszik nekünk. Ajánljuk 
magunkat Herczegségednek és kérjük, kegyeskedjék nevünkben 
üdvözölni és csókolni összes gyermekeit. Kelt budai várunkban 
1486 márczius 8-ikán : 

Főméltóságodnak engedelmes nővére : 

A magyar királyné. » 

Miután néhány nappal később Mátyás maga is közölte ((ked- 
ves barátjával és rokonával", Ercole herczeggel s külön Eleonó- 
rával, hogy mielőtt még erre vonatkozó kérésök hozzá érkezett 
volna, fióknak adományozta az esztergomi érsekséget s kész őt 
e javadalmába bármikor beiktatni, 1 Ferrarában határtalan öröm 

1 Difii. Emi. ni. 68., 70. 1. Az adoma- tárban, Docum. Spettanti a Pinc. Est. 
nyozásról szóló oklevél a nwdenai áll. lev.- Ippolito. 




I02. ESTEI HIPOLIT EREMKEPE 



344 BERZEVICZY ALBERT 

uralkodott, különösen az udvar körében, 1 mert köztudomású 
volt ott, mily jelentékeny állás az esztergomi érseké úgy egyházi, 
mint világi tekintetben, lévén az Magyarország primátusával, a 
született apostoli legátusi méltósággal s még azonfölül szerfölött 
dús javadalommal egybekötve. 2 

S ezzel sűrű levelezés indult meg a magyar királyi pár és 
a ferrarai herczegi család között,' mely majdnem hiánytalanul 
meg van őrizve s legjobb betekintést nyújt úgy a Hipolit kine- 
vezésének megerősítése körül fölmerült akadályok leküzdésébe 
s az ő jövetelének előkészítésébe, mint a két uralkodóház közötti 
bensőségteljes viszonyba s különösen a Beatrix lelkületébe, a 
ki természetének egész szenvedélyességével készült magához 
vonandó kis unokaöcscsét árasztani el azzal az anyai szeretettel, 
melyet saját gyermekével éreztethetni nem jutott osztályrészéül. 



II. 

ejedelmi rangú személyek levelezése abban 
az időben alig tüntet föl külömbséget diplo- 
maeziai jegyzékváltás és magánlevél között. 
A legnagyobb horderejű államügyeket tár- 
gyaló iratokba teljesen magánvonatkozású, 
vagy családias jellegű részletek vegyül- 
tek olykor, 4 s viszont a legintimebb leveleket is titkárok írták 
abban a megszokott formában, mely csodálatos keveréke a 
szertartásos feszességnek a patriarchális kedélyességgel. Külö- 
nösen áll ez a nőkre nézve; Isotta degli Attiról, a Sigismondo 
Malatesta híres feleségéről ez utóbbinak életrajzírója kétségbe 

1 D. E. in. 85. 1, macziai levelezéseiben előforduló vadá- 

- Muratori, Antichitá Estensi 254. 1. szati és egyéb sportrészletekröl. XI. Lajos, 

3 Ezt a levelezést némileg ismertette abban a Lorenzo de' Medicihez intézett 
már b. Nyáry Albert, «A modeuai kir. levél- levelében, melyben őt közbenjáróul kéri 
tár magy. tört. szempontból » rz. tanulmá- föl a nápolyi házasság üg3'ében, a levél 
nyát. Száz. 1868. 244. 1. végén egy szép kutyát kér tőle. (Desjar- 

4 Szóltunk már a Ferrante király diplo- dins-Cmiestriní id. m. 1. 163. 1.) 




BEATRIX KIRÁLYNÉ 345 

vonja, hogy egyáltalán tudott írni ; ' még az olyan, korában 
nagy műveltségűnek tartott nő is, mint Beatrix, meglehetősen 
gyarló stílnek és helyesírásnak adja tanújeleit, mihelyt maga 
veszi — bár csak néhány sor írása végett — kezébe a tollat. 2 
Hozzájárult ehhez az olaszoknál is saját nyelvüknek akkor még 
a közhasználatban fejletlen s átmeneti állapota, mely miatt 
kisegítésül minduntalan latin szavakat, sőt mondatokat hasz- 
náltak. A sok ismétlést, mely e levelekben előfordul, az magya- 
rázza meg, hogy fontos dolgot több levélben kellett megírni, 
hogy biztosan czéljához jusson ; a különnemű tárgyaknak együvé 
foglalása is onnan ered, hogy az alkalmat minden közlendő 
közlésére föl akarták használni, s még gyakran egyes dolgokat 
a levélvivő szóbeli előadására bíztak. A közlekedés ugyanis 
nehézkes volt és bizonytalan, s emiatt a levélírás nagyon 
költséges ; 3 gyakran fordul elő a panasz a levélvivő futárok 
késedelme, megbízhatatlansága miatt; az a körülmény, hogy a 
küldemény gyakran nem a czímzettnek, hanem másnak a kezeibe 
jutott, tette szükségessé a titkos írásjegyek sürü használatát s 
azoknak időnkint újakkal fölcserélését, a mi néha zavarokat is 
okozott. 4 A mennyi e levelek tartalmából a magánlevelezés 
körébe tartozik, az röviden és egyszerűen van írva, gyakran 
rendkívül banális hangzású, többnyire csak az élet anyagi 
körülményeit, az egészséget és orvoslást, a házi dolgokat és 
vásárlásokat illeti, érzelgésnek, szellemi benyomások közlésének 
jeleivel vajmi ritkán találkozunk. 5 

A kis Hipolit ügyében való levelezésnek bizonyos meleg 
alaphangot ad az az őszinte nagyrabecsülés és rokonszenv, 
mely a két udvar között fennállott. Látszik Mátyás levelein is 

1 Charles Yriarte : Un Condottiere au kodik, hogy a királyné levelét alig tudták 

XV. sfecle, Rimini; Paris, 1882. elolvasni, mert írója úgy látszik eltévesz- 

- Lásd levélhasonmásait a 347. lapon tette a titkos írásjegyeket s más kulcs 

és önálló mell. szerint írt. (Modenái áll. levéltár min. d. lett. 

3 Lásd b. Nyáry A. id. műv. Száz. 1870. a Princ. Ungh.) 

680. s köv. 1. S De Maulde la Clavi'ere : Les femmes de 

4 Dipl. Emi. in. 67. 1. ; Eleonóra hgné la Renaissance 415. 1. . 
már id. 1481 június 3-iki levelében panasz- 
Magyar Tört. Életr. 1908. 44 



346 BERZEVICZY ALBERT 

az igazi jóakarat és barátság a ferrarai herczeg és herczegné iránt, 
melynek talán szintén része volt abban, hogy a Beatrix vak- 
merő kérésére ráállott. 1 Viszont Ercole és Eleonóra nemcsak 
«egész életökre és egész családjukra kiterjedő», «halhatatlan» 
hálájoknak adnak levelekben és követek útján ismételt, szinte 
szertelen kifejezést, 2 nemcsak ajándékokkal halmozzák el a 
magyar királyi párt s annak bizalmas embereit, mire nézve 
rendesen követük szolgál jó tanácscsal, nemcsak azzal igye- 
keznek irántuk figyelmet nyilvánítani, hogy Mátyást ausztriai 
győzelmei alkalmából üdvözlik, 3 hanem minden dolgukban bizto- 
sítani igyekeznek magukat a Mátyás és Beatrix helyeslése, 
tetszése felől. Eleonóra örömmel rendeli alá nézetét, kívánságát 
az ifjabb nővéreének ; 4 megköszöni, ha eredeti szándékukkal 
ellenkező tanácsot is ad nekik. így igyekszik — és pedig 
sikerrel — Mátyás, Beatrix útján, de közvetetlenül is befolyá- 
solni sógora elhatározását, mikor ez, ki általán szeretett utaz- 
gatni, gyakran zarándoki fogadalmat adva okúi, 5 compostellai 
Szent Jakab sírjához szándékozik Spanyolországba zarándo- 
kolni. Feltűnő a nagy hév, melyet Mátyás és Beatrix kifejtenek, 
hogy őt e szándékától visszatartsák. Ercole végre mégis elindul, 
de útközben meggondolja a dolgot, s állítólag a pápa hívására 
Compostella helyett Rómába megy, hol a Szentatya fölmenti 
őt fogadalma teljesítésétől. 6 Mátyás és Beatrix befolyásvételének 
oka ez alkalommal minden valószínűség szerint az volt, hogy a 
nápolyi királynak, kinek trónja ebben az időben a pápával való 
viszálya és a bárók lázadása miatt ismét ingadozott, félelmet 
okozott az Ercole terve; attól tartott ugyanis, hogy veje 
Spanyolországban Katholikus Ferdinánddal, Castilia és Aragónia 
királyával valami oly megegyezésre juthatna, mely Nápolyt az 



i Mátyás kir. lev. n. 338. 1. Dipl. Emi. 3 Dipl. Emi. ni. 221., 282. 1. 

ni. 70. 1. 4 U. ott 271., 316., 419. 1. és ív. 373. 1. 

2 Dipl. Emi. in. 79., 84., 103. 1. Modenái S Litta id. m. 39. fűz. 12. táb. 

áll. levéltár most id. osztályában. Eleonóra 6 Dipl. Emi. ni. 307. 1. 
levélfogalmazványa 1486 június 8-ikáról. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 



347 



&í í'i , > 







díH 



,-3 



-^ 2. ? Z -> A. 



A +»ÍÍ3Í 




íj 

1 



a-t k-^\ 



k 



.« 






-) 






L 

XT-* 



< 






<r> 



4 



44" 



34^ BERZEVICZY ALBERT 

Aragóniái ház törvénytelen ágának birtokából a törvényes ág 
kezeire juttatná. 1 

A levelezés azonban természetesen legnagyobb részében a 
Hipolit érsekségének megerősítése és birtokbavétele körül forog 
s kiegészítik azt a terjedelmes jelentések, melyeket a herczeg 
ez ügyben Magyarországba küldött s utóbb az érseki javak 
átvételével is megbízott követe, Cesare Valentini írt Ferrarába. 

Az az aggodalom, hogy a mellőzött Ascanio Sforza bíbornok 
minden befolyásával hátráltatni fogja a kinevezés pápai meg- 
erősítését, nagyon alaposnak bizonyult. 2 Eleinte ahhoz fűzték 
reményeiket, hogy Lodovico Moro nagyon szeretvén a kis 
Hipolitot — leendő sógorát, — le fogja beszélni bátyját az 
áskálódásról, 5 azonban ebben csalódtak. A pápa 1486 június 
6-ikáról kelt brevejében hivatkozva a szent collegium ellenke- 
zésére is, kereken megtagadta a megerősítést s kétségtelenül 
jogosan arra utalt, hogy mikor az országban magában annyi 
érdemes főpap tarthat igényt erre az állásra, képtelenségnek 
látszik egy gyermeket helyezni arra. 4 Mátyás azonban nem 
tágított, s Beatrix egyenesen kijelentette levelében, hogy férje 
keveset törődik a megerősítéssel, ő Hipolitot kinevezte s az 
érsekség birtokába fogja helyezni ; mindjárt utasította is a java- 
dalom kormányzóját, Bernabö Branciát, hogy mintegy ízelítőül 
küldjön Ferrarába kétezer aranyat az érseki jövedelmekből. 
A király majd írni fog a pápának és meg fogja neki magya- 
rázni, hogy ő nem kíván egyebet, mint a mit a Szentszék más 
fejedelmeknek számtalanszor megengedett, 5 — a miben viszont 
tagadhatatlanul Beatrixnak volt igaza, mert különösen Olasz- 

■ Muratori: Aníichitá Est. 252 — 253. 1. aliquem virum dignum, cum plures in 

Dipl. Emi. in. 241., 253., 260., 273., 292., Regno illó existant, oculos mentis tue 

293., 295. 1. dirigeres, qui Ecclesie ipse, tibi ac Regno 

2 Az Ascanio követeléseire vonatkozó in cunctis satisfacere possit; nimis quidem 
milanói követjelentések 1486 április és absurdum est, nec ulla potest tergiversa- 
május hónapokból a modenai áll. levéltárban. tione defendi, ab indigna causa procedere, 
(Cárt. d. Amb. Milano, G. Trotti.) Ecclesiam hujusmodi vei etiam quamcum- 

3 Dipl. Emi. ni. 94. 1. que aliam, puero et quasi infanti commit- 

4 « . . . attenta magna illius Ecclesie tere ...» (Dipl. Emi. ni. 100. 1.) 
dignitate, que prima in Regno tuo est, ad S Dipl. Emi. 111. 167—168. 1. 



-G 
o 

cl 



3 
'E, 



O 
G 

G 
O 
CJ 



Oh 



•3 

G 
oS 

£ 

o 

CJ 

03 



-C 



m -s 



OS 

s 

8 



O 

to 

o 
c 

.*> 

t- 

o 
E 

ai 



^ a, 
ÓS * 

X 
G 
aí 



O 
'— 
03 
O 

faJO 



V) 


aj 


Vl 


4-> 


O 

a, 


_o 


V 


« 


m 


" í* 


V) 


V 


OJ 


d 


> 


8 


03 
X! 


<»4 




ifi 


8 




O 


« 


G 


V 




•*s> 


-C 
o 


Q 
> 



X 



'■o 

O 
Cl 

o 
w 

CL 

o 

3 

C/3 



o 

X! 

c 

o3 



-G 



aj 

le 
o 

'■6 



o 

-C 

u 
aj 
*j 

aj 

03 
U 

aj 

X 

cn 

aj 
•a 



,3 

'5- 



s 
« 
s 

cr 



.ti .« 

o 

s 

ifi 



O 
> 

o 

V. 

Cl 



> 

vi 
O 

E 

2 
'E 
u 
o 
cl 

OJ 
CJ 



aj 

Vl 
CO 

aj 

X 
03 
CJ 

o 

OJ 

c 



aj 
3 
cr 



03 

aj 

aj 

CJ 

aj 
-c 
o 



aj 

3 

cr 
o 

CJ 

o 



S-. 

cu 

c 
o 

Cl 

OJ 

í-, 



O 
> 



£ ■> 



o 

«-. 

© 

c 

«s 

S-H 

o 

E 

03 

Cl 



oj 

VI 

V) 

o 

Cl 



oj 

3 
CQ 



8 

4-» 

03 

Q 



*n 

03 
-C 
o 



O 

X 



V 

o 
8 

•& 

(fi 

=0 

> 

o 

ClT 
(-, 

Cl 



oj 
X 



c 


G 


3 


03 


E 


E 


-G 




CJ 


OJ 


o 


3 


X! 


j- 


X! 


03 


aj 

3 


k 


OJ 


OJ 


8 


OJ 


_o 


• ^ 

** 


"03 


p 


ifi 


3 


4-1 




cr 


_L. 

3 








> — i 


oj 








aj 


> 


aj 


3 


X 


S-h 


V) 


X 


03 


k 


u 
u 


'cl 

O 


Cl 
O 

4-1 


u 


4-» 


l-l 

o 


u 


aj 


CL 


§ 


3 
cr 


JJ 


:~> 


aj 




c 


S-l 


(h 


8 


*H-H 


o 
E 


G 


03 


03 


cS 


^5 





b*o j« 



Cl 

oj 
xl 

CJ 

o 

G 



.<0 



Q- 



oj 
ti 

03 
X 
G 
03 

<*> 

CL 

03 
U 

cS 
t- 

u, 
,1J 



CL 

03 
G 

4-> 

G 
O 

fn 

o 
o 

'o 

c 

o3 
t-i 

.50 



O 

X 
G 
OJ 
G 
OJ 
> 

o 
_c 
ü 

c 

03 

4-> 

OJ 

o 

>-. 
03 
CJ 



OJ 

4-i 

aj 
u 
u 
o 
Cl 



o3 
3 
cr 



OS 

c 

o 

8 

M 
ifi 

co 

> 



03 

XI 
o 



u 

V 

u 
aj 

VI 

aj 
E 
o 

CJ 

o 

-C 



o 
Cl 
ctf 

G 



O 

X 
G 
03 

E 
o 

CJ 

OJ 

Sí 



oj 

o 

*—• 

bh 

ifi 

o3 

s- 

4-> 
V) 

O 
> 



S-H 

CL 

o 

S-i 

Cl 



x 

OS 

o 

E 
o 

CJ 

aj 

xs 
,oj 



x> 



Cü 

03 

.2 

03 
8 
G 
O 

X 

o 

X! 
8 
03 

X5 
Sí 

o 

CJ 
VI 

o 

V. 

CL 

8 

o 

G 



E 

03 
X 
ás 

E 

X) 
03 

O 

-C 
CJ 

G 

03 



"E 

4-> 

03 

OJ 

03 
.8 



03 
O 

O 
8 

M 

ifi 

> 



G 

OJ 



N 

w 

X 

o 
w 

N 

u 

Oh 

w 

G 

< 
ti 

0. 

w 
fc, 

w 

►J . 
o w 

U C5 



^ o 

N N 
O ' 

s 
< 

Ph 

o 
o 
•o .; 

Vl 



•O 

2 

< 

Q 
D 
« W 
., > 



CÓ H 







*- ; 4 1 



! ■ * - í " 5 ■ J 






J 






£$ c |t*j^ 




e * *»$£ 



"N 






x § <L* 






á a*S 



K** 



r£"H 



Ml 



4 fi '43^3 álr* 






i 



'3 



4 T 

^'iirf IM I Ili 



% * í 



f 'é 



x9 

V 




> 






l^li^^V £^$ 





BEATRIX KIRÁLYNÉ 



349 



országban, de egyebütt is a xv. században napirenden volt 
egyházi javadalmaknak uralkodó vagy más hatalmas családokból 
eredő serdületlen egyének részére való adományozása. 1 Egy 
más alkalommal meg épenséggel azt írta a királyné, hogy férje 
oly indokokkal fog föllépni, melyek kényszeríteni fogják a pápát 
a megerősítésre. 2 

És a határozott föllépés nem is maradt hatás nélkül. Október 
végén Retz alsó-ausztriai városban, Znaim közelében, a hol 
akkor Mátyással táborozott, Beatrix 
magához hivatta a ferrarai követet 
s tudtára adta, hogy már megkapta 
megbízottja útján a breve másolatát, 
mely a megerősítést tartalmazza; 
tréfálkozva mindjárt borravalót is 
kért s maga jelölte meg az ajándé- 
kokat, melyeket Ferrarából vár. 3 
Nagy volt tehát az öröm, de nem 
volt feledve a keserűség, melyet 
az első visszautasítás okozott s 
Beatrixnak és a ferraraiaknak ha- 
ragja most főkép azok ellen for- 
dult, kik mint a Mátyás római 
követei, hivatva lettek volna a 

Hipolit ügyét már az első alkalommal diadalra vinni, s kik 
közül az egyik, Veronai Gábor bíbornok és egri püspök az 
alatt a gyanú alatt állott, hogy mellőztetése miatti nehezteléstől 
indítva, maga is titokban a megerősítés ellen működött. 4 
De mielőtt a harag lesújthatott volna, az agg bíbornok egy 
magasabb bíró ítélőszéke elé menekült előle. A hatalmas Ran- 




104. VERONAI GÁBOR BÍBORNOK CZÍMERE. 

(Ciacconius "História Rom. Pontificum» 
ez. művéből.) 



1 A Giovanni Medicinek (utóbb X. Leo) 
8— 11 éves korában Fi ancziaországban is 
adományozott egyházi javadalmakra nézve 
1. Reumont : Lor. d. Medici 11. 484. s köv. 1 

2 Dipl. Emi. in. 175— 176. 1. 
5 U. ott 199. 1. 



4 Dipl. Emi. in. 163., 217. Hogy Vero- 
nai Gábor ellen már előbb is nagy volt az 
ingerültség Budán, azt a ferrarai követ 
1486 április 4-iki milanói jelentése is 
mutatja (Modenái áll. levéltár Disp. d. 
Oratori.) 



35° BERZEVICZY ALBERT 

goni Gábor, ki már hosszabb idő óta Rómában tartózkodott, 
ott súlyosan megbetegedett s szeptember 27-ikén meghalt és 
eltemettetett a S. Maria in Aracoeli-templomban. 1 Egy novem- 
berben Ferrarából Valentini követhez ment levél e halálesetről 
megemlékezve a szokásos «requiescat in paee» rámondása után 
hozzáteszi, hogy fejezze ki a herczegi pár köszönetét annak a 
jóindulatú orvosnak, ki nekik most is szolgálatot tett. A levél 
szövege kissé homályos, de nehéz máskép értelmezni, mint úgy, 
hogy a jó szolgálatokat tevő orvos az egri püspök orvosa volt. 2 
Mátyás e haláleset után — mintegy a magyar egyházi férfiakkal 
szemben jóváteendő a Hipolit kinevezését, — haladéktalanul 
egy érdemes magyar főpapnak, kincstárnokának, Nagylucsei 
Dóczi Orbán győri püspöknek adományozta a dús javadalmú 
egri püspökséget, mely akkor még a mai szepesi, kassai és 
szathmári egyházmegyékre is kiterjedt, ennek helyére pedig 
győri püspökké titkárát, Erdődi Bakócz Tamást tette. így ismét 
elkésett két bíbornok, ki az egri püspökség elnyerésére igye- 
kezett, s kiknek egyike ismét Ascanio Sforza volt, míg másika 
nem kisebb ember, mint a szent collegium alkanczellárja, Rodrigo 
Borgia, utóbb VI. Sándor néven pápa. 5 

Azonban az előlegezett öröm ellenére a fogalmazványában 
már ismert megerősítő breve hivatalos elintézése a consistorium 
részéről még mindig késett s ezt már alig lehetett másnak, 
mint a magyar kiráiy részéről kétszer elutasított Ascanionak 
tulajdonítani, a ki, úgy látszik meglehetős érthetően adta tudtul, 
hogy addig nem teszi le a fegyvert, míg a budai vagy a 
ferrarai udvar részéről valami kárpótlásban nem részesül. 4 
Erre már felbőszült Beatrix ; megírta nővérének, hogy férje 
«majd megmutatja a pápának, ki a magyar király? ő-e, vagy 
Ascanio Sforza ?» s hogy ezek után a bíbornok a Mátyás részéről 



1 Burchard : Diarium (Thuasne) i. 21 1 — 213. 1. 

2 Dipl. Emi. in. 220. 1. 

3 Ces. Valentini követjelentése, D. E. m. 205. 1. 

4 Beatrix levele Eleonórához 1487 márczius 2-ikáról, D. E. 111. 266. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 



>5! 



immár egy fillérre sem számíthat, de kéri és inti nővérét is, 
hogy a világért rá ne vétessék magukat Pomposa apátságát 
— melynek adományozása a ferrarai herczegtől függött — 
Ascanióra ruházni, mert akkor a király képes volna megvonni 
Hipolittól az érsekséget. 1 Mátyás azonban higgadtabban fogta 
föl a dolgot s jobbnak vélte mindkét, az egri püspökség betölté- 
sénél mellőzött bíbornokot némi kárpótlásban részesíteni, Ascanio 
Sforzának a pécsváradi, Rodrigo Borgiának pedig a péter- 
váradi apátságot adomá- 
nyozván. 2 

Végre Ercole herczeg- 
nek sikerült római láto- 
gatása alkalmával a pápai 
megerősítés megfeneklett 
ügyét révbe juttatni ; > de 
időközben ismét két új 
nehézség támadt : az An- 
nata nevű pápai illetéket 
kellett a megerősítésért 
lefizetni; ez maga 7000 
aranyra rúgott, a mihez 
még mellékköltségek já- 

aj io j i ALFONSO D ESTE GYERMEKKORI EREMKEPE A MODENÁI 

rultak és az érsekség múzeumban. 

javait gazdátlansága ide- 
jében oly rosszul kezelték, 4 hogy annak jövedelmeiből ezt 
az összeget fölhajtani nem lehetett; a királyné előlegezni 
akarta, de neki magának adósságai voltak, a ferraraiak pedig 
folytonos pénzszükségről panaszkodtak. 5 Végre ezzel a dolog- 
gal is rendbe jöttek, de akkor Beatrix bonyolította össze 
ismét a kérdést azzal, hogy a kis Hipolit tekintélyének, meg- 




1 Beatrix előbb id., valamint április 
i7-ikéről kelt levelei Eleonórához. (Dipl. 
Emi. in. 266. és 290. 1.) 

2 Fraknói : Hunyad. és Jagell. k. (M. N. 
T. ív.) 300. 1. 



3 Muratori : Antichita Est. 254. 1. 

4 Lásd erre nézve b. Nyáry A. id. mű- 
vét a Száz. 1870. 277. s köv. 1. 

5 Dipl. Emi. ni. 236—238., 262. 1. 



352 BERZEVICZY ALBERT 

jelenése súlyának érdekében «legatus a latere»-vé kívánta öt a 
pápától kineveztetni s ebben az ügyben maga is levelet írt a 
Szentatyának. 1 

Mindez nem akadályozta volna a Hipolit idejövetelét; Mátyás 
eleve kijelentette, hogy kész őt, tekintet nélkül a pápai meg- 
erősítésre, javadalmába bármikor beiktatni, Beatrix pedig türel- 
metlenségének minden képzelhető kifejezésével ostromolta a 
herczegi családot. 2 Azonban más nehézségek támadtak. A kis 
fiú a megelőző évben hosszasan szenvedett negyednapos hideg- 
lelésben, a miért 1486 tavaszán is még gyöngélkedő volt s 
anyja őt, «bár már tetszése szerint sétál és lovagol», a nagy 
út fáradalmainak kitenni nem akarta. 3 Majd meg az a bosszantó 
véletlen merült föl, hogy épen egy Ferrarába visszasiető követet 
ugyanazon az úton, melyen Hipolit volt jövendő, kiraboltak; 4 
Beatrix nem győzte bizonyítgatni, hogy ez kivételes eset, melyet 
a követ saját vigyázatlansága idézett elő, s hogy kis öcscse 
biztonságáról gondoskodva lesz. 5 Arról is szó volt, hogy Hipo- 
littal eg3^ütt felküldje a herczegi pár valamivel idősebb fiát is, 
a 9 éves Fernandót ; ez állítólag a Mátyás kívánsága volt, hogy 
mellette is legyen egy kis fiú, a kit majd katonává nevel, 
Hipolitot úgyis Beatrix foglalja le magának, mert «úgy illik, 
hogy a pap az asszonyokhoz tartsa magát». 6 A királynak 
azonfölül messzemenő tervei is voltak Fernandóval, össze akarta 
öt házasítani egy herczeg leányával, kivel nagy vagyon volna 
reá szállandó. 7 De a ferraraiak újabb hálálkodások között 
kitértek a kecsegtető ajánlat elől. Fernando akkor nagyatyjánál 



' U. ott 255., 262., 264., 293. és 295. 1. milanói követjelentés ; eszerint a rablás 

2 A Dipl. Emlékekben közölteken kívül német földön történt. {Modenái áll. lev.-tár, 

1. Beatrix levelét Eleonórához 1486 aug. Cárt. d. Amb. Milano.) 
25-ikéröl a modenai áll. lev.-tárban (Cárt. S Dipl. Emi. m. 96. 1. 

di Princ. Est. Ungh. B" 2.) 6 Beatrix levele Eleonórához 1480 

5 Eleonóra lev. Beatrixhoz, 1486 április április 3-ikáról, Dipl. Emi. Hl. 77. 1. 
13-ikáról ugyanott. (Minute di lett. a. Princ. 7 «Figliola de uno Dúca gran maistro» ; 

Est. B 8 18. Ungh.) Beatrix levele Eleonórához augusztus 

4 Hogy ez az eset mekkora feltűnést 3-ikáról. (Dipl. Emi. 111. 156. 1.) 
keltett, mutatja egy 1486 márcz. 25-iki 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 353 

volt, a nápolyi királynál, ott unokatestvéreivel, a calabriai herczeg 
fiaival együtt nevelkedett ; a nagyapa nem akarta öt elbocsátani, 
bajos is lett volna a háborús Olaszországon keresztül haza 
hozni öt. 1 

Először 1486 nyarára volt a várva várt jövevény utazása 
tervezve; levelezés útján már részletesen megbeszélték, hogy 
kik legyenek a kis érsek kísérői, kik fogadják a dalmát parton, 
kik kísérjék föl Esztergomba; mi mindent kell magával hoznia, 
milyen ajándékokat fog a királynak fölajánlani, milyeneket káp- 
talanja tagjai s papjai között kiosztani s mit készít elő számára 
Beatrix, a ki mindent a lehető legfényesebben akart rendezni s 
különösen arra helyezett súlyt, hogy Hipolit mielőbb megtanuljon 
magyarul s az egyházi ügyek vezetése végett hazájából hozzon 
magával helynökül egy püspököt. De egy tapasztalt nőszemélynek 
is kell majd a kíséretében lennie, ki ismeri a kis fiú természetét, 
életrendjét s majd fölvigyáz rá és ápolja, ha «gyönge gyom- 
rocskáját meg találja rontani». Lovakat ne hozzanak Ferrarából, 
mert az csak nehezíti az utazást, majd várni fogja őt itt elég 
és díszkíséretéül s udvari környezetéül a királyné a legelőkelőbb 
magyar családokból fog neki apródokat toborzani. Arra is 
gondolt Beatrix, hogy az ő «közös fiuk»-at Zenggtől Zágrábig 
a rossz hegyi úton legjobb lesz hordszéken szállítani, olyan 
formájúban, melyben ülhet is, állhat is tetszése szerint, s a mely 
födve legyen és oly könnyű, hogy váltakozva négy ember hor- 
dozhassa ; így aztán gyorsan haladhatnak. 2 

Azonban egy kis gyöngélkedés, tekintetek a nyári hőségre, 
majd meg arra, hogy Mátyás és Beatrix a nyár derekától késő 
őszig szanaszét jártak az osztrák háború és a lengyel királylyal 
való találkozás miatt, többnyire oly helyeken, a hol a Hipolit 
fogadtatását méltón elrendezni nem lehetett volna, megint csak 
halasztást eredményeztek, 5 a míg aztán a beállott hideg évszak 

1 Eleonóra levele Beatrixhoz június 7-ikéről. (Dipl. Emi. 111. 105. 1.) 

2 Dipl. Emi. ni. 95., 106., 118— 120., 140—142., 152—153., 223., 240. 1. 
5 Dipl. Emi. in. 159., 162., 200. 1. 

Magyar Tört. Élelr. 1908. 45 



354 BERZEVICZY ALBERT 

Beatrixot is arra késztette, hogy erre az évre már lemondjon 
a várva várt találkozásról. 1 

Időközben, július végén megjött a ferrarai követ, Cesare 
Valentini, ki azután jelentésében élénk színekkel festette le a 
fényes fogadtatás f, melyben az akkor Pozsonyban időző királyi 
pár részesítette. «Átkelve a Dunán és útban Pozsony felé 
— írja — helylyel-közzel főurak és nemesek jöttek tiszteletemre 
elém, végre a király kísérete gyönyörű lovakon. Három- vagy 
négyszáz lovastól kísérve értem Pozsonyba, a hol sok főpap is 
volt egybegyűlve s a hol trombiták harsogása között szállottam 
le lovamról szép és díszes palota előtt, haladéktalanul jelentvén 
jöttömet és hódolatomat a királynak és királynénak . . . Mindjárt 
másnap fogadott a királyasszony ; előbb több főúrtól és nemestől 
kísérve a kápolnába léptem, a hol O Felsége a vecsernyét hall- 
gatta, azután egy kisebb terembe vezettek, melyben az ez idő 
szerint lábbajban szenvedő királyné kihallgatásban részesített.)) 
A hivatalos nyilatkozatok sallangos formaszerűségeinek hű köz- 
lése után így folytatja: «Messer Cesare — monda a királyné, — 
nekem elárulták, hogy kegyelmed magával hozta az én drága 
fiam, Don Ippolito képét; ha meg akar örvendeztetni, mutassa 
meg mindjárt!» Elővettem a magammal hozott képeket, úgy a 
Don Ippolitoét, mint a Signor Alfonsoét, 2 s megmagyarázván 
O Felségének, hogy melyik melyiket ábrázolja, kimondhatatlan 
örömet és boldogságot mutatott, elmondván, hogy gondolatban 
fiacskáját már százszor keblére ölelte, s bizonygatván, hogy az 
ő fia (t. i. Hipolit) sokkal szebb és kedvesebb a másiknál, habár 
azután az Alfonso képét is dicsérte, — de nem annyira. Egy 
óra hosszat gyönyörködött Ö Felsége a képekben, azután 
elküldte mind a kettőt a király Ö Felségének. Ennek öröme sem 
volt kisebb mint a királynéé; ő is «az ő magyarjáénak pártját 
fogta, mondván, hogy az sokkal szebb a másiknál, s meg nem 
állhatta, hogy össze ne csókolja a képet, a mit aztán megtettek 

' U. ott 190., 209. 1. 

2 A Hipolit bátyja, Ercole és Eleonóra legidősebb fia s a herczegi trón örökőse. 




45- 



356 BERZEVICZY ALBERT 

az összes jelenlevő főurak és nemesek is, és mint értesülök, a 
kép így kézről-kézre járt az udvarnál. » ' E követjelentést nagy 
részben megerősíti Beatrix egy levele, mely szintén elmondja, 
mennyire el volt ragadtatva Mátyás és egész udvara a Hipolit 
képétől, de a csóközönről nem szól. 2 

A ferrarai követ azután városról-városra kísérte a királyi 
párt, elment — mint látni fogjuk, — Mátyással Iglauba is, 
annyit kellett járnia-kelnie, hogy egy jelentésében már meg- 
rongált bőröndjei miatt panaszkodik ; 3 végre letelepedett Eszter- 
gomban s tájékozást igyekezett szerezni a Hipolitra váró jöve- 
delmek felől, a mire nézve elég bíztató jelentéseket küldött 
haza. 4 Beatrix ebben az évben (1486.), bár már áprilisban 
csúzos bántalma volt, 5 különösen nyugtalan életet élt. A nyár 
derekán fogadalomszerű zarándokutat tett Budáról hajón Pécsre ; 6 
augusztusban Mátyást Pozsonyból elkísérte Stomfára, majd 
Bécsből kiszállott a mindig hadakozó királylyal különböző 
ausztriai helyekre, időzött Znaimban, Retzben, Hainburgban, 
s a tél legnagyobb részét Bécsben töltötte. Október végén 
családját súlyos veszteség érte : Francesco herczeg, a Ferrante 
király legifjabb törvényes fia, ki csak kevéssel előbb hagyta el 
Magyarországot s épen jegyben járt unokanővérével, Isabella 
del Balzoval, Altamura herczegének leányával, élete virágában 
meghalt Nápolyban. 7 Immár második testvérének korai halálát 
csodálatos módon soká titkolták Beatrix előtt ; talán be akarták 
várni, a míg a Hipolit jövetelével vigasztalódhatik. Tényleg még 
1487 januáriusában sem volt tudomása veszteségéről s a ferrarai 
követ Mátyás parancsára kénytelen volt elsikkasztani urának 
levelét, melyben ez a haláleset fölötti sajnálkozásának adott 
kifejezést. 8 

1 Dtp/. Emi. in. 137. s köv. I. 7 Notar Giacomo id. m. 160. 1. Passero 

2 U. ott 155. 1. id. m. 47. 1. A herczeg október 26-ikán 

3 U. ott 198. 1. halt meg a Castel Nuovo kertjében, 25 

4 U. ott 244., 256., 286. 1. éves korában. 

3 U. ott 90. 1. 8 Dipl. Emi. in. 243. 1. 

6 U. ott 124. 1. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 357 

Azon a télen Eleonóra herczegné is betegeskedett; talán 
ezért is fokozott gyöngédség nyilatkozik meg a Beatrix levelében, 
melyet 1487 januárius negyedikéről keltezve intéz Bécsből 
hozzá. 1 

«Főméltóságú Herczegasszony és különösen tisztelt Nővérünk 
arra a múltkor kifejezett reményünkre, hogy a fürdő, melyet 
használt, egészségének javára fog válni s fülbaját orvosolni 
fogja, kedvezőtlen válaszban részesít, közölvén, hogy semmi 
javulást sem érez, s attól tart, hogy teljesen süketté fog válni. 
Isten a megmondhatója, mennyire elszomorít ez bennünket és 
kérve kérjük, tanácskozzék orvosokkal s ne mulaszszon el semmit, 
a mi e bajától megszabadíthatná. Oly édes és jóságos szavakat 
ír nekünk Herczegséged mentségéül annak, hogy Don Ippolito 
ö méltóságát eddig el nem küldhette; s mondhatjuk: kicsordult 
a könnyünk, mikor azt olvastuk, hogy ha Don Ippolito sohasem 
részesült volna abban a méltóságban, melyhez a mi kérésünk 
juttatta, kívánságunkra akkor is szívesen küldte volna hozzánk, 
a mint hogy el is fogja küldeni. Fogadja legmelegebb hálánkat 
ezért a nagy szeretetért, és legyen Herczegséged meggyőződve 
róla, hogy a mily szívesen küldi, oly igaz anyai szeretettel 
fogjuk mi őt fogadni. A mi örömünket nem fogja csökkenteni 
az eddigi késedelem, melyet előbb betegsége, azután pedig a 
tél hidege okozott; mi mindenekfölött jó kedvben és jó egész- 
ségben akarjuk öt látni, s ezért helyeseljük, hogy minden ügy 
történt, a mint történt és csak azt óhajtjuk, hogy a húsvét 
utáni héten induljon útnak. Az minden tekintetben a legalkal- 
masabb idő, a mikor se nagy hidegtől, se nagy melegtől nem 
kell tartania ; csak kérünk futár útján néhány nappal előbb 
biztos hírt, hogy intézkedhessünk kísérete és minden szükséges 
iránt úgy Zenggben, mint Zágrábban. Herczegségtekre bízzuk 
annak elhatározását, hogy szárazföldön, vagy tengeren jöjjön-e, 
mert föltételezzük, hogy az utak biztonsága iránt jó értesüléseik 

: U. ott 233. 1. 



35& BERZEVICZY ALBERT 

vannak; a mi feladatunk lesz aztán arról gondoskodni, hogy a 
jövevények országunk területén teljes biztonságban legyenek." 

Beatrixnak még ezután is volt alkalma türelme és elnézése 
gyakorlására ; kicsinyes okokból, pénzhiány s effélék miatt egyre 
halasztották a ferraraiak az utazást ; míg végre június 16-ikán 
elindult kíséretével a kis érsek Ferrara kikötőjéből Chioggiába, 
s onnan az Adrián Zengg felé. 1 

Abban az időben súlyos bonyodalmak értek véres veget 
Nápolyban, miután másfél évig adtak gondot nemcsak Ferrante 
királynak, hanem Mátyásnak és Beatrixnak is, kik már az 1486. 
év elejétől kezdve a ferraraiaktól is minduntalan hírt kértek meg- 
szorult közös atyjuk és apósuk országának állapotai felől. 2 

Ferrante király, ki öreg korában mindinkább fia, a trón- 
örökös befolyása alá került s ennek elbizakodott harczkedvét 
és erőszakos hajlamát mind jobban érvényesülni engedte, nagy- 
részt maga idézte föl VIII. Incze pápával való viszályát, az 
ennek elődjétől elengedett hűbéri adó rideg megtagadásával s 
az egyházi javak adományozása és megadóztatása körüli 
önkényével. És ennek a részben önokozta viszálynak kedve- 
zőtlen pillanatát akarta arra fölhasználni, hogy ellene áskálódó 
hűbéreseit, a «bárókat» erőszakkal s a megfélemlítés tényeivel 
engedelmességre s az addiginál függőbb viszonyra kénysze- 
rítse. A következmény az lett, hogy 1485 nyarán és őszén a 
bárók nagy része, nevezetesen a Sanseverinok, Balzok és Acqua- 
vivák nyíltan föllázadtak a király ellen s miután ennek ifjabb 
fiát, Federigot nem sikerült ügyöknek megnyerniük s az ural- 
kodóházban magában védelmet találniok, mint a király hűbér- 
urának, a pápának hódoltak meg, sőt Aquila és Salerno városok 
is kitűzték a pápai zászlót. A pápa elfogadta a hódolatot, forma 
szerint hadat üzent a királynak, s a Rómában legnagyobb 
befolyást gyakorló Giuliano della Roveré bíbornok, ki mindig 

1 Modenái áll. lev.-tár, Camera Ducale, június 17-ikéról u. ott (Arch. Propr. Minut. 
Registri varii Intra e Spesa ; úgyszintén Cron. 1485 — 88.). 
Ercole levelei Beatrixhoz és Valentinihez 2 Dipl. Emi. 111. 61., 62., 69. 1. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 



359 



a franczia összeköttetéseket ápolta, az Anjouk trón követelésének 
megújításával fokozta Nápoly veszedelmét. 1 

Alfonso calabriai herczeg csapataival, támogatva az Orsiniak- 
tól, kik már csak azért is vele tartottak, mert a Colonnák a 
pápa hívei voltak, haladéktalanul Róma ellen indult, s egy- 
idejűleg mindkét fél szövetségesek után nézett. Velencze és 
Génua a pápa mellé állottak, Firenze és Milano a nápolyi 
királyt támogatták; Ferrara beérte különféle mentegetődzé- 
sekkel. 2 Természetesen Mátyás sem maradt fölszólítatlan s ő a 
fölszólításnak meg is felelt. Számos bizonyságát bírjuk annak, 
hogy Mátyás mindig nagy elismeréssel és tisztelettel viseltetett 
apósa, a nápolyi király némely, tagadhatatlanul becsülést érdemlő 
tulajdonai iránt, s őt bizalmának, készségének és figyelmének 
jeleivel halmozta el. 3 Beatrix pedig egyenesen lelkesedett atyja 
ügye mellett; az isteni gondviselés kezét látta mindenben, a mi 
a nápolyi trón javára szolgált s meg volt győződve róla, hogy 
«Isten, mint igazságos bíró, király atyjának az indokolatlanul 
föllázadt gonosz bárók ellenében teljes győzelmet fog adni s 
meg fogja büntetni a pártütőket ép úgy, mint a nagyravágyó 
pápát és az ő bíbornokait». 4 Az első aggasztó hír vétele óta 
fáradhatatlan volt atyja ügyének támogatásában ; írt Ferrarába, 
írt Milanóba, segítséget kérve. Velenczét levelével a pápai szövet- 
ségtől elszakítani iparkodott; a pápának is írt hízelgőleg, de 
egyúttal szemrehányólag, s rögtön késznek nyilatkozott saját 
költségén katonákat küldeni, 6 s természetesen minden befolyását 

1 Lásd ezekre az eseményekre nézve : 3 Lásd : Máty. kir. levelei n. XLIX. 1. 

Camillo Porzio : Congiura dei Barom ez. úgyszintén 97., 104. és 369. lapjait, 
művének (a Gravier-féle 1 769-iki nápolyi 4 Levele Eleonórához 1486 május 2-iká- 

oRaccoltá»-ban) első lapjait, továbbá Mura- ról, Dipl. Emi. ni. 95. lapján. 
tori: Amiali 46. köt. 164. s köv. lapjait, 5 «cum il dolze et cum lo amaro», 

Gregorovius : Geschichte d. St. Rom vn. köt. lásd Belprato követhez irt levelét a Dipl. 

272. s köv. lapjait, Pastor id. m. in. köt. Emi. in. 57. lapján. 

181. s köv. lapjait és Reumont : Lor. d. 6 Milanóikövetjelentés 1486 április 4-iké- 

Medici 11. 315. lapját. ről, Dipl. Em. ni. 78. 1., ezenkívül még 

- Eleonóra herczegné levele Beatrix- febr. 20-ikáról szóló nápolyi követjelentés 

hoz 1486 április 4-ikéröl a Dipl. Emi. ni. k. a modenai áll. lev.-iárban, és u. ott Beatrix 

80. lapján. egy kelet nélküli levelének másolata, me- 
lyet Franc. Fontanához Nápolyba intézett. 



360 BERZEVICZY ALBERT 

latba vetette férjénél, hogy az adandó segítség minél hathatósabb 
legyen. 

Mátyás 1486 januárius 29-ikén budai palotájában, a főpapok, 
főurak és olaszországi követek jelenlétében kinyilatkoztatta, 
hogy a nápolyi királynak segítséget nyújt, a pápának — ha a 
pártütők támogatásával föl nem hagy — fel fogja mondani az 
engedelmességet s ítélete ellen egyetemes zsinathoz fog feleb- 
bezni, Velenczének pedig, ha a küzdelembe beléelegyedik, hadat 
üzen. 1 Ezzel be nem érve, közbenjárt a franczia királynál, 
Milano herczegénél és a firenzei köztársaságnál, valamennyiök 
támogatását kérve a nápolyi király részére, kit szorultságában 
cserben hagyni a maga részéről «becstelenségnek» tartaná. 2 
Egyúttal befolyásával kieszközölte, hogy az akkor Velenczével 
szoros viszonyban levő török császár a köztársaságot a Nápoly 
elleni támadástól visszatartotta. 5 

ígéretét a segítség küldésére nézve haladéktalanul be is 
váltotta. Ferrarai jelentések szerint a királyné és a király már 
márcziustól kezdve szállítottak le kisebb-nagyobb lovascsapa- 
tokat hajókon Manfredoniába, s a csapatküldés folytatódott 
júniusban, sőt még szeptemberben is. 4 Ancona közelében meg- 
esett, hogy egy pápai gálya elfogott egy magyar hajót har- 
mincz lovaskatonával. 5 Úgy látszik, Mátyás arra is gondolt, 
hogy a magyar csapatok esetleg mint hódítók léphetnek föl 
olasz földön, s hogy így bizonyos területek az ő fönnhatósága 

1 Fraknói Máty. kir. 309 — 310. 1. Április 3 A ferrarai követ jelentése 1486 aug. 
4-iki követjelentés Milánóból Ferrarába a 17-ikéről, Dip. Emi. 111. 173. 1. 
modenai lev.-tárban (id. osztály). Való- 4 A küldött csapatok számerejét bajos 
színűleg ebből az időből való Mátyásnak megállapítani. Fraknói 1000-re teszi a lova- 
egy a milanói á. lev.-tár (Sez. Storica, sok és 700-ra a gyalogok számát. (Máty. 
Pot. Estere, Ungh.) kelet nélküli egykorú kir. 310. 1.). A modenai levéltárban (Cárt. 
másolatából ismert, nápolyi követéhez írt d. Amb.) levő nápolyi és milanói követ- 
levele, melyben rendkívül ingerült han- jelentések (áprilistól szeptemberig) külöm- 
gon nyilatkozik a pápáról, kitől «immár bözö nagyságú csapatok indulásáról és 
semmi jót sem vár». érkezéséről szólnak, úgy hogy az össze- 

2 Mátyás levele Franc. Fontana nápolyi egyeztetés nehézségekbe ütközik, 
követhez 1486 április 28-ikáról a modenai 5 Milanói követjelentés június 15-ikéről 
lev.-tárban, (Cárt. Dipl. Est.) Akad. tört. a modenai áll. lev.-tárban (id. osztály), 
biz. más. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 361 

alá juthatnának ; ' talán ez az eszme nyert aztán később 
Ancona város meghódolásában kifejezést. 

De a segítség e gyorsasága sem volt képes a megszorult- 
ságában türelmetlen nápolyi királyt egészen kielégíteni. Július 
elején magyarországi követének, Antonino Branciának küldött 
utasítása a Mátyásnak és Beatrixnak szóló sok hízelgés mellett 
szemrehányást is tartalmaz ; elmondja benne, mily örömet 
okozott neki s híveinek, és mily rémületet ellenségeinek a 
puszta hír, hogy Mátyás csapatok küldését, sőt személyes 
lejövetelét is kilátásba helyezte; és most a késedelem immár 
kételyeket támaszt a szándék komolysága iránt is. Beatrixtól 
vár mindent; a követ csak helyezkedjék vele egyetértésbe; az 
ő ritka bölcsesége és tapintata meg fogja mutatni a módot 
mindannak elérésére, a mit államának üdve kíván tőle. 2 

Augusztus elején Geronimo Sperandio követhez intézett 
utasításában 3 Ferrante már nagyobb önbizalom hangján szól ; 
már az összeesküvők egy részének elfogatásáról és vallomásairól 
ad hírt s kenetdús tanácsokat ad Mátyásnak abban az ismert 
irányban, hogy a császárral békét kötvén, erejét a török ellen 
fordítsa, a mely politika támogatását főleg Beatrixtól várja. 

Eközben a Róma s Nápoly közötti háború meglehetős 
lanyhán s változó szerencsével folyván, a Giuliano bíbornok 
távollétét felhasználó békebarátok a pápát, a spanyol király és 
Lorenzo de' Medici pedig Ferrantét rávették, hogy hamarosan 
békét kössenek, a mi a bárók és a szövetségesek meghallgatása 
nélkül augusztus n-ikén meg is történt, úgy, hogy a magyar 
segédcsapatok nagy része már tényleg elkésve érkezett. A nápolyi 



1 Mátyásnak ily tervére utal a ferrarai 15. f. 14.) másolata az Akad. tört. biz- 
követ április 4-iki id. jelentése Milánóból, irattárában. 

a modenai áll. lev. -tárban ; egy ily értelmű 3 Ugyanott 186. szám; a követutasítás 
szövetségokmány (vagy annak csak ter- csak bizonyos Jeronimo-hoz szól, de a 
vezete?) olvasható a Dipl. Emi. ni. 232. nápolyi diplomaták között ebben az idő- 
lapján, ben Sperandión kívül más nem viselte e 

2 Július 6-iki követutasítás a nápolyi keresztnevet. 
Bibi. Nazionale kézirattárában, (XIV. A. 

Magyar Tört. Életr. 1908. 4 6 



362 BERZEVICZY ALBERT 

király, habár a harczban magát tulajdonképen győztesnek tekint- 
hette, minden föltételt elfogadott és mindent megígért: hűbéri 
adót, engedelmességet a pápa iránt és kegyelmet a lázadóknak ; 
természetesen mindent a megszegés utógondolatával. A bárók 
a hűségi eskü letevése ellenére elfogattak és vérbíróság elé 
állíttattak.' Ez a sors érte a király meggazdagodott kegyenczeit 
is : Francesco Coppolát, Sarno grófját, úgyszintén Antonello 
Petruccit és ennek fiait, Policastro és Carinola grófjait, több- 
nyire csekély gyanúokok alapján. Petruccit kegyelem ígéretével 
vették rá kincsei hollétének bevallására, hogy azután mégis 
kivégeztetvén, vagyonára a király rátehesse a kezét. 2 Börtönbe 
vetett asszonyok és gyermekek, atyák, kik a vérpadon búcsúznak 
fiaiktól, Nápoly utczáin vad bikáktól végighurczolt s azután föl- 
négyeit holttestek alkotják meg végjeleneteit annak a bárók 
összeesküvéséről nevezett véres történetnek, melyet Gregorovius 
joggal nevez «a xv. század legborzalmasabb drámájá»-nak. 3 

Beatrix valószínűleg meg volt elégedve atyja «igazságos 
ügye győzelmével» ; hiszen a pápa is csak bátortalan tiltako- 
zásokra szorítkozott a tőle fölbíztatott lázadók ellen elkövetett 
hitszegés miatt és Ferrante a periratok kinyomatásával és szét- 
küldésével iparkodott a hatalmakat eljárása jogosságáról meg- 
győzni. 4 De hogy a pártütés elnyomásában főkép Alfonso 
herczeg sugalmazására kifejtett embertelen kegyetlenség nem 
szolgált az Aragoniaiak nápolyi uralmának megszilárdítására, 
azt a vérengzésekben nem részes, ártatlan utódoknak kellett 
nemsokára tapasztalniok. 

Mialatt Nápolyban az utolsó véritéleteket hajtották végre, 
szállott ugyanott sírba egy férfiú, kit néhányan, a király iránti 
hűsége miatt a pártütők elvesztésére való törekvéssel gyanúsí- 
tottak, s kinek elhunytáról Beatrix úgy mint Eleonóra nem 



1 Muratori: Annali 46. k. 169—170. 1. Lásd még: Muratori id. k. 174—175. 1. 

Pastor id. m. m. 190. s köv. 1. Notar Giacomo id. m. 159—165. 1. Passero 

- Porzio id. m. 108. s köv. 1. id. m. 46—50. 1. 
> Geschichte d. St. Rom vii. 272 — 273. 1. 4 Muratori az id. helyen. 




107- DIOMEDE CARAFA SÍREMLÉKE A NAPOLYI SAN-DOMENICO MAGGIORE-TEMPLOMBAN. 

Sommer fényképe. 



46* 



364 BERZEVICZY ALBERT 

értesülhettek megindulás nélkül. 1 Diomede Carafa volt ez, ki 
mindvégig becsülettel és dicsőséggel szolgálva urát, kitünteté- 
sekkel és földi javakkal elhalmozva, a Castello deli' Ovo-ban 
hajtotta — mint ennek várnagya — örök nyugalomra fejét 
1487 május 17-ikén. 2 Mátyás maga is, bár őt személyesen nem 
ismerte, fájlalhatta halálát; levelezett vele, megajándékozták 
egymást s fontos ügyekben vette az ő közbenjárását igénybe. 3 

Ebben az időben a török elleni háború szünetelt, de a török 
hatalomhoz való viszony állandóan foglalkoztatta Mátyást, sőt 
többízben Beatrixot is. 

II. Mohamed szultán halála után testvérharcz tört ki a 
török trón fölött. Mohamed fiai, Bajazed és Dsem egyaránt 
igényt tartottak rá; a győztes Bajazed lett s Dsem menekülni 
levén kénytelen,, a rodosi lovagrend nagymestere vette párt- 
fogása alá. Mátyás azon az alapon, hogy nagyanyjának a törö- 
köktől elrabolt nővére állítólag II. Murád császár nejévé s 
II. Mohamed anyjává lett, Dsemet unokatestvérének tekintette 
s őt magához akarta venni, azzal az eltökélt szándékkal, hogy 
a trónkövetelőre s ennek pártjára támaszkodva, támadó háborút 
indíthasson Bajazed ellen. 4 

Dsem úgy látszik maga is Mátyáshoz kívánkozott, kitől 
egyedül remélhette igényei érvényesítését ; de a Bajazeddel tartó 
s mindig Mátyás ellen áskálódó Velencze keresztülvitte, hogy 
a nagymester őt Magyarországba nem bocsátva, egyik dél- 
francziaországi várában őrizet alá helyeztette. 1486 elején az a 
terv merült föl, hogy Dsem olaszországi közvetítők segítségével 
megszökjék s Magyarhonba jöjjön. Ebben az ügyben Beatrix 
is titkos levelezést folytatott a ferrarai udvarral, mely főkép 
bizonyos Andriolo Fortis nevű egyénnek adandó szóbeli meg- 

1 Eleonóra 1487 június 10-ikéről Beatrix- (Efl'emeridi etc. 135. 1. 1487 május 26-ikára ;) 
hoz írt levelében emlékezik meg halála- lásd Reumont és T. Persico id. müv. (197. 
ról : Dipl. Emi. 111. 307. 1. ill. 140. 1.) 

2 Notar Giacomo id. m. 163. 1. Fusco- 5 Mátyás kit: levelei ír. 263. és 288. 1. 
lillo (id. h. 57. 1.) itt is tévesen 1486 május 4 Fraknói : Mátyás kir. 297. s köv. 1. 
7-ikére teszi Carafa halálát, Leostello 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 



365 



bízás körül forgott, 1 s melyre nézve Ercole herczeg szorgos 
titoktartást kötött követe szívére. 2 Azonban e terv meghiúsult 
s Mátyás most diplomacziai úton igyekezett czélját elérni. Való- 
színűleg már akkor kezdődött az erre vonatkozó tárgyalás, 
mikor a franczia követ 1486 őszén Mátyáshoz ausztriai táborába 
jött s a vele való találkozás^után Beatrix-szal, ki Bonfin szerint 







•>>■ 



IC8. LAA VÁRA, ALSÓ-AUSZTRIÁBAN. 



anyja révén rokonságot tartott a franczia királylyal, Retzben 
mulatott. 3 Később Mátyás az időközben Váradi Péter helyére 
kanezellárrá kinevezett Filipecz János nagyváradi püspököt 
küldte rendkívül fényes kísérettel s dús ajándékokkal — melyek 
egy része Beatrixtól származott — a franczia királyhoz, kivel 



1 Eleonóra levele Beatrixhoz 1486 ápri- 
lis 4-ikéről és június 6-ikáról, ugyanannak 
lev. Valentini követhez szeptember 8-iká- 
ról : Dipl. Emi. m. 83., 100. és 180. 1. 
Beatrix levele Eleonórához u.-a. év május 
2-ikáról és márcz. 8-ikáról u.-ott 96. I. és 



ív. 367. 1. Mátyás lev. Ercolehez februárius 
15-ikéröl : Mátyás kir. lev. ír. 299. 1. 

2 Dipl. Emi. ni. 110. 1. 

5 Bonfin Dec. ív. lib. vn. 463. 1. Teleki 
id. m. v. 383. 1. 



366 BERZEVICZY ALBERT 

a német császár ellen szövetségre is kívánt lépni. De bár a 
püspök-követ szinte tékozló fényűzést fejtett ki franczia földön, 
hogy urának ott barátokat szerezzen, 1 eljárása a Dsem ügyében 
mégsem volt eredményes ; megint Velencze vetette magát közbe 
s a dolog vége az lett, hogy Dsem a pápa udvarához, ennek 
őrizete alá került. 

Nem szünetelt ezalatt egy perczig sem az osztrák háború, 
melynek folyamában Mátyás lassan, de biztosan haladott elő 
ama czélja felé, hogy az osztrák herczegséget teljesen hatal- 
mába ejtse. A csapások súlya alatt is hajthatatlan német császár, 
kivel való kibékülését a nápolyiak, sőt a ferraraiak is 2 meg 
nem szűntek sürgetni, újabban leginkább azzal ingerelte maga 
ellen Mátyást, hogy az 1486 februárius havában a választó-feje- 
delmek által, a cseh király meghívása nélkül római királylyá 
választatta meg fiát, Miksát, s ezzel bevágta más számára az 
utat a német császárság felé. Mátyás európai szövetséget ter- 
vezett a sérelmes választás megdöntésére, s első sorban a 
jogaiban legközvetetlenebbül sértett Ulászlóval lépett érintkezésbe 
és őt a morvaországi Iglau városába hívta meg találkozóra. 

A találkozás szeptember i-jén történt meg s tizenegy napig 
tartott; Beatrix ez alkalommal nem kísérte el férjét, 3 csak 
fényes ajándékokat küldött a cseh királynak, többnyire ruha-, 
ágy- és asztalnemüeket, oly drága arany- és ezüsthímzésekkel 
s díszítményekkel, hogy azok értékét a jelen volt ferrarai követ 

1 Bonfin Dec. ív. lib. vn. 464. 1. (t. i. MathiasJ. A királyi pár augusztusban 

2 Eleonóra herczegné levele Beatrix- Pozsonyban és Stomfán tartózkodott ■ 
hoz 1486 május 20-ikáról a modenai áll. lehet, hogy Beatrix elkísérte egy darabra 
lev. -tárban (id. osztály). Mátyást, de hogy Iglauban nem volt, az 

5 Teleki (id. m. v. 376. 1.) azt mondja, világosan kitűnik Cesare Valentini ferrarai 
hogy Mátyás a kitűzött helyen (t. i. Iglau- követ mindkét, szeptember 11-ikéről, Iglau- 
ban) megérkezett « fényes kísérettel, mely- ból keltezett jelentéséből. Az egyikben 
ben voltak Beatrix és Corvin János stb». (közölve Ováry tanulmánya mellett a mode- 
Ugyanezt olvassuk Horváth Mih. Magy. nai és mantuai levéltári kutatásokról, Szá- 
történelmében (in. 207. 1.). Erre a téve- zadok 1880. 394. 1.) azt mondja, hogy levé- 
désre a Bonfin szövege (Dec. ív. lib. vn. lét Pozsonynak irányítja, a hol a királyné 
462. 1.) szolgáltatott okot, a hol ez áll : időzik, a másikban pedig (Dipl. Emi. 111. 
«Indicto jam tertio conventu, in Moraviam 181. 1.) azt írja, hogy a történtekről levél- 
cum regina gnatoque Joanne proficiscitur» ben értesíti a királynét. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 367 

5 — 6000 aranyra teszi. 1 Ugyanaz — talán túlzóan — 100.000 
aranyra becsüli a költséget, melybe Mátyásnak ez, az olmützinél 
sem kisebb pompával lefolyt találkozás került ; gyakorlati ered- 
ményéről azomban nehéz fogalmat alkotnunk, mert a frankfurti 
tényeken nem változtatott s a nagy titokban tartott tárgyalások 
csakis a két király közötti szövetséges viszony szorosabbra 
fűzésére vonatkozhattak. 2 

Beatrix kívánságára Valentini ferrarai követ ez alkalommal 
a Mátyás jelenlétében kihallgatásban részesült a cseh királynál, 
melyről részletesen beszámolt, a nélkül, hogy azon valami neve- 
zetes mozzanat fordult volna elő ; az ott tett nyilatkozatok úgy 
látszik csak a ferrarai herczegi udvar és a cseh király kölcsönös 
szolgálatkészségének hangsúlyozására szorítkoztak. 3 

Mátyás most fokozott erővel folytatta hadműveleteit; 1486 
nyarán és őszén bevette Zellerndorfot, 4 Laat, Retzet és Eggen- 
burgot, s a legkeményebb téli időt Bécsben töltvén, már kora 
tavaszszal személyesen vette át a távollevő Fridrik császár 
tulajdonképeni székvárosául szolgált Német-Ujhely régóta folyó 
ostromának vezetését. Beatrix majdnem mindenütt vele volt ; 
Bécsen kívül tartózkodott Znaimban, Retzben, Hainburgban, 
Klosterneuburgban, Ebenfurtban > a Mátyástól Zápolyai Istvánnak 
ajándékozott birtokon, s utóbb legtöbbet Lichtenwörthben, Német- 
Ujhely közelében. 6 

■ Óváry tanulmánya a Száz. id. vonatkozást nem tartalmaz, melyből ezen 
helyén. ügy természetére következtetést lehetne 

2 Valentini követjelentése (Pozsony- vonni. 

ból szeptember 28-ikáról) a tárgyalások 4 Geográfiai következtetés szerint csak 

eredményéről csak azt közli «che io ho Zellerndorf érthető az alatt a «Cistestorf» 

potuto intendere». (Dipl. Emi. in. 188. 1.) és «Czistorf», meg «CistertoIph» alatt, 

3 A Dipl. Eml.-ben közölt id. jelentés. melyet Bonfin s az egykorú követjelen- 
Beatrix egy megelőzőleg Pozsonyból, tések emlegetnek. 

nővéréhez, Eleonórához intézett levelében S Az egykorú források Embfurtnak 

(Dipl. Emi. ni. 166. 1.) azt mondja, hogy mondják. 

ha a követ majd Iglauban Ulászló elé 6 E helynév mint Lincheberch, Linthe- 
járul, ott szóba fog kerülni az az ügy is, berg, Linthenberch vagy Lutenberg (ez 
melyről ő — Beatrix — sajátkezű levelet utóbbit Teleki Lichtenbergnek mondja, de 
írt, s melyről Valentini jelentést fog ilyen, vagy hasonló nevű hely ma Bécs- 
tehetni. Ezt a sajátkezű levelet nem ismer- újhely közelében nincs) szerepel Bonfin- 
jük, s a követjelentés semmi oly concrét nál s a Beatrixnak leveleiben. Cisteburg 



368 BERZEVICZY ALBERT 

Néhány nappal Bécsbe vonulásuk előtt, az 1486. év végén, 
Retzben jelent meg Mátyás és Beatrix előtt egy férfiú, kinek 
nevével már sokszor találkoztunk, s kinek e korszak történetének 
művelői nagy elismeréssel adósak. Az Ascoliba való Antonio 
Bonfint értjük, kit — mint maga írja, — Mátyásnak és nejének 
híre vonzott körükbe s ki ajánlásul munkáit mutatta be a királyi 
párnak; a Beatrixnak fölajánlottakról már szóltunk; hármat a 
király számára hozott, egygyel a serdülő Corvin Jánosnak ked- 
veskedett, s a helyzet fölismeréséről tanúskodik, hogy ennek az 
utóbbi könyvnek a bevezetése egy leendő fejedelem nevelésére 
vonatkozott. A király — mindig Bonfinnak saját, kissé dicsekvő 
elbeszélését követve, — már a táborban nagy érdeklődéssel 
olvasta el a könyveket, csodálta a szerző tehetségét s azután 
újév napján Bécsben udvara és a külföldi követek előtt beszédet 
mondatott vele, melyet nagy figyelemmel hallgatott. Bonfinnak 
állítólag nem volt szándéka maradni, de a király tartóztatta, 
nagy tiszteletdíj mellett állandó szolgálatába fogadta azzal a 
megbízással, hogy a királyné fölolvasója leg3^en s tetszése szerint 
minél többet írjon. 1 

Csak később következett úgy látszik az a fontos megbízás, 
hogy a magyarok történetét írja meg Bonfin, kinek saját nyilat- 
kozata szerint Mátyás őt csak az őstörténet megírására szólította 
föl, 2 a mint hogy annál többet a nagy király életében alig is 
készíthetett el; a mű folytatására való fölhívás állítólag már 
Ulászlótól ered. Bármint legyen, kétségtelen, hogy a Bonfin 
történetírói munkásságának legértékesebb része az, mely a vele 
egykorú, vagy legalább hozzá közel álló korszakra vonatkozik ; 
ezen a téren müve nélkülözhetetlen forrásunk, s elmondhatjuk, 
hogy a Beatrix életének is — annak magyarországi korszakára 

vagy Cicteburg mai neve (e helyen is 2 A II. Ulászlóhoz intézett ajánlásban 

tartózkodott) alig deríthető ki. Lásd Scho- mondja: (A Sambucus-féle kiadás i4.Iapján) 

ber id. m. 278. 1. «Unnorum (Hunnorum) históriám, qui Unga- 

1 Decas. ív. lib. vn. 463. 1. Tévesen rorum fuere progenitores, a Mathia rege 

jelöli meg Tiraboschi (id. m. xvi. 208. 1.) mihi delegatam.» 
Bonfint, mint a Beatrix tanítóját. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 369 

nézve — ő egyetlen egykorú krónikása. Szereplésének vannak 
vonásai, melyek szembeötlővé teszik az egykorú olasz, külö- 
nösen Beatrixhoz közelálló udvarok példájának hasonlatosságát. 
Ferrante király is megbízást ad Pontanonak, az egykorú bei- 
háborúk leírására és mindenkép valószínű, hogy a jeles latin 
író és államminiszter e müve ' szolgált formai tekintetben 
mintául Bonfinnak, a ki egyébiránt a Titus Livius Decas- 
beosztásához tartotta magát, ép úgy mint például az egykorú 
Flavio Biondo az ő olasz történetében. S mint Mátyás, a Beatrix 
férje megbízást adott Bonfinnak a magyarok történetének meg- 
írására, úgy bízta meg az Eleonóra férje, Ercole herczeg Colle- 
nuccio Pandolfót, hogy a nápolyi királyságnak még megíratlan 
történetét szerkeszsze meg. 2 A Bonfin történetírói jellemére 
nézve sokakat kedvezőtlen ítéletre hangolhat az, ha látják, hogy 
a Mátyás magasztalója ép oly bőkezű a dicsőítő jelzőkben 
gyönge utódjával, Ulászlóval szemben, kit néha, mint béke- 
szerető fejedelmet, még elődje rovására is igyekszik méltatni, 
s hogy a Mátyás korának leírásában még «diva» jelzővel ékes- 
kedő Beatrixot a szerző utóbb, az Ulászló idejéről szólva, már 
csak «mulier» gyanánt említi. De nem szabad szemet hunynunk 
sem a kor irodalmi formájának pompázó sajátságai, sem az 
egykorú, mondhatni megrendelt történetírás elkerülhetetlen hibái 
előtt; egészben véve Bonfin történeti müvének értéke komolyság, 
megbízhatóság és formatökély tekintetében magasan fölötte áll 
a legtöbb egykorú történetnek, s Mátyásnak és mellette Beatrix- 
nak valóban nem kicsinylendő érdemök, hogy ezt a tudós, 
termékeny és .ékestollú írót a magyar udvar szolgálatába 
fogadták. 5 



1 Históriáé Neapolitanae. De bello Neapo- Vecchioninál (Notizie etc.) a 85 — 88. lapo- 

litano libri sex. Az id. Gravier-féle 1769-iki kon. Bonfin egyéniségét és történetírói 

Raccolta ötödik kötetében. munkásságát behatóan tárgyalja Császár 

- Compendio deli' Istoria del regno di Mihály többször id. műve bevezetésében ; 

Napoli, Venezia 1591. inkább történetének bírálatát adja Zsilinszky 

3 Mátyás ez érdemének s a Bonfin Mihály róla írt tanulmányában : Századok 

munkásságának magasztalását olvassuk 1877. évf. 510. I. 

Magyar Tört. Életr. 1908. 47 



370 BERZEVICZY ALBERT 

Mialatt Beatrix Mátyással az ostromlott Német-Ujhely közelé- 
ben tartózkodott, vett hírt 1487 július elején Zenggből, hogy 
unokaöcscse, Hipolit érsek odaérkezett. Már előbb levelet írt 
neki, melyben kifejezést adva jövetele fölötti határtalan örömének, 
tudósítja, hogy mindenről gondoskodott s hogy Zágrábba szeretett 
rokonát, Frangepán Bernardin grófot ' küldi elébe s hogy ő 
maga Sopronban szándékozik őt várni ; Zágrábba megy Cesare 
Valentini is, ki Esztergomban mindent elkészített már a fogad- 
tatásra s Budáról is visznek kocsikat rendelkezésére. 2 Sajnos, 
hogy nem bírjuk a leveleket, melyekben a kis érsek valószínűleg 
nagynénjét is értesítette útján való előhaladásáról; azok, melyeket 
anyjának írt, telve vannak elragadtatással fogadtatása fölött és 
— a mi rokonszenves megnyilatkozása gyermekszívének — 
kérésekkel azok javára, kik útját kellemessé teszik. Különösen 
a zenggi várkapitányt, Pietro Ternát «úgy megszerette, mintha 
atyja volna» ; de a zágrábi püspök is és a Mátyástól elébe 
küldött urak rendkívül megtisztelték őt. Ügy látszik, mégsem 
vitette magát hordszéken Zágrábba, mert innen azt írja, hogy 
a hosszas lovaglás kissé kifárasztotta, azonban türelmetlenül 
siet előre, mert alig várja az órát, melyben a királyné előtt 
megjelenhetik.' Egy kis késedelmet a Budáról és Esztergomból 
Zágrábba irányított kocsikra való várakozás okozott, a minek 
mentségéül az szolgált, hogy Hipolit jövetelének folytonos 
halasztása miatt már többször hiába jött össze és vesztegelt a 
megrendelt kíséret, mindig nagy költséget okozván, s ezért 
most már csak akkor indították útnak, mikor a Hipolit zenggi 
megérkezésének hírét vették/ Az egész úti kíséret 38 kocsiból 
és 85 lovasból állott, a lovasok legnagyobb része egyszínű ruhát 
s igen gazdag fegyverzetet viselt. 5 

Beatrix úgyszólván az utolsó perczben lemondani volt kény- 

1 Beatrix unokatestvérét, Aloysiát bírta 4 Beatrix levele Eleonórához : D. E. 
nőül, mint már emiitettük. ni. 318. 1. 

2 Dipl. Emi. in. 312. 1. 5 Valentini jelentése és Hipolit levele : 
5 U. ott 311. és 313. 1. D. E. in. 322. és 325. 1. 




47" 



3/2 BERZEVICZY ALBERT 

telén arról, hogy várva várt öcscse üdvözlésére Sopronba 
menjen ; betegség tartotta vissza, s így csak megbízottat küldött 
a Fodor — Crispus — István, utóbb szerémi püspök személyében, 
kit már előbbi alkalmaknál is, mint kedvelt házi emberét s 
vendégei mulattatóját említenek az egykorú följegyzések. A király 
képviseletében Báthori István erdélyi vajda s országbíró jelent 
meg Sopronban a Hipolit fogadtatására,' ki egyébiránt maga 
számolt be ünnepeltetéséről anyjának írt levelében. 2 

«Jó kedvben és jó egészségben folytatva utamat, — írja 
augusztus 22-ikéről már Német-Ujhelyböl — múlt szerdán 
elhagytam Sopront, kísérve a Király úr vezérétől, kit vajdának 
neveznek és sok fegyverestől, hogy O Felségeiket, a királyt s a 
királynét táborukban fölkeressem s nekik hódolatomat bemu- 
tassam. Mintegy négy mérföldnyire a tábortól nagy és fényes 
csapattal találkoztunk s nyomukban maga a Király úr jött 
elembe. Én kezet csókoltam neki s kifejeztem Herczegségtek 
üdvözleteit is. O oly kegyesen és nyájasan fogadott, hogy azt 
le sem írhatom s teljességgel meg nem engedte, hogy lovamról 
leszálljak. Végre O Felsége elvezetett a tábortól mintegy huszon- 
három órányira fekvő várba, 3 a hol a királyné Ö Felsége időzik, 
ki rövid idő óta harmadnapos lázban szenved. Főméltóságú 
Anyám elképzelheti, mekkora jósággal és örömmel fogadott! 
Annyi szeretettel halmoz el és annyi mulatságban részesít, hogy 
többet nem tehetne értem, ha ezerszer fia volnék. Egy ideig 
nála maradván, az ő engedélyével Király Ö Felsége magával 
vitt táborába, a hol három napot és négy éjét töltöttünk, s O 
Felsége minden áron úgy kívánta, hogy én foglaljam el a 
szobáit s ő a sátorokba vonult. Időközben Német-Ujhely meg- 
adta magát s a Király úr tegnap nagy fénynyel bevonult és 
birtokba vette a várost. » 



i Bonfin Dec. ív. lib. vur. 467 — 468. 1. 
1 Dipl. Emi. in. 327. I. 

3 Ez Lichtenwörth, Beatrix onnan vonult be azután Német-Ujhelybe (Schober id. 
m. 279. 1.). 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 



373 



Hogy Hipolit már részt vett a Német-Uj helybe való diadalmas 
bevonulásban, arról Bonfin is megemlékszik, elmondván, hogy 




IIO. A NÉMET-ÚJHELYI VÁRKASTÉLY ES VARKAPU. 

a kis érsek, mint országprimás 
közvetetlenül a király után lova- 
golt. 1 Ö tíz évesnek mondja e 
helyen ; ennyi a valóságban nem 
volt, de a hosszú késedelmes- 
kedésnek megvolt az az előnye, 
hogy a királyi pár új kegyencze 
időközben legalább nyolczadik 
évét betöltötte. így is épületes 
látvány lehetett egy esztergomi 
érsek, kinek kíséretében főszere- 
pet visznek a nevelő és egy 
dajkaszerű ápolónő, 2 s kinek 
málnájában tekintélyes helyet foglalnak el a játékszerek. 5 

1 Dec. ív. id. helyén és a P/iilostratitshoz írt «Praefatio»-ban. (Kollár An. Vind. 819. I.) 

- Madama Casandra della Pena (Nyáry Alb. id. m. Száz. 1872. 295. 1.) 

5 Még 1488 novemberében anyja Ferrarából labdákat küld neki: D. E. in. 446. 1. 



374 BERZEVICZY ALBERT 

A mennyire korától várható volt, a kis Hipolit megfelelt a 
várakozásoknak, szerepét jól töltötte be s általán kedves, meg- 
nyerő és szép tehetségű gyermek lehetett. Ezt föltételezhetjük, 
nemcsak azért, mert a ferrarai követ ily jelentést tett urának,' 
nemcsak azért, mert Bonfin terjengő magasztalásokkal szól a 
gyermekérsek vonzó tulajdonairól s korát meghaladó értelmessé- 
géről és tapintatáról, 2 hanem főkép azért, mert a későbbi tények 
mind arra mutatnak, hogy Mátyás maga nagyon megkedvelte kis 
unokaöcscsét, feleségével együtt szívesen időzött is nála Esztergom- 
ban s így valószínű, hogy nem puszta udvariassági szólam, hanem 
a hajlam őszinte megnyilatkozása az, a mit iránta való szereteté- 
ről s vele való megelégedéséről később az érsek atyjának írt. 1 

A Hipolit Magyarországba jövetelét — mely mindenekfölött 
Beatrixnak, ki alig tudott megválni tőle, szolgált határtalan 
örömére — később Olaszország egyik legnagyobb költője s egy- 
úttal az Este-ház udvari embere, Lodovico Ariosto énekelte meg 
Orlando Furioso czímü, híres, regényes eposában, melyet magának 
Hipolitnak — akkor már bíbornoknak — ajánlott. A költői 
túlzásokban bővelkedő leírás jóslatként mondja el az Este-ivadék 
emelkedését, melyet Cassandrától hímzett képekben tüntet föl 
annak a csodaszerü sátornak a kárpitja, a mely alatt az Esték 
őse, Róger (Ruggiero) tartotta nászát Bradamantéval : 4 

« «Hipolit» — ékesen ezt hirdette róla 
Piczike betűkkel a herczegi pólya. 
Ott már nagyobbacska ; Szerencse vezeti 
S útjain az Erény az irányítója. 
Amottan a hímzés új népet mutogat : 
Hosszú ruházatú- s hosszú hajúakat, 
Kik Corvintól jöttek, megkérni az atyát, 
A gyöngéd gyermeket, hogy nékik adja át! 

1 D. E. nr. 329. 1. 4 xlvi. ének 86 — 89. versszak. Radó 

2 Dec. ív. id. helyén. Ciacconius is Antal, ki a Kisfaludy-Társaság kiadásában 
(id. m. in. 176. 1.) azt mondja, hogy az "Őrjöngő Loránt» nagy részét magyarra 
Hipolit korán adta nagy tehetségek jeleit. lefordította, volt szíves e könyv számára 

3 1488 februárius 10-ikéről kelt levél : a fentebbi versszakok hű magyar fordí- 
Máty. kir. lev. 11. 338. 1. tását megszerkeszteni. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 375 

Herculest s Lenórát látni erre, képen, 
A mint fiók tőlük búcsúzkodik szépen ; 
Itt a Dunához ér, hol a tömeg tódul 
Nézni őt s imádni, szinte istenképen, 
Ott nézd a magyarok okos fejedelmét, 
Ki nem érett korban látva érett elmét, 
Tiszteli-becsüli, ámulattal teli, 
S minden bárójának fölébe emeli. 

Azt akarja, hogy már gyenge gyermekkorba J 

Esztergom jogarát kezeibe' hordja; 

Azt akarja, mindig oldalánál legyen, 

Honn a palotába' s a hadi sátorba'. 

A hatalmas király bármi harczra keljen, 

Akár menjen török, akár német ellen : 

Hipolit vele van, nézi úntalanúl 

Az ő nagy tetteit, s derékséget tanúl.» 



III. 

hipolit eljövetele juttatta tetőpontjára az olasz- 
ság térfoglalását ebben a hazában, tette tel- 
jessé a képét annak az «olasz világnak Magyar- 
országon'), melynek elővarázsolását várták 
Beatrixtól honfitársai s a melynek előidézése- 
ért gyűlölték őt magyar alattvalói, holott — 
mint már eddig is több jelenségből láthatjuk — nem egyedül 
az ő akarata volt annak előidézője s az ő törekvésének sikere 
alig állott arányban azzal az ellenhatással, melynek súlyát kellett 
utóbb viselnie. 

Nem hiányzanak annak jelei, hogy úgy Mátyásban mint 
magában Beatrixban megvolt az őszinte igyekezet arra, hogy 
a nemzetközi viszonyoknak, a császári hatalomra törekvő poli- 
tikának, az európai koráramlatnak, Mátyás saját hajlamának s 
a Beatrix megszokásának követelményeit a magyarok nemzeti 




37^ BERZEVICZY ALBERT 

érzületének lehető kímélésével érvényesítsék. Hiszen kivált 
eleinte Mátyásnak mindenkép érdekében állott új nejét az ország- 
ban kedveltté tenni s tudnia kellett, hogy azt az udvari életet 
és azt a műveltséget, a melynek megvalósítása szemei előtt 
lebegett, rá nem erőszakolhatja a nemzetre, azt csak lassú, 
békés hódítással lehetett szilárd alapra helyezni s igazi virág- 
zásra hozni. 

Beatrix mindenesetre elég értelmes volt, hogy ezt maga is 
belássa. O ugyan az országot nagy részében nem ismerhette ; 
keleti felében sohasem járt, mindig csak a nyugatiban s Mátyás 
oldala mellett átélt idejének majdnem felét osztrák földön töltötte. 
Ha székvárosában nem volt, akkor táborban vagy vadászatokon 
járt, vagy azokat a városokat látogatta, melyeknek polgársága 
épúgy, mint Budáé is, 1 majdnem kivétel nélkül német volt; 
jószágait nem igen kereste föl, a köznéppel való érintkezésének 
semmi nyomát sem őrzi a hagyomány. Udvari környezetén 
kívül legtöbbet katonákkal és papokkal érintkezhetett, kevés 
nyomát találjuk például annak, hogy a magyar nemesség nőtagjai- 
val sűrűbben összejött volna; Pozsonyban és Bécsben a 
polgárnőket gyakran hívta estélyre magához, 2 sőt férje halála 
után az ő körükben pihent meg; 3 ott egyes polgárok ajándékát 
is fogadta. 4 Viszont ő is olykor dús ajándékokkal örvendeztette 
meg magyar hívei némelyikét, mint például Zápolyai Istvánt 
egybekelésekor. 5 Szándéka volta maga hozzátartozóit házasságok 
útján is szorosabban csatolni a magyar családokhoz ; ismerjük 
az Estei Fernando kiházasítására vonatkozó tervet; unokanővére, 
Aragóniái Aloysia már a Beatrix jövetele előtt Frangepán 
Bernardin grófhoz menvén nőül, ezek leányát, Mária Magdolnát 

i Lásd: Cseinki Dezső: Magyarország hoz s haza kísérése végett. Bécsre nézve 1. 

tört. földrajza a Hunyadiak koráb. i. k. Schober id. m. 397. 1. 

5. lap. 5 (J. ott 1490 április 18-iki följegyzés. 

2 Pozsony város kamarai számadásai, 4 Ugyanott 1483-iki följegyzés: oEinDrei- 

(városi levéltár) 1477 deczemberi, 1482 ling wein hinauf gen Hainburg gefort, den 

szeptemberi és 1483 szeptemberi följegy- derSnayter Pekh der Königingeschenckett 

zések, melyek szerint a város lámpa vivők- hat.» 

röl gondoskodott, a polgárnőknek az udvar- S Dipl. Emi. in. 257. 1. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 



377 



a királyné az elhunyt erdélyi vajda, Dengelegi Pongráez János 
fiához, tehát Mátyás rokonához adta nőül s a királyi pár 8000 
arany forint hozományt adott neki. 1 Frangepán egy másik leánya, 











V í. • <~ „V 



^lí '•• 



^fy* 



.<--" 



^ 



III. A FRANGEPANOK VÁRKASTÉLYA ZENGGBEN. 



Beatrix, ki utóbb a Corvin János neje lett, valószínűleg a királyné 
keresztleánya volt s az udvarnál nevelkedett. 2 Beatrix egy udvar- 
hölgyét, Antonetta Salernoi grófnét lévai Vajdafi Jánossal háza- 

1 Az erre vonatkozó, 1489 június 23-ikáról k. s az Orsz. Levéltárban levő okmányt 
közli Teleki: xii. köt. 455. 1. 
- Sch'ónherr id. m. 226. 1. 



Magyar Tört. Eletr. 1908. 



378 BERZEVICZY ALBERT 

sította össze s ennek is ö és Mátyás biztosítottak 6000 aranyat 
hozományul. 1 

Kétségtelennek látszik továbbá, hogy Beatrix valamennyire 
megtanult magyarul s beszélte nyelvünket. Ezt már Diomede 
Carafa tanácsolta neki ; Mátyás, ki nagy nyelvismeretei mellett 
mégis csak magyarul gondolkozott, 2 bizonyosan megkövetelte 
tőle, sőt ő maga is ezt kívánta Magyarországba hívott rokonai- 
tól, a mit aligha tehetett volna, ha annak a saját példája ellent- 
mond vala. Tudjuk, hogy erre figyelmeztette Hipolitot s mikor 
másodízben volt szó ifjabb unokaöcscse, Estei Fernando ide- 
jöveteléről, kikötötte sógorával, Ercole herczeggel szemben, 
hogy kevés olaszt küldjön kíséretül fiával, mert a király őt 
gyermekének kívánja tekinteni s ezért magyarok fogják kör- 
nyezni, hogy ő is magyar szokásokat vegyen föl és a magyar 
viszonyokhoz alkalmazkodjék. 3 Hisz akkoriban még némely 
német diplomata is érdemesnek találta magyarul megtanulni, 4 
annál inkább hihetjük el ezt Beatrixra nézve kortársainak. 
Philippus Bergomensis mondja könyvét ajánló Prológusában, - 
hogy akár latin, akár magyar, akár német nyelven fordultak a 
királynéhoz követek vagy magánosok, ő mindé nyelveken kész- 
séggel és könnyen adta meg a feleletet. s A mi ugyan legfölebb 
azt bizonyítja, hogy magyarul és németül egyképen beszélt. 
A magyar nemzet érzelemvilágához való némi közeledést lát- 
hatunk talán abban is, hogy a királyné — mint említettük — 



1 Magy. Orsz. Levéltár D. 24768. (1482 promte et expedite, ac semper comiter et 

április 3-iki kelet.) perurbane.» Plül. Bergomensis már id. 

- Ezt Fraknói latin irályából mutatja ki, könyve 1497-iki ferrarai kiadása előszava- 
Mátyás leveleinek ír. kötetéhez írt beveze- nak 3 lapján. Rómer Flóris, a ki elsőként 
tése lvii. lapján. hívta föl a figyelmet Philippus e tanu- 

J Beatrix levele Ercoléhez 1488 július ságára (a Győri történeti és régészeti 

28-ikáról : D. F. in. 428. 1. füzetek in. 1865-iki kötete 370. lapján,) 

4 Fraknói: Hunyadiak és Jagellók kora kissé önkényesen fordítja a fenti mondatot 
(Magy. Nemz. Tört. ív.) 327. 1. így : «Neked ajánlom ezen munkát, ki nem- 

5 «... quicquid ab oratoribus seu csak a pannoni nyelvet érted és beszéled, 
privatis coram proponatur : respondeatque hanem a mi Szittya nyelvünket is, melyen 
oportune et latino sermone, aut Idyomate nemcsak követségeket fogadhatsz, hanem e 
Ungaro seu panonicc, aut Theutonico nyelven válaszolhatsz is.» 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 379 

olasz és német udvari zenészein kívül a csepelszigeti birtokán levő 
kobzos magyar czigánymuzsikusokat is pártfogásában részesítette. 

A hozzá legközelebb álló Hipolit is, — kétségkívül az ő 
utasításához képest, — igyekezett eleinte magát a magyarokkal 
megkedveltetni s nyelvöket megtanulni ; innen írt első levelei 
némelyikében gyermeki elragadtatással szól erről az országról 
s arról, hogy mindenütt mily élénk rokonszenvvel találkozik és 
mennyire szeretik őt a magyarok. 1 Később is előszeretettel 
szerezte be fényűzési szükségletei nagy részét Magyarországon ; 
Kassán készült díszkocsikat vitetett még Olaszországba is ; 
ugyanott készíttette későbbi püspöki székhelye, Eger székes- 
egyházának művészi faragású sorompóját, sürün rendelt ötvös- 
müveket budai, körmöczi, nagybányai és erdélyi mesterektől s 
az akkor épen tüzérségéről híres Ferrarába Miskolczról hozatott 
puskát. 2 Hogy pedig magyarul értett Hipolit, azt abból követ- 
keztethetjük némileg, hogy magyarhoni egyházi javait kezelő 
tisztjei a későbbi években hozzá Olaszországba küldött jelen- 
téseikben minduntalan magyar kifejezéseket használnak, 3 van 
azonban annak is nyoma, hogy a Mátyás halálát követő időben 
még alig értette meg a magyar szót. 4 

Mindezek a gyönge engedmények, kísérletek és igyekezetek 
nem lehettek alkalmasak kielégíteni a magyarok várakozását, 
elleplezni az idegen szellem és idegen érdek folytonos terjesz- 
kedését, s a királyné nyomán betódult olaszság és a Bonfintól 
is nyakasnak s jellemzett magyarság fölfogása, világnézlete, 
jelleme között mutatkozott mély ellentétet elsimítani. 

Bonfin történetében elégtétellel emeli ki, hogy Mátyás a 
Beatrix eljövetele óta a «szittya erkölcsökbe olasz elemeket 
vegyített . . . Magyarországot megtisztította a parasztos szoká- 
soktól)), sőt belőle «második Itáliát igyekezett alkotni» ; 6 Naldus 

1 Dipl. Emi. ni. 368, 390. 1. 4 Dipl. Emi. ív. 430. 1. 

2 B. Nydry Alb. id. m. Száz. 1870. s «Durae cervicis ungari», Dec. ív. lib. 
677-679. 1. vm, 47 6. 1. 

3 Ováry L. Modenái és mantuai lev. 6 U. ott és 459. I. 
1. kutatások : Száz. 1889. 393. 1. 

48* 



380 BERZEVICZY ALBERT 

Naldius is azt remélte, hogy ha Mátyásnak fia lesz, az Itáliává 
fogja országát átvarázsolni,' Coelius Calcagnini pedig azért 
dicsérte Beatrixot, hogy Mátyásnak ^barbárok közt nevelkedett 
féktelen természetét)) megszelídítette. 2 Különösen az udvari 
szokások gyökeres megváltozását tulajdonították — valószínűleg 
nem ok nélkül — a királynénak. Bonfin elmondja, hogy a fegy- 
veres őrizet, melyet Mátyás azelőtt szükségtelennek tartott, most 
állandóvá lett az udvarnál. A király nem volt többé mindenkire 
nézve oly könnyen megközelíthető, mint azelőtt ; a szabad asztalok, 
a királynak majdnem állandó együtt-étkezése országnagyaival, 
vezéreivel, sőt másokkal is, az inkább a katonai tábori élethez, 
mint udvartartáshoz hasonló fesztelenség és egyszerűség eltűntek; 
a magyarok tehát épen ridegebbnek, zárkózottabbnak találták a 
királyt. 5 A magyaros hagyományt és szokást olaszos etikett 
váltotta föl ; de a mindenben való szertelen bőség a királyi 
udvar és különösen a királyi asztal jellemző tulajdona maradt. 

Az előkelőbbek s különösen az udvariak viselete tekintetében 
már előbb is, különösen az Anjouk alatt mutatkozott idegen 
befolyás, mely lassanként a magyar ruházatra szélesebb rétegek- 
ben is átalakítólag hatott ; azonban gyökeresebb es általánosabb 
változás volt úgy látszik az, mely a Mátyás idejében különösen 
a Beatrix ittléte óta ment végbe. Beatrix, ép úgy, mint Hipolit 
minden finomabb szövetet és vásznat s gyakran prémet vagy 
ékszert is a külföldről hozatott: Brabantból, Flandriából, Lyon- 
ból, Cambrayból, Krakkóból, Firenzéből, Luccából, Velenczéből ; 
a királynénak olasz szabója is volt, — a nyolczvanas években 
Simon mester szerepel mint ilyen, — kit vásárlási megbízásokkal 
a külföldre is küld, gyakran véve igénybe nővére, Eleonóra 
közvetítését, s ez a szabó a király részére is dolgozott. 4 

A magyar udvarnál tehát az olaszos öltözékek nem lehettek 
szokatlanok, bár viszont jeleit látjuk annak is, mintha némely 

1 Bél M. id. m. 1. 3. 226. 1. 4 Dipl. Emi. in. 366. 1. ív. 118. 1. B. 

2 Lásd emlékbeszédje id. kiad. Nyáry A. id. m. Száz. 1870. 683. 1. Csdnki : 

3 Udis Apológiája (B. Rosznernél)474. 1. Máty. kir. udvara, Száz. 1883. 544, 658. 1. 




112. ZÁPOLYAI ISTVÁN SÍREMLÉKE A SZEPESHELYI SZÉKESEGYHÁZBAN. (Fénykép Után.) 



382 BERZEVICZY ALBERT 

tekintetben a bejövő olaszok lettek volna kénytelenek a magyar- 
honi öltözködés szabályaihoz alkalmazkodni. A milanói herczeg 
követe Mátyás végéveiben a Bianca Maria herczegkisasszony 
idejövetelének előkészületei tárgyában tevén urának jelentést, 
azt írja, hogy a kíséret tagjai készíttessenek hosszú ruhákat, 
mert a magyar udvarnál ez a divat; az olaszos rövid szabású 
öltönyökön itt megbotránkoznának. 1 Ellenben legalább udvara, 
főnemesei, főpapjai és vezérei körében teljesen meghonosította 
Mátyás a hosszú, szabadon lehulló hajfürtök és a borotvált arcz 
ama divatát, mely még a xv. században Olaszországban s közép- 
és nyugati Európa nagy részében általános volt az előkelőbb osztá- 
lyokban. Maga Mátyás összes egykorú képeinek tanúsága szerint 
sohasem viselt bajuszt és szakállt, csak későbbi korok képírói 
festették le őt képzeletből szakállosan. Ép úgy borotvált arczot 
mutatnak a Zápolyaiak, Újlaki Lőrincz, Telegdi István, Tárczai 
Tamás képmásai egykorú síremlékeiken, holott a század hetvenes 
évei előtt meghalt országnagyok sírszobrai bajuszosan, szakál- 
losan tüntetik fel őket. Világos ennélfogva, hogy ez a divat a 
Mátyás második házasságának idejével kezdődött, 2 s ismerve a 
magyar hagyományt és természetet, mely különösen a bajuszban 
a férfiasságnak szinte elengedhetetlen ismertetőjelét látja, joggal 
föltételezhetjük, hogy annak meghonosítása nem mehetett végbe 
idegenkedés és ellenmondás nélkül. 

Az olaszos viseleten kívül az üzleti és gazdasági összekötte- 
tések szaporodása is növelte az olasz ízlés, az olasz érdek tér- 
foglalását a Mátyás és Beatrix idejében Magyarországon. Maga 
Mátyás többízben küldött bevásárlások végett megbízottakat 
Firenzébe s ajánlotta azokat Lorenzo de' Medici pártfogásába ; 5 
ismerjük élénk összeköttetését az ottani könyvminiátorokkal is, 
s művészeti és iparművészeti termékek beszerzésére, valamint 
kézművesek és művészek behívására vonatkozó intézkedéseit. 

1 Dipl. Eni/. ív. 31. 1. kevéssel a Beatrix jövetele után halt meg, 

2 Fraknúi : Hunyadiak és Jagellók K. — sírszobra szerint még szakállt viselt. 
(M. N. T. ív.) 631. 1. Újlaki Miklós is — ki 5 Mátyás kir. levelei 1. 340, 436. 1. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 383 

Sógornéja, a ferrarai herczegné mindenféle álarczokat is küldött 
neki, melyek állítólag megnyerték tetszését : ' föltételezhető tehát, 
hogy azokat a Mátyás udvaránál használták is. A Beatrix kényez- 
tetettebb ízlése megkívántatja urával s udvarával az olasz mező- 
gazdaság és kertészet inyenczterményeit is : a ferrarai udvar 
által küldet piacenzai sajtot, forlii édes köményt, besózott angolnát 
a böjtre, firenzei dinnyemagot és salátát, gesztenyét, olajbogyót, 
ferrarai besavanyított és nyers hagymát ; ez az utóbbi, mint 
csemege annyira megnyeri a Mátyás tetszését, hogy maga is 
termelni akarja. 2 Valószínűleg az ily kísérletek kedveért hívott 
be a magyar királyi pár — Bonfin szerint — nem csak dísz- 
kertjei alakítása végett, hanem nemesebb vetemények, gyümöl- 
csök termesztésére is olasz kertészeket és földműveseket, 5 mert 
a magyarok akkoriban csak a szántásvetéshez és szőlőműveléshez 
értettek. 4 A czukros csemegét is szolgáltató gyógyszerészet, 
vagy inkább fűszerészet is az olaszok mestersége volt; Hipolit 
érsek is Nápolyból hozta be udvari fűszerészet. 5 

Még inkább éreztethették az olaszok üzleti élelmességüket a 
magyarokkal szemben azáltal, hogy a nagykereskedelem és 
banküzlet abban az időben hazánkban majdnem kizárólag betele- 
pedett olaszok, többnyire nagy olaszországi czégek itteni ügy- 
viselőinek kezében összpontosult. Mint ilyenek szerepelnek Mátyás 
korában Budán a firenzei Cavalcanti, Poli, Buontempi, Felice, 
Caluri, Antoni, Volterra és Amandoli, a nápolyi Simonetti s 
később, II. Ulászló alatt Cotta ; valószínűleg ezek után nevezték 
akkor Buda várában a mai «úri utczá»-t «olasz utczá»-nak 6 s 
ennek házaira mondhatta a franczia királyné hírnöke, hogy 



1 Dipt. Emi. ív. 8 — 10. I. (Eleonóra 3 Dec. ív. lib. 459. I. 

herczegné levele Hipolithoz 1489 január 4 Bretagnei Anna franczia királyné 

13-ikáról.) A Cortegiano (1. 118. 1.) tanúsítja, fegyverhirnökének jelentése 1502-iki budai 

hogy az olaszok mennyire szerették akkor útjáról : Magyar Tört. Tár xxiii. köt. 97. 

az alakoskodást ; az álarczot azonban 1. és magyarul : Szamota, «Régi Utazá- 

helyenkint a napsütés ellen is használták. sok» (Bpest 1891.) 143. 1. 

2 D. E. ni. 160, 208, 228, 247. 1. ív. S B. Nyáry A. id. m. Száz. 1872. 363. 1. 
9-10. 15. 1. 6 Csánki : Magy. Tört. Földr. 1. 7. 1. 



384 BERZEVICZY ALBERT 

olasz modorban épültek.' Pozsonyban maiglan egy gazdag olasz 
kereskedő család után 2 van a Ventúr-utcza elnevezve. Az olaszok 
bankházai közvetítettek majdnem minden pénzváltást, külföldre 
való pénzküldést, és különösen kölcsönt, ez utóbbit az uralkodó 
magas kamatláb s bizonytalan hitelviszonyok miatt, többnyire 
uzsoraszerü nyereséggel. 3 

Ha már ily utakon sok magyar pénz szivárgott ki olasz 
földre, ha Mátyás idegen tudósaira, művészeire, diplomatáira 
nagy összegeket költött, ö és felesége kincsekkel fölérő ajándé- 
kokat küldtek Olaszországba, 4 érthető a fölháborodás, melyet 
némely olasz származású főpap azzal keltett, hogy magyar- 
országi dús javainak majdnem minden jövedelmét hazájába vitte 
vagy küldette. E tekintetben már Hipolitot megelőzőleg Veronai 
Gábor adott panaszra okot. Mátyás őt, mint bíbornokot Rómába 
küldte, hogy ott a pápától segéiyt eszközöljön ki a törökök elleni 
hadjáratra. Már hosszú nápolyi tartózkodása arra kényszerítette a 
királyt, hogy öt római teendőire fig3 r elmeztesse ; s még inkább föl 
kellett tehát ingerülnie ellene, mikor hírét vette, hogy a püspök, 
kit ő, külföldi költekezésére való tekintettel magyarországi dan- 
dárja kiállításától fölmentett, az Olaszországban szervezendő 
hajóhad fölállítására püspöksége jövedelméből több ezer aranyat 
ajánlott föl. 6 Ezek után az előzmények után történt, hogy mikor 
az Aragóniái János Rómában bekövetkezett halála miatt a pápa 
igényt látszott támasztani az esztergomi érseki szék betöltésére, 
az országtanács kimondta, hogy a külföldön tartózkodó főpapok 
Magyarországon egyházi javakat ne bírhassanak, és a kik már 
bírnak, jövedelmeiket ne élvezhessék. S a király azonnal fogana- 
tosította is e rendelkezést; értesülvén, hogy a Rómában időző 

1 Id. helyen. ravit» ... és tovább: «Nonnulli in Neapoli- 

2 Ortvay Pozsony v. tőrt. 11. 2 : 272. 1. tanos usque adeo profusam memorant, uti 
5 B. Nydry A. id. m. Száz. 1870 : plures in Neapolitanis Abacis Ungaricas 

685—686. 1. (uti aiunt) copas, quam in Pannonicis 

4 Udis Apológiájában (471. 1.) olvassuk numerare queas...» 
mint Beatrix ellen intézett vádakat : «Tan- 5 Máty. kir. levelei 11. 97. 1. 

tam in futilem peregrinantium multitudinem 6 Teleki id. m. v. 197. 1. 

nummorum profusionem hucusque tőle- 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 385 

egri bíbornokpüspök embere harmadfélezer aranynyal urához 
indult, futárt küldött utána s a pénzt Zágrábból visszahozatta. 1 

Ily körülmények között könnyen érthető az ellenszenv, mely- 
lyel az olaszok rendkívüli elszaporodása a Beatrix jövetele óta, 
s térfoglalásuk az udvarnál, az egyházi és egyéb hivatalokban 
a magyarok részéről találkozott. Az udvarnak már — az említett 
külsőségektől el is tekintve — a Mátyástól behívott olasz 
diplomaták és tudósok kezdtek olaszos jelleget adni; most 
ezekhez járultak a Beatrix rokonai s mindenféle familiárisai, 
vagyis udvari emberei, nemkülönben azok, a kik Hipolittal, 
vagy utána jöttek be, s a kiknek számát — valószínűleg Mátyás 
helytelenítő megjegyzése következtében — egyszer már maga 
Beatrix is sokalta. 2 A Hipolit révén a ferraraiak Magyarországot 
«második hazájoknak kezdték tekinteni«. 3 Bár viszont elisme- 
rendő, hogy a ferrarai herczegi pár is különös figyelemmel 
viselte gondját a tanulmányaik végett Ferrarába jövő magyarok- 
nak, kik őket mindig Magyarhonban levő fiókra emlékeztették, 
s kiknek viselt dolgairól időnkínt a királynénak is számot adtak. 4 
A magyar nemes apródok, kiket Beatrix a kis érsek udvara 
számára toborzott, valószínűleg hamarább tanultak meg olaszul, 
mint az olasz jövevények magyarul; ellenben a magyar főurak 
és nemes hölgyek alighanem elidegenedtek lassan attól az udvartól, 
melynél a főhelyet olyanok foglalták el, kikkel ők a legtöbb 
esetben beszélni sem tudtak. Ez is egyik oka lehetett annak, 
hogy Mátyás magyarjainak idegen nyelvekben való járatlansága 
miatt panaszkodott. 5 

Nyelvi elszigeteltségünk mellett állami érdekek is hozták 
magukkal, hogy Magyarországnak már a királyság kezdetétől 
fogva többnyire idegen nemzetbeli, s ezért idegen ajkú királynéi 

1 Fraknói : Máty. kir. 332. 1. áll. levéltár, Minutario cronologico, B a 

2 Dipl. Emi in. 428. 1. 1485-88.) 

3 Vecchioni : Notizie 79. 1. S Márki S. Mátyás k. és az iskola, id. 

4 Ez kitűnik Eleonóra herczegnének kiad. 95. 1. Csánki : Mátyás udvara. Száz. 
egy 1487 szeptember 7-ikércl Beltramo 1883. 477. 1. 

Costabilihoz intézett leveléből. (Modenái 

Magyar Tört. Életr. 1908. 49 



386 BERZEVICZY ALBERT 

voltak. A tapasztalás már az utolsó Árpádházi király, III. Endre 
idejében arra indította a magyarokat, hogy törvényt hozzanak, 
mely az uralkodót és élettársát kötelezi, hogy a «királynéudvara» 
— ilyenek létezését tehát már a xm. század végén szinte magától 
értetődőnek tekintették — fényesen, de úgy állíttassék egybe, 
hogy abban magyar nemesek, nem pedig idegenek foglaljanak 
helyet. 1 Ezt a törvényt valószínűleg még sohasem vették oly 
kevéssé figyelembe, mint a Mátyás és Beatrix idejében. Mátyás 
tudott tiszteletet parancsolni neje rokonai iránt ép úgy, mint a 
többi bejövő külföldi előkelőségekkel szemben ; láttuk, hogy e 
tekintetben ő maga adott példát, s hogy különösen a fényes 
fogadtatásokról mindig gondoskodva volt; de hogy a Beatrix 
hozzátartozói közül csak egy is melegebb rokonszenvet, híveket 
tudott volna magának szélesebb körökben szerezni, annak semmi 
jelével sem találkozunk. Igaz, hogy néha, önérdektől és versen- 
géstől indítva, ezek a jövevények maguk is igyekeztek egymás 
jó hírét csökkenteni; a komoly és rátartó Bonfin nem átallotta 
egyik könyvében ócsárolni és kigúnyolni Galeottit, 2 a kinek 
némely iratai s erőszakoskodásai miatt is sok ellensége volt az 
országban. 3 Az esztergomi érseki javak kezelése miatt a beván- 
dorolt olaszok folytonosan egymás ellen árulkodtak és áskálód- 
tak ; 4 elképzelhető, hogy a megszólások a szóbeli érintkezés- 
ben sem hiányoztak. Ezenfölül a Beatrix védenczeit az a 
kíméletlen buzgalom is gyűlöltekké tehette, a melylyel ő érde- 
keiket pártfogásával mindenütt — bizonyosan mások rovására 
is — előmozdította, habár elismerendő, hogy ezt a szolgálat- 
készségét az illetők iránt nemcsak az országban, hanem a 
saját olasz hona udvarainál is bőven érvényesítette, s hogy pél- 

1 «... quod domina regina Hungáriáé, ; Monum. Romána Episc. Vespritn. 
debitae dignitatis culmine gaudere posset, 111. 279. 1. 

curia sua dignitatibus et honore in personis 4 Perotto de Vesach árulkodásai Bel- 
Hungarorum nobilium, non verő alieni- tramo Costabili ellen az Eleonóra herczeg- 
gerorum solempnius, sicut debet, ordinetur néhez 1489 szeptember 18-ikáról írt jelen- 
eten. (III. Endre 1298-iki törv. xxiv. tésben, (Modenái lev. tár, Követjelentések.) 
czikkely.) továbbá lásd : Dipl. Emi. ív. 18, 20, 41, 

2 Symposion Trin. 66 — 67, 127. 1. 404. és 406. lapját. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 



3Ö7 



dául birtokadományozást részökre Mátyástól a legritkább esetek- 
ben sikerült kieszközölnie. 

Hogy legközelebbi rokonai közül kik telepedtek le rövidebb 
vagy hosszabb időre Magyarországon, azt már láttuk. Tudomá- 
sunk van bizonyos Aragóniái Péter itt időzéséről is, kit Mátyás 
király apósának, a nápolyi királynak egyik levelében anyjával 
együtt melegen ajánl, mint olyan embert, ki nemes származásánál 
és dicséretes tulajdonainál fogva pártfogást érdemel, s ki Mátyás 
egész udvarában közkedveltségnek örvendett. 1 Már az aján- 





113. MARZIO GALEOTTI EMLÉKÉRME. 



lásnak ez a módja mutatja, hogy itt a királynak nemcsak nem 
fiáról, hanem valószínűleg nem is közeli rokonáról van szó. 2 
Említettük továbbá Aloysiát, a Frangepán Bernardin nejét és 
Magyarhonban tartózkodott az Esték egy másik, Izabella nevű 
nőrokona is; 5 ezek és a királyné egykori dajkája, Nardella, a 
Vajdafihoz férjhez ment Salernoi Antonetta grófné s bizonyos 
Margherita 4 az egyedüliek a Beatrix udvarának olasz szárma- 



1 Mátyás kir. levelei, rí. 366. 1. 

2 Téves ennélfogva némely történet- 
írónknak az a ' föltevése, hogy Péter is 
testvére volt Beatrixnak, mint János és 
Ferencz ; láttuk, hogy Péter nevű testvére 
neki nem volt ; Caputo szerint (Descen- 
denza etc. 70. s köv. 1.) Ferrante termé- 
szetes fiai közül sem viselte egy sem e 
nevet. Már az is, hogy Mátyás levele 
«magnificus»-nak mondja ezt a Pétert, 



mutatja, hogy nem királyi vérből származó 
egyénről van szó. 

5 Cesare Valentini egyik levelében 
(D. E. in. 201. 1.) Aloysiával együtt említ 
bizonyos Izabellát, mindketten eattincte 
(attenente ?) ad vostra Signoria» (Eleonóra 
herczegné). 

4 Ezt a Pandolfo-féle valószínűleg 
1843-iki modenai levéltöredék említi, mint 
"gentile creaturá»-t. (D. E. 111. 23. 1. 



49* 



388 BERZEVICZY ALBERT 

zású nőalakjai közül, kiket ebből az időből megnevezni tudunk. 
Pedig sokan lehettek, mert Galeotti a Mátyás «Bölcs mondásad- 
ról írt könyvében fölemlíti, hogy Beatrix «a királynék rendes 
szokása szerint» igen sok udvarhölgyet hozott magával, részben 
fejedelmi, részben más előkelő családból származottakat, a kik 
a könyvíró szerint Beatrix és az «igen szép magyar fajból» való 
nők mellett rútaknak látszottak, a miért Mátyás egyízben helye- 
selte, hogy úrnőjök intését be nem várva, leültek, «mert így föl 
nem tűnnek annyira»." Hanem azért Beatrixnak egy valószínűleg 
olasz komornája sok bajt okozott szépségével, mert Veronai 
Gábor egri püspök egy közel rokona, Angelo Benigno annyira 
belészeretett, hogy nőül akarta venni, a miért a püspök még 
Mátyásnak is szemrehányást tett. 2 

Azok közül, kik Beatrixot leánykorában, Nápolyban szol- 
gálták, úgy látszik, csupán Nardella Parmesana és férje, Sabatino 
Viola jöttek el a magyar udvarhoz s maradtak a királyné 
mellett, a miért ez férjétől a mai Horvátország területén Garignicza 
vár és uradalom adományozását eszközölte ki részökre ; az 
adománylevél kiemeli, hogy «nemes Nardella Parmesana asszony 
a királyné dajkája volt, s e minőségben fölötte bölcsőjétől kezdve, 
különösen otthon, atyja országában éjjel-nappal őrködött, gondját 
viselte, s nevelésében minden kitelhető igyekezettel, szorga- 
lommal, hűséggel és állhatatossággal közreműködött férjével 
együtt». Ez utóbbiról nem tudjuk, vájjon magyar földön is mint 
könyvmásoló működött-e? úgy látszik a nyolczvanas évek vége 
felé halt meg, egy Ferencz nevű fiú hátrahagyásával, 5 ki utóbb 
a királyné diósgyőri intézője lett. 4 Híven kitartott Beatrix 
mellett kulcsárja, később mindenese, Juon Monchajo, kit 1486-iki 

1 in. fejezet. «N. di Nolá»-nak ir.ondja, de a személy- 

2 Teleki id. m. v. 177—178. 1. azonosság kétségtelen. 

5 Orsz. levéltár: 1482 — 89-iki Garig- 4 Beatrix 1495 június 7-iki Kassa váro- 

niczára vonatkozó oklevelek a körmendi sához intézett rendelvénye — Kassa város 

hg. Batthyány-levéltárban, Alm. ív. lad. nyilv. lev. tára 726. sz. — mondja: «egregio 

8. n. 256. és 307 ; Alm. v. lad. 1. n. 88, Francisco Viola, nunc provisori castri 

89 és 90 ; a fiú «Franciscus»-ként van meg- nostri Diosgeurn. stb. 
nevezve. Nardellát a nápolyi Ced. Teror. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 389 

és 1496-iki levelek említenek, 1 s ki a királyné halálakor, Nápolyban 
is, mint öreg ember szolgálatában állott, úgyszintén Sanctoro 
Bersano, ki félig titkár, félig meghitt küldöncz lehetett, s ki 
szintén mellette maradt haláláig. 2 

Míg a közelebbi Ferrara rajokban nem küldte honosait 
magyar földre, természetesen a nápolyiak részesültek leginkább 
a Beatrix pártfogásában ; bizalmas emberei, titkárai jobbára 
onnan kerültek ki. Nápolyi volt az a Perotto Vesach is, ; ki 
ugyan 1476-ban még ferrarai szolgálatban állott, 4 itt zólyomi 
főispánná lett, különösen buzgólkodott a Hipolit érsekségének 
előkészítése körül, de egyéb hű és sikeres szolgálataival is a 
királynénak különös megelégedését s elismerését érdemelte ki. s 
Beatrix Esztergomba Hipolit számára is Nápolyból akart vár- 
nagyot szerezni 6 s Mátyás egyízben utalt arra, hogy Eszter- 
gomban — valószínűleg már az Aragóniái János ideje óta — 
sck nápolyi tartózkodik. 7 

Ellenben nem nápolyi, hanem a lombardiai Cremába való 
volt az a Monelli Bernát, ki a nyolczvanas években mint egészen 
fiatal ember a királyné diósgyőri várának biztosaként szerepelt, s 
utóbb a mármarosi sókamara grófja lett s nyilván az ó-budai 
királynéi várban viselte a palotagróf — palatii comes — hiva- 
talát, e minőségben hunyt el már 39 éves korában s most sír- 
emlékét őrzi a Nemzeti Múzeum. 9 



' Dipl. Emi. ni. '61. lapon; «che é > II. Ulászló 1493 február 24-ikéről 

sopra la salvaroba», és Beatrix 1496 július k. megerősítő oklevele az Orsz. levéltár- 

22-iki levele Lodovico Sforzához, (milanói ban, (D. 19601. sz.) melyben átírja Beatrix 

lev. tár) római ügyvivőjének mondja. 1489-iki adománylevelét a barsmegyei 

2 A bitettoi püspök levele Beatrix Teplicze birtokára vonatkozólag, 
haláláról, 1508 szeptember 22-ikéröl : mode- 6 D. E. 111. 235. I. 

nai levéltár, Lett. di Veseovi esteri, Itália 7 Fr aknái : Váradi Péter élete, Száz. 

Ba 3. Sanctorora nézve 1. u. ott és D. E. 1883 : 512. 1. 

in. 228, 242, 315, 348. 1. 8 Telekinél xn. 220. 1. Diósgyőri vár- 

3 D. E. in. 72, 92, 108. 1. «Vesach da kapitány 1485-ben bizonyos Albertus de 
Napolia-nak mondja Ercole herczeg követ- Papia (Pavia) volt, Orsz. lev. tár. (19029.) 
utasítása. 9 A sírkő felírása szerint : «Bern. Mon. 

4 Nápolyi követjelentés Ferrarába 1476 Cremen. (Cremensis) palatii comes», hogy 
szeptemberétől : Mod. lev. -tár Cárt. Amb. cremai származású volt, azt Esztergomból 
Napoli. Mantuába küldött levelekből tudjuk, vala- 



390 BERZEVICZY ALBERT 

Egyébiránt azoknak az olaszoknak, kik a királynét környezték 
s az ö bizalmát bírták, legkevesebbje hagyott oly nyomokat 
hátra, melyekből egyéniségét megismerhetnök ; legtöbbjének 
csak a nevét tudjuk; látszik, hogy nem annyira nyilvános sze- 
repre törekedtek, mint inkább a bizalmas tanácsadást, titkos 
közbenjárást, a hírküldést olasz hazájukba s koronkint a csel- 
szövést tekintették föfeladatuknak. Magyarország számukra olyan 
terület volt, a melyen nem érdemeket szerezni, csak egyéni 
érdekeiket kielégíteni igyekeztek, 1 s ezért árnyakként látjuk 
alakjaikat történelmünk egyik legérdekesebb korszakán átsuhanni. 

Ezt mondhatjuk a királyné külömböző titkárairól is; legfőbb 
becsvágyuk volt, hogy az olasz udvarok követei tőlük kapják 
az érdekes és fontos híreket s a jó tanácsokat, 2 a miért aztán 
természetesen az illető udvar pártfogására számítottak. Beatrix 
ittlétének első idejében Benedictus Lopis írja s jegyzi ellen leve- 
lét ; 3 1486-iki követjelentés Messer Ioanne Candidot, egy 1489-iki 
pedig Thomaso Maximot 4 s egy másik az ifjú Niccolo Correg- 
giót is s mint titkárát említi ; Bernardo Vidalt, ki számvevője 
volt a királynénak s kit gyakran használt kiküldetésekre is, 
szintén nagyon benfentes embernek tartották a követek. 6 1480-tól 
kezdve a Beatrix legtöbb levelén Sanctus de Aversa szerepel 
mint ellenjegyző, ki írását bámulatosan hasonlóvá tudta tenni 

mint Beatrixnak egy 1493 február 2Óikáról mune;um spe allecti visitabant ...» mondja 

k. okleveléből (b. Jeszenák család levél- különösen a nápolyiakról Udis apológiája. 

tára a Nemzeti Múzeumban), melyben B. (id. h.) 

Monelli de Cremának s a mármarosi 2 Lásd a Dipl. Emi. 111. köt. 149, 

sókamara grófjának mondatik; «palatii 200—201. lapjain olvasható követjelen- 

Comes» csak O-Budán lehetett, mert a téseket. 

királyné vidéki várai mindig csak ocastrumu 3 Modenái levéltár ; a Dipl. Emi. 11. köt. 

nem «palatiumj név alatt fordulnak elö. 366. lapján közölve van e levél, aláírás- 

Valószínüleg ott is halt meg és sírköve ként azonban hibásan oBernardusn áll 

Budapest közeléből került a Múzeumba. « Benedictus » helyett. 

— Hatvani (Horváth) Mihály már id. raj- 4 D. E. iir. 161. 1. ív. 252. 1. 

zában (Tört. Zsebkönyv 66 — 68. 1.) is, a > Jelentés Eleonóra hgnéhez 1489 

brüsseli számadás nyomán több olyan szeptember 18-ikáról (modenai levéltár, 

Beatrix szolgálatában volt egyén van meg- követjelentések). 

nevezve, kiről neve után ítélve föltételez- 6 £). E. in. 77, 90, 149, 161. 1. «Scri- 

hetjük, hogy olasz volt. vano di ragioneo-nak mondják. 
1 «... qui non tam officii gratia, quam 








■ V 




\\^ 


■ 1 1 •■ 


1 c 

1 ^\ 


1 



II4. EERNARDO MONELLI SÍREMLÉKE. 

(A Nemzeti Múzeumban ) 



39 2 BERZEVICZY ALBERT 

a királynééhoz. Ennek a titkárnak három levelét őrzi a modenai 
állami levéltár, melyeket Ercole herczeghez és Eleonóra herczeg- 
néhez intézett, mint «alázatos rabszolgája» ajánlván magát ez 
utóbbinak kegyeibe, bíbornoki kalapot jósolván Hipolitnak s 
általán csúszómászó szolgálatkészség színében mutatván be 
magát. 1 A levelek elsejében elmondja élettörténetét is; hogy a 
Nápoly melletti Aversába való, unokája Sommá egykori kapi- 
tányának, s a néhai Izabella királyné — Beatrix és Eleonóra 
anyja — szolgálatában kezdte működését, majd a nápolyi király 
kanczelláriájában volt alkalmazva ; onnan háromszor kapott kikül- 
detést Magyarországba, míg a királyné jónak nem látta őt tit- 
kárául fogadni. Hogy jelen állásában mekkora szolgálatkészsé- 
get fejt ki és mennyire szereti a királyné, azt — mint írja — 
elmondhatja az épen hazatérő ferrarai követ. 

Ez a Sanctus de Aversa egy milanói követjelentés szerint 2 
a Corvin János és Bianca Maria Sforza házasságkötésének ügyé- 
ben példátlanul botrányos hamisítási és árulási eset hősévé lett. 
Mikor Mátyás a nagyváradi püspököt 1487-ben követként a 
házasság képviseleti megkötése czéljából Milanóba küldte, Beatrix 
állítólag előbb Maximo nevű titkárát akarta rávenni, hogy a 
király nevében egy levelet hamisítson, mely a megbízás vissza- 
vonását tartalmazná. Ez a titkár a hamisításra rávehető nem 
lévén, azt Sanctus végezte el s a költött levelet egy gyorsfutár 
vitte a követ után ; kiderülvén azomban a dolog, Mátyás még 
idejében elfogathatta a futárt levelestől s haragjában majdnem 
megölette Sanctust; Beatrix pedig ez eset miatt állítólag elker- 
gette Maximót, mert — mint a követ, Maffeo Trivilliense mondja, — 
«becsületes ember nem maradhat meg a királyné mellett». 

1 1486 április 2-ikáról Budáról, augusz- számát, az 1490. év a milanói áll. levéltár 
tus 4-ikéröl Pozsonyból és november vezetőségének föltevésén alapúi. Fraknói 
8-ikáról Retzböl kelt levelek. Modenai (Mátyás kir. 352. 1. jegyzet) ezt tévesnek 
levéltár id. osztály. tartja s a jelentés keltét 1489 nyarára 

2 Maffeo Trivilliense jelentése Budáról teszi, a mi valószínűbb is, mert alig hihető, 
Milanóba a Dipl. Emi. ív. köt. 251. lapján hogy a király, kiről itt szó van, II. Ulászló 
van közölve 1490 augusztus 15-iki kelettel. volna, mint a Dipl. Emi. szerkesztői föl- 
Az eredeti okmány nélkülözi a kelet év- tételezték. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 393 

Ezt az elbeszélést történetíróink hitelesnek fogadják el, 
habár sok kétely fér hozzá. Maga a követ mondja, hogy azt 
egy meg nem nevezett embertől hallotta, kinek viszont oly 
valaki beszélte, a ki időközben meghalt. A kútforrás tehát 
kétes hitelességű; nem is mondható valószínűnek, hogy Beatrix 
szenvedélyétől oly cselekedetre ragadtatta volna magát, melynek 
a legrövidebb idő alatti kiderülése s legsúlyosabb következmé- 
nyei felől biztos lehetett. Ha azonban nem is így történt a dolog, 
e közlés jellemző arra a véleményre, mely Mátyás utolsó évei- 
ben az udvarnál Beatrix s az ő meghitt emberei felől uralko- 
dott. Az bizonyos, hogy Sanctus de Aversa a kérdéses idő- 
ponton túl is zavartalanul működött Beatrix oldala mellett, s 
Mátyás halála után is nála maradt, csak 1497 nyarán veszítjük 
nyomát, tehát, úgy látszik, legnagyobb nyomorúságában vagy 
talán az udvartartás leszállítása következtében hagyta el az 
özvegy királynét. 1 

Az udvarban forgolódó olaszok egy másik osztályát a jövő- 
menő, esetenkint hosszasabban is itt maradó követek s egyéb 
küldöttek alkották. Ebben az időben különösen a Hipolit ügyei, 
a Corvin János házassága s a trónöröklés kérdése miatt egy- 
mást érték a követküldések Ferrarából, Milánóból és Nápolyból. 
A tulajdonképeni követeken kívül szerepelnek más megbízottak 
is, kik vásárlások végett küldetnek ki, vagy családjuk megláto- 
gatása végett mennek haza s fontos levelek vagy üzenetek 
átadóivá lesznek. A követek valóságos gyűjtői voltak minden- 
nemű, épen nem állami ügyekre vonatkozó híreknek s gyakran 
mendemondáknak is, a mi a hírszolgálat egyéb szerveinek tél- 
ies hiányában akkor természetes volt; 2 főügyességök azonban 
abban állott, ha egymás jelentéseit, s a hol arra szükség volt, 
a titkos írásjegyek kulcsát is eltulajdonítani tudták, a miről mint 

1 Sanctus ellenjegyzése található Beat- konstatálja, hogy öt és követtársait főkép 
rix 1488, 1489, 1490 s 1497-iki levelein ; leselkedőknek, kémeknek és fecsegő hír- 
helyenkint így: «Sanctus Umbr.» mondóknak tartják. (Reumont : Lor. d 

2 Milano párisi követe is 1479-ben Medici 1. 473. 1.) 

Magyar Tört. É etr. 19(K 50 



394 BERZEVICZY ALBERT 

valami magától értetődő dologról beszéltek jelentéseikben. 1 Ez 
a gyakorlat magyarázza, meg, hogy kerültek az egyes olasz 
udvarok levéltáraiba más helyekre szánt követjelentések máso- 
latai. Némelyikét az Olaszországból jött követeknek azután 
Mátyás és Beatrix is ilyenekül használták ; némelyek állandóbb 
természetű megbízást kaptak az országban, mint Cesare Valen- 
tini, ki az esztergomi érsekség javainak kormányzatát vette át, 
vagy Beltramo Costabili, ki mint a Hipolit mentora jött ide s 
azután sürün küldte mindenre kiterjedő jelentéseit Ferrarába. 
A Magyarhonból az olasz földre küldött követek közül különö- 
sen Francesco de Palude élvezte a Beatrix bizalmát; 2 a több- 
ször említett Maestro Simoné is gyakran volt bizalmas levelek 
vagy üzenetek vivője ; úgyszintén Sanctoro Bersano ; a királyné 
futárai közül 1480 tájáról Lodovico de Pannát, 3 1486 idejéből 
pedig Benedetto de Leyrát 4 tudjuk megnevezni. 

A fejedelmi futárok s abban az időben nem voltak pusztán 
levélvivő, alárendelt közegek, hanem — bár rendesen csak rövid 
ideig maradhattak küldetésök helyén, — ott majdnem ugyan- 
olyan tiszteletben részesültek mint a követek s szívesen látott 
alakjai voltak az udvaroknak. A ferrarai herczegnek volt töb- 
bek között egy Francesco Cattivello 6 nevű futárja, ki a Beatrix 
királyné különös hajlamát bírta. Az 1486—89. években mind- 
untalan jár-kel Ferrara és Buda, Pozsony vagy Bécs között ; 
úgy képzelhetjük, mint egy kiválóan délczeg, választékos öltöz- 
ködésű, mézes szavú udvaronczot, a «Cortegiano» egy közön- 
ségesebb faját. A ferrarai követ azt tanácsolja, hogy Hipolit, 
majd ha eljön, hozzon a király számára ajándékul valami szép 
fegyvert, például olyan tőrt, a minőt a múltkor Cattivello viselt, 
mert az az egész udvar tetszését megnyerte. 7 Ha a királynénak 

1 így Maff. Trivilliense is előbb emlí- levéltárban 1486 április 13-ikáról (id. osz- 
tett jelentésében : D, E. ív. 251. 1. tály.) 

2 D. E. ni. 257. 1. 5 dCavallaron a rendes elnevezésük. 

3 U. ott 11. 417. 1. 6 Cativello, Captivello, Captinello,Cacti- 

4 U. ott in. 93. 1. és Eleonóra her- nello nevek alatt is előfordul, 
czegné levélfogalmazványa a modenai áll. 7 Dipl. Emi. m. 240. 1. 




ii5 Beatrix képe a didimus-codex czímlap;án. (1869-ben készült fényképfelvétel után.) 

50* 



396 BERZEVICZY ALBERT 

örömet akarnak szerezni, a kis érsek jövetelét jelentő futár ne 
legyen más mint Cattivello, mert ez «kegyencze a Felséges 
Asszonynak és az ö hölgyeinek)). 1 Beatrix maga is kifejezi e 
kívánságát levelében, mert "kimondhatatlan gyönyörűségére szol- 
gál Francescóval beszélhetni)) ; a futár második nejének áldott 
állapota sem szolgálhat e tekintetben akadályul, 2 s mikor aztán 
Bécsben van Cattivello, a királyné «fontos okokból» tartóztatja 
őt s késlelteti hazamenetelét. 5 

Általán a ferrarai küldöttekkel szereti Beatrix kegyét érez- 
tetni; Valentini követ titkára, bizonyos Joanne Maria nevű pap 
annyira megnyeri tetszését, hogy itt akarja tartani s Hipolit 
mellé kanczellárúl alkalmazni. 4 Az érseket hozó küldöttség veze- 
tőjét, Borsó da Correggiót levelében magasztalásokkal halmozza 
el s legmelegebben ajánlja a herezegnének. 5 Ösztönszerű bizal- 
matlanságot érezvén az iránta nem minden ok nélkül bizalmat- 
lan, sőt gyűlölködő magyarok iránt, csak olaszokkal akarja 
magát környezni, csak azokkal mer árulás veszélye nél- 
kül bizalmas lábra helyezkedni, csak azokkal tud szórakozni, 
csak azoktól vár okulást, tanácsot, csak azokra bízza testi jólétét 
és lelke üdvösségét. Ilyenképen természetes, hogy nemcsak tit- 
kárai és küldöttjei, de fölolvasói, gyóntatói, orvosai is majdnem 
kizárólag olaszok. 1486 nyarán meghalt fölolvasója Hieronimo 
Forte de Thezamo, természetesen Eleonórához fordul s öt kéri, 
hogy szerezne neki mást ; meg is nevez bizonyos Giorgio Ales- 
sandrinót, ki Velenczében vagy Páduában tartózkodik s kit meg- 
nyerni óhajtana. Jellemző a könnyüségre, a melylyel az ország 
javadalmai fölött rendelkezhetni vélt, hogy a kívánt fölolvasónak, 
ki egyházi személy, mindjárt valamely jó egyházi javadalmat 
is helyez kilátásba. 6 Messer Giorgio Alessandrino azomban nem 
volt kapható, 7 s a fölolvasó helyét, mint tudjuk, Bonfin foglalta el. 

■ U. ott 142., "6l. 1. 5 U. ott 355. 1. 

2 U. ott 235. 1. b U. ott 209. 1. 

; U. ott 247. 1. 7 U. ott 272. 1. 
4 U. ott 258. 1. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 397 

A Beatrix gyóntató-atyái némelyikének személyéhez komoly 
bonyodalmak emléke fűződik. Úgy látszik kezdettől fogva ezt 
a tisztet Zárai Antal dominikánus — valószínűleg a budai 
domonkos-rendi kolostor perjele — töltötte be ; 1480 augusztusá- 
ban a királyné ennek az Antal atyának — saját közlése szerint 
— «adományozta» r a modrusi püspökséget, a pápa azomban 
ezt az adományozást tekintetbe nem véve, Ragusai Kristófot 
nevezte ki modrusi püspökké; ebből támadt az első összeütkö- 
zés IV. Sixtus pápa és Mátyás között, melyet végűi Ferrante 
király simított el, maga is a Kristóf püspök érdekében lépvén 
közbe, mire Mátyás és Beatrix is belenyugodtak a kinevezésbe, 
sőt az utóbbi különösen megkedvelte az új modrusi püspököt. 2 
A királynénak azomban dalmata lelkiatyján kívül nyilván olasz 
gyóntatója is volt, mert 1485-ben, mikor még a modrusi kérdés 
függőben s tehát Zárai Antal valószínűleg életben volt, Bécsből 
Andrea dAltavilla nevű szerzetesnek, mint gyóntatójának tisz- 
teletét jelenti nővérének, Eleonórának, 3 s ez a lelkiatya az ő 
oldala mellett maradt mindaddig, míg meghalt s helyét a fer- 
rarai herczegné segítségével 1489-ben ismét egy olasz szerzetes 
foglalta el Jacomo de Parma személyében. 4 

Olaszország kiválósága a tudományok minden nemében teszi 
érthetővé, hogy az orvosi szolgálatot nemcsak Beatrix, hanem 
Mátyás mellett is úgyszólván kizárólag olaszok teljesítik. Fran- 
cesco Fontana is — mint említettük, — orvos volt eredeti hiva- 
tására nézve, ép úgy mint Florio Roverella, ezeket azomban 
egészen a diplomácziai teendők foglalták el. Már 1478-ban küld 
a calabriai herczeg egy urbinoi származású sebészmestert aján- 
lásával a királyi párhoz. 5 A nyolczvanas években nagy tekin- 
télyben állott Mátyás udvaránál Maestro Franceschino orvos, 

1 U. ott 11. 440 1. Teleki (id. m. v. 259. 1.) Jadrai Antalnak mondja. 

2 Ezt Ransanus mondja Epitomejdb&n (id. kiad. 417. 1.) : «divae Beatrici, Hunga- 
rorum Regináé incredibiliter charus». 

5 D. E. in. 45. 1. 

4 U. ott ív. 14., 43. 1. 

5 D. E. n. 367. 1. 



398 BERZEVICZY ALBERT 

tulajdonképen Francesco da Bressa, kit az Esték képeztettek ki 
Ferrarában s ki valószínűleg e miatti hálából nagy előmozdítója 
volt a Hipolit érseki kineveztetésének. 1 Ez 1487-ben elbetege- 
sedvén s meghalván, Beatrix még az ő életében nővéréhez 
Eleonórához fordult, őt kérve föl új orvos és sebész szerzésére. 
Követelményül azt állítja föl mindkettőre nézve, hogy ne legyen 
fiatal, «mert hiszen kezébe teszszük le életünket». Egyaránt 
fogják szolgálni a királyt s a királynét s oly ellátásban fognak 
részesülni, melylyel meg lesznek elégedve ; csak jöjjenek hamar 
s ne törődjenek málháikkal, azokat majd utánok hozzák. 2 Eleonóra 
meg is szerzi az új orvost maestro Baptista Canano személyé- 
ben, sebészül pedig Egano de Florenot küldi.' Beatrix azután 
ismételve dicséri ezeknek szolgálatait, 4 mellettük azomban koron- 
kint a Hipolit orvosainak tanácsát is igénybe veszi s egy bécsi 
orvos és egyetemi tanár ajánlatára használja 1488-ban a badeni 
fürdőket." Mátyásnak is szolgált időnkint más olasz orvos ; egy- 
szer a casertai püspököt, ki a nápolyi király követeként járt 
nála, tartja vissza, hogy orvosi tudományát vegye igénybe ; 6 
a Bonfin idejében egy Miliő nevű humanista képzettségű orvosa 
volt, 7 ki iránti hálából az ő rokonát melegen ajánlotta a mila- 
nói herczeg kegyébe. 8 

Végűi egész kis bevándorlását látjuk az olaszoknak, különö- 
sen a ferraraiaknak a Hipolit érseki székfoglalása alkalmával. Egy 
régi ferrarai krónika ötvenhatra teszi a Ferrarából Hipolittal 
Magyarországba jöttek számát ; 9 de ez semmiesetre sem felel 
meg itteni udvartartása létszámának, mert ez az első időben 
245 főre tehető; 10 s ennek legalább is nagyobb részét okvetet- 



■ Csa'nki, Mátyás udvara. Száz. 1883. 7 Bonfin, Praefatio Philostratushoz, 

558. 1. Dipl. Emi. ni. 175. I. Bressa alatt Kollárnál, 827. 1. Itt Július Aemiliusnak 

valószínűleg Brescia értendő. van nevezve. 

2 D. E. in. 298. 1. 8 D. E. ív. 115., 130. 1. 

3 U. ott 304. I. 9 Cronaca Estense di Fra Paolo de 

4 U. ott 318., 338. 1. Legnago, 148. 1. (Kézirat a modenai áll. 

5 U. ott 389. 1. Csa'nki id. m. 361. 1. levéltárban.) 

6 Mcity. kir. lev. 11. 368. 1. 10 fi. Nyáry A. id. m. Száz. 1872. 298. L 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 399 

lenül az itt talált, vele, vagy utána jött olaszok alkották. 1 Anyja 
szükségesnek látta nővére, a királyné előtt magyarázóan indo- 
kolni a kiséret nagy számát, i az ő saját utasításaira hivatkozva, 2 
sőt van nyoma annak is, hogy a névlajstrom megállapításába, 
melynél Ferrara legelőkelőbb családjai vétettek figyelembe, maga 
Mátyás befolyt. 5 A herczegné levele szerint a magyar udvar 
kívánta bizonyos Pandolfo eljövetelét, úgyszintén a Taddeo 
Lardiét, ki udvarmesteri minőségben vezette az érsek háztar- 
tását. 4 Kívántak továbbá egy püspököt, ki az egyházi teendő- 
ket végezze, úgyszintén egy káplánt, ki a mindennapi misét 
olvassa, egy házi embert és egy dajkát, kik a gyermek nevelé- 
sében részt vettek s életmódját ismerik; hasonlóképen kívántak 
két orvost, egyet az érsek s egyet személyzete számára és 
külön egy sebészt; kincstárnokra is szükség van és kanczellárra 
nem kevésbé. Néhány gyermeket is vele kellett küldeni, mert 
kikkel beszéljen s mulasson a szegény fiú ; s az ő, valamint 
társai nevelésére nélkülözhetetlen két tanító ; így aztán, hozzá- 
számítva a cselédeket, hamar kikerül a nagy létszám. 

A Hipolit ittlétének első idejéből mint hozzátartozókat meg 
tudjuk nevezni a most név szerint említetteken kívül a jónevü 
ferrarai családból származott Beltramo Costabili pápai proto- 
notariust, ki belső tanácsadója, vezetője és legfőbb nevelője 
(governatore) volt a kis érseknek s utóbb a nagy rendetlenségben 
talált érseki javak főkormányzatát is átvette az azzal ideiglenesen 
megbízott Valentini követtől. 5 Tulajdonképeni jószágigazgató 
bizonyos Bacchiano volt, kamarás és kincstárnok Francesco da 
Bagnacavallo, főszámvevő Pietro Pincharello és fővárnagy Alfa- 
rello Ferraris. 6 Ariosto «Orlando Furioso»-jában úgy említi az 

1 Esztergomban már a Hipolit jötte Száz. 1870. 277. 1. Némely levél tanúsága 
■előtt volt egy velenczei származá-sú olasz szerint Antonio Costabili is itt járt, . ki 
prépost : Giorgio de' Priuli. (D. E. ni. még jelesebb ember volt Beltramonál. 
261. 1.) (C. Calcagnini eml. beszédje, id. művei 

2 Dipl. Eml. in. 315. 1. közt 513. 1.) 

3 Nyáry id. helyen. & Nyáry id. m. Száz. 1870. : 281., 

4 U. ott. 284., 2;o. 1. és 1872. : 298. 1. 

5 D. E. in. 100., 408. 1. Nyáry id. m. 



400 BEKZEVICZY ALBERT 

utóbb titkárként működött s püspökségre emelkedett tudós Tom- 
maso Fuscót, mint ki nevelőként kísérte Hipolitot Magyar- 
országba ; ' az ő ittlétének azomban az érsek ezen első magyar- 
országi éveiben kimutatható nyoma sincs; de kétségtelen, hogy 
Costabilin kívül mások is közreműködtek a fejedelmi ifjú neve- 
lésében. 2 Az őt kísérő küldöttség vezetője, Borsó da Correggio, 
visszatért Ferrarába ; a kis érsek apródjai — vagy inkább játszó- 
társai — vegyesen olasz, magyar és német nemes családokból 
kerültek ki. 3 

Ha az olaszságnak ez a rohamos térfoglalása mindenütt, a 
hol hatalom, befolyás és anyagi előny kínálkozott, már magában 
véve alkalmas volt a magyarság féltékenységét s elégedetlen- 
ségét fölkelteni, még inkább juttathatta azt kitörésre az a mély 
ellentét, mely — különösen abban az időben — a két nemzet 
s főkép annak itt találkozó képviselői gondolkozásában, erköl- 
cseiben, műveltségében, egész lelki és szellemi irányában fenn- 
állott. Már Macaulay rámutatott arra, — Machiavelliről írt remek 
essayjében, — mily külömbözően ítélték meg abban az időben 
az olaszok szemben a többi nemzetekkel az emberi tulajdonok 
és képességek értékét. Míg másutt a bátorság részesült legnagyobb 
becsülésben, náluk a szellemi fölény. Míg másutt leginkább az oly 
bűnöket vetették meg, melyek — mint a csalás és képmutatás — a 
gyöngeség és gyávaság természetes védőeszközei voltak, ellenben 
a büszke és merész szellemek még túlcsapongó nyilvánulásaikban 
is elnézésre, sőt tiszteletre számíthattak, az olaszok aránylag 
enyhén ítélték meg az oly bűnöket, melyek önuralmat, ügyes- 
séget, gyors fölfogást, leleményességet és mély emberismeretet 
föltételeznek. Ez az ellentét nálunk talán még hatványozott mér- 
tékben nyilatkozott meg. El lehet mondani, hogy egy-két érint- 
kezési pontot kivéve, az olaszok mindazt kevésre becsülték, a 
mit a magyarok nagyratartottak s viszont a magyarok mindattól 

1 46. ének, 89. versszak. ről van szó, lehet, hogy Bonfin értendő 

2 D. E. most id. helyén is olvasható alatta. 

ily utalás ; a név az eredeti kéziratban 5 B. Nyáry A. id. m. Száz. 187a. : 

elpusztult, de miután Ascoliba való egyén- 295. 1. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 4OI 

idegenkedtek vagy épen irtóztak, a mibe az olaszok becsvágyukat 
helyezték, vagy a mi rajok nézve megszokott volt, sőt élet- 
szükségletté vált. 

Fő érintkezési pont a Mátyás személye volt. Ö nemzeti 
királya volt a magyaroknak; bár családja csak atyja által lett 
nemessé, ő mégis már a magyar nemességből emelkedett ki, 
s születésénél fogva az ország egyik legnagyobb ura volt, zsenge 
korától fogva katona, mint ilyen rettenthetetlenül bátor, mint 
vezér szinte legyőzhetetlen. Csupa olyan tulajdonság, melynél 
fogva a magyarok, akárhányszor duzzogtak önkénye és adó- 
követelései miatt, csodálattal és büszkeséggel néztek Mátyásra, 
mint nemzeti erényeik, jelességeik megtestesülésére; és épen e 
tulajdonságait becsülték, sőt bámulták az olaszok is, nemcsak 
hatásra s jutalomra számító panegyrikusaikban, hanem legbizal- 
masabb megnyilatkozásaikban is. Egy milanói követ azt írja 
titkos jelentésében herczegének, hogy félti Mátyást, oly bátor, 
sőt vakmerő a harczban ; csak az vigasztalja, hogy a királyok 
fölött Isten őrködik. 1 Egy pápai legátus jelentésében bámulattal 
szól Mátyásról, kinek hősisége minden fejedelmét felülmúlja. 2 
Diomede Carafa, Francesco herczeg számára írt utasításában 
sajnálkozva emlékszik meg azokról a honabeli ifjakról, kiket 
akkor Olaszország hosszú békéje távoltartott a katonáskodástól 
és irigylendőnek mondja az ifjú herczeget, ki a magyar király 
oldala mellé jutott; nála megtanulhatja, hogy a katona főerénye 
a bátorság, mely egész a merészségig megy, mert a veszélytől 
nem a gyávaság óv meg, hanem csak a hősi lelkület. 5 Az egy- 
korú olaszok csodálatát a Mátyás hősisége iránt mutatja az a 
tény is, hogy egy római polgár még a király életében lefesttette 
a Via del Pellegrinon levő háza homlokzatára nagy arányokban 
Mátyás lovas képét, a mint kardját a levegőben suhogtatja s 
fejét lebegő angyalok koszorúzzák meg. 4 

1 Lupus L. követjelentése, D.E. 11. 335. 1. 5 Tom. Persico id. m. 231. 1. 

2 A castellói püspök jelentése Praynál. 4 A kép, melyet Paolo Giovio is 
(ív. 163. 1.) említ, a xvn. században pusztult el, egy 

Magyar Tört. Életr. 1908. 51 



402 BERZEVICZY ALBERT 

Ez a csodálat kiterjedt a Mátyás seregére is, melyet szerve- 
zete lényegében joggal az ő alkotásának tekintettek, sőt általában 
a magyarok hadi erényeire. Hogy nemzetünknek már testi erejé- 
ről is nagy véleményök volt az akkori olaszoknak, azt a példa- 
szó mutatja, melyet Machiavelli is használ egy vígjátékában : 
«Bízom benned, mint magyar ember a vállában!)) 1 Galeotti dicséri 
a magyarok eszességgel párosult kemény bátorságát; 2 Bonfin 
«invicta gens Ungaricá»-ról beszél. 3 Ugyanő saját szemlélete 
alapján magasztalja azokat az erkölcsöket és azt a fegyelmet, 
melyet a magyar katonák a Mátyás nevelésének köszönhettek; 
azt mondja, hogy nincs nemzet, melynek hadserege jobban tűrné 
a hideget és a meleget, a fáradságot és az éhséget, buzgóbban 
követné a parancsot, készségesebben nézne szembe a halállal ; 
a mellett a táborban békések és tisztességtudók, vallásosak s 
kerülik az istenkáromlást, megvetik az erkölcstelenséget. 4 Az ő 
elismerését leginkább az kelti föl, hogy a magyar sereg télen 
sem hagyja abba az ostromokat s egyéb hadműveleteket; azt 
emeli ki Beatrix is egyik haza írt levelében, hogy urának katonái 
szokva vannak télen-nyáron hadakozni. s Természetes, hogy ez 
feltűnt a Magyarhonba kerülő olaszoknak, miután akkoriban 
Olaszországban az ott enyhébb tél beálltával a csapatokat ren- 
desen téli szállásaikra küldték. Általán ne feledjük, hogy ez a 
korszak volt az, melyben a bérhadak rendszere, a condottierismus 
legszégyenletesebb gyümölcseit termetté az olaszoknál ; a mikor 
a nápolyi király egyízben nem folytathatta hadjáratát, mert 
katonái egyszerűen cserbenhagyták és hazamentek ; 6 unokája 
pedig arra a panaszra fakadt, hogy birodalmát nem ellenségeinek 
ereje, hanem vezéreinek és hadseregének semmirevalósága miatt 
kellett elvesztenie ; ' Bonfin is joggal mondhatta tehát, hogy a 

gyarló másolatát őrzi a Barberini-könyv- 4 Dec. ív. lib. vin. 469. 1. 

tár (1. Müntz czikkét a oMélange d'Archeo- ? Dipl. Emi. in. 12. 1. 

logie et d'Histoire» 1888. évf. 145. lapján). 6 Renmont ; Lor. d. Medici 1. 256. 1. 

■ Maudragola 11. felv. 2. jelenet. 7 Gukciardini : Istorie d' Itália 1. 135 — 

2 De egr. dictis etc. utolsó fejezet. 136. 1. 

3 Elössó Philostmtushos, Kollárnál 821. 1. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 



403 



«kimerült Itália alig tud már hadvezért felmutatni!)) 1 Ott valóban 
abban az időben «a zsoldosokból már kiveszett mindaz, a mi a 




Il6. MÁTYÁS KÉPE EGYKORÚ RÓMAI FALFESTMÉNYEN. 



küzdelmet emeli és nemesíti, már nem volt bátorság csak müve- 
letekben való ügyesség, nem folyt a harcz a becsületért, a hazáért 
s annak jogaiért, az otthonlevőkért, hanem csak bérért való 



1 Előszó Philostr. 826. 1. 



51* 



404 BERZEVICZY ALBERT 

verekedés volt. Nagy háború éveken át nem fordult elő, de 
azért állandó vala a nyugtalanság s a kis küzdelmek, határ- 
villongások nyomorúsága ; állandó a veszélye azoknak a váratlan 
betöréseknek, melyekkel egyes condottierék fegyelmetlen csa- 
pataiknak élelmet és bért igyekeztek szerezni ; napirenden voltak 
hetekig tartó körülzárolásai nyomorult helységeknek, s az oly 
csaták, melyekben a veszteség gyakran egyetlen halottból állott, 
azt is súlyos vértezete nyomta agyon. »' 

De ha ezeknek a viszonyoknak a megítélésében az elfogu- 
latlanabb olaszok és magyarok meg is tudtak egyezni, már 
magának a Mátyás helyzetének, szerepének, hivatásának föl- 
fogásában is szemünkbe ötlenek az ellentétek. A mire a magyar- 
ság javarésze bizonyos féltő aggodalommal nézett : királyuk 
törekvése a németrómai császárság birtokára, a környezetbeli 
olaszok rajongó rokonszenvével találkozott; természetes, hogy 
előttük magasabb fogalom volt a császárság mint a magyar 
királyság s hogy őket e terv megvalósításának kihatása a magyar 
államra nem érdekelte. Beatrix szerepe e kérdésben nem áll 
egészen tisztán előttünk ; barátja volt mindig a német császár- 
nak, kivel való kibékülésre törekedett s erre ösztökélte férjét 
olasz politikai érdekekből ; de mégis minden jel arra mutat, hogy 
Mátyás nyugati birtokaitól s különösen Bécstől mint székváros- 
tól nehezen vált volna meg. Az olaszok már előlegezték is 
Mátyásnak a « Császári Felség» czímet; 2 Bonfin megérteni véli, 
hogy Német- Uj hely bevétele által immár beteljesedett Mátyásra 
nézve a császárság gondolata. 3 Lodovico Carbo fölsóhajt: «Bár 
jönne mielőbb az a nap, midőn Mátyást mint római királyt és 
császárt fogjuk üdvözölni !» 4 A Corvin név a Valeriusoktól, 

1 Reutnont: Die Carafa etc. 1. 23. 1. ért «Imperator» alatt : «Quis . . . denegare 

2 Ováry, A m. tud. Akad. tört. bízott- ausit, eum qui duobus orbis Imperatoribus 
ságának oki. másolatai. (Budapest, 1890.) tryumpharit et saepe tryutnpharit, non jure 
149. 1. 600. szám. verissimum ac maximum Imperatorem 

3 Praef. Philostratushoz, 821. 1. appellari opportere ?» 

Külömben ő Ant. Verulinus építészeti mun- 4 Párbeszéd Mátyás dicső tetteiről 

kajához írt előszavában (Ábel Hegedűs stb. (Kazinczy Gábornál 113. 1.) 
Analecta 55. 1.) megmagyarázza, hogy mit 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 405 

Sabinoktól, Lacedaemonoktól, trójaiaktól, sőt Jupitertől való 
leszármaztatás 1 merőben olasz gondolat, a humanismus talajában 
termett, melyért egyetlen magyar szív sem lelkesedett, 2 melyet 
valószínűleg Mátyás maga sem vett komolyan, de azért szívesen 
fogadott, mint a koráramlattal egyezőt s mint egygyel több jog- 
czímet a római imperiumra és a János herczeg trónutódlására. 
És hogy mennyire tévedtek azok, kik mindent a mi olasz ízű 
volt a Mátyás Magyarországában, a Beatrix rovására írtak, azt 
legvilágosabban mutatja az a buzgalom, melylyel a Mátyás 
udvarának humanistái Corvin Jánosnak, mint fölkelő napnak 
hódoltak, a mi bizonynyal nem volt ínyére a királynénak. 3 

Az olaszok magasztalásának egy másik kedvencz tárgya a 
Mátyás pazar bőkezűsége volt ; 4 rá is szolgált a dicséretükre 
úgy ő mint neje, de bőkezűsége épen ott, a hol az idegenek 
legjobban becsülték, a magyaroknak legkevésbé szolgált örömére. 
A fejedelmi fényűzésnek általán olyan a természete, hogy annak 
hasznát aránylag kevesen látják, de terhét sokan viselik s hogy 
Mátyás és Beatrix erejökön túl is költekeztek, azt nemcsak a 
királyné eladósodása mutatja, hanem az is, hogy bár a király 
utolsó életéveiben háború alig volt s az ország adóterhe nem 
csökkent, Mátyás halálakor a kincstárt meglehetősen zilált állapot- 
ban hagyta. Magyarország akkori műveltségi viszonyai hozták 
magukkal, hogy azok a művészeti és irodalmi kincsek is, melyek 
a Mátyás fényűzésének legnemesebb gyümölcsei voltak, aránylag 

' Botijin Dec. in. lib. ix. 371. 1. 4 Baptista Guarinus (Ábel, Adalékok 

Ransamts beszédje (M. Florianus, Fontes 203. s köv. 1.) Magyarországról — a Mátyás 

domestici, Chron. min.) 129. 1. idejében — azt mondja: <memo illuc doctus 

2 Tubero is (Commentariorum etc. eat, quin magnis muneribus ac praemiis 
Schwandtnernél 121. 1.) Báthori István inde onustus revertatur». Phil. Bergomensis 
által azt mondatja : «Mathiam Hunyadem, (id. m. előszavában) Mátyás és Beatrix 
quem Italorum assentatio Corvinum voca- udvaráról mondja : odomus vestra officina 
vit . . .» quasi semper fuerit existimata, in qua 

3 Galeotti és Bonfin könyvajánlásairól nihil aliud, quam liberalitas venderetur. 
már szóltunk ; a humanisták hízelgéseiről Constat etenim vulgato sermone vos 
Corvin János iránt, a neki kedvező horos- magis intentos in distribuendis erogandis- 
copokról s a rávonatkozó egykorú kéz- que maximis opibus, quam in illis com- 
íratokról lásd: Schönherr : Corvin János parandis fuisse». 

(Tört. Életrajzok 1894.) 34., 58. s köv. 1. 



406 BERZEVICZY ALBERT 

kevés magyarnál részesültek ahhoz hasonló méltatásban, a minő 
dicsérettel halmozták el öt értök azok a jövevények, kik hazájok 
eszmekörében élve, ezekben látták a fejedelem kiválóságának 
mértékét. 

És ugyanez okozta, hogy a magyarok közül csak kevesen 
értékelték az olaszokkal egyezően a Mátyás széleskörű, classikai 
műveltségét, majdnem az összes európai nyelvekre kiterjedő 
nyelvismereteit s az ókori remekírók és humanistikus irodalom 
iránti szeretetét, melyek mind annál élénkebb magasztalást kel- 
tettek a Beatrix honfitársainál, minél ritkábban találkozhattak 
ily tulajdonokkal fejedelmi személyeknél hazájok földjén kívül. 1 

Míg tehát ily szűk volt az a kör, melyen belül az olaszok 
és magyarok véleménye a magyarországi viszonyokat illetőleg 
találkozott, annál tágabb tér volt az, melyen a gondolkozás és 
ízlés eltérései kerültek összeütközésre. 

A magyarokat természetszerűen bánthatta az a fennhéjázás, 
melylyel az olaszok — a katonai erényeket s az udvar fény- 
űzését kivéve — az ő hazájuknak úgyszólván minden viszonyait 
sok tekintetben nem ok nélkül lenézték. Ha Bonfin Beatrixnak 
érdeméül tudta be, hogy a magyarok «vad erkölcseit megsze- 
lídítette)) 2 s a maga szerepét abban látta, hogy ezt a nemzetet 
a «feledés homályától ő menti meg» ; 5 ha Sabadino, Calcagnini 
ép úgy mint Philippus Bergomensis a magyarokat barbároknak 
vagy legalább is «félbarbárok»-nak mondták, kiket csak az olasz 
származású királyné szoktatott némileg műveltebb életre, 4 ez 
oly felfogásra vall, melynek nyilvánítása okvetetlenül súrlódásokra 



1 Lásd erre nézve Marsilio Ficino incubuisse. Lionardo da Vinci «Libro della 

magasztalásait Mátyáshoz int. leveleiben: Pí'//«>-<7»-jában(Eitelberger, Quellenschriften 

Abel-Hegedüs, Analecta nova 271., 425. ; zur Kunstgeschichte 1. köt. 52. 1.) hivat- 

Bonfin, Galeotti, Ransttnus számos helyen ; kőzik Mátyás ítéletére a festészetről és 

Bonfin Máty. nyelvismereteiről azt mondja: szobrászatról. 

(Dec. ív. lib. vin. 476. 1.) npraeter Turci- 2 Symposton Trim. 11., 174. 1. 

cum et Graecum, omnia Europae glosse- 3 Dec. 1. lib. 113. 1. 

mata calluit» ; a castelloi püspök pedig : 4 De claris mulieribits etc. Prológus. 

(Marczali, Kútfők 286. 1.) c.Hunc regem Sabadino id. m. 402. 1. Calcagnini iá. m. 

diceret Italicae et Latináé linguae semper 504. 1, 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 



407 



vezetett. Az egykorú magyarok közül valószínűleg kevesek 
voltak hajlandók — még hozzá idegenekkel szemben — elismerni 
azt, a mit később Heltai mondott a Mátyás idejéről, hogy t. i. 




mcipirp2olo^iolupci-.r §y§lp|| 

'pfaltniobc.mlUtnccrglo & 

InolilUiiiciurcpmenuitic 1 

]iiMm&T»muunoftriicfii JL 

vpi: ciuhuie. \mwz cr un |Ep^Ípf 

ccaltabír i^ift^ 

_£iimcam r'W;-^ 
|piiatö*impícr3ai$:o;ibi* |^ 








F j^áügicA *^fe. ~" ífc 



MW\>v A«3l ÜV 



-X 



II7. BEATRIX KIRÁLYNÉ IMAKÖNYVÉNEK KEZDŐLAPJA. 

(A mölki apátság könyvtárában.) 



akkor a « Magyarok barbarusok és tsak bárdolatlan parasztok 
valának)). 1 

A műveltség elterjedése tekintetében hazánk akkor — mint 
egyébiránt a legtöbb európai állam — kétségkívül mélyen 



1 Id. niiiv. Bevezetés. 



408 BERZEVICZY ALBERT 

Olaszország alatt állott. Ezt az olaszok ép úgy felrótták 
például az akkori francziáknak, mint a magyaroknak. 1 A nemes- 
ség még mindig a katonáskodást tekintette egyedül méltó hiva- 
tásának és foglalkozásának. 2 A főurak nagy része nevét sem 
tudta aláírni ; a xvi. század végén tartott egyházmegyei zsinatok 
az egyházi rendbe való belépés föltételéül elegendőnek mondták 
ki a helyes olvasást s az elemi ismeretekben való némi jártas- 
ságot. 5 A műveltség terjedését megnehezítette a közlekedés 
rendkívül nehézkes és kezdetleges volta s a városok csekély 
száma, illetőleg kedvezőtlen megoszlása, mely mellett épen az 
ország közepén óriási területek minden város híján voltak. 
A létező városok is kevéssé polgárosúlt állapotokat tüntettek 
föl; ritkaságszámba ment, hogy például Pozsonyban már a xv. 
század közepén utczai kövezet volt és toronyóra ; Esztergomban 
s utóbb Egerben úgy látszik csak Hipolit érsek idejében hozták 
be a toronyórákat. 4 Mátyás nem nagy eredménynyel buzdította 
híveit példájával és szavával a fényűzőbb építkezésre. El lehet 
képzelni, mily kevéssé otthonosan érezték magukat ily viszonyok 
között a honfitársaiktól elszakadt olaszok. A Hipolit fogadtatását 
előkészítő ferrarai követ alig várja, hogy ismét Budára jusson, 
mert Zágrábban az unalomtól tíz évvel megvénültnek érzi 
magát. 5 A viszonyokkal való elégedetlenségök természetesen 
még nő Mátyás halála után ; 6 úgy érzik magukat, mintha nehéz 
számkivetésben volnának mindnyájan. 7 

A vadászaton kívül más mulatság alig létezvén, mint a lak- 
mározás, az szertelen kifejlődésnek örvendett; holott Olasz- 

1 «I francesi solamente conoscano la 5 Dipl. Emi. nr. 118. 1. 

nobiltá delié arme e tutto il resto nulla 6 Hipolit római megbízottja (Episcopus 

estimino ; di modo, che... non apprezzano Cupersanensis) levelében 1498. szeptember 

le lettere, le abboriscono, e tutti i litterati 26-ikáról a modenai levéltárban (Akad. tört. 

tengőn per vilissimi uomini.» [Cortegiano biz. másolattára) mondja: «...in Hungária 

1. 74 — 75. I.) ubi nullus ordo, sed sempiternum Curvafia 

2 Tubero : Comment. 120. 1. inhabitat ...» 

3 B. Nyáry A. id. m. Száz. 1874. : 4. 1. 7 Thomas Damerius Mutinensis jelen- 

4 U. ott 5. 1. és Stefan v. Rakovszky tése Ercole herczeghez Budáról 1502 június 
D. Pressburger Rathhaus u. d. Stadtrath, 15-ikéről : Nagy Iván modenai másolat- 
Pressburg 1872. 9., 24. 1. gyűjteménye a Nemzeti Míiseiimbart. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 



409 



országban épen akkor más nemzetbelieknek is — például az 
angoloknak — az életrend nagy egyszerűsége és mérséklete 
tűnt föl leginkább;' Castiglione a Cortegianótól megkívánja, 
hogy ne legyen nagy evő és nagy ivó, mert ez parasztos 
szokás; 2 s ezekkel szemben a Symposion Trimeron írója úgy 
említi 3 a magyarországi vacsorákat, mint a nagyétüség netovább- 
jait. 4 Az erősen zsíros és fűszeres ételek kedvelése megnehe- 
zítette az italban való mértéktartást; a magyar borok pedig 
többnyire erősebbek voltak, mint a minőket az idegenek meg- 
szoktak. Ariosto félt Hipolitot Magyarországba követni, mert 
ott a lakomákon erős bort kell inni s szentségtörésnek tekintik, 
ha valaki ellenkezik vagy vízzel vegyíti borát. 5 A velenezei 
követ megütközött azon, hogy az ország két leghatalmasabb 
főura és hadvezére, Báthori István és Zápolyai Imre budai 
együttlétök alatt naphosszant poharaztak. 6 A főúri háztartások 
tényleg roppant mennyiségű bort fogyasztottak akkoriban. 7 
És mint az ivásban, úgy az evésben is eltért a magyarok módja 
az olaszoktól; emezek már a xiv. században tányérokat hasz- 
náltak, 8 ellenben Galeotti úgy írja le a korabeli magyarok 
étkezésmódját, hogy «nem úgy mint nálunk, mindenki külön- 
külön, hanem valamennyien egy tálból esznek és a falatok 
kiszedésénél nem használnak villát, a mint az most már Itáliának 
a Pó alatti részeiben szokás, hanem csak a kezöket s egy-egy 
szelet kenyeret». Ugyanő kiemeli a Mátyás csodálatos tisztaságát, 
hogy «bár ő is kézzel nyúl mindenhez, soha nem szennyezi be 
magát». 9 Az ilyen evés természetesen szükségessé tette, hogy 

1 Reuinont : Lor. d. Medici 1. 278. 1. (60. 1.) és közli fordításban Deák Farkas 
és 11. 427. 1. id. m. Száz. 1873. 595. s köv. 1. 

2 1. köt. 160. 1. 6 B. Nyáry id. m. Száz. 1872. 303. 1. 

3 ciQuid exuberantius ?» kérdezi Fran- 7 U. ott. 304. 1. 

cesco herczeg, « Pannónia coena», feleli s Thallóczy Lajos : Mantovai követjárás 

Galeotti. Budán. 69. 1. 

4 Dubravius (id. m. 809. 1.) mondja : 9 Pulszky F. említi (A villa, kultur- 
«Multa culina unctior in Hungária, quam tört. adatok, P. Hirlap 1889 április 21.), 
in Bohemia apparet.» hogy Francziaországban a xvi. században 

5 E satyráját ismerteti Radó Antal is még csak a gyümölcshöz és száraz 
Ariosto «OrjőngöLoránt»-ja bevezetésében csemegéhez használtak villát, a halat és 

Magyar Tört. Életr. 1908. 5 2 



4-IO BERZEVICZY ALBERT 

a lakoma végeztével mindenki körülhordott, többnyire illatos 
vízzel mossa meg, főkép a használt sok sáfránytól beszennyezett 
kezeit. Beatrix — mint láttuk — Modenából szép késeket és 
villákat hozatott evőszerekűl, hanem azért az ilyeneknek hasz- 
nálata még a xvi. század első tizedeiben sem bírt meggyöke- 
rezni. 1 

Azomban -legtöbb panaszt hallatnak az olaszok a magyar- 
országi lakásviszonyok miatt. Ok már abban az időben nagy 
súlyt helyeztek a lakás kényelmére, a külömböző termek, szo- 
bák, apró fülkék berendezésére ; a ház mellett szinte nélkülöz- 
hetetlennek tekintették a kertet s mint a régi rómaiak élet- 
módjának örökösei, szerették idejök minél nagyobb részét a 
szabadban tölteni. Ezt persze Magyarországon már a zordabb 
égalj is korlátozta, melyet a távolból még zordabbnak képzeltek ; 
Ariosto azt hiszi, hogy Magyarhon az éjszaki sarkhoz közel, 
a «zordon Rifeus aljában» van s ott a kárpáti levegő megder- 
meszti a tüdőt; Galeotti mint különösséget említi, hogy a ma- 
gyarok télen fűteni szoktak, s néha még alusznak is a fűtött 
szobában, pedig ez árt az egészségnek ; 2 az Orlando költőjét 
is az ejti kétségbe, hogy ott mindent a fűtött szoba széngőzében 
csinálnak : ott esznek, isznak, játszanak, sőt alusznak is ! 5 
Érthető, mekkora újítást hozott be Beatrix, mikor férjével budai 
nyári palotájuk tornáczán étkezett. 

Az olaszok és magyarok életmódjának s fölfogásának külöm- 
bözőségéből és a magyarok érzékenységéből eredett összeütkö- 
zéseket semmisem jellemzi élénkebben, mint az olasz renaissance- 
művészet egykorú történetírójának, Giorgio Vasarinak egy elbe- 
szélése. 4 A Mariotto Albertinelli életrajzába beszőve elmondja, 
hogy annak egy tanítványa, Visino festő, firenzei kalmárok 

húst még újjokkal ették az előkelőbbek 4 Vite, in. köt. 125—126. 1. Ezt a tör- 

is. — Galeottinál : De egr. dictis etc. ténetet közölte már Pulszky F. is egy 

xvn. fejezet. 1874-iki értekezésében (Adalékok a hazai 

1 B. Nyáry id. m. Száz. 1872. 360. 1. műtörténelemhez, Kisf. Társ. Evl. és 

2 De egr. dictis etc. xxx. fej. Magyarorsz. Archaeologiájában 11. 235. 1.) 

3 Radonéi és Deák .F.-nál id. h. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 



411 



társaságában — úgy látszik kevéssel Mátyás halála után — 
Magyarországba költözött s ott sok munkát és elismerést talált. 
«De a szegény ember — úgymond — majdnem pórul járt, mert 
természettől szókimondó levén, nem tűrhette szó nélkül sok 



£U ipíc C£ lupe ucu- focicct'" 

plcfU-urutromio pnfrcci- 

tgímmnm fanpiTCüitiiii. 




Il8. BEATRIX KIRÁLYNÉ IMAKÖNYVÉNEK KÉPES LAPJA. 

(A mölki apátság könyvtárában.) 



magyarnak unalmas és terhes okvetetlenkedését, kik egész nap 
ki nem merültek országuk állapotainak dicsőítésében, mintha a 
világon nem volna nagyobb élvezet és boldogság, mint az, a 
mit az ő kályháik, az ő lakomáik és ivásaik nyújtanak s nem 
volna külömb dicsőség és előkelőség, mint az ő királyuké és 

52* 



412 BERZEVICZY ALBERT 

az ő udvaruké, minden egyéb pedig csupa szemét volna. Már 
pedig Visino úgy vélvén, hogy Olaszország jobb és kedvesebb 
és szebb dolgokkal dicsekedhetik, egyszer bizony megunta 
ezeket a bárgyuságokat, s véletlenül jó kedvében levén, azt 
találta a száján kiszalasztani, hogy egy palaczk Trebiano-bor, 
meg egy olasz perecz többet ér a magyarok minden királyai- 
nál)). Visino azomban — Vasari szerint — csakhamar észrevehette, 
hogy ((fenevadakkal mókázik», s ha egy nagylelkű püspök párt- 
fogásába nem veszi őt, azok a ((-baromi magyarok)) ' keresztre 
feszítették volna. Idővel lecsillapultak a kedélyek s a firenzei 
képíró — ha forrásunknak hitelt adhatunk, — tovább is jeles- 
kedett ecsetével magyar földön, de nem soká, mert «a kályha- 
füst és a hideg égalj » korai véget szabtak ott életének. 

Azzal a gyakran gúnyolódó fölénynyel, melyek ilyenképen 
a magyaroknak a betódult olaszoktól el kellett szenvedniük, ők 
némi joggal szegezhették szembe a fölény egy másik nemét. 
Annak az érzését, hogy ezek az idegenek tulajdonképen majd- 
nem minden esetben nem csekély hasznot húztak ittlétökből s 
oly pártfogást élveztek, a minőben nem sok magyarnak volt 
része, a nélkül, hogy sokaknak tevékenysége magyar szem- 
pontból közérdekűnek lett volna mondható. Legtöbbjük a magya- 
rok szemében aligha tűnhetett föl másnak, mint simanyelvű, 
kegyhajhászó udvaroncznak vagy épen az ország kiszipolyozásá- 
ban részesnek, s ravaszságukat, a cselvetésben való ügyességüket 
egyenesen az ő nemzeti sajátságuknak tekintették nálunk. 2 
Ezzel szemben, akármily kicsinyléssel ítélte meg némely olasz a 
magyar viszonyokat, a jobb belátásúak nem tagadhatták, hogy 
ebben az országban nem volt módjuk a ledérségnek, a meg- 
romlott családi életnek, a fejedelmi szeretők uralmának olyan 
jelenségeit megfigyelni, a minőkre hazájokban akkoriban szokva 
lehettek. Fölötte jellemző az a csodálkozó magasztalás melyben 

1 «quelli animalacci Ungheri». «Hungari enim, Italicae genti fraudem 

2 (íltalicae artes», mint a váradi püspök maximé obiicere solent», u. ott 128. 1. 
mondja Ti/bero-nál (Comment. 140. 1.) és : 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 413 

Galeotti Mátyást részesíti azért, mert az otromba hizelgést 
elhárította magától ; ' vagy mert a szószegésre és^ méregkeve- 
résre irányuló politikai tanácsokat visszautasította s büszkén 
azt vallotta, hogy «mi itt fegyverrel vívunk nem méreggel)). 2 
Az ilyesmit megmosolyoghatták például Velenczében, a hol a 
bérgyilkosok megbízásait abban az időben megszokott állam- 
ügyekként kezelték, sőt írásba foglalták. 3 Lodovico Carbo Mátyás 
dicséretére írt párbeszédében Ernest Zsigmond pécsi püspök 
által azt mondatja magának, hogy «méltán lobbant haragra 
királyunk a ti olaszaitokra, kiknél ama hazánkfiai (a pártütő 
püspököket érti) ily aljas elveket sajátítottak el s alig volt vissza- 
tartható, hogy törvényes rendeletként ki ne mondja, hogy 
magyarnak tudományos kiképzése végett ne legyen többé szabad 
Olaszországba mennie ». A mire Carbo, vitatkozva megjegyzi, 
hogy «nem olasz hazánknak rovandó föl az, ha némely emberei- 
tek hálátlanok és hitszegők lettek. Mi a tudományokkal együtt 
az erkölcsök feddhetetlenségét is tanítjuk . . . Nem a tanúit- 
ság vétke az, ha valaki a szabad tudományokban kiművelve 
elvetemül és megromlik, hanem azoké, kik a jóval visszaélnek ; 
mert van-e bármi oly hasznos dolog, a mit valaki, ha vissza- 
élni akar vele, balul is ne használhatna föl ?» 4 Nyilvánvaló, hogy 
itt az olasz humanista az akkori magyar közvéleménynyel szem- 
ben iparkodott nemzete becsületét megvédelmezni. 

A magyarságnak némely dologban jogos fölénye nyilatko- 
zott meg például Mátyásnak egy levélváltásában apósával, a 
nápolyi királylyal a lóidomító ügyében, kit ez utóbbi küldött 
hozzá. Mátyás természetesen ezt a jövevényt is gazdagon meg- 
ajándékozta, de mindjárt haza is küldte s válaszában kedélyes 
nyíltsággal adta tudtára apósának, hogy csodálkozik fölötte, 
miért küldött neki olyan embert, a ki lovak idomításával fog- 

1 Id. müve xxnr. fej. számok és 1477 július 9-ikéről k. végzése 

1 U. ott xv. fej. a tizek tanácsának. (Velenczei áll. lev. tár 

5 Ováry, A Magy. Tud. Akad. tört. Filza r.) 
bizottságának oki. -másolatai, 287, 296, 298. 4 Kazinczy Gábornál 79 — 80. 1. 



414 BERZEVICZY ALBERT 

lalkozik, holott tudhatta volna, hogy neki ilyenre szüksége nincs. 
«Mert Mi — úgymond — gyermekkorunktól fogva a fegyvert 
forgatjuk, sokféle nemzetek ellen viseltünk háborút és mindig 
saját lovainkat, melyeket a mi népünk idomít, használtuk . . . 
Olyan lovakat, a melyek spanyol módra tánczolnak, sohasem 
kívántunk bírni, azokkal sem komoly dolgokra, a minők nálunk 
folynak, sem játékokra élni nem akarunk . . .»' És ehhez sorol- 
hatjuk Mátyásnak azokat a kemény szavait is, melyekkel Veronai 
Gáborhoz Rómába intézett levelében a püspököt arra intette, 
hogy ne panaszkodjék az Otranto fölszabadítása alatt kiállott 
csekély fáradalmai miatt, hanem gondoljon azokra a magyar- 
országi katonákra és vezérekre, kik a török ellen hadakozva, 
az őszi esőktől átázva a puszta, sáros földön éjszakáztak, hogy 
végül pihenőre térjenek, nem úgy mint ö, az élvezetekben gaz- 
dag Rómába, hanem megszokott otthoni nyomorúságukban 

Ezeknek az ellentéteknek a hatása természetesen oly mér- 
tékben fokozódott, a mily mértékben hódított tért az olasz- 
ság, és ha egy xvi. századbeli magyar rímes krónika még azt 
vallotta, hogy Magyarországon «a nemzetnek apraja nagyja az 
olaszt nagyon szereti'), 3 a Mátyás uralkodásának végéveiben 
már inkább az ellenkezőt lehetett elmondani. 4 Félreismerhetet- 
lenek a jelei egy titkos küzdelemnek, mely a nemzet széles 
rétegeiben folyik mindaz ellen, a miben olasz hatás, befolyás, 
érdek nyomait látják vagy érzik. A gyűlölet megvan, bár több- 
nyire csak lappang s nem mer rámutatni tárgyára; de a mint 
Mátyás és Beatrix nem tartják többé védő kezöket feléjök, a 
népdüh koronként irgalmatlanul szétüt az itt letelepedett idege- 
nek között s II. Ulászló idejében Pesten és Budán az olaszok, 
csehek és zsidók ellen valóságos üldözés tör ki, 5 az ország- 

' Mátyás kir. levelei n. lxix. és 367— 4 «ltalis Hungari, Boemi, ac Poloni, 

368. i. adeo infensi sünt, ut illos eodem feie odio, 

2 U. ott 192. 1. Ezt kiemeli a franczia quo et Judaeos, prosequantum, — írja 
királyné fegyverhirnöke is 1502-iki jelen- Tubero. (Comment. 125. 1.) 

tésében. (Tört. Tár id. helyén.) 5 Donato Aretino jelentése 1496 aug. 

3 Fraknói : Hunyadiak is Jagellók k. 2-ikáról a tnodenai levéltárban. (Követjelen- 
x. (M. N. T. ív.) 520. 1. tések.t 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 415 

gyűlés pedig törvényeket alkot, melyekkel különösen az olaszo- 
kat szigorúan eltiltja az egyházi javadalmaktól. 1 A Mátyás ural- 
kodásának végéveiben nem hiányzanak jelei annak, mintha 
némely dologban ő maga is megsokalta volna a hatalmat, melyre 
a királyné honfitársai szert tettek; különösen Veronai Gábor- 
ban való csalódása ingathatta meg az olaszok iránti bizalmát. 
Egy ferrarai követ Milanóban úgy értesült 1485 tavaszán, hogy 
Mátyás azért nem akarja Corvin Jánost a nápolyi herczegnével 
összeházasítani, mert ebből a fajtából, «a kik mindig csak mar- 
kolnak és követelnek)), jutott neki már elég; 2 ugyanaz két évvel 
később arról értesül, hogy Mátyás a Hipolit olasz kísérőinek 
nagy részét haza akarja küldeni s kijelentése szerint az egyházi 
javadalmakat ezentúl kizárólag magyaroknak fogja adományozni, 
mert «nem akar annyi olaszt látni maga körül». 5 Jellemző az 
is, hogy 1489-ben Mátyás a börtönéből kibocsátott Váradi Péter 
kalocsai érseket azért nem akarja Esztergomba ereszteni, mert 
ott a magyarokon kívül sok olasz, különösen nápolyi tartóz- 
kodik s az érsek fékezhetetlen nyelvével ismét bajt okozhatna, 
sőt még élete is veszélyben foroghatna. 4 

Mátyás érezhette, hogy az olaszok elleni féltékenység és 
gyűlölet összefoly azzal az ellenséges áramlattal, melyet az ő 
kormányzatának sok ténye támasztott az országban. A Váradi 
Péter «fékezhetetlen nyelve» nem vált volna oly veszélyessé a 
királyra nézve, ha az a kíméletlen ítélet, melyben az érsek 
koronként ura eljárását részesítette, visszhangra nem talált 
volna. Es szembetűnő, hogy a magyar ellenhatás majdnem min- 
dig azok ellen a tények ellen fordult, melyekért Mátyást olasz 
humanistái leglelkesebben dicsőítették; azok ellen a személyek 
ellen is, kik a királyné s az olaszok kegyeltjei voltak. Galeotti 

1 Fraknói : Hunyadiak és Jagellók k. sua». Ugyancsak Trotti jelentése 1487 
(M. N. T. ív.) 361. 1. szeptember 3-ikáról u. ott. (Cárt. d. Amb. 

2 Jacopo Trotti követjelentése 1485 Ba 5.) 

márczius 20-ikáról a modenai áll. levéltár- 4 Fraknói : Váradi P. élete, Száz. 1883. 

ban. Disp. d. Oratori Est. a Milano.) 512. 1. 11. attól: Pecchinoli Angelo 51. 1. 

5 «per non volere tanti italiani in casa 



416 BERZEVICZY ALBERT 

könnyen érthető okokból egekig magasztalja a király «bőkezü» 
kincstartóját, Dóczi Orbán püspököt,' a kiről Heltai Gáspár azt 
írja, hogy «éjjel nappal nyúzza vala az egész országot és költ- 
séget seper vala a királynak a véghetetlen sok hadakra» ; neki 
volt főrésze benne, hogy a «sok ostor adó megemészti vala az 
országot», s Mátyás a temérdek aranyat nem a törökök ellen 
költé, hanem «az ő negédességéből és felfuvalkodásából ...» 
A magyarok pedig mindazokat a hiábavalóságokat, melyekre 
«elhányták az ország pénzét, igen bánják vala ; s arról is min- 
dennap panaszolkodának, hogy a király a régi Magyaroknak 
értt erköltsöket elhagyná . . .» 2 

És a mivel majdnem száz évvel később, egy időközben 
támadt új egyház és új világnézlet képviselőjeként az erdélyi 
protestáns pap próbálta meg a Mátyás-kori magyar nép köz- 
véleményét kifejezni, az csodálatos összhangban van azzal a 
zord ítélettel, melylyel egy lángszavú és erős lelkű ferenczrendi 
prédikátor sújtotta a nagy király uralkodásának utolsó évtize- 
dében kora hatalmasainak cselekedeteit. 

Temesvári Pelbárt megragadó jelensége a búcsúzó középkor 
Magyarországának. 3 «Egy hitében, eszméiben, alkotásaiban meg- 
rendült, bomladozó világ határán s a szülemlő újnak küszöbén», 4 
mintha a közlelkiismeret vezeklési ösztöne szólaltatná meg és 
hirdettetne általa oly igéket, minőket kevéssel előbb egy párisi 
ferenczrendi szerzetes szórt szinte lázító módon XI. Lajos ellen, 5 
s melyek még inkább juttatják eszünkbe firenzei kortársát, 
Girolamo Savonarolát. Gondolatmenetük, pályájuk sokban hasonló 
és mégis sokban külömböző. Savonarola úgy mint Pelbárt az 
alkut nem ismerő vallási szigor álláspontjára helyezkedik ; mind- 
kettő tudós theologus és némileg költői lélek is, mindkettőt a 

' Id. m. xxxn. fej. 

2 Id. m. ii. 203—204., 220. 1. 

3 Kazinczy Gábor id. művének előszava. 

4 Lásd rá nézve : Szilády Áron : Temesvári Pelbárt élete és munkái, 1880. 

5 Antoine Fradin, a század hetvenes éveiben. (Lásd Reumont : Lorenzo d. Medici, 
1. 422. 1.) 




Magyar Tört. Életr. 



53 



418 BERZEVICZY ALBERT 

fanatikus meggyőződés bátorsága hevíti és edzi s viszi igazság- 
talan túlzásokba is. Savonarola nagyobb romlottság közepett 
legalább pillanatnyilag az erkölcsi tisztulás nagyobb hatását éri 
el; egy távolabb álló hatalom, a pápaság ellen küzdve, hazájá- 
ban is ellenzéket támaszt magának, vallásos eszméi szolgálatá- 
ben magához ragadja a politikai hatalmat is, s a küzdelemben 
leverve, máglyára kerül. Pelbártnak csak erkölcs- nem egyház- 
reformátori becsvágya van, ő föltétlenül meghajol Róma előtt s 
a sokkal közelebbi királyi hatalmat többek között épen azért is 
ostorozza, mert Mátyás a pápával gyakran szembeszállott. 
A királynak úgy szólván szemei előtt szórja vádjait az ország 
hatalmasai ellen, a rajongás érzésével, de gyakran a demagógia 
hangján, s bár megmarad a kellő óvatosság határai között, 
félreérthetetlenek maga Mátyás és udvara elleni támadásai. 

Egyszer korholja a fejedelmek és nagyok törekvését kényel- 
mes, kellemes, fényűző lakásra, illatos kertekre, gazdag beren- 
dezésre, 1 rámutat, hogy íme vannak, a kik ruháikkal pompáz- 
nak, holott Krisztus daróczba öltözött; vannak, a kik dús java- 
dalmakat élveznek, holott Krisztusnak nem volt fejét hol lehaj- 
tania. Vannak, a kik ételben, italban, drágaságokban dúslakod- 
nak és dölyfösködnek, holott Krisztus tejjel táplálkozott, a kik 
palotában laknak, míg Krisztus istállóban született, elefántcsont- 
ból való ágyba feküsznek, holott az egek ura szénára pihent 
le; vannak, a kik nagy udvarral díszlenek, míg Krisztus urunk, 
kinek az angyalok ezrei szolgálnak, az ökör és a szamár társa- 
ságában jött világra. 2 

«0h — úgymond más alkalommal — a mai fejedelmek, 
főurak és kormányzók könyörület nélkül valók, zsarolják a sze- 
gényt, mindig csak követelnek és még az egyház javait is elra- 
gadják. Beteljesedett a mit Ezechiel préféta mond : a fejedelmek 
ragadozó farkasok lesznek közöttetek !» J Mert bizony sok oly 

1 Sermones Pomerii Fratris Pelbarti 2 U. ott Sermo xxxv. C. 

de Themesvar ord. Sti Francisci, de 3 U. ott Sermo xvi. G. 

Sanctis ; xvi. századb. kiadás ; Sermo xi. I. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 419 

fejedelem van mai nap, a ki kifosztja az egyházat, kifosztja 
azokat az apátságokat és püspökségeket, melyeket szent elődei 
alapítottak . . . «Azok istenfélelemből egyházakat létesítettek, 
ezek maguknak építenek palotákat, hogy azokat az emberek 
megbámulják s nem törődnek vele, ha a szegények az utczán 
halnak meg; gyakran lakmároznak a gazdagokkal, megtöltvén 
gyomrukat s nem bánják, ha a szegények azalatt éhen vesznek ».' 

«Teljesedve látjuk, — úgymond egyszer — a zsoltár szavait : 
Ne bízzatok a fejedelmekben és az emberek fiaiban". A királyi 
pár magtalanságában a sújtó gondviselés kezét látja. ((Gyerme- 
kekkel is — úgymond — megáldja az úr az igazat. A farkas 
csak úgy szaporodik, mint a juh, ezt amaz fölfalja, az emberek 
is öldösik és eszik : mégis több a világon a juh mint a farkas. 
Honnan van ez ? A természetes okokon kívül azért van így, 
mert az Isten így akarja. A hitetlenek sem mély gyökeret, sem 
állandó fundamentumot nem vernek. (Bölcs. K. 4. r. 3. v.) Ennek 
bizonyságául rendelte az Isten, hogy a mint a ragadozó állatok 
nem szaporodnak, azonképen az igazságtalan embereknek sincse- 
nek gyermekeik, vagy ha vannak, azok kevéssel vagy ritkán 
élik túl őket . . .» 2 

Vájjon hallotta-e a buzgó vallásosságú Beatrix Pelbárt vala- 
melyik prédikáczióját ? Módja volt benne, mert a barát a század 
nyolczvanas éveiben Budán s időnkint Esztergomban működött. 
A királyné nevét ép oly kevéssé vette nyelvére, mint a 
Mátyásét, de a közhit meg tudta nevezni azt, a kiben minden 
elégedetlenség okát kereste. «A királyné hajszogatja a királyt 
mindenre, — mondja ismét Heltai, — a felesége hordozá őtet 
minden entzen-bentzekre és testi gyönyörűségekre és ebből 
lett, hogy az idegen Nemzetek kitakarítanák az országból mind 
a pénzt, mind az arany at.» 3 

1 U. ott : Sermo xvni. G. bencs», régi magyar szó, Heltai gyakran 

- U. ott : Sermo liv. E. használja ; annyi mint hiábavalóság, döre- 

5 Id. m. ír. 219, 221. 1. «Entzen-bentz» ség, bagatell, 
vagy «Encen-benc, encen-bencen, encsen- 

53* 



420 BERZEVICZY ALBERT 

Már előbb, az Ulászló érdekében írt névtelen «Apologia» 
Beatrixnak rója föl a király • mértéktelen költekezését «színé- 
szekre, zenészekre, énekesekre, hízelgőkre, . . . mindenféle 
haszontalan kóbor népre». A közhit szerint ő az, a ki Mátyás- 
tól elidegenítette népe szívét, a ki könyörtelenségével a király 
legjobb híveit börtönbe vagy száműzetésbe juttatta, 1 ő az, a ki 
az ország kincseit magához ragadja s idegen hazájába küldözi. 2 

Bár láthattuk, hogy túlzás és igazságtalanság mindazért, a 
miért a magyarok Mátyásra nehezteltek, Beatrixot okolni, tény 
mégis az, hogy ő volt mintegy kifejezője, ütközőpontja mind- 
azoknak a kiegyenlíthetetlen ellentéteknek, melyek egyfelől a 
Mátyás politikai és kultúrai törekvései, az idegen befolyás, az 
olasz renaissance szelleme, másfelől a magyar nemzeti érzés, 
a meggyökerezett erkölcs- és világnézlet között támadtak, s a 
középkor határán Magyarország életében tusájukat vívták; és 
ez volt főforrása a királyné elleni gyűlöletnek, mely időhalad- 
tával nőttön-nőtt az országban. Vannak lélektani folyamatok, 
melyek végzetes szükségszerűséggel keletkeznek és fejlődnek s 
melyeket senki sem tud indokolni és mégis senki sem tud meg- 
állítani ; ilyen gyakran a gyűlölet is, melyet elutasíthatatlanúl 
adott viszonyok, mélyen rejlő hajlamok természetes súrlódásá- 
nak területén néha egy véletlen, vagy félreértés, vagy elfogult- 
ság támaszt s a mely előbb sért, mintsem a maga alaptalan- 
ságáról meggyőződött volna, a sértés pedig meggyökerezteti a 
gyűlöletet nemcsak a sértettben, hanem gyakran a sértőben is, 
«quia proprium est naturae humanae odisse quem laeseris». 

Egy ellenőrizhetetlen olaszországi híradás szerint Beatrix 
már 1483-ban a főnemesség általános gyűlöletének tárgya volt 
s olyan képtelen híreket terjesztettek felőle, mint azt, hogy ura 
koronájával és minden kincseivel együtt kiszökni próbált a len- 

1 Az « Apológia* nemcsak a Váradi 2 Jac. Trotti követjelentése 1490 októ- 
Péter bebörtönözését, de a Thúz János ber 13-ikáról a inodenai levéltár követ- 
száműzetését is Beatrixnak tulajdonítja. jelentései közt. 
Í474-475. !•) 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 421 

gyei királyhoz, de útközben elfogták s visszahozták.' Valószí- 
nűbb, hogy az ellenszenv csak akkor vált élesebbé s mert 
talán itt-ott nyilatkozni is, mikor érezték, hogy a trónutódlás 
kérdésében a király és királyné egyetértése meglazult, s mikor 
a Hipolit prímássága az olasz befolyást tetőpontjára juttatta. 
Elete utolsó évében Mátyás, sógorával, a calabriai herczeggel 
szemben már maga fájdalmasan elismerni volt kén}'telen, hogy 
neje alattvalóinak szeretetét nem bírja és talán arra, hogy iránta 
rokonszenvet tápláljanak, okot sem igen szolgáltat. 2 

És ha mégis azt látjuk, hogy Beatrixnak mindvégig hatal- 
mas pártja van, hogy férje halálakor szinte közakarattal az ő 
kezeibe teszik le az uralmat, hogy a királyválasztás kérdését 
az ő hozzájárulása dönti el s hogy a nemzet és a közbecsület 
elleni — nagyrészt költött — bűneit csak akkor szegzik hatá- 
rozott vádakként ellene, mikor már mindenkitől elhagyatva lát- 
ják : úgy itt is csak a közéleti igazságszolgáltatás ama meg- 
szokott jelenségével találkozunk, a mely azt mutatja, hogy a 
míg valakinek hatalma van, addig pártja is van, s a mint a 
hatalom kisiklik kezeiből, gyakran nem csak a párt tűnik el, 
hanem maguk a hízelgők és magasztalok lesznek vádlókká s az 
egykori érdemek változnak át bűnökké. 

1 Bizonyos Pandolfo levéltöredéke a modenai áll. levéltárban (Dipl. Emi 111. 23. L). 
A hír valószínűleg összetéveszti a lengyel királyt, Kázmért, fiával, Ulászló cseh 
királylyal. 

2 Mart. Georg. Kovachich, Scriptores rerum Himgaricarum minores inediti, tom. 
I- 343- 1. 




422 BERZEVICZY ALBERT 



IV. 

iz 1487-ik év meghozta Beatrixnak azt a dia- 
dalt és azt az örömet, hogy unokaöcscsét, 
Hipolitot mint esztergomi érseket s a király 
kegyenczét, a maga közelében láthatta; ebben 
az évben kellett viszont elviselnie azt, hogy 
a Mátyás törvénytelen fia, János herczeg 
házassága Bianca Maria Sforzával képviselet 
útján megköttessék s ezáltal egy előkelő olaszországi udvar 
érdeke fűződjék a Corvin János trónutódlási igényéhez. 

Nyilvánvaló, hogy Mátyás azért volt oly könnyen hajlandó 
nejének merész kívánságát az esztergomi érsekség adományo- 
zása által teljesíteni, mert ezzel mintegy kárpótolni s megnyug- 
tatni kívánta őt a milanói házasságra vonatkozó változhatatlan 
elhatározásaért. 

Azomban ezt a czélját Mátyás nem érhette el ; Beatrix 
nem hagyta abba ellenkezését és sakkhúzásait úgy a házasság 
létrejötte, mint a herczegnek trónutódúl nyilvánítása ellen s 
törekvéseit megkönnyítette az, hogy a király a házastársak 
egybekelését, talán tekintettel a János zsenge korára is, — ebben 
az időben még csak tizennégy éves volt, — de fölmerült más 
tervek miatt is a milanói sürgetésekkel szemben minduntalan 
halogatta, ép úgy mint a trónöröklés megállapítását, a mire 
nézve a Beatrix ellenkezésén kívül még a rendek s a közhan- 
gulat részéről is mutatkozhattak nehézségek. 

A hamisított követutasítással tett kísérletnek, — melynek 
valószínütlenségére már utaltunk, — az azon időbeli követ- 
jelentésekben semmi nyoma; ellenben kiemelik ezek, mennyire 
ingerült a király neje ellen, sőt haragja a ferrarai herczegnére 
is kiterjed, kit részesnek tart az ármánykodásban. Beatrix ebben 
az időben — 1487 nyarán — meg nem szűnt Mátyást szándéka 
megváltoztatására unszolni, mindig újra előhozván Corvin János- 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 423 

nak a Federigo nápolyi herczeg leányával való összeházasítá- 
sára vonatkozó, mellőzött tervet s azt azzal a képtelen bizta- 
tással toldva meg, hogy ha Mátyás rááll e házasságra, a kis 
herczegné, kinek anyja a franczia uralkodóházból való volt, 
majd hozományul Dsem kiadatását fogja a franczia királytól 
kieszközölni. 1 A királynak neje e magatartásából eredő bizal- 
matlanságát fejezik ki már az 1486-iki nádori czikkek is, melyek 
halála esetére a királyné teljes mellőzésével, minden hatalmat 
a nádorra ruháznak. 2 

A házasságot november hó 25-én megkötötték Milanóban ; 
a Corvin János személyét Filipecz Pruisz János nagyváradi 
püspök, Mátyás kedvelt követe képviselte, ki erre már január 
hóban kapott a királytól megbízólevelet, 5 mely a milanói her- 
czeggel s a külön megnevezett barii herczeggel, vagyis Lodovico 
Sforzával való szövetségkötésre, úgyszintén a menyasszony 
hozományának megállapítására, átvételére és nyugtázására is 
kiterjedt. A hozomány átvétele azomban még ezúttal meg nem 
történhetett; azt az óvatos milánóiak a házastársak tényleges 
egybekelésének idejére tartották fönn. Ellenben a készpénzben 
fizetendő százezer aranynak, valamint az ékszerekben, ruhákban 
és asztalkészletben adandó további ötvenezer arany értéknek 
kiszolgáltatását a milanói herezeg összes vagyonával biztosította, 
valamint viszont Mátyás is biztosította a fia részéről fölajánlott 
50.000 aranyból álló jegyajándékot a házassági okmányban föl- 
sorolt mindama birtokokkal, melyeknek Corvin János már akkor 
ura volt s melyeket még azon túl kapnia kellett s a szerződő 
felek ünnepélyes esküvel erősítették meg kölcsönös ígéreteiket. 4 

A megtörtént házasságkötésről Beatrix azonnal értesült, mert 
mikor nővérének erre vonatkozó híradását vette, s az nem volt 

1 Jac. Trotti ferrarai követ Milánóból 3 Dipl. Emi. in. 249. 1. 

küldött jelentései 1487 augusztus 30-ikáról 4 Lásd a házasságkötésről, hozomány- 

és szeptember 3-ikáról a modenai áll. lev. ról és jegyajándékról szóló szerződés 

tárban (Cárt. d. Amb. Est. in Mii. B a 4 és 5.). szövegét a Dipl. Emi. 111. 360. lapján. 

- Fraknói, Hunyad. és Jagell. k. (M. N. S U. ott 371 1. 
T. ív.) 305. 1. 



424 BERZEVICZY ALBERT 

többé újdonság előtte; levele semmi izgalmat sem árul el s e 
tárgyra nézve csak azt a talányszerü megjegyzést tartalmazza, 
hogy «majd ha eljön a menyasszony, — bár jönne mielőbb — 
őt itt fogja találni s meg fog győződni róla, hogy az ő tanácsa 
jó volt s a mit tett, azt jó szándékkal tette».' 

Egy időre most látszólag nyugalom állott be a házasság 
ügyében; legalább Mátyásnak úgy látszik nem volt újabb 
panaszra oka ; az ő gyöngédsége egyébiránt neje iránt sohasem 
csökkent meg s házastársi viszonyuk külsőleg a zavartalan béke 
és egyetértés képét mutatta. Nejével ismételve hosszabb látoga- 
tást tett a kis prímásnál Esztergomban, hol mindannyiszor a 
legfényűzőbb ünneplés környezte a királyi párt. 2 Az érseki vár, 
úgy a hogy azt Vitéz János kiépítette, megerősítette s művészi 
dísszel látta el, az olaszok csodálatának is tárgya volt 3 s így 
méltó lehetett koronás fők befogadására. Kevésbé látszottak az 
addigi rendetlen kezelés következtében a jövedelmek a Hipolit 
fényűző igényeinek megfelelni. Ezek miatt sűrű levélváltás folyt 
a budai és ferrarai udvar között, sőt Rómába is fölvilágosítá- 
sokat kellett küldeni a curiának fizetendő díjak lerovásának 
késedelme miatt; a kezelő közegek egymást vádolták, a nyomo- 
rult ellátásban részesülő alkalmazottak Ferrarában panaszt 
emeltek, 4 s végül Beatrixnak már az ellen a gyanúsítás ellen 
kellett védekeznie, mintha az érsekség jövedelmeit elvonnák a 
Hipolit használata alól, a mi viszont a ferraraiak részéről men- 
tegetődzéseket és magyarázatokat vont maga után. s 

Ezektől az anyagi kérdésektől eltekintve, az ez időbeli levél- 
váltás telve van a kis érsek dicséretével s az ő szülei részéről 
kifejezett hálálkodásokkal. Hipolit «szép mint egy virág», írja 

1 Beatrix 1488 január 2oikárol k. levele del secolo xv. (Aug. Mai nyomán Ad. Bar- 
Eleonórához, a Dipl, Emi. ni. k. 422. lap- toli, Firenze, 1859.) 221. 1. 

ján, tévesen június 20-ikáról keltezve. 4 Gregorius de Pannónia panaszos levele 

2 A Hipolit számadásaiban 1487 őszén Eleonóra herczegnéhez 1487 október 24-iké- 
és 1489 tavaszán van nyoma a Mátyás ről a modenai levéltárban (Arch. Duc. 
látogatásának Esztergomban (b. Nydry A. Secr. Casa) ak. tört. biz. más. 

id. m. Száz. 1872: 300. 1. és 1874: 12. 1.). S Lásd a D. E. ív. köt. 18,20, 41, 404, 

3 Vesp, da Bisticci Vite di uomini illustri 406 és 417. lapjain levő leveleket. 




120. CORVIN JÁNOS. 



Magyar Tört. Eletr. 1908. 



54 



426 BERZEVICZY ALBERT 

Beatrix, «szép mint egy angyal» írja nevelője, Beltramo Costa- 
bili ; még a kis lázas betegség is, melyben egy ideig szenvedett, 
csak javára szolgált, mert megnőtt azalatt. Ö maga nem győzi 
dicsérni az országot, levegőjét, az embereket, kik annyira szere- 
tik s különösen a pompás vadászatokat, melyekben már akkor 
— 9 éves korában — része van, s melyeken főkép szarvaso- 
kat és fáczánokat ejt zsákmányul, de részt vesz éjjeli halá- 
szatokban is. Azonban a mulatság mellett nem hanyagolja el a 
tanulmányokat sem; nevelője intelmeit híven követi s ez is 
nagy megelégedéssel szól előmeneteléről, csodálattal rendkívüli 
tehetségeiről, melyeket más kortársai is elismertek, kiemelvén 
különösen a mennyiségtan és a zene iránti hajlamát. 1 Anyja 
koronkint üzeneteket bíz reá a király és a királyné számára, 
azokat ő mondja el az ő «mézes-mázos szavaival)) ; 2 módja van 
reá, mert Beatrix, ki ebben az időben gyakran betegeskedik, 
valahányszor egészsége elhagyja, Hipolitot veszi magához 
vigasztalóul, így 1488 tavaszán Bécsben s később, ősszel a 
Bécs melletti Badenben. Fogadtatásával ott is meg lehet elé- 
gedve Hipolit: a király és a királyé egyaránt elhalmozzák sze- 
retetök jeleivel, Bécsben a várkastélyban lakik nagynénje mel- 
lett s gyakran étkezik a király asztalánál, ki úgy bánik vele, 
mintha saját fia volna. 5 A királyi pár gondoskodása már a 
jövőbe is néz : a gyermekprímás részére idővel meg akarnák 
szerezni a bíbornoki kalapot is és erre a nápolyi király s néhány 
római barátjuk közbenjárását veszik igénybe, de ismerve úg}- 
atyja, mint férje feszült viszonyát a Szentszékhez, Beatrix a 
ferraraiak türelmetlenségével szemben maga óvatosságot és 
türelmet ajánl ebben az ügyben sógorának. 4 



1 Beatrix, Beltr. Costabili és Hipolit 2 D. E. ív. 8. 1. (Eleonóra levele.) 

levelei a Dipl. Emi. ni. 368, 378, 385 és 5 D. E. in. 392, 393, 431. 1. 

424. s ív. 105, 386 és 394. lapjain ; Hipolit 4 Beatrix levele Ercoléhez : 1490 jan. 

levele Franc. Gonzagához 1488 márczius 13-ikáról D. E. ív. 127. 1. j Beltr. Costabili 

5-ikéról a mantuai áll. levéltárban, és Ant. jelentése Ercoléhoz u. a. év és hó 5-ikéröl 

Costabili id. jelentése 1489 szeptember és 6-ikáról, u. ott 410—418. 1. 
18-ikáról a modenai levéltárban. 




121. BIANCA MARIA SFORZA. 



54" 



428 BERZEVICZY ALBERT 

Be nem érve ezzel az egy kölcsöngyermekkel, Beatrix meg- 
újítja a másik unokaöcscse, Estei Fernando elküldésére vonat- 
kozó, egyszer már meghiúsult tervét s Mátyás a legnagyobb 
buzgalommal karolja föl azt. 1488 tavaszától egész a Mátyás 
haláláig szakadatlanul folyik az ez iránti tárgyalás : kérés, hívo- 
gatás, sürgetés Beatrix, Mátyás és Hipolit részéről, váltakozva 
ígéret és mentegetődzés a másik részről. Miután az előbbi alka- 
lommal az szolgált akadályul, hogy Fernandót a nápolyi trón- 
örökös vette magához, Beatrix kifejti nővére előtt, hogy Mátyás, 
ki ezt a második fiút szorosan magához akarná csatolni s őt 
egészen katonává nevelni, még nagyobb előnyöket és jobb kilá- 
tásokat nyújthatna neki mint a nápolyiak ; ha pedig — a mitől 
Isten óvjon — a herczegi pár elsőszülött fiát valami baj érné 
s Fernandónak kellene helyét elfoglalnia, Magyarországból ép 
oly gyorsan odaküldhetik, mint Nápolyból. már írt is atyjá- 
nak és bátyjának s azok is beleegyeznek és így nincs semmi 
akadálya többé férje kívánsága teljesülésének. 1 

A herczegi pár látván, hogy a Beatrix hajthatatlan akarata 
elől nincs kitérés, hálálkodások között ráállott a tervre, de 
kikötötte, hogy fiók Nápolyból előbb haza jöjjön s ők is ölel- 
hessék. 2 Már a kíséret és itteni udvartartás elrendezésének 
módozatai is szóba kerültek, már futárt is küldött a magyar 
udvar a jövevény elébe Ferrarába, Móré György későbbi 
lovászmestert, 5 mikor hirtelen az utazás elhalasztása vált szük- 
ségessé, a mi aztán többször ismétlődött; egyszer a tengeri 
kalózoktól való félelem, másszor a már hazaérkezett Fernando 
himlőbetegsége, azután a beállott téli idő szolgáltak akadályul. 4 
Végre az a megállapodás jött létre, hogy a herczeg fiát az 



1 Dipl. Emi. ni. 412. 1. 1489 február i i-ikéről a calabriai herczeg- 

2 U. ott 419, 421. ]. hez int. levelében az ezzel az expeditióval 

3 U. ott 427, 431. 1. járó költséget mentségül hozza föl a tóle 

4 U. ott 439, 441. 1. ív. 60, 93, 94, 96. segélyt váró nápolyiakkal szemben. (Mode- 
1. Hogy 1489 elején az Esték komolyan nai áll. levéltár, Min. d. lett. a Princ. Est. 
gondoltak második fióknak Magyarországba Napoli.) 

küldésére, azt bizonyítja az is, hogy Ercole 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 429 

1490. év tavaszán fogja Magyarországba küldeni, 1 de ez a tavasz 
Mátyást sírba vitte. 

A családján csüngő Beatrixnak 1487 őszén örömet szerez- 
hetett testvérbátyjának, a korán özvegységre jutott Federigo 
berezegnek másodszori megnősülése ; november 18-án kelt egybe 
rokonával, ugyanazzal az Isabella del Balzóval, ki ifjan elhunyt 
öcscsének, Francescónak jegyese volt, kinek atyját Ferrante a 
bárók összeesküvése miatt börtönbe vetette s a ki, mikor a 
nápolyi király másodszülött fiának nyújtotta kezét, nem sejtette, 
hogy egy napon Nápoly királynéja lesz, az utolsó az Aragóniái 
házból. 2 Alig hogy Federigo újra nős lett, bátyja, Alfonso, a 
trónörökös lett özvegygyé : neje, a szellemes Ippolita Sforza, 
a Beatrix sógornője hosszabb betegség után 42 éves korában 
1488 nyarán elhunyt. 3 Halálakor már felnőtt fia volt, Ferrandino, 
a capuai herczeg, kit Beatrix Corvin János helyett akart volna 
Bianca Maria Sforzával összeházasítani és felnőtt leánya is, 
Isabella, ki már kiskora óta jegyben járt unokatestvérével, 
Gian-Galeazzo milanói herczeggel. Tekintettel a most már a 
Sforzákkal is megkötött rokonságra, az Ippolita haláláról Gian- 
Galeazzo is jelentést tett Mátyásnak, 4 s ez neki is kifejezte rész- 
vétét. 5 A gyászév leteltét be nem várva, megkötötték a házas- 
ságot az elhunyt Ippolita leánya és az ifjú milanói herczeg 
között. Még ugyanazon év végén útra kelt Nápolyból a szép 
Isabella, kísérve vőlegénye öcscsétől Érmestől, ki amazt a házas- 
ságkötésnél képviselte s az ara 1489 február havában Milanóba 
érkezett ; 6 nászkíséretéhez csatlakozott Fernando d'Este is, ki 
akkor tért haza Nápolyból, Magyarországba készülve. 7 De a 

1 D. E. ív. 102, 107. 1. 

2 Passero id. m. 51. Notar Giacomo id. m. 152. 1. Ben. Croce : Isabella del Balzo, 
regina di Nap. 3 — 4. 1. 

3 Notar Giacomo id. m. 167. 1. Passero id. m. 52. 1. Fnscolillo id. m. 57. 1. Leostello 
id. m. 155. 1. 

4 Dipl Emi. in. 437. 1. 

5 Máty. hir. lev. 11. 349. 1. 

6 Notar Giacomo 168—169. 1. Passero 52. 1. Fnscolillo. 57. 1. 

7 Antichita Estensi 255. 1. 



43° BERZEVICZY ALBERT 

gyász jegyében létrejött házasság balcsillagzattól sújtottnak 
látszott; Isabella «szerencsétlen lett mint leány, mint hitves, mint 
fejedelemnő és mint anya;»' s a házassághoz fűzött remények 
egyike sem ment teljesedésbe. E frigy nem szolgált — mint 
látni fogjuk — az Aragoniaiak és Sforzák s különösen Alfonso 
és Lodovico között a ferrarai háború óta lappangó s az Ippolita 
halála óta még kiélesedett viszály elsimítására, 2 és nem szolgált 
a Gian-Galeazzo trónjának megszilárdítására sem, szemben nagy- 
bátyja, a nagyravágyó Lodovico törekvéseivel; ez utóbbi csak- 
hamar kiszorította öcscsét minden vára birtokából s magához 
ragadott minden hatalmat. 5 Ellenséges indulatát a nápolyi házas- 
ság nem hogy csökkentette volna, hanem még fokozta, a miből 
némely történetíró azt a következtetést meríti, hogy ő maga volt 
szerelmes Isabellába, s mert ez az övé nem lett, férjével együtt 
akarta öt boldogtalanná tenni. 4 

A rokoni összeköttetéseken kívül még más olaszországi 
érdekek is vették ebben az időben nagy mértékben igénybe a 
Beatrix s különösen a Mátyás figyelmét. 

Ancona városa mint köztársaság régóta féltékeny szemmel 
nézvén Velencze túlsúlyát a tengeren s elégedetlen lévén a 
Velenczével szoros szövetségben álló pápa kormányzatával, 
1488 tavaszán Mátyás védelmébe ajánlotta magát s nyilt meg- 
tagadásával a pápai fennhatóságnak, kitűzte a magyar király 
zászlaját. Mátyás, ki egyházi téren is többször összetűzött már 
VIII. Inczével, s kinek viszonyát a pápához még inkább elmér- 
gesítette ennek viszálya a nápolyi királylyal s szövetkezése az 
ellenséges Velenczével, épen megfelelően volt hangolva arra, 
hogy az anconaiak hódolatát elfogadja, hatásos fenyegetést 
látván ebben úgy Róma, mint Velencze felé. A pápa megütkö- 
zését mindenekelőtt az anconaiakkal éreztette, egyházi átokkal 
sújtván őket, de keserű szemrehányásokra fakadt Mátyással 

1 Litta id. m. 15. füz. v. táb. 4 Guicciardini : Istorie d' Itália 1. 54. 1. 

2 Reumont, Lor. d. Medici 11. 360, 515. 1. Vecchioni előszava Passero krónikájához: 

3 Muratori, Annali id. k. 182. 1. no — III. 1. 




122. ARAGÓNIÁI ISABELLA 

Beltraffio rajza a milanói Ambrosianában. 



43 2 BERZEVICZY ALBERT 

szemben is és 1488 őszén Angelo Pecchinoli ortei püspököt 
küldte követképen Bécsbe, kit a király többízben fogadott s 
egyik kihallgatása alkalmával hatalmas beszédben panaszolta el 
a pápától szenvedett összes sérelmeit s szenvedélye kitörésével 
igyekezett megfélemlíteni a legátust. Az ügy vége Mátyás 
lemondása lett Anconára vonatkozó igényeiről s kibékülése 
nemcsak a pápával, hanem Velenczével is, mely 1489 tavaszán 
ismét követet küldött a magyar udvarhoz. 1 A mi szempontunk- 
ból az bír különös érdekkel, hogy Beatrix e viszály egész ideje 
alatt a legnagyobb bizalom hangján írt — mindenesetre a Mátyás 
tudtával — több levelet a pápának, engesztelve, magyarázva, 
közbenjárva, kérlelve. 2 S e levelek mutatják, hogy Beatrix maga 
is kapott brevéket a pápától, a mint hogy a követ is többször 
tisztelgett nála s jelentést tett az ő nyilatkozatairól Rómába. 5 
Mint a pápa «legengedelmesebb leánya», a királyné mindenkép 
rávenni igyekezett a Szentatyát arra, hogy Dsem herczeget 
kiszolgáltassa férjének, ki ebben az esetben a curia minden 
kívánatainak teljesítésére kész s ki Dsemet hatalmában tartva 
minden oldalról támogatásra számíthat és «három év alatt kiker- 
geti a törököt Konstantinápolyból ; erre Velencze nem képes, 
erre csak a magyar király képes, ki úgy személyes tulajdonainál, 
mint országa helyzeténél fogva hathatósan, dicsőségesen akar 
is, tud is hadat viselni». Ezért «térden állva, Szentséged lábai 
elé borulva, — így ír — esedezem, hogy fontolja meg jól mit 
kíván határozni . . . Tudom, Szent Atyám, mit beszélek ... a 
mindenható Isten szerelmére kérem, gondolja meg, hogy a török 

1 Az anconai ügyre nézve 1. Fraknói 6-ikáról k. lev. Ancona és Dsem ügyében 
Máty. kir. 310. s köv. 1., valamint Pastor n. ott (részben közölve Fraknóinál) u. a. 
id. m. in. 198. s köv. 1. A pápai legátus év és hó 7-ikéröl k. válasz a kapott 
küldetését s tapasztalatairól szóló jelen- brevére, 11. ott, u. a. év október 5-ikéről 
tését legrészletesebben tárgyalja Fraknói : k. lev. ismét válaszkép kapott brevékre, 
Pecchinoli Angelo ez. már id. művében. 11. ott, végül 1490 márczius 20-ikáról k. 

2 1488 július i/-ikéről k. levele a lev. a salzburgi érsekség ügyében, utalással 
szerémi püspöknek (itj. Vitéz János) az a szerémi püsp. szóbeli közlésére tt. ott. 
olmützi püspökségre vonatk. joga tárgya- A pápai levelek közül csak egy 1489 
ban a veteuezei áll. levéltárban (Bolle ed márczius 20-ikáról kelt van 11. ott megőrizve. 
Atti della Curia Rom. B» vili.) 1489 febr. 5 Fraknói: Pecchinoli Ang. 33, 53, 74. 1. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 



433 



herczeg ügye milyen következményeket vonhat maga után és 

elhatározásában isteni bölcseségének sugallatát hallgassa meg». 

Tudjuk, hogy Mátyás sohasem kapta meg Dsemet, de 

Velencze sem ; s hogy az ő nyugtalanságát inkább csak a 







123. DSEM ARCZKEPE. 



Velencze iránti féltékenység okozta, az kitűnik abból, hogy néhány 
hónappal később már maga kijelentette, hogy neki a török her- 
czeg nem kell, Beatrix pedig boldognak vallotta magát, mikor 
az anconaiaknak adott amnestiáról értesült, melylyel az egész 
viszály elintézettnek volt tekinthető. 1 



1 U. ott 74, 85. I. 
Magyar Tört. Életr. 1908. 



55 



434 BERZEVICZY ALBERT 

Általán Mátyás utolsó éveiben már szembetűnő beléfáradása 
a háborúskodásba s vágya a béke után. Ezt mindenekelőtt 
hanyatló egészsége magyarázza meg ; talán a házi perpatvar is 
zsibbasztólag hatott tetterejére, melyet most már majdnem kizá- 
rólag a fia utódlásáról való gondoskodás vett igénybe. Ezért 
hajlik most már a béke felé a német kérdésben is, a hol Miksa 
római királynak atyjáénál sokkal rokonszenvesebb egyénisége 
áll most az előtérben s a hol Mátyás magát ismét teljes egyet- 
értésben találja Beatrixszal, kit egész rokonsága is mindig a 
németekkel való kibékülésre ösztökélt. Eleonóra herczegné már 
1486 tavaszán küldi ajánlólevelével a császár egy bizalmas 
emberét Beatrixhoz, hogy a Miksa királylyal kötendő béke iránt 
tárgyaljon vele, megjegyezvén, hogy ő «minden tisztességes 
békének barátja)). 1 A nápolyi király 1487 augusztus 7-ről azt 
írja követének Budára, hogy a kereszténység érdekében szük- 
séges Mátyás és Fridrik császár között a béke mielőbbi meg- 
kötése, működjék ebben az irányban, egyetértésben a királyné- 
val, ki főtámasza lesz ennek az ügynek. 2 Ebben az időben Bátor- 
szívü Albert szász herczeg is azt írja a császárnak, hogy a 
magyar király belefáradt a háborúba, a béke nemsokára meg 
lesz köthető. 5 Beatrix november végén már jelentheti Ercole 
herczegnek, hogy férje találkozni kíván a szász herczeggel a 
háború befejezhetése érdekében, 4 s a következő januárban közli, 
hogy a fegyverszünet létrejött. s 

Tavaszszal azután sürü követküldés indult meg mindkét rész- 
ről, mert Miksa, római király legmelegebben karolta föl azt az 
eszmét, hogy az atyja és Mátyás között folyt hosszú ellenséges- 
kedésnek nemcsak béke, hanem szoros szövetségi viszony vessen 
véget, mely czélból az uralkodók személyes találkozása és oly 

1 Modenái áll. levéltár, Min. d. lett. a Princ. Est. Ungh. 

2 Nápolyi nemzeti könyvtár, május 20-iki lev. (Cod. manoscr. xiv. A. 15. t. 186 
másolat az Akad. tört. biz. irattárában.) 

5 Langenn id. m. 166. 1. 

4 Dipl. Emi. in. 266. 1. 

5 U. ott 425. 1. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 435 

kongresszus volt tervbe véve, a melyen a barátságos olasz- 
országi udvarok is képviseltetni fogják magukat. 1 Mátyás le- 
mondva már a császárságra való törekvéséről, elismerte Miksát 
megválasztott római királynak 2 s nagy ünnepélyességgel hir- 
dettette ki június 18-ikán a fegyverszünet meghosszabbítását. 
Egyébként a tárgyalásokat még az olasz követek előtt is szigorúan 
titokban tartották, 3 de annyi kétségtelennek látszott, hogy Mátyás 
beleegyezett az elfoglalt osztrák tartományok visszabocsátásába, 
csak Bécs városát akarta magának életfogytiglan megtartani, 
viszont Miksa támogatta volna a Corvin János trónöröklését 4 
s ennek biztosítékául fölajánlotta egyetlen leánya, Margit főher- 
czegnő kezét Jánosnak. Beatrix nem mulasztotta el ezekbe az 
egyezkedésekbe is belekapcsolni családja érdekeit s mostoha- 
testvérét, a tíz évesnél alig idősebb Giovanna infánsnőt ajánlotta 
mátkául a hét év óta özvegy Miksa, vagy kis fia, Fülöp részére; 
e terv azonban valamennyi között leghamarább hiúsult meg. 

Mátyás, betegsége miatt kénytelen volt maga helyett Filipecz 
János váradi püspököt, ez időben befolyása tetőpontján álló 
kanczellárját bízni meg 1489 őszén a linzi tárgyalásoknak magyar 
részről való vezetésével, de a Miksa követei, — élükön Ottó 
bajor herczeg — deczember hóban Budán tisztelegtek a magyar 
királyi párnál s részesültek dús ajándékokban ; a királynénak 
külön adván át ez alkalommal Miksának «rokoni, sőt testvéri» 
üdvözleteit, őt nyomatékosan kérték, hogy a kereszténységre 
nézve oly fontos béke érdekében vesse latba befolyását ; 5 mire 
— mintegy válaszúi — Beatrix is a béke és szövetségkötésre 
irányuló hő óhajának adott kifejezést. 6 

Említettük, hogy Beatrix is sokat betegeskedett ezekben az 

1 A ferrarai követek kiküldésére s a 4 Jac.Trotti követjelentése 1489 augusz- 
király általi fogadtatására vonatkozó leve- tus n-ikéről Paviából (modenai áll. levéltár 
lezés a Dipl. Emi. ív. köt. 90., 94., 106. Cárt. d. Amb. Milano). 

és 398. lapjain. S Ferrarai követjelentések : D. E. ív. 

2 Teleki id. m. v. 480. 1. 39° — 393- 1- 

3 Fraknói, Máiy. kir. 377. s köv., továbbá 6 Miksához, 1490 január 8-ikáról int. 
387. 1. már id. levele a bécsi itdv. és áll. levéltárban. 

55* 



436 BERZEVICZY ALBERT 

években. Csúzos baja már a Hipolit jövetele előtt kezdődött s 
úgy látszik az 1487-ről 88-ra forduló télen érte el tetőpontját. 
1487 novemberében azt írja Hipolit, hogy a királyné — mint neki 
mondják — fölgyógyult és igyekszik, a mennyire lehet, vissza- 
nyerni régi egészségét. 1 Eleonóra deczember elején kéri, hogy 
gondozza egészségét, s adjon neki is hírt hogylétéről. 2 Erre azt 
válaszolja Bécsből, hogy nincs ugyan rosszabbul, de sokkal 
jobban se ; az orvosok biztatják, hogy a bajnak nincs jelentősége, 
majd az enyhébb évszak beköszöntével bizonyosan jobbra fog for- 
dulni. 5 Azonban április elején is még csak azt jelentheti, hogy 
az átszenvedett súlyos betegség után még egészsége helyre nem 
állott, ezért Bécsben marad s Hipolitot is magához veszi ; 4 
nővére imádkozik egészségeért, s bíztatja, hogy próbáljon meg 
mindent, a mi állapota javára szolgálhat. 5 Talán e biztatásnak 
is része volt benne, hogy a királyné bécsi orvos tanácsára 1488 
szeptemberében a Bécs mellett, kies vidéken fekvő Baden gyógy- 
fürdőit kereste föl s ott fürdőzött mintegy két hétig Mátyás és 
Hipolit társaságában. 6 Ezt a helyet néhány évvel előbb, a Bécs 
körüli csatározások idejében a Mátyás saját hadai dúlták föl, 
úgy hogy épen csak a Beatrix jöttekor állíthatták annyira helyre 
a régóta híres fürdőket, hogy a királyné használhassa azokat. 7 
A fürdőzés jó hatással volt a Beatrix állapotára; sógora, Ercole 
szerencsét kívánhatott neki fölgyógyulásához, 8 s ezentúl hosszú 
ideig nem találkozunk baja említésével ; csak 1489 végén, a követ- 
fogadtatások idejében, szólnak a ferrarai jelentések valami harmad- 
napos lázról,'' mely azonban, mint látszik, nem volt hosszabb 
tartamú. Azonban első betegsége óta — valószínűleg férje 

1 Dipl. Emi. in. 367. 1. 

2 U. ott 371. 1. 
5 U. ott 423. ]. 

4 U. Ott 392. 1. 

5 U. ott 395. 1. 

6 Beatrix levele : «Datum in balneis Poden prope Vienna», a. ott 431. 1. 

7 Rollett Hennáim, Baden város levéltárnokának följegyzései nyomán. 

8 Modenái áll. levéltár. (Arch. Propr. Minő Cronolo 1485 — 88.) 

9 D. E. ív. 386. és 394. 1. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 



437 



hanyatló egészsége miatt is — a királyné sokkal kevesebbet 
utazik, jár-kel, a vadászatoknak is vége s alighanem ez egyik 
oka, hogy egykorú képeinek tanúsága szerint ebben az időben 
már erősen hízásnak indul. 

Már Beatrix e betegeskedésére való tekintettel is Mátyás a 
személye iránti lehető legnagyobb kímélettel védekezett a mindig 



*■ 












1 



124. EADFN, BECS MELLETT. 



megújuló kísérletek ellen, melyekkel neje az ő Corvin Jánost 
illető terveit meghiúsítani igyekezett. Azokról a cselvetésekről, 
melyekkel Beatrix valószínűleg nővére, Eleonóra segítségével 
Milanóban igyekezett a házasság ellen hangulatot kelteni, Mátyás 
akkoriban nem látszott tudomást venni. Állítólag János herczeg- 
nek kisded korából eredő, de jelentéktelen sántaságát fölhasz- 
nálva őt oly torz színben tüntette föl arája előtt, hogy ez már 
egyízben kétségbeesésében kolostorba akart vonulni,' habár 



1 Lásd erre nézve Schönherr id. müvét 71. s köv. 1. 



438 BERZEVICZY ALBERT 

voltaképen könnyű volt a jövő-menő milanói követek útján a 
János testi állapotáról megbízható értesülést szereznie, 1 s vannak 
oly közlések is, melyek szerint nem csak Beatrix, hanem Bianca 
anyja, Bona herezegné is a házasság ellen igyekezett hangolni 
leányát. 2 Tény, hogy az 1488. év folyamában is bizonyos köl- 
csönös bizalmatlanság — vagy inkább óvatosság — mutatkozott 
a budai és milanói udvar eljárásában a házasság ügyében, de 
annak létrejötte akkoriban nem vált egyszer sem komolyan kér- 
désessé. Mátyás már előleget is kért és kapott a Bianca Maria 
hozományából, 6000 aranyat, mely a Sziléziában folytatott had- 
müveletek czéljára szolgált azzal az indokolással, hogy épen 
Corvin Jánosnak szánt birtokterületek megszerzése forog szó- 
ban. 5 Ezt a kölcsönt külömben Mátyás busásan visszaadta leendő 
menyének küldött 7000 aranyat meghaladó értékű ajándékaival. 4 
Habár Lodovico Sforza maga is panaszt emelt a nápolyi király 
előtt leányának, Beatrixnak ellenséges magatartása miatt, egyúttal 
maga kételyét fejezte ki a hallott hírek valóságairánts bizalommal 
kérte a királyt, küldene követet a magyar udvarhoz annak ki- 
fejezése végett, hogy ö e házasságot rokonszenvesen fogadja. ; 
A menyasszony testvérbátyja pedig, az uralkodó milanói her- 
czeg ismételten tett leveleiben jelentést húga szép fejlődéséről, 
örvendve az új rokonság fölött s annak előnyeit is mindjárt 
értékesíteni akarván, egy magyar püspökséget kért nagybátyja, 
Ascanio bíbornok részére. 6 

A milanói követek, úgy látszik, megnyugtató benyomásokkal 
hagyták el Bécset, a hol a királyi pár majdnem az egész 1488. 
évet töltötte, s megállapodás jött létre az iránt, hogy a fiatal 

1 Feltűnő, hogy a menyasszony kolostorba vonulásának híre leghatározottabb alak- 
ban akkor merül föl, mikor a milanói követség már visszatért Magyarországból, mikor 
tehát Corvin János külsejét illetőleg már nem csak a Beatrix s a magyar követek közlé- 
seire voltak a milánóiak utalva. (Jac. Trotti jelentése 1489 márczius 2-ikáról, u. ott.) 

2 Jac. Trotti jelentése 1488 augusztus 28-ikáról a modenai levéltárban. (Cárt. d. Amb.) 
5 Dipl. Emi. in. 381. 1. 

4 Trotti jelentése 1488 január 22-ikéről a modenai levéltár id. osztályában. 

5 U. annak jelentése u. a. év január 16-ikáról u. ott. 

6 D. E. in. 404 — 405. 1. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 439 

pár egybekelése nem ugyan azon év őszén, mint eredetileg 
tervezve volt, hanem 1489 tavaszán fog végbemenni, mire nézve 
Mátyás már az előkészítő intézkedéseket is megtette.' 

Azonközben a nápolyi király is megfogadta a Lodovico 
Sforza tanácsát s 1488 nyarán a magyar udvarnál már jól 
ismert Pietro Ranzano lucerai püspököt küldte követként Bécsbe, 
hogy ott Mátyásnak apósa szerencsekívánatait tolmácsolja a 
Corvin János küszöbön álló házassága alkalmából. Ez azomban 
csak ürügy volt a követküldésre ; a püspök a nyilvános kihallgatá- 
son dicsőítő beszédet mondott Mátyásra, Beatrixra és János 
herczegre, biztosítván ez utóbbit és aráját a királyné anyai 
érzelmeiről is, 2 titkos fogadtatása alkalmával azomban Ranzano 
minden ékesszólását arra használta, hogy Mátyást a Corvin 
János trónöröklésének tervéről, mint a mely a királynéra nézve 
— ki még viruló korban van — mélyen sértő, lebeszélje s a 
Beatrix utódlási igényének nyerje meg. 5 Talán ez a követ hozta 
át Ferrante egy, július 27-ikéről kelt levelét Mátyásnak, melyben 
őt arra buzdítja, hogy változatlan szeretetet tanúsítson neje iránt, 
kit mintegy a jövő szempontjából vonzalmába ajánl. A levél 
sem szemrehányást, sem határozott kérést nem tartalmaz, de 
világos, hogy a Beatrix trónöröklési igényének támogatására 
szolgált s egyike azoknak az ajánlásoknak, melyekre Mátyás 
egy későbbi követutasításában hivatkozik. 4 

Egy egész új közjogi elméletet koholt ki Beatrix, — való- 
színűleg olasz bizalmasai tanácsával/ — ennek az igényének a 

1 Schönherr id. m. 79. 1. testi szenvedések türelmes viseléséről". 

2 Beszédje szövege Florianus oFontes Ebben a beszélő személyek : a köszvény- 
domestici», Index 1. 122. lapján. ben s másodnapi hideglelésben szenvedő 

3 Jac. Trotti jelentése 1488 szeptember Mátyás király, Beatrix királyné s «Petrus 
27-ikéről a modenai levéltárban, id. oszt. Ronsanus» (így) lucerini (így) püspök. 

A Simonyi Ernőtől szerkesztett «Magyar 4 Eredetije az esztergomi főkdptakin 

tört. okmánytár londoni könyv- és levél- levéltárában ; közölte Fraknói a «Magyar 

tárakból» (Pest 1859.) Bevezetésében, a Sion» (Esztergom) 1866-iki évfolyam 57. 

17. lapon ismertetve van a Sloane-gyüjte- lapján. 

meny 585. száma a. előforduló xvi. század- 5 F. Nunziante, Castel Capuano, sede 

béli angol kézirat, mely egy «Beszélgetés»-t dei Tribunali, Napoli Nobil. 11. 116. 1. 
tartalmaz «az emberi élet állapotáról s a 



440 BERZEVICZY ALBERT 

támogatására, s ezt az elméletet magáévá tette atyja is és később 
kifejtette a milanói követ előtt. 1 E szerint Magyarországon a 
királyné, ha egyszer megkoronázták, egész életére királyné 
marad s e jogától meg nem fosztható ; ha férje magtalanul hal 
meg, néhány főúrból álló tanács élén ő veszi át az ország 
kormányzatát, de tartozik újra férjhez menni, s férje, e házasság 
puszta ténye által az ország királyává lesz. 

Szembetűnők a téves, vagy inkább önkényes és hamis követ- 
keztetések, melyeket Beatrix és környezete a Zsigmond és Mária, 
úgyszintén az Albert és Erzsébet megelőző, egészen más ter- 
mészetű eseteiből vontak le, hogy azokból közjogi tételűket 
megszerkeszszék. Mindkét esetben a királyné képviselte a legitim 
öröklés folytonosságának elvét, s hogy mindkét esetben a 
magyarok egy, nemcsak házassága, hanem választás által is a 
királyi trónra jutott férfiúra vitték át a tulajdonképeni uralkodói 
hatalmat, mutatja épen idegenkedésüket az asszonyi uralomtól 
még ott is, a hol azt az öröklési jog hozta magával ; nem hogy 
ez esetek női trónöröklésnek szolgálhatnának alapjául ott, hol 
egy király hátrahagyott özvegyéről van szó. Ha Beatrix okulni 
akart volna a magyar történet és közjogi gyakorlat előző pél- 
dáin, inkább kellett volna megszívlelnie a Ciliéi Borbála példáját, 
kit fogságba vetettek, mert férje, Zsigmond halála esetére egy 
trónkövetelővel szövetkezve uralomra tört, vagy az Albert 
özvegye, Erzsébet esetét, ki hasztalanul ütött pártot férje halála 
után a megválasztott király, I. Ulászló ellen. 2 

Valószínűleg Ranzano is e képtelen elmélet álláspontjára helyez- 
kedett, a mi Mátyásban nem csekély visszatetszést keltett. 3 Hogy 
sikerült-e a követet tévedése felől fölvilágosítania, azt nem tudjuk ; 
hogy Beatrixszal szemben a türelem és gyöngédség legvégső 
határáig elment, azt saját későbbi nyilatkozatából fogjuk látni. 

i Giac. Trotti követjelentése Milánóból Ferrarába 1489 márczius 1 i-ikéröl, a modenai 
levéltárban. 

2 Pór és Schönherr : Az Anjou-ház örökösei (Magy. Nemz. Tört. 111.) 395 — 405., 
610— 611. 1. Kachelmann id. m. 111. 36., 39. s köv. 1. 

"> Id. 1488 szeptember 27-iki követjelentés, modenai levéltár. 



m??:^ 1 




A.TQ J)TF^ 

J*BEAT1X OMNI VÍRI '.TVA' JjC 
►tTGEMEREORNA 



r 




125. A RANSANUS-CODEX CZIMKÉPE. 



Magyar Tört. Életr. 1908. 



56 



44 2 BERZEVICZY ALBERT 

A nápolyi király azonban ebből a közjogi elméletből a 
milánóiakra nézve mindjárt azt a további következtetést is le- 
vonta, hogy tehát ne bízzanak ők abban, hogy Corvin János 
valaha magyar király leg3 r en, s Bianca Mariából biztosabban 
válhatnék királyné, ha az ő unokájához, a 23 éves capuai her- 
czeghez, Nápoly trónja leendő örököséhez — saját unokatest- 
véréhez — menne férjhez ; ez természetesen összefüggött Beatrix- 
nak azzal a régi tervével, hogy az ekképen szabaddá váló Cor- 
vin János meg a Ferrante másik unokáját, Federigo herczeg 
leányát vegye el. 1 Kevéssel később azonban maga a nápolyi 
király jobbnak látta ezt a tervet — tekintettel a Corvin és 
Madonna Bianca közötti házassági ügy előrehaladott voltára — 
elejteni. 2 

Időközben azonban ismét Mátyás érezte magát indítva, az 
1489 tavaszára kitűzött nászt előbb szeptember hóra, majd meg 
a következő év tavaszára halasztani. Okúi azt adta, hogy az út, 
melyen a nászmenetnek vonulnia kell, különösen Friaul területe, 
Velencze és a császár ellenséges magatartása miatt veszélyes; 
előbb ama területek meghódítása vagy békés úton való meg- 
szerzése által kívánja leendő menye bejövetelét biztosítani. 
A dolog azomban gyanút keltett, úgy hogy a milanói udvar 
azontúl szükségesnek látta magát Maffeo Trivilliense személyében 
állandó követ által képviseltetni Magyarországban, ennek fölada- 
tává tevén, hogy a megújuló halasztások valódi okát kémlelje 
ki. Aligha csalódunk, ha ezt a valódi okot a Miksával akkor 
megindult tárgyalásokban keressük, melyek tudvalevőleg azt az 
eshetőséget is Mátyás elé állították, hogy János herczeg a római 
király leányát vegye feleségül. A milanói diplomáczia előtt sem 
maradt ez soká titok, s egészen az akkori olasz állammüvészet 
szellemében cselekedett, midőn Mátyás ezen esetleges elpártolá- 
sából mindjárt hasznot húzni igyekezvén, már akkor foglalkozni 



1 Trotti id. követjelentése márczius ii-ikéröl. 

2 U. annak jelentése április 19-ikéröl a modenai levéltar id. osztályában. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 443 

kezdett azzal a tervvel, hogy Bianca Maria magának a római 
királynak s leendő császárnak, Miksának nejévé legyen. 1 

Mátyásnak ez az ingadozása természetesen fölbátorította 
Beatrixot áskálódása folytatására. Csak homályos és szűkszavú 
értesítéseink vannak bizonyos titkos jegyekkel írt s a milanói 
herczegnéhez, — valószínűleg már Isabellához — intézett leve- 
léről, mely Lodovico herczeg kezeibe jutott s ezt nagy haragra 
lobbantotta ; 2 és nem csekély ok indíthatta Mátyást arra, hogy 
a lucerai püspök levelét, mely a király s királyné között föl- 
merült nagy kellemetlenségről szólt, lefoglaltatta s a püspököt 
Budán visszatartóztatta, hogy a történtekről szóval se tehessen 
jelentést. 3 A leplezni kívánt kellemetlenség valószínűleg az a 
heves összetűzés volt, melyet a Hipolit környezetéből jelentettek 
Ferrarába. Összefüggésben állott ez Beatrixnak, meghitt olaszai 
részéről sugalt ama vádjával, hogy a Corvin János anyja varázs- 
latával idézte volna elő az ő magtalanságát. Ebből heves szó- 
váltás eredt a királyné és János herczeg között a király jelen- 
létében ; sértés sértést követett s végül Mátyás állítólag kezével 
megütötte fiát. 4 Természetes, hogy az ily jelenetek csak sar- 
kalták Beatrixot a János trónöröklése elleni küzdelemre. 

A magát különben is mindinkább betegnek érző Mátyás 
türelme végül elfogyott s arra határozta magát, hogy a Beatrix 
saját családja előtt fogja neje tűrhetetlen magaviseletét fölfedni 
s őket azokra a veszélyekre figyelmeztetni, melyeket a királyné 
törekvései az ő saját személyére hozhatnak. Legtermészetesebb 
lett volna, ha apósához, a királyhoz fordul; azonban nagy oka 
volt rá, hogy az öreg Ferrante iránti bizalmát teljesen elveszítse. 
Láttuk, mekkora szolgálat- és áldozatkészséggel sietett Mátyás 
a nápolyi király segítségére a törökök betörése, a bárók össze- 
esküvése alkalmával; ez a hü szövetségesi készsége mindvégig 

1 Schönherr id. m. 83., 91 — 92., 99—100. 1. 

2 Trotti jelentése 1489 május 20-ikáról a íuodenai levéltár id. osztályában. 

5 Ezt a nápolyi király írta meg Eleonórának 1489 november i-én. (D/pl. Emi. 101. 1.) 
4 Ant. Costabili már id. jelentése 1489 szeptember 18-ikáról a modeinii levéltárban. 

56* 



444 BERZEVICZY ALBERT 

meg nem csökkent. Az ö saját viszálya a pápával nem mérge- 
sedett volna el annyira, ha Rómában a Ferrante kihívó maga- 
tartását nem tulajdonították volna annak a bátorításnak, melyben 
őt veje részesíti. 1 Mátyás nyíltan kijelentette a pápai legátus 
előtt, hogy «becsülete nem engedi, hogy apósát és szövetségesét 
elhagyja))/ s mikor már maga a békülés útján volt, csak arra 
volt gondja, hogy a nápolyi királynak is nyugtot szerezzen, 
könyörgött a pápának, hogy «hagyja azt a vén embert békében», 
ha kívánja, magára veszi a fáradságot, hogy őt kibékítse vele; 
az egyetértés érdekében semmi nehézségtől sem riad vissza. 5 És 
mi volt a hála mindezért? Az, hogy apósa gáncsot vetett az ő 
törekvéseinek Milanóban, alattomosan támogatta a Beatrix kép- 
telen utódlási igényeit s azok érdekében követség utján zaklatta 
kéréseivel Mátyást. Az utolsó időben már nem is titkolta Mátyás 
ingerültségét apósa ellen ; a pápai legátus előtt elismerte, hogy 
a nápolyi király sohasem tartja meg szavát; hogy kárba vész 
minden, a mit az ő kedveért tesz, s hogy miatta annyi bajt 
szenvedett már, a minek leírására egy ökör sem szolgáltatna 
elegendő hártyát. 4 Végül már a milanói követ előtt is kifakadt 
apósa kapzsisága, álnok rosszasága ellen s elmondta, hogy a 
királynét atyja ösztökéli az ő, t. i. a Mátyás tervei ellen, a miről 
elfogott leveleiből győződött meg. s 

Ily körülmények között csak természetesnek találhatjuk, hogy 
Mátyás, midőn neje meg nem szűnő áskálódásai és zaklatásai 
ellen ennek saját családjában keresett védelmet és támaszt, nem 
apósához fordult, hanem sógorához, Alfonso trónörökös és 
calabriai herczeghez. Bizonyára ismerte ennek rossz hajlamait, 
melyek oly végzetesekké váltak az Aragoniaiak házára és biro- 
dalmára nézve, de nála még mindig több elfogulatlanságot föl- 
tételezhetett nővére megrögzöttségével szemben, mint atyjánál 



1 Pastor id. m. ni. 200. 1. 4 U. ott 63 — 64., 68 — 69. 1. 

- Fraknói : Pechinoli Ang. 86. 1. S Maff. Trivilliense jelentése (1489 

i U. ott 86 — 87. •■ helyett i49o-iki kelettel). D. E. ív. 251. 1. 






BEATRIX KIRÁLYNÉ 445 

s másrészt tudhatta, hogy az öreg királyra senki sem gyakorol 
oly nagy befolyást, mint ő. Követet küldött tehát 1489 május 
havában Nápolyba, Sánkfalvi Antal pozsonyi prépost — utóbb 
nyitrai püspök — személyében ' s ennek titkos megbízást 
adván a calabriai herczegnek a helyzetről való fölvilágosítására, 
erre vonatkozó emlékiratszerű utasítással látta el, mely valódi 
remeke a Mátyás ép oly méltóságos, mint nyomatékos és meg- 
győző érvelési módjának s egészében súlyos vádirat Beatrix 
ellen, mely egyúttal prófétai - , ~r-. 

látással rajzolja a királyné ké- 
sőbbi, önokozta balsorsának 
képét. 2 

«Mi — úgymond ebben az 
iratában Mátyás, — Atyánk 
O Felségének (a nápolyi ki- 
rályt érti) úgy mint a fenséges 
Urnák (t. i. a trónörökösnek) 
s magának a Királyné asszony- 
nak mindent a mi hatalmunk- 
ban van, készséggel megte- 
szünk és meg fogunk tenni 
jövőben is, de a mikor oly dolgokat követelnek, melyek 
nincsenek hatalmunkban vagy egyébként kivihetetlenek, ne 
nekünk tulajdonítsák, ha azokat megtagadni vagyunk kényte- 
lenek. Arról van ugyanis szó, hogy O Felsége és a fenséges 
Úr is nekünk a Királyasszonyt, hitvesünket ajánlják ; ámde jól 
tudjuk, hogy ezek az ajánlások nem Ö Felségétől, nem is Ö Fen- 
ségétől, hanem magától a királynétól erednek, a ki, ha nem is 
nyíltan, de leplezetten oly valamire törekszik, a mit mi semmi- 
kép meg nem tehetünk. A királyné tudniillik azt kívánja elérni, 
hogy a Mi halálunk után — a mennyiben az megelőzné az 

1 Fraknói : Máty. kir. magyar diplomatái (Századok, 1898. évf.) 874. 1. 

2 Az egész emlékiratot közli Kovachich, Scriptores Minores 1. 341—350. 1. 



126. ALFONSO CALABRIAI HERCZEG ÉREMKÉPE. 



446 BERZEVICZY ALBERT 

övét, — ő legyen az uralkodásban utódunk s vegye kezébe a 
kormányzás gyeplőit, a mit, ha még úgy akarnánk is, kiesz- 
közölni nem tudnánk, sőt még csak szóba se hozhatunk alatt- 
valóink előtt, ha csak az ő örök gyülöletöket magunk és a 
királyné ellen fölidézni nem akarjuk. A magyar nép ugyanis 
készebb magát egy szálig levágatni, mintsem asszony uralmát 
eltűrni; nagyon jól emlékszik még rá, s még most is szájában 
az íze, hogy mikor hajdan egyszer asszonyi uralom alatt állott, 
ez az uralom vajmi rossz volt s az országnak kárára szolgált. 
Ehhez járul, hogy a királynét, — őszintén és bizalmasan szólva, — 
alattvalóink nem igen szeretik, a mit mi sajnálattal látunk, de 
szeretetet beléjök utóvégre sem önthetünk, a királyné pedig 
hajlamukra és jóindulatukra rászolgálni nem igyekszik. 1 Ez a 
körülmény és sok más okozza, hogy az ő kívánságát nem telje- 
síthetjük; ő azonban mindig e miatt nyugtalankodik s nem csak 
kérésével, hanem folytonos sopánkodással, majd perpatvarko- 
dással, könnyekkel zaklat bennünket éjjel-nappal. Hogy helyzete 
iránt megnyugtassuk, szándékunk volt nem régiben olymódon 
rendezni az ügyeket, hogy ha nőnktől gyermekünk nem is 
születnék, halálunk esetére illő, tisztes ellátása biztosítva legyen. 
azonban ezt visszautasította, mert ő uralmunk teljességében 
akar utódunk lenni, a mi pedig, mint kifejtettük, lehetetlenség, 
nem csak a magyarokra, hanem többi népeinkre való tekintettel 
is ; bizalmasan puhatolództunk is, de alattvalóink lelkületét e 
tekintetben a sziklánál keményebbnek találtuk. Ellenkezőleg azt 
kívánnák, — s erre sürgősen kérnek is, — hogy fiunkat, Corvin 
János sziléziai herczeget még életünkben választassuk meg és 
jelentsük ki utódunknak s az ő jövendő királyuknak, természe- 
tesen oly törvényes kikötéssel, hogy a mennyiben a királynétól 
fiunk születnék, az volna a trón örököse. És ebbe mi belé nem 
egyeztünk a királyné ellenzése miatt .... Gondunk, aggodalmunk 
ilykép nőttön nő. Szándékunk volt felséges Király-Atyánk, úgy- 

' nquia (subditi) forte amoris, et benevolentiae occasionem sibi praestari non vident.» 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 447 

szintén a Fenséges Herczeg, az egész Aragoniai-ház, de a magunk 
méltóságára való tekintettel is, valamint attól a szeretettől 
indítva, melylyel a királynét kezdettől fogva szívünkbe foglaltuk 
s szívünkbe foglalva tartjuk, ellátásáról halálunk esetére is oly 
módon gondoskodni, hogy az királyi atyjához és királyi férjéhez 
méltó legyen ; továbbá úgy akartunk intézkedni, hogy említett 
fiunk, kit alattvalóink utódunkul kívánnak, a Királyasszonyt 
már mostantól anyjául fogadja, őt leendő hitvesével együtt 
ilyenül tisztelje, jogaiban, vagyonában mindenkor megtartsa és 
megvédje. S a mennyiben a királyné meg nem bíznék fiunk ez 
iránti ígéretében és kötelezettségében, hajlandók lettünk volna 
még annak keresztülvitelére is, hogy fiunkat hatályosabban 
kötelezendők, az ország rendéi is mindenkorra elismerjék a 
királyasszonyt idősebb királynéjuknak és úrnőjüknek. Mindez 
megtörténhetett volna, természetesen abban a föltevésben, hogy 
a királynétól fiunk nem születnék. Miután azonban láttuk, hogy 
mindezzel semmire sem megyünk, hogy minden józan érvelés 
csak inkább fölizgatja, mintsem megnyugtatja a királynét, úgy 
véltük végre, hogy legjobb, ha mindenről hallgatunk, a mint 
hogy azóta többé szóba se hoztuk jövendő helyzetét, sorsát a 
Mi halálunk esetére, — mert hiszen mindnyájan halandók 
vagyunk, — mert nyilvánvaló, hogy a legjobb tanács is, mely 
nézetével, akaratával ellenkezik, csak nézete és akarata melletti 
még makacsabb kitartásra ösztönzi, s jó tanácsainkkal csak 
elégedetlenségét szítjuk. » 

Utasítja ennélfogva a prépostot, jelentse ki a herczeg előtt, 
hogy ha majdan a királyné sorsát rosszra fordulni látják, ezért 
ne őt okolják, ki ezt előrelátta, hanem a királynét magát ; kérje 
egyúttal nevében a herczeget, hasson oda atyjánál, a királynál, 
hogy ő intse leányát magatartása megváltoztatására. «Mert 
— úgymond Mátyás, — tudjuk mit beszélünk, midőn kimondjuk, 
hogy ha a királyné erre nem lesz hajlandó, nemcsak nagy 
fáradsággal szerzett jó hírnevünket és dicsőségünket fogja örök 
gyalázat elhomályosítani, hanem saját magának és fiunknak 



448 BERZEVICZY ALBERT 

vesztét fogja előidézni. Mert tudja és értse meg Fensége : ha 
mi életünkben meg nem választatjuk a jövendő királyt, az 
halálunk után többé hatalmunkban nem fog állani. A választás 
a nemzet joga s az választhat olyat is, a kit mi nem kívánunk ; 
csak Isten tudja mit rejt az alattvalók szíve, mert csak ő lát a 
szívekbe és vesékbe. Mi halandók csak szavak és tettek után 
ítélhetünk s nem tudhatjuk, hogy az emberek utóbb mit csele- 
kesznek. Megeshetik, hogy igen sokan meg fognak feledkezni 
jótéteményeinkről s hálátlanul épen azt fogják megválasztani, ki 
ez idő szerint személyünknek és országunknak legnagyobb ellen- 
sége, 1 s a ki, mihelyt bejő, magát a királynét és fiunkat is 
csúfosan ki fogja űzni s minden birtokuktól meg fogja fosztani, 
sőt még az is lehetséges, hogy a királynét kegyetlenül meg 
fogják ölni, 2 mert — mint mondánk, — ő szeretetnek nem 
örvend s a magyarok természetét senkisem ismeri jobban, mint 
mi, kik őket annyi idő óta tartjuk féken. » 

Mindezektől óvni akarná a királyt és óvni leányát, a király- 
nét, de ez csak úgy lehetséges, ha az utóbbi lemond szeren- 
csétlen igyekezetéről és beleegyezik Corvin Jánosnak még a 
király életében leendő megválasztatásába. Arra is figyelmezteti 
Mátyás a nápolyiakat, s általuk nejét, hogy megtörténhetik az 
is, hogy Jánosnak sikerül magát, atyja halála után ennek érdemei 
vagy a saját hatalma alapján királylyá megválasztatni ; hogy 
miképen bánik majd azután a királynéval, azt könnyű elképzelni. 
Mert hiszen a herczegnek tudnia kell, hogy a királyné mindig 
ellene ármánykodott, s őt a hatalomtól megfosztani és azt 
magához ragadni igyekezett, s hogy ő volt az, ki atyja életében 
való megválasztatását megakadályozta. Már pedig — Mátyás 
hite szerint — nagyon valószínű, hogy ez be fog következni,, 
mert az ő halála után az országban senki sem lesz hatalmasabb,, 
mint János herczeg; már most őt uralja a legtöbb vár, a városok 

1 Kétségkívül Fridrik császárt érti. 

2 Bizonyára Gertrúd, II. András nejének és Erzsébet királyné, Nagy Lajos özve- 
gyének rettentő sorsa lebegett szemei előtt. 




127. VIII. INCZE PAPA SÍREMLÉKE. 

(Ant. és Pietro Pollajuolo müve a római Szent-Péter bazilikában.) 



Magyar Tört. Eletr. 1908. 



57 



450 BERZEViCZY ALBERT 

és várak főnökei, a kincstárnok neki hűséget fogadtak, s nem- 
csak a hadsereg, hanem a nemzet is szereti őt, az országnagyok 
majdnem mind atyjának köszönhetik fölemelkedésöket. Ha a 
herczeg talán atyja iránti kegyeletből nem is állana bosszút a 
királynén, mégis valószínű, hogy már gyanakodásból, félelemből 
meg nem tűrné őt az országban. Szívleljék meg tehát mindezt 
és térítsék jobb belátásra a királynét, hogy ily botrányok ne 
támadjanak. «Kevésbé sebeznek — így végzi érvelését Mátyás, — 
azok a nyilak, melyeket jönni látunk. » 

Hogy a követ ily értelmű előterjesztései következtében tett-e 
a nápolyi udvar valami lépéseket Beatrixnál és voltak-e azok 
reá hatással ? azt nem tudjuk ; de az kétségtelen, hogy a Mátyás 
élete utolsó idejében a királyné legalább a Corvin János házassága 
elleni küzdelmét abbahagyta, sőt annyira barátságos magatar- 
tást tanúsított e kérdésben, hogy a milanói herczeg indítva 
érezte magát neki levélben mondani köszönetet nővére iránti 
jóindulatáért, 1 a milanói követ pedig arról tehetett jelentést, 
hogy a királyné kijelentése szerint leányaként fogja szeretetébe 
fogadni Bianca Mariát. 2 Lehetséges azonban, hogy Beatrix nyu- 
galmával csak azt akarta elérni, hogy férje ne siettesse a 
házasságot, s a késedelembe vetette reményét, a melyben bizony 
nem is csalódott. 

Corvin Jánosnak királylyá választása kérdésében azonban 
Beatrix már nem ismert alkut és Mátyásnak be kellett érnie 
azzal, hogy a nápolyi követe által már jelzett rendszabályok 
folytatásával igyekezett lassankint és csöndben növelni a János 
jövendő megválasztatásának biztosítékait. Nem valószínű egyéb- 
ként, hogy a Beatrix akarata lett volna egyedüli akadálya a 
János, atyja életében való megválasztatásának, s hogy a nemzet 
csakugyan oly egyértelmüleg és oly sürgetően követelte volna 
ezt a választást, mint azt Mátyás a nápolyiak előtt feltüntetni 
igyekezett. Okmányok igazolják, hogy több vár és város esküvel 

i 1490 február 27-ikéről kelt levél, Dipl. Emi. ív. 140. 1. 
1 U. ott 158-159. 1. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 451 

és írásosan kötelezte magát a Corvin iránti hűségre a király 
elhunyta esetére. 1 Kétségtelen az is, hogy a főurak közül többen 
még Mátyás életében esküvel fogadták ugyanezt, 2 de hogy mind- 
azok megtették volna ezt, kiktől a király kívánta, alig hihető; 
Bonfin pedig azt állítja, hogy többen ravasz kibúvókat keresve ki 
is vonták magukat az eskü alól, 3 s a trón változás idejében tanú- 
sított maguktartásával sokan igazolták Bonfin ez állítását. Nem 
is képzelhető, hogy a magyar nép meggyökerezett szigorú föl- 
fogása a családi élet szentségéről a törvénytelen születés hibáján 
oly könnyen túltette volna magát. 

Mátyásnak eltökélt szándéka volt még fia házasságának 
megkötése előtt az ő személyes jelenlétében reáruháztatni Morva- 
ország, Szilézia és Lausitz birtokát, a miben szintén megaka- 
dályozta a sors ; végzetszerű késedelmeskedéssel halasztgatta a 
Zápolyai Imre halálával megüresedett nádori szék betöltését is. 

Hogy Mátyás a János megválasztatása érdekében, — ha 
ugyan azt csakugyan lehetségesnek tartotta, — a nyilt küzdel- 
met föl nem vette Beatrixszal s az ő nyilt vagy titkos párthívei- 
vel, azt a betegségtől megtört tetterejének is kell betudnunk ; 
most már csak békét akart, békét birodalmában és — házában 
is. Bonfin az 1489. év elejére teszi a király súlyos köszvényes 
bajának föllépését, 4 habár kétségtelenül előbbi koronkinti bete- 
geskedései is előjelei voltak ennek a kórnak; a ferrarai 
ügyvivő is úgy beszél a király fájdalmairól 1489 őszén, mint 
régi baja megújulásáról, megjegyezvén, hogy márczius óta, 
mióta Bécsből hajón lejött Budára, nem tud többé a lábaira állani 
s négy embertől emelt hordszéken kénytelen magát mindenüvé 
vitetni. 5 Még csak negyvenkilencz éves volt, de küzdelmes élet- 

1 Bajmócz várának adományozására Fraknói Mátyás király 388. és Schönherr 

vonatkozó oklevél az Orsz. Levéltár D. Corvin János 85 — 86. 1. 
37.666. sz. a. Medgyes és Selyk szász 2 Fraknói Hunyad. és Jagell. k. (M. N. 

székek, valamint Segesvár város kötelező T. ív.) 312. 1. 

nyilatkozatai u. ott 37.665., a nagybányai 3 Dec. ív. lib. vni. 474. 1. Horváth M. 

várnagyé 37.664., a medvevári kapitáíiyé Magy. Tört. ni. 213. 1. 
pedig 37.663. sz. a. A Mátyás halálakor 4 U. ott 471. 1. 

János birtokában volt várakra nézve 1. S Dipl. Emi. ív. 394. 1. 

57* 



452 BERZEVICZY ALBERT 

pályája, mely őt úgyszólván a gyermekszobából vitte egy nyug- 
talan, háborús ország élére, korán fölemésztette testi erejét, a 
mihez talán életmódja, heves véralkata s második házassága is 
hozzájárult. 1 A baj elfajulását előmozdította az is, hogy meg- 
szokott s kipróbált jeles háziorvosa, a már említett Július Aemi- 
lius — állítólag a királynétól szított bizalmatlanság következté- 
ben, 2 — egy más olasz orvos közreműködésének volt kénytelen 
helyet adni, s ezáltal elkedvetlenedvén és elvesztvén felelőssége 
érzetét, elhanyagolta ura kezelését. 3 

A nyár folyamában némi javulásnak kellett beállania, mert 
augusztus és szeptemberben a király elhagyva Budát, a király- 
néval és Hipolittal túl a Dunán utazgatott; 4 az ősz beálltával 
azonban aggasztó jelenségek mutatkoztak : lábai megdagadtak, 
láz kezdte gyötörni ; e mellett az udvari csillagjósok, — kiknek 
szavában Mátyás, mint a fölvilágosodott renaissance oly sok nagy 
alakja, szinte vakon hitt, — óvták öt a november és deczember 
hónapoktól. így a megrakodott szekereknek három hónapig kellett 
vesztegelniük, míg végre Mátyás — ki eredetileg Linzbe készült a 
béketárgyalásokra, — 149° január 8-ikán némileg javult egész- 
ségben és biztatóbb csillagkép alatt nejével, fiával és Hipolittal 
útra kelhetett, — utolsó útjára, Bécsbe.' 

A király valószínűleg az egész utat hajón tette meg, mert 
állomáshelyekül mindazok a dunamenti várak és városok szol- 
gáltak, melyekben nagyobb építkezéseket vitt végbe, s melye- 
ket — mintha búcsút akart volna venni tőlük, ■ — már eredeti 
útiterve szerint megtekinteni kívánt. 6 Első volt Visegrád, a 
honnan Beatrix levelet írt Francesco Gonzagának, a mantuai 
őrgrófnak, ki a következő hóban készült esküvőjét megtartani 

' Teleki id. m. v. 474 1. S Bottfin, id. k. 472. 1. A napot két- 

2 Joh. Christian v. Engel : Geschichte ségtelermé teszi Beatrixnak e napról Miksá- 
des ungarischen Reichs, Wien, 1813. 111. hoz intézett már id. levele, melyben azt 
420. 1. mondja : «hodie e Buda recedentes Vien- 

3 Bonfin az id. h. nam properamus». 

4 Ezt Hipolit írja atyjának Székes- 6 A milanói követ jelentése Budáról 
fehérvárról szeptember 3-ikáról : D. E. január 12-ikéről : Dipl. Emi. ív. 127. 1. 
ív. 82. 1. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 453 

a neki már régebben eljegyzett Isabella d'Estével, a Beatrix 
legidősebb unokahugával, ugyanazzal, kit ő egykor a cseh király- 
nak szánt feleségül. Meleg szerencsekívánatai mellett sajnálkozását 
fejezte ki a fölött, hogy a zord téli idő s férje betegeskedése miatt 
nem lehetnek személyesen jelen az esküvőn s kilátásba helyezte 
követeik megjelenését. 1 Isabella a Ferrarában megtartott fényes 
esküvő után bevonult Mantuába, a hol harczias férje oldala 
mellett rendkívül müveit és magasröptű szellemével a «Muzsák 
udvarát» 2 varázsolta elő s egyike lett az olasz renaissance leg- 
ünnepeltebb nőalakjainak. 

Visegrádról Esztergomba vonult a királyi pár, a hol három 
napig ismét a Hipolit vendégei voltak s magukat nagyon házia- 
sán érezték; velők volt az egész udvar s a kis érsek pazar 
vendégszeretettel látta el mindnyájukat. 3 Innen Komárom, Tata 
és Pozsony útba ejtésével s mindé helyeken időzve, Bécsbe 
vonult Mátyás kíséretével, hová február utolsó napján érkez- 
tek s hová, Beatrix hívására, nemsokára Hipolit is követte őket. 

A legbüszkébb diadalára emlékeztető ősi osztrák városban a 
király idejét majdnem egészen fia jövője biztosításának szentelte ; 
mellesleg tovább folytak a Miksával való alkudozások is, melyek- 
ben bizonyos huzavonát idézett elő az is, hogy Mátyás sem az 
osztrák házassági ajánlatot mereven visszautasítani nem akarta, 
sem a már úgyis gyanakodó milánóiakkal szakítani nem kívánt. 
Az ausztriai várakat majdnem egytől-egyig sikerült Bécscsel 
együtt Jánosnak biztosítania s e fölötti megelégedését még 
fokozta a Beatrix hangulatában beállott, már említett változás; 
egészségi állapota is a beköszöntött tavaszszal határozottan 
jobbra fordult, úgy hogy bátrabban szőtte terveit a jövőre s a 
magyar országgyűlést is összehívta Szent-György napjára Budára. 4 

Miután — mint említettük — a kibékülés jeléül s Mátyás 

1 A levél a mantuai áll. levéltárban 3 Hipolit levele és Costabili jelentése 
van. (Gonzaga-levéltár 532. köt.) a D. E. ív. 133. és 421. lapján. 

2 Lorenzo Costa lefestette a Múzsák- 4 Teleki id. m. 499. 1. Fraknói Mátyás 
nak ezt az udvarát s benne az Isabella király 388 — 389. 1. Schönherr id. m. 100 — 
alakját is ; e kép a Louvreban van. 102. 1. 



454 BERZEVICZY ALBERT 

előzékeny meghívására Velencze újból követet küldött hozzá 
Domenico Bollani személyében, ennek fogadtatásakor megígérte, 
hogy öt a következő vasárnapon ünnepélyesen lovaggá fogja 
ütni. 1 

A következő vasárnap — ápril 4-ike — virágvasárnap volt 
s a király, valószínűleg gyönge egészségére való tekintettel, nem 
akarta a szertartást a távolabbi Szent-István-templomban meg- 
tartani, hanem a fejedelmi várkastélynak, melyben lakott, udva- 
rán fából kápolnát állíttatott föl e czélra s azt megfelelően föl- 
díszíttette és fölszereltette. A szertartás a szokásos pálmaszentelés, 
körmenet és ünnepélyes mise miatt amúgy is soká tartván, a 
lovaggá avatás későre maradt, s utána a király, a kinek élénk 
hangulata és rózsás arczszíne föltűnt a jelenlevőknek, 2 kissé 
fáradtan tért vissza termeibe, a hol az ebédre még tovább 
kellett várakoznia, mert a királyné imádságos buzgalmában még 
több templomot kívánt meglátogatni. Megéhezvén, fügét hoza- 
tott magának Mátyás, s a mint az elsőt megízlelte és rossznak 
találta, heves haragra lobbant; 5 időközben megjővén a királyné, 
mindenféle étellel kínálta férjét, de ez mindent visszautasított s 
miután szédülés vett rajta erőt és szemei elhomályosultak, kíván- 
ságára ágyába fektették. Itt csakhamar a szélhűdés kétségtelen jelei 
mutatkozván rajta, rémülten futottak össze körülötte János her- 
czeg, rokonai Geréb Péter és Mátyás, Nagylucsei Orbán és 
Bakócz Tamás püspökök, Zápolyai István és Báthori István ; 
a betegnek látványát még ijesztőbbé tette jajveszékelése s az, 
hogy panaszait érthetőkké tenni sehogyse tudta. Mindenki fejét 
vesztette, csak a királyné szorgoskodott férje körül, erőszakkal 
felnyitotta száját, hogy enyhítő gyógyszert csöpögtessen beléje, 
fülébe bátorító szavakat kiáltott, kezeit szorongatta, szemeit 



' Maffeo Triv. követjelentése : Dipl. a velenczei Szt Márk-könyvtárban. (Class. 

Emi. ív. 158—160. 1. 1489 augusztus 21-iki x. Cod. clxxv. p. 87.) 

követutasítás a velenczei áll. levéltárban, 3 Sigistnondo dei Conti id. művében ír. 4. 

Coll. ív. Secreta. 1. azt mondja, hogy Mátyás már a templom- 

2 Az ortei püspök (Pecchinoli) jelen- ban lobbant haragra azért, mert udvari papja 

tése a pápához Mátyás halála napjáról az oltárt nem illően díszítette föl. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 455 

nyitogatta, szóval kétségbeesett erőlködéssel igyekezett öt élet- 
ben tartani, buzdítva, unszolva a csüggedt orvosokat is, hogy 
segítsenek. Mátyás, mint életében, úgy halálában is oroszlánhoz 
volt hasonló : a puszták királyának vérfagyasztó üvöltéséhez 
hasonlítja történetírója a kiáltásokat, melyeket haláltusájában 
hallatott. 

Hajnalra némi enyhülés állott be s rövid időre el is szende- 
rült a beteg, de a fájdalom csakhamar fölrázta újra s csak erői- 
nek hanyatlása tette immár csöndesebbé küzdelmét az enyé- 
szettel; félaléltan fekve csak néha eszmélt annyira, hogy a 
körülötte állókat fölismerni látszott. A királyné esdve kérte, 
mondaná meg, mit akar; kérdésekkel ostromolta, hogy kíván- 
ságát eltalálja, de ő néma maradt, csak szemeit függesztette 
könyörögve hol nejére, hol fiára, mintha meg akarná értetni, 
hogy az ő szíveiket akarja egymáshoz csatolni, mintha vég- 
perczeiben arra kérte volna Beatrixot, hogy a mit az élőtől 
megtagadott, azt teljesítse a haldoklónak. így telt el erői lassú 
hanyatlásában a beteg napja és éje, csüggedező erőlködésben a 
környezőké, míg végre a következő reggelen, április 6-ikán, 
a nagyhét keddjén 7 és 8 óra között a nagy király kiadta 
lelkét. 1 

A megrendülést, mely Mátyás halálos ágya mellett hívein 
erőt vett, fokozták a váratlan katasztrófától teremtett helyzet 
veszélyei s a jövő bizonytalansága. Corvin János, kit 17 éves 
korában ért a veszteség, zokogva borúit mostohaanyja, Beatrix 
lábaihoz s térdeit körülfogva könyörgött neki, hogy ne hagyja 
el őt, az árvát, ne tagadja meg annak emlékét, kitől annyira 
szeretve volt, fogadja fiául őt, mint a hogy ő is anyjaként fogja 
tisztelni. A királyné maga is mélyen megindulva szívére ölelte 



1 Mátyás halálát Bonfin beszéli el halálos baj kétségtelenül agyszélhüdés 

nekünk (Dec. ív. lib. vih. 473 — 474. 1.), volt. A milanói követ is a halál napján 

az ő nyomán adja elő a végnapokat írt jelentésében «accidente apopletico»-t 

Fraknói is (id. m. 389—391. 1.), ki érdekes említ. DipI, Emi. ív. 161. 1. 
orvosi véleménynyel bizonyítja, hogy a 



45 6 



BERZEVICZY ALBERT 



az ifjút s megígérte, hogy öt fiának tekintve anyailag fog gon- 
doskodni róla ; az országnagyoknak, kik neki hódolva, egyesí- 
tették keresőket a herczegével, hüségökbe ajánlotta magát s a 
Mátyás fiát, mire mindnyájan ott, a király kihűlt teste fölött 
fogadtak esküvel hűséget és engedelmességet Beatrixnak és 
Jánosnak közösen, az ö kezeikbe tevén le bizalommal az ország 
sorsát «mint a hogy — mondja Bonfin, — ha a nap leáldozott, 
a holdra függesztjük tekintetünket)).' 

i Hist. id. helyén. 




128. A BÉCSI BURG RÉGI KÉPE. 



ÖTÖDIK KÖNYV 



r r 



KÜZDELMEK ES ÁRMÁNYOK 



Magyar Tört. Életr. 1908. 58 



i 



ímktmmtií 



^ 



I29. BUDA VÁRÁNAK EGYKORÚ KÉPZELETI KÉPE. 




I. 

átyás váratlan halálát világesemény jelentősé- 
gével ruházták föl bekövetkezésének időpontja 
és körülményei. 

Uralkodásának majdnem összes törekvéseit 
a czélpontra juttatta, a nélkül azonban, hogy 
az elért eredményeket a jövő minden eshető- 
ségével szemben biztosítani képes lett volna. 
Ezért osztrák hódításai, Bécs birtoka, a trónutódlás, magyar 
birodalmának teljessége, belső alkotásainak fönntartása, a törö- 
kök elleni küzdelem továbbvitele: megannyi nyílt kérdés gya- 
nánt néztek halála perczében bizonytalan megoldás elé s von- 
ták a külömböző belső és külső hatalmi érdekek összeütközését 
elháríthatatlanúl az országra és hozták mozgásba a legtöbb 
középeurópai államot. 1 

A magyar nemzet fájdalma vesztesége fölött csak lassankint 
jutott szóhoz ; a hivatalos gyásznak túlzásaiban éppen nem 
őszinte hangjai nem némíthatták el a hatalomért való tusakodás 



1 Sigisnu dei Conti (id. mű 11. 5.) azt 
mondja: «Cuius (Mathiae) obitu eo maior 
christianae rei iactura facta videbatur, 



quod apparabat graves de regno conten- 
tiones futurasn. 

58* 



460 BERZEVICZY ALBERT 

hamar kitört zaját. A valódi közérzület kifejezését csak a 
katasztrófa pillanatában mutatkozó általános megrendülésben és 
szinte ösztönszerű ijedelemben, 1 a király halálát csodajelekkel 
környező naiv néphitben 2 s néhány elfogulatlan és mélyenlátó 
kortárs följegyzésében ismerhetjük föl. 

«Ugy látszott, — írja Bonfin a Mátyás méltatlan utódjának 
uralma alatt befejezett magyar történelmében, — mintha Mátyás- 
sal Pannónia dísze, ereje, híre is összeomlott volna. Az ország 
főbbjein oly rettegés vett erőt, mint egy pásztorától megfosz- 
tott s fenevadaktól környezett nyájon ... a kik Mátyás alatt a 
terhes adók miatt nyögtek, most annak hatszorosát szívesen 
megfizetik vala, ha azzal halottaiból föltámaszthatták volna a 
királyt. . . . Voltak, kik Mátyás csontjait sírjából kiemelni sze- 
rették volna, azok csodaerejével vélvén az ország határait meg- 
védelmezhetni . . . Városokban és falvakban mindenki siratta 
őt s a nép tisztelete fölébe helyezte őt minden volt és leendő 
királyának.)) 5 

A Mátyás és a magyarok iránt nem éppen barátságos, szintén 
egykorú Tubero elismeri, hogy a magyarok utóbb, az Ulászló 
kormányzatának nyomorúságai közepett, nem bírva vágyukkal, 
mintegy visszaesdették a Mátyás elköltözött szellemét. 4 

Az elhunytnak egy olasz híve, a Rómában követségben időző 
Florio Roverella, ki lelkesen ragaszkodott a Corvin János trón- 
jelöltségéhez, ezt írta, társával, a veszprémi püspökkel egyet- 
értve, a halálhír vételekor barátjának, Francesco Fontanának : 



1 «Omnia timore et pavore plena sunt», két oroszlán ; Buda vidékéről a hollók 
írja az ortei püspök a pápához Mátyás mind Székesfehérvárra — a királyok temet- 
halála napján intézett már id. jelentésében. kezesi helyére — költöztek, Komáromban 
(Velenczei Szent-Márk könyvtár.) gólyák véres összecsapását látták. Hasonló 

2 Bonfin (Dec. ív. lib. vm. 474. 1.) természeti tüneményekkel hozta a firen- 
ezeket a csodajeleket említi föl : az 1490. zeiek néphite két évvel később a Lorenzo 
év januárja elején égzengés volt hallható ; de' Medici halálát összeköttetésbe. (Reu- 
Mátyás halála után a Duna szokatlan ára- mont : Lor. d. Med. 11. 562. 1.) 

dása következett be, mintegy jelezve a 3 Dec. ív. lib. vm. 477. 1. 

védőjétől megfosztott országnak a törökök- 4 « Regem Mathiam, quasi viventem, 

tői való elárasztását ; a király halála nap- impares desiderio, implorabant.» Id. m. 

ján eldöglött a budai ketreczében tartott 243. 1. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 46 1 

«A felséges magyar király halála úgy lesújtott, mintha azt vet- 
tem volna hírül, hogy magamnak kell meghalnom ! Az ő isteni 
erényei nemcsak egyeseknek, hanem az egész kereszténység- 
nek javára szolgáltak . . . örök gyászt és keservet hoz ránk e 
veszteség." 1 

A csapás miatt való följajdúlás, a végzetbe való belé nem 
nyugvás támasztotta azt a gondolatot is, hogy a király hirtelen 
halála nem történhetett természetes úton, hogy ebben gonosz 
kezek munkáltak közre s hogy itt bosszúállással kell igazságot 
tenni. Voltak, a kik Beatrixban keresték a tettest, kit néhányan 
Miksa római király, mások valamely olasz fejedelem részéről 
megvesztegetettnek tartottak; Miksa állítólag házassági Ígéretet 
is tett volna neki Mátyás eltávolítása esetére. 2 Voltak viszont, 
kik gyanújukat a főurak valamelyike, különösen a nagyravágyó 
Zápolyai István ellen irányozták. 3 

Pray óta összes történetíróink egybehangzóan ellentétbe 
helyezkedtek ezekkel a föltevésekkel, melyeket legjobban czáfol 
meg Mátyás halálos betegségének az agyszélhüdés kétségtelen 
jeleit föltüntető lefolyása, de melyek ellen szól Miksa jelleme is 
és az, hogy nem volt olasz «fejedelem», kinek Mátyás meg- 
öletése érdekében állott volna; legellenségesebb volt viszonya 
Velenczéhez, azzal is kibékült végül s egyes egyidejű levelek, 
és a későbbi események a Beatrix és Velencze közötti titkos 



' Modenái áll. lev. tár. Cárt. dipl. Mátyás kir. halálának okozóit megbüntetni ; 

estero. ez tehát éppen Beatrix részéről többek 

2 Bizonyos Cremonai István levelei ellen támasztott gyanúról látszik tanús- 
Pesaroból és Bolognából 1490 április kodni. Azonban a szóbanforgó mondat 
20-ikáról és május 12-ikéröl a Dipl. Emi. (oche ha vesse puniti et castigati tutti, 
ív. 175. és 198. lapjain ; Sambitciis János quelli havessero commesa rebellione poi 
előszava RansanusEpitomejáhozSchwandt- la morte de Re Matthia, ad effecto, che 
nernél 11. 513 — 514. 1. nullo presumese commettere novitate»)min- 

3 Pray : Annales 203. 1. ^salay L. id. denkép homályos és álhiren vagy félre- 
m. 111. 342. 1. Ferrante királynak Eleonóra értésen látszik alapulni, mert sem a Mátyás 
herczegnéhez 1490 május 23-ikáról int. halála előtt, sem köz vetetlenül azután semmi- 
levelében (D. E. ív. 203. 1.) az mondatik, féle lázadás nem volt, a régibb lázadások 
hogy az országnagyok elhatározták, mi- részesei pedig részint nem voltak már a 
szerint az új királynak föltételül szabassék szereplők között, részint éppen a királyné 
Beatrixot nőül venni és a lázadás s a bizalmát bírták. 



462 BERZEVICZY ALBERT 

egyetértés fönnállását kizártnak mutatják, sőt köztük a leg- 
nagyobb bizalmatlanság jeleit tűntetik föl. 1 

Az kétségtelen — s ez vitte rá az úgyis meglevő gyűlöletet 
a gyanúra is, — hogy a Beatrix királyné hamar megnyilat- 
kozott törekvéseinek esetleges sikere szempontjából férje halála 
nem következhetett volna be kedvezőbb pillanatban. Mátyásnak 
trónja hatalmát és fényét növelni már alig állott volna módjá- 
ban s szíve vágyának teljesülését : a Corvin János utódlását 
még egyáltalán nem biztosíthatta. Ha valamivel tovább él, akkor 
valószínűleg létrejön a házasság fia s a Sforzák herczegi családja 
között és ez a frigy egy hatalmas és különösen gazdag kül- 
földi uralkodóház érdekét s befolyását vetette volna a mérlegbe 
a János herczeg javára. így azonban e házasság is csakhamar 
bizonytalanná vált; a kijelölt trónutód még tizennyolczadik évét 
sem érte el, s bár Mátyás ilyen korban nem kevésbé nehéz 
viszonyokkal küzdött meg, az vajmi hamar nyilvánvalóvá lett, 
hogy fia sem nagy eszét, sem erős és határozott jellemét nem 
örökölte. Végül saját személyére nézve is a királyné odaadhatta 
magát annak a becsvágyának hízelgő hitnek, hogy harmincz. 
három éves kora, még mindig fennen dicsért szépsége, bírását, 
ha azzal a magyar korona is együttjár, bármely trónkövetelőre 
nézve kívánatossá fogja tenni. 

Ezek a körülmények, egyesülve azzal a ténynyel, hogy a 
Mátyás halálakor Bécsben együtt volt egyházi és világi főurak, 
a legfőbb hatalmat egy a királyné és János herczeg vezetése 
alatti kormánytanács kezeibe tevén le, ezáltal valósággal Beatrixot 
tették meg egy pillanatra a helyzet urává : tényleg alkalmasak 
voltak benne legnagyravágyóbb terveinek sikere iránt reményt 
kelteni. Soha oly hatalmasnak nem látta magát, mint a férje 
halála utáni ez első időben; pedig ez csak csalétke volt a 



1 A velenczei «tizek tanácsa» 1489 novem- országi követét, Dom. Bollanit azért, mert 

ber 24-ikéről k. levelében (Velenczei áll. Beatrix királynétól bizonyos alkalommal 

levéltár, Cons. dei x. Misti, reg. 24. c. 115; pénzt fogadott el s ettől jövőre szigorúan 

Ak. tört. biz. más.J megpirongatja magyar- eltiltja. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 463 

sorsnak, melylyel őt az annál mélyebb bukás örvénye felé 
vonzotta. 

Magában abban a tényben, hogy Mátyásnak úgyszólván még 
ki sem hűlt teteme fölött, még mielőtt azt a sír magába fogadta 
volna, már megindul a trónutódlás miatti versengés és csel- 
szövény, melyben az özvegy s az árva is élénk részt vesznek, 
nem szabad a kegyelet megsértését látnunk. Oly helyzetben, a 
minőt ez a haláleset teremtett, szabad királyválasztás jogát gya- 
korló országban ez elkerülhetetlen volt; hiszen János herczeg 
csak atyja végakaratát követte, mikor már a Bécsben levő főura- 
kat egyenkint pártjának megnyerni igyekezett, 1 s hogyne sietett 
volna, mikor Miksa római király még a halottasmenet útban 
létekor kibocsátotta az 1462-iki szerződésre alapított trónörök- 
lési igényét hangoztató kiáltványát. 2 A mi fölháborító, az annak 
a látása, mily hamar kész Beatrix dicső férje szándékának meg- 
hiúsítása s a maga hatalma érdekében özvegyi fátyolát is 
elvetni. 

Igaza volt annak az olasz diplomatának, a ki Mátyásnak 
életszeretetétől sugalt végzetes elbizakodása jelét látta abban, 
hogy, mintha még hosszú uralkodásra számított volna, a fia 
trónutódlásának biztosítására szolgáló rendszabályokat késlel- 
tette vagy elmulasztotta. 3 így járt el nemcsak a házassági ügy- 
ben, hanem a nádorság kérdésében is. Az 1486-iki nádori czik- 
kek egyik nyilvánvaló czélzata — mint említettük, — az volt, 
hogy a király halála esetére a királyné befolyását, melytől jog- 
gal féltette Mátyás fia érdekeit, a nádoréval ellensúlyozza; s 
mégis, mikor e méltóság rövid idejű viselése után Zápolyai 
Imre nádor meghalt, állását a király betöltetlenül hagyta, s 
csak a nádori méltósághoz csatolt bírói teendőket ruházta, mint 
nádori helytartóra, Nagylucsei Orbán egri püspökre s kincstár- 

■ Maffeo Trivilliense második jelentése 3 Mafi". Trivill. jelent, április 8-ikáról 

1490 április 6-ikáról : D. E. ív. 162. (Milanói áll. lev. t. Sez. Stor. Pot. Estere, 

2 Az április 19-ikéről k. kiáltvány máso- Ungheria) hiányosan közölve a D. E. ív. 

lata a modenai levéltárban (Cárt. Dipl. Est. 167. lapján. 
Ak. tört. biz. más.) 



464 BERZEVICZY ALBERT 

nokra, úgy hogy Mátyás halálakor tényleg nem volt nádor, s 
az országnagyok a királyválasztó országgyűlés egybehívását is 
az ö ellenjegyzésök mellett — a királynéra bízták.' 
Bonfin elbeszéli, hogy a Mátyás halálos ágya előtt lefolyt 
érzékeny jelenetek után a királyné földúlt hajzattal, fájdalmában 
körmeivel összekarczolt arczczal, teljesen kimerülve vonult vissza 
szobáiba. 2 Mindazonáltal még ugyanazon a napon képes volt 
János .herczeggel együtt megjelenni az országnagyok kormány- 
tanácsában, melyben fontos határozatok voltak hozandók s mely- 
ből csak a kanczellár, a Sziléziában távollevő nagyváradi püs- 
pök hiányzott, kiért azonnal gyorsfutárt küldtek. 5 Zendüléstől 
vagy idegen betöréstől félve, mindjárt Mátyás elhunytával elzá- 
ratták a vár s a város kapuit, 4 Bécs és a meghódított osztrák 
területek főparancsnoki és kormányzói tisztjét továbbra is 
Zápolyai Istvánra, Morvaország és Szilézia kormányzatát János, 
váradi püspökre bízták, a kincstárt pedig Corvin Jánosra, az 
Orbán püspök kezelése mellett. A meghalt király pecsétjeit, 
— nehogy azokkal visszaélés történhessék, — a királyné és a 
herczeg jelenlétében összetörték s azok helyére egyelőre a 
királyné s a herczeg pecsétjei léptek. Elhatározták, hogy Mátyás 
tetemét Budára, onnan pedig Székesfehérvárra viszik eltemetés 
végett s már május 17-ikére összehívja a királyné a király- 
választó országgyűlést a Rákos mezejére. 5 Szóba kellett jönnie 
már ebben az első tanácsülésben a trónüresedés idejére esetleg 
megválasztandó kormányzó kérdésének is, mert a pápai legátus 
már erről a napról kelt jelentésében említi mint jelöltet Báthori 
István országbírót és erdélyi vajdát, kit, mint különösen vallá- 
sos, derék férfiút, ki ezenkívül nőtlen és gyermektelen lévén, 
családi érdekektől mentes, maga is melegen ajánlhatónak vél; 6 

1 Fraknói : Hunyad. és Jagell. k. (M. közölve Szabó Károlytól a Bpesti Szemle 
N. T. ív. 310— 311, 333—334. 1.) 1862. évfoly. 163. 1. 

2 Dec. rv. lib. viii. 474. 1. 5 Bonfin id.h. Schönherr : Corvin János 

3 Maff. Trivill. első jelent, április 6-iká- 110— 111. 1. 

ról : D. E, ív. 162. 1. 6 Pechinoli ortei püsp. id. jelentése 

4 Rhss Menyhért svájczi követ jelent. a velenczei Szt-Márk könyvtárban. 




130. MIKSA RÓMAI KIRÁLY, UTÓBB NÉMET CSÁSZÁR. 



Magyar Tört. Életr. 1908. 



59 



466 BERZEVICZY ALBERT 

azonban határozatot ez irányban az országtanács nem hozott, 
bárha ezt úgy látszik a királyné s az ő pártján levő főurak 
kívánták volna. 1 

Corvin János érdekei mellett csakhamar a tapasztalt és 
ügyes diplomata egész fegyverzetével szállott síkra Maffeo 
Trivilliense milanói követ, kinek megbízója, a Sforza-ház, termé- 
szetesen a Bianca Mária képviseletileg már megkötött házas- 
ságára való tekintettel óhajtotta volna Mátyás végakaratának 
teljesülését. 2 Mindjárt elsőkként Orbán és Tamás püspökökhöz, 
a kincstárnokhoz és királyi titkárhoz fordult, úgy tüntetve föl 
előttük a dolgot, mintha a milanói herczeg, főkép az ő igéretök- 
ben bízva, ajánlotta volna föl húga kezét Jánosnak; azután 
magával a herczeggel beszélt, bátorságot is öntve belé, de óva- 
tosságra is intve őt, mert a tapasztalatlan ifjú csak nag} r on is 
bízott az atyjának lekötelezett főurak támogatásában, s hogy 
milyen optimismussal ítélt az első napokban kilátásai fölött, azt 
egy, az ő párthíveinek neveit tartalmazó, Milanóba juttatott 
jegyzék tanúsítja, mely még Hipolit érseket is azok közé szá- 
mítja. 5 A követ türelmetlenül várta a nagyváradi püspök jöve- 
telét, ki ápril 9-ikén érkezett meg 4 s kinek ő joggal nagy 
szerepet szánt a jövő alakulásában s vele mindjárt érintkezésbe 
is lépett; ellenben gondosan elkerülte a királynéval való mm- 
den tárgyalást. Ennek tervein annyira átlátott, hogy utóbb nem 
is kézbesítette neki a milanói herczegnek Corvin érdekében 
hozzá intézett levelét, mert «a szemébe nevetett volna». 5 Hogy 
a János herczeg optimisztikus hitét nem osztotta, azt elárulta 
azzal, hogy már ápril 9-ikén, tehát három nappal a Mátyás 
halála után, írt jelentésében fölvetette azt a kérdést, nem kel- 
lene-e Madonna Bianca kezét a római királynak fölajánlani ? 
Legsajátabb eszméjének mondta ezt, habár, mint láttuk, azzal 



1 Ápril 8-iki követjelentés: D. E. ív. 3 D. E. ív. 166. 1. 

167. 1. 4 U. ott 170. 1: nvenerdivene lo Rev. 

2 Ápril 6,8,9 és n-ikéről kelt követ- Vescovo Varadino». 
jelentések a D. E. ív. 161 — 171. lapjain. 5 U. ott 202. 1. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 



467 



Milanóban már régebben is foglalkoztak, s fölhozta mellette 
azt is, hogy Miksának, ki fösvény atyjától nem remélhet pénzt, 
kapóra jönne a milanói herczegkisasszony dús hozománya. 1 

Ez is mutatja, hogy habár a főurak egyre biztatták János 
herczeget, a levegő már ezekben az első napokban telve volt 
királyjelölésekkel ; jelölték Miksát, ki az atyja s Mátyás közötti 
szerződésre hivatkozott, jelölték Ulászlót, a cseh királyt, ki 
Albert magyar királynak anyja révén unokája volt, sőt emle- 
gették atyját, Kázmért, az öreg lengyel királyt is. Csak Beatrix 
maradt rejtélyes némaság- 
ban. A pápai követ útján 
egész általánosságban ajánl- 
tatta magát és sorsát a pápa 
kegyeibe, 2 egyébként pedig 
róla csak a Hipolit nevelő- 
jének egy jelentése emlék- 
szik meg, mely kiemeli, minő 
tisztelet környezi az özvegy f ^*'" w /% C*} 

királynét, hogy keresik az >v (vJL<A*» P-7 "Yj^ -w*4**J 
ő tanácsát az országnagyok; yS l/jfl 

elmondja azt is, hogy min- (J 

denki a választandó új király I3I ~ 132 - NAGYLUCSEI . DÓCZ ' °™*» e GR[ püspök 

•> J pecsétje es névaláírása. 

nejéül szánja őt, hogy azon- 
ban ő nem hajlandó többé férjhezmenni. 5 Ö maga azt vallotta 
magáról később, hogy férje halálakor szilárdul el volt tökélve élete 
hátralevő részét kolostorban tölteni. 4 A Miksa környezetében 
azonban szintén sejteni látszottak, hogy a Beatrix keze nagy 
szerepet fog játszani az utódlás kérdésében; a római király 
írt is neki mindjárt Mátyás halála után oly levelet, mely 
«mindkettejök emelkedésének és díszének» előmozdítására való 
hajlandóságát fejezte ki, de távol állott bármely kötelező ígéret- 




J Dipl. Emi. ív. 169—170. 1. 

2 Az ortei püsp. id. jelentésében. 

5 D. E. ív. 425 — 426. I. 

4 Beatrixnak a pápai követ számára 



1494 szeptember 18-ikáról k. informácziója. 
(Egykorú másolat a Velencééi Szt-Márk 
könyvtár kézirattárában, Mes. Lat. Cl. 10. 
N° 178.) 

59* 



468 BERZEVICZY ALBERT 

tői. 1 Az egyházi és világi országnagyok közül különösen Nagy- 
lucsei Orbán, Bakócz Tamás s a Gerébek voltak azok, kiknek 
támogatására, már férje életében tanúsított hüségökre való tekin- 
tettel, számíthatni vélt Beatrix. 

Eközben Mátyásnak mindjárt másodnapon fényes ravatalra 
helyezett teste immár erős szagot kezdvén terjeszteni, 2 elérke- 
zettnek látták idejét, hogy az udvar a drága halottal együtt 
elhagyja Bécset, hol az amúgy is nyomott kedélyeket április 
11-ikén még egy pusztító tűzvész is megrémítette. 3 Előbb a 
Szent-István vértanú főtemplomában tartottak, nagy pompával, 
gyászistentiszteletet, azután — hét nappal a Mátyás halála után, 
április 13-ikán — elindult a királyné, a herczeg, az udvar, mind- 
annyian mély gyászban, a király koporsójával, számos hajón 4 
le a Dunán az urát vesztett Buda felé. Másnap Pozsonyba 
érkezvén a menet, a királyné a herczeggel együtt kiszállott s 
két napig időzött ebben a kedvelt városában, 5 hol annyi szép 
napot élt át, s hol most a város matrónái gyászruhában jöttek 
ki elébe, vele együtt siratva hősi férjét. 6 Húsvét utáni pénteken, 
16-ikán tovább hajóztak s másnap Komáromból bocsátotta ki 
Beatrix az országnagyoktól ellenjegyzett rendelvényét, melyben 
— mint «Isten kegyelméből Magyarország király néja» — ország- 
gyűlést hív össze királyválasztás czéljából. 7 

Április 20-ikán a gyászmenet Budára érkezett ; Ráskai Balázs 
Budavárának még Mátyástól kirendelt parancsnoka megnyi- 

1 Fraknói : Ulászló kir. választ. (Száz. 18-ikáról) szóló följegyzésben az mondatik 
1885.) 7 — 8. 1. Brasca követ jelentése «mit ettwenigen schiffen». 
Innsbruckból április 17-ikéről (D. E. ív. s Pozsonyi vár. levéltár ; nKammerrech- 
174. 1.) mutatja, hogy ott is beszéltek már nungen». 

ekkor Beatrix és Ulászló esetleges házas- 6 Bonfin id. h. 

ságáról. 7 Az edictum egy eredeti példánya 

2 Tubero id. m. (Schvvandtnernél) 116. 1. Kassa város levéltárában (631. szám.) Kö- 
5 Bonfin (id. h.) azt mondja : «sexto zölva Telekinél xn. 486. 1. Bonfin (id. h.) azt 

post die, dum Paschales feriae celebranturn, mondja, hogy Beatrix, elhagyván Pozsonyt, 

a milanói követ jelentése szerint (D. E. nagy fájdalma miatt az útbaesö királyi 

ív. 171. 1.) ez alatt 11-ike értendő. várak egyikében sem akart időzni; ennek 

4 Bonfin (id. h.) ötvenet mond, Pozsony azonban nemcsak a Komáromból keltezett 

város kamarai számadásaiban (városi levél- edictum, hanem az is ellentmond, hogy az 

tár) az 1490 húsvét utáni szerdáról (április utazás Pozsonyból Budáig négy napig tartott- 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 469 

totta a kapukat az özvegy királyné s János herczeg előtt s a 
rábízott várat az utóbbi rendelkezésére bocsátotta. A herczeg 
röviden időzött Budán, mert a temetés hosszú vándorútja Székes- 
fehérvárra szólította, Beatrix azonban, kit a sok sírás már egé- 
szen elg3^ötört, nem követte férje koporsóját Budánál tovább. 
Az ö távollétében a székesfehérvári sírbatétel szertartása is feje- 
delmi pompával ment végbe április 24-ikén ; a pápai legátus, jobb- 
ról s balról Corvin János és Hipolit érsektől kísérve, adta meg 
a kereszténység nagy védelmezőjének a végtisztességet, a nápolyi 
királyt pedig két követ képviselte veje temetésén : Francesco 
dei Monti és Pietro Ranzano püspök; ez utóbbi tartotta a 
gyászbeszédet is, a humanisztikus ékesszólás dagályával emelve 
Mátyás alakját az egekbe. 1 Isteninek mondta a királyt a fölírás 
is, melyet utóbb sírjára alkalmaztak. 2 

A nagy halottról megemlékeztek messze földön is. A pápa, 
kivel oly sokat viszálykodott, április 29-ikén saját jelenlétében 
gyászmisét olvastatott a Mátyás lelki üdveért. 3 Gyászünnepély 
volt Ragusában is, melynél Aelius Lampridius Cervinus ragusai 
költő tartott Mátyás mellett Beatrixot is magasztaló beszédet. 4 
Nápolyban már április 28-ikán elterjedt a Mátyás halála híre s a 
királyi udvarnál napokon át dolgoztak a szabók a sok gyász- 
ruha elkészítésén. 5 Május 5-én a San Domenico-templomban, 
mely a nápolyi királyok temetkező helyéül szolgált, fényes rava- 
talt állítottak föl, királyi jelvényekkel díszítve s a király, a trón- 
örökös, az ország főméltóságai és az összes olasz államok köve- 
teinek jelenlétében ünnepélyes gyász-istentiszteletet tartottak a 
Mátyás emlékére, melynél több mint 300 ember fekete gyász- 
ban jelent meg s Ferrante király dicsőítő beszédet is Íratott s 
adatott ki elhunyt veje érdemeiről. 6 

1 Bonfin id. k. 575. 1. Jubero 116— 117. 1. 

2 «Marmore hoc Mathias Corvinus situs est, quem facta Deum ostendunt, fata, 
fuisse hominem». (TuberonaX, 161. 1.) 

3 Diarium Burchardi (Thuasne) 1. 407 — 408. 1. 

4 Hegedűs: Analecta Recentiora etc. 65. 1. 

5 Leostello: Effemeridi (id. kiad.) 325. és 326. ]. 

6 U. ott 328. 1. Notar Giacomo id. m. 170. 1. 



4/0 BERZEVICZY ALBERT 

Kétségtelen, hogy a Mátyás halála számos írott részvét- 
nyilatkozatra is szolgáltatott alkalmat, bár azok legnagyobb 
része ránk nézve elveszettnek tekintendő. A Beatrix atyjának 
részvétleveléről nincs tudomásunk, a ferrarai herczegi pár gyász- 
nyilatkozatáról Beatrix válasza tanúskodik, 1 s azt is tudjuk, hogy 
követeket is készültek küldeni a királyné vigasztalására s érde- 
keinek támogatására ; 2 továbbá Ercole egy levelét bírjuk, mely- 
ben a milanói herczegnek köszöni meg részvétét, s ekként magát 
is gyászolónak vallja. 3 A milanói herczeg Corvin Jánoshoz, mint 
sógorához intézte sajnálkozó sorait, egyúttal buzdítva őt, hogy 
letörölve könnyeit s leküzdve fájdalmát, törekedjék erős lélekkel 
atyja örökének elnyerésére, a miben bizonynyal a királyné is 
támogatni fogja. 4 Legkorábban Lodovico Sforza írt Beatrixnak, 
már április 15-én, némi neheztelést árulva el a fölött, hogy a 
Mátyás haláláról csak németországi s velenczei hírekből érte- 
sült; kifejezést adott Mátyás iránti határtalan tiszteletének és 
rokoni barátságának s egyúttal annak a biztos várakozásának 
is, hogy a királyné dicső férje szándékának megfelelően anyai 
szeretettel fogja támogatni a Corvin János természetes igényét 
a trónra. 5 Egyes válasziratok mutatják, hogy Beatrixot kiválóbb 
hívei is fölkeresték részvétnyilatkozataikkal. 6 

Corvin János visszatérvén atyja temetéséről, Buda várában 
egy födél alatt lakott a királynéval s valóságos udvar képző- 
dött körülötte ; 7 őt uralták a várak, kezében volt a korona, ő 
számíthatott a seregre, a főurak legnagyobb részére is s mel- 
lette működött a milanói diplomáczia. Lodovico Sforza Orbán 
püspököt külön levéllel kereste föl, támogatásába ajánlván a 
herczeg ügyét, 8 sőt testvére, Ascanio útján a pápát is rávenni 
igyekezett, hogy tekintettel Mátyás érdemeire és a kereszténység 

1 D. E. ív. 207. 1. A levél itt a czím- S D. E. ív. 172. 1. 

ben — tévesen — a nápolyi királyhoz 6 Beatrix királyné levele Losonczi 

intézettnek van mondva. Lászlóhoz 1490 április 23-ikáról a groj 

2 U. ott 213. 1. Erdödy-család galgóczi levéltárában. 

3 U. ott 183. 1. 7 Schönherr: Corvin János 119. 1. 

4 U. ott 176. 1. 8 D. E. ív. 177. 1. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 47 I 

érdekére, álljon a Corvin oldalára s hasson ily értelemben a 
királynéra is; 1 a Budán és Innsbruckban levő milanói követek 
pedig sűrűn küldték a jelentéseket, minden, Jánost érdeklő moz- 
zanatról. Miksa római király síkraszállását a maga vélt öröklési 
joga mellett a Corvin-párt nem tekintette komoly veszélynek, 
mert az ország féltékenyen őrzött királyválasztási joga megsér- 
tését látta az ő igényében és mert tudva volt, hogy elegendő 
anyagi eszközökkel sem rendelkezik. 2 

Május 7-én küldi Maffeo Trivilliense az első nyugtalanító 
jelentést Budáról Milanóba. 5 Ekkor mutatkoznak első jelei a 
meghasonlásnak Beatrix és János között. A királyné mindaddig 
tartózkodásából ki nem lépett; van ugyan nyoma annak, hogy 
egyes híveit már előbb hü kitartásra s arra kérte, jöjjenek el 
múlhatatlanul a királyválasztó országgyűlésre, 4 de jelöltje sze- 
mélyének elárúlásától gondosan tartózkodott. Budán levő hívei- 
vel folytatott bizalmas tanácskozásaiból azonban kiszivárogha- 
tott egy s más és így történhetett, hogy a milanói követ a 
mondott napon írt levele szerint tudni vélte, hogy Beatrix ere- 
detileg önmagát akarta uralkodóul elfogadtatni, s ez nem sike- 
rülvén, bátyját, Federigo nápolyi herczeget ajánlotta, a mi 
azonban szintén visszautasítással találkozott.' Beatrix saját későbbi 
nyilatkozataiban minderről szó sincs s alig is hihető, hogy 
Federigo komoly jelöltképpen szerepelt volna egy perczig is, 
mert arról Nápolyban is tudtak volna, már pedig Ferrante 
király még május közepe táján hajlandó volt a Corvin János 
érdekében a milanói herczeggel egyetértőleg a pápánál közben- 
járni, 6 s csakhamar ezután oly értesüléssel kellett bírnia, hogy 
a választandó király Beatrixot nőül fogja venni; tehát május 
legelején a Beatrix hívei körében ily értelmű igazi vagy szín- 
lelt megállapodásnak kellett léteznie. 7 

1 U. ott 181. 1. S A Federigo jelöltségét az Udis : Apo- 

2 Schönherr id. m. 123—124. 1. logidja is említi (/. Rosstientél 452. s köv. 1.). 

3 D. E. ív. 188. 1. 6 D. E. ív. 199. 1. 

4 Losonczi Lászlóhoz int. előbb id. 7 Ezt mutatja a nápolyi királynak már 
levele április 23-ikáról. id. május 24-ikéről Eleonórához intézett 



472 BERZEVICZY ALBERT 

A másik, még aggasztóbb körülmény, melyről e követjelen- 
tés megemlékezik, az, hogy a királyné s a vele tartó Orbán, 
János és Tamás püspökök hevesen szembeszállottak János her- 
czeg abbeli szándékával, hogy régi hívét, az elfogott kalocsai 
érseket, a pápai legátus kívánságára szabadon bocsássa. 

Váradi Péter személyének nem lehet akkora súlyt tulajdo- 
nítani, hogy szabadságának visszaadása csakugyan elegendő ok 
lett volna a nyílt szakításra a királyné s pártja és János herczeg 
között ; ha tehát ezt kevéssel később mégis bekövetkezni látjuk, 
nem lehet kételyünk az iránt, hogy [csak ürügyet kerestek a 
Jánossal való szembeszállásra, s hogy ők már május elején 
tisztában voltak jelöltjük személye iránt, ki nem volt más, mint 
Ulászló, a cseh király s hogy e jelölést ugyanakkor Beatrixnak 
teendő házassági Ígéret föltételével hozták kapcsolatba. 1 

A Mátyás végakaratától való elpártolásra ily könnyen haj- 
landó országnagyok elhatározásánál valószínűleg fontossággal bírt 
az a tekintet is, hogy Ulászlót könnyen hajlítható jellemnek 
ismerték mind, különösen pedig Filipecz váradi püspök, és hogy 
legtöbbjüknek vágya az volt, a Mátyás vaskezü uralkodása után 
oly királyra tenni szert, kinek «üstökét ők tartják a markuk- 
ban)). 2 Ámde nagy kérdés, vájjon az ily tekintetektől megsza- 
bott minősítésnek Corvin János is meg nem felelt volna-e? s 
ezért nem akarjuk tagadásba vonni, hogy az ország helyzeté- 
ből merített komoly és józan érveket is lehetett harczba vinni 
egy oly király jelölése mellett, ki más országok uralmában is 
támaszszal bír, s egy oly nemzeti királyjelölt ellen, ki a szük- 
séges személyes tulajdonok hiányában a külhatalmak megroha- 
násával szemben saját és országa önállóságát fönntartani eset- 
leg nem lett volna képes. 



levele, mely ily értelmű, Rómából vett hírre hivatkozik ; ha a hírhordás és közleke- 
dés akkori viszonyait veszszük alapúi, az értesítésnek legkésőbben május első nap- 
jaiban kellett Budáról elmennie. 

1 Sch'ónherr id. m. 123. s köv. 1. 

2 Fraknái, Hunyad. és Jagell. k. (M N. T. ív.) 334. 1. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 



473 



Beatrix, mikor négy évvel később sérelmeit a pápa ítélő- 
széke elé terjesztette, a pápai követ előtt úgy adta elő a tör- 
ténteket,' hogy ő, a mint özvegygyé lett, kolostorba kívánt 
vonulni, s ez elhatározásához ragaszkodott akkor is, midőn a 
magyar főpapok és főurak őt ostromolva kérték, hogy az állam 




133. CORVIN JÁNOS PECSÉTJE 



biztonságának és a közbékének megtartása érdekében menjen 
férjhez a választandó királyhoz. Azt azonban elárulta, hogy ő 
kolostorba vonulása alatt sohase értette világi javairól való 
lemondását, sőt inkább követelte a rendektől, hogy férjhezmene- 
telekor kapott hozományát és őt megillető egyéb javait, melyek 

1 Beatrix id. 1494 szeptember 18-iki információja. (Velenczei Szt-Márk könyvtár.) 
Magyar Tört. Életr. 190'. 60 



474 BERZEVICZY ALBERT 

tekintetében írásbeli megállapodásokra hivatkozott s melyek 
teljes értékét merész számítással nyolczszázötvenezer aranyra 
tette, neki szolgáltassák vissza. E követelésével szemben az 
országnagyok — Beatrix elbeszélése szerint — még buzgóbban 
újították meg maradására és férjhezmenetelére vonatkozó kere- 
sőket, azzal is indokolván azt, hogy az uratlan és ellenségek- 
től fenyegetett országra nézve ily összeg előteremtése az anyagi 
romlással volna egyértelmű; miért is — különösen Bakócz 
Tamás püspök indítványára, - azzal a kérelemmel fordultak a 
nápolyi királyhoz, venné ő reá leányát, hogy a rendek kíván- 
ságát teljesítse, sőt eszközölné ki a pápa közbenjárását is ebben 
az irányban. A nápolyi király állítólag írt is Beatrixnak saját- 
kezű levelet ily értelemben, mire aztán a magyar főurak a 
nápolyi követ, Francesco dei Monti, kezeibe letett esküvel fogad- 
tak hűséget királynéjuknak, kit semmi körülmények között 
elhagyni nem akartak. 

Ebből a kétségkívül czélzatosan kiszínezett előadásból való- 
színűnek látszik az, hogy Beatrix, ismerve az ország szorult 
anyagi helyzetét, túlzó követelésekkel igyekezett az ország- 
nagyokra nyomást gyakorolni s magának a királyválasztás kér- 
désében döntő befolyást biztosítani. Még kétségtelenebbnek 
tűnik föl a királyné e saját vallomásából az, — a mi iránt a 
beavatottak kezdettől fogva tisztában lehettek, — hogy ő a Corvin 
János ügyét soha egy perczig őszintén föl nem karolta, hanem 
csak a saját érdekét tartotta szem előtt. Hogy azomban Ulászlónak 
kedvező személyes tekintetek lettek volna eljárásánál elhatározók, 
az, — bár talán némileg rokonszenvesebbé, vagy legalább ment- 
hetőbbé tenné magatartását, — semmi valószínűséggel sem bír. 
Kimutattuk már, mily kevés alapja- van annak a föltevésnek, 
hogy Ulászló iránt már férje életében szenvedélyes vonzalmat 
érzett volna ; ép oly kevéssé állítható, hogy Miksa őt meg- 
bántotta volna. 1 Az valószínű, hogy szívesebben fogadta férjül 

1 Hogy Miksa Beatrixot ismeretes miből a régibb történetírók Beatrix sértő- 
levelében nem szólította «anyá»-nak, — a dését kimagyarázták, — azt már Fraknói 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 475 

Ulászlót, kit ismert s kedvelt, mint a személyére nézve isme- 
retlen Miksát, de ha azt látta volna, hogy ez utóbbinak meg- 
választatása könnyebben vihető keresztül, bizonyosan lemondott 
volna Ulászlóról ; szóval : elhatározásánál «szíve néma maradt, 
csak nagyravágyásának érdekei voltak mértékadók)). 1 

A helyzet csakugyan Ulászlónak kedvezett ; az ő jelöltségének 
könnyebben voltak a magyarok megnyerhetők, mint a Miksáénak, 
s miután néhány, Corvintól elpártolni kész főúr — különösen a 
ravasz váradi püspök, — meg voltak győződve arról, hogy a 
királyné őszinte és buzgó támogatását addig is, a míg arra szük- 
ségük van, csak úgy biztosíthatják jelöltjüknek, ha az házasságot 
ígér az özvegynek, csakhamar meg kellett születnie a gondo- 
latnak : a trónjelölt kezét 

ajánlani föl Beatrixnak, nem ( \ íj 

meggondolatlanul és köny- ^- \ oA<7\v*vW $ 

nyelmüen, mintegy merész V ckW* £M>, 

kísérletképen, hanem kez- 
dettől fogva az ígéret meg- 
szegésének eltökélt szándé- 134- corvin jános névaláírása. 
kával. S így egy csataterv, 

a mely kettőnek együttes győzelmét látszott czélba venni a többi- 
ekkel szemben, a vélt győztesek egyikét is, mint kijátszottat, 
csakhamar a vesztesek sorába juttatta. 

Corvin János a kalocsai érseket május 20-ikán csakugyan 
véglegesen szabadon bocsátotta s Beatrix királyné már néhány 
nappal később, 24-ikén udvarával együtt elhagyta Buda várát 
s nem ó-budai palotájában, hanem Orbán egri püspöknek köze- 
lebb, a vízi-városban fekvő házában telepedett le. Nyilván az volt 
a szándéka, hogy magát a várban Corvin Jánostól fenyegetettnek 

kimutatta. (Fimhaber nyomán : //. Ulászló lesz király, mert császárné kívánt volna 

királylyá választása 7 — 8. 1. jegyzet.) lenni ! Sokkal jobban volt ö beavatva a 

Viszont az sem látszik semmi alappal dolgok fejlődésébe, semhogy az urak 

bírni, a mit Heltai állít (id.m. 11. 286 — 287. 1.), bármely állásfoglalása meglepetésként 

hogy Beatrix nagyon bánkódott, mikor érhette volna, 
meghallotta, hogy Ulászló, nem Miksa 1 Fraknói előbb id. m. 7. 1. 

60* 




476 BERZEVICZY ALBERT 

tüntesse föl, ki állítólag udvari embereit hozzá bejárni nem 
engedte. 1 A Hipolit kormányzójának jelentése szerint 2 ez az 
átköltözés az országnagyok tanácsára történt, kik semmi áron 
nem akartak megválni a királynétól, őt méltóságában minden 
körülmények között megtartani kívánták, bárha ö maga az ország 
elhagyására is késznek nyilatkozott. A dolgok mibenlétébe való- 
színűleg mélyebben pillantott be a milanói követ, ki a királyné 
e lépését a János herczeggel való szakítás nyílt jelének tekin- 
tette, melylyel az országgyűlésre gyülekező főuraknak is irányt 
akart jelezni, s lakóhelyének választását azzal a szándékkal hozta 
összeköttetésbe, hogy folytonos érintkezésben maradván a pártján 
levő országnagyokkal, a királyválasztás intézésének titkos szálait 
kezében tartsa. 3 

Ugyané követ már akkoriban tisztában volt az iránt, hogy 
János jelöltsége máskép mint a fegyveres hatalom túlsúlyával 
sikerre nem vihető s íőkép a nagyváradi püspök állásfog- 
lalását tekintette döntőnek a választógyűlés hozandó határozatára 
nézve. Ez a két férfiú, Filipecz János püspök és Maffeo követ, 
igazi diplomatái simulékonysággal közeledtek egymáshoz, sőt bizal- 
maskodtak egymással. A püspök elragadtatással beszélt Lodovico 
Sforzáról s a követjárása alkalmával Milanóban töltött napokról, 
és mintegy megelőzve a Maffeo legtitkosabb eszméjét, ezt azzal 
igyekezett a Corvin jelöltségének elejtésére s az Ulászlóénak 
fölkarolására rávenni, hogy a Sforzák iránti szolgálatkészségből 
Bianca Mariának a cseh királyt ajánlotta jegyesül János helyett. 
Világos tehát, hogy a ravasz kanczellár már ekkor el volt hatá- 
rozva Beatrixot alkalmas pillanatban félretolni; viszont a királyné 
úgy látszik azzal igyekezett a maga önzetlenségét kimutatni, 
hogy azt híreszteltette, mintha ő nem is a maga kezét, hanem 
a mostohanővéréét, a nápolyi királynak akkor még csak 11 éves 
legifjabb leányáét szánta volna Ulászlónak. 4 

' Bon fin Dec. ív. lib. ix. 483 — 484. 1. 

2 D. E. rv. 212. 1. 

3 U. ott május 22-ikéröl és 25-ikéről kelt jelentések, 201. és 204. 1. 

4 U. azon jelentések szerint. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 477 

Habár az országgyűlés május 17-ikére volt összehíva, a rendek 
csak a hó vége felé kezdtek gyülekezni. Ugyanekkor megjelen- 
tek már a trónkövetelők követei is : a német császáré és római 
királyé, a cseh királyé és a lengyel királyé; e legutóbbiak nem 
magának az öreg Kázmér királynak érdekében jöttek, nem is 
az ő elsőszülött fia, a cseh király ügyében, hanem a harmad- 
szülött János Albert lengyel herczeg ügyviselőiként, kinek 
jelöltségét saját testvérbátyja ellenében állítólag édes anyjuk 
állította föl. 1 Június legelején a fegyveres bandériumokkal 
együtt már mintegy 10.000 lovas táborozott sátrak alatt a 
Rákoson. 2 

Június első hete a választási föltételek megvitatásával telt el 
s a választás eredményére nézve még teljes bizonytalanság 
uralkodott. A főurak a Nagyboldogasszony pesti templomában 
— a mostani belvárosi templomban — tartották üléseiket s a 
tanácskozás magyar nyelven folyt, úgy hogy Hipolit, a gyermek- 
érsek, azokból alig értett meg valamit. 3 A helyzetet jellemző 
módon a választási föltételek közé iktatták azt is, hogy a válasz- 
tandó király a Mátyástól behozott újítások eltörlésére s a 
Mátyástól és Beatrixtól ((helytelenül és jogtalanul elfoglalt jószágok» 
visszaadására ígéretet tegyen ; 4 másrészt azomban a királyné 
addig élvezett jövedelmeinek biztosítása is, úgy látszik, válasz- 
tási föltételként szerepelt, legalább erre következtethetünk a 
Miksa által fölajánlott pontozatok szövegéből. 5 

Június 7-ikén az urak Nagylucsei Orbán püspök, mint nádori 
helytartó vezetése alatt kivonultak a Rákosra, hogy a köz- 
nemesség jelenlétében hallgassák meg a trónkövetelők követeit. 
Ilyenekűl elsőkként Filipecz János és Bakócz Tamás püspökök 
jelentkeztek, mint a — Corvin János igényének szószólói. A herczeg 
fölkérésére tették, a ki két legnagyobb ellenfelét akarta talán 
ilyen módon lefegyverezni, noha mindenki tudta, hogy a püs- 

1 Tubero id. m. 123. 1. 5 D. E. ív. 430. 1. 

2 Beltr. Costabili jelentései: D. E. ív. 4 Fraknói : Ulászló kir. választ. 105. 1. 
214. és 428. 1. 5 D. E. ív. 377. 1. 



478 BERZEVICZY ALBERT 

pökök ékes és hangzatos szavai egészen ellenkező törekvéseket 
lepleznek. 1 

Azután következtek az idegen követek előterjesztései. Ezek 
sorában szerepeltek Bonfin szerint a nápolyi király követei is, 
kiknek föladata az volt, hogy küldőjük barátságos érzelmeit 
tolmácsolják a rendekkel szemben s őket arról is biztosítsák, 
hogy a királyné mindenben tanácsukkal élni s az ország érde- 
kéhez alkalmazkodni kíván. 2 Azomban egykorú levelek szerint a 
nápolyi király és trónörökös a Beatrix támogatására külön 
követeket is küldtek, kik még június 27-ikén útban voltak, 3 s 
csak augusztus végén értek Budára. 4 

Számítva a köznemesség türelmetlenségére, a katonai vitéz- 
ségéről ismert fiatal János Albert herczegnek többnyire a fel- 
vidéki megyékből toborzott hívei, kikhez azomban Mátyás 
legdicsőségesebb vezérei : Báthori István, Kinizsi és Magyar Balázs 
is csatlakoztak, meglepetésszerűen akarták a királyválasztást 
eldönteni s mialatt még folyt a követek kihallgatása, a lengyel 
királyfit Magyarország királyává kiáltották ki. Kisebbségök 
azonban oly szembetűnő volt, hogy a kísérlet csúfos kudarczot 
vallott, s annak részesei másnap odahagyták a tábort, Báthori 
pedig az Ulászló pártjához állott. Ez a kudarcz mindazonáltal 
még sok vesződés okozója lett, mert János Albert magát e 
kikiáltással törvényesen megválasztottnak tekintette s nemsokára 
be is tört az országba. 

Báthori átpártolása még szembetűnőbbé tette az Ulászló 
pártjának túlsúlyát. Az ő híveként érkezett meg Budára Zápolyai 
István is, kit már osztrák földön megnyert magának adomány- 
leveleivel ; a királyné s Ulászló körül tömörülő főpapok és főurak 

1 Schönherr id. m. 131 — 132. 1. Sigism. a rendek. Habár a beszédek szövege is 

d. Conti (id. m. 11. 7. s köv. 1.) úgy adja közölve van, ez az előadás semmiesetre 

elő az országgyűlésen történteket, hogy sem egyezik meg a tényekkel, 
azon elsőnek a kalocsai érsek szólalt föl, 2 Dec. ív. lib. ix. 481. 1. 

Miksát ajánlva s mellesleg földícsérve 3 Costabili jelentései Ferrarába .- D. E. 

Beatrixot ; azután a nagyváradi püspök ív. 431—432. 1. 
ajánlotta Ulászlót s javaslatát elfogadták 4 D. E. ív. 256. 1. 



480 BERZEVICZY ALBERT 

annál biztosabban kezdtek győzelmökre számítani, mert a lengyel 
párt elvonulása magával vonta az élelmi szereiből kifogyott 
köznemesség legnagyobb részét is, kik között pedig épen Corvin- 
nak volt legtöbb híve. Filipecz és Bakócz püspökök már most 
alkuba bocsátkoztak a reményét mindinkább veszítő herczeggel, 
hogy őt igénye elejtésére s a korona kiszolgáltatására rávegyék. 
Az alku június 11-ikén létre is jött, s eszerint Corvin beérte 
volna Bosznia királyának czíme mellett e tartomány, valamint 
Horvát-Szlavon-Dalmátországok és sok magyar s osztrák vár 
birtokával. Azomban a kalocsai érsekkel együtt Jánoshoz csat- 
lakozott Erneszt Zsigmond, 1 a dúsgazdag pécsi püspök, látván 
e fejleményeket, hirtelen elhagyta a választógyűlést, leutazott a 
délvidékre s onnan magával hozta Újlaki Lőrincz herczeget, a 
volt bosnyák király fiát s a délvidék legtekintélyesebb főurait 
mintegy hétezer főre menő csapattal. Ennek a váratlan segít- 
ségnek a láttára Corvin megbánta engedékenységét, s új párt- 
hívei meghiúsították az ellenpárt tervét, mely a számban megfogyott 
országgyűlés által június 15-ikén a Boldogasszony-templomban már 
Ulászlót királyul akarta kikiáltani. Az ellentét élesebb volt mint 
valaha, Corvin pártja Budavárába zárkózott s Báthori István 
csapataival már-már ostrom alá készült azt fogni, mikor Corvin, 
1000 főnyi őrséget hagyván hátra, híveivel, a koronával s a 
kincstár és a palota drágaságaival megrakott szekerekkel elhagyta 
Budát s dél felé vonult. 2 

A királyválasztás e heves vajúdásai alatt Beatrix látszólag 
még mindig nem lépett ki tartózkodó helyzetéből, bár mindenki 
tudta, hogy az Ulászló pártját vezető főpapok vele legbensőbb 
egyetértésben vannak s mint királynét és a végrehajtó hatalom 
tényleges fejét minden oldalról illő tisztelet környezte, úgy hogy 
az Újlaki Lőrincz herczeg körül csoportosuló délvidéki főurak is, 
Budára érkezvén, első teendőik közé sorolták nála tisztelegni. 

■ Istvdnffy, Historiarum de rebus Ungaricis libri xxxiv. i622-iki kiad. 12. 1. azt 
mondja, hogy a magyarok «Hampo»-nak nevezték. 
2 S'.hönherr id. m. 134. s köv. 1. 




I36. A PESTI NAGYBOLDOGASSZONY-TEMPLOMA. 

(Most belvárosi templom.) 



Magyar Tört. Életr. 1908. 



61 



482 BERZEVICZY ALBERT 

Az eredetileg kormányzótársként szerepelt Corvin János 
teljes háttérbe tolásával vezette az ország kormányát az egri 
püspök házából, ennek, mint nádorhelyettesnek közvetítésével. 1 
Rendeleteket adott ki külömbözö közigazgatási és pénzügyekben, 
bíráskodott, szabadalmakat osztott és erősített meg, 2 s birtokokat 
adományozott, igyekezetét főleg arra irányozván, hogy a bele- 
egyezésével választandó királynak híveket gyűjtsön, a mi nagy 
mértékben igénybe vett anyagi eszközeinek pótlását is tette 
idővel szükségessé. Nyilván ily politikai czélból adományozta 
Revistye, Szászkő és Lipcse várakat s uradalmakat Orbán egri 
püspöknek s testvéreinek, Balázsnak és Jánosnak/ budai duna- 
parti saját házát a hozzátartozó halastóval együtt Drágfi Ber- 
talannak és Rozgonyi Lászlónak, 4 később a hűtlenségbe esett 
Kolbász Miklós zarándmegyei birtokait ugyancsak Losonczi 
Lászlónak és fiainak, s a szintén hűtlenségbe esett Érsek Máténak, 
a Váradi Péter testvérének budai házát pedig Szentgyörgyi és 
Bazini János és Zsigmond grófoknak. 6 A pártütőként elesett 
Rosályi Kún Jakab jószágait Perényi Jánosnak adta, 7 s ugyan- 
arra ruházta — bizonyos 8000 aranyra rúgó tartozás és egyéb 
szolgálatok fejében — Szikszó mezővárost, mely fölött a Mátyás 
adományából rendelkezhetett. 8 Fraknó várát és Kis-Martont, — 
bár a Corvin tulajdona volt, — «szükségből» Zápolyai Istvánnak 
17.000 aranyért zálogba adta, úgy hogy e javakat utóbb a 



' Udis Apológiájában (Rosznernél472.1.) 3 Szalay L. id. m. ni. 1357. 1. Magyar 

is ez mondatik : «... ipsa (Regina) grada- orsz. várni, és városai, Hontmegye 94. 1. 

tim, ac sensim interea Regni potestatem Barsmegye 324. 1. 
occuparet ...» 4 1490 június 4-ikéröl Budáról k. oki. 

2 Lásd a Kassa ss. kir. város titkos Orsz. levéltar: D. 19.651. sz. 
levéltárában 102. sz. a. (a városi privilegiu- 5 A gr. Erdődyek galgóczi levéltárában. 
mok megerősítése tárgyában) s nyilv. levél- 1490 július 7-ikéről k. okmány. 
tárában 633. sz. a. (György harminczad- 6 1490 július 18-ikáról Budáról k. oki. 
szedő ügyében) 634. sz. a. (u. a. ügyben), Orsz. d. levéltár 19.662. sz. közölve : C. 
635. sz. a. (Márton jászói prépost panasza Wagner, P. de Warda Epist. 3. 1. 
ügyében), 638. sz. a. (ismét György tricesi- 7 Schönherr id. m. 151. 1. jegyzet, 
mator ügyében) és 639. sz. a. (Gombkötő 8 1490 június 20-ikáról Budáról k. függő- 
György pere mostohaanyja ellen) levő pecsétes oki. a b. Perényi család levéltára- 
1490. évi okiratokat és Beszterczebánya vár. ban, a Nemz. Múzeumban, 
levéltárában az 1490 április 29-iki oklevelet. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 483 

farkashidai egyezményben kellett János herczegnek visszaszol- 
gáltatni. 1 Ingóságokban és drágaságokban is sok ajándékot osz- 
tott szét, még több ígéretet tett, s viszont fenyegetésektől sem 
tartózkodott. 2 Egy Milanóba küldött értesítés szerint a kalocsai 
érseket bíbornokság, sőt — a mi legvalószínütlenebbül hangzik, — 
az esztergomi érsekség ígéretével igyekezett a maga pártjára 
édesgetni. 3 Az ő anyagi forrásainak bővítésére szolgált nyilván 
a Hipolit embereinek az az igyekezete is, hogy az esztergomi 
érseknek bizonyos, Mátyás által megvont tizedjövedelmei most 
visszaszereztessenek. 4 

A magyarok ugyanis nagy tévedésben voltak, mikor a 
Beatrix bőkezűségétől elvakítva, azt hitték, hogy ő a Mátyás 
idejében kincseket gyűjtött. Kétségkívül sok pénz folyt az ő 
kezeibe, de — mint láttuk, — sokkal rosszabbul gazdálkodott, sem- 
hogy nagy vagyona lehetett volna. A rendesen jól értesült milanói 
követ már a Mátyás halála utáni szeptember elején azt jelenti 
urának, hogy a királynénak egy fillérje sincs, ellenben van 
100.000 aranyra menő adóssága. s Ezt igazolni látszanak a bánya- 
városok terhes megadóztatására már ekkor is irányzott intéz- 
kedései 6 s még inkább későbbi, pénz fölhajtását czélzó, kétségbe- 
esett erőlködései. 

A mi pedig a kincstár akkori helyzetét és kezelését illeti, 
arról nehéz világos képet alkotnunk. Az országtanács a kincs- 
tárt — mint láttuk, — János herczeg rendelkezése alá bocsátotta, 
de egyúttal az egri püspök, mint kincstárnok kezelésére bízta. 
Bonfin szerint Mátyás halálakor pénzben és ingóságokban 
400.000 arany értéket hagyott hátra ; 7 nem tudjuk, hogy mennyi 
volt ebből a pénz, de az előbb említett követ már május 8-ikán 
úgy tudta, hogy a király után annyi pénz sem maradt, a 
mennyiből a temetés költségeit fedezni lehessen. 8 Tény az is, hogy 

1 Orsz. Levéltár D. 19.658. sz. 5 U. ott 256. 1. 

2 Udis Apolog. 475. 1. Tubero id. m. 6 Hatvani (Horváth) M. Magy. tört. 
128. 1. Kachelmann id. köt. 117. ]. Okmánytár 11., 14. 1. 

3 Difi/. Emi. ív. 229. 1. 7 Dec. ív. lib. vm. 474. 1. 

4 U. ott 430. 1. 8 D. E. ív. 197-198. 1. 

61* 



4 8 4 



BERZEVICZY ALBERT 



Corvin Jánost mindjárt megrohanták a Mátyás hitelezői követe- 
léseikkel; csak Firenzéből a királyi palota díszítésére szállított 
szőnyegek és szövetek után több mint 26.000 arany forint 
maradt fizetetlen, 1 s úgy a herczeg, mint emberei mindig 
Milánóból kértek és vártak pénzbeli támogatást; Ulászló pedig 
bejövetelekor teljesen kiürült kincstárt talált. 

A házasság kérdésében Beatrix még mindig a lemondás és 
önfeláldozás szerepét játszotta kifelé, megértetni akarván, hogy 
csak az ország parancsoló érdeke indíthatná őt özvegyi fátyola 
levetésére. A milanói követnek is azt mondja, hogy kolostorba 
kíván vonulni ; 2 nővérének írt levelében halálsejtelmekről szól : 
«Az én Monsignorém (t. i. Hipolit) hál' Isten, kitűnő egészségben 
van s ha majd felnő, magasabbra remél emelkedhetni (nyilván 
a bíbornokságra gondol), a mi meg is fog történni, hacsak a 
magyar királyné meg nem hal előbb ! 3 » 

Nem bízik Filipeczben és többi híveiben föltétlenül, s ezért 
titokban fönntartja az érintkezést Miksával is, kinek híveihez 
tartozott az ő rokona Frangepán, 4 s kinek követei utasítást 
kaptak arra, hogy őt támogassák ; s lehet, hogy ezzel csak azt 
akarta elérni, hogy Miksát a milanói házasság tervétől vissza- 
tartsa. Állítólag a pápát arra kérette legátusa útján, hogy a 
kereszténység érdekében kötelezze őt második házasságra 6 s 
lehet, hogy biztatásai vették rá az országgyűlés elején remé- 
nyét veszített római királyt, hogy június közepén újabb köve- 
teket küldjön Budára. 7 A királyné bizalmatlansága indíthatta az 
Ulászló-párti főurakat arra, hogy Filipecz váradi püspököt június 
közepe táján Bécsbe küldjék, Ulászlót, ki abban az időben 
15.000 főnyi sereggel már elindult Prágából Magyarország felé, 
a Beatrixnak teendő ígéretre rábeszélendők, noha a beavatottak 
már ekkor egyetértettek arra nézve, hogy e házasság létrejöttét 



1 Schönherr id. m. 182. 1. 

2 D. E. ív. 224. 1. 

3 U. ott 231. 1. 

4 Schönherr id. m. 225. 1. 



5 Szalay L. id. m. 111. 357. 1. jegyzet. 

6 Mafifeo Triv. jelentésében, D. E. rv. 
206. I. 

7 Costabili jelent, u. ott 430. 1. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 



485 



soha meg nem engedik s a királynétól, mihelyt veszélytelenné 
tehetik, szabadulni fognak igyekezni. 1 

A Corvin váratlan szökése Budáról gyorsította az események 
folyását. Az együtt maradt országos rendek körülzáratták Buda- 













Mm-: lM§!l 


JBmeL^ -./- ■ 






" * 7 ' ■•^•^^■> :r< "-' ? "- " 





137. II. ULÁSZLÓ. 

(Egykorú festmény után.) 



várát s Báthori és Kinizsi vezérlete alatt tekintélyes sereg, 
— melyhez a királyné és Hipolit is hozzájárultak bandériumaik- 
kal, — vonult ki sietve a szökevények üldözésére. A Sárvíz 
vidékén, Gyönk közelében érték őket utói s rövid küzdelem 
után az úgynevezett «Csontmezőn», július 4-ikén szétverték 



1 Schönherr id. m. 142. s köv. 1. 



486 BERZEVICZY ALBERT 

és futásnak indították a Corvin hadait. Az ütközetben a 
királyné nehéz vértes lovassága úgyszólván elhatározó szere- 
pet vitt. 1 

Ez a csata mindenkorra eldöntötte a Corvin sorsát ; mint 
trónkövetelő többé nem jött számba; a győzelem hírére az egri 
püspök azonnal megadásra kényszerítette Budavár őrségét s 
elfoglalta a mit a várban talált ; a János herczeg hívei ellen pedig 
hütlenségi pert indítottak. 

Július 12-ikén vonultak be a győztesek Budára; Báthori és 
Kinizsi magukkal hozták a foglyokat is, köztük a sebesült vránai 
perjelt, Beriszló Bertalant és mintegy hódolva bemutatták zsák- 
mányukat a királynénak. 2 Corvin ezután már maga volt kény- 
telen keresni az újabb megegyezésre való módot, hogy tört 
reményeiből megmentse a még megmenthetőt. 

Most tehát az Ulászló pártjának nem állhatott volna már más 
útjába, mint maga Beatrix; róla azomban tudták, hogy nemcsak 
királyul, hanem férjül kívánja Ulászlót és tudták azt is, hogy 
ha kívánsága nem teljesül, kész Miksa előtt megnyitni a maga 
s a Hipolit várait, a mivel gyakran fenyegetődzött is. 3 Voltak 
sokan, kik hálából, vagy Mátyás iránti kegyeletből, vagy ígére- 
teitől elvakítva ragaszkodtak hozzá, 4 azt is tudták, hogy ha 
királynéi méltóságától megfosztják, mértéktelen követelésekkel 
fog előállani, melyeket az országnak megszorult állapotában 
teljesítenie lehetetlen volna. Állítólag maga Mátyás hagyta 
hátra azt az utasítást, hogy halála után Beatrixot kellőképen 
kielégítve menni hagyják, 5 mint a hogy azt annak idejében 

1 Bonfin Dec. ív. lib. ix. 485 — 486. 1. ber 21-ikén kiadott végrendelete (a gr. 
Tubero id. m. 131 — 134. 1. F r aknái : Ulászló Csáky család lőcsei levéltárában, közölte 
kir.vál. 113— 115. 1. Schönherr id. m. 145— Sváby Frigyes a Száz. 1873. évf. 649. 1.) 
148. 1. is tanúsítja, melyben nejét és gyermekeit 

2 Tubero id. m. 135. 1. a királynéra, továbbá Geréb Péterre és 

3 Bakócz levele Maffeohoz 1 ^91 április Mátyásra bízza, "hogy oltalmazzák; táp- 
29-ikéröl. (Milanói áll. levéltár.) láliák és fel nevellyék». 

4 Hogy Beatrixnak a Mátyás halála 5 Joannes Sambncus Appendixje a Ran- 
után is voltak az országban helyenkint zano Epitomejához, Schwandtnernél ír, 
hívei, kik megbíztak benne, azt Csáky 513 — 514. 1. «Deinde Beatricem cum sua 
Benedeknek adorjáni várában 1490 deczem- dote et muneribus expedire ...» 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 487 

Podjebrád Katalinnak biztosították a rendek, 1 s ha a váradi 
püspöknek a milanói követ előtt tett nyilatkozatait őszintéknek 
tekinthetjük, ő ép úgy mint Bakócz püspök Mátyás e végaka- 
ratának álláspontján állottak, de nem vehették föl a küzdelmet 
a többiekkel, kik állítása szerint mind meg voltak vesztegetve 
a királynétól. 2 Állítólag Ulászlónak is kétszázezer aranyforintra 
rúgó jegyajándékot ígért Beatrix, s támogatást a vetélytársai 
ellen viselendő háborúban ; 3 s végül a nápolyi királyra is tekin- 
tettel kellett lenni, a ki rokoni összeköttetésben volt oly sok 
tekintélyes uralkodóházzal. 

Ezekkel a fontos szempontokkal viszont szembenállott a 
gyűlölet, melyet Beatrix már a Mátyás idejében keltett maga 
ellen, s mely most vala- 
háraszabad kitörésre szá- 




mított, s az aggodalom, ) T \fr^ j _" N J^' 

hogy mindaz a karos be- ^ v | 

folyás, mely az ő sze- 138- ". ulaszló névaláírása. 

mélye által előbbi férje 

életében érvényesült, állandósulni, sőt fokozódni fog. Ezek- 
hez járult a Beatrix eddigi magtalanságára való tekintet, 
mely valószínűvé tette, hogy az ország Ulászló halála esetére 
ismét a trónutódlás bizonytalan esélyei közötti hányatásnak lesz 
kitéve ; állítólag a cseheknek törvényük is volt arra, hogy 
királyuk özvegygyei egybe nem kelhet. 4 S végül Ulászlóra nézve 
me g egy más személyes nagy nehézség forgott fönn, mely abból 
állott, hogy őt már egy érvényes házassági szerződés kötötte 
még 1476 óta Achilles Albrecht brandenburgi őrgróf leányához, 
a szépségéről híres, de szerencsétlen Borbálához, kivel csak 
azért vonakodott egybekelni, mert az elveszítvén időközben a 
glogaui herczegségre való örökjogát, nem nyújtotta neki többé 



1 Stephanus Kaprinay, Hungária Diplo- 3 A teanoi püspök már id. 1494 iki 
matica temporis Math. de Hunyad, Vindo- jelentése. 

bonae 1771., pars rí., xlviii. 453. 1. 4 Bo>ifin : Dec. v. lib. 1. 498. 1. 

2 Dipl. Emf. ív. 226., 229., 241., 242. 1. 



488 BERZEVICZY ALBERT 

az eredetileg remélt előnyöket. 1 Valószínűleg erre a házassági 
akadályra való tekintettel ellenezte állítólag a pápai legátus is 
azt, hogy Ulászló újabb házassági ígéretet tegyen. 2 

Mindezek kétségkívül beható megvitatás és megfontolás 
tárgyául szolgáltak a főrendek és a köznemesség megbízottai 
között július 14-ikén végbement értekezleten, melynek ered- 
ményéhez már akkor — Filipecz közbenjárása következtében - 
bizonyára bírták a királyjelölt, Ulászló hozzájárulását is. 

Ez az eredmény egy oly eljárásban való megállapodás volt, 
melyről magyar történetíró bizonyos szégyenérzet nélkül nem 
adhat számot, mert azt nehéz másnak, mint csalásnak jellemezni. 
Ha Mátyás tanácsát megfogadják s Beatrixot akár kielégítve, 
akár elégületlenül hazaküldik, vagy ha — a mint Mátyás a 
hozzá oly közel állott Szilágyival és Vitézzel tett — Beatrixot 
mint közveszélyes egyént letartóztatták s akár még vagyonát 
is elkobozták volna, ez az eljárás erőszakosabb, koczkázatosabb, 
de mindenesetre becsületesebb lett volna. E helyett azomban a 
rendek — valószínűleg egyetértésben jelöltjükkel — arra hatá- 
rozták el magukat, hogy Beatrixnak ünnepélyesen fölajánlják 
az Ulászló kezét, ki által házassági ígéretet téfetnek, a királynét 
addig ámítják, a míg csak erkölcsi és anyagi támogatására 
szükségök van, Ulászlónak azonban meg nem engedik, hogy 
házassági ígéretét beváltsa, sőt majd inkább más házasságra 
késztetik s Beatrixtól szabadulnak — a mikor és a hogy lehet. 
Az egykorú dalmata Tubero állítása szerint a terv szerzői 
utólag még el is dicsekedtek vele, hogy a ravasz olasz nővel 
szemben ugyancsak « olasz módon » jártak el. 3 

A «méltatlan játék» első jelenete még ugyanaz nap folyt le; 
a főpapok és főurak megjelenvén Beatrix előtt, hozzá azt a 
kérést intézték: «adja beleegyezését ahhoz, hogy Ulászló 
Magyarország királyává választassák és fogadja el őt férjéül, 
hogy így továbbra is az ország királynéja maradjon». Ünne- 

1 Frahnói : Ulászló kir. va'l. 196. 1. 3 (dtalica sane arte, ut Hungari impu- 

2 A teanoi püspök előbb id. jelentése denter praedicabant, adversus Italam usi». 
szerint ezt Ulászló állította 1494-ben. (Id. műv. 128. 1.) 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 489 

pélyesen kijelentették, hogy Ulászlót, ha netalán « ördögi kísér- 
tésnek engedve», a házasságot végrehajtani vonakodnék, mind- 
nyájan el fogják hagyni, és «asszonyuk, királynéjok» mellé 
fognak állani. Beatrix azt válaszolta, hogy az ajánlott házas- 
ságban megnyugszik, az Ulászló nevében tett ígéretet elfogadja 
és beleegyezik abba, hogy «az országgyűlés Ulászlót királylyá 
és őt királynévá kikiáltsam. Mire viszont a főrendek megjegyezték, 
hogy ezek szerint ő a házasságot befejezett ténynek, magát 
Ulászló nejének tekintheti s a gyászt, melyet addig elhunyt 
férjeért viselt, most már levetheti. 1 

Az esetnek ez a leírása a Beatrix saját nyilatkozatán alapul 
ugyan, de minden lényeges mozzanatra nézve megegyezik úgy 
az egykorú egyéb följegyzésekkel, mint a következményekkel. 
Az Ulászló későbbi nyilatkozataival homlokegyenest ellenkezik 
ugyan, de tekintve mindkettejük kétséges szavahihetőségét, föltétle- 
nül megdöntöttnek nem ítélhető az özvegy ama további előadása, 
mely szerint az urak Ulászlónak a házassági ígéret megtevésére 
is kiterjedő fölhatalmazását nemcsak követeinek, Schellenberg 
cseh kanczellárnak, továbbá Petrus de Rosisnak és Vaythimler 
Benedeknek szavaival, hanem a királynak fölmutatott sajátkezű 
levelével is igazolták. 2 

Másnap azután a rendek a budavári Szent-György egyházában 
gyűltek össze országos ülésre, melyen a külhatalmak követei 
is megjelentek. Szent mise után Orbán egri püspök, mint nádor- 
helyettes, elfoglalván az elnöki széket, indítványára az ország- 
gyűlés egyhangúlag és lelkesedéssel kimondta, hogy Ulászló 
cseh királyt Magyarország királyává választja, azzal a föltétellel, 
hogy a választási hitlevelet megerősíteni s Mátyás özvegyét 
nőül venni és uralkodótársul fogadni tartozik. 3 Az erre nézve 
kiadott értesítésekben a rendek írásban is hivatkoztak az özvegy 
királynénak e választásba való beleegyezésére. 4 

1 Beatrix id. 1494-iki informácziója. 4 A magyar Rendeknek St. Pölten 

2 U. ott. városához int. német nyelvű értesítése a 
5 Dipl. Emi. ív. 242. és 245. 1. Fraknói Történelmi Tar 1908-iki 1. füzete 154. lapján. 

id. m. 197. 1. 

Magyar Tőrt. Életr. 1908. 62 



490 BERZEVICZY ALBERT 

Bonfin szerint a nép is lelkes örömmel fogadta a választást 
s egész nap visszhangzottak az utczák az Ulászló nevétől. De 
legboldogabb volt maga Beatrix : az ablakai alá tóduló nép 
közé pénzt szóratott, 1 az őt szerencsekívánatokkal üdvözlő pápai 
követnek már megígérhetni vélte a törökök fölötti biztos diadalt, 2 
s Hipolit által azt irattá a mantuai őrgrófnak, hogy az országra 
a legnagyobb szerencse vár e választás következtében. 3 

Igazság szerint a kilátások épenséggel nem voltak oly rózsásak. 
Mikor a rendek másnap a többi trónkövetelők követeit részesí- 
tették megfelelő válaszban, a Miksa küldöttei írásban is benyújtott 
szemrehányó, sőt fenyegetődző nyilatkozattal vágtak vissza, 4 s 
már kevéssel később hírek jöttek a felvidékről, melyek szerint 
János Albert lengyel herczeg a Szepességről már kibocsátotta 
kiáltványát, melyben a rákosi választás alapján az országlakókat 
csatlakozásra szólítja föl. 5 

Ily körülmények között legsürgősebbnek látszott Ulászlót 
seregével együtt behozni az országba, s Corvin Jánossal már 
csak a korona kiadatása czéljából is megegyezni. Az utóbbi 
nem járt nagy nehézségekkel ; július 24-ikén írták alá az egyez- 
ményt, mely majdnem mindazokat az előnyöket biztosította 
Jánosnak, a melyeket a rendek az összeütközés előtt fölaján- 
lottak s azonkívül párthíveinek teljes amnestiát adott. 6 Másnap 
a váradi püspök vezetése alatt fényes küldöttség ment az ország 
határa felé az Ulászló fogadtatására, kinek — a milanói követ 
tudomása szerint — első költségeire már előre küldtek 10.000 
aranyat. 7 

Július utolsó napján, Farkashidán — Nagyszombat és Sempte 
között — ment végbe a találkozás és hódoló üdvözlés, melynél 
Filipecz János hosszú, ékes beszédben fejtette ki a király előtt 

1 Bonfin Dec. ív. lib. ix. 487. 1. Bél M. 4 Fraknói id. m. 199. 1. 
Notitia etc. 1. 3., 231. 1. 5 Szalay L. id. m. in. 362. 1. 

2 Fraknói: id. m. 198. 1. 6 Schónherr id. m. 156. ]. 

3 Hipolit levele július 16-ikáról a man- 7 Maffeo Triv. jelent, július 26-ikáról, 
tuai áll. levéltárban. (Másolat az Akad. D. E. ív. 244. 1. 

tört. biz. másolattárában.) 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 



491 



az ország választási föltételeit. E beszéd maga, a fönnmaradt s 
hitelesnek tekinthető följegyzések szerint nem szólott a Beatrixszal 
Ulászló hozzájárulásával űzendő játékról, de kétségtelen, hogy 
az eljárás lényegére nézve Ulászló s az urak között vagy — 




139. II. ULÁSZLÓ PECSÉTJE. 



mint Beatrix állította — már előbb, vagy legkésőbb Farkashidán, a 
választási föltételek s a Corvinnal való egyezség elfogadása 
alkalmából jött létre a megegyezés. 1 

Tubero úgy adja elő a történteket, mintha a váradi püspök 
hivatalos beszédjének bevégeztével mintegy baráti tanácsként 

1 A farkashidai egyezmény egy pél- sz. A koronázási hitlevél Marczalinál (Tört. 
dánya az orsz. levéltárban : D. 19.658. kútfők) az id. helyen. 

62* 



495 BERZEVICZY ALBERT 

mondta volna Ulászlónak a következőket: «Országunkban van 
Corvin Mátyás neje, a nápolyi király leánya, kit hiréből bizony- 
nyal jól ismersz . . . Tudjuk, hogy ő téged házasságra akar csá- 
bítani ; drága áron igyekszik az ország főbbjeit e tervéhez köz- 
benjárókúl megnyerni. De tudd meg, hogy vele a magyarok 
olasz módon akarnak elbánni, őt ámítani akarják mindaddig, 
míg pénzét, melyben legnagyobb ereje rejlik, tőle mind el nem 
szedték. Óvakodjál tehát, nehogy ígéreteitől elcsábítva meddő 
házasságra add magadat, a mit Mátyás király is megbánt, vagy 
családod hagyományos becsületét könnyelműen oly ígérettel 
kösd le, melynek teljesítését megtagadni volnál kénytelen. A tar- 
tózkodás egyéb okait szeméremérzetből inkább elhallgatom ... de 
hogy baráti kötelességemnek s Magyarország megbízásának 
teljesen megfeleljek, azt tanácsolom, hogy ezt a nápolyi asz- 
szonyt kerüld mind a dögvészt s a gonosz szellemet s az ő 
kecsegtetések tekintsd megmérgezetteknek ; okulj a Mátyás bal- 
sorsán, alapítsad meg szerencsésebben házi életedet, őrizd meg 
egyszerű cseh erkölcsödet minden tengerentúli minta mételyétől.)) 
Ulászló pedig minderre való ráállását készségesen kijelentette. 1 
Alig képzelhető, hogy a magyar küldöttség szónoka ily 
meztelen cynismussal tárgyalta volna beszédjében a tervezett 
fortélyt, de az egykorú tudós krónikástól szájába adott szavak 
tagadhatatlanul híven jellemzik az eljárást, melyet Beatrixszal 
szemben a valóságban követtek az országnagyok s kifejezik azt 
a lángoló gyűlöletet s egyúttal azt a félelmet, melyet a magyarok 
a királyné iránt éreztek. Hogy ilyen tanácsot adtak a küldöttek 
Ulászlónak, sőt eskü alatti ígéretét vették a Beatrixtól való tar- 
tózkodásra, azt ő maga is bizonyította négy évvel később a 
pápai legátus előtt tett nyilatkozatában, 2 habár valamivel előbb 
az ő érdekében készült névtelen, de hivatalosnak tekinthető vád- 
irat úgy tünteti föl a történteket, mintha a rendek tőle a Beatrix- 
szal való házasságnak vagy elfogadását, vagy legalább elfoga- 

1 Id. in. 140—143. 1. 2 A teanoi püspök id. 1494-iki jelentése. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 493 

dásának színlelését kívánták volna, s mintha ő lett volna az, 
ki a házasság gondolatát — már Brandenburgi Borbála iránti 
kötelessége szempontjából is mereven visszautasította volna.' 

Augusztus 9-én Ulászló kíséretével ünnepélyesen bevonult 
Budára; de már megelőzte őt öcscse, a harczias János Albert 
herczeg, ki a megelőző napon seregével táborba szállott a Duna 
bal partján, Pest mellett, úgy hogy a két trónkövetelő testvért 
s hadaikat csak a folyam választotta el egymástól. Mindazon- 
által úgy látszott, hogy egyik sem kívánja ügyét feg}'veres dön- 
tésre bízni ; Ulászló követeket küldött öcscséhez, majd maga 
ment át hozzá, fölajánlotta lemondását a lengyel trónra való 
elsőszülötti örökjogáról, de a megegyezés nem sikerült. Végre 
János Albert seregének könnyebb élelmezhetése ezéljából a felső 
tiszavidékre vonult, Szerencsnél tábort ütött s dúlva a környéket, 
Kassát vette ostrom alá. 2 

Beatrix még mindig városbeli lakásán húzódva meg, képzel- 
hető türelmetlenséggel várta, hogy Ulászló, kit már férjének vélt 
tekinthetni, ölelésére siessen. Hiszen Nápolyba oly híreket küldött, 
hogy ott már augusztus 12-én lovagjátékokkal készültek ünne- 
pelni a magyar királyné újabb házasságát, 3 s Ferrante, másik 
leányához, a ferrarai herczegnéhez intézett leveleiben nagy meg- 
elégedésének adott kifejezést Beatrix és Magyarország ügyé- 
nek oly szerencsés fordulata fölött. 4 Végre — állítólag sokszori 
könyörgésre, 5 — augusztus 14-ikén meglátogatta Ulászló a 
királynét, de ez a látogatás rettentő csalódás okozója lett. 



1 Udis Apológiája (455. 1.) "... Iegati 3 Leostello : Effemeridi etc. 358. 1. Az 
ex Ungaria veniunt, qui cum multis concio- ünnepély közbejött gyászeset miatt ma- 
nibus Regnum deferunt, et ea inprimis, radt el. 

uti Beatricem Reginam uxorem acciperet, 4 Dipl. Emi. ív. 253. 1.; a nápolyi király 

aut si nolit, pro sua regnique salute, se egy korábbi, augusztus 13-ikáról k. levele 

accepturum simularet. Delatum . . . regnum a modenai levéltárban (Lett. d. Princ. Est. 

. . . cum omnibus condicionibus Rex acce- Napoli, Busta r.). 

pit, unam tantum, de accipienda Beatrice S «quasi mendicatoa mondja Maffeo 

obstinate recusavit, Barbariti haud coniugii milanói követ szeptember 8-iki jelentésében, 

immemor, quod pontificia nondum auctori- melyből a következőket is veszszük. (D. 

taté seiungerat». E. ív. 255. s köv. 1.) 

2 Fr aknái: Ulászló kir. vál. 203 — 294. 1. 



494 BERZEVICZY ALBERT 

A király mindössze arról biztosította Beatrixot, hogy öt oly 
tiszteletben s érdekeit oly védelemben fogja részesíteni, mintha 
nővére volna, mert Mátyás iránti testvéri szeretetből ilyennek 
tekinti. A királyné természetesen egészen más szavakat várt s e 
föllépés annyira megzavarta, hogy ő, ki rendesen minden hely- 
zetbe bele tudta magát találni és sohasem fogyott ki a szép 
szóból, most alig tudott beszélni. Meglepetése azonban Ulászló 
távoztával féktelen dühbe csapott át; heves szemrehányásokkal 
és szidalmakkal támadta meg a körülötte levő urakat. Majd 
többeket hivatott, kik kelletlenül jöttek színe elé, hűtlenséggel 
vádolta őket s különösen szemökre lobbantotta, miért nem 
engedték meg neki, hogy a Jánossal megkötött egyezség után 
elfoglalja a királyi várlakot s ő maga adja azt át a királynak, 
ki akkor megértette volna, hogy őt nem tekintheti csupán 
«nővérének». Az urak igyekeztek megnyugtatni őt, bizonygatván 
hogy ígéretöket meg fogják tartani s rajta lesznek, hogy a 
király beleegyezzék a házasságba, de az ő akarata ellenére 
utóvégre se tehetnek semmit. Azonban Beatrix indulatát ez le 
nem csillapította; nyolcz napi határidőt tűzött ki a király által 
teendő kötelező nyilatkozatra, a nélkül, hogy határozottan meg 
tudta volna jelölni a következményeket, melyekkel e határidő 
elmulasztása fog járni. Egyszer azzal fény ege tődzött, hogy vissza 
fogja követelni hozományát s a király halála után viselt összes 
költségeit, melyek összegét márelőbb ötszázezer aranyra számít- 
gatta, de melyekkel szemben a magyarok úgy látszik már ez 
időben emlegetni kezdték a királynétól és híveitől az országból 
kivitt kincseket ; ' majd azt hangoztatta ijesztésképen, hogy 
elhagyja Budát s Esztergomba vonul vissza. A király, ha a 
főurak a házasság dolgát emlegették, kitérőleg felelt ; arra utalt, 
hogy ilyen dolgot nem szabad elhamarkodni, majd a hozományt 
emlegette, a melyre más házasság esetében volna kilátása, mert 
szegénysége közismert vala, az ország pedig ki volt zsarolva s 

i Jacopo Trotti követjelentése Milánóból Ferrarába 1490 október 13-ikáról : 
Modenái levéltár id. osztály. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 495 

kétfelől fenyegette háború ; a Beatrixtól ígért hozományban úgy 
látszik nem nagyon bízott, mert azt legfeljebb a nápolyi király 
adhatta volna, a kitől pedig nehéz volt valamit kicsikarni. 

A halasztásra kedvező ürügyül szolgált a koronázás mielőbbi 
megtartása, mit már az ellenjelöltek támadó föllépésével szem- 
ben is siettetni kellett. Miksa csapataival bevette Bécset, János 
Albert pedig magát a magyar földet dúlta ; azt persze Beatrix- 




I40. NAGYLUCSEI ORBÁN PÜSPÖK CZIMERKÖVE. 

(A Mag}'. Nemz. Múzeumban.) 



nak nem kellett tudnia, hogy e gondok közepett a házasság- 
tervezés is javában folyt, csakhogy egészen más irányban. 
A milanói követ, látva hogy Corvin Jánosból nem lett király s 
hogy a rendek Ulászló kezét Beatrixnak lekötötték, megbízatását 
megszűntnek tekintette s kifejezést adva a neki tett ígéretek 
megszegése fölötti méltatlankodásának, elhagyta Budát s Pécs- 
váradra vonult az Ascanio Sforzának adományozott apátságba. 
E föllépése mindenféle mentegetődzésre és magyarázatra szol- 
gáltatott alkalmat a váradi, győri és szerémi püspökök részéről, 



496 BERZEV1CZY ALBERT 

melyekből kiviláglott az, hogy valami Milánót érdeklő fordulatra 
gondolnak. Szeptember elsején bizalmas értekezlet volt az egri 
püspöknél, melynek tulajdonképeni czélja a kincstár siralmas 
állapotának s az e végből teendő intézkedéseknek megbeszélése 
volt. Ez alkalommal mint egyedüli mentő eszme az merült föl, 
hogy a mindenre kapható Ulászló Milánóval kezdjen — mielőbb 
nyerendő hozomány reményében — házassági tárgyalásokat, a 
mire való hajlandóságukat a váradi és győri püspökök mindjárt 
közölték is a milanói követ megbízottjával. Nem lehet egyéb- 
iránt tagadni, hogy a házassági terv mellett, bár az az előzmé- 
nyek után a hitszegés jellegével bírt, fontos politikai szempontokat 
is lehetett fölhozni s hogy annak Milanóban való fölkarolását a 
magyar urak annál inkább remélhették, miután a herczegi követ 
maga pendítette meg ezt az eszmét akkor, mikor még a Miksa 
jelöltsége állott előtérben, s maga a milanói herczeg az Ulászló 
és Beatrix házassági tervének mindjárt első hírére azt a kérdést 
vetette föl : nem volna-e ez a házasság még megakadályoz- 
ható? 1 

Míg szigorú titokban ilyen terveket szőttek ugyanazok, kik 
az Ulászló kezét Beatrixnak kötötték le, az új király sietett 
magát a Visegrádról lehozott koronával megkoronáztatni. Szep- 
tember 13-ikán elhagyta Budát s 18-ikán ment végbe Székes- 
fehérvárott a koronázás, melynél — miután a kalocsai érsek 
távolmaradt s a gyermek Hipolit a szertartást nem végezhette, — 
Thúz Osvát zágrábi püspök volt kénytelen a Szent-István koro- 
náját az Ulászló fejére tenni. Ugyanő lett a kincstárnokságban 
utódja az elbetegesedett Dóczi Orbán egri püspöknek, míg a 
kanczellárságra Bakócz Tamás győri püspököt emelte Ulászló ; 
ez a méltóság a nagyváradi püspökséggel együtt azáltal lett 
üressé, hogy Filipecz János püspök, miután Ulászlót trónjába 
iktatni segített, de ravasz politikájával a házassági kérdésben 

1 Fraknói : Ulasslo kir. vál. 205 — 209. követutasitása 1490 augusztus 8-ikáról a 
1. Dipl. Emi. ív. 245, 253. és 259. lapjain milanói levéltárban : Sez. Stor. Pot. Est. 
levő követjelentések; a milanói herczeg Ungheria. 



BEATRIX KIRÁLYNÉ 497 

megoldhatatlan bonyodalmat teremtett, állítólag régi fogadalmat 
teljesítve lemondott minden rangjáról és javadalmáról s a ferencz- 
rendieknek tőle alapított olmützi kolostorába vonult. 1 

A koronázó-várost kevéssel ez után az ünnepély után más, 
vészesebb zaj verte föl nyugalmából. Miksa hadaival már szep- 
tember közepén magyar földön állott s mind közelebb nyomulva 
Buda felé, nemsokára Székesfehérvárt vette ostrom alá ; János 
Albert Kassát tartotta ostromzár alatt, délen és keleten a török 
nyugtalanította az országot ; 2 Ulászlónak tehát székvárosába kellett 
sietnie s ezer nehézséggel és szükséggel küzdve az ország meg- 
mentéséhez hozzáfognia. 

Szorult helyzetét Beatrix fenyegetődzésre használta föl; 
Budát elhagyva unokaöcscsével, Hipolit érsekkel, ennek eszter- 
gomi várába vonult vissza 5 s megint azt hangoztatta, hogy 
várait, névszerint Esztergomot, Diósgyőrt 4 és Zólyomot az ellen- 
ség kezeibe fogja adni, ha Ulászló házassági ígéretét be nem 
váltja ; sőt fenyegetéseinek nyomatékot adandó, állítólag seregét 
is gyarapította. s Most már a főurak is ostromolták a királyt, 
hogy békítse ki valamik